Higgyetek az Ő prófétáinak - március 26 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 53

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1716. nap

A meg nem bánt és el nem hagyott bűnökre nem lesz bocsánat. E bűnök bent maradnak a mennyei könyvekben, és tanúskodnak a bűnös ellen az ítélet napján. Mind a nappali fényben, mind az éj sötétjében elkövetett bűnök nyilvánvalóak és leplezetlenek a Bíró előtt. Isten angyalai tanúi voltak minden bűnnek, és feljegyezték őket a mennyei könyvekbe. A bűnt lehet titkolni, tagadni, leplezni apa, anya, feleség, gyermekek és barátok előtt; lehet, hogy egyáltalán nem gyanítja senki sem, de a mennyei lények előtt leplezetlen. A legsötétebb éj sötétje, minden álnok, titkos mesterkedés sem képes egyetlen gondolatot sem eltakarni az Örökkévaló elől. Isten pontos feljegyzést őriz minden hamis számvetésről és minden tisztességtelen ügyről. Őt nem téveszti meg a kegyesség látszata. Tévedhetetlenül ítéli meg a jellemet. Az embert megtévesztik a romlott szívű emberek, de Isten átlát minden álruhán; Ő olvas az ember szívében.

Micsoda ünnepélyes gondolat! Egyik nap a másik után az örökkévalóságba torkollik újabb feljegyzésekkel terhelve meg a mennyei könyveket. Az egyszer kimondott szavakat vagy végrehajtott tetteket nem lehet többé meg nem történtté tenni. Az angyalok feljegyzik mind a jót, mind a rosszat. A mennyei könyvekből a föld leghatalmasabb hódítója sem törölheti ki egyetlen nap eseményeit sem. Tetteink, szavaink, sőt még legtitkosabb szándékaink is latba esnek az ítéletkor, amely üdvösségről, illetve kárhozatról dönt. Tetteink bizonyságot tesznek felmentésünk vagy elítélésünk mellett, még akkor is, ha elfelejtjük őket.

Miként a művész sima tábláján az arc, a jellem is híven és tévedhetetlen pontossággal rajzolódik ki a mennyei könyvekben. Mégis milyen kevéssé érdekli az embert az a feljegyzés, amelyre mennyei lények tekintete esik. Ha a látható és láthatatlan világot elválasztó lepel fellebbenhetne, és az ember láthatná, amint egy angyal feljegyez minden szót és tettet, amely az ítéletkor ismét előkerül, naponta mennyi szó maradna kimondatlanul és mennyi cselekedet elvégezetlenül!

Az ítélkezők tüzetesen megvizsgálják, miként használtuk képességeinket. Mire fordítottuk a mennytől kölcsön kapott talentumot? Vajon az Úr, amikor eljön, kamatostól kapja-e vissza a sajátját? Gyarapítottuk-e a reánk bízott - a kezünkbe, a szívünkbe és az agyunkba helyezett - képességeket Isten dicsőségére és a világ áldására? Hogyan használtuk időnket, tollunkat, hangunkat, pénzünket, befolyásunkat? Mit tettünk a szegények, a lesújtottak, az árvák és az özvegyek személyében megjelenő Krisztusért? Isten a Szent Igének örököseivé tett bennünket. Mit tettünk a világossággal, és az igazsággal, amit azért kaptunk, hogy embereket bölccsé tegyünk az üdvösségre? Semmi haszna nincs annak, ha csak valljuk, hogy hiszünk Krisztusban; csak a cselekvő szeretet igazi. És csak a szeretet tesz Isten szemében értékessé minden cselekedetet. Amit szeretetből teszünk, bármilyen kicsinek tűnjék is az emberek értékelése szerint, Isten elfogadja és megjutalmazza.

A mennyei könyvek felfedik az eltitkolt önzést. A mások iránti kötelességek elmulasztásáról is feljegyzés készül, és arról is, ha megfeledkezünk a Megváltó kívánalmairól. Az ember látni fogja, milyen sokszor fordította Sátán szolgálatára idejét, gondolatait és erejét, ami pedig Istent illette volna meg. Szomorú az a feljegyzés, amit az angyalok a mennyben készítenek. Értelmes lényeket, Krisztus állítólagos követőit leköti a világi javak szerzése és a földi örömök élvezete. Pénzt, időt, erőt áldoznak hivalkodásra és önző élvezetekre. De imádkozásra, a Szentírás kutatására, lelkük megalázására és bűneik megvallására csak rövid pillanatokat fordítanak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 53

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+53&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+53&version=NT-HU

Az 53. zsoltár majdnem tökéletes mása a 14.-nek. A 14. zsoltárt Dávid úgy írta meg, ahogy ma is ismerjük, de ez a zsoltár annak átdolgozása egy újabb helyzetre vonatkozóan. Mindkettő a bolond gonosztevőkhöz szól, akik azt mondják, hogy nincsen Isten, de mindegyik zsoltár az Isten-tagadó gonosztevők más-más csoportjára vonatkozik. E zsoltár szerint „majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten a támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket.” (6. vers) Ez az után íródhatott, miután Szanhérib megtámadta Jeruzsálemet, csak hogy Isten angyala elpusztítsa a 185 ezer fős hadseregét, és a csontjaikat szétszórva hagyja a város falain kívül.

„A bolond azt mondja a szívében, hogy nincs Isten” (2. vers) Ez nem azt jelenti, hogy tagadná Isten létezését. Az ősi világban gyakorlatilag senki sem volt ateista, mindenki hitt a természetfeletti lények létezésében. Ám a bolond életvitele nincsen tekintettel Istenre. Szerinte Isten beleavatkozik az életébe, és ezt ő inkább nem szeretné. Mégis, ha a dolgok rosszra fordulnak, a saját szívével vitatkozik, és ösztönösen egy nála nagyobb külső hatalomhoz folyamodik.

Ha azzal a gondolattal éljük a mindennapi életünket, hogy Isten nem létezik, valóban a legnagyobb bolondok vagyunk. Vagy ha Istent egy „szombati dobozban” tartjuk, amit naplementekor bezárunk, hogy folytathassuk a saját önző, kusza életünket a következő hat nap folyamán, és alig-alig gondolunk rá a következő szombatig.

A bolondnak, aki azt mondja, hogy nincs Isten, „romlottak és utálatosak a tettei, senki sem tesz jót” (2. vers). Ha Istent figyelmen kívül hagyjuk, valóban nincsen semmilyen erkölcsi viszonyítási alapunk.  Mindenki azt teszi, ami a saját szemében helyes. Az ateisták úgy hiszik, hogy az erkölcsiség teljesen a társadalmi kultúrától és a lelkiismerettől függ.  Azonban mindkét koncepció megbízhatatlannak és értéktelennek mutatkozik egy olyan világban, ahol az evolúciós elmélet „foggal-körömmel” farkastörvénye uralkodik, és mindenki önmagának él, bármilyen eszközt felhasználva. Ennek az istentelen elméletnek az önfenntartás az alapelve, az önmegvalósítás a fő célja, és akárhogy is, az önpusztítás a végső realitása.

Ám Isten nem zárható ki a teremtményei szívéből. „Isten letekint a Mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.” (3. vers) Ő nem távozott messze tőlünk. Érdekeljük Őt, és tudja, hogy az élet legjava Őkörülötte forog. A tudomány értelmi önteltsége, amely megtagadja, visszautasítja Isten eszméjét, soha nem lesz képes kielégíteni a lélek valós éhségét, vagy helyreállítani világunk súlyos megtörtségét.  Ám ahol csak  Istent keresik, és megtalálják, a béke és a teljesség, a tervszerűség és a remény  érzése jelenik meg.

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 25 - SZERDA - Zsoltárok 52

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1715. nap

Jézus nem mentegeti e megvádoltak bűneit, de rámutat bűnbánatukra és hitükre, és megsebzett kezét az Atya és a szent angyalok előtt felemelve ezekkel a szavakkal kér bocsánatot számukra: Név szerint ismerem őket. Markaimba metszettem őket. "Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted Te meg!" (Zsolt 51:19) Népe vádlójának pedig ezt mondja: "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszök-é ez?" (Zak 3:2). Krisztus fel fogja öltöztetni hűséges gyermekeit a maga igazságosságába, hogy Atyja elé állíthassa "dicsőségben az egyházat, úgy, hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgőzén, vagy valami afféle" (Ef 5:27). Nevük be van írva az élet könyvébe, és ez van feljegyezve róluk: "Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra" (Jel 3:4).

Így valósul meg teljes egészében az újszövetségben foglalt ígéret: "Megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem". "Azokban a napokban és abban az időben, azt mondja az Úr, kerestetik az Izrael bűne, de nem lesz; a Juda vétkei, de nem találtatnak" (Jer 31:34; 50:20). "És ama napon az Úrnak csemetéje ékes és dicsőséges lészen, és a földnek gyümölcse nagyságos és díszes Izrael maradékának. És lészen, hogy aki Sionban meghagyatik, és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beíratott" (Ésa 4:1-2).

A vizsgálati ítélet és a bűnök eltörlése az Úr második adventje előtt lezárul. Mivel a halottakat a könyvek nyilvántartása alapján ítélik meg, az ítélet lezárta előtt nem lehet a bűnöket eltörölni. Péter apostol azonban világosan kijelenti, hogy Isten akkor törli le a hivők bűneit, amikor eljönnek "a felüdülés idei az Úrnak színétől", hogy "elküldje a Jézus Krisztust" (Acs 3:19-20). Amikor a vizsgálati ítélet lezárul, Krisztus eljön, és jutalma is vele, hogy megfizessen mindenkinek cselekedetei szerint.

A jelképes szolgálatban a főpap, miután elvégezte az engesztelést Izraelért, kijött a szent sátorból és megáldotta a gyülekezetet. Krisztus is közbenjárói munkája befejezésekor "a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják Őt üdvösségükre" (Zsid 9:28), hogy örök életet adjon várakozó népének. Miként a főpap a szenthelyről eltávolított bűnöket megvallotta Azázel bakjának feje felett, Krisztus is a megvallott bűnöket Sátánra, a bűn kezdeményezőjére és felbujtójára fogja helyezni. Miként az Izrael bűneit hordozó bakot "kietlen földre" (3Móz 16:22) küldték, Sátán is, azokkal a bűnökkel a vállán, amelyeket Isten népével elkövettetett, ezer évig az akkor már kietlen és lakatlan föld határai közé lesz zárva. Végül abban a tűzben, amely minden gonoszt elpusztít, Sátánnak a bűn minden büntetését el kell szenvednie. Így jut célba a nagy megváltási terv a bűn végső megsemmisítésével és a bűn megtagadóinak megszabadításával.

Az ítéletre kijelölt időben - a 2300 nap végén; azaz 1844-ben - elkezdődött a vizsgálat és a bűnök eltörlése. Azoknak, akik valaha is magukra vették Krisztus nevét, át kell esniük az alapos vizsgálaton. Mind az élőket, mind a holtakat megítélik "azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint".

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 52

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+52&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+52&version=NT-HU

Ez a zsoltár különleges eseményt elevenít fel, „amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahímelek házába érkezett.” Ez volt Izráel történetének egyik legsötétebb órája. Saul az összes papot lemészároltatta Nóbban, mert segítettek Dávidnak, amikor menekült Saul elől.

Ez az üzenet ma is érvényes a számunkra. Kellett valaha is együtt élned egy fizikailag vagy lelkileg elnyomó emberrel? Néhányan, akik olvassátok ezt a kommentárt, biztosan tudjátok, hogy milyen egy könyörtelen diktátor, egy nemtörődöm, kizsákmányoló főnök, egy bántalmazó házastárs vagy egy ravasz manipulátor elnyomása alatt élni. Erről a helyzetről beszél az 52. zsoltár is. Az első hat vers minden sora csak az elnyomó erejét jellemzi, „a nagy hőst”, aki megtervezi mások elpusztítását, aki egész nap büszkélkedik, aki jobban szereti a bűnösséget, mint a jót, és a hamisságot az igazságnál, és akinek szava hazug és bántó. Az ilyen személy igazi szégyen Istennek, mondja a második vers.

A hetedik vers olyan tényt közöl, amit a bűnös ember nem vesz figyelembe. „Össze is tör téged Isten végleg”, majd a legrosszabb dolgokkal folytatja, amit Isten tenni fog vele. Vagy még itt, ebben az életben, vagy ez után, de a pusztulása végleges és teljes lesz.

A másik oldalon ott áll Dávid, akit szintén két szó jellemez a tizedik versben. „Olyan vagyok…” Szemben „a nagy hőssel”, aki el fog pusztulni, Dávid szavai csak a végtelen életről és a végtelen jövőről szólnak, mivel bízik Isten végtelen szeretetében, és Isten nevét hívja segítségül.

Melyik „két igeverset” szeretnéd a legjobban látni a sírköveden? Az egyik ez lehetne a kilencedik versben: „Ez az az ember – mondják –, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem a nagy gazdagságában bízott, és csalárdságban volt erős.” Vagy lehetne inkább a tizedik vers. „De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor.”

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 24 - KEDD - Zsoltárok 51

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1714. nap

A védő maga Jézus Krisztus. Ő képviseli ügyüket Isten előtt. "Ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (1Jn 2:1). "Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk. " "Ennekokáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük" (Zsid 9:24; 7:25).

A könyvek megnyílnak az ítéletkor, és Isten megvizsgálja azoknak az életét, akik hittek, illetve hisznek Jézusban. Védőügyvédünk a föld első lakóitól kezdve minden nemzedékben élők ügyét felhozza; és a sort az élőkkel zárja. Minden név szóba kerül; minden ügyet alaposan megvizsgálnak. Isten számos nevet elfogad, másokat elutasít. Azoknak a nevét, akiknek meg nem bánt és el nem rendezett bűneit őrzi a mennyei nyilvántartás, Isten kitörli az élet könyvéből, és az emlékezés könyve jótetteiket sem tartja tovább számon. Az Úr kijelentette Mózesnek: "Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből" (2Móz 32:33). Ezékiel próféta pedig ezt mondja: "Ha az igaz elhajol az ő igazságától és gonoszságot cselekszik... semmi igazságairól, amelyeket cselekedett, emlékezés nem lészen" (Ez 18:24).

Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott. Mivel Krisztus igazságának részesei lettek, és jellemük összhangba került a menny törvényével, Isten eltörli bűneiket, őket pedig méltónak ítéli az örök életre. Az Úr kijelenti Ésaiás próféta által. "Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat énmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! " (Ésa 43:25). Jézus ezt mondta. "Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az Ő angyalai előtt". "Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt" (Jel 3:5; Mt 10:32-33).

A földi törvényszékek döntései iránt tanúsított legnagyobb érdeklődésünk is csak halvány árnyéka annak az érdeklődésnek, amit a mennyei törvényszék tanúsít, amikor az élet könyvébe bejegyzett neveket az egész föld Bírája megvizsgálja. Mindazok bűneire, akik a Krisztus vérébe vetett hit által győztek, a mennyei Közbenjáró bocsánatot igényel, hogy visszajuthassanak édeni otthonukba, és megkoronázott társaikkal ők is "az előbbi hatalom" (Mik 4:8) örökösei lehessenek. Sátán azt gondolta, hogy az ember elámításával és megkísértésével meghiúsíthatja azt a tervet, amelyet Isten az ember teremtésével meg akart valósítani. Krisztus pedig most azt kéri, hogy ez a terv úgy váljon valóra, mintha az ember soha nem bukott volna el. Népe számára nemcsak bocsánatot és megigazítást kér, hanem részt is dicsőségéből és helyet a trónján.

Miközben Jézus védelmébe veszi a kegyelem országának alattvalóit, Sátán törvényszegéssel vádolja őket Isten előtt. A nagy csaló kétkedést próbált kelteni bennük, hogy elveszítsék Istenbe vetett bizalmukat; hogy elszakadjanak szeretetétől; és áthágják törvényét. Most pedig ő mutat rá életükre, jellemük fogyatékosságaira, Krisztustól idegen lényükre, amellyel szégyent hoztak Megváltójukra; rámutat minden bűnükre, amelyeket ő sugallt, és mindezek miatt alattvalóinak igényli őket.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 51

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+51&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+51&version=NT-HU

Nem úgy, mint az előző tízet, az 51-63. zsoltárt Dávidnak tulajdonítják. Ezek a zsoltárok erősen személyesek is, mivel Dávid életének egyes eseményéhez kapcsolódnak. Az 51. zsoltár bűnbánó ima, amelyet Dávid a Betsabéval elkövetett bűntette miatt mond el. A kesergése időtlen és egyetemes, olyan, mint a mi emberi helyzetünk; minden szavunk híven tükrözi a kutatásunkat a helyes ösvény felé, amely a megtörtségből a tisztaságba vezet.

Az ótestamentumi áldozati rendszer megoldást kínált minden vétekre, kivéve kettőre, az erőszakra vagy vérfertőzésre, valamint a gyilkosságra. Mindkét bűntett elrabolja egy másik személy életét így vagy úgy. A Betsabé és férje elleni bűntettekor Dávid az Istennel kötött szövetségen kívül helyezte magát, azon szövetségen kívül, amin keresztül Isten megbocsáthatna és megújíthatna. Tehát Dávid teljesen Isten kegyelmére, jóindulatára és jóságára bízza magát, hogy megbocsátást nyerjen arra a bűntettre, amire az áldozati rendszer nem kínál megoldást. Nincs nyoma az önigazolásnak az imájában; csak megjelenni tud Isten kegyelme előtt. „Könyörülj rajtam, én Istenem, a te kegyelmességed szerint; irgalmad bősége szerint töröld el az én bűntettemet!” Nem kisebbíti a vétkét, de magasztalja a Megmentőjét.

Isten végtelen szeretete, kegyelme, a szövetségben megkötött szeretetkapcsolat az a szeretet, ami sosem hagy el, ami sohasem veszik el, amivel sohasem leszel magányos. A „kegyelem” szava az Ő anyai szeretete. Tény és való, hogy a héber „méh” szóból származik; és ahogy Ézsaiás feljegyezte Isten szavát, „Hát elfeledkezhet-e az anya a gyermekéről, hogy ne könyörüljön a méhe fián? És ha elfeledkeznének is ők, én rólad nem feledkezem el.” (Ésa 49:15)

A fontos szavak jelzik a bűnbánat és a gyógyulás folyamatát; a folyamat megmentési szakaszában ezek a szavak szerepelnek, „töröld el... moss ki... tisztíts meg”; míg a megújulás folyamatánál a „teremts... újíts... add vissza... támogass...” szót használja Dávid; aki mind a megbocsátásért, mint a megújulásért imádkozik, hogy újra egyenesbe jöjjön Istennel és saját magával.

Nincs semmije, amit Isten elé hozhatna, csak a megtört szíve, amiről tudja, hogy Isten nem fogja megvetni. Az Úr nem szeretné, hogy mi azt gondoljuk, csak úgy megvásárolhatjuk a szeretetét néhány kisebb áldozattal. Ő csak azt szeretné, ha az összetört életünket vinnénk elé gyógyulásra és megújulásra. Utána pedig már mi is tudunk másokat Isten elé vinni, és dicsőíteni fogjuk a mi kegyelmes Istenünket.

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 23 - HÉTFŐ - Zsoltárok 50

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1712. nap

Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek. Jézus azt mondta tanítványainak: "Örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben" (Lk 10:20). Pál beszél hűséges munkatársairól, "akiknek neve benne van az élet könyvében" (Fil 4:3). Dániel, bepillantva abba a "nyomorúságos idő"-be, "amilyen (még) nem volt", kijelenti, hogy Isten népe, "aki csak beírva találtatik a könyvben", megszabadul. A Jelenések könyvének írója pedig azt mondja, hogy csak azok lépnek be Isten városába, "akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé" (Dán 12:1; Jel 21:27).

"Egy emlékkönyv iraték" az Úr előtt, amelyben feljegyzik azoknak a jócselekedeteit, "akik félik az Urat és becsülik az Ő nevét" (Mal 3:16). Hitből mondott szavaikat és szeretetből fakadó tetteiket nyilvántartják a mennyben. Nehémiás erre hivatkozik, amikor ezt mondja: "Emlékezzél meg énrólam én Istenem... és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával" (Neh 13:14). Az "emlékezés könyve" minden igaz tettet halhatatlanná tesz. Minden legyőzött kísértést, minden leküzdött bűnt, minden kedves, részvétteljes szót híven feljegyez a krónika. E könyvek minden áldozatot, Krisztusért elviselt szenvedést és fájdalmat megörökítenek. A zsoltáríró ezt mondja: "Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?" (Zsolt 56:9).

A bűnökről is feljegyzés készül: "Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az". "Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. " A Megváltó így szólt: "A te beszédeidből ismertetel... hamisnak" (Préd 12:16; Mt 12:36-37). A titkos szándékok és indítékok is bekerülnek a tévedhetetlen nyilvántartásba; mert Isten "megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait" (lKor 4:5). "Ímé, felíratott előttem... megfizetek... vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr" (Ésa 65:6-7).

Isten minden cselekedetet megvizsgál; és e tettek a mennyei könyvekben hűségről vagy hűtlenségről tanúskodnak. Minden név mellett félelmes pontossággal van feltüntetve minden helytelen szó, minden önző tett, minden teljesítetlen feladat, minden titkos bűn, minden ravasz képmutatás. A semmibe vett mennyei intéseket és dorgálásokat, az elfecsérelt pillanatokat, a kihasználatlan alkalmat, a jó vagy rossz befolyást és messzeható következményeit a nyilvántartást vezető angyal mind feljegyzi.

Az ítéletben Isten törvénye lesz a jellem és az élet mércéje. Bölcs Salamon ezt mondja: "Istent féljed, és az Ő parancsolataid megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz" (Préd 12:15-16). Jakab apostol így inti testvéreit: "Úgy szóljatok és cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni" (Jak 2:12).

Akik az ítéletben "méltókká tétetnek", azok feltámadnak az igazak feltámadásakor. Jézus ezt mondta: "Akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, ... hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai" (Lk 20:35-36). Azt is kijelentette, hogy azok, "akik a jót cselekedték", "az élet feltámadásáéban részesülnek (Jn 5:29).

A halott igazak csak az ítélet lezárása után támadnak fel. Ekkor "méltókká tétetnek" "az élet feltámadására". Egyértelmű tehát, hogy nem lesznek személyesen jelen azon a törvénykezésen, amelyen életüket megvizsgálják, és ügyüket eldöntik.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 50

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+50&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+50&version=NT-HU

Ez a zsoltár azt a nagy és ünnepélyes pillanatot írja le, amikor Isten megnyitja a bírósági tárgyalást, és elkezd ítélkezni a népe felett. A tárgyalás kimenetele alatt viszont hiába bizonyul Izráelre, hogy az Istennel kötött szövetségén alapulva, az indítéka helyes volt, ha közben az emberek mégsem éltek a szövetség szerint. Vallásosak voltak, de nem eléggé. Követték a hagyományt, de nem aszerint éltek.

Megdöbbentő, amit Isten vádként felhoz a népe ellen. „Hogy mered emlegetni a rendelkezésemet, és a szádra venni a szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted a szavamat!” (16-17. vers) Majd miután részletezte a vétkeket, Isten így folytatja. „Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te?” (21/a vers) Nem viselkedtél megfelelően, de mivel nem szóltam, azt gondoltad, hogy beleegyeztem. Hűségesen követed a vallásodat, szentként beszélsz, de mégis, úgy kezeled az utasításomat, mint ami nem fontos. „Megfeddelek, és mindezt a szemedre vetem!” (21/b vers)

Bámulatos, hogy Isten a Föld nemzeteit esküdtszéktagoknak és tanúknak nevezi ki a népe tárgyalása alatt! A jelenben más nép bíráskodik felettünk. Még azok is, akik nem ismerik el Istent, azt várják, hogy másképpen viselkedjünk, és csalódottak, ha mi nem így teszünk. Azért „feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, amely között ragyogtok, mint a csillagok, a világban…” (Fil 2:15) Jézus kér minket, hogy engedjük a világosságunkat fényleni mások előtt, és a jó cselekedeteink vezessék őket, hogy végül ők is imádhassák a mi Atyánkat a Mennyben (Máté 5:16). Bár az egyház gyakran döntött olyan módon, ami csökkentette Isten fontosságát mások előtt, nekünk egyenként és gyülekezetként az a csodálatos feladatunk van, hogy mentsük meg, és tartsuk fenn Isten jó hírét a Földön.

Isten meglepő orvossága a népe számára a vallásos gyengeségére az, hogy az övéi vigyenek hálaáldozatot elébe, és köszönjék meg Istennek, amit értük tett. Ez teszi Őt valóságosan megtapasztalható lénnyé a számunkra. Ugyan lehetséges megtartani a vallási formaságot, anélkül, hogy igazi kapcsolatunk lenne Istennel. A hálaadás erősíti az Istenbe vetett hitünket, s tudjuk, hogy közbenjár az érdekünkben. Tudatosítja bennünk, hogy Ő él, és aktívan jelen van a mindennapi életünkben. Elfogadja az imánkat a gyülekezet falai között, az otthonunkban vagy az utcán.

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 22 - VASÁRNAP - Zsoltárok 49

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1712. nap

28. A vizsgálati ítélet

"Nézém - mondja Dániel próféta -, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle; ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; tűzfolyam foly és jő vala ki az Ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának neki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg" (Dán 7:9-10).

Így tárul a próféta szeme elé az a kiemelkedő, ünnepélyes nap, amelyen az egész föld Bírája megvizsgálja az emberek életét és jellemét, mindenkinek "cselekedetei szerint fizet". Az Öregkorú: Isten, az Atya. A zsoltáríró ezt mondja: "Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten" (Zsolt 90:2). Isten az ítélet Bírája, aki minden élet és minden törvény forrása. A szent angyalok pedig - "tízezerszer tízezer és ezerszer ezer" - szolgaként és tanúként vesznek részt ebben a nagy fontosságú törvénykezésben.

"És ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jöve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék Őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az Ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik" (Dán 7:13-14). Ebben a leírásban nem Krisztus második adventjéről van szó, hanem arról, hogy Jézus a mennyben az Öregkorúhoz megy, hogy átvegye a hatalmat, a dicsőséget és az országot, amelyet - közbenjárói munkája befejeztével - neki az Isten. A prófécia szerint ez az esemény lesz a 2300 nap végén, azaz 1844-ben, és nem a második advent. Nagy Főpapunk a mennyei angyalok kíséretében belép a szentek szentjébe, és ott megjelenik Isten színe előtt, hogy elkezdje az emberért végzett szolgálatának utolsó szakaszát - a vizsgálati ítéletét és az engesztelést mindazokért, akikről bebizonyosodik, hogy részesülhetnek áldásaiban.

A jelképes szolgálat idején csak azokért folyt az engesztelés, akik előzőleg bűneiket megbánva és megvallva Isten elé léptek, és bűneik a bűnért hozott áldozat vére útján átkerültek a szenthelyre. Azon a súlyos napon, a végső engesztelés és vizsgálati ítélet napján Jézus csak azoknak az ügyével foglalkozik, akik magukat Isten gyermekeinek vallották. A gonoszok megítélése, ami egészen más és külön munka, később történik. "Az ítélet az Istennek házán" kezdődik. "Ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak végük, akik nem engedelmeskednek az Isten evangéliumának?" (1Pt 4:17).

Az ítélkezők az emberek nevét és cselekedeteit nyilvántartó mennyei könyvek alapján döntenek. Dániel próféta ezt mondja: "Ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg". Amikor János leírja ezt a jelenetet, hozzáteszi: "Majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint" (Jel 20:12).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 49

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+49&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+49&version=NT-HU

Ez a zsoltár úgy hangzik, mintha A prédikátor könyvéhez vagy A példabeszédek könyvéhez tartozna. Tény, hogy az 5. vers ezt mondja. „Példázatra figyel a fülem, hárfakísérettel adom elő a talányomat.” Az élet valóban rejtvény, és ez megköveteli a bölcsességet, hogy megértsük, mi történik. Ha süketek vagyunk a bölcsesség befogadására, akkor elragad a reklám és a felületes propaganda, mint például, „A szépség egy üvegben van, a boldogság a te kezedben található, a pénzügyed biztonságban van.” Ez a világ isteneinek evangéliuma, az arany, a vas és fa isteneié. A társadalmi értékrend vezérel minket, hogy anyagi szempontból sikeresek lehessünk.

Minket figyelmeztetnek ebben a zsoltárban, hogy a gazdagság elvész. A gazdagságon nem lehet venni szívességet vagy szállást az örök élethez. „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha nagy kincs lesz is a házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi a kincse.” A régi időben az emberekkel együtt temették el a földi javaikat, hogy a túlvilágon kényelmesebb életük legyen, de az egyedüliek, akik hasznot húztak ebből, azok a sírrablók voltak.

Tekintettel az életre, a 8-10. vers ezt mondja. „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie arról, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.” Váltságdíjat gyakran követelnek az emberrablók, hogy elengedjék az áldozatukat. Mennyit ajánlunk fel egy ember életéért, különösen olyan valakiért, akit szeretünk? Több millió dollár túl sok, vagy túl kevés? A vers kijelenti, „olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tenni arról”. És amikor eljön az örök élet, hogyan is adhatnánk mi Istennek megfelelő fizetséget a megváltásunkért? Csak Isten cselekedete képes az ember életét kiváltani. „Senki sem válthatja meg magát... De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni.” (16. vers)

Mikor fogjuk fel végre, mennyibe került Istennek, hogy megváltson minket a sírból? „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 6:23) Mi volt az ajándék árcéduláján? Mit is kért Isten Fia azért cserébe, hogy emberré lett, hogy örökre kapcsolatba került az emberekkel, és hogy a végén alávetette magát a megalázó visszaélésnek és a szörnyű halálnak? Vajon átjutunk-e valamikor is a sötét felhőkkel borított Kálvárián, és megértjük-e annak az órának a mérhetetlenségét? Mindenekelőtt, hogyan tudta Isten elviselni azt, amikor végtelen fájdalommal nézte a Fiát, ahogy Ő a mi vétkeink és a lázadásunk végső következményét elviselte?

Isten maga fizetett a mi megváltásunkért. Bármit ajánlunk is fel neki fizetségül, a legkevésbé sem tudunk hozzájárulni a megváltásunkhoz. Az, hogy „úgy szerette Isten a világot”, teljesen új dimenziót nyit meg. A sír elvesztette a jelentőségét azon ígéret által, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba