MEGHALLGATHATOD itt: http://podcastmachine.com/podcasts/19165
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - KRISZTUS PÉLDÁZATAI 25. fejezet 152. nap
A
felhasznált képességek megsokszorozódnak
Képességeink,
ha használjuk őket, gyarapodnak. A siker nem a véletlen, vagy a sors játéka,
hanem Isten gondviselésének gyümölcse, a hit, a józan igyekezet, a tiszta élet
és a kitartó munka jutalma. Az Úr azt akarja, hogy minden képességünket
használjuk. Ha ezt tesszük, nagyobb talentumok sáfáraivá tesz. Nem
természetfölötti eszközök útján ruház fel hiányzó képességeinkkel, hanem a
meglevők használása közben adja őket, és együtt munkálkodik velünk, hogy minden
egyes képességünk megsokszorozódjék és fejlődjék. Minden őszinte, szívből
fakadó áldozatos szolgálattal képességeink gyarapodnak. Miközben engedjük, hogy
a Szentlélek eszközként használjon minket, Isten ereje munkálkodik bennünk, és
segít régi hajlamaink megtagadásában, erőszakos természetünk legyőzésében, és
új szokások formálásában. Ha a Lélek parancsát értékeljük és megfogadjuk, egyre
több isteni erő befogadására, több és jobb munka végzésére tesz képessé minket.
Szunnyadó képességeink megelevenednek, a gyengék pedig új életre kelnek.
Az Isten
hívására engedelmeskedő, alázatos munkás biztos lehet a menny segítségében. Már
az is nemesíti jellemét, ha nagy és szent felelősséget vállal magára. Ez az
elhatározás tevékenységre serkenti legnagyszerűbb szellemi és lelki
képességeit, erősíti és tisztítja gondolkozását és szívét. Csodálatos, hogy az
Isten hatalmába vetett hittel milyen erőssé válhat a gyenge ember! Milyen állhatatos
lehet igyekezetében, és milyen sok és nagyszerű eredményt érhet el! Aki
szerényen elindul kis tudásával, és elmondja azt, amit tud, miközben
szorgalmasan igyekszik tudását növelni, tapasztalni fogja, hogy a menny minden
kincse kitárulkozik előtte. Minél inkább törekszik a világosságot továbbítani,
annál több világosságot kap. Minél nagyobb igyekezettel - de felebaráti
szeretettel - próbálja Isten szavát megmagyarázni másoknak, annál jobban
megérti ő maga is. Minél inkább használjuk ismereteinket és képességeinket,
annál jobban bővül a tudásunk, és szaporodnak talentumaink.
Krisztusért
tett minden erőfeszítésünk áldást sugároz vissza ránk. Ha anyagi javainkat az Ő
dicsőségére használjuk, többet kapunk vissza. Amikor imában tusakodva
igyekszünk másokat Krisztushoz vezetni, a mi szívünk is az isteni kegyelem megelevenítő
befolyása alá kerül, és a mi szeretetünk is nagyobb mennyei buzgósággal izzik.
Egész keresztény életünk valóságosabb, elmélyültebb és áhítatosabb lesz.
A
mennyben aszerint értékelik az embert, hogy mennyit képes felfogni Istenből. Ez
az ismeret a forrás, amelyből minden képesség fakad. Isten úgy teremtette az
embert, hogy minden képességét Istenből merítse. Isten pedig állandóan
kapcsolatot keres az ember értelmi világával. Megtisztel azzal, hogy Krisztus
munkatársai közé fogad: hirdethetjük kegyelmét a világnak, hogy jobban
megismerjük a menny dolgait. Ha Krisztust szemléljük, nagyszerűbb és tisztább
képet kapunk Istenről, és eközben jellemünk átalakul. A jóság és az
embertársaink iránti szeretet természetünkké lesz. Olyan jellemet fejlesztünk,
amely Isten jellemének mása. Miközben egyre jobban hasonlítunk Istenhez, egyre
többet tudunk felfogni belőle. Egyre inkább közösségre lépünk a mennyei
világgal, és képességünk is nő az örökkévalóság gazdagságának, ismereteinek és
bölcsességének befogadására.
Az egy
talentum
Az az
ember, aki egy talentumot kapott, "elmenvén, elásá azt a földbe, és
elrejté az ő urának pénzét".
Aki a
legkisebb ajándékot kapta, kihasználatlanul hagyta képességét. Ebben
figyelmeztetés rejlik mindazok számára, akik úgy érzik, hogy képességük
kicsisége felmenti őket Krisztus szolgálata alól. Ha valami nagy feladatra
volnának képesek, boldogan vállalkoznának rá. De mivel csak kicsi dolgokban
szolgálhatnak, úgy vélik, jogosan nem csinálnak semmit. Nincs igazuk. Az Úr a
képességek elosztásával megpróbálja a jellemet. Az egy talentumát parlagon
hagyó ember hűtlennek bizonyult. Ha öt talentumot kapott volna, mind elásta
volna, akárcsak azt az egyet. Az egy talentum hűtlen kezelésével tanúsította,
hogy lebecsüli a menny ajándékait.
"Aki
hű a kevesen, a sokon is hű az" (Lk 16 :10). Az ember sokszor lebecsüli a
kis dolgok fontosságát, mert kicsik. E kis dolgoknak pedig nagy szerepük van a
fegyelmezésben. A keresztény életben valójában nincsenek lényegtelen dolgok.
Jellemépítésünket ezer veszély fenyegeti, ha lebecsüljük a kis dolgokat.
"Aki
a kevesen hamis, a sokon is hamis az." Az ember a legkisebb feladatokban
való hűtlenségével is megrabolja Alkotóját az Őt megillető szolgálattól. Az
ember hűtlensége visszahat reá. Nem lesz részese annak az áldásnak, erőnek és
jellemszilárdságnak, amely csak az Istennek való feltétlen engedelmesség útján
kapható meg. Krisztustól távol az ember Sátán kísértéseinek célpontja, és
hibákat követ el a Mesterért végzett szolgálatában. Mivel a kis dolgokban nem
vezetik helyes elvek, nem tud engedelmeskedni Istennek a nagyobb és
különlegesnek tartott feladatokban sem. Az élet apróbb ügyeinek kezelésénél
melengetett hibáit beleviszi a fontosabb dolgokba is. Olyan elvek alapján
cselekszik, amelyeket megszokott.
Ismételt
cselekedeteinkkel szokásokat alakítunk ki; szokásainkkal jellemünket formáljuk;
jellemünk pedig meghatározza földi és örök sorsunkat.
Csak a
kis dolgokban való hűséggel szoktathatjuk hozzá magunkat ahhoz, hogy
becsületesek legyünk nagyobb kötelezettségeinkben is. Isten kapcsolatba hozta
Dánielt és társait Babilon nagyjaival, hogy e pogányok megismerhessék az igaz
vallás elveit. Dánielnek be kellett mutatnia Isten jellemét egy bálványimádó
nemzetnek. Mi tette Dánielt alkalmassá ilyen bizalomra és megtiszteltetésre? Az
apróbb dolgokban tanúsított becsületessége meghatározta egész életét.
Megdicsőítette Istent a legkisebb feladatokban, és az Úr együttműködött vele.
Dánielnek és társainak Isten adott "tudományt, minden írásban való
értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz
is" (Dán 1:17).
Miként
Isten elhívta Dánielt, hogy bizonyságot tegyen róla Babilonban, úgy hív el
minket is, hogy tanúi legyünk ma a világban. Azt akarja, hogy mind az élet
legkisebb dolgaiban, mind a legnagyobbakban megismertessük országának elveit az
emberekkel.
Krisztus
földi életében arra tanított, hogy fordítsunk nagy figyelmet a kis dolgokra. A
megváltás magasztos munkájának terhe állandóan lelkére nehezedett. A tanítás és
gyógyítás a legvégsőkig igénybe vette lelkét és testét. Mégis észrevette az
élet és a természet legsemmitmondóbb dolgait is. Legtanulságosabb tanításai
azok voltak, amelyekben a természet apró-cseprő dolgaival Isten országának
nagyszerű igazságait szemléltette. Nem feledkezett el legigénytelenebb szolgái
szükségleteiről sem. Meghallott minden segélykiáltást. Észrevette azt is,
amikor a tömegből egy szenvedő asszony hozzáért. A hit legkisebb jelét sem
hagyta válasz nélkül. Amikor Jairus leányát feltámasztotta, figyelmeztette a
szülőket, hogy gyermeküknek ennie kell. Amikor nagy hatalmánál fogva kilépett a
sírból, nem tartotta méltóságán alulinak, hogy összehajtsa és gondosan
helyrerakja a halotti ruhákat, amelyekben eltemették.
Nekünk,
keresztényeknek az a feladatunk, hogy Krisztussal együttműködjünk a
lélekmentésben. Szövetségkötéssel vállaltuk ezt a munkát. Ha nem végezzük,
hűtlenek vagyunk Krisztussal szemben. Hogy teljesíthessük ezt a feladatot,
Krisztus példáját kell követnünk, aki híven, lelkiismeretesen figyelt a kicsi
dolgokra. A hivő ember eredményes munkájának és jó befolyásának ez a titka.
Az Úr a
legmagasabb szinten szeretné látni gyermekeit, hogy képességeikkel, amelyekkel
meg akarja áldani őket, megdicsőíthessék Őt. Az áldást osztó Isten mindazt
megadja nekünk, amivel bebizonyíthatjuk, hogy a mi módszereink jobbak a
világénál. Meg kell mutatnunk, hogy értelmesebbek, bölcsebbek, ügyesebbek és
tájékozottabbak vagyunk, mert hiszünk Istenben és az emberi szívekben
munkálkodó hatalmában.
De azok
se csüggedjenek, akik kevés talentumot kaptak! Használják azt, amijük van, és
ügyeljenek lelkiismeretesen jellemük gyenge pontjaira, igyekezve Isten
kegyelméből erőssé tenni őket! Minden tettünket hűség és becsületesség szője
át! Ápoljuk magunkban azokat a tulajdonságokat, amelyek képessé tesznek
feladataink teljesítésére!
A
hanyagság és figyelmetlenség ellen eltökélten kell küzdeni. Sokan a legdurvább
hibákra is elég mentségnek tartják a feledékenységet. Pedig ők is kaptak
értelmet, akárcsak mások. Fegyelmezzék gondolataikat, és szokjanak le a
feledékenységről! A feledékenység bűn, és a hanyagság is az. Ha megszokod a
felületességet, akkor eljuthatsz oda, hogy lelked üdvösségét is közömbösen
veszed, és végül meg kell állapítanod, hogy nem készültél fel Isten országára.
A
nagyszerű igazságokat a kis dolgokban is alkalmazni kell. A gyakorlati vallást
bele kell vinni a mindennapi élet apró feladataiba is. A legmagasabb rendű
képzettség minden ember számára: az Úr szava iránti fenntartás nélküli
engedelmesség.
Sokan
úgy érzik, hogy haszontalanul élnek, és nem tesznek semmit Isten országának
építéséért, mert foglalkozásuk nem közvetlenül kapcsolódik a valláshoz. Nincs
igazuk. Ha olyan munkát végeznek, amit valakinek meg kell csinálnia, ne
vádolják magukat azzal, hogy Isten nagy családjának hasznavehetetlen tagjai!
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a legkisebb feladatokat sem. Minden
becsületes munka áldás, és ha lelkiismeretesen látjuk el, felkészíthet nagyobb
megbízatásokra. Isten legmagasabb rendű szolgálatként fogadja el legkisebb
szolgálatunkat is, ha teljes odaadással végezzük. Semmilyen áldozatunk sem
kicsi előtte, ha őszinte szívvel és örömmel hozzuk.
Krisztus
arra szólít, hogy bárhol vagyunk, vállaljuk azt a feladatot, amely éppen
kínálkozik. Ha családunk igényli szolgálatunkat, végezzük el szívesen, hogy
otthonunkat kellemessé tegyük! Ha anya vagy, neveld gyermekeidet Krisztusnak!
Ez éppúgy Istenén végzett szolgálat, mint a lelkészé a szószéken. Ha a konyha a
munkaterületed, igyekezz tökéletes szakács lenni! Készíts egészséges, tápláló
és ízletes ételeket! És miközben a legjobb hozzávalókból főzöl, gondolj arra,
hogy értelmedet a legjobb gondolatokkal kell megtöltened! Ha a földet kell
művelned, vagy bármi más foglalkozást kell űznöd, végezz ott is jó munkát!
Figyelj arra, amit csinálsz! Minden munkádban képviseld Krisztust! Tégy úgy,
ahogy Ő tenne a helyedben!
Bármilyen
kicsi is a talentumod, Istennél van hely számára. A bölcsen használt egy
talentum ellátja a maga feladatát. Mi növeljük, Isten pedig megsokszorosítja
képességeinket, ha a kis feladatokat lelkiismeretesen elvégezzük. Ezek az apró
feladatok fogják a legáldottabb befolyást árasztani Isten művére.
Ha az
élő hit aranyfonálként szövi át a legkisebb feladatainkat is, akkor minden
köznapi munkánk elősegíti lelki növekedésünket. Így állandóan Jézust fogluk
nézni, és a Jézus iránti szeretet életerővel hatja át minden vállalkozásunkat.
Talentumaink helyes felhasználásával pedig aranylánccal kapcsolódunk a mennyei
világhoz. Ez az igazi megszentelődés. Mert a megszentelődés az Isten akaratának
való tökéletes engedelmességben, a mindennapi kötelességek vidám teljesítésében
áll.
Sok
keresztény azonban valami nagy feladatra vár. Mivel nem kerülhetnek olyan
pozícióba, amely kielégítené becsvágyukat, nem teljesítik lelkiismeretesen az
élet köznapi kötelességeit sem. Ezek nem érdekesek nekik. Nap mint nap
elszalasztják azokat az alkalmakat, amikor bizonyságot tehetnének Isten iránti
hűségükről. Mialatt valami nagy feladatra várnak, elmúlik az élet teljesítetlen
céljaival és elvégezetlen feladataival.
Mai bibliai szakasz: 4 Mózes 36. fejezete
Életünkben fontos szerepet kap az, hogy
jó kérdéseket tegyünk fel. Egyébként azok a következtetések, amelyekre
eljutunk, nem biztos, hogy valódi megoldásoknak bizonyulnak az adott kérdésben.
Mi az igazi téma a 4Mózes 27-ben feltett kérdések mögött? 4Mózes 27-ben öt
lánytestvér –
József leszármazottai – Mózes és a
közösség elé járulnak, hogy a földbirtok öröklésének kérdéséről tárgyaljanak.
Mi történik egy férfi földjével, amikor meghal és nem hagy férfi örököst; nem
örökölhetik a lányok azt, ami jogosan a családé? Mózes Isten elé tárja a
kérdést, aki úgy válaszol, hogy de igen. Az elv a földterület tulajdonjogának
törzsön belüli megőrzése volt.
A 36. fejezetben azonban a kérdés egy kicsit
bonyolultabbá válik. Nagy valószínűséggel az öt lány közül egy vagy kettő, akik
a 27. fejezet döntésének eredményeként földtulajdonosokká váltak, arról a
vágyukról kezdtek el beszélni, hogy férjhez mennének. Egyikük valószínűleg
szemet vetett egy másik törzshöz tartozó legényre, ezért jönnek a szóban forgó
üggyel Manassé törzsének vezetői Mózeshez. Ha a lányok, akik most
földtulajdonosok úgy döntenek, hogy törzsön kívül mennek férjhez, a törzs
földtulajdona csökkenhet-e?
Mózes újra Istenhez megy tanácsért. A válasz az, hogy
a földbirtokos lányok bárkihez férjhez mehetnek, akihez csak akarnak, feltéve,
hogy az a férfi saját törzséből való legyen. A választási szabadságnak mindig
feltételei vannak, mint ahogy a tulajdonlásnak is. Az ebben a fejezetben
felmerülő kérdések a személyi jogok alapvető kérdésével foglalkoznak. Egy
személy jogait meghatározhatja-e faj, bőrszín vagy nem? Milyen messzire
terjedhetnek a személyiségi jogok? A személyiségi jog korlátlan-e? A Mennyben
sátán egyik vádja Isten ellen az volt, hogy Isten igazságtalanul járt el. Sátán
korlátlan szabadságot akart, és úgy érezte, hogy Isten törvénye és szeretete
korlátozza őt. A bűnösök mindig úgy érzik, hogy Isten magatartása és módszerei
korlátozóak, mivel az önzés soha nem elégszik meg (lásd: Jézus élete 761-764. oldal - angol kiadás).
Isten utasítása 4Mózes 27-ben úgy hangzott, hogy az asszonyoknak
megvan a joguk a saját tulajdonukhoz – ami, ha az akkori kor kulturális
összefüggéseire gondolunk, nagyon radikálisnak tűnhetett abban a férfiak uralta
társadalomban. De Isten válasza 4Mózes 36-ban korlátozza a személyi jogot a
törzs jogának érdekében. A szabadságnak határai vannak, a tulajdonlásnak pedig
feltételei. A örökkévalóságon át mindig lesznek korlátok és feltételek. Az
ok-okozat törvénye nem fog hirtelen megszűnni Jézus második eljövetelekor.
Mi történne akkor, ha ezt a történetet egy gyülekezeti
helyzetre alkalmaznánk? Még teológiai értelmezéseket is befolyásolhatnak a
kultúra belső folyamatai és a helyi kulturális normák. A világ különböző
részein a nőket (és fajokat is) más szinten kezelik, és abban a kultúrában nem
szívesen látják őket vezetői szerepben. Az egyenlőtlenség világunkban sosem
helyes, de egy bűn által megfertőzött világban sajnos jelen van. 4 Mózes 36-ban
a megoldás Mózes számára az volt, hogy a birtokkal rendelkező nők maradjanak a
törzsükben és házasodjanak törzsön belül, hogy az egyensúlyt ne borítsák fel. A
kérdés számunkra ma ez lesz: egyházunknak nem kellene-e olyan rendet tartani,
hogy ne boruljon fel a kulturális egyensúly a divíziók, uniók és
egyházterületek között?
Fred Knopper
19. heti
olvasmány a KRISZTUS PÉLDÁZATAI
25. fejezetéhez (november
dec 6-12).
Amint Krisztus földi
élete végéhez közeledett, alkalom kínálkozott számára, hogy örök igazságokat
osszon meg a tanítványaival a világ végéről és második eljöveteléről. A
tálentumokról szóló példázat a végidőkről szóló példázatok sorozatának egyike.
Jézus sürgető aggodalma fogalmazódik meg egyházával kapcsolatosan, amelyet itt
hagyott a földön, hogy folytassa országának építését.
Minden attól függ, hogy Krisztus szolgái
hogyan használják kapott tálentumaikat. Akár örökölt vagy szerzett
tálentumaink, magukba foglalják értelmi képességeinket, beszédtehetségünket,
befolyásunkat, időnket, egészségünket, fizikai erőnket, pénzünket stb. Mindenki
közülünk kapott legalább egy tálentumot. A legfontosabb kérdés az, hogy
"mit teszel vele?" Ahogy Jézus erre a kérdésre gondolt, nem azokra a
szolgákra hívta fel a figyelmüket, akik hatalmas összeget kaptak, hanem arra a
szolgára, aki csak egyetlen egyet kapott. Az egy tálentumos szolga az, aki úgy
dönt, hogy elvesztegeti annak a lehetőségét, hogy ura dicsőségére használja
kapott ajándékát.
A lényeges mondanivaló elkerülhetetlen: azok
vannak a legnagyobb veszélyében annak, hogy elpazarolják Istentől kapott
ajándékaikat, akik úgy érzik, hogy nem sok mindennek rendelkeznek, amit fel
tudnának ajánlani. Jézus szerint sok függ tőlünk, akik egy tálentumos szolgák
vagyunk. Mi vagyunk a reflektor fényben. Jézus gazdag lehetőséget lát, látja a
jelentőségét a látszólagos jelentéktelennek. Ne ez legyen a kérdésünk, hogy "mennyit
kaptunk", hanem az, hogy "mit teszünk azzal, amink van:"
Jeffrey Rosario
a Light Bearers
szónoka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése