Higgyetek az Ő prófétáinak - március 5 - HÉTFŐ - Márk 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 966. nap

Az akkori szokás szerint a menyegzői ünnepség több napig tartott. Ünneplés közben hamarosan kiderült, hogy a bor nem elegendő. Ez a felismerés rendkívüli zavart és nyugtalanságot eredményezett. A menyegzőn a bor hiánya gondatlanságnak számított, s a vendégszeretetet kérdőjelezte meg. Az ifjú pár rokonaként Mária segédkezett az ünnepség lebonyolításában, s látva a kényes helyzetet, így szólt Jézushoz: "Nincs boruk" (Jn 2: 3). E szavak azt sugallták, hogy Jézus megsegíthetné őket. Ő azonban így felelt "Mi közöm nékem tehozzád, ó asszony? Nem jött még el az én órám" (Jn 2:4). Ez az első hallásra elutasítónak tűnő válasz nem volt rideg, udvariatlan megnyilatkozás. Az a kifejezés, ahogyan a Megváltó megszólította anyját, megfelelt az akkori keleti szokásnak. Ezt a megszólítást olyan személyekre alkalmazták, akik iránt tiszteletet akartak kifejezni. Krisztus minden megnyilatkozása összhangban volt a törvény előírásával: "Tiszteld atyádat és anyádat" (2Móz 20:12). A kereszten, ahol utoljára fejezte ki anyja iránti gyöngédségét, Jézus ugyanígy szólította meg Máriát, és legszeretettebb tanítványa gondjaira bízta. A menyegzőn csakúgy, mint a kereszten, a hanghordozásában, tekintetében és modorában rejlő szeretet magyarázza szavait.

Amikor serdülő korában a templomban járt, és életének titka feltárult előtte, Krisztus így szólt Máriához: "Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?" (Lk 2:49) E szavak adják meg egész életének és szolgálatának alaphangját. Mindent alávetett művének, a megváltás nagy munkájának, és azért jött e világra, hogy elvégezze e munkát. Most elismételte Jézus a tanítást. Fennállt a veszély, hogy Mária Jézussal való rokonsága alapján különleges igényeket támaszt vele szemben, és bizonyos mértékig jogot formál arra, hogy küldetésében irányítsa. Harminc éven át engedelmes, szerető fia volt, és szeretete mit sem változott, de most Jézusnak Atyja művéhez kellett fognia. Mint a Magasságos Fiát és a világ Megváltóját, semmilyen földi kötelék nem tarthatta vissza küldetésétől, sőt életmódját sem befolyásolhatta. Szabadnak kellett lennie, hogy Atyja akaratát cselekedhesse. Ez a lecke nekünk is szól. Isten követelményei felette állnak még az emberi kapcsolatok kötelékeinek is. Semmilyen földi vonzás nem térítheti le lábunkat arról az ösvényről, amelyen Isten parancsolja, hogy járjunk.

Az elbukott emberiség megváltásának egyetlen reménye Krisztusban van. Mária csak Isten Báránya által lelhetett üdvösséget. Önmagában nem volt érdeme. Kapcsolata Jézussal - lelki szempontból - egyáltalán nem különbözik bármely más embernek a Megváltóhoz való viszonyától. Ezt jelzik az Üdvözítő szavai. Világos különbséget tesz anyjához fűződő viszonyában mint Emberfia és mint Isten Fia. A köztük fennálló rokoni kötelék semmiképpen sem teszi Máriát egyenlővé vele.

E szavak: "Nem jött még el az én órám" (Jn 2:4) arra mutatnak, hogy Krisztus földi életének minden tette az öröktől fogva létező terv megvalósítása volt. Mielőtt a földre jött, a tervet, és minden részletét tökéletesen elrendezte. Mégis, az emberek közt jártában lépésről-lépésre Atyja akarata igazgatta. Nem habozott, hogy cselekedjen-e a megjelölt időben. Ugyanilyen engedelmesen várt, amíg az idő eljött.

Mai Bibliai szakasz: Márk 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+11&version=NT-HU

A 11. fejezet változást jelent úgy gondolati síkon, mint az események irányában, hiszen ez volt az emberiség történelmének fordulópontja. Az egész menny feszülten figyelte Jézus életének utolsó hetét, amely a Kálvária keresztjén ért véget. Az idő az Amazonas folyóhoz hasonlóan hömpölygött a jó és gonosz végzetes összecsapása felé.

Krisztus félretette királyi ruháját, és az emberek szolgájává lett (Filippi 2). Isten Fia az emberek között járt, gyógyította és felszabadította őket a gonosz kötelei alól, Vele való kapcsolatra hívott, könnyeket törölt, a szeretet és együttérzés kötelékével vonzotta őket magához. Most pedig elérkezett az áldozatra való figyelés ideje – a szeretet végső és örök ajándéka.

A világmindenség Teremtője kölcsönhajóval szelte át a vizeket, vendégségben fogyasztotta el a páskavacsorát, kölcsönzött sírba fog helyeztetni, és most egy kölcsönkért szamáron vonul be Jeruzsálembe. Korábban szolgálata során – amennyire tudni lehet – soha nem utazott állaton, most azonban egy fiatal szamáron vonul be a városba – micsoda királyi jelvény! Az állatot egy olyan helyről kellett elhozni, ahol két út találkozott. Érdekes gondolat! Te és én két út közül választhatunk. Az egyik széles és sok kellemes dologgal van kikövezve, a másik keskeny és nehézségeket tartogat, de mindig bízhatunk az Úrban, hogy az élet ösvényén vezet.

Az emberek kiáltozva királlyá akarták koronázni Őt. Szemük vak volt igazi küldetésének meglátására. Az Ördög azt akarta, hogy Krisztus a koronára nézzen – de az csak a kereszt után következhetett! Krisztus szeretete az elbukott emberiség iránt olyan hatalmas volt, hogy semmi sem tántoríthatta volna el öröktől fogva elrendelt küldetésétől. „Mint ahogy nem volt idő, amikor Isten ne létezett volna, olyan biztosan nem volt egy olyan pillanat sem, amikor a végtelem elme ne lelte volna kedvét abban, hogy kinyilatkoztassa kegyelmét az emberiségnek.” (Signs of the Times, 1901. június 12.)

Az ünneplő menet egy magas helyen állt meg, ahonnan Krisztus a Kidrón völgyén át Jeruzsálem szikrázó márványtemploma felé tekintett, és megállíthatatlanul sírni kezdett. Bár készek voltak Őt megkoronázni földi uralkodójukká, nem voltak hajlandók szívük királyává tenni Őt. Házuk elhagyatott lesz.

Azért imádkozom, hogy a napi döntéseid és tetteid a keskeny útra figyeljenek – a mennyei útra – az egyetlen útra, amely Krisztushoz, a koronához és a trónushoz vezet (Jel 3:21).

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis

Sabah, Malajzia

Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 4 - VASÁRNAP - Márk 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 965. nap

15. A menyegzői ünnepségen

Jézus nem Jeruzsálemben, a Magas Tanács előtt kezdte szolgálatát valamilyen nagy tettel. Egy kis galileai faluban, családi összejövetel keretében mutatta meg hatalmát, hogy hozzájáruljon a menyegzői ünnepség örömeihez. Így fejezte ki rokonszenvét az ember iránt, és vágyát, hogy boldogságát szolgálja. A megkísértés pusztájában maga is ivott a keserűség poharából. Azért jött, hogy áldásával megszentelje az emberi kapcsolatokat.

A Jordántól Jézus visszatért Galileába. Nem messze Názárettől, egy kis városban, Kánában menyegző készült. A házasulandók József és Mária rokonai voltak. Jézus tudott a családi összejövetelről. Elment Kánába, és tanítványaival együtt meghívták a menyegzőre.

Újra találkozott anyjával, akitől egy idő óta távol volt. Mária hallotta, mi történt a Jordánnál a keresztségkor. A hírek eljutottak Názáretbe, és felfrissítették emlékezetében azokat a jeleneteket, amelyeket oly sok éve szívében rejtegetett. Akárcsak egész Izraelt, Máriát is mélyen felkavarta Keresztelő János küldetése. Jól emlékezett a születésekor elhangzott jövendölésre. Most, hogy János kapcsolatba került Jézussal, a remény újra fellángolt benne. Ám eljutottak hozzá a Jézus titokzatos pusztai távozásáról szóló hírek is, és balsejtelmek gyötörték.

Attól a naptól fogva, amikor názáreti otthonában meghallotta az angyal bejelentését, Mária minden bizonyítékot megőrzött szívében Jézus Messiás voltáról. Nyájas, önzetlen élete arról tanúskodott, hogy Ő nem lehet más, mint Isten küldötte. Mégis érték csalódások, kétségek, és várva várta azt az időt, amikor Jézus dicsősége megmutatkozik. A halál elválasztotta Józseftől, akivel megosztotta Jézus születésének titkát. Most senkije sem volt, akinek bizalmasan feltárhatta volna reményeit és félelmeit. Az elmúlt két hónap nagyon szomorúan telt. El kellett válnia Jézustól, akinek együttérzése vigaszt jelentett számára. Eltűnődött Simeon szavain: "Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr" (Lk 2:35). Arra a háromnapi gyötrelemre gondolt, amikor Jézust örökre elveszettnek hitte, és most aggódó szívvel várta visszatértét.

A menyegzői ünnepségen találkozott vele - szelíd, szolgálatkész fiával. Csakhogy Ő már nem az volt, aki azelőtt. Tekintete megváltozott. Pusztai küzdelmének nyomait viselte, arcán a méltóság és hatalom új kifejezése bizonyította égi küldetését. Egy csoport ifjú volt vele, szemük tisztelettel követte Őt, és Mesternek nevezték. E társak elbeszélték Máriának mindazt, amit a keresztségen és másutt láttak, hallottak. Végül kijelentették: "Aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk" (Jn 1:46).

Ahogy a vendégek gyülekeztek, sokuk érdeklődését észrevehetően egy bizonyos téma kötötte le. Fojtott izgalom járta át az embereket. Kis csoportok beszélgettek csendben, de lázas hangon, és kíváncsi pillantásokat vetettek Mária Fiára. Amint Mária meghallgatta a tanítványok Jézusról szóló tanúságtételét, szíve megtelt örömmel, mert bizonyos volt benne, hogy régóta táplált reményei nem hiábavalóak. Mindamellett az emberinél magasabb szintre emelkedhetett volna, ha szent örömébe nem vegyül hajszálnyi természetes anyai büszkeség is. Látta, hogy minden tekintet Jézusra irányul, és szerette volna, ha fia bebizonyítja az egybegyűlteknek: Ő valóban Isten Megdicsőítettje. Remélte, hogy Jézusnak alkalma nyílik csodát tenni a vendégek előtt.

Mai Bibliai szakasz: Márk 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+10&version=NT-HU

Lássuk először is Pál apostol szavait: „De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítélem Krisztusért. Sőt, most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt, akiért kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem”(Fil 3:7-8). Honnan vette Pál az ötletet, hogy e világ dolgait „kárnak és szemétnek” tekintse? Természetesen Jézustól!

Ebben a fejezetben egy fiatalember sietett Jézushoz, aki nagyon gazdag volt, és vágyott az örök életre. Már mielőtt a fiatalember szükségleteivel foglalkozott volna, Jézus érezte, hogy szívből szereti ezt az embert (Mk 10:17-20).

Isten szívét szeretet töltötte be az ifjú főember iránt. A legjobbat kívánta neki, amikor így szólt hozzá: „Add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!”  (21. v.). Jézus látta, hogy a fiatalember aranya és ezüstje végül többet nyom majd a latba és kiszorítja szívéből a Mester barátsága iránti vágyat.

Lehetőségem volt, hogy a világ minden tájáról származó számtalan, szinte hihetetlen történetet megosszak sokakkal az Egyesült Államokban. Gyakran tették fel nekem a kérdést: „miért nem találkozunk ilyen csodákkal a mi országunkban is?” Válaszomban Péter és János történetére utaltam, amikor a templom lépcsőjén kolduló nyomorékkal találkoztak (ApCsel 3:6). A sánta férfi azt hitte, Péter pénzt fog adni neki, de ő inkább ezt mondta: „Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom neked.” Majd kezét kinyújtva így szólt: „Kelj fel, és járj!”

Péternek nem volt aranya, vagy ezüstje, valaminek mégis birtokában volt. Mi volt az ő kincse? A Szentlélek lakott benne! Péter ismerte Istent, hiszen Vele járt! Péter végül felismerte, hogy a Krisztussal való örök barátságánál nincsen a világon semmi fontosabb!  A gazdag ifjú sajnos nem cserélte fel aranyát és ezüstjét a bennünk lakozó Szentlélek csodálatos munkálkodásának befogadásával.

Ha arra vágysz, hogy csodák történjenek benned és körülötted, akkor nem aranyat és ezüstöt kell keresned, nem az anyagi hasznot kell hajtanod.  Nem tolakodhatsz magasabb pozíciókért. Nem szolgálhatod csupán a száddal, szavakkal Jézust. Ha úgy teszel, akkor sajnos te is megszomorodva fogod elhagyni Isten jelenlétét.

Légy inkább olyan, mint a világtalan Bartimeus, aki Jézushoz kiáltott, hogy segítsen rajta, gyógyítsa ki vakságából. S amikor a Teremtő válaszolt neki, ő félredobta aranyat érő összvagyonát, a köntösét, és Jézushoz menekült. Semmi sem állhatta útját, hogy Dávid fiához siessen (46-52. v.).

Két találkozás Jézussal, két teljesen eltérő eredménnyel. Mindez választás kérdése. Te hogyan döntesz ma?  Az Úr szeret téged, és hív, hogy légy a barátja. Ne engedd, hogy az élet hordaléka, „szemete” megszomorodott távozásra késztessen!

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis

Sabah, Malajzia

Kelet-ázsiai Oktatási Intézet

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 3 - SZOMBAT - Márk 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 964. nap

Krisztus tanítása a meggyőződés és tapasztalat szoros kapcsolatára épült. Akik tőle tanulnak, az isteni rendelés szerinti tanítókká válnak. Ha olyan ember szólja Isten igéjét, aki megszentelődött általa, akkor az Igének életadó ereje van, amely vonzóvá teszi a hallgatók számára, és meggyőzi őket élő valóságáról. Ha valaki szeretetből fogadta el az igazságot, ez megmutatkozik meggyőző modorában, hanghordozásában. Azt hozza az emberek tudomására, amit maga látott, hallott, átvett az élet Igéjéből, hogy mások is közösségben legyenek vele Krisztus ismerete által. Az Ő bizonysága - amely az oltárról vett eleven szénnel érintett ajkakról származik - igazság a fogékony szív számára, és a jellem megszenteléséért munkálkodik.

Aki pedig vágyik másoknak világosságot nyújtani, az maga is áldásban részesül. "Aki mást felüdít, maga is üdül" (Féld 11:25). Isten a mi segítségünk nélkül is elérhette volna célját, a bűnösök megmentését, de azért, hogy mi Krisztuséhoz hasonló jellemet fejleszthessünk ki, osztoznunk kell munkájában. Azért, hogy beléphessünk örömébe, hogy áldozata árán üdvözült lelkeket láthassunk, részt kell vennünk a megmentésükért folyó munkában.

Nátánael első hitvallása, amely teljes, komoly és őszinte volt, kedves zeneként hallatszott Jézus fülében. "Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél" (Jn 1:51). Az Üdvözítő örömmel tekintett a reá váró munkára: hogy a szegényeknek az örömhírt prédikálja, a töredelmes szíveket meggyógyítsa és Sátán rabjainak szabadulást hirdessen. Azokra a becses áldásokra gondolt, amelyeket az embernek hozott, és így folytatta: "Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az ember Fiára" (Jn 1:52).

Krisztus tulajdonképpen itt azt mondja: a Jordán partján megnyílt a menny, és a Szentlélek galambként reám szállott. Az a jelenet csupán jele volt annak, hogy én Isten Fia vagyok. Ha hisztek bennem, hitetek megelevenedik. Meglátjátok, hogy az ég megnyílik, és soha többé be nem zárul. Én nyitottam meg nektek. Isten angyalai felszállnak, felviszik az Atyához a szűkölködők, nyomorultak imáit, majd leszállnak az ember gyermekeihez, és áldást, reményt, bátorítást, segítséget és életet hoznak.

Isten angyalai szüntelenül kapcsolatot tartanak a menny és a föld között. Krisztus, csodáit a betegekért és szenvedőkért Isten erejével, az angyalok szolgálata révén vitte véghez.

Minden isteni áldás Krisztuson keresztül, mennyei követeinek szolgálata által árad ránk. Azzal, hogy Üdvözítőnk emberi természetet öltött magára, egyesítette a saját és Ádám bukott fiainak és leányainak érdekét, és képviseli őket a mennyei trón előtt. Ezáltal Krisztus közbenjáróvá vált Isten és ember között - közöttünk és mennyei Atyánk között.

Mai Bibliai szakasz: Márk 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+9&version=NT-HU

Márk leírása különbözik a többi három evangéliumétól. Márk teljes mértékben Isten hatalmára összpontosít. Gondolkodásmódja szerint Isten végtelen hatalmát úgy lehet a legjobban érzékeltetni, ha bemutatja, hogy Isten mit képes megcselekedni. Éppen ezért Márk evangéliuma telis tele van hatalmas cselekedetek leírásával – csodákkal – amelyek mellet a többi evangélium feljegyzései a csodák száma tekintetében elhalványulnak.

A csodák Márknál a gonosszal való találkozásokat írják le. Talán furcsának gondoljátok, hogy ezt mondom, de ez az, amiért Márkot szeretem. Ez a fejezet alátámasztja ezt a gondolatot. 

Ahogy Péter, Jakab és János épp lefelé tartottak a hegyről, ahol Jézus eljövetelének előízében volt részük, Jézus egy kétségbeesett apával találkozott. Ez az ember azért jött, hogy megtapasztalhassa az isteni hatalmat démoni erőktől megszállt fia meggyógyításában.

A tanítványok, akik a hegy lábánál időztek, nem voltak felkészülve a feladatra. Így az apa óhaja Jézus felé irányult a következő, meglehetősen kétségeskedő kérésben: „ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk”. Az apa Jézus hatalmának külső megnyilatkozására vágyott, de Jézus inkább a belső hit fontosságára irányította a figyelmet. A hitnek és a teljes átadásnak meg kell előznie az isteni hatalom megnyilatkozását.

Jézus az apát az Istennel való örök kapcsolatra akarta elvezetni. „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek” (23. vers). A gyermek apja pedig azonnal, könnyek között, így kiáltott: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemen” (24. vers).

Ez egy tökéletes ima. Szívből jövő, őszinte, megtört és kétségbeesett. Azt mondhatnám, hogy ez a legjobb ima mindnyájunknak. Sokszor azért jövünk Istenhez, hogy áldásért könyörögjünk, nem pedig azért, hogy kapcsolatban legyünk Vele. Isten arra hív bennünket, hogy tapasztaljuk meg a Vele való személyes kapcsolatot, ami magában rejti az Ő hatalmát is. Isten olyan embereket keres, akik bíznak a késői eső nagy erejében. Isten nem adhatja ezt azoknak, akik nem rendelik alá teljes egészében életüket Istennek. Mi a helyzet velünk?

Hogy miért szeretem annyira Márkot és a sok feljegyzést a sátánnal való találkozásokról? A válasz egyszerű. Ezek a feljegyzések kinyilvánítják, hogy Isten soha sem veszít. Elolvastam a Bibliát elejétől a végig, és Isten mindenhol legyőzi az ördögöt. Függetlenül attól, hogy milyen megpróbáltatások vannak jelenleg az életedben, kiálts Istenhez, keresd teljes szívvel, add át magad neki, és Ő hatalommal fog válaszolni neked.

Jim Ayer

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da

Kambodzsa

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 2 - PÉNTEK - Márk 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 963. nap

Amíg valaki az emberi tekintély vezetésében bízik, nem juthat el a megmentő igazság ismeretére. Nátánaelhez hasonlóan a magunk számára kell tanulmányoznunk Isten igéjét, és imádkoznunk a Szentlélek világosságáért. Ő, aki látta Nátánaelt a fügefa alatt, minket is látni fog az imádság titkos helyén. A világosság országának angyalai közel vannak azokhoz, akik alázatosan keresik az isteni vezetést. Krisztus egyházának megalapítása János, András, Simon, Filep és Nátánael elhívásával kezdődött. János két tanítványát irányította Krisztushoz. Egyikük, András, megtalálta testvérét, és a Megváltóhoz hívta. Ezután történt Filep elhívása, aki viszont elment Nátánaelt megkeresni. Szolgáljanak ezek a példák arra, hogy megtanuljuk a személyes erőfeszítések jelentőségét, hogy közvetlenül forduljunk rokonainkhoz, barátainkhoz, szomszédainkhoz. Vannak, akik egy életen át vallják, hogy ismerik Krisztust, de személyesen sohasem tettek erőfeszítést, hogy csak egyetlen lelket is hozzanak a Megváltóhoz. A munkát teljesen a prédikátorra hagyják, aki hivatása terén képzett lehet, mégsem végezheti el azt, amit Isten egyházának tagjaira bízott.

Sokan rászorulnak a szerető keresztény szívek szolgálatára. Sokan tönkrementek, akiket meg lehetett volna menteni, ha szomszédaik - egyszerű férfiak és nők - személyesen munkálkodtak volna értük. Sokan személyes elhívásra várnak. Magában a családban, szomszédságban, a városban, ahol élünk, van misszionáriusi munkánk, amelyet Krisztusért végezhetünk. Ha keresztények vagyunk, ez a munka örömünkre fog szolgálni. Nem mondható el valakiről, hogy megtért, míg fel nem ébred benne a vágy, hogy másoknak is elmondja: milyen hű barátra talált Jézusban. A megmentő és megszentelő igazságot nem zárhatja szívébe.

Mindazok, akik Istennek szentelték magukat, a világosság közvetítőivé válnak. Isten eszközeivé lesznek, kegyelmének gazdagságát átadják másoknak is. Ő megígérte: "Adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek" (Ez 34:26).

Fülöp azt mondta Nátánaelnek: "Jer és lásd meg!" (Jn 1:47) Nem kérte, hogy fogadja el mások meggyőződését, hanem arra buzdította, nézze meg ő maga Krisztust. Ma, amikor Jézus a mennyben van, tanítványai képviselik Őt az emberek között. A lélekmentés egyik leghatékonyabb módja, ha mindennapi életünkkel példázzuk jellemét. Másokra gyakorolt befolyásunk nem annyira attól függ, amit mondunk, inkább attól, amik vagyunk. Az emberek harcolhatnak vagy dacolhatnak érveinkkel, ellenállhatnak felhívásainknak, de az önzetlen szeretetet sugárzó élet olyan érv, amelynek nem tudnak ellentmondani. A Krisztus szelídségével jellemezhető következetes élet hatalom a világon.

Mai Bibliai szakasz: Márk 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+8&version=NT-HU

Ezt a fejezetet nevezhetnénk „vak fejezetnek” is. Az előző fejezet azzal a kijelentéssel fejeződött be, hogy „a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké”. Ezek után kitekintünk a galileai tengerre néző füves domboldalra, ahol Jézus négyezer éhes embert megvendégel (Mt 15:38), akik nagy távolságról gyalogoltak ide, hogy a nagy Tanítót hallgassák. Jézus minden lehetőséget megragadott arra, hogy enyhítsen az emberi szenvedésen.

A hatalmas csoda ellenére, hogy Jézus egy kisebb hadsereget megetetett, a 11. versben a farizeusok „mennyei jelt” kérnek. Ezek a tanítók szándékosan választották a vakságot – az Élet és az Igazság ott állt előttük és ők mégsem látták meg Őt.

Úgy tűnik, hogy a tanítványok sem voltak jobb helyzetben. A 15. versben Jézus óvja őket a farizeusok kovászától, és attól, hogy ne legyenek vakok, mint ők. De a vakság már beburkolta őket, mert teljesen eltévesztették a lényeget. Azt gondolták, hogy Jézus a kenyérről beszélt.

De Jézusnak megvan a gyógymódja úgy a fizikai, mint a lelki vakságra. A 22. versben egy vak embert hoznak Jézushoz. Jézus ráköp csukott szemére, mintha újra akarta volna formálni az agyagból, amelyből Ádám formáltatott és amiből működésképtelen teste vétetett; és a világmindenség Teremtője új szemet adott ennek az embernek.

Milyen jó lett volna, ha a 33. vers megelőzte volna a 29-et! A 33. versben a Péteren keresztül munkálkodó ördög dorgálást kap. A 29. versben Péter szemei egy pillanatra megnyílnak és betekintést kap abba, hogy Jézus a Krisztus. De a vak ember újjáteremtett szeméhez hasonlóan Péter csak részlegesen látott, és a 33. versben a látása újra elhomályosodott.

Hogyan kapjuk a látásunkat? Hogyan válhatnak lelki szemeink teljesen működőképessé? Úgy, hogy megengedjük, hogy Isten megmosson bennünket az életnek vizével. Ahhoz, hogy ez megtörténjék, közelebb kell húzódnunk a Teremtőhöz. A 34-38. versek elmondják a követelményeket és kérdéseket tesznek fel az örökös jó látással kapcsolatosan. A látás az alárendeléssel kezdődik: „ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” Olvasd újra a fejezet utolsó verseit, és amikor ezt teszed, fedezd fel, hogy meghitt párbeszédbe kezdesz Uraddal – azzal a valakivel, Aki kész visszaadni a látásodat. 

Jim Ayer

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da

Kambodzsa

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 1 - CSÜTÖRTÖK - Márk 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 962. nap

A töredelem, a hit és a szeretet teszi képessé a lelket, hogy elfogadja a mennyei bölcsességet. A szeretet által munkálkodó hit az ismeretek kulcsa, és mindenki, aki szeret, "ismeri az Istent" (1Jn 4:7).

János apostol őszintén, mélyen szerető, heves, de elmélkedő ember volt. Egyre inkább felismerte Krisztus dicsőségét - nem azt a világi pompát és hatalmat, amiben reménykedni tanították, hanem "az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:14). Elmerülten szemlélte ezt a csodálatos dolgot.

András vágyakozott, hogy megossza a szívét betöltő örömöt. Testvére, Simon keresésére indult, és így kiáltott: "Megtaláltuk a Messiást" (Jn 1:42). Simont nem kellett kétszer hívni. Ő is hallotta Keresztelő János prédikálását, sietett tehát az Üdvözítőhöz. Krisztus tekintete megnyugodott rajta, olvasott jellemében, élettörténetében. Lobbanékony természetét, szerető, együttérző szívét, becsvágyát, önbizalmát, bukásának történetét, bűnbánatát, munkásságát, mártírhalálát - a Megváltó mindezt látta, és így szólt: "Te Simon vagy, a Jóna fia, te Kéfásnak fogsz hivatni, ami megmagyarázva: Kőszikla" (Jn 1:43).

"A következő napon Galileába akart menni Jézus és találkozott Fileppel és monda neki: Kövess engem" (Jn 1:44). Filep engedelmeskedett a parancsnak, és azonnal Krisztus munkása lett.

Filep hívta Nátánaelt, aki a tömegben volt, amikor Keresztelő János Jézusra, Isten Bárányára mutatott. Nátánael Jézusra tekintett, és csalódást érzett. Lehetséges, hogy ez az ember, aki a nehéz munka és szegénység jegyeit viseli magán, a Messiás? Nátánael mégsem tudta visszautasítani Jézust, mivel János üzenete meggyőződést ültetett szívébe.

Amikor Filep hívta, Nátánael visszavonultan elmélkedett egy csendes ligetben János kijelentéseiről és a Messiásra vonatkozó próféciákról. Azért imádkozott, hogy ha a János által kijelentett személy a szabadító, felismerhesse ezt, és a Szentlélek nyugodjék meg rajta, és biztosítsa, hogy Isten meglátogatta népét, és felemelte értük az "üdvösség szarvát" (Lk 1:69). Filep tudta, hogy barátja kutatja a próféciákat, és míg Nátánael imádkozott a fügefa alatt, rátalált rejtekhelyére. Gyakran imádkoztak együtt ezen a lomboktól borított, magányos helyen.

Az üzenet: "Megtaláltuk, aki felől írt Mózes a törvényben, és a próféták" (Vö. Jn 1:46); Nátánael számára közvetlen válasz volt ez imáira. Filep hite azonban még ingatag volt. Kétkedve tette hozzá: " . . . a názáreti Jézust, Józsefnek fiát" (Jn 1: 46). Az előítélet ismét feltámadt Nátánael szívében. Felkiáltott: "Názáretből származhat-e valami jó?" (Jn 1:47)

Filep nem szállt vitába. Így szólt: "Jer és lásd meg! Látá Jézus Nátánaelt őhozzá menni és monda őfelőle: Ímé egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen" (Jn 1:47-48). Nátánael meglepetten kiáltott fel: "Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál" (Jn 1:49).

Ez elég volt. Az isteni Lélek, aki bizonyságot tett Nátánaelnek, amint magányosan imádkozott a fügefa alatt, most Jézus szavaival szólt hozzá. Bár kétségek közt, valamelyest engedve az előítéleteknek, de az igazság utáni őszinte vággyal jött Nátánael Krisztushoz, és most vágya betelt. Hite fölülmúlta azét, aki Krisztushoz hozta. Ezt mondta: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izrael Királya!" (Jn 1: 50)

Ha Nátánael a rabbik vezetésében bízott volna, nem találta volna meg Jézust. Amit maga látott és tapasztalt, az tette tanítvánnyá. Így van ez ma is, az előítélet sokakat tart vissza a helyes úttól. Milyen más eredményre jutnának a "jöjj és lásd meg" elv alapján!

Mai Bibliai szakasz: Márk 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+7&version=NT-HU

Az ördögnek az a célja, hogy a figyelmünket az élet kis dolgaira terelje, és elterelje a legfontosabbról, a világmindenség Teremtőjével való közösségről. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged” (Jn 17:3). Abban biztos lehetsz, hogy sok dolog lesz az életben, ami igényt tart a figyelmedre. Minden apró dolog előtérbe kerül, hogy eltántorítson a Jézussal való barátságtól és a vele való közösségtől. Egyesekben viszont olyan nagy a vágy Krisztus iránt, hogy semmi sem tudja eltéríteni őket Tőle.  

A kanaánita asszony ilyen volt. Hallott Jézusról és eldöntötte, hogy segítséget fog kérni megszállott lányának, függetlenül attól, hogy ezért mit kell elszenvednie. Nem sokkal ezelőtt fel kellett fedeznie azt, hogy az ördög a tizenkét apostolban munkálkodott. Mindnyájan azt mondták Jézusnak, hogy küldje őt el (Mt 15:23). Egy ideig úgy tűnt, hogy Jézus is figyelmen kívül hagyja segélykérését.   

De a Királynak ettől a gyermekétől nem lehetett megtagadni az áldást, amit keresett, függetlenül az újában álló akadályoktól. Lányának csodára volt szüksége – szabadításra az őt megszálló démon hatalmából. Minden szeretetmorzsát elfogadott a lánya számára, Isten minden ígéretét összekötötte és Jézus lábai elé vetette, és Jézus nem tudta átlépni azokat. Az asszony tudta, hogy a kutyák is azzal táplálkoznak, ami a család asztaláról megmarad és így ő is erőt kaphat Istentől és Jézustól. Jézus rátekintett, és ezt mondta: „eredj el; az ördög kiment a lányodból.”

Valaki egyszer ezt mondta: „Tartsd fontosnak a fontos dolgokat!” Szeretnél sikeres lenni a mennyei dolgokban? Jézussal akarsz maradni egy csapatban és közösségben a körülményektől függetlenül? Sok gyülekezeti tag elhagyja a gyülekezetet, mert megbántotta a presbiter vagy a diakónus, vagy talán épp a lelkész. Hiszem azt, hogy Jézus ennek az asszonynak a történetét értem és érted örökítette meg – főleg azért, hogy bátorítson. Függetlenül attól, hogy mi történt az életedben, ne engedd, hogy bármi is eltávolítson Jézus ölelésétől, és attól, hogy az Ő csapatában maradj! Tedd ezt, és megkapod a megígért áldást!

Jim Ayer
Az Adventista Világrádió alelnöke

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da

Kambodzsa

Fordította Gősi Csaba