2015. december 10., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 10, CSÜTÖRTÖK - 4 Mózes 35

MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezet 151. nap

Az erő

Nemcsak teljes szívünkkel, értelmünkkel és lelkünkkel kell szeretnünk Istent, hanem minden erőnkkel is. Fizikai képességeink teljes és józan felhasználását kell ezen értenünk.

Krisztus lelkiismeretes munkás volt mind mulandó, mind lelki dolgokban, és elhatározta, hogy minden munkájában Atyja akaratát teljesíti. A menny és a föld dolgai közelebb állnak egymáshoz, és Krisztus jobban kézben tartja őket, mint sokan gondolnák. Krisztus tervezte meg az első földi templomot. Tőle származott Salamon építési terveinek minden részlete. Ő, aki földi életében a Názáret nevű faluban ácsmesterséget folytatott, volt a mennyei építész is. Ő határozta meg, milyen legyen a neve tiszteletére emelt épület.
Krisztus adott a templom építőinek bölcsességet a legszebb és legmesteribb munka kivitelezéséhez. Ezt mondta: "Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának, Urinak fiát a Júda nemzetségéből. És betöltöttem őt Istennek Lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez ... És ímé Aholiábot is, Akhiszamáknak fiát a Dán nemzetségéből, mellé adtam; és adtam minden értelmesnek szívébe bölcsességet, hogy elkészítsék mindazt, amit néked parancsoltam" (2 Móz 31:2-6).

Isten azt akarja, hogy munkásai, bármilyen területen dolgoznak is, Őt figyeljék, akitől minden értéküket kapták. Minden jó találmánynak és igazi haladásnak Ő a forrása, aki csodálatos tanácsokat ad, és tökéletes munkát végez. Az a jó érzék, amellyel az orvos felismeri az idegek és izmok betegségeit, és az a bölcsesség, amellyel megismeri az érzékeny emberi szervezetet, mind Istentől van. Azért adja az orvosnak, hogy a szenvedések enyhítésére használja. Istentől van az a szaktudás is, amellyel az ács a kalapácsot használja, és az az erő is, amellyel a kovács megkongatja az üllőt.

Isten képességeket adott az embereknek, és elvárja, hogy hozzá forduljanak tanácsért. Bármit csinálunk, bármilyen munkaágban dolgozunk, szeretné értelmünket irányítani, hogy tökéletes munkát végezzünk.

A vallás és a polgári foglalkozás nem két különálló dolog. A kettő egy. A Biblia vallásának bele kell szövődnie minden munkánkba. Az isteni és az emberi erőnek egyesülnie kell mind a földi, mind a lelki célok eléréséért. Mindkettőnek benne kell lennie minden emberi törekvésben, legyen az ipari tevékenység vagy mezőgazdasági munka, üzleti vagy tudományos vállalkozás. A keresztény ember minden tevékenységében szükség van erre az együttműködésre.

Isten kinyilatkoztatta azokat az elveket, amelyek alapján ez az együttműködés lehetséges. Isten munkatársainak az Ő dicsőségét kell szem előtt tartaniuk. Minden munkánkat Isten iránti szeretetből és akaratának megfelelően kell végeznünk.

A házépítésnél éppoly fontos Isten akarata szerint eljárni, mint amikor istentiszteleten veszünk részt. Ha a munkások helyes elvek alapján építették saját jellemüket, akkor minden egyes épület építésénél növekedni fognak Isten előtti kedvességben és istenismeretben.

Isten azonban legragyogóbb képességeinket és legnagyszerűbb szolgálatunkat is csak akkor fogadja el, ha énünket élő, égő áldozatként oltárára helyezzük. A gyökérnek szentnek kell lennie, különben Isten nem fogadhatja el a gyümölcsöket.

Az Úr tette Dánielt és Józsefet bölcs irányítóvá. Azért tudott általuk munkálkodni, mert nem a maguk, hanem Isten tetszésére éltek.

Dániel történetéből megtanulhatjuk, hogy a közéleti embernek nem kell feltétlenül ravasznak lennie. Minden lépéséhez Istentől kaphatja az eligazítást. Dániel, a leghatalmasabb földi ország miniszterelnöke Isten prófétája volt, aki mennyei világosságot kapott. A világot szerető, becsvágyó államférfiakat Isten Igéje a fűhöz hasonlítja, amely megnő, és a fű virágához, amely elhervad. De az Úr különböző munkaágakban jártas, értelmes embereket akar szolgálatában felhasználni. Szüksége van gyakorlati emberekre, akik az igazság nagyszerű alapelveit beleszövik intézkedéseikbe. Ezeknek az embereknek alapos tanulás és gyakorlat útján fejleszteniük kell képességeiket. Ha van olyan munka, amely megkívánja, hogy dolgozói kihasználják lehetőségeiket a bölcsesség és ügyesség megszerzésére, akkor az azok munkája, akik tehetségüket arra használják, hogy Isten országát világunkban felépítsék. Dánielről tudjuk, hogy semmilyen közéleti intézkedésében sem lehetett - a legtüzetesebb vizsgálattal sem - egyetlen hibát vagy tévedést találni.

Példát mutatott arra, hogy milyennek kell minden közéleti embernek lennie. Története tanúsítja, hogy mit érhet el az az ember, aki értelmi és fizikai erejét, szívét és életét Isten szolgálatára szenteli.

A pénz

Isten anyagi eszközöket is bíz az emberre. A gazdagság megszerzéséhez is ad képességet. Az ég harmatával öntözi a földet, és hűs esőt záporoz reá. Adja a napfényt, amely felmelegíti a földet, és életre kelti a természetet. Előcsalja a virágokat és a termést, és azt kívánja, hogy adjunk vissza neki valamit abból, ami az övé.

Isten nem azért ad pénzt, hogy magunknak szerezzünk vele megbecsülést és dicsőséget, hanem hogy hűséges sáfárokként Isten felmagasztalására és megdicsőítésére használjuk fel. Egyesek azt gondolják, hogy anyagi javaiknak csak egy része az Úré. Miután ezt az egy részt félretették vallási és jótékony célokra, a maradékot sajátjuknak tartják, amelyet felhasználhatnak úgy, ahogy nekik tetszik. Nincs igazuk. Minden, amink van, az Úré, és számot kell adnunk neki arról, hogy miként használtuk fel. Minden egyes fillér felhasználása tanúsítja, hogy szeretjük-e Istent mindenek felett és felebarátainkat, mint magunkat, vagy nem.

A pénznek nagy értéke van, mert sok jót lehet vele tenni. Isten gyermekeinek kezében a pénz táplálék az éhezőnek, ital a szomjazónak és ruha a mezítelennek; eszköz az elnyomottak megvédésére és a betegek gyógyítására. De a pénz csak akkor ér többet a homoknál, ha életszükségletek megteremtésére, mások áldására és Krisztus ügye előbbrevitelére használjuk fel.

A felhalmozott vagyon nemcsak haszontalan dolog, de átok is; a lélek számára állított csapda, amely kiöli az emberből a mennyei kincsekhez való ragaszkodást. Az ilyen vagyon az, amely felhasználatlan talentumokról és elmulasztott alkalmakról tanúskodik majd az ítélet napján, és elmarasztalja tulajdonosát. A Szentírás ezt mondja: "Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban! Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez" (Jak 5 :1-4).

Krisztus nem hagy jóvá semmiféle pazarlást vagy meggondolatlan pénzkiadást. Tanítványaihoz intézett - "szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen" (Jn 6 :12) - szavaival minden követőjét takarékosságra oktatja. Akik felismerik, hogy a pénz Istentől kapott talentum, azok beosztással fognak élni vele. Érzik: kötelességük takarékoskodni, hogy adakozhassanak.

Minél többet költünk hivalkodásra és vágyaink kielégítésére, annál kevesebb marad az éhezők táplálására és a mezítelenek felruházására. Minden fillérrel, amelyet fölöslegesen adunk ki, megfosztjuk magunkat a jó cselekedetek egy-egy drága lehetőségétől. Ugyanakkor Istent is megraboljuk attól a tisztelettől, amely a reánk bízott talentumok kamatoztatásával Öt dicsőítené.

Kedvesség és jóindulat

Kedvesség, jóindulat, nagylelkűség, lelki érzékenység: értékes talentumok, amelyek súlyos felelősséget helyeznek tulajdonosukra. Mindegyiket Isten szolgálatában kell kamatoztatni. De ezt sokan elmulasztják. Örülnek képességeiknek, de ennyivel be is érik, és nem szolgálnak velük másoknak. Azzal áltatják magukat, hogy valami nagy szerű és jó dolgot hajtanának végre, ha alkalom kínálkozna rá; ha a körülmények kedveznének nekik. És várnak az alkalomra. Megvetéssel nézik a gyarló, kicsinyes zsugorit, aki még egy kis alamizsnát is sajnál a szűkölködőtől. Látják önzését, és tudják, hogy felelősséggel tartozik hűtlenül kezelt talentumaiért. Nagy önelégültséggel hasonlítják össze magukat e szűkkeblű felebarátaikkal, és a saját állapotukat sokkal kedvezőbbnek érzik. De becsapják magukat. Felhasználatlan képességeik puszta birtoklása növeli felelősségüket. Akinek meleg szíve van, Isten iránti kötelessége jóindulatot tanúsítani nemcsak barátai, hanem mindenki iránt, aki segítségére szorul. A társadalmi előnyök szintén talentumok. Fel kell használni őket mindazok érdekében, akikért felelősséggel tartozunk. Az a szeretet, amelynek melegét csak néhány ember élvezheti, nem szeretet, hanem önzés. Az a szeretet nem szolgálja mások javát, sem Isten dicsőségét. Akik kihasználatlanul hagyják Mesterük talentumait, még azoknál is bűnösebbek, akiket annyira megvetnek. Hallaniuk kell majd: ismertétek Mesteretek akaratát, de nem cselekedtétek.


Ahogy sok más fejezetben is, amelyeket áttekintettünk, Isten utasításai itt is közvetlenül az adott helyzetre vonatkoztak, és részletesek voltak. Az ígéret földje felosztásra került, és minden egyes törzs kapott egy részt, kivéve Lévi törzsét. A léviták voltak a papok, akik az egész nemzet szolgálatára rendeltettek. Éppen ezért Isten terve az volt, hogy a nép között éljenek. 48 várost jelöltek ki Lévi törzse számára, ezekből hat menedékváros volt.
 „A menedékvárosok úgy voltak elosztva, hogy félnapi utazással az ország minden részéből elérhették. Az odavezető utakat állandóan karban kellett tartani, hogy a menekülő egy pillanatra se legyen akadályoztatva. Végig az úton jelzőtáblákat kellett felállítani, amelyekre világos és szembetűnő betűkkel írták fel e szót: ’Menedék’.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993. Advent Kiadó. 479. oldal). Mi volt a célja a menedékvárosoknak? Tételezzük fel, hogy fát vágsz az erdőben a barátoddal, és a fejszéd lerepül a nyeléről pontosan a barátod fejére, és meghal. Ez az eset gyilkosságnak vagy gondatlanságból elkövetett emberölésnek minősülne (lásd 5Móz 19:5). Egy ilyen esetben meglehet, hogy a barátod rokonai bosszúból halálra keresnének, de te elfuthatsz egy menedékvárosba, hogy mentsd az életedet. Mindaddig, amíg ott vagy, biztonságban lehetsz.
Nem kell találgatnunk, hogy vajon Isten mit is tekintett gyilkosságnak. Ez a fejezet egészen pontosan meghatározza a különbséget a gyilkosság vagy gondatlanságból elkövetett emberölés között. A gyilkosságot gyűlöletből és haragból követik el. A gondatlanságból elkövetett emberölés egy emberi élet akaratlanul történő kioltását jelenti. A gyűlöletből és haragból elkövetett gyilkosságot mindig halállal büntették, legalább két tanúbizonyság esetében. A gyűlölet a bűn legrosszabb formája, amit az ördög szít, és amivel ő fertőzi meg az embert. Jézus szerint, aki gyűlöl és haragszik, az előbbiekkel összhangban, gyilkosságban bűnös. „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére (Mt 5:21-22).

Amit itt alá kell húznunk, az nem annyira a gyilkosság és a gondatlanságból elkövetett emberölés közötti különbségtétel, hanem a szeretet küzdelme a gyűlölet ellen. Ha valakit a gyűlölet és a harag hajt, mi mást tehetne Isten érte, hogy megmentse? Mi mást tehetett volna Isten Luciferért, hogy megpróbálja visszanyerni? A gyilkosság elkövetése Isten kegyelmének és a Szentlélek kérlelésének elutasítását bizonyítja. Isten célja a halálbüntetés bevezetésével az volt, hogy gátat vessen a gyűlöletnek és a gyilkosságnak választott népe körében.
 „A nemzet biztonsága és tisztasága megkívánta, hogy a gyilkosság bűnét szigorúan megbüntessék. Az emberi életet, amelyet egyedül Isten adhat, szentül meg kell őrizni. Isten régi népe számára kijelölt menedékvárosok a Krisztusban lévő menedék jelképei. Ugyanaz az irgalmas Megváltó, aki az ideiglenes menedékvárosokat elrendelte, saját vére kiontásával biztos menedéket szerzett az Isten törvényét megszegő számára, amelyben oltalmat kereshet a második halál elől. Semmi hatalom nem ragadhatja ki kezéből azt, aki hozzá járul bocsánatért.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták, 480. oldal).

Fred Knopper

19. heti olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezetéhez (november dec 6-12).

Amint Krisztus földi élete végéhez közeledett, alkalom kínálkozott számára, hogy örök igazságokat osszon meg a tanítványaival a világ végéről és második eljöveteléről. A tálentumokról szóló példázat a végidőkről szóló példázatok sorozatának egyike. Jézus sürgető aggodalma fogalmazódik meg egyházával kapcsolatosan, amelyet itt hagyott a földön, hogy folytassa országának építését.  

Minden attól függ, hogy Krisztus szolgái hogyan használják kapott tálentumaikat. Akár örökölt vagy szerzett tálentumaink, magukba foglalják értelmi képességeinket, beszédtehetségünket, befolyásunkat, időnket, egészségünket, fizikai erőnket, pénzünket stb. Mindenki közülünk kapott legalább egy tálentumot. A legfontosabb kérdés az, hogy "mit teszel vele?" Ahogy Jézus erre a kérdésre gondolt, nem azokra a szolgákra hívta fel a figyelmüket, akik hatalmas összeget kaptak, hanem arra a szolgára, aki csak egyetlen egyet kapott. Az egy tálentumos szolga az, aki úgy dönt, hogy elvesztegeti annak a lehetőségét, hogy ura dicsőségére használja kapott ajándékát.

A lényeges mondanivaló elkerülhetetlen: azok vannak a legnagyobb veszélyében annak, hogy elpazarolják Istentől kapott ajándékaikat, akik úgy érzik, hogy nem sok mindennek rendelkeznek, amit fel tudnának ajánlani. Jézus szerint sok függ tőlünk, akik egy tálentumos szolgák vagyunk. Mi vagyunk a reflektor fényben. Jézus gazdag lehetőséget lát, látja a jelentőségét a látszólagos jelentéktelennek. Ne ez legyen a kérdésünk, hogy "mennyit kaptunk", hanem az, hogy "mit teszünk azzal, amink van:"

Jeffrey Rosario
a Light Bearers szónoka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése