Higgyetek az Ő prófétáinak - május 12 - PÉNTEK - Prédikátor 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 669. nap

Komoly tanulságokat vonhatunk le annak az embernek esetéből, akinek Isten nagy és szent kiváltságokat adott. Géházi eljárása arra szolgált, hogy botránykövet helyezzen Naámán útjába, akinek lelkébe csodálatos fény világított be, és hajlott az élő Isten szolgálatára. Géházi csalására nem lehetett mentséget felhozni. Halála napjáig bélpoklos maradt, megátkozva Istentől és kerülve embertársaitól.

"Nem marad büntetlen a hamis tanú, és nem menekül meg, aki hazugságot beszél" (Péld 19:5). Az ember gondolhatja, hogy gonosz cselekedeteit el tudja rejteni az emberek elől, de Istent nem lehet megtéveszteni. "Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt" (Zsid 4:13).

Géházi azt gondolta, hogy becsaphatja Elizeust. Isten azonban megjelentette prófétájának, amit Géházi Naámánnak mondott, és minden részletét annak, ami a két ember között lejátszódott.

Az igazság Istentől van; a csalás számtalan formája pedig Sátántól. Aki bármilyen vonatkozásban letér az igazság egyenes útjáról, az kiszolgáltatja magát a gonosz hatalmának. Akik Krisztustól tanultak, azoknak nincs részük "a sötétség haszontalan cselekedeteiben" (Ef 5:11). Beszédükben egyszerűek, őszinték és igazak - amilyen az életük -, mert a szentekkel való közösségre készülnek, akiknek szájában nincs álnokság. (Lásd: Jel 14:5.).

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+12&version=NT-HU

A 12. fejezet tele van olyan versekkel, amelyek életünk elkerülhetetlen eseményeiről beszélnek. Ilyen például az öregedés, ami mindnyájunkat elér a fiatalkor után, és csak ekkor értjük meg igazán, hogy a fiatalság éveiben vagyunk a legerősebbek, és ekkor van a legtöbb életerőnk és kalandunk is.

Ebben az utolsó fejezetben található meg az a figyelmeztetés, amely minden lelkileg és testileg fiatal embernek szól: készüljenek fel az elkerülhetetlen jövőre, az öregedésre. És ez a felkészülés az öregedésre egy bölcs folyamatnak kellene lennie, tehát úgy nézzen ki, mint egy „elegáns visszavonulás.” Csak a balga gondol haraggal az élete végéhez vezető, elkerülhetetlen folyamatra.

Isten az életünk hatalmas tanácsadója és mentora. Lelki értelemben minden nap átölel bennünket, egészen életünk végéig. Emlékezzünk meg a Teremtőről mielőtt azok a napok elérkeznek, és ily módon biztosíthatjuk mindazt, amire utunk vége felé szükségünk lesz.

És amikor már mindennek vége van, Salamon azt mondja, hogy bár a por visszaszáll a földre, az élet „szikrája” vagy lehelete visszaszáll Istenhez, aki teremtette (9. vers). Isten nélkül minden „Hiábavalóság! Hiábavalóság!” (10. vers) de Istenben tartalmas életet találhatunk.

Ezt a fejezetet így tudnánk leginkább összefoglalni: a bölcsesség számunkra azért van, hogy szerethessük Jézust, és megbízzunk az örök élet ígéretében, melyet az Atya ad majd nekünk, aki tárt karokkal vár minket.

A Prédikátor könyvének utolsó versei (11-16.) olyanok, mintha Salamon kézjegyei lennének, és arra hívnak minket, hogy kövessük az isteni ihletésű szavait (12-13. vers) és figyelmeztetnek, hogy ez Isten utolsó felhívása (13, 14. vers).

Aszerint, hogy mit látunk a mindennapokban, találkozhatunk régebbi és újabb tanácsokkal, de értelmetlen próbálkozás összességében leleplezni az élet titkait (12. vers). Az egyetlen dolog, ami igazán számít, hogy a kapott tanácsok szerint éljünk, és kövessük Istent életünk minden napján.

„Szerető Istenünk, segíts, hogy követni tudjuk a tanácsaidat, amelyeket adtál, és bízzunk az ígéreteidben, hogy egy nap majd eljössz értünk, és hazaviszel minket! Ámen.”

Leonidas Verneque Guedes
a Dél-kelet Brazil Unió titkára

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn

ARISE Intern

Storyline Adventist Church

Eugene, Oregon USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 11 - CSÜTÖRTÖK - Prédikátor 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 668. nap

"Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Jól vagytok? Az így felelt: Jól." Ekkor Géházi előre megfontoltan hazudott. "De uram ezt az üzenetet küldi: Éppen most érkezett hozzám két prófétatanítvány az Efraim hegyvidékéről. Adj nekik egy talentum ezüstöt és két rend ruhát. Naamán ezt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot! Így unszolta őt. Majd bekötött két talentum ezüstöt két zacskóba, és két rend ruhával együtt" szolgákat bízott meg, hogy vigyék a kincset.

Amikor Géházi Elizeus otthonához közeledett, elbocsátotta a szolgákat, majd pedig elrejtette az ezüstöt és a ruhákat. Ezután "...bement, és ura elé állt", és hogy elkerülje a dorgálást, újból hazudott. A próféta érdeklődésére: "Honnan jössz, Géhazi?" ezt válaszolta: "Nem járt a te szolgád sehol sem."

Ezután jött a szigorú ítélet, jelezve, hogy Elizeus mindent tud. "Nem igaz! Az én szívem ott járt, amikor az az ember leszállt a kocsiról, és eléd ment - mondta -. Hát annak az ideje van most, hogy ezüstöt szerezz, és ruhákat, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálókat végy? Ragadjon rád és ivadékodra Naamán bélpoklossága örökre!" A vétkes férfit gyorsan utolérte a büntetés. Géházi "poklosan ment ki előle, mint a hó.".

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+11&version=NT-HU

Salamon, a Prédikátor könyvének szerzője miután annyi örömön és bánaton ment keresztül, idős korában megkérdezi: mi jót kapunk az élettől? Ugyanazt tükrözi az ő élete is, amit a többi emberé is, akik kétségbeesetten keresik a magyarázatokat, próbálják megérteni a valóságot.

 A 11. fejezetben az 5. versen van a hangsúly, ahol azt olvassuk, hogy „azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.” A hatodik versben Salamon ezt mondja: „mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind.” A 8. versben hozzáteszi: „Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendő, mind hiábavalóság.”

Az angol fordításban a 12. fejezet első két verse is még a 11. fejezethez tartozik. Ezért tárgyaljuk a jelen olvasmányban ezt a két igeverset is. A 12. fejezet első versében Salamon felszólít minden fiatalt, hogy legyenek boldogok, és örüljenek a szívükben, amíg fiatalok. Ha a szívüket követik az nem baj önmagában, de mindvégig tudatában kell lenniük, hogy bármit is tesznek, végül Isten fogja megítélni őket.

Az üzenet a mai nap számára, hogy használjuk az Istentől kapott ajándékokat. Kamatoztassuk őket amennyire lehet, szolgáljunk velük és osszuk meg másokkal. Emberi hiba, hogy mindig csak azt az eredményt várjuk, amire vágyunk. Isten felhívja erre a figyelmünket: „Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, aki mindeneket cselekszik.”

Isten arra kér minket, alázzuk meg magunkat az Ő hatalmának műve láttán. Ne nézzük a bajokat és a látszólagos akadályokat, miközben lehetőségünk van arra, hogy az Ő munkáját végezzük. Úgy kell a problémákra tekinteni, mint lehetőségekre, melyekkel a hitünket tudjuk erősíteni.

Végezetül Salamon a fiatalokhoz intézi szavait: „Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.” Az egyetlen mód, hogy felülkerekedjünk a haragunkon, ha átadjuk az életünket Jézusnak. Ha a kereszten függő Jézusra gondolunk, akkor az a szeretet minket is betölt, így szerethetjük azokat, akik bántanak minket.

Tudnunk kell, hogy Isten keze irányít mindent. Ezért hittel járjunk és ne kérdőjelezzük meg Isten bölcsességét és jóságát. Az Ő karjában biztonságra lelhetünk.

„Szerető Istenünk, segíts, hogy hitben járhassunk, és mindent megtegyünk, amit megtehetünk, miközben bízunk a szeretetedben és erődben! Ámen.”

Luis Martínez
a Paraguayi Gyülekezetek Uniójának titkára
Dél-amerikai Divízió

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn

ARISE Intern

Storyline Adventist Church

Eugene, Oregon USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 10 - SZERDA - Prédikátor 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 667. nap

A kor szokása szerint Naámán kérte Elizeust, hogy drága ajándékot fogadjon el. A próféta azonban visszautasította. Nem fogadhatott el fizetséget azért az áldásért, amelyet az irgalmas Isten árasztott. "Az élő Úrra mondom, ...hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt."

"Akkor ezt mondta Naamán: Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak! Csak azt az egy dolgot bocsássa meg az Úr a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak!"

És monda néki Elizeus: "Menj el békével!"

Géházinak, Elizeus szolgájának, az évek során alkalma nyílt arra, hogy a gazdája életét és munkáját jellemző önmegtagadó lelkületre eljusson. Kiváltsága volt, hogy nemes lelkű zászlóvivő váljék belőle az Úr seregében. Régóta megkaphatta volna a menny legnagyszerűbb ajándékait, de elfordult tőlük és helyettük a világi gazdagság hitvány csillogását kívánta. Most kapzsi lelkének titkolt vágyai arra késztették, hogy engedjen a mindent elsöprő kísértésnek. "Lám - okoskodott magában -, az én uram kímélte ezt az arámi Naamánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. ...utánafutok, hogy kapjak tőle valamit!" Így történt, hogy titokban utánafutott Géházi Naámánnak.

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+10&version=NT-HU

Salamon egy összehasonlítással kezdi a fejezetet, az illatszerkészítés kényes folyamatát hasonlítja össze a hívő ember életének még kényesebb folyamatával, aminek folyamán szeretne tökéletes bizonyságtevővé válni, különösképpen abban az esetben, ha bölcs és tiszteletre méltó ember hírében áll.

A régi időkben egy döglött légy – akármilyen kicsiny, jelentéktelen és ártalmatlan – fel tudta borítani az eszenciák és olajok egyensúlyát az illatszerekben. Az ily módon elrontott illatszereket kidobták. Ez történik egy kis harag, egy rossz szó, egy jellemhiba vagy rossz szokás esetében is. Ezek közül mindegyik hatástalanítja az ember jó befolyását. 

Salamon különböző ábrázolások segítségével bátorít bennünket arra, hogy bölcsek legyünk, és mindig Isten akaratával összhangban döntsünk. Nem számít, hogy milyen idősek vagyunk, vagy milyen felelős pozíciót töltünk be, mindannyian tehetünk ostoba dolgokat.

Mit jelent bolondnak lenni, vagy bolond módjára cselekedni? Azt jelenti, hogy ügyetlenek vagyunk, logika és értelem nélkül teszünk dolgokat. Ez oda vezet, hogy nem bölcs módon cselekszünk, ami makaccsá tesz, és akár még az őrületbe is kergethet. Egy ostoba személy nem csak önmagának árt, hanem a környezetében élőknek is.

Ezzel szemben Salamon azt mondja nekünk, hogy legyünk gazdagok a bölcsességben (5. vers), nem keresve földi elismerést. A bölcsesség hatékony segítség a különböző feladataink és kötelességeink teljesítésében. Azzal a tanáccsal zárja a fejezetet, hogy vigyázzunk a kiejtett szavainkra. A bölcs ember keveset beszél, tudja, hogy mit mond, és elkerüli, hogy félreértsék szavait.

Imádkozhatunk így:

„Uram! Adj nekem bölcs és értelmes szívet, hogy helyesen értsek és beszéljek, és méltóképpen tudjalak téged bemutatni másoknak. Ámen.”

Roberto O. Gullón
az Argentin Unió titkára
Dél-amerikai Divízió 

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn

ARISE Intern

Storyline Adventist Church

Eugene, Oregon USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 9 - KEDD - Prédikátor 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 666. nap

Naámán a mennyből jövő erő valamilyen csodás megnyilatkozását várta. "Én azt gondoltam - mondta -, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból." Önérzetét sértette a próféta azzal, hogy azt mondta, fürödjék meg a Jordánban. Megalázva és csalódottan kiáltott fel: "Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott."

Naámán büszkesége lázadt az ellen, hogy Elizeus szava szerint járjon el. A szíriai fővezér által említett folyókat széppé tették a környező ligetek, és az emberek özönlöttek e szép folyók partjára, hogy ott imádják bálványisteneiket. Naámánnak nem jelentett volna olyan mélységes megalázkodást, ha lemegy az egyik folyóhoz azok közül. De csak akkor gyógyulhatott meg, ha a próféta különleges utasításai szerint cselekszik. Csak készséges engedelmesség hozhatja meg a kívánt eredményt.

Naámánt kérlelték szolgái, hogy hajtsa végre Elizeus utasítását. "...ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg és megtisztulsz." Mindez próbára tette Naámán hitét. Büszkesége és hite küzdött egymással, és a hit győzött. A gőgös szíriai megalázta magát, és engedelmesen meghajolt Jahve kinyilatkoztatott akarata előtt. Hétszer megmártotta magát a Jordánban "az Isten emberének a kívánsága szerint" és Isten megtisztelte hitét. "Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké."

Hálásan "visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez" ezzel a vallomással: "Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben.".

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+9&version=NT-HU

Életünk távlati értelme: minden erőnkkel Istennek élni, és a valódi bölcsességet alkalmazni, amit Salamon itt drámai módon mutat be.

Itt a Földön mindnyájunknak ugyanaz a sorsunk. Az emberek szíve gonoszsággal és bolondsággal van tele életük során, és amikor meghalnak, csatlakoznak a holtakhoz (5. vers).

A gondolat, hogy a halál mindenkit utolér, nem elkeserítő dolog Isten fiai és leányai számára, mert a halál az ellenségtől származik, és legyőzetik (1Kor 15:26). „Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége” (6. vers). Ezért minden napon tudatosan Istenért kell élnünk. Az életet nem valamilyen örömteli elképzelésként kapjuk ajándékba, de békességben és örömben kell élnünk Isten jövetelére várva. Példa erre a házastársi kapcsolat: „Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek mindennapjaiban” (11. vers). Ha Isten szeretetében élsz, otthonod, munkád, tanulmányaid és napi cselekedeteid a Menny egy kis darabját hozzák a Földre.

A megértéshez és mérlegeléshez bölcsességre van szükség (19. vers).  A bölcsesség azonban nem csak értelmi képességeket, tudást jelen, hanem erkölcsi nagyságot is. „Az igazi vezető…  értelmes szívért imádkozik, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között” (E. G.  White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 21. oldal).

„Uram, kérlek segíts, hogy különleges módon érted élhessek, a mennyei bölcsességet keresve, és add, hogy napjaim percei egy kis bepillantást engedjenek a Mennybe! Ámen.”

Emmanuel Oliveira Guimarães
a Közép-brazíliai Unió titkára
Dél-amerikai Divízió 

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn

ARISE Intern

Storyline Adventist Church

Eugene, Oregon USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 8 - HÉTFŐ - Prédikátor 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 20. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 665. nap

Nem tudjuk milyen szolgálatot kell majd gyermekeinknek betölteniük. Lehet, hogy életüket családi körben töltik el. Az is lehet, hogy köznapi pályára mennek, vagy pogány országokban hirdetik az evangéliumot. De Isten mindannyiukat misszionáriusnak hívja el, hogy a kegyelem üzenetét vigyék a világnak. Olyan nevelést kell kapniuk, amelynek segítségével önzetlen szolgálatban Krisztus mellé tudnak állni.

Amikor ezt a héber kislányt szülei Istenről tanították, nem tudták, hogy mi lesz a sorsa. De hűségesen teljesítették megbízatásukat, és gyermekük a szíriai sereg fővezérének otthonában bizonyságot tett Istenről, akit megtanult tisztelni.

Naámán hallotta, mit mondott a kislány úrnőjének, és miután engedélyt kapott a királytól, útra kelt, hogy gyógyulást keressen. "...vitt magával tíz talentom ezüstöt és hatezer aranyat meg tíz rend ruhát." Levelet is vitt, amit a szíriai király küldött Izráel királyának, "amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem!" Amikor Izráel királya elolvasta a levelet, "megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem!"

A dolog híre eljutott Elizeushoz, és ezt üzente a királynak: "Miért szaggattad meg ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben!"

"Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál." Követ által a próféta azt mondta neki: "Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!".

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Pr%C3%A9dik%C3%A1tor+8&version=NT-HU

Miután Salamon bemutatta az élet igazságtalanságát és kuszaságait, egy olyan alapelvet állít fel, amelynek segítségével megtanuljuk, hogyan álljunk meg biztosan a nehéz időkben.

Azzal a kijelentéssel kezdi, hogy a bölcsesség fölötte áll minden másnak, amivel rendelkezhetünk. A bölcs ember értelmezni tudja az élet tapasztalatait, különbséget tud tenni a nehézség és a jóságosság, a jelenlegi kultúra és a jó keresztény erény között. Ezért tanácsolja, hogy „a király parancsát meg kell tartani”. A szolgának igaza lehet, de nem bölcs lépés szembeszegülni a királlyal, ha nem feltétlenül szükséges. Ha békességben és biztonságban szeretnénk élni, akkor fontos engedelmeskednünk Isten törvényeinek, de az ország törvényeinek is.

A bölcs ember tudja, mikor beszéljen, és mikor hallgasson. Ismeri a helyes módszereket és eljárásokat, és alkalmazza is azokat. Felismeri a lehetőségeket, és él azokkal, amikor észreveszi azokat. Mindennek van helye és ideje.  Emberi természetünkben azonban van egy olyan korlát, hogy nem tudjuk megjósolni, minek következtében mi fog történni, és ez bizony nyugtalanságot okoz.

A 8. vers azt mondja, hogy az élet véget érhet bármely pillanatban, mert: 1) senki sem tudja a másik embert életben tartani, 2) a halál Isten ellenőrzése alatt áll, 3) amikor a nagy küzdelemről van szó, egyetlen földi hatalom sem tud rajtunk segíteni, csak Isten.

Salamon a saját tapasztalatából merít: aki rosszat tesz embertársának, önmagát teszi tönkre. Én is láttam rossz embereket, akik távol álltak Istentől, de mégis dicsőítették őket, amikor meghaltak, azonban idővel elfelejtették őket.

Napi tevékenységeinknek van egy célja, jellemünk épülését és formálását szolgálja. Ezért az ember ne legyen bölcs a maga szemében, és ne higgye, hogy képes megérteni Isten tetteit. A helyes magatartásunk Isten előtt ez legyen: „Fogadjuk el az ajándékokat, amelyeket Ő ad, és használjuk fel azokat az Ő szolgálatára.”

„És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid” (Jel 15:3-4).

„Drága Istenünk! Te hatalmas vagy, és Fiadban való ajándékod által fiaiddá és lányaiddá tettél bennünket. Uram, minden nap szükségem van a Te jelenlétedre. Vezess engem, hogy a jót cselekedjem, és ne önmagamra támaszkodjak! Kérlek, maradj közel hozzám! Ámen.”

Hugo Valda

a Bolíviai Unió titkára

Dél-amerikai Divízió 

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn

ARISE Intern

Storyline Adventist Church

Eugene, Oregon USA

 Fordította: Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 7 - VASÁRNAP - Prédikátor 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 20. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezet 664. nap

20. Naámán

"Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az Úr arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett."

Benhadád, Szíria királya legyőzte Izráel seregeit. Akháb meghalt a csatában. Azóta a szíriaiak állandó határháborút viseltek Izráel ellen. Egyik portyázó rabló hadjáratuk alkalmával egy fiatal leányt vittek el, aki fogságának országában "Naamán feleségének a szolgálója lett." Ez a kislány otthonától távol raboskodott, de bizonyságot tett Istenről. Egyike volt azoknak, akik öntudatlanul betöltötték azt a célt, amelyért Isten Izráelt népéül választotta. Amikor e pogány házban szolgált, megszánta gazdáját. Visszaemlékezett Elizeus csodás gyógyításaira, és ezt mondta úrnőjének: "Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából." Tudta, hogy Elizeus mennyei erőt kapott, és hitte, hogy ez az erő Naámánt is meggyógyíthatja.

A fogoly leány magatartása abban a pogány házban nagyszerűen tanúsítja, milyen befolyása van a gyermekkorban kapott otthoni nevelésnek. Nincs szentebb az apák és anyák megbízatásánál. Gyermekeik gondozása és nevelése a feladatuk. A szülőknek szerepük van gyermekeik szokásai és jelleme megalapozásánál. Példájuk és tanításuk jórészt meghatározza a gyermekek jövőjét.

Boldogok azok a szülők, akiknek az élete oly hűen tükrözi a mennyet, hogy Isten ígéretei és parancsai hálát és tiszteletet ébresztenek a gyermekekben; a szülők, akiknek szerető gondoskodása, igazságos volta és türelme Isten szeretetét, igazságos voltát és türelmét tolmácsolja a gyermeknek. Mennyei Atyjuk iránti szeretetre, bizalomra és engedelmességre oktatják a gyermekeket, amikor szüleik iránti szeretetre, bizalomra és engedelmességre tanítják őket. Azok a szülők, akik ilyen ajándékban részesítik gyermeküket, drágább kincset adnak nekik, mint a korszakok összes gazdagsága - kincset, amely maradandó, mint az örökkévalóság.

Mai Bibliai szakasz: Prédikátor 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=eccl+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=eccl+7&version=NT-HU

Isten bölcs életvitelre tanította fiait és leányait, hogy éljenek az élet adta lehetőségekkel.

Sokan a hírnévben és gazdagságban keresik az élet értelmét, azt hiszik, az örökre megtartja őket; és elfeledkeznek arról, hogy a dolgok nem örökéletűek, csak egy pillanatig tartanak, akár a parfüm illata, mely a használat után nagyon hamar elillan (1. vers).

Aki valóban tudja, hogyan kell az Istentől kapott bölcsességgel élni, megpróbálja visszatükrözni, fájdalmak és könnyek között is (4. vers) az élet értelmét. A csapások emlékeztetnek arra, hogy az élet rövid, és bölcsen kell élnünk, hogy jellemünk fejlődjön. Nehéz időkben többet megtudunk Istenről, mint a boldog időkben.

A bölcsesség képes befejezni, amit mi elkezdtünk (8. vers), ehhez munkára, türelemre és önfegyelemre van szükség. Isten műve a férfiak és nők teljes helyreállításával végződik majd, amikor az Úr Jézus visszatér.

Óvakodnunk kell, nehogy azt gondoljuk, hogy már minden tudunk, amit tudnunk kell (Jel 3:17). Ahogy a bölcs ember mondta: „Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, éntőlem a bölcsesség távol vala” (23. vers). Ha bölcsességre törekszünk, a mennyei bölcsességet is keresnünk kell.

A bölcs szerint van, ami rosszabb a halálnál; mégpedig a csalfa feleség (26. vers).  Aki azonban igyekszik jó lenni és hallgat az Úrra, az nem esik el és megmenekül.

Isten tanácsol minket Igéjében, hogy kiegyensúlyozottabb és jobb életet élhessünk (16. vers).

Ha követjük ezeket a szavakat, és tiszteljük Istent (18. vers), akkor felkészülhetünk, hogy az Ő jelenlétében éljünk az örökkévalóságon át.

„Atyám, szeretnék jó lenni, és kiegyensúlyozottabb, jobb életet élni, de ehhez nagy szükségem van a Te segítségedre. Kérlek, segíts nekem! Ámen.”

Eliezer Junior 
az Észak-kelet Brazil Unió titkára 

93. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 20. fejezetéhez (április május 7-13.).

Csak úgy mint Naámán esetében, az életemben volt olyan szakasz, amikor nem voltam hívő, sőt, méltóságomon aluliként gondoltam rá. De jelen volt egy „kislány” az életemben, aki, miközben súlyosan kínzott a lelki bélpoklosság, a világegyetem Istenéhez vezetett minket. Reménytelennek éreztem magamat, és kétségbeesetten kutattam Isten után. Ugyanakkor, csak úgy, mint Naámán, én is büszkén közeledtem Istenhez, és azt vártam tőle, hogy úgy állítson szolgálatba, ahogyan én akarom. Eleinte megdöbbentem és visszahőköltem Isten hitre és alázatosságra történő hívásától.

Arra jöttem rá, hogy Isten orvossága a lelki bélpoklosságomra ugyanaz, mint a Naámáné: Isten kegyelme szerint cselekedni a hitben és meggyógyulni. Bár nem volt olyan tűzijáték, mint amit először vártam, Isten ajándéka szeretet és remény szikráját élesztette fel bennem. Az örömtől elragadtatva vissza akartam adni Istennek valamennyit az új életből, amiben részesített. Ugyanakkor, kényelmetlennek érezvén Isten bámulatos szeretetét, csorbítottam ajándéka értékén azzal, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy jócselekedetekkel megfizessem az árát.

Isten ítélete Géházi önző cselekedete felett figyelmeztetést jelent számunkra, hogy Isten ajándéka ennyi csak: ajándék. Isten soha nem akarta, hogy megpróbáljuk kiérdemelni vagy megvásárolni az ajándékát, a megváltás és kibékítés ajándékát, amelyért Jézus már megfizetett. És mégis, Géházi kapzsisága ellenére, Naámán énekelve tért vissza, Jahvét, az ő Gyógyítóját dicsőítve, Őt, aki meggyógyít, és maga a gyógyír a mi bűneinkre.

Joseph Washburn

ARISE Intern

Storyline Adventist Church

Eugene, Oregon USA

 Fordította: Gősi Csaba