Higgyetek az Ő prófétáinak - május 10 - SZERDA - Zsoltárok 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%204&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten a végső biztonság. Dávid az esti imádsága idején is Istenhez kiált segítségért, mert jól tudja, hogy ez az egyetlen igazán jó megoldás. Sokan el akarják őt bizonytalanítani, de tudja, hogy az Úr csodákat tesz vele és meghallgatja, ha hozzá kiált.   

2.    Jobb elgondolkozni, mint Isten ellen lázadni, vagy meggondolatlan dolgokat tenni. A felindultság sokszor érthető, de vigyázni kell, nehogy túllépje a határt, és Isten elleni lázadássá fajuljon. Jób is indulatos volt bizonyos mértékig, de nem lépte át azt a határt, ami Isten elleni bűnnek minősíthető. Dávid zsoltárában arra bíztat, hogy gondolkozzunk el, és engedjük, hogy felindultságunk lecsillapodjon.

3.    A megoldás Isten arcának a ragyogása. Estvéli imádságról lévén szó, az Úr arcának a világossága kettős értelmezést nyer. E sor utal arra, hogy a sötétség közeledtével, a legsötétebb órában a nehézségek is nagyobbnak látszanak, ezért nagyobb segítségre van szükség, ugyanakkor Isten arcának világossága igazán a gyógyító, vigasztaló erő. Isten áldása képes a külső nehézségek közepette belső békét eredményezni. Ha a külső nehézségeket Isten nem is csökkenti azonnal, a belső békességet azonnal megerősíti.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  9. fejezet

9. fejezet – A SVÁJCI REFORMÁTOR (4. rész)

Zwingli némán hallgatta ezt az eligazítást, és válaszként, miután kifejezte háláját e megtisztelő és fontos tisztségért, terveiről kezdett beszélni. "Krisztus élete - mondta - nagyon régóta rejtve van az emberek előtt. A teljes Máté evangéliumot fogom prédikálni... kizárólag a Szentírást használva forrásként. Megszólaltatom mélységeit, egyik részt összevetem a másikkal, állandó és komoly imával kérve bölcsességet. Szolgálatomat Isten dicsőségére, egyetlen Fia dicséretére, a lelkek igazi üdvösségére és az igaz hitben való épülésükre szentelem. " Bár egyes egyházi személyek kifogásolták szándékát, és megpróbálták lebeszélni róla, Zwingli szilárdan kitartott. Kijelentette, hogy nem új módszert akar bevezetni, hanem a régit, amelyet korábbi és tisztább korszakában alkalmazott az egyház.

A Zwingli által tanított igazságok iránt már korábban érdeklődés támadt, és az emberek tömegesen jöttek prédikációira. Sok olyan hallgatója volt, aki hosszú ideig nem járt istentiszteletre. A reformátor igeszolgálatát azzal kezdte, hogy fellapozta az evangéliumot, majd felolvasta és magyarázta hallgatóinak Krisztus életének, tanításainak és halálának ihletett történetét. Itt is, éppúgy mint Einsiedelnben, Isten Igéjét az egyetlen csalhatatlan tekintélyként mutatta be, Krisztus halálát pedig az egyetlen tökéletes áldozatnak nevezte. "Krisztus az - mondta -, akihez vezetni szeretnélek titeket; Krisztushoz, az üdvösség igazi forrásához." E prédikátor körül ott tolongott minden rendű és rangú ember, államférfiaktól és tudósoktól kezdve a kézművesekig és a földművesekig. Mélységes érdeklődéssel hallgatták szavait. Zwingli nemcsak az ingyen felkínált üdvösségről beszélt, hanem bátran megrótta korának bűneit és romlottságát is. Sokan Istent dicsőítve tértek haza a székesegyházból. "Ez az ember - mondogatták - az igazság prédikátora. Ő lesz a mi Mózesünk, aki ebből az egyiptomi sötétségből kivezet minket."

Jóllehet Zwingli munkája először nagy lelkesedést keltett, egy idő után azonban támadások érték. A szerzetesek, kifogásolva tanításait, zavarták munkáját. Sokan csúfolták, és gúnyos megjegyzéseket tettek rá. Mások sértegették és fenyegették. De Zwingli mindent türelmesen elviselt. Ezt mondta: "Ha meg akarjuk nyerni Jézus Krisztusnak a gonoszokat, akkor sok dolog előtt be kell csukni szemünket."

Ez idő tájt új segítség érkezett a reform munkájának előmozdítására. A reformált vallás egyik híve egy Lucián nevű embert küldött Bázelből Zürichbe Luther néhány írásával, aki szerint e könyvek árusításával hathatósan lehet a világosságot terjeszteni. "Győződj meg arról - írta Zwinglinek -, hogy vajon ez az ember elég megfontolt és ügyes-e! Ha igen, vigye városról városra, faluról falura, sőt házról házra a svájciak között Luther munkáit, különösen pedig a Miatyánkról készített magyarázatát, amelyet egyháztagoknak írt. Minél jobban megismerik őket, annál több vevőre találnak." Így terjedt a világosság.

Amikor Isten széttöri a tudatlanság és a babona béklyóit, Sátán mindent megtesz, hogy az embereket sötétségbe borítsa, és még szorosabbra fogja bilincseiket. Amikor különböző országokban hirdetni kezdték, hogy Krisztus vére által az ember bűnbocsánatban részesül és megigazul, Róma még hangosabban kínálta pénzért a bűnbocsánatot az egész keresztény világnak.

Minden bűnnek megvolt a "tarifája", és ha az emberek az egyház kincstárát megtöltötték, nyugodtan vétkezhettek. Így dolgozott e két mozgalom. Az egyik pénzért kínált bűnbocsánatot, a másik Krisztus vére által. Róma engedélyt adott a vétkezésre, és hasznot húzott belőle. A reformátorok pedig elítélték a bűnt, és hirdették Krisztust, az engesztelő áldozatot és szabadítót.