2025. április 18., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 18 - PÉNTEK - Mózes első könyve könyve 2. fejezet

ÚJRA KEZDJÜK A BIBLIA OLVASÁSÁT

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 2. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%202&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Mózes első könyvének 2. fejezete három lényeges elvet vezet be: a Szombatot, a házasságot és a választást. Kezdjük a három közül az utolsóval. A választás képessége emberlétünk lényege. Isten nem gépesített robotokat teremtett, akik azért szolgálják Őt, mert így programozta be őket egy mennyei komputeren.

A jó és gonosz tudásának fája azzal a céllal került az Éden kertjébe, hogy lehetőséget biztosítson a szabad akarat kifejezésére. Isten akarata kezdettől fogva az volt, hogy jellemét megértve, szeretetét és gondoskodását ismerve, gyermekei örömmel szolgálják Őt. Isten nem rendelte el előre ősszüleink bukását, hanem szabadságot adott nekik arra, hogy a jó és a rossz között választhassanak. Mi ugyanezt a szabadságot kaptuk.

A szombat minden héten visszavezet bennünket a gyökereinkhez. Szerető Teremtőnkre emlékeztet, aki arra teremtett bennünket, hogy örüljünk az élet teljességének. Ahogy a szombat Istennel való kapcsolatunk horgonyaként működik, ugyanígy a házasság is megszilárdítja egy férfi és egy nő kapcsolatát. A szombat és a házasság iker intézmények. Az ördög Édentől kezdve veszettül támadja mindkettőt. A szombat hetenkénti hűséges megtartása hitünk erős alapja. Az Istennel való kapcsolatunk biztos támasza. A szerető otthon és a sziklaszilárd keresztény házasság Isten szeretetét mutatja be a családban és hatáskörünkben egyaránt. Hogyan erősítette a szombat és a házasság az Istennel való kapcsolatodat? Oszd meg velünk!

Mark Finley

Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy választási szabadságát arra használja, hogy jó döntéseket hozzon, amelyek a földi életét szebbé teszik, az örök életet pedig biztosítják számára, Jézus nevében. Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 13. fejezet

13. fejezet – Öröm az Úrban (6. rész)

Hegyibeszédében Jézus fenséges példázatokkal mutatott rá, hogy milyen szükséges Istenben bíznunk. Ezen tanítások célja az volt, hogy Isten gyermekeit minden időben vigasztalja és bátorítsa, s így érthetően reánk is vonatkoznak. Az Üdvözítő híveinek figyelmét az ég madaraira irányítja, melyek gondtalanul zengik dalaikat, s bár "nem vetnek, sem nem aratnak", mennyei Atyánk mégis gondoskodik összes szükségleteikről. Az Üdvözítő kérdezi tőlünk: "Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Mt 6:26). A mindenható Gondviselő kitárja kezeit és kielégíti összes teremtményeit. Az ég madarai sem kerülik el figyelmét. Bár nem rakja csőrükbe eledelüket, de gondoskodik szükségleteikről. Nekik kell a részükre elhintett magot összeszedni, nekik kell fiókáikat táplálni. Énekkel szállnak munkájukba: hisz "mennyei Atyátok eltartja azokat." "Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Mt 6:26). Mint eszes lények, kik Őt imádjátok, nem vagytok-e sokkal becsesebbek az ég madarainál? Vajon Teremtőnk és Létfenntartónk, aki saját isteni képmására alkotott bennünket, nem fog-e a mi szükségleteinkről is gondoskodni, ha bízunk benne?

Krisztus a mezei virágokra irányítja tanítványai figyelmét, melyek gazdag változatosságban virulnak, s melyek mennyei Atyánk irántunk, emberek iránt való szeretetének megannyi megnyilvánulásai. Így szólott: "Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek"(Mt 6:28). A természet e virágai szépségükben és egyszerűségükben felülmúlják Salamon királyi pompáját. Még a legdrágább öltözék, amit emberi művészet és ügyesség alkothat, sem versenyezhet a virágok természetes bájával, ragyogó szépségével. Jézus kérdezi: "Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?" (Mt 6:30). Ha az Úr, az isteni művész ily gazdag színpompát kölcsönöz az egyszerű virágoknak, melyek egy nap alatt elhervadnak, mennyivel inkább visel gondot azokról, akiket saját képmására teremtett?! Krisztus ezen tanítása megfeddi a hitetlen szív kétségeit, gondjait és aggodalmait.

Az Alkotó minden egyes gyermekét boldognak, békésnek és engedelmesnek szeretné látni. Jézus mondja: "Békességet hagyok néktek: az én békességemet adom néktek... Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!" (Jn 14:27) Másutt ezeket mondja: "Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék"

A boldogság, melyre önző indokból vágyunk, mellőzve a kötelességek útját, ingatag és mulandó; csakhamar elmúlik, s a szív bánattal és fájdalommal lesz tele. Isten szolgálatában azonban teljes az öröm és az elégedettség. A keresztény nem halad bizonytalan ösvényeken, nincs kiszolgáltatva hiábavaló megbánásoknak és csalódásoknak. S bár a földi élet élvezeteiben nem veszünk részt, de örömmel tekinthetünk az eljövendő élet elé.

Hiszen már ebben az életben is a keresztények a Krisztussal való közösség örömteli részesei; szemlélhetik szeretetének fényét, és élvezhetik állandó jelenlétét. Életünk minden egyes lépése közelebb hozhat Jézushoz, mindinkább megtapasztaljuk szeretetét, és lépésről lépésre megközelíthetjük az örök béke dicső honát. Azért ne vessük el Istenbe vetett bizalmunkat, hanem legyen bizodalmunk erősebb, mint valaha! "Mindeddig megsegített minket az Úr!" (1Sám 7:12), és megsegít bennünket ezután is mindvégig! Tekintsünk mint hatalmas emlékoszlopokra, jótéteményeinek bizonyítékaira, melyeket az Úr velünk cselekedett, hogy megvigasztaljon és kimentsen a pusztító kezéből. Legyenek állandóan élénken emlékezetünkben a kegyelem megannyi tanújelei, melyekkel Isten bennünket elhalmozott; a könnyek, melyeket felszárított; a fájdalmak, miket lecsillapított; a veszedelmek, miket elhárított; a szükségletek, miket kielégített és az áldások, melyeket reánk árasztott. Ezek erősítsenek zarándoklatunk hátralevő részén!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése