Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 36 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2036&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2036&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten megbocsátani és megszabadítani akar. Isten leíratja Jeremiással üzenetét, amely veszedelemről és pusztulásról szól, de megjegyzi, hogy azért küldi ezt az üzenetet, mert fel akarja ébreszteni őket, meg akar bocsátani nekik, hogy elkerüljék a veszedelmet.
2. Isten leíratja üzenetét. Amit hallunk, egy idő után elfelejtjük, de ha el is olvassuk, többet megértünk belőle és később felejtjük el. Meg aztán újra és újra elolvashatjuk. Miután Isten szóban figyelmeztette népét, írásban is elküldte nekik az üzenetet, azzal a reménnyel, hogy hátha megértik és megbocsáthat nekik.
3. Isten előre megbocsát. Mi azután szoktunk megbocsátani, hogy bocsánatot kérnek tőlünk. Nem szoktuk megüzenni azoknak, akik megbántottak bennünket, hogy szeretnénk nekik megbocsátani. Isten viszont ezt tette. Megüzente népének, hogy szeretne megbocsátani nekik, és szeretné, ha elkerülnék a veszedelmet.
4. Isten Igéje sokakat megérint. Báruknak a templomban kellett felolvasni Isten üzenetét, amelyet Jeremiáson keresztül küldött. Sokan megértették az üzenetet és azt mondták, hogy a királynak is ismernie kell ezt az üzenetet. Viszont azt is tudták, hogy a király nem fogadja majd szívesen, ezért tanácsolták Jeremiásnak és Báruknak, hogy rejtőzzenek el.
5. Isten üzenetét nem lehet elégetni. A király elégette a tekercset, de ezzel nem semlegesítette az üzenetet. Isten újra íratta, és az új tekercsre újabb dolgok is felkerültek. Úgy tűnt, hogy a király nem félt Istentől, de a tette pontosan ezt tükrözte. Az ember azt gúnyolja, akiben hisz és akitől tart. Tettével ezt próbálta leplezni.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem akarja, hogy az embereke elvesszenek, hanem azt, hogy megtérjenek és éljenek
b. aki kijelenti tervét a népnek prófétáján keresztül
c. aki el tudja rejteni szolgáit a veszedelem elől
d. aki neheztel azokra, akik másokat gátolnak a megtérésben és a megmenekülésben
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy engedje meg neked, hogy megbocsáthasd bűneit. Adjad, hogy ő is olyan megbocsátó lelkületű legyen, mint amilyen Te vagy. Adjad, hogy rá is jó hatást gyakoroljon Igéd, Jézus nevében! Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 15. fejezet
15. fejezet – A MENNYEGZŐI ÜNNEPSÉGEN (2. rész)
Ahogy a vendégek gyülekeztek, sokuk érdeklődését észrevehetően egy bizonyos téma kötötte le. Fojtott izgalom járta át az embereket. Kis csoportok beszélgettek csendben, de lázas hangon, és kíváncsi pillantásokat vetettek Mária Fiára. Amint Mária meghallgatta a tanítványok Jézusról szóló tanúságtételét, szíve megtelt örömmel, mert bizonyos volt benne, hogy régóta táplált reményei nem hiábavalóak. Mindamellett az emberinél magasabb szintre emelkedhetett volna, ha szent örömébe nem vegyül hajszálnyi természetes anyai büszkeség is. Látta, hogy minden tekintet Jézusra irányul, és szerette volna, ha fia bebizonyítja az egybegyűlteknek: Ő valóban Isten Megdicsőítettje. Remélte, hogy Jézusnak alkalma nyílik csodát tenni a vendégek előtt.
Az akkori szokás szerint a menyegzői ünnepség több napig tartott. Ünneplés közben hamarosan kiderült, hogy a bor nem elegendő. Ez a felismerés rendkívüli zavart és nyugtalanságot eredményezett. A menyegzőn a bor hiánya gondatlanságnak számított, s a vendégszeretetet kérdőjelezte meg. Az ifjú pár rokonaként Mária segédkezett az ünnepség lebonyolításában, s látva a kényes helyzetet, így szólt Jézushoz: "Nincs boruk" (Jn 2: 3). E szavak azt sugallták, hogy Jézus megsegíthetné őket. Ő azonban így felelt "Mi közöm nékem tehozzád, ó asszony? Nem jött még el az én órám" (Jn 2:4).
Ez az első hallásra elutasítónak tűnő válasz nem volt rideg, udvariatlan megnyilatkozás. Az a kifejezés, ahogyan a Megváltó megszólította anyját, megfelelt az akkori keleti szokásnak. Ezt a megszólítást olyan személyekre alkalmazták, akik iránt tiszteletet akartak kifejezni. Krisztus minden megnyilatkozása összhangban volt a törvény előírásával: "Tiszteld atyádat és anyádat" (2Móz 20:12). A kereszten, ahol utoljára fejezte ki anyja iránti gyöngédségét, Jézus ugyanígy szólította meg Máriát, és legszeretettebb tanítványa gondjaira bízta. A menyegzőn csakúgy, mint a kereszten, a hanghordozásában, tekintetében és modorában rejlő szeretet magyarázza szavait.
Amikor serdülő korában a templomban járt, és életének titka feltárult előtte, Krisztus így szólt Máriához: "Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk 2:49) E szavak adják meg egész életének és szolgálatának alaphangját. Mindent alávetett művének, a megváltás nagy munkájának, és azért jött e világra, hogy elvégezze e munkát. Most elismételte Jézus a tanítást. Fennállt a veszély, hogy Mária Jézussal való rokonsága alapján különleges igényeket támaszt vele szemben, és bizonyos mértékig jogot formál arra, hogy küldetésében irányítsa. Harminc éven át engedelmes, szerető fia volt, és szeretete mit sem változott, de most Jézusnak Atyja művéhez kellett fognia. Mint a Magasságos Fiát és a világ Megváltóját, semmilyen földi kötelék nem tarthatta vissza küldetésétől, sőt életmódját sem befolyásolhatta. Szabadnak kellett lennie, hogy Atyja akaratát cselekedhesse. Ez a lecke nekünk is szól. Isten követelményei felette állnak még az emberi kapcsolatok kötelékeinek is. Semmilyen földi vonzás nem térítheti le lábunkat arról az ösvényről, amelyen Isten parancsolja, hogy járjunk.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés