Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás siralmai 3 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%20sir%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%20siralmai%203&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A hívő ember a legnehezebb helyzetekben is visszatalál Istenhez. A szerző 20 versen keresztül ecseteli a legélénkebb szavakkal és a legdrámaibb kifejezésekkel, hogy milyen sok rosszat kapott Istentől. Felsorolni is nehéz, megpróbáló élmény elolvasni vagy végighallgatni a felsorolást, közben pedig arra gondolunk, hogy ez az ember teljesen megbotránkozott Istenben, végérvényesen csalódott Benne és nem kér többet ebből az Istenből, de aztán hirtelen azt mondja a 21. versben, hogy ha jobban meggondolja a dolgot, elkezd reménykedni. A felsorolása most már teljesen más:
a. szeret az Úr, azért nincs végünk
b. nem fogyott el Isten irgalma
c. minden reggel megújul Isten nagy hűsége
d. Isten az osztályrésze és bízik benne
e. jó az Úr a hozzá folyamodókhoz
f. megéri csendben várni az Úr szabadítására
g. nem vet el az Úr örökre
h. ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret
i. nem szíve szerint szomorítja meg az embert – a szíve valami mást diktál
j. nem nézi el az Úr, ha megcsalják az embert peres ügyekben
k. arra hív, hogy emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van
2. Ha jót gondolunk Istenről, még nem szűnnek meg azonnal a bajaink. A panaszáradat közepette felüdítő volt olvasni a fenti szép felsorolást Isten szeretetéről, kegyelméről, jóságáról, igazságosságáról, de a felsorolás után sajnos folytatódik a panaszáradat. Az ember akkor is ebben a romlott világban él, amikor szépeket mond Istenről, de ezek a szép szavak segítenek abban, hogy könnyebben és gyorsabban túl legyünk bajainkon. Egészen másként éljük meg, mintha ne ismernénk Istent és ne bíznánk benne.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szép dolgokra emlékezteti az embert a nehézségek közepette is
b. akinek jellemének szépsége felragyog a gonoszság és veszedelem kellős közepén is
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bajai közepette tudjon emlékezni a Te jellemed szépségére, a Te jóságodra, kegyelmedre, irgalmadra és a Te végtelen szeretetedre, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 17-18. fejezet
18. fejezet – „ANNAK NÖVEKEDNIE KELL” (2. rész)
A próféta önmagától megüresített lelke megtelt isteni világossággal. Mivel látta a Megváltó dicsőségét, szavai szinte ugyanazok voltak, mint amelyeket Krisztus mondott a Nikodémussal való beszélgetés során. János így szólt: "Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az, és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél [. . .) Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket" (Jn 3:31-34). Krisztus elmondhatta: "Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem" (Jn 5:30). Róla szól az ige: "Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot; annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett" (Zsid 1: 9). Az Atya "nem mérték szerint adja a Lelket" (Jn 3:34).
Így van ez Krisztus követőinek esetében is. Csak akkor kaphatunk mennyei világosságot, ha készek vagyunk megüresíteni magunkat énünktől. Nem láthatjuk tisztán Isten jellemét, sem Krisztust nem fogadhatjuk el hit által, ha nem egyezünk bele, hogy minden gondolatunkat alávessük a Krisztus iránti engedelmességnek. Mindazokra, akik ezt teszik, mérték nélkül töltetik ki a Szentlélek. Krisztusban "lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve" (Kol 2:9-10).
János tanítványai azt mondták, hogy mindenki Krisztushoz jön, a világosan látó János viszont így szólt: "Az ő bizonyágtételét senki sem fogadja be" (Jn 3:32), vagyis kevesen készek elfogadni Őt mint Megváltót a bűntől. De "aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz" (Jn 3:33). "Aki hisz a Fiúban, örök élete van" (Jn 3:36). Nincs helye a vitának, hogy a Krisztus vagy a János keresztsége tisztít-e meg a bűntől. Krisztus kegyelme az, ami életet ad a léleknek. Krisztus nélkül a keresztség - csakúgy, mint bármely más szertartás - értéktelen formaság. "Aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet" (Jn 3:36).
Krisztus sikeres munkáját, amit Keresztelő János ilyen örömmel fogadott, a jeruzsálemi hatóságoknak is jelentették. A papok és írástudók irigyelték János befolyását, amikor látták, hogy az emberek elhagyják a zsinagógákat és özönlenek a pusztába - most viszont itt volt Valaki, aki még nagyobb erővel vonzotta a tömegeket. Izraelnek ezek a vezetői nem voltak hajlandók Jánossal elmondani: "Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom" (Jn 3 :30). Újra elhatározták, hogy véget vetnek a munkának, amely a népet elvonta tőlük.
Jézus tudta: a papok nem sajnálják a fáradságot, hogy viszályt szítsanak az Ő és a János tanítványai között. Tudta, hogy gyülekeznek a viharfelhők, amelyek elsöprik az egyik legnagyobb prófétát, aki e világra született. Annak érdekében, hogy elkerüljön minden félreértésre vagy nézeteltérésre okot adó alkalmat, Jézus csendben megszüntette munkásságát és visszavonult Galileába. Nekünk is úgy kell megpróbálnunk elkerülni mindent, ami viszályhoz, félreértéshez vezethet, hogy közben hűek maradunk az igazsághoz. Ugyanis amikor ilyesmi üti fel a fejét, az eredmény a lelkek elvesztése. Ha olyan körülmények adódnak, amelyek miatt szakadás fenyeget, kövessük Jézus és Keresztelő János példáját.
János azért hivatott el, hogy egy reformáció élére álljon. Emiatt tanítványai abban a veszélyben forogtak, hogy figyelmük rá összpontosul, érzésük szerint a mű sikere az ő munkásságán múlik, és szem elől tévesztik azt a tényt, hogy ő csupán eszköz, amely által Isten munkálkodik. János munkássága azonban nem volt elegendő a keresztény egyház alapjainak lerakásához. Amikor véghezvitte küldetését, egy másik munkának kellett elkezdődnie, amelyet az ő bizonyságtétele nem végezhetett el. Tanítványai azonban ezt nem értették meg. Midőn látták, hogy Krisztus veszi át a munkát, féltékenykedtek és elégedetlenkedtek.
Ugyanez a veszély ma is fennáll. Isten elhív valakit egy bizonyos munkára, és amikor az illető képességei szerint elvégezte, az Úr másoknak adja át, hogy továbbvigyék művét. Csakhogy János tanítványaihoz hasonlóan sokan úgy érzik, hogy a munka sikere az első munkástól függ. A figyelem a földiekre irányul a mennyeiek helyett, féltékenység bukkan fel, és Isten műve csorbát szenved. Akit pedig ily módon indokolatlanul tisztelnek, azt az önhittség veszélye fenyegeti. Nem fogja fel, hogy Istentől függ. A népet arra tanítják, hogy az emberi vezetésben bízzon, és így bűnbe esnek, eltávolodnak Istentől.
Isten művében nem lehet önfelmagasztalás, emberi rang. Időről időre az Úr különböző eszközöket ad, ezeken keresztül valósul meg célja a legjobban. Boldogok, akik hajlandók megalázni énjüket, és együtt mondják Keresztelő Jánossal: "Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom" (Jn 3:30).
Ámen!
VálaszTörlés