Higgyetek az Ő prófétáinak - március 26 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 53

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 28. fejezet 1716. nap

A meg nem bánt és el nem hagyott bűnökre nem lesz bocsánat. E bűnök bent maradnak a mennyei könyvekben, és tanúskodnak a bűnös ellen az ítélet napján. Mind a nappali fényben, mind az éj sötétjében elkövetett bűnök nyilvánvalóak és leplezetlenek a Bíró előtt. Isten angyalai tanúi voltak minden bűnnek, és feljegyezték őket a mennyei könyvekbe. A bűnt lehet titkolni, tagadni, leplezni apa, anya, feleség, gyermekek és barátok előtt; lehet, hogy egyáltalán nem gyanítja senki sem, de a mennyei lények előtt leplezetlen. A legsötétebb éj sötétje, minden álnok, titkos mesterkedés sem képes egyetlen gondolatot sem eltakarni az Örökkévaló elől. Isten pontos feljegyzést őriz minden hamis számvetésről és minden tisztességtelen ügyről. Őt nem téveszti meg a kegyesség látszata. Tévedhetetlenül ítéli meg a jellemet. Az embert megtévesztik a romlott szívű emberek, de Isten átlát minden álruhán; Ő olvas az ember szívében.

Micsoda ünnepélyes gondolat! Egyik nap a másik után az örökkévalóságba torkollik újabb feljegyzésekkel terhelve meg a mennyei könyveket. Az egyszer kimondott szavakat vagy végrehajtott tetteket nem lehet többé meg nem történtté tenni. Az angyalok feljegyzik mind a jót, mind a rosszat. A mennyei könyvekből a föld leghatalmasabb hódítója sem törölheti ki egyetlen nap eseményeit sem. Tetteink, szavaink, sőt még legtitkosabb szándékaink is latba esnek az ítéletkor, amely üdvösségről, illetve kárhozatról dönt. Tetteink bizonyságot tesznek felmentésünk vagy elítélésünk mellett, még akkor is, ha elfelejtjük őket.

Miként a művész sima tábláján az arc, a jellem is híven és tévedhetetlen pontossággal rajzolódik ki a mennyei könyvekben. Mégis milyen kevéssé érdekli az embert az a feljegyzés, amelyre mennyei lények tekintete esik. Ha a látható és láthatatlan világot elválasztó lepel fellebbenhetne, és az ember láthatná, amint egy angyal feljegyez minden szót és tettet, amely az ítéletkor ismét előkerül, naponta mennyi szó maradna kimondatlanul és mennyi cselekedet elvégezetlenül!

Az ítélkezők tüzetesen megvizsgálják, miként használtuk képességeinket. Mire fordítottuk a mennytől kölcsön kapott talentumot? Vajon az Úr, amikor eljön, kamatostól kapja-e vissza a sajátját? Gyarapítottuk-e a reánk bízott - a kezünkbe, a szívünkbe és az agyunkba helyezett - képességeket Isten dicsőségére és a világ áldására? Hogyan használtuk időnket, tollunkat, hangunkat, pénzünket, befolyásunkat? Mit tettünk a szegények, a lesújtottak, az árvák és az özvegyek személyében megjelenő Krisztusért? Isten a Szent Igének örököseivé tett bennünket. Mit tettünk a világossággal, és az igazsággal, amit azért kaptunk, hogy embereket bölccsé tegyünk az üdvösségre? Semmi haszna nincs annak, ha csak valljuk, hogy hiszünk Krisztusban; csak a cselekvő szeretet igazi. És csak a szeretet tesz Isten szemében értékessé minden cselekedetet. Amit szeretetből teszünk, bármilyen kicsinek tűnjék is az emberek értékelése szerint, Isten elfogadja és megjutalmazza.

A mennyei könyvek felfedik az eltitkolt önzést. A mások iránti kötelességek elmulasztásáról is feljegyzés készül, és arról is, ha megfeledkezünk a Megváltó kívánalmairól. Az ember látni fogja, milyen sokszor fordította Sátán szolgálatára idejét, gondolatait és erejét, ami pedig Istent illette volna meg. Szomorú az a feljegyzés, amit az angyalok a mennyben készítenek. Értelmes lényeket, Krisztus állítólagos követőit leköti a világi javak szerzése és a földi örömök élvezete. Pénzt, időt, erőt áldoznak hivalkodásra és önző élvezetekre. De imádkozásra, a Szentírás kutatására, lelkük megalázására és bűneik megvallására csak rövid pillanatokat fordítanak.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 53

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+53&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+53&version=NT-HU

Az 53. zsoltár majdnem tökéletes mása a 14.-nek. A 14. zsoltárt Dávid úgy írta meg, ahogy ma is ismerjük, de ez a zsoltár annak átdolgozása egy újabb helyzetre vonatkozóan. Mindkettő a bolond gonosztevőkhöz szól, akik azt mondják, hogy nincsen Isten, de mindegyik zsoltár az Isten-tagadó gonosztevők más-más csoportjára vonatkozik. E zsoltár szerint „majd egyszer igen megrettennek, akik addig nem rettegtek! Mert szétszórja Isten a támadóid csontjait, megszégyeníted őket, mert Isten megvetette őket.” (6. vers) Ez az után íródhatott, miután Szanhérib megtámadta Jeruzsálemet, csak hogy Isten angyala elpusztítsa a 185 ezer fős hadseregét, és a csontjaikat szétszórva hagyja a város falain kívül.

„A bolond azt mondja a szívében, hogy nincs Isten” (2. vers) Ez nem azt jelenti, hogy tagadná Isten létezését. Az ősi világban gyakorlatilag senki sem volt ateista, mindenki hitt a természetfeletti lények létezésében. Ám a bolond életvitele nincsen tekintettel Istenre. Szerinte Isten beleavatkozik az életébe, és ezt ő inkább nem szeretné. Mégis, ha a dolgok rosszra fordulnak, a saját szívével vitatkozik, és ösztönösen egy nála nagyobb külső hatalomhoz folyamodik.

Ha azzal a gondolattal éljük a mindennapi életünket, hogy Isten nem létezik, valóban a legnagyobb bolondok vagyunk. Vagy ha Istent egy „szombati dobozban” tartjuk, amit naplementekor bezárunk, hogy folytathassuk a saját önző, kusza életünket a következő hat nap folyamán, és alig-alig gondolunk rá a következő szombatig.

A bolondnak, aki azt mondja, hogy nincs Isten, „romlottak és utálatosak a tettei, senki sem tesz jót” (2. vers). Ha Istent figyelmen kívül hagyjuk, valóban nincsen semmilyen erkölcsi viszonyítási alapunk.  Mindenki azt teszi, ami a saját szemében helyes. Az ateisták úgy hiszik, hogy az erkölcsiség teljesen a társadalmi kultúrától és a lelkiismerettől függ.  Azonban mindkét koncepció megbízhatatlannak és értéktelennek mutatkozik egy olyan világban, ahol az evolúciós elmélet „foggal-körömmel” farkastörvénye uralkodik, és mindenki önmagának él, bármilyen eszközt felhasználva. Ennek az istentelen elméletnek az önfenntartás az alapelve, az önmegvalósítás a fő célja, és akárhogy is, az önpusztítás a végső realitása.

Ám Isten nem zárható ki a teremtményei szívéből. „Isten letekint a Mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.” (3. vers) Ő nem távozott messze tőlünk. Érdekeljük Őt, és tudja, hogy az élet legjava Őkörülötte forog. A tudomány értelmi önteltsége, amely megtagadja, visszautasítja Isten eszméjét, soha nem lesz képes kielégíteni a lélek valós éhségét, vagy helyreállítani világunk súlyos megtörtségét.  Ám ahol csak  Istent keresik, és megtalálják, a béke és a teljesség, a tervszerűség és a remény  érzése jelenik meg.

Garth Bainbridge

242. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  28. fejezetéhez (március 22 -28.).

Mit tartalmaz a személyi aktád? Tettél már valaha betekintést a munkahelyi aktádba? Az iskolaiba? A kórtörténetedbe? Emlékszem, amikor lehetőségem lett belenézni az iskolai aktámba, nem voltam túlságosan lenyűgözve néhány tanárom beírásával. „Reményteli” – ismételgették gyakran, pedig ez nem mindig felelt meg a jegyeimnek. Annak ellenére, hogy a tesztek alapján a tehetséges kategóriába kerültem, és úgy éreztem, jól megy az iskola, valójában meglehetősen nyugtalan gyerek voltam. Őszintén szólva, nem tudtam megfejteni, miért kell egész nap egy padban üldögélni, mikor annyi csodálatos dolgot csinálhatnék helyette. Így végig álmodoztam az iskolai éveimet, és nem voltak különösen jó jegyeim.

Sokkal jobban foglalkoztat a mennyei személyi aktám, hiszen „Az élet könyve azoknak a nevét tartalmazza, akik valaha is Isten szolgálatába léptek.” (A nagy küzdelem, 480. o.) Ha az üdvösségem teljes egészében a jó és rossz tetteim bejegyzésein múlna a végső ítélet során, nem örülnék túlzottan, ha ott azt látnám: „reményteli.” Istennek hála, a mennyei könyvekben „Azoknak a neve mellett, akik őszintén megbánták bűneiket, és hittel igényelték Krisztus engesztelő áldozatként bemutatott vérét, ez olvasható: bocsánatot kapott.” (A nagy küzdelem, 483. o.) Milyen csodálatos ígéret ez! Többé már nem a velem kapcsolatos reményekről szól a dolog, hanem a Krisztussal való kapcsolatomról és az Ő makulátlan aktájáról.

És veled mi a helyzet? Vajon a te neved mellett az olvasható az élet könyvében, hogy bocsánatot kapott?

Karen Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba