Higgyetek az Ő prófétáinak - február 23 - PÉNTEK - Márk 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 13. fejezet 956. nap

A hit azonban semmilyen téren nem hozható rokonságba az elbizakodottsággal. Csakis az lehet biztonságban az elbizakodottsággal szemben, akinek igazi hite van, mivel az elbizakodottság a hit hamisítványa. A hit igényli Isten ígéreteit, és az engedelmesség gyümölcseit termi. Az elbizakodottság is igényli az ígéreteket, de úgy használja fel őket, ahogyan Sátán: a törvényszegés mentegetésére. A hit ősszüleinket az Isten szeretetében való bizalomra vezérelte volna, engedelmességre parancsolatai iránt. Az elbizakodottság arra késztette őket, hogy az Úr törvényét áthágják, és azt higgyék, hogy az Ő nagy szeretete megmenti őket a bűn következményétől. Nem hit az, amely az Ég kegyét igényli anélkül, hogy teljesítené a feltételeket, amelyekhez a kegyelem kötve van. Az őszinte hit alapja a Szentírás ígéreteiben és rendelkezéseiben van.

Gyakran, amikor Sátánnak nem sikerül bizalmatlanságot kelteni, elbizakodottságot ébreszt bennünk. Ha rávehet, hogy szükségtelenül kitegyük magunkat a kísértésnek, tudja, hogy a győzelem az övé. Isten mindenkit meg fog védelmezni, aki az engedelmesség útján jár, aki azonban arról letér, az Sátán területére merészkedik. Ott pedig biztosan elbukunk. Az Üdvözítő meghagyta: " Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok" (Mk 14:38). Az elmélkedés és az ima megóv attól, hogy önkéntelenül is veszélyes utakra térjünk. Így sok vereségtől megmenekülhetünk.

Mégse veszítsük el bátorságunkat, ha kísértés támad ránk. Ha nehéz helyzetbe jutunk, gyakran kételkedünk Isten Lelkének vezetésében. Jézust viszont Isten Lelke vezette a pusztába, hogy Sátán megkísértse. Ha Isten megengedi a próbákat, akkor ezzel javunkat szolgáló célja van. Jézus nem élt vissza Isten ígéreteivel, nem kereste önként a kísértést, és nem esett kétségbe, amikor jött a kísértés. Mi se cselekedjünk másképp. "Hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek" (1Kor 10:13). Így szólt: "Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem" (Zsolt 50:14-15).

Jézus győzött a második kísértésben, és Sátán megmutatta valódi jellemét. De nem ijesztő szörnyként jelent meg, patákkal és denevérszárnyakkal, hanem hatalmas, bár bukott angyalként. Lázadó vezérnek, és e világ istenének vallotta magát.

Sátán felvitte Jézust egy magas hegyre, és panorámaszerűen elvonultatta előtte a világ országait a maguk dicsőségében. A nap beragyogta a templomokat, a márványpalotákat, a termékeny földeket, a gyümölccsel megrakott szőlőskerteket. A bűn nyomai rejtve maradtak. Jézus tekintetét - hiszen az utóbbi időben csak homályt és pusztaságot látott - most lebilincselte a felülmúlhatatlan szépség, virágzás. Azután a kísértő hangja hallatszott: "Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz" (Lk 4:6-7)

Krisztus csak szenvedés árán tölthette be küldetését. Szomorúsággal, nehézségekkel, küzdelmekkel teli élet és szégyenteljes halál állt előtte. Hordoznia kellett az egész világ bűneit. El kellet szenvednie, hogy elszakad Atyja szeretetétől. Most a kísértő felajánlotta, hogy javára lemond bitorolt hatalmáról. Krisztus megszabadíthatta volna magát a szörnyű jövőtől, ha elismeri Sátán fennhatóságát. De ha ezt megteszi, átengedi a győzelmet a nagy küzdelemben. Sátán vétkezett a mennyben, mert magát Isten Fia fölé akarta helyezni. Ha ez most sikerül, az a lázadás győzelmét jelenti.

Amikor Sátán kijelentette Krisztusnak, hogy enyém a világ királysága és dicsősége, és annak adom, akinek akarom, csak részben mondott igazat. Azért, hogy csaló szándékát megvalósítsa, Sátán Ádámtól ragadta el az uralmat, Ádám viszont a Teremtő képviselője volt, nem pedig független uralkodó. A föld Istené, és Ő mindent Fiának adott. Ádámnak Krisztus alattvalójaként kellett uralkodnia. Amikor Ádám az uralmat Sátán kezére játszotta, Krisztus maradt a jogos Király. Ezért mondta az Úr Nabukodonozor királynak: "A felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt" (Dán 4:14). Sátán csak addig gyakorolhatja bitorolt hatalmát, amíg Isten megengedi.

Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy Krisztus mondjon le a világ feletti királyságáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjék. Ilyen uralmat reméltek a zsidók is. Evilági királyság után vágyakoztak. Ha Krisztus beleegyezett volna, hogy ilyen királyságot ajánljon nekik, örömmel fogadták volna Őt. A világra azonban a bűn átka nehezedett, annak összes keserűségével együtt. Krisztus kijelentette a kísértőnek: "Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!" (Mt 4:10)

Mai Bibliai szakasz: Márk 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+1&version=NT-HU

Márk azzal kezdi evangéliumát, hogy beszámol Keresztelő János szolgálatáról, aki Jézus munkája előtt készítette az utat. Hihetetlen várakozás csendül ki a 7. versből, ahol János szavai olvashatóak: „Utánam jön, aki erősebb nálam; és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam.” Várakozása akkor teljesedik, amikor Jézus eljön a Jordán folyóhoz, hogy János megkeresztelje Őt.

Egyértelmű, hogy Jézusnak, az Isten tökéletes Fiának nem volt szüksége keresztségre. János is úgy érezte, nem méltó erre a cselekedetre (Mt 3:14). Jézus azonban ragaszkodott ahhoz, hogy megkeresztelkedjen, s így mutasson példát számunkra (Lásd: Ellen G. White: Jézus élete. Advent Kiadó. 83. oldal.)

Keresztsége alkalmával Jézus egy ennél is fontosabb példát adott nekünk. Imádkozott, és teljesen alárendelte magát Atyja akaratának (Lk 3:21-22). Keresztségét követően Jézus azonnal rálépett a teljes odaszentelődés útjára, amit tőlünk is kér. Jézus elkezdte szolgálatát, egész küldetése előtte állt még. Egy olyan országot kellett megalapítania, ami teljesen az ellentéte volt annak, amit a nép várt. Tudta, hogy elutasítással és ellenállással fog szembesülni minden egyes lépésnél. A kereszt állt előtte és annak lehetősége, hogy elszakad mennyei Atyjától. De Jézus mindezt rábízta Atyjára a keresztségekor elmondott imában. (Lásd: idézett mű.)

Az Atya megerősítő válasza a 11. versben olvasható: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!” Isten ezzel bátorította Fiát küldetése teljesítésére. Miután az első tanítványok elfogadták Jézus hívását, hogy kövessék Őt (14-20. vers), ők is megtanulták, miként szenteljék oda Atyjuknak egész életüket, hogy betölthessék missziójukat. Nekünk is ugyanezt kell tennünk. Így hozzánk is szól majd az Atya szava: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm!” (Lásd: idézett mű, 85. oldal.)

David Smith

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas

Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 22 - CSÜTÖRTÖK - Máté 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 13. fejezet 955. nap

13. A győzelem

"Ekkor vivé Őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat: mert meg van írva:

Az ő angyalainak parancsol felőled,

És kézen hordoznak téged,

Hogy meg ne üsd lábadat a kőbe" (Mt 4: 5-6).

Sátán most úgy gondolta, hogy a saját térfelén találkozott Jézussal. A ravasz ellenség olyan szavakat idézett; amelyek Isten szájából származtak. Még mindig a világosság angyalának mutatkozott, és tanújelét adta, hogy ismeri az Írásokat, és érti azok jelentését. Ahogyan Jézus az imént Isten igéjével támasztotta alá hitét, úgy most a kísértő ezzel erősíti meg csalását. Azt állítja, hogy csak Jézus hűségét tette próbára, és most dicséri állhatatosságát. Mivel a Megváltó kinyilvánította bizalmát Istenben, Sátán arra ösztönzi, hogy újabb bizonyítékát adja hitének.

Ám a kísértést újra a bizalmatlanságra való célzás vezeti be: "Ha Isten fia vagy". Krisztus kísértése az volt, hogy erre a "ha" szóra válaszoljon, de Ő visszautasította a kétség legcsekélyebb elfogadását is. Nem kockáztatta életét azért, hogy Sátánnak bizonyítékot adjon.

A kísértő azt hitte, hogy kihasználhatja Krisztus emberi természetét, és elbizakodottságot ébreszthet benne. Sátán ugyan csábíthat, de nem kényszeríthet a bűnre. Azt mondta Jézusnak: "Vesd alá magad!" - bár tudta, hogy nem teheti meg, mert Isten közbelépne hogy megmentse. Még Sátán sem kényszeríthette Jézust, hogy vesse alá magát. Ha Jézus nem enged a kísértésnek, nem győzhetik le. A föld és a pokol összes hatalma sem kényszeríthette, hogy a legcsekélyebb mértékben is eltávolodjék Atyja akaratától.

A kísértő sohasem kényszeríthet minket arra, hogy gonoszt cselekedjünk. Nem irányíthatja értelmünket, hacsak mi magunk nem helyezzük az ellenőrzése alá. Mielőtt Sátán hatalmat gyakorolhatna rajtunk, már akaratunk vele egyetért, és hitünk nem fogódzik Krisztusba. De minden dédelgetett bűnös vágy módot ad neki, hogy lábát megvesse. Minden olyan pont, ahol nem érjük el az isteni mértéket, nyitott ajtó számára, amelyen bejöhet, hogy kísértsen, és pusztítson. Minden hibánk kedvező alkalmat nyújt neki, hogy Krisztusba és az Írásokba vetett hitünket megingassa.

Amikor Sátán az ígéretet idézte: "az ő angyalainak parancsol felőled", kihagyott belőle egy részt: "hogy megőrizzenek minden utadon" - vagyis minden úton, amelyet Isten választ. Jézus nem volt hajlandó letérni az engedelmesség útjáról. Amíg tökéletes bizodalma van Atyjában, sohasem teremt olyan helyzetet, amely Atyja közbelépését tenné szükségessé. Nem kényszeríti a Gondviselést, hogy mentse meg Őt a haláltól, hiszen így nem lehetne a bizalom és alázatosság példája.

Jézus kijelentette Sátánnak: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" (Mt 4:7) Ezeket a szavakat Mózes mondta Izrael gyermekeinek, amikor szomjaztak a pusztában, és Mózestől követeltek vizet. Ezt kiáltozták: " Vajon köztünk van-e az Úr, vagy nincsen?" (2Móz 17: 7). Isten csodálatosan munkálkodott értük, a bajban mégis kételkedtek Benne, és bizonyítékot követeltek arra, hogy velük van. Hitetlenségükben próbára akarták tenni az Urat. Sátán arra biztatta Krisztust, hogy ugyanezt tegye. Isten már tanúsította, hogy Jézus az Ő Fia. Most bizonyítékot kérni, vajon valóban az-e: ez Isten szavának próbára tétele, istenkísértés. Olyat kérni Istentől, amit nem ígért, ez bizalmatlanság, próbára tevés és kísértés lett volna Vele szemben. Istent nem azért kell kérnünk, hogy bizonyítsa be: megtartja-e ígéretét, hanem mert tudjuk, hogy beváltja azokat; és azért sem, hogy bebizonyítsa: szeret minket, hanem azért, mert szeret.

"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsid 11:6).

Mai Bibliai szakasz: Máté 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+28&version=NT-HU

Máté evangéliuma Jézus feltámadásával éri el csúcspontját. Jézus győzött! A halál és az igazságtalanság nem tudta legyőzni Őt. A vallási vezetők, akiknek el kellett volna fogadni és hirdetni kellett volna az evangéliumot, tagadták az üres sír valóságát, és megvesztegették a katonákat, hogy hazudjanak. Itt újra azzal találkozunk, hogy a hatalom és a rosszul értelmezett azonosságtudat felül akarja írni a tényeket. 

A tekintélyre és a hatalomra épült vallásosság éles ellentéteként két asszony jelenik meg, akik kívül állnak a hatalmi rendszeren, Mária Magdaléna és „a másik Mária”, akik elsőként kötelezik el magukat az evangélium terjesztése mellett. Ez azt mutatja, hogy az evangélium hirdetése minden hívő feladata függetlenül szociális, gazdasági vagy egyházi státuszuktól. Ezek az asszonyok azt a megbízatást kapták, hogy irányítsák a tanítványokat Galileába, ahol találkoznak majd Jézussal (7, 10. vers). A tanítványok (16. vers) engedelmeskedtek az asszonyok közvetítésével érkező üzenetnek, és felmentek a galileai hegyre, amit Jézus megjelölt, és – ahogy az asszonyok a sírnál – ők is imádták a feltámadott Krisztust (17. vers).    

  
Az úton egyesek közülük még kételkedtek, de amikor mindnyájan odaértek, Jézus kijelentette, hogy övé MINDEN hatalom mennyen és földön, és ennek okán megbízta tanítványait, hogy menjenek el az egész világra, és tegyenek tanítványokká minden népet. A tanítványság két alapvető eleme a keresztség és mindannak továbbadása, amit Krisztus tanított. Figyeljük meg, hogy Krisztus tanítványai nem arra kaptak megbízatást, hogy azt tanítsák, amit jónak látnak. Azt szabad tanítaniuk, amit Krisztus tanított, vagyis a biblikus igazságokat. A hírnöknek tehát nincs saját tekintélye. Ellenkezőleg, az üzenetnek van tekintélye annak jogán, aki küldte azt. És kitől származik az üzenet?

E kérdés megválaszolásához figyeljük meg, hogy mindkét asszony (9. vers) és a tanítványok (17. vers) Krisztust imádták ott fenn a hegyen, és Ő kapta a hódolatot. Ezzel ellentétben a Jelenések könyvében kétszer is olvashatunk arról (19:10 és 22:8-9), hogy János leborul a neki megjelenő angyal előtt, de a mennyei hírnök mindkét alkalommal visszautasítja az imádatot, és emlékezteti Jánost arra, hogy csak Istent szabad imádni. Az angyalok számára ez a természetes, hiszen ők is a szívükben élő parancs szerint imádják Krisztust (Zsid 1:6). Jézusé MINDEN tekintély és hatalom mennyen és földön, mert Ő Isten. Összefoglalva tehát, mi az Ő hatalmával és tekintélyével, nem pedig a sajátunkkal megyünk a világba az Ő üzenetével, hogy még több embert tegyünk a feltámadott Isten, Krisztus tanítványává.

Stephen Bauer, Ph.D.

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas

Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 21 - SZERDA - Máté 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 12. fejezet 954. nap

Amikor a földön éhség pusztít, ők eledelt fognak kapni. "Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban" (Zsolt 37:19). Habakuk próféta a nyomorúságos időkre tekintett. Szavai kifejezik az egyház hitét: "Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben" (Hab 3:17 18).

Urunk első nagy kísértéséből egyik tanulság sincs olyan fontos, mint az étvágy és a szenvedélyek féken tartása. Minden korban a testi természetet támadó kísértések voltak a leghatásosabbak az emberiség megrontásában és lealacsonyításában. Sátán a mértéktelenséggel rombolja az Istentől legdrágább ajándékként kapott szellemi és erkölcsi erőket. Így az ember számára lehetetlenné válik az örökbecsű dolgok értékelése. Sátán az élvezetek által igyekszik kiirtani a lélekből az Istenhez való hasonlatosság minden nyomát.

A féktelen kicsapongás és a nyomában járó betegség, romlás, amely már Krisztus első adventjekor elterjedt volt, újra láthatóvá válik - megnövekedett mértékben - második eljövetele előtt. Krisztus elmondta, hogy a világ állapota azokban a napokban olyan lesz, mint az özönvíz idején, vagy Sodomában és Gomorában. Az emberi szív gondolatai, minden elképzelése állandóan gonosz. Ezeknek a félelmetes időknek a küszöbén élünk most, és jól meg kell jegyeznünk Megváltónk böjtjének tanulságait! Csak Krisztus kimondhatatlan szenvedése által mérhetjük fel a féktelen élvezethajhászásban rejlő gonoszt. Krisztus példája mutatja, hogy csak akkor reménykedhetünk az örök életben, ha étvágyunkat, szenvedélyeinket alárendeljük Isten akaratának.

Saját erőnkből lehetetlen elbukott természetünk kívánságainak nemet mondani. Sátán ezen az úton kísért bennünket. Krisztus tudta, hogy az ellenség minden emberi lényt megkeres, kihasználja az öröklött gyengeségeket, és hamis hízelgéssel tőrbe csalja azokat, akik nem Istenben bíznak. Urunk azáltal, hogy végigjárta az utat, amelyen az embernek is haladnia kell, győzelmünket készítette elő. Nem akarja, hogy hátrányos helyzetbe jussunk a Sátánnal folytatott küzdelemben. Nem akarja, hogy a kígyó támadásai megijesszenek vagy elcsüggesszenek. "Bízzatok: - mondta - én meggyőztem a világot" (Jn 16 : 33).

Ha valaki az étvágy hatalmával küzd, tekintsen az Üdvözítőre a megkísértés pusztájában! Nézze haláltusáját a kereszten, amint felkiált: "Szomjúhozom!" (Jn 19:28) Mindent elszenvedett, amit valaha is el kell viselnünk. Győzelme a mienk.

Jézus mennyei Atyja bölcsességében és erejében bízott. Így szólt: "Az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, [. . . ) és tudtam, hogy szégyent nem vallok. [...] Ímé, az Úr Isten megsegít engem" (Ésa 50:7.9). Saját példájára hivatkozva mondta: "Ki féli közületek az Urat? [...] ő, aki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez" (Ésa 50:10).

"Jön a világ fejedelme: - mondta Jézus - és énbennem nincsen semmije" (Jn 14:30). Jézust nem befolyásolták Sátán mesterkedései. Nem egyezett bele a bűnbe. Még gondolatban sem hajlott a kísértésre. Ez történhet velünk is. Krisztus emberi természete egységben volt istenségével, a benne lakozó Szentlélek vértezte fel a küzdelemre. Azért jött, hogy az isteni természet részeseivé tegyen minket. Amíg hit által egyek vagyunk vele, a bűn nem uralkodhat rajtunk. Isten megfogja kezünket, és segít, hogy megragadjuk Krisztus istenségét, és tökéletes jellemet öltsünk magunkra.

Hogy ezt miként érhetjük el, azt Krisztus megmutatta nekünk. Milyen eszközökkel győzött Jézus a Sátánnal szembeni küzdelemben? Isten szavával. Csak az Ige által tudott ellenállni a kísértésnek. "Meg van írva" (Mt 4:4) - mondta. Minket pedig megajándékozott "igen nagy és becses ígéretekkel; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon" (2Pt 1:4). Isten Igéjének minden ígérete a mienk. Élnünk kell minden egyes Igéből, amely Isten szájából származik. Ha kísértés ostromol, ne tekintsünk a körülményekre vagy saját gyengeségünkre, hanem az Ige hatalmára! Annak minden ereje a tiéd. "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119:11). "Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire" (Zsolt 17: 4).

Mai Bibliai szakasz: Máté 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+27&version=NT-HU

E fejezet örökíti meg Jézus tárgyalását Pilátus előtt, valamint keresztre feszítését, halálát és temetését. Ebben a fejezetben találhatjuk a Júdás öngyilkosságáról szóló leírást is. Hiszem, hogy Krisztus hatalmas cselekedetének – hogy szenvedett és meghalt bűneinkért – ünneplése mellett igen fontos erkölcsi tanulságokat vonhatunk le Júdás, Barabbás és Pilátus történetéből is.

Nekem úgy tűnik, hogy a Barabbást választó tömeg és Júdás jelleme sok hasonlóságot mutat. Júdásról több beszámolóból is megtudhatjuk, abban a reményben szolgálta Jézust, hogy magas rangú társadalmi tisztséget tölt majd be a Mester új, messiási országában. Amikor Jézus nem használta isteni erejét önmaga megszabadítására, Júdás rádöbbent, hogy Krisztus keresztre feszítése elkerülhetetlen. Júdás reményei, hogy Krisztus és vallása által jelentős, befolyásos emberré lehet, ezzel szertefoszlottak. Krisztus már nem volt hasznos számára, és a harc, mely Jézus Krisztus valódi céljának megítélése ellen dúlt benne, végül öngyilkosságában tetőzött.

Júdáshoz hasonlóan a nép is olyan Messiásra vágyott, aki megszabadítja a rómaiaktól, és a világ uraivá teszi őket. Így amikor a szelíd Jézus és a tapasztalt harcos Barabbás között kellett választaniuk, a harcos mellett döntöttek, mert úgy tűnt, ő jobban segítheti őket világi céljaik elérésében, hogy Isten és a vallás hatalma által naggyá legyenek. Ismét láthatjuk, menyire elvakíthatja az ember erkölcsi ítélőképességét az ideológiai meggyőződése. Ráveheti, hogy álmai elérése érdekében ésszerűnek, elfogadhatónak tartson bármely igazságtalanságot vagy erkölcstelenséget.

S lássuk végül Pilátust, aki tudta, hogy Jézus ártatlan, mégis gonoszul megkorbácsoltatta Őt, csupán azért, hogy a felbolydult tömeg igényét megpróbálja kielégíteni, és megőrizze kormányzói tekintélyét. Mivel első próbálkozása nem járt sikerrel, a lázadás elkerülése érdekében átadott egy teljesen ártatlan embert a legkegyetlenebb ítélet végrehajtására. Vajon miért? Mert kormányzói tisztségének megőrzése fontosabb volt számára, mint az erkölcs, vagy az igazság. Milyen könnyen vakká teheti a lelki dolgok iránt még a legműveltebb, legtájékozottabb embert is a gőgös öntudat és az önös érdek! Bárcsak mindig alárendelnénk önző öntudatunk igényeit Krisztus uralmának!

Stephen Bauer, Ph.D.

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas

Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 20 - KEDD - Máté 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 12. fejezet 953. nap

Amikor Sátán és Isten Fia először álltak egymással szemben, Krisztus a mennyei seregek parancsnoka volt, és Sátánt, az égi lázadás vezetőjét kivetették a mennyből. Most látszólag fordított helyzet volt, és Sátán a legjobban akarta kihasználni feltételezett előnyét. Az egyik leghatalmasabb angyalt - mondta - száműzték a mennyből. Jézus megjelenése arra utal, hogy Ő bukott angyal, akit Isten és ember egyaránt elhagyott. Egy isteni lény képes lenne arra, hogy állítását csodával támassza alá. "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké" (Mt 4:3). A teremtő erő ilyen megnyilatkozása - vélte Sátán - az istenség döntő bizonyítéka lenne. Véget vetne a küzdelemnek.

Jézus nem minden harc nélkül tudta csendben végighallgatni az őscsalót. De Isten Fiának nem volt szüksége arra, hogy isteni voltát bebizonyítsa Sátánnak, vagy megalázkodásának okát megmagyarázza. Ha enged a lázadó követeléseinek, nem szolgálja sem az ember javát, sem Isten dicsőségét. Ha Jézus elfogadja az ellenség javaslatát, Sátán így folytatta volna: Mutass egy jelt, hogy elhiggyem, Isten Fia vagy! A bizonyságok mit sem érnek, nem törték volna meg a lázadás hatalmát szívében. Krisztus nem akarta isteni erejét felhasználni saját érdekében. Azért jött, hogy úgy állja ki a próbát, ahogyan nekünk kell, s ezzel a hit és engedelmesség példáját adja. Sem ekkor, sem későbbi földi élete során nem tett csodát a maga javára. Csodálatos tettei mind mások javát szolgálták. Noha Jézus kezdettől felismerte Sátánt, nem engedett a kihívásnak, nem bocsátkozott vele vitába. Erőt merített, visszaemlékezve a mennyei szózatra és megnyugodott Atyja szeretetében. Nem egyezkedett a kísértővel.

Jézus az Írás szavaival válaszolt Sátánnak: "Meg van írva" (Mt 4:4) - mondta. A küzdelemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt Krisztustól istenségének jeleként. Ám a minden csodánál nagyobb, szilárd bizalom - az "Így szól az Úr" - volt az a jel, amelyet nem lehetett vitatni. Míg Krisztus ezt az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le.

Amikor Krisztus a leggyengébb volt, akkor vették körül a legerősebb kísértések. Sátán azt remélte, hogy így felülkerekedhet. Ugyanígy aratott győzelmet az emberek felett, ha erejük fogytán volt, akaratuk meggyengült, hitük nem nyugodott Istenben. Akkor még azok is elbuktak, akik hosszú ideig és bátran kiálltak az igazság mellett. Mózes kifáradt Izrael negyvenéves vándorlása során, s hite egy pillanatra megingott a végtelen hatalomban. Éppen az Ígéret Földjének határán bukott el. Így járt Illés is, aki rettenthetetlenül állt Akháb király előtt, aki Izrael egész népével - élükön négyszázötven Baál prófétával - szembeszállt.

A kármeli szörnyű nap után, amikor a hamis prófétákat megölték, és a nép szövetséget kötött Istennel, Illés a bálványimádó Jézabel előtt futva menekült az életéért. Így használja ki Sátán az emberi gyengeségeket. Ma is ugyanígy munkálkodik. Ha valakit fellegek vesznek körül, zavarba hoznak a körülmények, vagy szegénység, nyomor kínoz, Sátán azonnal ott van, hogy kísértsen, bántson. Jellemünk gyenge pontjait támadja meg. Arra törekszik, hogy megingassa Istenbe vetett bizalmunkat; ha ő egy jó Isten, akkor miért engedi meg mindezeket. Kísért, hogy ne higgyünk Istennek, és megkérdőjelezzük szeretetét. A kísértő gyakran úgy jön hozzánk, mint Krisztushoz, felsorakoztatja gyengeségeinket, hibáinkat. Reméli, hogy elcsüggesztheti a lelket, megingathatja az Istenbe vetett bizalmat. Ekkor biztos benne, hogy zsákmányát megszerzi. Ha a kísértőt úgy fogadnánk, ahogyan Jézus, akkor sok vereséget elkerülhetnénk. Ha szóba állunk az ellenséggel, előnyt adunk neki.

Amikor Krisztus így szólt a kísértőhöz: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4), azokat a szavakat ismételte el, amelyeket több mint ezernégyszáz évvel azelőtt mondott Izraelnek: "Hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában [...] És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik" (5Móz 8:2-3). A pusztában, ahol mindaz hiányzott, ami a létfenntartáshoz szükséges, Isten mannát küldött népének az égből.

E gondoskodásból meg kellett tanulniuk, hogy amíg Istenben bíznak, és az Ő útain járnak, nem feledkezik meg róluk. A Megváltó most azt élte át, amit Izraelnek tanított. Izrael népét Isten szava támogatta, és ugyanez az Ige segített Jézusnak is. Várta az enyhülés Isten által rendelt idejét. Isten iránti engedelmessége vezette a pusztába, s most nem akart Sátán tanácsai árán kenyérhez jutni. A világmindenség tanúinak jelenlétében bebizonyította, hogy kisebb baj az, ha szenvedünk az igazságért, mint az, ha bármilyen mértékben eltávolodunk Isten akaratától.

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Krisztus követője gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja egyszerre Istent is szolgálni, és evilági foglalatosságait is folytatni. Talán úgy tűnik, hogy az Isten egyszerű követelményei iránti engedelmesség egyidőben lehetetlenné teszi a megélhetés biztosítását. Sátán megpróbálja elhitetni, hogy fel kell áldozni az embernek meggyőződését. Azonban világunkban az egyetlen dolog, amelyben bízhatunk: Isten szava. "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33). Földi életünkben sem válik javunkra, ha eltávolodunk mennyei Atyánk akaratától. Ha megismerjük szavának hatalmát, akkor nem fogjuk követni Sátán sugallatait, hogy élelmet szerezzünk, vagy életünket megmentsük. Csak ezt fogjuk kérdezni: Mit kíván Isten? Mit ígér? Ennek tudatában engedelmeskedünk akaratának és bízunk ígéreteiben.

A Sátánnal való küzdelem végső nagy összecsapásában azok, akik hűségesek Istenhez, minden földi ellátást nélkülözni fognak. Mivel nem hajlandók Isten törvényét áthágni, hogy engedelmeskedjenek a földi hatalmaknak, nem vehetnek és nem adhatnak. Végül halálra ítélik őket (lásd: Jel 13:11-17!). Ám az ígéret így szól az engedelmeseknek: "Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy" (Ésa 33:16). Ez az ígéret teljesedik Isten gyermekeinek életében.

Mai Bibliai szakasz: Máté 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+26&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+26&version=NT-HU

Máté 26-ban kezdődnek el Jézus földi életének utolsó órái az evangélium feljegyzésében. Ebben a fejezetben egy összeesküvés leírását találjuk, hogy megöljék Jézust, valamit a húsvét, az úrvacsora, Jézus elárultatása és Péter tagadásának feljegyzését. A húsvét és az úrvacsora szimbólumai széles körben ismertek, ezért most inkább a Jézus elleni összeesküvés dinamikájára és a Megváltó elárultatására fogunk összpontosítani.   

Ismerjük Jézus több mint három éves nyilvános szolgálatának a történetét. A vallásos vezetők próbára tették Jézust, de nem tudták becsapni vagy tőrbe ejteni őt. Jézus olyan tiszta erkölcsi életet élt és tanított, amilyet soha senki, sem előtte, sem utána. A papok és a vallásos vezetők azonban, akik önjelölt oltalmazói voltak a zsidó teológiának és erkölcsnek, összeesküvést szőnek ellene, az ártatlan ember ellen. Azért tették ezt, mert úgy vélték, hogy veszélyt jelent a nép feletti hatalmukra. Hogyan lehettek az Isten által kinyilatkoztatott erkölcs tanítói ennyire erkölcstelenek?

Amikor a vallás a személyes fontosság és hatalom eszköze lesz, az ilyen ember hajlik arra, hogy egy ideológiai identitást fejlesszen ki magában, amelyet kész megvédeni még halála árán is (vagy legalábbis így gondolja). Ezen a ponton a személyes identitás sokkal dominánsabb lesz az erkölcsi döntésekben, mint az adott tény vagy az isteni kinyilatkoztatás. Minden támadás ez ellen az identitás ellen bősz ellenállással fog találkozni. Jézus tanítása a személyes hatalomról, hogy aki közöttetek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok, szöges ellentétben áll az azonosság vezérelte teológiával és etikával. Jézus tanítása és példája komoly támadást jelentett a papok azonosságtudatára vonatkozóan, hiszen ők képviselték a tekintélyt és a hatalmat. E vallási vezetők gyakorlatilag mindenféle módszert megengedtek maguknak, akár etikus, akár etikátlan volt is, hogy megvédjék saját azonosságtudatukat, és az intézményi struktúra identitását. Amikor nehéz vitákkal találjuk szembe magunkat az egyházban, óvatosaknak kell lennünk, hogy a személyes vagy kollektív azonosságunk ne szorítsa ki a helyéről azt a tanítható lelkületet, amely az Isten akaratát választja, kerüljön az bármibe.

    
Stephen Bauer, Ph.D.

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas

Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 19 - HÉTFŐ - Máté 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 12. fejezet 952. nap

Sátán úgy mutatott Ádám bűnére, mint bizonyítékra: Isten törvénye igazságtalan, nem lehet megtartani. Krisztusnak emberként kellett jóvátennie Ádám bukását, aki még akkor a tökéletes ember erejével rendelkezett, testi-szellemi képességei teljében volt. Az Éden dicsősége vette körül, naponta közössége volt a mennyei lényekkel. Nem ez volt a helyzet Jézussal, amikor a pusztába ment, hogy Sátánnal viaskodjék. Az ember fizikai, szellemi ereje, erkölcsi értéke négyezer éve hanyatlott, és Krisztus az elkorcsosult emberiség gyengeségeit vette magára. Csakis így menthette meg az embert a romlás legmélyéből.

Sokan azt állítják, hogy lehetetlen lett volna a Kísértőnek Krisztust legyőznie. Ez nem igaz, mert akkor hogyan képviselhette volna az Üdvözítő a bűnös embert? Nem szerezhette volna meg azt a győzelmet sem, amely Ádámnak nem sikerült. Ha bármilyen tekintetben súlyosabb próbával kellene megküzdenünk, akkor Ő nem tudna segíteni rajtunk. De Megváltónk emberi testet öltött, annak összes tehertételével együtt. Emberi természetet vett magára, azzal a lehetőséggel, hogy enged a kísértésnek. Semmi olyat nem kell elviselnünk, amit neki ne kellett volna elszenvednie.

Krisztusnál- csakúgy, mint az első emberpárnál Édenben - az étvágy volt az első nagy kísértés. Ahol a romlás elkezdődött, pontosan ott kell a megváltás munkájának is elkezdődnie. Ahogyan Ádám az étvágy kielégítésével elbukott, úgy kellett annak megtagadásával Krisztusnak győznie. "És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4: 2-4).

Ádámtól Krisztusig a kívánságoknak való hódolás szinte korlátlanul megnövelte az étvágy és a szenvedélyek hatalmát. Így az emberek lealacsonyodtak, betegek lettek, és maguktól képtelenek voltak győzni. Az emberért Krisztus kiállta a legkomolyabb próbát, és győzött. Érdekünkben olyan önuralmat gyakorolt, amely erősebb az éhségnél és a halálnál. Ebbe az első győzelembe tartoznak azok a problémák is, amelyekkel találkozunk a sötétség erőivel folytatott küzdelmeinkben.

Amikor Jézus a pusztába ment, az Atya dicsősége övezte. Elmerült az Istennel való közösségben, az emberi gyengeség fölé emelkedett. De a dicsőség eltávozott, Ő pedig ott maradt, hogy megküzdjön a kísértéssel. Ez minden pillanatban nyomasztotta. Emberi természete visszariadt a rá váró küzdelemtől. Negyven napig böjtölt és imádkozott. Az éhségtől legyengülten, lesoványodva, a lelki gyötrelemtől megviselten és elkínzottan "rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt" (Ésa 52:14). Most jött el Sátán ideje. Azt remélte, hogy legyőzheti Krisztust.

Mennyei angyalnak öltözve jött oda a Megváltóhoz - mintegy válaszként imáira. Állítása szerint isteni megbízatása van, hogy közölje: Krisztus böjtje véget ért. Ahogyan Isten angyalt küldött, hogy visszatartsa Ábrahám kezét Izsák feláldozásától, úgy az Atya is angyalt küld, hogy megszabadítsa Fiát, mivel elégségesnek tekinti Krisztus készségét, hogy rálépjen a vérrel szegélyezett útra. Ez volt az üzenet, amit Jézusnak hozott. A Megváltó kis híján elájult az éhségtől, sóvárgott az étel után, amikor Sátán hirtelen előtte termett. A kísértő rámutatott a sivatagban szétszórtan heverő, cipó alakú kövekre, és így szólt: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké" (Mt 4: 3).

Bár a világosság angyalaként jelent meg, már első szavai elárulták jellemét: "Ha Isten fia vagy" (Mt 4: 3). Ezzel a ravasz fogással akart kétséget kelteni. Ha Jézus megteszi, amit Sátán ajánl, helyt ad a kétkedésnek. A kísértő ugyanazzal a módszerrel próbálta legyőzni Krisztust, amely oly sikeres volt kezdetben az embernél. Milyen ravaszul közelítette meg Sátán Évát az Édenben! "Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?" (lMóz 3:1). A kísértő eddig igazat mondott, de ahogyan mondta, abban rejtett megvetés volt Isten szavával szemben. Burkolt tagadás, az isteni szavahihetőség kétségbevonása. Sátán el akarta ültetni Évában a gondolatot, hogy Isten nem teszi meg, amit mondott. Egy ilyen gyönyörű gyümölcstől visszatartson - ez ellentmond szeretetének, és az ember iránti jószívűségének. Most tehát a kísértő Krisztusba saját véleményét akarta beplántálni: "Ha Isten fia vagy". Szavaiból keserűség áradt. Hanghordozása a legteljesebb kétkedést fejezte ki. Bánhatna így Isten a tulajdon Fiával? Otthagyná Őt a sivatagban a vadállatok között, élelem, társak, vigasz nélkül? Arra célzott, hogy Isten sohasem akarta Fiát ilyen állapotban látni. "Ha Isten fia vagy", mutasd meg hatalmadat, szabadítsd meg magad a gyötrő éhségtől! Parancsold, hogy ez a kő kenyér legyen!

A mennyei szavak: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm" (Mt 3:17) még Sátán fülében csengtek. De elhatározta, hogy rábírja Krisztust: ne higgyen ebben a bizonyságban. Isten szava volt Krisztus biztosítéka isteni küldetéséről. Isten Fia eljött, hogy emberként éljen az emberek között, és ez volt az a kijelentés, amely bizonyította összeköttetését a mennyel. Sátán célja az volt, hogy Krisztus ebben kételkedjék. Sátán tudta, hogy ha Krisztus bizalma megrendül Istenben, a küzdelemben ő győz. Legyőzheti Jézust. Arra számított, hogy a reménytelenség és a rendkívüli éhezés nyomására Krisztus elveszti Atyjában való hitét, és csodát tesz a maga javára. Ha megteszi, a megváltási terv meghiúsul.

Mai Bibliai szakasz: Máté 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+25&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9+25&version=NT-HU

A második advent és az azt megelőző jelek leírása után Jézus egy illusztráció sorozattal szolgál, amelyek kihangsúlyoznak bizonyos dolgokat magával a második eljövetellel kapcsolatosan. Ez a magyarázó sorozat Máté 24:32-ben kezdődik, és folytatódik végig a 25. fejezetben. Két jeles téma emelkedik ki ezekből a kijelentésekből. Az első az időzítés és a meglepetés témája. Egyrészről a napot és az órát senki sem tudja (24:36), de tudhatjuk, hogy Jézus eljövetele egyre közeledik (24:32-35). De még akkor is, ha tudjuk, hogy közel van, sokakat meglepetésként fog érni (24:39), és Ő egy nem várt időben fog megérkezni (24:44). A nem várt idővel kapcsolatosan egyesek úgy vélekednek, hogy Jézus visszajövetele késik, és ez megzavarja őket a megfelelő felkészülésben (24:45-51; 25:1-13). Ezek a késésről szóló példázatok megadják a kulcsot ahhoz, hogy hogyan ne érjen meglepetés szerűen. Az a szolga, aki hűségesen dolgozik azon, hogy mestere érdekeit előmozdítsa, és nem lazsál egy vélt késés miatt, annak nem kell aggódnia vagy meglepődnie, ha a mestere bármikor visszatér. Mindig készenlétben van, és Jézus is ezt kéri tőlünk (24:44)  

A másik hangsúlyos téma az ítélet alapüzenetével kapcsolatos. A Noéra és az özönvízre, a hűséges és hűtlen szolgára tett utalás (24:36-51), a Tíz szűz, a Tálentumok és a Juhok és kecskék példázatával együtt a gonoszok és az igazak nagy különválasztására mutatnak, amely az ítéletben valósul meg. A két szolgáról szóló példázat a legvilágosabban mutat rá egy vizsgálati ítéletre. A mesterük, vagy királyuk jön, ellenőriz, értékel, vizsgálódik és elrendeli a jutalom vagy a büntetés ítéletét. Sorban több példázat is az ítélet témáját hangsúlyozza. Nagyon világos, hogy Jézus nem tanítja azt, hogy mindenki üdvözül (univerzalizmus). Továbbá az is nagyon világos, hogy Isten ítéletet tart, és felelősségre vonja az embereket. Azoknak nem kell félni az ítélettől, akik hűségesen kiveszik részüket a mester vagy a király ügyében, akik gyarapítják talentumaikat, és akik szolgatársaikkal méltósággal és kegyesen bánnak. Így kell készülnünk a második adventre: a Mester és Király szolgáiként aktívan kivesszük részünket Isten országának építésében.

Stephen Bauer, Ph.D.

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas

Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Malajzia

Fordította Gősi Csaba