2021. november 5., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 5 - PÉNTEK - 1 Timóteus 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 31. fejezet 2297. nap

31. fejezet  KÉRJÜNK, HOGY ADHASSUNK! (6. rész)

Az őszinte hittel olyan emelkedettség, elvhűség és állhatatosság jár együtt, amely sem az idő múlásával, sem a fárasztó munkával nem csökken. „Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa 40:30–31)

Sokan szeretnének másokon segíteni, de úgy érzik, hogy nincs hozzá sem tudásuk, sem lelki erejük. Mondják el kéréseiket a kegyelem trónjánál! Könyörögjenek Szentlélekért! Isten állja minden ígéretét. Bibliáddal a kezedben mondd: ígéretedre hivatkozom: „Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.”

Imáinkat ne csak a Krisztus nevében mondjuk el, hanem a Szentlélek sugallata szerint is. Ez a magyarázata annak, hogy a „Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8:26). Az ilyen imára Isten örömmel felel. Amikor buzgósággal és mélységes áhítattal Krisztus nevében imát rebegünk, ez az áhítat, amelyet Isten ébresztett, biztosítja a választ imánkra – „véghetetlen bőséggel… feljebb, hogy nem mint kérjük vagy elgondoljuk” (Ef 3:20).

Krisztus így szólt: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” „Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” János, a szeretett apostol a Szentlélek sugallatára nagyon érthetően és mély meggyőződéssel mondja: „Ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle.” (Mk 11:24; Jn 14:13; 1Jn 5:14–15) Tehát ostromold kéréseiddel az Atyát Jézus nevében! Az Atya becsüli ezt a nevet.

A trónt övező szivárvány záloga annak, hogy Isten hű, és nála nincs változás, sem változásnak árnyéka. Vétkeztünk ellene, és nem érdemeljük meg, hogy kedvezzen nekünk. De Ő maga tanít a legcsodálatosabb könyörgésre: „A Te nevedért kérünk, ne utálj meg, ne engedd, hogy meggyalázzák dicső trónodat! Gondolj ránk! Ne bontsd fel a velünk kötött szövetségedet!” (Jer 14:21) Megígérte, hogy ha méltatlanságunk és bűneink beismerésével hozzá fordulunk, figyelmez kiáltásunkra. Trónja becsülete múlik szava beváltásán. Áronhoz hasonlóan, aki Krisztust szimbolizálta, Megváltónk képviseli minden gyermeke ügyét a szenthelyen. Nagy Főpapunk nem felejt el egyetlen szót sem, amellyel bizalomra bátorított minket. Az Úrnak gondja van szövetségére.

 

Mai Bibliai szakasz:  1 Timóteus 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teushoz%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Tim%C3%B3teus%201&version=NT-HU

„Timóteusnak, az én igaz fiamnak a hitben, kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől.” Ez nem csak egy formális megszólítás, ahogyan Pál leveleit kezdi. Az ő nyilatkozata, hogy egyedül Krisztus tette és kegyelme által élhetünk és teljesíthetjük mindazt, amit Isten kér tőlünk.

A 3. versben Pál arra emlékezteti Timóteust, hogy miért kérte meg, hogy maradjon Efézusban. Efézus egy fontos kereskedelmi központ volt. A görög kultúra, Diána istennő és a pogány vallásosság a vele járó erkölcstelenséggel alkotta Efézus kultúráját. Egy néhány ott lakó zsidó keresztény ragaszkodott a törvény legalista megközelítéséhez, amiben felnőttek. Talán egyesek vissza tudták vezetni nemzetségi táblázatukat egészen Dávidig vagy Jósuáig, a főpapig, és azt állították, hogy ez jogot ad nekik a tanításra. Viták, hamis tanítások és hiábavaló beszédek mérgezték a gyülekezetet. Timóteusnak az Igét kellett tanítani és kiképezni másokat, hogy ők is képesek legyenek erre.  

A parancsolatok célja a tiszta szívből származó szeretet. A 9-10. versekben említett magatartást, amelyet a törvény elítél, a „dicsőséges evangélium” is elítél. „Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én.” Pál soha nem tudott végére érni megváltása feletti csodálkozásának. Ilyen gondolatai voltak: „Mennyire hosszútűrő Jézus Krisztus! Meg akartam ölni azokat, akik hittek benne, de Ő azért munkálkodott, hogy megmentsen engem. Kegyelemre volt szükségem, és kegyelmet kaptam. Azt gondolod, hogy Isten nem akar téged az Ő országában? De igen. Ott akar látni téged. Az én példám mutatja, mennyire akar téged.”

Pál megtérése, fáradhatatlan szolgálata, írásai nem azért történtek, hogy önmagának szerezzen dicsőséget. „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké. Ámen!” Hogyan dicsőíthetjük Istent és adhatunk hálát kegyelmének munkájáért a mi életünkben, és válaszolhatunk ezekre a szavakra: „Ezt a parancsolatot adom néked...”

David Manzano

327. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 31. fejezetéhez (október 31 – november 6.).

Természetünktől fogva önzőek vagyunk. Attól kezdve, hogy megszületünk, egészen addig, amíg Jézus elváltoztatja a szívünket, minden arról szól, hogy „én” és „az enyém”. Isten azonban magasabb minőségre hív minket. Olyan életstílusra hív el minket, ami teljesen szembemegy a világ mintájával.

Az emberek szerint, ha sikerre vágysz, mindig törekedj arra, hogy első legyél. Jézus szerint „a királyságomban az utolsók lesznek az elsők”. (Lásd Máté 20:16) Az emberek szerint, ha naggyá akarsz válni a világban, tarts meg, amit csak tudsz, magadnak. Jézus szerint, ha el akarsz jutni a királyságba, amit csak tudsz, adj oda másoknak. (Lásd Lukács 6:38)

Amikor Isten szavát tanulmányozzuk, azt fedezzük fel, hogy a „szeretet törvénye” valójában Isten uralkodásának az alapja. „Isten arra vágyik, hogy valamennyi teremtménye a szeretet szolgálatába álljon”, és ezt a szeretetet nem csak Ő maga felé szeretné, hanem egymás iránt is. Valójában az Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk ki, ahogyan szeretjük egymást és ahogyan bánunk egymással. És ennek a szeretetnek tükröződnie kell az imádságainkban is. Az imaéletünknek nem csak saját magunkról vagy a saját önző érdekeinkről kell szólnia. Mások javára kell irányulnia, a test hasznára, az elveszettek üdvösségére.

Ahogy tehát ennek a szép áhítatnak a végéhez közeledünk, vizsgáljuk meg a szívünket és kérdezzük meg: mi az indítékunk az imádságunk mögött? Természetesen a legelső vágyunk az kell legyen, hogy minél többet kapjunk Jézusból, hogy egyre jobban ismerjük meg Őt, és szeressük Őt. De ne álljunk meg itt. Kérdezzük meg, hogy mit adhatunk. Legyünk az Ő földi közbenjárói, kitöltvén az űrt a szükségben lévő világ felé.

Melody Mason

A Daring to Ask for More: Divine Keys to Answered Prayer c. könyv szerzője

Fordította Gősi Csaba

 


2 megjegyzés: