Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 39. fejezet 2057. nap
A
LÉNYEGES ISMERET
"Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben..."
39. fejezet (1. rész) – Isten Igéjéből merített ismeret
Az egész Biblia Isten dicsőségének Krisztus általi
kinyilatkoztatása. Ha elfogadjuk, hisszük és követjük, jellemünk átalakításának
eszközévé lesz. Ez az a hatalmas ösztönző, kényszerítő erő, amely élénkíti
testi, szellemi és lelki képességeinket, és helyes mederbe tereli az életet.
Azért lehet az ifjúságot, sőt még az érettebb korosztályt
is könnyen kísértésbe és bűnbe vinni, mert nem tanulmányozzák Isten Igéjét, és
nem elmélkednek felette úgy, ahogy kellene. Mivel Isten Igéjének szent
tanításait semmibe veszik, életük és jellemük szilárd, biztos akaraterő
hiányáról tanúskodik. Nem fordítanak komoly figyelmet arra, ami tiszta és szent
gondolatokat ébreszt, és ami eltereli gondolataikat arról, ami tisztátalan és
hazug. Kevesen választják a jobb részt, és kevesen ülnek le Máriához hasonlóan
Jézus lábához, hogy a mennyei Tanítótól tanuljanak. Jézus szavait kevesen őrzik
kincsként a szívükben, kevesen követik életük gyakorlatában.
A Biblia igazságai - ha elfogadjuk őket - csiszolják
értelmünket, nemesítik lelkünket. Isten Igéjének kellő értékelése által mind
fiatalok, mind idősek olyan feddhetetlenségre és elvhűségre juthatnak, hogy
ellen tudnak állni a kísértéseknek.
Tanítsák meg és írják le az emberek a Szentírás becses
dolgait! Gondolataikat, képességeiket, szellemi erejük legjavát szenteljék
Isten gondolatainak tanulmányozására! Ne az emberi feltevésekből kialakított
filozófiát tanulmányozzák, hanem annak a filozófiáját, aki az igazság! Nincs
olyan irodalmi alkotás, amelynek értéke hasonlítható lenne hozzá.
A földies gondolkozású embernek nem szerez örömet az Isten
Igéje feletti elmélkedés; de a Szentlélek által megújított értelem számára
mennyei szépség és égi fény sugárzik a szent lapokról. Ami a földies
gondolkozású embernek kietlen pusztaság, a lelki ember előtt élő vízfolyások
földjévé válik.
Azt az ismeretet, amit Isten az Igében önmagáról kinyilatkoztatott,
tovább kell adnunk gyermekeinknek. Mihelyt értelmük nyiladozni kezd, meg kell
ismerniük Jézus nevét és életét. Legelőször azt kell megtanítani nekik, hogy
Isten az Atyjuk. Az első olyan dolog, amit gyakoroltatni kell velük: a
szeretetből való engedelmesség. Tisztelettel és szeretettel olvassunk és
ismételgessünk nekik Isten Igéjéből számukra érthető és érdeklődésük
felkeltésére alkalmas részeket. Mindenekelőtt pedig ismerjék meg Isten
Krisztusban kinyilatkoztatott szeretetét, és azt a csodálatos igazságot, amire
ez a szeretet tanít:
"Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is
szeretnünk kell egymást" (1Jn 4:11).
Tegye az ifjúság Isten Szavát szellemi és lelki
táplálékává! Legyen Krisztus keresztje minden nevelés tudománya, minden tanítás
és tanulás súlypontja! Tegye azt a gyakorlati élet napi tapasztalatává! Így
lesz a Megváltó az ifjúság mindennapi társa és barátja. Így ejti foglyul minden
gondolatát, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. Akkor Pál apostollal együtt
elmondhatják:
"Ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus
Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a
világnak" (Gal 6:14).
Így hit által megismerik Istent, és ismeretük tapasztalaton
alapul, mert saját maguk győződtek meg Isten Igéjének gyakorlati, és
ígéreteinek igaz voltáról. Megízlelték és megtudták, hogy jó az Úr.
Mai Bibliai szakasz: Hóseás 11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=H%C3%B3se%C3%A1s%2011&version=NT-HU
Isten szerette Izraelt, és kivezette őket az egyiptomi rabságból (1. vers), ők azonban nem kedvelték Isten üzenetét, amit a próféták által küldött nekik. Így hát eltávolodtak Istentől, idegen isteneket imádtak, áldozatot mutattak be, és tömjéneztek a faragott szobroknak (11:2). Isten gondját viselte Izraelnek, és tanította őket arra, hogy hogyan járjanak vele, de ők nagyon hamar elfeledkeztek arról, hogy hogyan hozta ki őket Egyiptomból, és mennyi jót tett velük (11:3). Isten a szeretet kötelékével vonta őket magához; levette nyakukról az igát, lehajolt hozzájuk, és táplálta őket (4. vers).
Észak-Izrael Asszíriában az egyiptomihoz hasonló rabságot élt át, mivel nem akart visszatérni Istenhez (11:5). Mivel megtévesztő tanácsokra hallgattak, nem kerülhették el a háborút és az asszír inváziót (6. vers). Senki sem tudta őket megszabadítani a fogságtól, mivel megátalkodottan elfordulnak Istentől (7. vers).
Szeretete folytán Isten szíve megesik Izrael iránt. Ezt mondja: „Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!” (8. vers). Ha Izrael megtért volna, Isten nem pusztította volna el őket, mert Ő az egyetlen „Szent közöttük” (9. vers). Ellen White ezt mondja: „A szentség teljességet jelent, teljes odaszentelődést." A mi szentségünk teljes elkötelezettség Isten iránt, és Isten szentsége teljes elkötelezettség az emberiség iránt. Isten előbb szeretett minket. Izraelt már akkor szerette, amikor gyermek volt (11. vers). Hóseás idejében Isten még mindig szerette a bűnös Izraelt, de szeretetének fájdalmában várta azt, hogy visszatérnek Hozzá és Vele járnak (10. vers).
Ha eddig nem is tértek meg, Isten azt remélte, hogy az asszír fogságban megtérnek majd. Ezek után majd kivezeti őket Asszíriából és olyan gyorsan visszahozza őket szülőföldjükre, ahogy a galamb repül (11. vers). Isten még mindig nem adta fel a harcot a bűnös Izraelért.
Izrael Istennel való viszonyát a hűtlenség, hazugság és a megbízhatatlanság jellemezte (12. vers). Isten Júdához hasonlítja őket. Az Ő szemében Júda Istennel járt, és hűséges volt a Szenthez (12. vers). Isten a szent. Ő hűséges és elkötelezett népe iránt hosszútűrő szeretetével és kegyelmével. Mennyire boldogok és hálásak lehetünk azért, hogy Isten ilyen hűséges hozzánk! Hogyan okozhatnánk csalódást egy ilyen szerető és hűséges Istennek?
Yoshitaka Kobayashi
291. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN
38-39. fejezeteihez
(február 28 – március 6.).
A járvány alatt állandóan azon dolgoztam, hogy
az emberek fizikai betegsége meggyógyulhasson. Nem vettem észre, hogy ennek
változnia kell, hiszen azáltal, hogy elfogadtam a kérést, hogy megírjam ezt az
olvasmányt, elindultam a saját lelki gyógyulásom útján.
Észrevetted már, hogy a lelki életünket az
határozza meg, hogy mekkora mennyiségű lelki táplálékot kapunk, illetve lelki
gyakorlatot folytatunk? Aktív részt vállalunk az üdvösségünkben? Megosztunk
másokkal dolgokat, hogy segítsük, hogy elérjék az üdvösséget? Ezek a fejezetek
a lelki és evilági kapcsolatok építéséről szólnak. Mit tegyek vagy
változtassak, hogy alkalmasabb legyek ezekre a kapcsolatokra? Hogy tudom a szeretetemet
Isten iránt és a felebarátom iránt jobban kimutatni? Szerencsére ezek a
fejezetek útmutatást és bibliai tanítást tartalmaznak ezen kérdések
megválaszolására, beleértve, hogy 1. több időt kell tölteni az írott Igével és
2. aktívabb beszélgetéseket folytatni Istennel és a felebarátainkkal.
A szerző megjegyzi, hogy a bűnnel szemben a
legnehezebb dolog szakítani azzal, amit helytelennek ítélünk, hiszen nagyon sok
munkába kerül újra kapcsolatba lépni és visszatalálni a helyes útra. Elképzelek
egy túrázót, aki eltévedt az erdőben. Először is, hiába marad az úton, az nem
garantálja a biztonságát. A túrázó találkozhat rossz időjárással, egészségügyi
vészhelyzettel vagy éhes ragadozókkal. Azonban, ha letér az útról, csak növeli
a veszély valószínűségét. A lelki alkalmazása ennek, hogy akik úton vannak a
mennybe, maradjanak az úton!
A hosszú távú terv a mennybeli boldogsághoz magába foglalja a világegyetem szerető Teremtőjével való belső kapcsolatot.
Emily Cecil
Okleveles dietetikus, Adrian, Michigan, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése