2018. február 20., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 20 - KEDD - Máté 26


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 12. fejezet 953. nap

Amikor Sátán és Isten Fia először álltak egymással szemben, Krisztus a mennyei seregek parancsnoka volt, és Sátánt, az égi lázadás vezetőjét kivetették a mennyből. Most látszólag fordított helyzet volt, és Sátán a legjobban akarta kihasználni feltételezett előnyét. Az egyik leghatalmasabb angyalt - mondta - száműzték a mennyből. Jézus megjelenése arra utal, hogy Ő bukott angyal, akit Isten és ember egyaránt elhagyott. Egy isteni lény képes lenne arra, hogy állítását csodával támassza alá. "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké" (Mt 4:3). A teremtő erő ilyen megnyilatkozása - vélte Sátán - az istenség döntő bizonyítéka lenne. Véget vetne a küzdelemnek.

Jézus nem minden harc nélkül tudta csendben végighallgatni az őscsalót. De Isten Fiának nem volt szüksége arra, hogy isteni voltát bebizonyítsa Sátánnak, vagy megalázkodásának okát megmagyarázza. Ha enged a lázadó követeléseinek, nem szolgálja sem az ember javát, sem Isten dicsőségét. Ha Jézus elfogadja az ellenség javaslatát, Sátán így folytatta volna: Mutass egy jelt, hogy elhiggyem, Isten Fia vagy! A bizonyságok mit sem érnek, nem törték volna meg a lázadás hatalmát szívében. Krisztus nem akarta isteni erejét felhasználni saját érdekében. Azért jött, hogy úgy állja ki a próbát, ahogyan nekünk kell, s ezzel a hit és engedelmesség példáját adja. Sem ekkor, sem későbbi földi élete során nem tett csodát a maga javára. Csodálatos tettei mind mások javát szolgálták. Noha Jézus kezdettől felismerte Sátánt, nem engedett a kihívásnak, nem bocsátkozott vele vitába. Erőt merített, visszaemlékezve a mennyei szózatra és megnyugodott Atyja szeretetében. Nem egyezkedett a kísértővel.

Jézus az Írás szavaival válaszolt Sátánnak: "Meg van írva" (Mt 4:4) - mondta. A küzdelemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán csodát követelt Krisztustól istenségének jeleként. Ám a minden csodánál nagyobb, szilárd bizalom - az "Így szól az Úr" - volt az a jel, amelyet nem lehetett vitatni. Míg Krisztus ezt az álláspontot fenntartotta, a kísértő nem győzhette le.

Amikor Krisztus a leggyengébb volt, akkor vették körül a legerősebb kísértések. Sátán azt remélte, hogy így felülkerekedhet. Ugyanígy aratott győzelmet az emberek felett, ha erejük fogytán volt, akaratuk meggyengült, hitük nem nyugodott Istenben. Akkor még azok is elbuktak, akik hosszú ideig és bátran kiálltak az igazság mellett. Mózes kifáradt Izrael negyvenéves vándorlása során, s hite egy pillanatra megingott a végtelen hatalomban. Éppen az Ígéret Földjének határán bukott el. Így járt Illés is, aki rettenthetetlenül állt Akháb király előtt, aki Izrael egész népével - élükön négyszázötven Baál prófétával - szembeszállt.

A kármeli szörnyű nap után, amikor a hamis prófétákat megölték, és a nép szövetséget kötött Istennel, Illés a bálványimádó Jézabel előtt futva menekült az életéért. Így használja ki Sátán az emberi gyengeségeket. Ma is ugyanígy munkálkodik. Ha valakit fellegek vesznek körül, zavarba hoznak a körülmények, vagy szegénység, nyomor kínoz, Sátán azonnal ott van, hogy kísértsen, bántson. Jellemünk gyenge pontjait támadja meg. Arra törekszik, hogy megingassa Istenbe vetett bizalmunkat; ha ő egy jó Isten, akkor miért engedi meg mindezeket. Kísért, hogy ne higgyünk Istennek, és megkérdőjelezzük szeretetét. A kísértő gyakran úgy jön hozzánk, mint Krisztushoz, felsorakoztatja gyengeségeinket, hibáinkat. Reméli, hogy elcsüggesztheti a lelket, megingathatja az Istenbe vetett bizalmat. Ekkor biztos benne, hogy zsákmányát megszerzi. Ha a kísértőt úgy fogadnánk, ahogyan Jézus, akkor sok vereséget elkerülhetnénk. Ha szóba állunk az ellenséggel, előnyt adunk neki.

Amikor Krisztus így szólt a kísértőhöz: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4), azokat a szavakat ismételte el, amelyeket több mint ezernégyszáz évvel azelőtt mondott Izraelnek: "Hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában [...] És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik" (5Móz 8:2-3). A pusztában, ahol mindaz hiányzott, ami a létfenntartáshoz szükséges, Isten mannát küldött népének az égből.

E gondoskodásból meg kellett tanulniuk, hogy amíg Istenben bíznak, és az Ő útain járnak, nem feledkezik meg róluk. A Megváltó most azt élte át, amit Izraelnek tanított. Izrael népét Isten szava támogatta, és ugyanez az Ige segített Jézusnak is. Várta az enyhülés Isten által rendelt idejét. Isten iránti engedelmessége vezette a pusztába, s most nem akart Sátán tanácsai árán kenyérhez jutni. A világmindenség tanúinak jelenlétében bebizonyította, hogy kisebb baj az, ha szenvedünk az igazságért, mint az, ha bármilyen mértékben eltávolodunk Isten akaratától.

"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Krisztus követője gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja egyszerre Istent is szolgálni, és evilági foglalatosságait is folytatni. Talán úgy tűnik, hogy az Isten egyszerű követelményei iránti engedelmesség egyidőben lehetetlenné teszi a megélhetés biztosítását. Sátán megpróbálja elhitetni, hogy fel kell áldozni az embernek meggyőződését. Azonban világunkban az egyetlen dolog, amelyben bízhatunk: Isten szava. "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:33). Földi életünkben sem válik javunkra, ha eltávolodunk mennyei Atyánk akaratától. Ha megismerjük szavának hatalmát, akkor nem fogjuk követni Sátán sugallatait, hogy élelmet szerezzünk, vagy életünket megmentsük. Csak ezt fogjuk kérdezni: Mit kíván Isten? Mit ígér? Ennek tudatában engedelmeskedünk akaratának és bízunk ígéreteiben.

A Sátánnal való küzdelem végső nagy összecsapásában azok, akik hűségesek Istenhez, minden földi ellátást nélkülözni fognak. Mivel nem hajlandók Isten törvényét áthágni, hogy engedelmeskedjenek a földi hatalmaknak, nem vehetnek és nem adhatnak. Végül halálra ítélik őket (lásd: Jel 13:11-17!). Ám az ígéret így szól az engedelmeseknek: "Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy" (Ésa 33:16). Ez az ígéret teljesedik Isten gyermekeinek életében.

Mai Bibliai szakasz: Máté 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Máté 26-ban kezdődnek el Jézus földi életének utolsó órái az evangélium feljegyzésében. Ebben a fejezetben egy összeesküvés leírását találjuk, hogy megöljék Jézust, valamit a húsvét, az úrvacsora, Jézus elárultatása és Péter tagadásának feljegyzését. A húsvét és az úrvacsora szimbólumai széles körben ismertek, ezért most inkább a Jézus elleni összeesküvés dinamikájára és a Megváltó elárultatására fogunk összpontosítani.   

Ismerjük Jézus több mint három éves nyilvános szolgálatának a történetét. A vallásos vezetők próbára tették Jézust, de nem tudták becsapni vagy tőrbe ejteni őt. Jézus olyan tiszta erkölcsi életet élt és tanított, amilyet soha senki, sem előtte, sem utána. A papok és a vallásos vezetők azonban, akik önjelölt oltalmazói voltak a zsidó teológiának és erkölcsnek, összeesküvést szőnek ellene, az ártatlan ember ellen. Azért tették ezt, mert úgy vélték, hogy veszélyt jelent a nép feletti hatalmukra. Hogyan lehettek az Isten által kinyilatkoztatott erkölcs tanítói ennyire erkölcstelenek?

Amikor a vallás a személyes fontosság és hatalom eszköze lesz, az ilyen ember hajlik arra, hogy egy ideológiai identitást fejlesszen ki magában, amelyet kész megvédeni még halála árán is (vagy legalábbis így gondolja). Ezen a ponton a személyes identitás sokkal dominánsabb lesz az erkölcsi döntésekben, mint az adott tény vagy az isteni kinyilatkoztatás. Minden támadás ez ellen az identitás ellen bősz ellenállással fog találkozni. Jézus tanítása a személyes hatalomról, hogy aki közöttetek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok, szöges ellentétben áll az azonosság vezérelte teológiával és etikával. Jézus tanítása és példája komoly támadást jelentett a papok azonosságtudatára vonatkozóan, hiszen ők képviselték a tekintélyt és a hatalmat. E vallási vezetők gyakorlatilag mindenféle módszert megengedtek maguknak, akár etikus, akár etikátlan volt is, hogy megvédjék saját azonosságtudatukat, és az intézményi struktúra identitását. Amikor nehéz vitákkal találjuk szembe magunkat az egyházban, óvatosaknak kell lennünk, hogy a személyes vagy kollektív azonosságunk ne szorítsa ki a helyéről azt a tanítható lelkületet, amely az Isten akaratát választja, kerüljön az bármibe.
    
Stephen Bauer, Ph.D.

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas
Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Malajzia
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése