Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit az Apostolok cselekedetei 5. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%205&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten nem tudja a részáldozatot egészként elfogadni. Ananiás és Safira úgy mutatták be adományukat, mint egészet, mint akik a föld teljes árát odaadják. Ha azt mondták volna, hogy a földjük árának csak egy részét adományozzák a gyülekezetnek, Isten elfogadta volna, de ők teljes áldozatnak állították be a részáldozatot.
2. Isten komolyan veszi azt, amit Neki szentelünk. Azóta is cselekedtek emberek Ananiáshoz és Safirához hasonló módon, de nem haltak meg. Ananiás és Safira volt az első, ezért Isten meg akarta mutatni, hogy a Neki szentelt dolgokkal milyen körültekintően kell bánni, hogy Ő milyen komolyan veszi ezt. Ma is nagyon sokan bánnak felületesen az Istennek szentelt dolgokkal, mint a szombat, a tized, Isten háza, testünk, mint Isten temploma.
3. Isten lendületet ad újonnan elindult művének. Azt olvassuk, hogy sok csoda történt, sokan meggyógyultak, Péternek még az árnyéka is gyógyított. Sokan elámultak a történteken és komoly döntéseket hoztak életükkel kapcsolatosan. Sokan érezték úgy, hogy ott van a helyük Isten gyülekezetében, Isten művében, Isten szolgálatában.
4. Az Isten elleni lázadás elvakult cselekedetekhez vezet. A főpapok és a Sdduceusok őrizetbe vették az apostolokat, miután meggyőződtek, hogy Isten hatalmas csodát tett általuk azzal, hogy meggyógyította a sántát. Azokat bántják Isten nevében, akik Isten nevével csodákat tettek. Aztán miután Isten csodálatos módon kiszabadítja őket a börtönből, úgy, hogy az őrök az ajtó előtt álltak és az ajtó is gondosan be volt zárva, újra elfogják őket, és csak egy értelmes vezető közbenjárására engedik őket szabadon, de azért előtte jól megverték őket. Azokat a valakiket, akiket Isten kiszabadított a börtönből és csodálatos módon igazolt csodája által.
5. Isten szolgálata a legjobb fájdalomcsillapító. Logikátlan, hogy az apostolok örültek annak, hogy megverték őket. Ez nem természetes reakció. Viszont Isten szolgálatában sok minden másként történik, mint a világban. A szeretet és a szolgálat csillapítja a fájdalmat. Jézust is a nagy szeretete és önzetlen szolgálata képesítette arra, hogy a legnagyobb fájdalmat is örömmel átvészelje értünk.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek nem érdemes hazudni
b. akinek a meglopása súlyos bűn
c. aki komolyan veszi a Neki szánt ajándékot
d. aki nem fukarkodik a jelekkel és a csodákkal, ha népe készen van ezekre
e. aki bátorságot ad Övéinek – a börtönből szabadult tanítványok a templomba mennek és bátran hirdetik az üzenetet. A templom a sadduceusok felségterülete volt, ott ők uralkodtak, a tanítványok meg pont oda mentek
f. akinek a legjobb engedelmeskedni
Ima éretted: Istenem, kérlek, adjad, hogy az olvasó számára is a Te szereteted és szolgálatod legyen a legjobb fájdalomcsillapító. A világ nagyon sok fájdalmat okoz mindenkinek, de kérlek, hogy Te szereteted csillapítsa mindenzen fájdalmakat, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 73. fejezet
73. fejezet – „NE NYUGTALANKODJÉK A TI SZÍVETEK” (6. rész)
"Én vagyok az igazi szőlőtő" - mondta tanítványainak (Jn 15:1). Jézus ahelyett, hogy a kecses pálmafát, a kiemelkedő cédrusfát, vagy az erős tölgyfát választotta volna ki szemléltető eszközéül, az ott álló szőlőtőkére mutatott, és ezzel hasonlította össze magát. A pálmafa, a cédrus és a tölgy mind egyedül állnak. Nem igényelnek semmiféle támasztékot. A szőlőtő vesszői azonban körülölelik a szőlőkarót vagy a szőlőlugas léckerítését, és így kúsznak az ég felé. Krisztus is emberként az isteni hatalomtól, erőtől függött. "Én semmit sem cselekedhetem magamtól ", jelentette ki (Jn 5:30).
"Én vagyok az igazi szőlőtő" (Jn 15:1). A zsidók a szőlőt mindig a legnemesebb növénynek tartották; jelképnek tekintették mindenre, ami erős, pompás és termékeny. Isten Izraelt mint szőlőskertet ábrázolta, amelyet a megígért földbe ültetett. A zsidók üdvösségük reménységét arra építették, hogy Izrael ivadékai voltak. Jézus azonban azt mondotta: "Én vagyok az igazi szőlőtő" (Jn 15:1). Ne gondoljátok azt, hogy az Izraellel való kapcsolat által részeseivé lehettek Isten országának és örökösei ígéreteinek! Az örök életet egyedül általam kaphatjátok meg.
"Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves" (Jn 15:1). Palesztina halmaira mennyei Atyánk plántálta ezt az igazi szőlőtőt és Ő maga volt a szőlőműves. Sokakat vonzott, lebilincselt ennek a Szőlőtőnek a szépsége, és felismerték mennyei eredetét. Izrael vezetői azonban ezt a Szőlőtőt csak olyannak látták, mint valami száraz talajból kiszakított gyökeret. Fogták a növényt, összezúzták és lábaikkal taposták. Azt gondolták, hogy örökre elpusztítják. A mennyei Szőlőmunkás azonban sohasem veszítette szeme elől növényét. Miután az emberek azt gondolták, hogy megsemmisítették, a Szőlőműves fogta és újra elültette a Szőlőtőt a fal másik oldalán. A szőlőtőke nem volt többé látható. A Szőlőműves elrejtette az emberek durva támadásai elől. A Szőlőtő vesszői azonban átnyúltak a falon. Tovább terjedtek. A beoltott ágak még mindig egyesülhettek a Szőlőtővel. Gyümölcsöt is érlelhettek, amelyből az arra menők szedhettek.
"Én vagyok a Szőlőtő, ti a szőlővesszők" (Jn 15:5) - mondotta Krisztus tanítványainak. Bár Krisztus távozófélben volt, de a Vele való lelki kapcsolatuk változatlan maradt. Krisztus azt mondta, hogy a vessző összeköttetése a szőlőtővel képviseli azt a kapcsolatot, amelyet nekik fenn kell tartaniuk vele. A vesszőt beoltják az élő szőlőtőbe, és annak rostjai összeforrnak a rostokkal, erei az erekkel, s így a szőlőtő részeivé lesznek. A szőlőtő élete a szőlővessző életévé válik. Így a bűnökben és vétkekben halott lélek új életet kap, a Krisztussal való kapcsolat útján. Krisztusban, mint személyes Üdvözítőben való hit által formálódik ki a Krisztussal való egység. Ha a bűnös egyesíti gyengeségét Krisztus erejével, ürességét Krisztus teljességével, törékenységét Krisztus mindent elhordozó erejével, akkor egy értelemre jut Krisztussal. Krisztus emberi természete megérinti a mi embervoltunkat, és a mi emberi természetünk megérinti az Istenséget. Így a Szentlélek bennünk való munkája által részeseivé válunk az isteni természetnek. "Megajándékozott"-ak leszünk "ama Szerelmesben" (Ef 1:6).
Ezt a Krisztussal való egységünket, amely egyszer kialakult, fenn kell tartanunk. Krisztus azt mondta: "Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szótővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok" (Jn 15:4). Ez nem véletlen kapcsolat, nem valami alkalmi összeköttetés. A vessző, részévé válik az élő szőlőtőnek. Az élet, az erő és a termékenység hatása a gyökértől a vesszőkig akadálytalan és állandó. A vessző nem maradhat élő a szőlőtőtől elválasztva. Jézus ezzel azt fejezte ki: többé ti sem lehettek nélkülem. Azt az életet, amelyet tőlem kaptatok, csak a velem való folytonos közösségben őrizhetitek meg. Nálam nélkül nem győzhettek le egyetlen bűnt sem, s nem állhattok ellent a kísértéseknek.
"Maradjatok énbennem, és én is tibennetek" (Jn 15:4). A Krisztusban maradás, Lelkének az állandó birtoklását jelenti, azt, hogy életünket minden feltétel nélkül átadjuk az ő szolgálatára. A kapcsolat csatornáját mindig nyitva kell tartani az ember és Isten között. Mint ahogy a szőlővessző folyamatosan szívja magába a nedvet az élő szőlőtőből, úgy nekünk is hozzá kell tapadnunk Krisztushoz, és hittel el kell tőle fogadnunk lényének erejét és tökéletességét.
A gyökér a szőlővesszőkön át küldi el a táplálékot a legszélső vesszők hegyéig. Így árad Krisztustól is erősítő lelki táplálék minden hívő emberre. Amíg a lélek egységben van Krisztussal, addig nem áll fenn annak a veszélye, hogy elsorvad, elszárad vagy elpusztul.
A szőlőtő élete a vesszőkön lévő ízes gyümölcsökben mutatja eredményét: "Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15: 5). Mikor hittel az Isten Fiában élünk, akkor a Lélek gyümölcsei láthatóvá lesznek életünkben, és egyetlen egy gyümölcs sem fog hiányozni.
"Az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely énbennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz" (Jn 15:1-2). Miközben a ráoltott vessző külsőleg egyesül a szőlőtővel, megtörténhetik, hogy az élő kapcsolat még nincs meg közöttük. Ilyenkor elmarad a növekedés és a gyümölcstermés. Így megtörténhet az, hogy van már valami látszólagos kapcsolatunk Krisztussal anélkül, hogy hit által valóságosan egyek lennénk vele. Hitünk megvallásával egy egyház tagjaivá lehetünk, de ez nem elég. Az mutatja meg, hogy valóban kapcsolatban vagyunk-e Krisztussal, hogy milyen a jellemünk és a magatartásunk. Ha nem termünk gyümölcsöt, akkor nem vagyunk igazán élő szőlővesszők, Krisztustól való elkülönülésünk olyan romlást foglal magába, amely éppen olyan teljes, mint amit a halott vessző ábrázol, "Ha valaki nem marad énbennem, - mondotta Krisztus - kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad, és egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik és megégnek" (Jn 15:6).
"Mindazt pedig amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen" (Jn 15:2). A kiválasztott tizenkét tanítvány közül volt egy, aki nem követte igazán Jézust. Ez a tanítvány elszáradt vessző lett és éppen kivettetésfélben volt. A többiekre pedig a keserű megpróbáltatások metsző kése várt. Jézus komoly gyengédséggel magyarázta meg tanítványainak a szőlőműves szándékát. A vesszők megtisztítása, nyesése fájdalmat okoz, de az Atya az, aki a nyesőkést alkalmazza. Az Atya nem felelőtlen kézzel, vagy közömbös szívvel munkálkodik. Vannak vesszők, amelyek lelógnak a talajra, ezeket egy metszéssel szabaddá kell tenni földi támaszaitól, amelyekhez kacsaik odakapcsolódtak. Ezeknek is az ég felé kell növekedniük és Istenben kell megtalálniuk támaszukat. A túlzott levélzetet, amely elvonja az éltető nedveket a gyümölcstől, szintén le kell nyesni. A túlburjánzást is ki kell vágni és el kell távolítani, hogy hely támadjon az igazságosság Napja gyógyító sugarai számára. A szőlőműves kinyesi a káros növekedést, hogy a gyümölcstermés szebb és bőségesebb legyen.
