Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 26 - CSÜTÖRTÖK - Lukács evangéliuma 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 14 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2014&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten enyhíti a szenvedést, még szombaton is; főleg szombaton. A vízkóros testében felgyülemlik a víz, aminek következtében légszomj lép fel, így a beteg nagyon szenved. Egy ilyen beteggel találkozott Jézus egy szombaton, akit meg is gyógyított. Jézus nem akarta, hogy ez az ember tovább szenvedjen. Azt akarta, hogy egy pozitív tapasztalata legyen szombaton, mert a szombat egy különleges nap, amelyen Isten különleges ajándékokat ad.                   

2.    Istent gyakorlati tanácsokkal is ellát.  Jézus nem szeretné, ha megalázó dolgok történnének velünk, mert tudja, hogy az milyen kellemetlen, ezért tanácsot ad annak elkerülésére. Az esik nagyot, aki magasra kapaszkodik. Ezért ajánlja Jézus az alázatosságot.        

3.    Isten igazi jótékonykodásra bátorít. Az nem jótékonykodás, ha visszaadják. Az a jótékonykodás, amikor remény sincs a visszaadásra.   

4.    Isten nem tud mit kezdeni a kifogásainkkal. Isten szép és jó dolgokat készített nekünk, de a kifogásaink miatt nem lehetnek a mieink. Isten finom vacsorát készít, de aki a kifogásokat keresi, nem fogja megkóstolni azt.

5.    Isten helyes értékrendet vár el tőlünk. Isten nem akarja, hogy gyűlöljük szüleinket vagy házastársunkat. Ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy nem azt választjuk, hanem a másikat. Nem azt helyezzük az első helyre, hanem a másikat. Istent mindenek elé és mindenek fölé helyezzük.           

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki együtt érez velünk szenvedéseinkben és olyan hamar meg szeretne szabadítani ettől, amilyen hamar csak lehet

b.    aki a szombatot a szenvedés enyhítésére adta

c.    aki kihúz bennünket a kútból

d.    aki megtanít az alázatosság értékes leckéjére

e.    aki önzetlen jótettre ösztönöz

f.      aki óv a mentegetőzés és a kifogáskeresés veszélyétől

Ima éretted: Istenem, kérlek, óvd meg az olvasót a mentegetőzés és a kifogáskeresés bűnéből, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet

65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (5. rész)

Jézus az összes jelenlevőhöz intézte kérdését, de a papok és vezetők válaszoltak: "Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; - mondták - a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében" (Mt 21:41). A szószólók először nem vették észre, kire vonatkozik a példázat, most azonban látták, hogy önmaguk felett mondtak ítéletet. A példázatban a gazda Istent jelképezi, a szőlő a zsidó nemzetet, a gyepű pedig a védelmükül szolgáló isteni törvényt. A torony a templomot szimbolizálta. A szőlőskert ura mindent megtett a felvirágoztatás érdekében. "Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; - mondja - mit meg nem tettem vele?" (Ésa 5:4) Ez kifejezi Isten lankadatlan gondoskodását Izraelről. Ahogyan a munkásoknak vissza kellett téríteniük a gazdának az őt megillető részt a szőlő terméséből, úgy Isten népének is a szent kiváltságokhoz méltó élettel kellett tisztelnie Őt. Ahogyan a munkások megölték a szolgákat, akiket a gazda a gyümölcsért küldött, úgy adták a zsidók is halálra az Istentől megtérésükre küldött prófétákat. Egyik követet a másik után gyilkolták meg. Eddig a példázat jelentése nem lehetett kérdéses, a folytatása azonban még világosabb és egyértelműbb. A szeretett fiúban - akit a szőlő ura végül elküldött engedetlen szolgáihoz, akit megragadtak és megöltek - a papok és főemberek láthatták Jézusnak és küszöbön álló sorsának félreérthetetlen képét. Máris tervezték annak meggyilkolását, akit az Atya utolsó felhívásként küldött hozzájuk. A hálátlan munkásokra kiszabott ítélet azok sorsát szemlélteti, akik Krisztust halálra adják.

A Megváltó szánalommal rájuk tekintett, és folytatta: "Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt" (Mt 21:42-44).

Ezt a jövendölést a zsidók gyakran ismételgették a zsinagógákban, az eljövendő Messiásra vonatkoztatták. Krisztus az egész zsidó vallás és a megváltási terv szegletköve volt. Ezt az alapkövet vetették most el a zsidó építők, Izrael papjai és vezetői. A Megváltó felhívta figyelmüket a próféciákra, hogy lássák, milyen veszélybe kerültek. Minden rendelkezésére álló eszközzel világossá akarta tenni számukra, mire készülnek.

Szavainak egy másik célja is volt. A kérdésre: "Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?" (Mt 21:40), Krisztus pontosan azt a választ várta a farizeusoktól, amit azok adtak. Terve szerint önmagukat ítélték el. Figyelmeztetései nyomán nem tartottak bűnbánatot, ez megpecsételte sorsukat. Jézus szerette volna, ha belátják, hogy magukat döntik romlásba. Meg akarta mutatni nekik, hogy Isten igazságos, amikor máris elkezdte visszavonni nemzeti kiváltságaikat - ez nemcsak a templom és a város lerombolásával, hanem a nemzet szétszórásával is fog végződni.

A hallgatók felismerték a figyelmeztetést. A papok és vezetők azonban nem törődtek a saját maguk által kimondott ítélettel, készek voltak betölteni a példázatot, amikor így szóltak: "Ez az örökös; jertek, öljük meg őt" (Mt 21:38). "És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól" (Mt 21: 46), mert a nép érzelmei Krisztus felé hajlottak.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 25 - SZERDA - Lukács evangéliuma 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2013&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem szereti, ha másokat megbélyegzünk. Néhányan hírt hoztak Jézusnak Pilátus vérengzéséről, amelyet a jeruzsálemi templomban hajtott végre. A zsidók abban a hiedelemben voltak, hogy az emberek bűneik miatt szenvednek. Mivel ezek az emberek ilyen szörnyűséget szenvedtek el, szerintük nagyon bűnösök voltak, ők pedig, akik elkerülték ezt a tragédiát, igazak és jók voltak. Híradásuk mások megbélyegzése volt, önmaguk felmagasztalása és saját igaz voltukkal való dicsekvés. Jézus átlátta ezt és elmondta nekik, hogy ők sem jobbak, és nekik is megtérésre van szükségük.                   

2.    Istent csak figyelmeztetés és kitartó munka után ítél.  A zsidók úgy gondolták, hogy Isten csak úgy hirtelen lesújt ítéletével a vétkező emberekre. Jézus ezt a kérdést teszi helyre, amikor elmondja a terméketlen fügefa történetét. Isten hosszú időn keresztül dolgozik az emberért és mindent megtesz érte, hogy megmenthesse. Az ítélet csak akkor érkezik, amikor Istennek már nincs más eszköze. Amikor a gyümölcstermés elmaradása nyilvánvaló. Izrael már ebben az állapotában volt. Isten már mindent megtett érette, amit megtehetett, már csak egy dolog volt hátra, hogy elveszi Izrael kiváltságos voltát.        

3.    Isten kiegyenesíti azt, ami elgörbült. Jézushoz jön egy 38 éve meggörbült asszony, és amikor elmegy tőle, már egyenes. A bűn bennünket is elferdített és meggörbített, de amikor Istenhez jövünk Ő kiegyenesít bennünket, mert Istennél egyenesbe jönnek a dolgok. Ez a történet szombaton történt. Mi is minden szombaton Istenhez járulunk az istentiszteleten, hogy kiegyenesítsen bennünket.  

4.    Isten országának óriási átalakító ereje van. A kovász kicsi, de az egész tésztát átjárja és értékessé, fogyaszthatóvá és finommá teszi azt. A mustármag kicsi, de ha kikel és megnő, oltalmat találnak ágain az égi madarak. A fa az égi madarakkal és mezei vadakkal Isten uralmát és Isten országát jelképezi a Bibliában. Egy kis magból egy ország lesz, Isten országa. Az Ige kicsiny magvával is ez történik: kikel, megnő és Isten országává fejlődik.

5.    Isten menetrend szerint végzi munkáját. Amikor egyesek azzal a hírrel keresték meg Jézust, hogy Heródes halálra keresi és azt tanácsolták neki, hogy meneküljön el vidékükről, Jézus azt mondta, hogy ma, holnap és harmadnap dolgoznia kell, amivel jelezte, hogy Isten pontosan meghatározta földi szolgálatának időtartamát és addig dolgoznia kell, és addig sem Heródes és senki más nem tudja Őt megakadályozni munkájában.            

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki kész helyreigazítani helytelen nézeteinket

b.    aki kegyelmi időt biztosít, mindent megtesz értünk, de gyümölcsöt vár

c.    aki kész minden szombaton (és más napokon is) csodát tenni értünk

d.    aki segít megtalálni a szoros kaput és segít átjutni rajta

e.    aki ismerni szeretne bennünket (az ismeret a legszorosabb, legbensőségesebb kapcsolatot jelenti Istennel)

f.      aki minden égtáj felől összegyűjti az Övéit az Ő országában

g.    akit nem lehet elriasztani megmentő munkájától

h.    aki sokszor és sokféleképpen megpróbálja magához gyűjteni gyermekeit

Ima éretted: Istenem, kérlek, egyenesíts ki mindent az olvasó életében, ami elferdült és elromlott, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet

65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (4. rész)

Az írástudókkal folytatott vitákban Krisztus nem szándékozott megalázni ellenfeleit. Nem szívesen látta őket szorult helyzetben. Fontos dolgot akart megtanítani. Úgy tette ártalmatlanná ellenségeit, hogy hagyta, hadd gabalyodjanak a neki szánt hálóba. Beismert tudatlanságuk a János keresztségét illetően alkalmat adott Jézusnak a beszédre. Ő kihasználta a lehetőséget, bemutatta valódi állapotukat, s hozzátett még egy figyelmeztetést a számos eddig elhangzotthoz.

"Mit gondoltok ti? - kérdezte. Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elmére. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát?" (Mt 21:28-31).

Ez a váratlan kérdés felkészületlenül érte hallgatóit. Figyelmesen tanulmányozták a példázatot, és rögtön válaszoltak: "Az első" (Mt 21:31). Jézus tekintetét határozottan rájuk szegezte, s szigorú és ünnepélyes hangon válaszolt: "Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, az után sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki" (Mt 21:31-32).

A papok és főemberek nem tudták megtagadni a helyes választ Krisztus kérdésére, így véleményükkel az első fiú mellett döntöttek. Ez a fiú jelképezte a farizeusok által megvetett és gyűlölt vámszedőket. A vámszedők szerfelett erkölcstelenek voltak. Valóban áthágták Isten törvényét, életükkel tökéletes ellenállást tanúsítottak követelményeivel szemben. Hálátlanok, szentségtelenek voltak, s amikor azt mondták nekik, menjenek és dolgozzanak az Úr szőlőskertjében, kereken megtagadták. Midőn viszont eljött János, s bűnbánatot és megtérést prédikált, a vámszedők elfogadták üzenetét és megkeresztelkedtek.

A második fiú jelképezte a zsidó nemzet vezetőit. Néhány farizeus megtért, és elfogadta János keresztségét, de a vezetők nem ismerték el őt Isten küldöttének. Felhívásai, dorgálásai nem vezették őket megújulásra. "Az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg őtőle" (Lk 7:30). A második fiúhoz hasonlóan, aki, amikor hívták, azt mondta: "Én elmegyek, uram" (Mt 21: 30), de nem ment, a papok és vezetők engedelmességet vallottak, de nem engedelmeskedtek. Hangoztatták kegyességüket, állították, hogy engedelmeskednek Isten törvényének, de engedelmességük hamis volt. A vámszedőket mint hűtleneket átkozták és megvetették a farizeusok, hitükkel és tetteikkel azonban az előbbiek megmutatták, hogy azok előtt az önigazult emberek előtt mennek be a mennyországba, akik nagy világosságot kaptak, de cselekedeteik nem feleltek meg isteni elhivatásuknak.

A papok és vezetők nem voltak hajlandók elhordozni ezeket a mélyen szántó igazságokat, s csöndben maradtak, remélték, hogy Jézus mond valamit, amit ellene fordíthatnak, de még többet is el kellett viselniük. {DA 596.1}  

"Más példázatot halljatok: - folytatta Krisztus. Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?" (Mt 21: 33--40).

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 24 - KEDD - Lukács evangéliuma 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 12 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2012&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten előtt a képmutatás egyenlő a hazugsággal. Sőt, még több is ennél. Az ember elsősorban hazudik arról, hogy ő kicsoda. Másnak, többnek, szentebbnek állítja magát annál, aki. Azért súlyosabb a hazugságnál, mert ez félrevezet embereket. Sokan megbíznak bennük, hogy igazak és követik őket, míg végül mindketten szakadékba zuhannak. Isten elítéli azokat, akik képmutatásukkal így megtévesztenek másokat és romlásba vezetnek.                  

2.    Istent sokkal jobban érdekli az örök sorsunk, mint a rövid földi életben való jólétünk.  Elmondja, hogy emberek elvehetik földi életünket, de az örök életünket nem. És ez a fontos. Ezért ne féljünk, mert a mi életünk el van rejtve Krisztusban. Viszont van mit félnünk azoktól, akik félrevezetnek, akik eltérítenek bennünket Istentől, akik akadályoznak Isten megismerésében és követésében. Ők az üdvösségünket veszélyeztetik, ami olyan kincs, amelyet nem szabad könnyelműen elveszítenünk. Pontosan ezért óv a Szentlélek elleni bűntől is, ami az üdvösségünket veszélyezteti.        

3.    Istenben csűr nélkül is gondoskodni tud rólunk. Jézus elmondja a bolond gazda történetét, aki nagy csűröket épít azért, hogy biztosítsa megélhetését. Ez után az égi madarak példáját hozza, akiknek nincs csűrük, de Isten gondoskodik róluk. Az egyiknek van csűrje, a másiknak nincs. Mi is eldönthetjük, hogy a csűrökben bízunk vagy Istenben. Melyik a biztonságosabb? Isten ezzel a példával nem a könnyelműségre buzdít, hanem a Benne való bizalomra, ami nem zárja ki az egészséges tervezést és a szükségleteinkről való gondoskodást.

4.    Isten megtanít a helyes értékrendre. Azt mondja, hogy helyezzük Őt az első helyre, és magunkat egy kicsit hátrébb. Ha Istent helyezzük az első helyre, akkor Ő gondoskodik rólunk. Itt is eldönthetjük, hogy mi akarunk gondoskodni magunkról vagy megengedjük Istennek, hogy Ő gondoskodjon rólunk.

5.    Isten örömét leli abban, amit érettünk tesz. Isten nem kénytelen, kedvetlen segít bennünket, hanem örömmel. A Biblia egyik legszebb Igéjét találjuk ebben a fejezetben: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”           

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki nem szeretné, ha elveszítenénk az üdvösséget

b.    aki a fejünk hajszálait is számontartja

c.    aki mindennél értékesebbnek tartja az embert

d.    aki nem tud felvállalni bennünket, ha mi megtagadjuk Őt

e.    aki segít a védekezésben, amikor támadás ér bennünket

f.      aki számára idegen a kapzsiság

g.    aki nem szeretné, ha megfeledkeznénk arról, hogy honnan kaptuk azokat a javakat, amelyekkel rendelkezünk

h.    aki még az égi madarakról és a mező liliomairól is gondoskodik

i.       aki örömmel gondoskodik rólunk

j.       aki szeretné, hogy készen legyünk az Ő Fia fogadására

k.    aki egy szolgáló Isten és akinek a gyermekei szolgáló emberek

l.       aki szeretné, ha felismernénk a jeleket, amelyeket Ő a mi figyelmeztetésünkre küld

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, hogy Te örömödet leled abban, hogy neki segíts, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet

65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (3. rész)

A farizeusok teljesen összezavarodtak és kétségbeestek. Nem tudták megfélemlíteni azt, aki parancsolt. Jézus a templom őrizőjeként lépett fel. Ezelőtt sohasem követelt ilyen királyi tekintélyt. Szavainak és tetteinek sohasem volt ekkora ereje. Csodákat művelt szerte Jeruzsálemben, de még soha ilyen ünnepélyesen, áthatóan. Azoknak az embereknek a jelenlétében, akik látták csodáit, a papok és főemberek nem mertek Vele nyíltan ellenségeskedni. Noha válasza feldühítette és zavarba hozta őket, aznap képtelenek voltak bármi egyebet véghezvinni.

Másnap reggel a Magas Tanács újból megtárgyalta, hogyan járjanak el Jézussal szemben. Három évvel azelőtt jelt követeltek Messiás-voltáról. Azóta hatalmas csodákat művelt az egész országban. Meggyógyította a betegeket, csodásan jóllakatott ezreket, járt a hullámokon, szavával lecsendesítette a háborgó tengert. Ismételten nyitott könyvként olvasott az emberi szívekben, ördögöket űzött, halottakat támasztott fel. A vezetők láthatták a bizonyítékokat, hogy Ő a Messiás. Most elhatározták, hogy nem kérik hatalmának jeleit, hanem megpróbálnak kikényszeríteni belőle valami olyan vallomást vagy kijelentést, aminek alapján elítélhetik.

Odamentek a templomba, ahol tanított, s kérdéseket szegeztek neki: "Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?" (Mk 11:18). Azt várták, hogy kijelenti: hatalma Istentől van. Készek voltak meghazudtolni egy ilyen állítást. Jézus azonban látszólag máshová tartozó kérdést vetett fel, s válaszát az erre adott felelettől tette függővé. "A János keresztsége - kérdezte - honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől?" (Mt 21:25).

A papok látták, hogy olyan dilemmába kerültek, amiből semmilyen okoskodás nem húzhatja ki őket. Ha azt mondják, hogy a János keresztsége a mennyből való, nyilvánvalóvá válik következetlenségük. Krisztus azt mondaná: Miért nem hittetek tehát néki? János bizonyságot tett Krisztusról: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29). Ha a papok elhitték János bizonyságát, hogyan tagadhatták meg Krisztus Messiás-voltát? Ha elmondták volna, amit valójában hittek, hogy János szolgálata emberektől van, akkor a nép haragjának viharát zúdítják magukra, mert ők prófétának tartották Jánost.

A sokaság élénk érdeklődéssel várta a döntést. Tudták: a papok hitvallásukban elfogadták János szolgálatát, s elvárták, hogy minden további nélkül Isten küldöttjének ismerjék el őt. Miután a papok titkon tanácskoztak, elhatározták, hogy nem járatják le magukat. Képmutatóan tájékozatlanságot színlelve így szóltak: "Nem tudjuk." "Én sem mondom meg néktek, - felelte Krisztus - micsoda hatalommal cselekszem ezeket" (Mt 21:27).

Írástudók, papok, főemberek - mindenki elnémult. Szándékaik meghiúsultak, csalódottan, összeráncolt homlokkal álltak ott, nem mertek több kérdést feltenni Krisztusnak. Gyávaságukkal, határozatlanságukkal nagymértékben eljátszották a nép megbecsülését. Az emberek körülöttük álltak, és jólesően nézték, hogy ezek a büszke, önigazult férfiak vereséget szenvedtek.

Krisztusnak mindezek a szavai és tettei fontosak, és hatásuk még fokozódott megfeszítése és mennybemenetele után. Sokan, akik izgatottan várták Jézus kikérdezésének kimenetelét, és végül tanítványaivá lettek, először e szavak által vonzódtak hozzá ezen az eseménydús napon. A templomudvari jelenet sohasem halványult el emlékezetükben. A Jézus és a főpap közötti ellentét beszélgetésükből élesen kirajzolódott. A templom büszke méltósága díszes, drága öltözéket viselt. Fején süveg csillogott. Viselkedése fenséges, haját és lobogó szakállát beezüstözte a kor. Megjelenése megfélemlítette a szemlélőket. Ez előtt a nagytekintélyű személyiség előtt állt a mennyei Felség külsőcsillogás, pompa nélkül. Ruházatán az utazás nyomait viselte, sápadt arca türelmes szomorúságot fejezett ki, a rajta látható méltóság és jóindulat különös ellentétben állt a főpap büszke, elbizakodott, indulatos arckifejezésével. Sokan, akik hallották Jézus szavait, látták tetteit a templomban, attól fogva szívükbe zárták Őt, mint Isten prófétáját. Ahogyan azonban a nép rokonszenve felé fordult, úgy nőtt a papok gyűlölete Jézussal szemben. A bölcsesség, mellyel megóvta lábát a csapdától, újabb bizonyítéka volt istenségének, s ez feltüzelte haragjukat.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 23 - HÉTFŐ - Lukács evangéliuma 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 11 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2011&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten az Édesapa. A mintaimában Jézus nagyon szépen szólítja meg Istent. Egy olyan nyelvtani alakot használ, amilyet egy gyermek használt, amikor kedveskedni szeretett volna édesapjának. Jézus ilyen meghitt módon szólította meg az Atyát és így beszélgetett Vele. Isten nem a formális, rideg udvariaskodó szavakat várja tőlünk, hanem a szívünkből túlcsorduló szeretet megnyilvánulását. Jézus azt mondta, hogy amikor imádkozunk, mi is így tegyünk, ahogyan Ő tette.                  

2.    Isten az, aki mindennel rendelkezik, mi pedig azok, akiknek semmink sincs.  A mintaima kérései a szükségben levő ember odafordulása ahhoz, aki mindennel rendelkezik. Annak kifejezése, hogy mindenben Tőle függünk, és annak a reménynek a megfogalmazása, hogy Ő nem hagy bennünket szükségleteinkben, hanem kielégíti azokat.       

3.    Istenben nem fogunk csalódni. Jézus nem azt mondja, hogy Isten talán meghallgatja kéréseinket és talán ad valamit, hanem így bátorít: „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik… Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”  

4.    Ahol nincs ott Isten, ott valaki más van. Nem lehetünk semleges terület, sem Istennel, sem Sátánnal, csak úgy magunkban, a kettő közül egyikkel sem. Az igazság az, hogy ha nincs ott Isten az életünkben, ott lesz az ellenség. Jézus azt mondja, hogy az ilyen ember állapota sokkal rosszabb lesz, mint előtte volt.

5.    Isten nem külsőségeket és szereplést vár el tőlünk. Jézus elítélte a farizeusokat, akik a tányér és a pohár külsejét megtisztították, de szívük tele volt gonoszsággal. Elítéli azt a magatartást, hogy a főhelyekre ülnek az összejövetelen, de lelki életük halott.          

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki el akarja hozni uralmát életünkbe, ahol az Ő elvei és értékei érvényesülnek

b.    aki a kenyér és minden jó forrása

c.    aki nem azért ad, mert zaklatjuk Őt, hanem azért, mert szeret

d.    aki olyan Apa, aki jó ajándékokat ad gyermekeinek

e.    aki sosem szövetkezik az ördögökkel

f.      akinek beszédét hallgatni és annak engedelmeskedni boldogság

g.    aki azt akarja, hogy tiszta legyen a látásunk és a jellemünk

h.    aki nem akar nehéz terheket rakni az emberekre

i.       aki haragszik azokra, akik akadályozzák az embereket abban, hogy Isten országába bejussanak

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy úgy viszonyuljon Hozzád, mint a legjobb Édeaspához, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet

65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (2. rész)

Jézus átható tekintete újból végigpásztázta a templom megszentségtelenített udvarát. Minden szem felé fordult. Pap és főember, farizeus és pogány döbbent tisztelettel meredt reá, aki a mennyei király fenségével állt előttük. Egész lényén átvillant istensége, s olyan méltósággal és dicsőséggel ruházta föl Krisztust, amilyet még sohasem nyilvánított ki. A hozzá legközelebb állók olyan messze húzódtak tőle, amennyire csak a tömeg engedte. Néhány tanítványától eltekintve a Megváltó egyedül állt. Minden hang elcsitult. Kibírhatatlannak tűnt a mély csend. Krisztus olyan erővel szólalt meg, hogy viharként rázta meg az embereket: "Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek" (Mt 21:13). Hangja kürtszóként zengett a templomban. Arcán a neheztelés emésztő tűzhöz hasonlított. Hatalommal parancsolta meg: "Hordjátok el ezeket innen" (Jn 2:16).

Három évvel korábban a templom vezetői megszégyenültek, amikor elmenekültek Jézus elől. Azóta is csodálkoztak ijedtségükön, feltétlen engedelmességükön egy egyszerű, alázatos Ember iránt. Lehetetlennek tartották, hogy méltatlan alárendelődésük megismétlődjék. Most mégis jobban megrémültek, mint azelőtt, sietősebben teljesítették parancsát. Senki sem merészelte megkérdőjelezni hatalmát. Papok és kereskedők állataikat maguk előtt hajtva menekültek színe elől.

Az úton a templom felől találkoztak a tömeggel, mely betegeivel a Nagy Gyógyító felé tartott. A menekülők beszámolója egyeseket megfordulásra késztetett. Féltek Vele találkozni, aki olyan hatalmas, hogy egy pillantással elűzte a papokat és főembereket színe elől. Azonban rengetegen átverekedték magukat a siető sokaságon, mert feltétlenül hozzá akartak jutni, aki egyetlen reményük. Amikor a tömeg elmenekült a templomból, sokan hátramaradtak. Ezekhez csatlakoztak az újonnan érkezettek. A templomudvart újból megtöltötték a betegek és haldoklók, és Jézus még egyszer szolgált nekik.

Egy idő múltán a papok és vezetők visszamerészkedtek a templomba. A pánik elültével aggodalmaskodni kezdtek, vajon mi lesz Jézus következő lépése. Azt várták, hogy elfoglalja Dávid trónját. Csöndesen visszatértek a templomba, hallották a férfiak, nők és gyerekek Istent dicsérő hangját. Amikor beléptek, meghökkenten álltak meg a csodálatos jelenet láttán. Szemlélték, ahogy a betegek meggyógyulnak, a vakok visszanyerik látásukat, a süketek hallásukat, a bénák örömmel ugrándoznak. A gyerekek örültek a legjobban. Jézus meggyógyította betegségeiket, karjába zárta őket, engedte, hogy hálásan megcsókolják. Némelyikük elaludt a vállán, miközben tanította a népet. Most a gyerekek boldog hangon zengték dicséretét. Ismételgették az előző nap hozsánnáit, pálmaágakat lengettek diadalmasan a Megváltó előtt. A templom újra és újra visszhangozta kiáltásaikat: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében!" (Zsolt 118:26) "Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő" (Zak 9:9). "Hozsánna a Dávid fiának!" (Mt 21:9).

Ezek a boldog, önfeledt hangok sértették a templom vezetőit. Véget akartak vetni az ilyen megnyilvánulásoknak. Azt mondták a népnek, hogy a gyermekek lába, az örvendező kiáltások megszentségtelenítik Isten házát. Mivel szavaik nem hatottak a népre, Krisztushoz folyamodtak: "Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Soha sem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?" (Mt 21:16). A jövendölés előre megmondta, hogy Krisztust királlyá kiáltják, és az igének be kell teljesednie. Izrael papjai és vezetői nem akarták hirdetni dicsőségét, Isten tehát gyermekeket indított, hogy tanúi legyenek. Ha a gyerekek hangja elhallgatott volna, a templom oszlopai zengték volna a Megváltó dicséretét.

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 22 - VASÁRNAP - Lukács evangéliuma 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2010&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten rendszerében a bárány farkast győz. Jézus Bárányként jött a farkasok közé és győzött. Amikor tanítványait kiküldte, azt mondta nekik, hogy bárányként küldi őket a farkasok közé. Ez nemcsak a veszélyt és a munka nehézségét jelentette, hanem a győzelem ígéretét is. Ahogy Ő Bárányként legyőzi a farkasokat, úgy az övéi is bárányként le fogják győzni a farkasokat. Nem kell az embernek farkassá válni ahhoz, hogy farkasokat győzzön le, elég, ha bárány lesz.                 

2.    Isten célja a gyógyulás.  A hetvenkét tanítványt gyógyítani küldte ki Jézus. El sem tudjuk képzelni, mi lett az eredménye annak, hogy hetvenkét ember településről településre jár és meggyógyítják a betegeket. Több ezer embernek lett könnyebb és szebb az élete, mert a tanítványok szolgálatba álltak.       

3.    Isten hatalmat ad az ellenség minden erején. Jézus nem csak annyi erőt ad a tanítványoknak, hogy kicsivel több legyen, mint addig volt, hanem olyan hatalmat, amely fölötte áll az ellenség minden erejének. A mindenen van a hangsúly. Nem csak egy-két ellenségen győzedelmeskednek, hanem minden ellenségen. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan ellenség, akin Isten gyermeke ne tudna győzedelmeskedni.  

4.    Isten örül, amikor megértjük Őt és az Ő tervét. Jézus nagyon sokszor szomorkodott azon, hogy az emberek, de még a tanítványai sem értették a lényeget. Amikor azonban a hetvenkét tanítvány visszatért Jézushoz és beszámolt munkájuk eredményéről, Jézus hálaimát mondott, hogy végre valaki megérti Őt és szolgálatát.

5.    Isten nem elméleti vallásosságot vár, hanem gyakorlatit. Az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a lévita elméleti vallásosságot gyakorolt, ami Jézus szerint kevés volt. Az a vallásosság, amely figyelmen kívül hagyja az embert és az emberi szendevést, de kifogástalan a ceremóniák gyakorlásában, elégtelen.          

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki gondoskodik azokról, akik Őt és az embereket szolgálják

b.    aki olyan békességet ad tanítványainak, amelyet tovább lehet adni másoknak

c.    aki azonosul tanítványaival (aki befogadja tanítványait, Őt fogadja be)

d.    akinek a nevében még az ördögök is engedelmeskednek

e.    aki végső vereséget mér Sátánra

f.      aki azt akarja, hogy nevünk fel legyen írva a mennyben

g.    aki az egyszerű emberekkel jobban megérteti titkát, mint a tanultakkal

h.    aki gazdag az irgalmasságban

i.       aki meggyógyítja a Rabló kezébe esett embert

j.       aki tudja, hogy mi a szükséges és mi nem az

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy éljen azzal a hatalommal, amellyel megajándékozod őt, hogy hatalma legyen az ellenség minden erején, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet

65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (1. rész)

Máté 21:12-16, 23-46; Márk 11:15-19, 27-33; Márk 12:1-12; Lukács 19:45-48; Lukács 20:1-19.

Szolgálatának kezdetén Krisztus kiűzte a templomból azokat, akik szentségtelen üzletelésükkel beszennyezték azt. Határozott, isteni viselkedése rettegéssel töltötte el a fondorlatos kereskedők szívét. Küldetésének végén újból a templomba jött, és ugyanolyan szentségtelen kép fogadta, mint azelőtt. A dolgok állapota még rosszabbra fordult. A templom külső udvara hatalmas állatvásárra emlékeztetett. Állatbőgés, pénzcsengés vegyült az adók-vevők heves alkudozásával, s eközben hallatszott a szent szolgálatot viselők hangja. A templom méltóságai maguk is az adásvétellel, pénzváltással foglalatoskodtak. Olyan tökéletesen irányította őket a nyereségvágy, hogy Isten szemében nem voltak különbek a tolvajoknál.

A papok és vezetők kevéssé ismerték fel elvégzendő munkájuk ünnepélyességét. Minden húsvétkor, sátoros ünnepkor állatok ezreit vágták le, vérüket a papok felfogták, és az oltárra öntötték. A zsidók megszokták a véres áldozatot, s majdnem szem elől tévesztették azt a tényt, hogy az állatok vérének kiontását a bűn tette szükségessé. Nem érzékelték, hogy ez Isten drága Fiának vérét jelképezi - mely kiontatik a világ bűneiért-, s hogy az áldozati felajánlásokkal az emberek figyelmét a megfeszített Üdvözítőre kell irányítani.

Jézus nézte az ártatlan áldozati állatokat, és látta, hogyan tették a zsidók ezeket a nagy gyülekezési alkalmakat vérontás és kegyetlenség színhelyévé. Az alázatos bűnbánat helyett megsokszorozták az állatáldozatokat, mintha Istent szívtelen szolgálattal lehetne tisztelni. A papok és főemberek szívét megkeményítette az önzés és a telhetetlenség. Az Isten Bárányára mutató jelképekből is kereseti lehetőséget csináltak. Így a nép szemében az áldozati szolgálat szentségét nagymértékben lerombolták. Jézus felháborodott: tudta, hogy vérét, mely hamarosan kiontatik a világ bűneiért, éppoly kevéssé értékelik majd a papok és vének, mint az állatok szüntelen kifolyó vérét.

Krisztus a próféták szavaival szólt ez ellen a gyakorlat ellen. Sámuel mondotta: "Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!" (lSám 15:22). Ézsaiás prófétikus látomásban látta a zsidók hitehagyását, és úgy szólt hozzájuk, mint Sodoma és Gomora vezetőihez: "Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égő áldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvaraimat tapossátok? [...] Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:10:12. 16-17).

Ő aki maga adta ezeket a próféciákat, most utoljára ismételte meg a figyelmeztetést. A prófécia beteljesedésekor a nép Jézust Izrael királyává kiáltotta ki. Ő elfogadta hódolatukat és a királyi méltóságot. Ilyen értelemben kellett cselekednie. Tudta, hogy erőfeszítései hiábavalóak a romlott papság megreformálására, munkáját mégis el kellett végeznie: egy hitetlen népnek kellett bizonyítania isteni küldetését.