Higgyetek az Ő prófétáinak - december 18 - VASÁRNAP - Zsoltárok 48

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 72. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 72. fejezet 525. nap

72. Absolon lázadása

"A bárányért pedig négy annyit kell adnia" (2Sám 12:6) - hangzott Dávid önmagára akaratlanul kimondott ítélete, miután meghallgatta Nátán próféta példázatát. Saját döntése szerint lett megítélve. Négy fiának el kellett esnie. Mindegyikük elvesztése atyjuk bűnének következménye volt.

Az elsőszülött Amnon szégyentelen bűnét Dávid megdorgálatlanul és büntetlenül hagyta. A törvény halálos ítéletet mondott ki a házasságtörőre. Amnont természetellenes bűne kétszeresen bűnössé tette. Dávid azonban, akinek önmagát is kárhoztatnia kellett saját bűnéért, nem tudta az igazságszolgáltatás elé állítani a törvény megsértőjét. Absolon, aljasul megrontott húga természetes védelmezője, két teljes esztendeig titkolta bosszúállási szándékát csak azért, hogy biztosan sújthasson le. A király fiainak lakomáján az ittas, vérfertőző Amnont, testvére parancsára megölték.

Kétszeres csapás volt ez Dávid számára. Ezt a rettenetes hírt hozták neki: "Mind megölte Absolon a király fiait, egy sem maradt meg közülök. Akkor felkele a király, megszaggatá ruháit, és a földre feküvék, és az ő szolgái mindnyájan megszaggatott ruhában állanak vala előtte" (2Sám 13:30-31). A király fiai, miután aggodalmak közepette visszatértek Jeruzsálembe, feltárták atyjuk előtt az igazságot: Egyedül Amnont ölték meg; és "[...] szavokat felemelvén, sírának; és maga a király is és az ő szolgái mindnyájan felette igen sírának" (2Sám 13:36). Absolon pedig elmenekült Talmaihoz, Gessur királyához, anyja apjához.

Dávid többi fiaihoz hasonlóan, Amnont is meghagyta önző élvezeteinek gyakorlásában. Amnon szíve minden gondolatának és vágyának eleget akart tenni és nem vette tekintetbe Isten követelményeit. Nagy bűne ellenére Isten még sokáig hosszútűrő volt vele. Két évig Isten számos lehetőséget adott neki a bűnbánatra. Amnon azonban folytatta bűnös életmódját, a vérfertőzés bűnével együtt ragadta el a halál, hogy majd az ítélet bírói széke előtt feleljen tettéért.

Dávid semmibe vette azt a kötelességét, hogy Amnon bűnét megbüntesse. Az atyának e hűtlenségéért és Amnon bűnbánat-nélküliségéért Isten megengedte a dolgok természetes menetét és nem tartotta vissza Absolont. Amikor a szülők és az uralkodók semmibe veszik a bűn megbüntetésének kötelességét, akkor Isten maga veszi kezébe az ügyet. Fékező erejét bizonyos mértékig visszavonja a gonosz eszközeitől úgy, hogy a körülmények sorozata jön létre, amely bűnt bűnnel büntet.

Dávid igazságtalan, helytelen engedékenységének gonosz következményei Amnonnal kapcsolatban nem értek véget, mert éppen ez volt az a pont, ahol Absolon atyjától való elidegenedése elkezdődött. Miután Gessurba menekült, Dávid úgy érezte, fia büntetést érdemel, és azzal büntette meg, hogy nem engedte hazatérni. Ez az intézkedés inkább növelte, mint csökkentette azokat a gonoszságokat, amelyek ennek következményeként a királyra zúdultak. Az erélyes, becsvágyó és alapelvek nélküli Absolon, miután száműzetése kirekesztette az ország ügyei intézésében való részvételből, veszedelmes cselszövésre adta magát.

A második év végén Joáb elhatározta, hogy kibékíti az apát a fiúval. E cél érdekében a tékoai bölcs asszony segítségét vette igénybe. Joáb utasításának megfelelően ez az asszony özvegyasszonyként ment el Dávidhoz. Elmondta, hogy férje halála után két fia lett egyetlen vigasza és támasza. Egy veszekedés alkalmával ezek közül az egyik megölte a másikat, és most a család rokonai mind azt követelik, hogy az életben maradt fiút adják át a vérbosszulónak. "[...] Így akarják eloltani a kicsiny szikrácskát" - mondta - "amely nékem megmaradott, hogy az én férjemnek ne maradjon se neve, se maradéka a föld színén" (2Sám 14:7). Ez a kérelem érintette a király szívét és biztosította az asszonyt, hogy fia számára megadja a királyi védelmet.

Miután ismételten ígéreteket kért és kapott a fiatalember biztonságára, esedezni kezdett a király elnézéséért. Kijelentette, hogy valójában úgy beszélt, mint aki zavarban van és hibát követett el. Tulajdonképpen a király száműzöttéhez kellene neki ezt az ígéretet hazavinnie. "Mert bizonyára meg kell halnunk" - mondta - "és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhető, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem" (2Sám 14:14). Isten szeretetének ez a gyengéd és megkapó ábrázolása a bűnös iránt - amely Joábtól, a durva katonától eredt - meglepő bizonyítéka annak, hogy az izraeliták mennyire ismerték a megváltás nagy igazságát. A király, aki maga is szükségét érezte Isten kegyelmének, nem állt ellent a kérésnek. Parancsot adott Joábnak: "[...] Eredj el, és hozd haza az én fiamat, Absolont" (2Sám 14:21).

Dávid megengedte Absolonnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, de nem engedte meg, hogy megjelenjék a királyi udvarban, hogy találkozzék vele. Dávid kezdte meglátni gyermekei iránt tanúsított engedékenysége gonosz kihatásait. Bár gyengéden szerette ezt a szép és tehetséges fiát, de szükségesnek tartotta, hogy tanulságként Absolon és a nép számára kinyilvánítsa az ilyen bűn iránt érzett utálatát. Absolon két évig élt saját házában, de a királyi udvarban nem jelenhetett meg. Húga is vele lakott, és az ő jelenléte elevenen tartotta emlékezetében az Amnontól elszenvedett, jóvátehetetlen sérelmet. A nép szemében azonban Absolon inkább hős volt, mint bűnös. Élt is ezzel az előnnyel és elhatározta, hogy megnyeri magának a nép szívét. Személyes megjelenése olyan volt, hogy elnyerte minden hódolójának csodálatát. "Nem vala pedig az egész Izráelben olyan szép ember, mint Absolon, ki dicséretre olyan méltó volna; tetőtől fogva talpig őbenne semmi hiba nem vala" (2Sám 14:25). A király részéről nem volt bölcs dolog, hogy Absolont - ezt a becsvágyó, szenvedélyes és lobbanékony jellemű férfiút - két évig hagyta vélt sérelmén tűnődni. És Dávid azzal a tettével, hogy megengedte néki a Jeruzsálembe való visszatérést, de ugyanakkor elutasította, hogy színe előtt megjelenhessék, a nép rokonszenvét fia mellé állította.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 48

Isten városának, a Sion hegyének szépsége és dicsősége.

A zsoltáros azért imádkozik, hogy Isten könyörüljön rajta az ő nagy szükségében.

Dávid azon zsoltára, amellyel a múltat kívánja felidézni.

Ez egy „jeruzsálemi költemény”, amiben az imádat helyének felmagasztalása egyenlő annak az Istennek a dicsőítésével, aki ott lakik. Vajon olyan ének volt ez, amit a templomhegyre vezető szűk úton énekeltek a zarándokok, vagy „Kóráh fiai” bátorították az éppen érkező utazókat, ezt a dalt énekelve? A nép szabadsággá és várva-várt nyaralássá alacsonyította le a vallási zarándoklatot, ezt az éneket azonban a kegyes utazók nem a városnézésük alatt ismerték meg, ők ugyanis nem a látványosság miatt érkeztek Jeruzsálembe. Sőt, azért sem, hogy vezekeljenek a bűnös viselkedésükért, sem nem jutalom reményében. Ezen az úton a bűnösök oda mennek, ahol Isten tartózkodik, hogy az Ő jelenlétében legyenek, és dicsőítsék Őt. Itt abban reménykednek, hogy menedéket találnak a lelkük ellensége elől, mert maga Isten az Ő erősségük.

Talán a zsoltár Isten egy konkrét megszállótól való szabadítására utal, mint például Szanhérib vagy a tengeren érkező ellenséges hadsereg. A zsoltáros biztos abban, hogy ahogyan Isten a múltbeli veszély esetében már bizonyságot tett megmentő erejéről, úgy örökké az ő védelmezőjük marad. A zarándok meghívást kap a templomhoz való menetre, hogy ott dicsőítse Istent, és az ezt követő, templom körüli körmenetre, hogy ezen a dicsőítési helyen felismerje a nemzet biztonságának egyedüli forrását.

Ima. Atyám, megtapasztaltam a te jóságodat, a te szerető szívességedet, a te igazságosságodat. De mivel a korlátozott tapasztalatom miatt a te fenségednek csak egy részét látom, a hangom csupán erőtlen síp a trónodat körülzengő hatalmas himnuszban. Mégis, hozzáteszem a saját bizonyságomat az imádat énekéhez. Ámen.

Helen Pyke

73. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 72. fejezetéhez (dec. 18-24.).

Dávid saját ítéletét mondta ki, amikor négyszeres visszafizetést kiáltott Náthán próféta példatörténetét hallgatva. Elvesztette Bethsabétől származó elsőszülöttjét, majd a saját fia, Amnon követte el a förtelmes és természetellenes bűnt húgával, Dávid lányával. „Két év alatt Amnonnak bőségesen lett volna alkalma a bűnbánatra, de kitartott önző kívánságai mellett.”

Dávid megkísérelte megbüntetni Absolont a tetteiért, amelyekre talán sosem került volna sor, ha Dávid rendesen fegyelmezi, illetve vezeti a családját, úgy, ahogyan Isten elrendelte, hogy egy családfőnek kell tennie. Dávid ezután elszenvedte a fia áruló cselekedeteit, amikor Absolon megkísérelte átvenni a trónt és meggyilkolni a saját apját. Dávidot egyik főtanácsnoka, Akhitófel is elárulta, akit a legrátermettebb és legagyafúrtabb politikai vezetőnek tartottak. Akhitófelről megtudjuk, hogy Bethsabé nagyapja, és ezért érezte szükségét a bosszúnak Dávid szégyentelen cselekedete miatt. Tudván, hogy a cselekedeteit követően nincsen visszaút, Akhitófel önkezével vetett véget életének, amikor rájött, hogy Dávid győzni fog Absolon felett.

Azonban Isten még mindig szerette Dávid királyt, és kegyeltjének hívta, aki a Zsidók 11-ben a hithősök között is szerepel. Mi tartotta ezt a férfit Isten kegyében? Megbánta az összes és valamennyi bűnét, őszintén, nyíltan, teljes szívével és lelkével. Elismerését fejezte ki Isten igazságosságáért, és csakúgy, mint Jób, sosem szitkozódott vagy panaszkodott a bűnös cselekedetei természetes következményei miatt. A menny szereti a bűnöst, aki felvállalja bűnét, és alázatosan Istenhez fordul kegyelemért és bocsánatért.

Cathy Zuver

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 17 - SZOMBAT - Zsoltárok 47

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 524. nap

E szent énekben - amelyet nyilvánosan kellett énekelni a nép nagy összejövetelein az udvar, a papok, a bírák, a fejedelmek és a harcosok jelenlétében, és mely ének megőrzi a legutolsó nemzedékig bukásának történetét - Izrael királya elbeszélte bűnét, bűnbánatát és reménységét az Isten irgalmassága útján elnyerhető bocsánatban. Ahelyett, hogy elrejtette volna bűnös voltát, azt akarta, hogy bukásának szomorú története másokat útbaigazítson.

Dávid bűnbánata őszinte és mély volt. Nem tett semmi kísérletet arra, hogy elfedezze bűnét. Nem igyekezett megszökni a fenyegető ítélet elől, ez inkább imára késztette. Látta Isten ellen elkövetett bűne szörnyűségét; beszennyezett lelkét; undorodott a bűntől. Nem csak bocsánatért, hanem szíve tisztaságáért is könyörgött.

Dávid kétségbeesésében nem adta fel a küzdelmet. Bűneiket megbánó bűnösöknek adott isteni ígéretben meglátta Isten bocsánatát ez és biztosíték volt, hogy neki is megbocsát.

"Mert nem kívánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt,

égő áldozatban sem gyönyörködöl.

Isten előtt kedves áldozatok:

a töredelmes lélek;

a töredelmes és bűnbánó szívet óh Isten

nem veted te meg!" (Zsolt 51:18-19).

Bár Dávid elbukott, az Úr felemelte őt. Ezután, mint bukása előtt, teljes összhangban volt Istennel és embertársaival. Szabadításának örömében így énekelt:

"Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem.

Azt mondtam:

Bevallom hamisságomat az Úrnak -

és te elvetted rólam bűneimnek terhét.

Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől;

végy körül engem a szabadulás örömével! (Zsolt 32:5.7).

Sokan zúgolódnak és igazságtalannak tartják azt, hogy Isten megkímélte Dávidot, akinek olyan nagy volt a bűne; Sault pedig, akinek a bűne sokkal kisebb volt, elvetette. Dávid azonban megalázkodott és megvallotta bűnét, míg Saul megvetette a feddést és bűnei meg nem bánásával megkeményítette szívét.

Dávid történetének e szakasza nagy jelentőségű a bűnbánó bűnös számára. E, az emberiség harcáról, kísértéseiről, az Isten előtti őszinte bűnbánatról és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről adott egyik legerőteljesebb szemléltetés. Évszázadokon át a bűnbe esett és vétkük terhe alatt küzdő lelkek számára bátorításul szolgált. Isten gyermekeinek ezrei, akik bűnbe estek és kétségbeesésükben már-már feladták a küzdelmet, megemlékeztek arról, hogy Dávid őszinte bűnbánatát és beismerését Isten miként fogadta el, noha szenvedett törvényszegéséért; és így bátorságot merítettek a bűnbánatra és erőt kaptak ismét Isten parancsolatainak útján járni.

Mindenki, aki Isten dorgálása alatt bűnbánattal és bűnvallással megalázza lelkét, amint Dávid is tette, biztos lehet abban, hogy van remény számára. Aki hittel elfogadja Isten ígéreteit, bocsánatot nyer. Az Úr egyetlen őszinte lelket sem vet el. Isten ezt az ígéretet adta: "[...] fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27:5). "Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban" (Ésa 55:7).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 47

Isten, Akiben bíztak és örvendeztek, Aki az egész Föld királya. Kórah fiainak zsoltára

„Tapsoljatok!” - utasítja a közösséget a zsoltáríró. „Harsogó hangon ujjongjatok!”

A zsoltárokban nem a természet költői felmagasztalását találjuk, hanem egyedül a Teremtő nagyságát és jóságát dicsőítő verseket, aki megalkotta a csodálatos természetet. Ebben a zsoltárban, ahogy számos másikban is, az egész természet egyesül a Teremtő dicséretében. Hogyan maradhatunk mi csendben? Zsolt 98:8 azt mondja: „Tapsoljanak a folyamok, a hegyek mind ujjongjanak”. Ézs 55:12-ben azt olvashatjuk „A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak.” Ez a fajta hála túl nagy ahhoz, hogy dudorászó énekesek legyünk. Az előtörő öröm kiárad az emberi ajkakon, kísérve a szeretettel, amelyet Isten jósága vált ki. Bár körülvesz az ellenség, Krisztus megmentettjei vagyunk, és Isten csodálatos örökséget választott számunkra. Amit ő szán nekünk, az sokkal boldogabbá tesz, mint bármi, amire magunktól vágyhatunk. Dicsőítjük Őt, mert ebben az örökségben az Atya szeretetének ránk áradó folyamait látjuk. Nincs szükségünk valami olyanra, ami másé. Mint a Föld királya, minden nemzetnek, minden egyénnek örökséget készít, és mindannyian, akik azt választjuk, hogy részesei leszünk az Ő örök királyságának, kapunk lakóhelyet, munkaterületet, és megkapunk minden képességet, ami annak eléréséhez kell, amire Ő kér bennünket. Amikor észrevesszük ezt a mennyei gondviselést, akkor tudunk „bölcsességgel énekelni”.

Atyám, ha fél szívvel énekelek a gyülekezetben, az azért van, mert nem fogtam fel, mit tettél értem. Bocsásd meg, hogy olyan területre vágyom, amit valaki másnak szántál! Mutasd meg, hogyan használhatom teljes mértékben a jogos örökségemet, neved dicsőségére! Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 16 - PÉNTEK - Zsoltárok 46

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 523. nap

Az ötvenegyedik zsoltár Dávid bűnbánatának a kifejezése, mikor Isten feddéséről szóló üzenete eljutott hozzá:

"Könyörülj rajtam én Istenem

a te kegyelmességed szerint;

irgalmasságodnak sokasága szerint

töröld el az én bűneimet!

Egészen moss ki engemet az én álnokságomból,

és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;

Mert ismerem az én bűneimet,

és az én vétkem szüntelen előttem forog.

Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt,

ami gonosz a te szemeid előtt;

hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

Ímé én vétekben fogantattam,

és bűnben melengetett engem az anyám.

Ímé te az igazságban gyönyörködöl,

amely a vesékben van,

és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.

Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek;

moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

Hallass örömet és vigasságot velem,

hogy örvendezzenek csontjaim,

amelyeket összetörtél.

Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől,

és töröld el minden álnokságomat.

Tiszta szívet teremts bennem, óh Isten,

és az erős lelket újítsd meg bennem.

Ne vess el engem a te orcád elől,

és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.

Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét,

és engedelmesség lelkével támogass engem.

Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra,

hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

Szabadíts meg engemet a vérontástól, óh Isten,

szabadításomnak Istene!

hogy harsogja nyelvem a te igazságodat"

(Zsolt 51:3-16).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 46

A zsoltáríró Izráelnek az Istenbe vetett bizalmáról énekel. Ez az ének halamotra, egy húros hangszerre íródott.

A történelem során világszerte nagyvárosok települtek a nagy folyók partjára.  Az embereknek bőséges vízellátásra van szükségük a növekedéshez. Bár Jeruzsálemnek csak egy forrás biztosította a vizet, Ezékiel hatalmas folyót látott Isten templomából kifolyni (Ez 47:1-12). „Van egy folyam” – énekli a zsoltáros. Ahogy Jézus a szent sátorban az ünnepségen kijelentette, Ő maga az a folyó, amely képes minden szomjazót kielégíteni (Jn 7:37-38).

Körülöttünk az emberek retteghetnek a hurrikántól, szélvihartól, árvíztől, földrengéstől és szökőártól. Isten velünk van a természeti katasztrófában is. A nemzetközi híradások megfélemlítő, politikai felfordulásról, háborús fenyegetésről szóló hírekkel vannak tele világszerte. Isten azonban még mindig a zűrzavar felett áll, és a kezében tartja az eseményeket. Kijelenti a hatalmát az aggódó népek felett. „Csendesedjetek – mondja nekünk –, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Nincsen más menedék, de Ő elegendő.

Atyám, kérlek, adj nekem békességet a zűrzavar és bizonytalanság közepette! A világban, amit természeti katasztrófa, háború és járvány sújt, vagy terroristák forgatnak fel, a lelkem biztonságot találhat benned. Engedd, hogy halljam Jézus szavainak visszhangját, ahogy Galileában a viharhoz szólt! „Békesség. Csendesedjél.” Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 15 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 45

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 522. nap

Eddig Isten gondviselése megőrizte Dávidot ellenségei összes cselszövéseitől, ez Saul megfékezésében mutatkozott meg a legjobban.

E bűnnel, Dávid megváltoztatta Istenhez való viszonyát. Az Úr semmiképpen sem nézhette el bűnét. Hatalmát nem használhatta fel arra, hogy Dávidot megvédje a bűn következményeitől, mint ahogy megvédte őt Saul gyűlölködésétől.

Dávidban nagy változás ment végbe. Lelkileg megtört bűne tudatától és annak messzire kiható következményeitől. Megalázottnak érezte magát alattvalói szemében. Befolyása gyenge lett. Jólétét eddig annak tulajdonították, hogy lelkiismeretesen engedelmeskedett az Úr parancsainak. Most azonban alattvalói, mivel tudomást szereztek bűnéről, maguk is szabadabban vétkeztek. Tekintélye - hogy tiszteletet kapjon fiaitól - saját családjában is lecsökkent. Bűnének tudata csendben maradásra késztette akkor, amikor a bűnt kárhoztatnia kellett volna. Erőtlen lett ahhoz is, hogy saját családjában, érvényt szerezzen az igazságnak. Rossz példája befolyást gyakorolt fiaira és Isten nem lépett közbe, hogy a következményeket elhárítsa. Hagyta, hogy a dolgok a maguk természetes módján folyjanak, és Dávid szigorúan meg lett büntetve.

Elbukása után Dávid egy egész évig látható biztonságban élt. Isten nemtetszésének nem volt semmi külső jele. Az isteni ítélet azonban állandóan a feje fölött lebegett. Az ítélet és a megtorlás napja gyorsan és biztosan közeledett, amelyet semmiféle bűnbánat nem háríthatott el. Gyötrődés és szégyen volt az, ami beárnyékolta földi életét. Azok, akik Dávid példájára való hivatkozással próbálják bűnüket kisebbíteni, tanulják meg a Biblia feljegyzéséből, hogy Isten törvénye áthágásának, a bűnnek az útja bizony nagyon kemény. Bár a bűnösök éppen úgy, mint Dávid, elfordulhatnak a gonoszság útjáról, a bűn következményeinek elhordozását még ebben az életben keserűnek és keménynek találják.

Dávid elbukásának történetét Isten figyelmeztetésnek szánta, mert még azok sem érezhetik magukat biztonságban, akiket Isten felettébb megáldott és pártfogolt, ha elhanyagolják az éberséget és az imádkozást. E lecke áldásnak bizonyul azok részére, akik Istentől jövő tanulságként szívükbe fogadják. Nemzedékről nemzedékre ezrek ismerték fel, hogy veszedelmük a kísértő hatalmából származik. Dávid elbukása - akit az Úr nagyon becsült - felébresztette bennük az önmaguk iránt való bizalmatlanságot. Megérezték, hogy egyedül Isten tarthatja meg őket hatalmával, hitük által. Ha tudatában vannak annak, hogy egyedül Istenben van az erejük és biztonságuk, akkor félnek Sátán területére lépni.

Mielőtt kimondták az isteni ítéletet Dávid ellen, már aratni kezdte törvényszegése gyümölcseit. Lelkiismerete nem volt nyugodt. Lelki gyötrődése látható a harminckettedik zsoltárban, amelyben ezt mondja:

"Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott,

vétke elfedeztetett.

Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít,

és lelkében csalárdság nincsen.

Míg elhallgatám, megavultak csontjaim

a napestig való jajgatás miatt.

Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed,

életerőm ellankadt,

mintegy a nyár hevében" (Zsolt 32:1-4).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 45

A zsoltáríró szíve ujjongó imával repes Királyáért. Míg a dal valószínűleg eredetileg egy „alkalmi” műnek készült, tényleges királyi esküvői szertartásra, az imádság magasztossága felülemel bennünket bármin, ami Salamon bármelyik feleségének érkezésére emlékeztet, vagy bármely későbbi hercegnő Jeruzsálembe érkezésére más királyhoz. Ez A jelenések könyvének nyelvezete, ahol Krisztust láthatjuk, amint a bűn feletti győzelem dicsőségével visszatér menyasszonyáért.

Minden emberi szertartáson – keresztény esküvőn, egy gyermek születésénél, gyermekbemutatón, diplomaosztón, egy új vezető kinevezésénél – újabb okunk van az Ő dicsőítésére, aki maga a szeretet, akinek igazság és tisztesség az öltözéke. Amin még örvendezhetünk, az, hogy az „esküvő” hamarosan bekövetkezik, amikor Urunk hatalommal, fenségesen és dicsőséggel eljön a Menny „elefántcsont-palotájából”. Egyetlen vőlegény sem vágyott annyira a választottjára, vagy nem fizetett olyan sokat, hogy elnyerje a szeretetét, mint Ő. Egyetlen földi menyasszony sem volt olyan boldog, mint amilyen az egyház lesz, amikor Jézus hazaviszi magával.

Atyám, minden alkalommal, amikor esküvői üdvözlőkártyát veszek, vagy elmegyek egy esküvőre, kérlek, emlékeztess engem minden idők legnagyszerűbb esküvőjére! Segíts, kérlek, megengednem, hogy Te megtisztíts; és tedd, hogy „csupa ékesség legyek odabent”.  Az általad készített ruhába öltöztess engem, és szereteted illata legyen az életem parfümje! Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 14 - SZERDA - Zsoltárok 44

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 521. nap

Nátán, a szemeit a királyra szegezve, jobb kezét az égre emelve ünnepélyesen kijelentette: "Te vagy az az ember! [...] Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte?" (2Sám 12:7.9). A bűnös megkísérelheti, amint Dávid is tette, hogy elrejti elkövetett bűnét az emberek elől. A bűnösök arra törekedhetnek, hogy bűnös tetteiket örökre elrejtsék az emberek elől, de "[...] mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk" (Zsid 4:13). "[...] Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jőne: és oly titok, ami ki ne tudódnék" (Mt 10:26).

Nátán kijelentette: "Én kentelek fel téged, hogy király légy Izrael felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből [...] Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte. A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; [...] Ímé én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak [...] Mert te titkon cselekedtél; de én az egész Izráel előtt és napvilágnál cselekeszem azt" (2Sám 12:7-12).

A próféta dorgáló szavai érintették Dávid szívét. Lelkiismerete felébredt. Bűne a maga teljes szörnyűségében jelent meg lelki szemei előtt. Remegő ajakkal mondta: "Vétkeztem az Úr ellen!" Mindaz a rossz, amit mások ellen cselekszünk, a megsértettről mindig Istenre hat vissza. Dávid súlyos bűnt követett el úgy Uriás, mint Bethsabé ellen, és ezt mélyen át is érezte. Végtelenül nagyobb volt azonban az, amit Isten ellen követett el.

Bár Izraelben nem találhatott volna senkit, aki végrehajtotta volna a halálos ítéletet az Úr felkentjén, Dávid mégis remegett, hogy Isten gyors ítélete által elveheti életét. Isten még nem bocsátott meg neki, bármelyik pillanatban lecsaphat rá. Isten azonban a prófétával újabb üzenetet küldött neki: "Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni" (2Sám 12:13). De igazságot kellett szolgáltatni. A halálbüntetést Isten áthárította Dávidról a bűnből született gyermekre. Így Isten alkalmat adott Dávidnak a bűnbánatra. Gyermeke halála, mint büntetésének egy része, számára sokkal keserűbb volt, mint amilyen saját halála lett volna. A próféta ezt mondta: "Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonnyal meghal" (2Sám 12:14).

Amikor gyermeke megbetegedett, Dávid böjtöléssel és mély megalázkodással könyörgött a gyermek életéért. Levetette királyi ruháit, félretette a koronát és éjszakáról éjszakára a földön feküdt és a fájdalomtól megtört szívvel könyörgött Istenhez az ő bűnéért ártatlanul szenvedő gyermekéért. "Felkelének azért az ő házának vénei és menének ő hozzá, hogy felemeljék őt a földről: de nem akará" (2Sám 12:17). Gyakran megtörtént, hogy amikor ítéletet mondtak ki egy személyre vagy városra, a megalázkodás és a bűnbánat elhárította a csapást és az Örökkévaló Irgalmasság gyorsan megbocsátott és elküldte békekövetét. Ettől a gondolattól felbátorodva Dávid kitartott könyörgésében mindaddig, amíg a gyermek meg nem halt. Amikor megtudta, hogy a gyermek halott, csendesen alávetette magát Isten akaratának. A megtorlásnak ez az első csapása így sújtott le rá és ezt a csapást ő maga is igazságosnak tartotta. Dávid azonban, mivel bízott Isten kegyelmében, nem maradt vigasztalás nélkül.

Nagyon sokan, akik már elolvasták Dávid bukásának történetét, megkérdezték: Miért kellett ezt a feljegyzést nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni? Isten miért látta helyesnek a világnak nyíltan megmutatni olyan valaki életének sötét szakaszát, akit a menny igen magasra becsült? A próféta Dávidhoz intézett feddésében ezt jelentette ki bűnéről: "[...] mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban" (2Sám 12:14). Az Istenhez hűtlenekké vált emberek az egymást követő nemzedékek élete folyamán gyakran mutattak Dávid jellemének erre a sötét foltjára és diadallal, csúfolással így kiáltottak fel: "Íme az Isten szíve szerint való ember!" Így hoztak szégyent a vallásra, káromolták Istent és az ő szavát, lelküket megkeményítették a hitetlenségben és sokan a kegyeskedés álruhájában merészek lettek a bűnben.

Dávid története azonban nem nyújt támogatást a bűnnek. Dávidot akkor mondták Isten szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden dolgában. Mikor azonban a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni, mindaddig, amíg bűnbánattal vissza nem tért az Úrhoz. Isten szava világosan kijelenti: "De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszék az Úrnak" (2Sám 11:27). Az Úr azt mondta neki a próféta útján: "Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos ő előtte? [...] Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem" (2Sám 12:9-10). Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki és elfogadta őt, de az általa elvetett mag kikelt kártékony gyümölcsét neki kellett learatnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten bűntől való irtózását.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 44

A zsoltáríró elbeszéli Isten régi nagy tetteit, és panaszkodik a jelen balsorsára; de töretlen hittel imádkozik szabadításért.

A kórus hangos kiáltással adta elő ezt a dalt az egész nép nevében. „Hallgass meg minket, ó, Isten! Fülünkkel hallottuk, amit atyáink beszéltek el nekünk. Mózes megparancsolta a szüleinknek, hogy mondják el nekünk az összes szertartás jelentését. Hallottuk a történeteket, a rendelkezéseket, a törvényt és a végzést” (lásd: 5Móz 6:20).

Valóban, Mózes ismét átvette a néppel mindezeket a rendelkezéseket, mielőtt meghalt. Józsué elismételte a történeteket, és megbizonyosodott, az emberek megértették, hogy mindenért Istennek tartoznak hálával. Miután a fogságból visszatértek, Nehémiás is elismételte a történeteket (Neh 9:24). Ám pontosan, ahogy itt a zsoltáríró kiált fel elkeseredésében, kérdezve, hogy hol van Isten a jelen nyomorúságában, Isten más emberei is így aggodalmaskodtak. „Hol vagy? Miért nem hallgatsz meg bennünket?”

A 60. zsoltár 12. versében Dávid keresi a választ a kérdésre. „Miért vetettél el minket, és miért szórtál szerte?”  A krónika második könyve 20. fejezetének 14-15. versében Jósafát emlékezteti Istent az addigi tetteire. Aztán az Úr Lelke rászállt a lévita Jahaziélre, aki így szólt: „Ne féljetek, … mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten.” Jósafát megújult hittel küldi a kórust a hadsereg előtt. „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” (2Krón 20:20). Amikor Szanhérib követei gúnyolták, Ezékiás is ezt kérdezte: „Hol vagy? Most miért nem vagy itt?” Ézsaiás magát Krisztust látta. „Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek.” (Ésa 53:7)

Figyel Isten? Meghallgat bennünket? Gondoskodik rólunk?

Ő figyel, és megvált bennünket!

Urunk, kérünk, javítsd az emlékezetünket, hogy látva, mi mindent tettél a népedért a múltban, emlékeztess bennünket, miszerint értünk is, a mi egyéni életünkben is mennyi csodálatos dolgot tettél, és hogy számíthatunk Rád, mert újra meg újra megóvsz minket a viszontagságban! Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 13 - KEDD - Zsoltárok 43

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezet 520. nap

A végrehajtott parancsról értesítést küldtek Dávidnak, és olygondosan szövegezték meg, hogy nem keverték bele az ügybe sem Joábot, sem a királyt. Joáb ezt mondta a követnek: "Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak [...] Akkor mond meg: A te szolgád a Hitteus Uriás is meghalt. Elméne azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélé Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb" (2Sám 11:19-22).

A király válasza ez volt: "Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így bíztasd őt" (2Sám 11:25)

Bethsabé a gyász szokásos napjait megtartotta férjéért. E napok eltelte után "érette külde Dávid és házába viteté őt és lőn néki felesége, és szüle néki egy fiat" (2Sám 11:27). Az, akinek lelkiismerete és tisztességérzete még életveszélyben sem engedte meg, hogy kinyújtsa kezét az Úr felkentje ellen, most olyan mélyre süllyedt bűnében, hogy rosszat tudott tenni egyik leghűségesebb és legbátrabb katonájának, sőt megölette, és még azt remélte, hogy zavartalanul élvezi majd bűne jutalmát. Sajnos, hogy "[...] meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany" (JSir 4:1).

Sátán kezdettől fogva a törvényszegésből eredő nyereséggel kecsegtette az embereket. Így csábította el, így vitte bűnre az angyalokat. Így vezette bűnre Ádámot és Évát. Így téríti le még ma is az emberek sokaságát Isten ösvényéről. A törvény áthágásának útját kívánatosnak tünteti fel, de a "vége a halálra menő út" (Péld 14:12). Boldogok azok, akik - megkockáztatva az ezen az úton való járást - megtanulták, hogy milyen keserűek a bűn gyümölcsei és kellő időben letértek a bűn útjáról. Isten nagy irgalmasságában nem hagyta, hogy Dávidot a bűn csalóka jutalmaival teljes romlásba döntse.

Izrael érdekében is közbe kellett lépnie Istennek. Az idő múlásával ismeretessé lett Dávid bűne, amelyet Bethsabéval követett el. Egyre inkább erőre kapott az a gyanú, hogy Uriás halálát Dávid okozta. Ezzel meggyalázta az Urat. Isten pártfogolta és felmagasztalta Dávidot, bűne azonban hamisan mutatta be Isten jellemét és meggyalázta az ő nevét. Izraelben a kegyesség mértéke egyre alacsonyabb szintre süllyedt. Sokak elméjében csökkent a bűntől való irtózás, míg azok, akik nem szerették és nem félték Istent, vakmerőbbek lettek törvényének áthágásában.

Isten megparancsolta Nátán prófétának, hogy dorgáló üzenetet adjon át Dávidnak. Az üzenet a maga szigorúságában rettenetes volt. Kevés uralkodónak adhattak át ilyen feddést úgy, hogy a dorgálónak ne kellett volna életével fizetnie. Nátán megingathatatlanul továbbította Isten ítéletét olyan mennyei bölcsességgel, hogy elnyerte a király rokonszenvét, felébresztette lelkiismeretét és kimondatta önmaga feletti ítéletét. Nátán úgy fordult Dávidhoz, mint népe jogainak Istentől kijelölt oltalmazójához. A próféta egy történetet mondott el neki a rosszról és az elnyomásról, amely elégtételt követelt.

Két ember vala egy városban," - mondta - "egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei valának. A szegénynek pedig semmije nem vala egyéb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált vala, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett és poharából ivott és keblén aludt, és néki olyan vala, mintegy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak: sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment vala; hanem elvevé a szegénytől az ő bárányát, és azt főzeté meg a vendégnek, aki hozzá ment" (2Sám 12:1-4).

A király haragja felgerjedt és így kiáltott fel: "Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivelhogy ezt mívelte, és annak nem kedvezett" (2Sám 12:5-6).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 43

A zsoltáríró szabadításért könyörög, hogy örömmel jöhessen Isten oltárához.

A 42. és 43. zsoltár két különálló fejezet a Bibliában, mégis, refrénként többször is visszatérő vers köti össze a két fejezetet, amely valójában egyetlen, a kétségbeesést és reménységet megéneklő zsoltárt alkot. „Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem?” – kérdezi a zsoltáros a 42. zsoltár 6., 12. és a 43. zsoltár 5. versében. „Bízzál Istenben!” – kiált fel. Ne add fel a reményt csak azért, mert olyan érzés vesz rajtad erőt, mintha messze földre hurcoltak volna el.

Ha megingunk, szem elől tévesztjük Istent, és úgy érezzük, hogy távol van tőlünk. Bátorságot meríthetünk az Istent ismerő emberek tapasztalatából, akik maguk is gyakran távol érezték magukat Isten jelenlétéről. Miután Ábrahám Istenbe vetett hite meggyengült Gérárban, visszatért Beérsebába, és ott újra odaszentelte magát és a családját Istennek. A Sikemben történt bukása után Jákób, a családjával együtt visszatért Bételbe, és megújította az Isten iránti hűségének fogadalmát. Isten szavának fényénél mi is megtalálhatjuk a szent helyhez visszavezető utat. Figyeljük azonban meg, hogy mit mondott Jézus a samáriai asszonynak a Jákób kútjánál! „Isten Lélek; és akik Őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.” (Jn 4:24) Láthatjuk, hogy egyetlen, a fizikai értelemben vett istentiszteleti hely sem jobb a másiknál. Éppúgy, ahogyan a fogságba hurcolt zsidók tudták Istent imádni idegen földön, úgy mi szintén Isten jelenlétében élhetünk és áldást nyerhetünk akkor is, amikor gonoszság vesz körül bennünket,. Bárhol is vagyunk, szerethetjük és dicsőíthetjük Őt, és felajánlhatjuk az engedelmes szolgálatunkat, Istennek kedves áldozatul.

Ima: Jó Atyám! Kérlek, állítsd helyre a lelki egészségemet! Csillapítsd le a felzaklatott érzéseimet, amely csak arra vezetne, hogy kételkedjem a jelenlétedben. Segíts megismernem a megbocsátás és megújulás gyönyörűségét, hadd teljen meg a szám a téged dicsőítő énekkel. Ámen.

Helen Pyke

72. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 71. fejezetéhez (dec. 11-17.).

„Szívem szerint való férfiú” (Apostolok cselekedetei 13:22) – ezt a címet adományozta Isten Dávidnak, és ő az egyetlen a Bibliában, akiről így beszél Isten. Dávid házasságtörése, majd Uriás meggyilkolása, amellyel ezt fedezte, és bűneinek egy ideig tartó rejtegetése után mondhatjuk azt, hogy Dávid valóban Isten szíve szerinti férfi volt?

Azok szemében, akik csak Dávid bűnét helyezik középpontba, Istennek igazán furcsa jelleme lehet. Azonban nem a bűn volt az, ami meghatározta Dávidot, hanem a töredelmes bűnbánó szív, amely olyan közel kísérte Dávidot Isten szívéhez. Dávidban megvolt a féltő gond és a vágyakozás, hogy kövesse Istent. Dávid ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket mi mindannyian elkövetünk, amikor a kísértések elcsábítanak minket, és olyan útra térünk, amelyre soha nem voltunk felkészülve, hogy utaznunk kell rajta.

Isten soha sem adja fel, ezért elküldte Nátánt, hogy szembesítse Dávidot bűnével. Isten rábizonyította bűnösségét Dávidra, és erre Dávid bűnbánó szívvel felelt. Dávid buzgón várta, hogy újra békében legyen Istennel, és állt elébe a fájdalomnak és elválasztottságnak, amit a cselekedetei miatt meg kellett tapasztalnia. Megbánta bűnét (51. zsoltár), elszenvedte annak következményét (2Sámuel 12:11, 14), és helyreállt a kapcsolata Istennel.

Te is lehetsz Isten szíve szerint való férfi vagy nő. Ennek tanúbizonysága az érzékeny szív, amely a Szentlélek hangjára válaszol, és mindenekelőtt Istenre vágyik (Zsoltárok 27:4). Nem lehetséges nagyszerűbb szavakkal leírni téged, mint ha úgy vagy kapcsolatban Istennel, ahogyan Dávid volt.

Dean Waterman

 a Southwestern Adventist University

fejlesztési igazgatója

Fordította: Gősi Csaba