Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 28. fejezet 2272. nap
28. fejezet (2. rész) – AZ IMA ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK
A béke idején mondott imák felkészítik Isten népének tagjait a végidő nehézségeire. – Krisztus szolgáinak nem kell előre beszéddel készülniük, amikor megpróbáltatnak. Előkészületeiket nap mint nap kell megtenniük: kincsként kell őrizniük Isten Igéjének értékes igazságait, imával megerősíteniük hitüket. Ha próba jön rájuk, a Szentlélek éppen azokat az igazságokat idézi emlékezetükbe, amelyekre szükségük van.
A mindennapi, őszinte igyekezet Isten és küldötte, Jézus Krisztus megismerésére erőt, eredményességet ad a léleknek. A Szentírás szorgalmas kutatásával nyert tudás megvilágítja az elmét éppen a megfelelő időpontban. Ám ha valaki elhanyagolja Krisztus Igéjének megismerését, ha próbában sohasem tapasztalta meg kegyelmének erejét, nem várhatja, hogy a Szentlélek emlékezetébe idézze szavait. Naponta osztatlan ragaszkodással és bizalommal kell szolgálnunk Istent! – Jézus élete, 355. o.
A világtörténelem legünnepélyesebb időszakában élünk. A földön élő tömegek sorsa nemsokára eldől. Saját jövőnk és mások üdvössége múlik azon, hogy mi most hogyan élünk. Szükségünk van Isten Lelkének vezetésére. Krisztus minden követőjének komolyan meg kell kérdeznie: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Meg kell magunkat aláznunk böjtben és imában az Úr előtt, és sokat kell elmélkednünk Isten Igéjén, különösen az ítélet jelenetein. Mély és élő tapasztalatokat kell szereznünk Istennel. Egy pillanatot sem vesztegethetünk el. Létfontosságú dolgok történnek körülöttünk. Sátán által megigézett területen élünk. – A nagy küzdelem, 601. o.
Mai Bibliai szakasz: Galácia 4
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galat%C3%A1khoz%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Galata%204&version=NT-HU
Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a régi
mondást „Segíts magadon és Isten is megsegít.” Amennyire ismert ez a mondás,
annyira nem igaz, mikor a megváltás szemszögéből nézzük. Mint a galáciaiak, mi
is gyakran megfeledkezünk erről a tényről a mindennapi teendőink között.
Megtanultuk, hogy csak magunkra hagyatkozhatunk ezen a földön, ha valamit el
szeretnénk érni, és ezt átvisszük a lelki életünkbe is. Pál utolsó kísérletként
megemlíti a Szentírásból a galáciaiaknak, hogy milyen ostobaság ez a
gondolkodás, és Ábrahámra emlékezteti őket, aki egykor bizony kételkedett Isten
ígéretében.
Miután már
tíz éve vártak a megígért gyermekre, Ábrám és Szárai végül úgy gondolták, Isten
csak arra vár, hogy ők tegyenek valamit. Mivel az ősi szokások szerint a
rabszolganők helyettes szülőként szolgálhattak terméketlen feleség esetén,
Ábrám és Szárai úgy döntöttek, hogy az egyiptomi szolgálójukon, Hágáron keresztül
szülessen gyermekük (1Móz 16:1-6). Azonban a tervük már a kezdetektől fogva
kudarcra volt ítélve. Ahelyett, hogy áldás lett volna, a tervük csak zűrzavart
és fájdalmat okozott – és mikor a gyermek megszületett, az egyetlen
„csodálatos” elem a Izmáel világra jöttében az volt, hogy Sára hajlandó volt
megosztani férjét egy másik nővel! Mindez nagyjából 15 évvel azután volt, hogy
Ábrahám végre felismerte: Isten ígérete a megváltásról olyan dolog, amit csak
Isten tud véghezvinni – éppen mint Izsák
születése a meddő Sárától.
Visszanézve
könnyű elítélni Ábrahámot és Sárát, hogy milyen rövidlátóak voltak, mikor
segíteni akartak Istennek ígéretének megvalósításában. Azonban mi magunk
hányszor cselekszünk hasonlóképpen? Ahelyett, hogy várnánk az Úrra, hogy
megtegye, amit megígért – a mi, családunk, barátaink, vagy akár a világ
életében – mi mégis türelmetlenek leszünk és magunk akarjuk véghezvinni,
miközben csak romokat hagyunk magunk után. Ábrahám tapasztalatából tanulva
próbáljunk meg kevésbé bízni magunkban, és sokkal mélyebben Isten ígéreteiben!
Carl P. Cosaert
324. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 28. fejezetéhez (október 10-16.).
A kisfiunk egyáltalán nem volt intuitív gondolkodó. Megtanultuk kívülről a Példabeszédek 3:5–6 verseit, és megkérdeztük tőle, hogy szerinte mit jelent az, hogy „a magad értelmére pedig ne támaszkodjál”. Azt válaszolta, hogy „Azt jelenti, hogy egy csomó zavarba ejtő dolog fog veletek történni.” Nem tévedett, azonban nem ez volt az „ígéret”, amire vártunk.
Ellen White azt írta: „Nem hisszük, hogy eljött az az idő, amely szabadságunkat korlátozza.” (Az imádság 274.3) Könnyű a küzdelemre összpontosítani, ami körülöttünk bontakozik ki, miközben megpróbálunk jelentést találni minden aktuális eseményben, és arra a következtetésre jutunk, hogy a dolgok megváltoztak, mióta azt megírták. A dolgok megváltoztak, de én szeretnélek megkérni, hogy válts nézőpontot.
A bekezdés további részében azt írja, hogy az angyalok visszatartják a szeleket „míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.” Könnyű úgy érteni ezt, hogy még mindig van időnk, mivel a föld még nem lett teljesen elpusztítva. Még könnyebb úgy érteni, hogy ha látjuk, hogy fúj a szél, akkor Isten vizsgálja az Ő népét és most van az ideje, hogy készen álljunk, és segítsünk másokat, hogy készek legyenek.
Ellen White arra a következtetésre jutott, hogy „Óriási felelősség hárul az ima embereire az egész országban, kérvén, hogy Isten a gonosz eme felhőjét tartsa vissza és adjon néhány év kegyelmet a Mesterért végzett munkára.” (Az imádság 274.3)
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés