Higgyetek az Ő prófétáinak - október 6 - VASÁRNAP - 1 Krónikák 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 4. fejezet 1545. nap

4. A valdensek

Az igazság fényét nem lehetett teljesen kioltani abban a sötétségben sem, amely a pápai fennhatóság hosszú időszaka alatt borult a földre. Istennek minden korban voltak tanúbizonyságai - olyan emberek, akik hitték, hogy Krisztus az Isten és ember közötti egyetlen közbenjáró; akik az élet egyedüli szabályának a Bibliát tartották, és megszentelték az igazi szombatot. Az utókor soha nem fogja megtudni, hogy milyen sokat köszönhet a világ ezeknek az embereknek. Eretneknek bélyegezték őket. Indítékaikat megkérdőjelezték, jellemüket befeketítették, írásaikat betiltották, elferdítették vagy megváltoztatták. Ők mégis szilárdan kitartottak, és hitüket századról századra minden eljövendő generáció számára szent örökségként tisztán őrizték meg.

A mennyei könyvek megörökítették mindazt, amit Isten népe a Róma hatalomra jutása utáni sötét századokban átélt. Nem sokat írtak róluk. Üldözőik vádiratain kívül nem sok nyomát találjuk létezésüknek. Kómának az volt az elve, hogy a tantételeitől és rendelkezéseitől való eltérés minden emlékét fel kell számolni. Róma minden eretnek személyt és írást igyekezett megsemmisíteni. Ha gazdag vagy szegény, nagy vagy kicsi kétségbe vonta vagy megkérdőjelezte a pápai dogmák létjogosultságát, ez elég volt ahhoz, hogy életével fizessen érte. Róma minden olyan feljegyzést el akart tüntetni, ami a kiszakadtakkal szembeni kegyetlenségéről tanúskodott. Pápai zsinatok intézkedtek arról, hogy a tűz martaléka legyen minden ilyen feljegyzést tartalmazó könyv vagy írás. A nyomtatás feltalálása előtt kevés könyv volt, és azokat is nehéz volt megőrizni; ezért nem sok akadálya volt annak, hogy a katolicizmus megvalósítsa szándékát.

A Róma fennhatóságához tartozó területen egyetlen vallásközösség sem élvezhette sokáig zavartalanul lelkiismereti szabadságát. A pápaság, mihelyt hatalomhoz jutott, kinyújtotta kezét, hogy szétmorzsoljon mindenkit, aki nem volt hajlandó elismerni; és egyik egyház a másik után hódolt meg előtte.

Nagy-Britanniában már nagyon korán gyökeret vert az őskereszténység. Az evangéliumot, amelyet Anglia őslakói az első századokban elfogadtak, akkor még nem fertőzte meg a pápai egyház hitehagyása. A pogány császároktól elszenvedett üldözés volt az egyetlen "ajándék", amelyet Nagy-Britannia első gyülekezetei Rómától kaptak. Az üldözés ezeket a távoli partokat is elérte. Sok keresztény, aki elmenekült az angliai üldözés elől, Skóciában talált menedéket. Az igazságot, amely innen Írországba is eljutott, ezek az országok örömmel fogadták.

Amikor a szászok betörtek Nagy-Britanniába, a pogányság jutott uralomra. A hódítók méltóságukon alulinak tartották, hogy foglyaiktól tanuljanak, ezért a keresztények kénytelenek voltak a hegyekben és mocsaras vidékeken menedéket keresni. A világosság egy ideig ugyan elrejtve, de tovább fénylett. Egy évszázaddal később Skóciában olyan fénnyel ragyogott fel, hogy távoli országokba is bevilágított. A szett életű Colomba és munkatársai elhagyták Írországot, és missziómunkájuk központjává Iona magányos szigetét tették, ahol maguk köré gyűjtötték a szétszóródott hivőket. Valaki közülük a bibliai szombatot is megtartotta. Így a nép megismerte ezt az igazságot is. Ionában egy iskola létesült, ahonnan nemcsak Skóciába és Angliába küldtek misszionáriusokat, hanem Németországba, Svájcba, sőt Olaszországba is.

Róma azonban Nagy-Britanniára szegezte tekintetét, és elhatározta, hogy fennhatósága alá vonja. Misszionáriusai a hatodik században vállalkoztak a pogány szászok megtérítésére. A büszke barbárok szívesen fogadták őket, és a hittérítők sokezrüket rábírták a katolikus vallás követésére. E munka során a pápai vezetők és híveik szembe találták magukat az őskeresztény hit követőivel. Éles volt közöttük a különbség. Az utóbbiak egyszerűek, alázatosak voltak; jellemük, tanításaik, viselkedésük bibliai volt. Az előbbiek viszont a katolicizmus babonájáról, pompájáról és gőgjéről tanúskodtak.

Róma megbízottja követelte, hogy ezek a keresztény gyülekezetek ismerjék el a pápa fennhatóságát. A britek szelíden azt válaszolták, hogy ők minden embert szeretni akarnak, de a pápának nincs joga ahhoz, hogy uralkodjék az egyházon, és csak annyira tudnak engedelmeskedni neki, amennyire az Krisztus bármelyik követőjét megilleti. Róma újra és újra megkísérelte engedelmességre bírni őket, de ezek az alázatos keresztények, Róma megbízottainak hivalkodásán elcsodálkozva, rendületlenül azt válaszolták, hogy Krisztuson kívül nem ismernek más mestert. Ekkor mutatkozott meg a pápaság valódi szelleme. A római vezető ezt mondta: "Ha nem akarjátok fogadni a testvéreket, akik békét hoznak nektek, akkor fogadni fogjátok az ellenséget, aki háborút hoz nektek. Ha nem akarjátok velünk együtt hirdetni a szászoknak az élet útját, akkor ők fognak halálos csapást mérni rátok. "' Ezek nem üres fenyegetések voltak. Róma háborút indított, cselszövéshez és megtévesztéshez folyamodott a bibliai hit e bizonyságtevői ellen, mígnem Nagy-Britannia gyülekezetei megsemmisültek, vagy behódoltak a pápai hatalomnak.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+21&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+21&version=NT-HU

A vezetői képesség Isten értékes ajándéka, amit nagyon gondosan kell használni. Áldás vagy átok forrása is lehet. Pályájuk elején, vagy egy új munkában a vezetők általában bölcsek, és hallgatnak másokra. Aztán, amikor hatalmuk megszilárdul, abba a kísértésbe esnek, hogy a saját elképzeléseiket gondolják a legjobbnak, és nehezen kezelik az ellenvéleményeket.

Dávid sikeres volt katonai hadjárataiban. Belső és külső ellenfeleket győzött le. Betsabéval elkövetett bűnétől legyengítve azonban – józan ítélőképessége hiányában – elrendelte, hogy számlálják meg a harcra alkalmas embereket.

Joáb, Izrael seregeinek főparancsnoka megmondta a királynak, hogy nem ért egyet ezzel a döntéssel. Tapasztalatból tudta, hogy Isten az, aki harcolt az embereiért, sokszor olyan erővel ruházva fel őket, hogy egy katona képes volt tíz vagy még annál is több ellenfelet legyőzni. Véleménye szerint a sereg megszámlálása Isten iránti bizalmatlanságot jelentett. A király nem hallgatott Joáb érveire, és az összeírás megtörtént.

Isten látta, hogy amit tettek, az valami rossz, hiszen a számokra, és emberi erőre akartak hagyatkozni. Azzal az üzenettel küldte Gád prófétát a királyhoz, hogy szenvedés és halál lesz a nép sorsa. Maga az Úr angyala hajtotta végre a büntetést.

Rossz vezetői döntésének – amely egy szellemileg és érzelmileg beteg szív gyümölcse volt –  következményeit szemlélve Dávid beismerte: „…Én vagyok, aki vétkeztem, és igen gonoszul cselekedtem…”(1Krón 21:17 – új prot. ford.) Bűnbánata után a dögvész megszűnt.

Dávid tapasztalata megmutatja, hogy egy vezető döntéseinek komoly következményei vannak az őt követők boldogságára és jólétére nézve. Ennek a felismerésnek saját szívük felülvizsgálatára és döntéseikben való óvatosságra kell ösztönöznie a vezetőket.

Drága Istenünk, áldj meg minden vezetőt, hogy befolyásukat mások szolgálatára és védelmére használják, és ne önmaguk felmagasztalására!

Jobson Santos

218. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  4. fejezetéhez (október 6-12.).

Azok az országok, amelyeket „10/40-es ablakként” ismerünk, és amelyek konfliktusos területeken találhatóak és kormányuk korlátozza a vallási és/vagy politikai szabadságot hitben vagy kifejezésre juttatásban, sok misszionárius pár és család otthonává váltak. Annak ellenére, hogy az életük veszélyben van, ezek az emberek valódi tapasztalatot szereztek Istennel és hihetetlen megtéréstörténetek tanúi voltak.

A valdensek szintén döntő szerepet játszottak a múltban. Istennek odaszentelvén magukat, ezek a férfiak és nők nem engedték, hogy bármilyen ellenállás is aláássa hitüket. Amikor a tűz lángjaival vagy éles fegyverekkel kerültek szembe, egyenesen és eltökélten álltak, készen arra, hogy bátor és határozott bizonyságát adják Istenben való bizodalmuknak. Minél jobban üldözte őket a Római egyház, annál elszántabbak lettek a bibliai igazság védelmezésében. Még gyermekeiket és fiataljaikat is arra nevelték, hogy halálukig védjék a hitüket.

Nem mindannyian arra kaptunk megbízást, hogy veszélyes és távoli helyeken prédikáljunk, azonban arra igen, hogy bárhol is vagyunk, ragyogtassuk fényünket, és az örökkévaló evangélium üzenetét tisztán hangoztassuk. Csak úgy, mint a valdenseknél, a mi munkánknak is elsősorban az otthonunkban kell kezdődni. Ha személyekkel és családokkal dolgozunk, a Szentlélek lehetővé teszi számunka, hogy Isten utolsó hívását hirdessük a világ számára.

Legyen a mi válaszunk minden nap az Úr számára: „Itt vagyok, küldj engem.”

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 5 - SZOMBAT - 1 Krónikák 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1544. nap

A pápaság a világ kényura lett. Királyok és császárok hajoltak meg a római pápa rendeletei előtt. Úgy tűnt, hogy a pápa az emberek földi és örökkévaló sorsát a kezében tartja. Róma tanításait évszázadokon át embermilliók fogadták el fenntartás nélkül, szertartásait tisztelettel gyakorolták, ünnepeit általánosan megtartották; papságát tisztelték, és bőkezűen támogatták. A római egyháznak azóta sem volt ennél nagyobb tekintélye, pompája és hatalma.

De "a pápaság dele a világ éjféle volt"." A Szentírás szinte teljesen ismeretlen volt, nemcsak a nép, de a papság körében is. A régi idők farizeusaihoz hasonlóan a pápai vezetők gyűlölték a világosságot, amely leleplezte bűneiket. Miután eltávolították Isten törvényét, az igazság normáját, korlátlan hatalmat gyakoroltak, és gátlástalanul vétkeztek. Eluralkodott a csalás, a kapzsiság és a tékozlás. Az emberek semmiféle bűncselekménytől nem riadtak vissza, ha általa vagyonhoz vagy magas álláshoz juthattak. A pápák és főpapok palotái a legnagyobb erkölcstelenség színhelyei voltak. Egyes pápák olyan felháborító bűnöket követtek el, hogy a világi uralkodók megpróbálták eltávolítani ezeket az egyházi méltóságokat. Európa századokon át egy helyben topogott a tudományok, a művészetek és a műveltség terén. A kereszténységet erkölcsi és szellemi bénultság szállta meg.

A világ állapota a római uralom alatt Hóseás próféta szavainak félelmetes és letagadhatatlan teljesedését mutatta: "Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged... És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a te fiaidról. " "Nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön. Hamisan esküsznek és hazudnak, és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek. és egyik vér a másikat éri" (Hós 4:6.1-2). Ez lett a következménye annak, hogy száműzték Isten Igéjét.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+20&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+20&version=NT-HU

Úgy tűnt, minden rendben megy Izraelben. Az ellenséges seregeket évről évre legyőzték. Olyan jól mentek a dolgok, hogy Dávid úgy látta, nem szükséges elkísérnie a Rabbát, az amálekiták fővárosát megtámadó seregét.

A sikernek megvannak a maga buktatói. Hiábavaló, tisztátalan gondolatok, hiúság és a gonoszság sok egyéb formája, a jó időkben több mint a hányattatás idején.

Mialatt Joáb és katonái az életüket kockáztatják, Dávid buja gondolataiban merül el, amelyek le is győzik őt. Házasságtörést követ el Betsabéval, és elrendeli Uriás megölését. Szomorú vége ez annak, ami Dávid számára ártalmatlannak tűnt. A bűn zsoldja a halál. A rossz gondolatok helytelen érzéseket szülnek, amelyek végzetes tettekben teljesednek ki.

Amikor az ammóniak fővárosát gyakorlatilag legyőzték, Dávidot odavitték, hogy vezesse a végső ütközetet. Rabba városa romokban hevert, és Dávidé lett a dicsőség. Elnyomás és erőszak következett. Sok ammóni várost feldúltak, és lakóikat kemény fizikai munkára kényszerítették.

A tény, hogy Dávid a saját fejére helyezte a legyőzött király koronáját, nagy jelenetősséggel bírt, de Isten szemében nem volt fontos. Amikor helyet adunk életünkben a bűnnek, az értékrendünk felborul.

Isten a becsületes életet értékeli, ami a vele való bensőséges kapcsolat gyümölcse. Ha nem találunk örömet az imádkozásban és Isten jóságán való elmélkedésben, ha szokásaink a dicsekvés és a ravaszkodás felé hajlanak, akkor életünk kudarcok sorozata lesz, még ha az emberek tetszését elnyerjük is.

Igazságos Bíró „Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt 139:24 – új prot. ford.)

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 4 - PÉNTEK - 1 Krónikák 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1543. nap

Rómának szüksége volt még egy koholmányra ahhoz, hogy hasznot húzhasson tagjának rettegéséből és bűneiből. Ezt a búcsú tana szolgáltatta. A pápa teljes bűnbocsánatot ígért a múltban és a jelenben elkövetett, valamint a jövőben elkövetendő bűnökre, és a büntetés elengedését ígérte mindazoknak, akik részt vesznek a keresztes háborúkban. E háborúkkal az volt a pápa célja, hogy kiterjessze földi uralmát, megbüntesse ellenségeit, és kiirtsa azokat, akik meg merik tagadni lelki tő hatalmát. Ez a tan arra is kioktatta az embereket, hogy az egyháznak fizetett pénzzel egyrészt megszabadulhatnak bűneiktől, másrészt kiszabadíthatják elhunyt barátaik lelkét a kínzó lángokból. Ilyen eszközök alkalmazásával Róma megtöltötte kincstárát, és elősegítette Krisztus állítólagos képviselőinek csillogását, fényűzését és kicsapongását. Krisztusnak pedig nem volt fejét hova lehajtania.'

Az úrvacsora bibliai szertartását kiszorította a miseáldozat, ami egyenlő a bálványimádással. A papok azt állították, hogy a szertartások alatt az egyszerű kenyér és bor Krisztus valóságos testévé és vérévé alakul át.' Istenkáromló vakmerőséggel nyíltan állították, hogy van hatalmuk Istent - a mindenség Alkotóját - teremteni. A keresztényeknek halálbüntetés terhe mellett hitet kellett tenniük e borzasztó, mennyet sértő tanítás mellett. Tömegeket dobtak a lángok közé, akik erre nem voltak hajlandók."

A XIII. században jött létre a pápaság legiszonyatosabb gépezete: az inkvizíció. A sötétség fejedelme ösztönözte erre a pápai hierarchia vezetőit. Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket. "A nagy Babilon... részeg vala a szentek vérétől. " A mártírmilliók szétroncsolt teste bosszúért kiáltott Istenhez a hitehagyó hatalom ellen.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+19&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+19&version=NT-HU

Dávid és Náhás, az ammoniták királya jó kapcsolatot ápolt egymással. Náhás király halálakor Dávid követeket küldött az ammonitákhoz, hogy kifejezze részvétét Náhás fiának, Hánunnak. Az új király tanácsadói azonban tévesen állították be Dávid szándékát, és megalázták a követeit, majd megnyírva, és csaknem ruhátlanul visszaküldték őket.

Azonban az ammoniták ahelyett, hogy bocsánatot kértek volna az ellenségeskedésükért, inkább továbbléptek a büszkeség és erőszak ösvényén. Katonákat fogadtak Mezopotámiából, hogy előkészítsenek egy támadást Izrael népe ellen.

Amikor az izraeli hadsereg kivonult a harcmezőre, észrevették, hogy bekerítették őket. Előttük az ammoniták, mögöttük a mezopotámiaiak és a szíriai lovas szekerek állomásoztak. Jóáb kettéválasztotta a seregét, és az egyik felét a testvére, Abisai parancsnoksága alá helyezte, majd ezt mondta: „Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek. Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami néki tetszik” (1Krón 19:12-13). A bajtársi szellem a két izraelita hadvezér között és az Istentől kapott értelem végül győzelemre segítette őket.

Röviddel később Hánun király felbérelte az arméniai (szíriai) katonákat az Eufrátesz folyón túlról. Hadadézer elküldte hadvezérét egy hatalmas sereggel, de vereséget szenvedtek. Ettől fogva a szíriaiak elutasították az ammoniták mindennemű segítségkérését.

A diplomácia nem mindig elég, hogy a zsarnokokon felülkerekedjünk. Amikor külső és belső ellenségekkel küzdünk, kiáltsunk az Úrhoz, és ő győzelmet ad nekünk.

Seregek Istene, a bűn elleni harcban kérünk segíts meg minket, hogy megtegyük azt, ami  a mi  részünk, és bízzunk a Te szabadításodban!

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 3 - CSÜTÖRTÖK - 1 Krónikák 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1543. nap

A csalatkozhatatlanság e védelmezőjének zsarnokságát nagyszerűen illusztrálja az a történet, amelyből megtudjuk, miként bánt a pápa IV. Henrik német császárral. A pápa kiátkozta és trónjától megfosztotta ezt az uralkodót, mivel olyan merész volt, hogy a pápa tekintélyét semmibe vette. Henrik, megrémülve fejedelmei hűtlenségétől és fenyegetéseitől, akik a pápai rendelkezés nyomán fellázadtak ellene, szükségesnek látta, hogy megbéküljön Rómával. Feleségének és egyik hűséges szolgájának kíséretében a tél közepén átkelt az Alpokon, hogy megalázkodjék a pápa előtt. Henriket, amikor megérkezett a palotához, ahova Gergely visszavonult, kísérőitől megfosztva egy külső udvarba vezették, és ott a kemény téli hidegben fedetlen fővel, mezítláb, szánalmas öltözékben várta, hogy a pápa maga elé bocsássa. A pápa csak háromnapi böjt és a gyónás után kegyeskedett megbocsátani neki. De Henrik még így sem vehette vissza uralkodási jelvényeit, és nem gyakorolhatta császári hatalmát addig, amíg a pápa erre engedélyt nem adott. Gergely pedig diadalittasan azzal hencegett, hogy kötelessége letörni a királyok gőgjét. Micsoda éles ellentét van e dölyfös főpap pöffeszkedő büszkesége és annak a Krisztusnak a szelídsége és alázatossága között, aki szívünk ajtajánál bebocsátást kér, hogy bocsánatot, békét hozva beléphessen, és aki így tanította tanítványait: "Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok" (Mt 20 : 27) .

Az egymást követő századok Róma egyre több tévtanításának voltak tanúi. A pogány filozófusok tanításai már a pápaság megalakulása előtt figyelmet keltettek, és befolyást gyakoroltak az egyházra. Sokan, akik névlegesen megtértek, még mindig ragaszkodtak pogány filozófiájuk tanításaihoz, és nemcsak ők maguk tanulmányozták továbbra is, hanem másokat is ösztönöztek rá, hogy így befolyásukat kiterjeszthessék a pogányokra. Ekképpen súlyos tévedéseket vittek be a keresztény vallásba. Kiemelkedő volt ezek között az ember természetes halhatatlanságában és a halál utáni öntudatos állapotban való hit. Róma ezzel a tantétellel alapozta meg a szentek segítségül hívásának és Szűz Mária imádásának tanát. Ebből származik az az eretnekség is, amely szerint a megátalkodottak örökké gyötrődni fognak. Ez a tanítás már korán bekerült a pápai tanok közé.

Így elkészült az út annak a másik pogány koholmánynak a bevezetéséhez is, amelyet Róma purgatóriumnak nevez, és a hiszékeny, babonás tömegek rémítgetésére használ. Ezzel az eretnekséggel alapozta meg azt az állítását, hogy van egy kínzóhely, ahol azok, akik nem szolgáltak rá az örök kárhozatra, addig szenvednek a bűneik miatt, amíg meg nem tisztulnak, és bebocsátást nem kapnak a mennybe.'

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 18

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+18&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+18&version=NT-HU

Ez a bibliai beszámoló arról szól, hogy Dávid becsületesen és igazságosan uralkodott egész Izrael felett. Mily’ boldog az a nép, amelynek vezetői igazságosan kormányoznak, nem nyomják el a szegényeket, és nem részesítik előnyben a gazdagokat!

Hűsége miatt Isten egymás után adta Dávid kezébe az ellenségeit. Megverte az edomitákat, moábitákat, ammonitákat, filiszteusokat, és az amálekieket. Az ezüstöt és az aranyat, amiket ezektől a nemzetektől vettek el, az Úrnak szentelték. Mind a kisebb, mind a nagyobb győzelmekben Dávid alázatosan tudatosította mindenkiben, hogy ezek a győzelmek csakis Isten vezetésének köszönhetőek, akinek védő keze óvta őt és katonáit.

A sikeres és igazságos királyságot nem egy éjszaka alatt építette fel Dávid. Időt vett igénybe, hogy megvalósítsa ezeket a győzelmeket. A magas rangú kormányzati tisztviselőknek fontos szerepe volt abban, hogy a nép politikai és lelki értelemben jólétben élt-e vagy sem. Az ő segítségükkel Dávid kiterjesztette királyságát az Eufrátesz folyó partjáig (3. vers). Segítőinek nevét is feljegyezte a krónikás, így tisztelegve előttük azokért a tettekért, amiket Isten népéért vittek végbe.

A nemes jellem felépítése időt vesz igénybe. A Szentlélek az emberek és a körülmények által segít abban, hogy felülkerekedjünk jellemünk hibáin. Legyünk hálásak azoknak, akik jó hatással vannak életünkre! Adjunk nekik helyet tisztelettel az emlékeinkben és az imáinkban!

Szerető Istenünk, köszönetet mondok Neked azokért a személyekért, akik bátorságot adtak, hogy a Te álmaid irányába tudjak növekedni.

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 2 - SZERDA - 1 Krónikák 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1542. nap

Azt a néhány hűségest, aki az igazi fundamentumra épített (lKor 3:10-11) elbizonytalanította és hátráltatta a munkát gátló hamis tanítás. Egyesek szívesen mondogatták ugyanazt, mint Jeruzsálem falának építői Nehémiás korában: "Fogytán van ereje a teherhordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni" (Neh 4:10). Elcsigázva az üldözés, megtévesztés, romlottság és minden egyéb akadály elleni folytonos harctól, amit Sátán a haladás fékezésére kigondolt, a hűséges építők közül is néhányan elcsüggedtek. A békesség kedvéért, valamint vagyonuk és életük biztonsága érdekében leléptek az igazi fundamentumról. Mások azonban, nem félve ellenségeik támadásaitól, bátran kijelentették: "Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek! " (14. v.) És folytatták a munkát. Mindegyikük oldalán ott volt a kard (Ef 6: 17).

Minden korban ugyanez a gyűlölködő, az igazsággal szemben álló lelkület fűtötte Isten ellenségeit. De Isten szolgáinak ébereknek és kitartóknak kell lenniük. Krisztus szavai, amelyeket az első tanítványokhoz intézett, követőinek az idők végén is szólnak: "Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!" (Mk 13:37).

Mintha a sötétség egyre jobban sűrűsödött volna. A képimádás általánossá vált. Gyertyákat égettek a képek, a szobrok előtt, és imádkoztak hozzájuk. Elterjedtek a legképtelenebb és legbabonásabb szokások. Az embereket annyira hatalmába kerítette a babona, hogy a józan észre már nem hallgattak. Maguk a papok és püspökök is élvhajhászók, érzékiek és romlottak voltak. A nép pedig, amely tőlük várt eligazítást, óhatatlanul tudatlanságba és erkölcsi romlottságba süllyedt.

A pápai hatalom növelésére a XIV, században VII. Gergely pápa egy újabb lépést tett: kihirdette, hogy a római egyház tökéletes. Közzétett tételei egyikében kijelentette, hogy a Szentírás szerint az egyház soha nem tévedett, és soha nem is fog tévedni. De ezt az állítást szentírási bizonyítékok nem kísérték. Az önhitt főpap arra is jogot formált, hogy császárokat eltávolítson. Kijelentette, hogy egyetlen határozatát sem változtathatja meg senki, neki viszont joga van mások döntéseit megváltoztatni.'

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+17&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+17&version=NT-HU

Miután a frigyládát Jeruzsálembe hozatta, Dávid gondolkodni kezdett azon, hogy mi mást tudna még tenni, ami előrébb vinné Isten ügyét. Arra a következtetésre jutott, hogy jó ötlet lenne építeni egy alkalmasabb, állandó helyet a frigyláda számára.

Dávid megosztotta a szent templommal kapcsolatos álmát tanácsadójával, Nátán prófétával. Kezdetben a prófétának is tetszett az ötlet, azonban az Úr megüzente Nátánnal Dávid királynak, hogy nem szabad nekifognia a munkának, mert majd egyik fia fogja felépíteni a templomot.

Érdekes viszont, hogy bár nem építhette fel a templomot, Isten üzenete mégis örömmel töltötte el Dávidot. Különlegesnek érezte magát azért, amit Isten addig tett érte, és azért, amit még tenni fog az életében.

Röviden: Isten azt mondta Dávidnak, hogy mivel házat szerettél volna építeni nekem, én felépítem a te házadat, a te királyságodat, és megsegítem az utódaidat. Amikor az Úrtól kapunk álmot, Isten a legmélyebb vágyaink teljesítésén dolgozik. Ahogy a Szentírás mondja: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti” (Zsolt 37:5).

Dávid idejében az uralkodók egyik fő gondja az volt, hogyan szavatolják saját és utódaik fizikai biztonságát. Igen gyakoriak voltak a cselszövések és árulások. Isten újra biztosította Dávidot arról, hogy egyik fia követni fogja őt a trónon, és Izrael trónján mindig az ő utódai fognak uralkodni. Sajnos Dávid utódai elbuktak, amikor az Urat kellett volna követniük. Dávid dinasztiája mégis kiteljesedett Krisztusban, Dávid vér szerinti utódjában.

Dávidot nagyon lelkesítette, hogy ő az, aki Istentől ilyen szeretetteljes ígéreteket kapott. Megértette, hogy az üzenet Isten bölcsességét közvetítette felé, az Úrét, aki mindent tud, és elkötelezetten munkálkodik azért, hogy megáldja és megvédje Dávid utódait.

Bölcsesség Istene, segíts meg minket, hogy úgy láthassuk  tanításaidat, mint amelyek kifejezik hatalmas szeretetedet és törődésedet irántunk!

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 1 - KEDD - 1 Krónikák 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1541. nap

A római egyház hatalomra jutása a sötét középkor kezdetét jelezte. Hatalma növekedésével mélyült a sötétség. Az emberek hite Krisztus, az igazi fundamentum helyett a római pápa személyére épült. Bűneik bocsánatát és örök üdvösségüket nem Isten Fiától, hanem a pápától, valamint a pápa által felhatalmazott papoktól és főpapoktól várták. Azt tanulták, hogy földi közbenjárójuk a pápa, és hogy a pápa közvetítése nélkül senki sem közeledhet Istenhez. Azt is mondták, hogy a pápa Istent helyettesíti, és ezért feltétlen engedelmességgel tartoznak neki. E követelményekkel szembeni engedetlenség elég ok volt arra, hogy a vétkesek testet és lelkét a legszigorúbb büntetéssel sújtsák. Így terelték az emberek figyelmét Istenről gyarló, tévedő és kegyetlen emberekre; sőt mi több, magára a sötétség fejedelmére, aki általuk gyakorolta hatalmát. A bűnt a szentség köntösébe bújtatták. Amikor a Szentírást elnémítják, és egyes emberek magukat teszik Isten helyére, akkor a következmény csak csalás, megtévesztés és eldurvulás lehet. Az emberi törvények és hagyományok felmagasztalását erkölcsi romlottság követte. Mindig ez a következménye annak, ha Isten törvényét félredobják.

Veszélyes napok voltak ezek Krisztus egyháza számára. Kevesen hordozták híven Krisztus zászlaját. Bár az igazság nem maradt bizonyságtevők nélkül, időnként mégis úgy tűnt, hogy a tévelygés és a babona diadalmaskodik, és az igaz vallást száműzi a földről. Isten evangéliuma eltűnt a szem elől, a vallási formák pedig megsokszorozódtak, és az emberekre szigorú követelmények terhe nehezedett.

Nemcsak arra tanították őket, hogy a pápát tartsák közbenjárójuknak, hanem arra is, hogy saját cselekedeteikkel jóvá tehetik bűneiket, hogy hosszú zarándokutakkal, vezeklésekkel, az ereklyék imádásával, templomok, szentélyek és oltárok felállításával, nagy egyházi adományokkal - ilyen és hasonló tettekkel kell lecsillapítaniuk Isten haragját, vagy megszerezniük kegyét; mintha Isten olyan volna, mint az ember, aki semmiségekkel megharagítható, és ajándékokkal vagy vezekléssel megbékíthető.

A római egyház egyre nagyobb befolyásra tett szert, pedig az erkölcstelenség még az egyház vezetői között is eluralkodott. A nyolcadik század vége táján a római katolikusok kezdték azt mondogatni, hogy Róma püspökei már az egyház első századaiban is birtokolták azt a lelki hatalmat, amelyet akkor maguknak igényeltek. Szükség volt azonban arra, hogy ennek az állításnak valamiképpen hitelt szerezzenek. A hazugság atyja szívesen szolgált indítvánnyal. A szerzetesek hamis ősi iratokat gyártottak. Azelőtt soha nem hallott zsinati rendeletek kerültek elő, amelyek szerint a pápának a legrégibb időktől kezdve egyetemes érvényű fő hatalma van. És az igazságot megtagadó egyház mohón kapott ezeken a csalásokon.'

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+16&version=NT-HU

Az Úr ládájának Jeruzsálembe érkezése rendkívül örömteli esemény volt. A király arra kérte a Lévitákat, hogy különlegesen ünnepélyes énekekkel készüljenek erre a jeles alkalomra, és hogy ezeket az énekeket a léviták kórusa és zenekara adja elő, és az egész nép énekeljen velük. A hangszerek egész sora kelt életre csodálatosan ünnepélyes légkört teremtve.

Magasan képzett zeneművészeket kértek fel, hogy szenteljék oda önmagukat az Isten tiszteletének és imádatának szolgálatára a frigyláda előtt. Legfőbb megbízatásuk az volt, hogy vezessék a népet az Urat dicsőítő imáikban és énekeikben, esedezéseikben és hálaadásukban.

Minden apró részletre gondosan odafigyeltek ezen a különleges ünnepen. Minden egyes résztvevő kapott egy-egy kenyeret, húst és kalácsot. Egyszerű étel volt, mégis ízletes és tápláló.

A Krónikák első könyve 16. fejezetének 8-36. verseiben egy kifejezetten erre az alkalomra íródott verset olvashatunk, melynek sorai arra hívják a népet, hogy „énekeljenek néki, mondjanak dicséretet néki, beszéljenek minden csodálatos dolgairól'” (9. vers). A vers úgy írja le Istent, mint Aki az erős és hatalmas Úr, Aki óvja és védelmezi népét. A vers arra indítja az istentisztelet résztvevőit, hogy elmélkedjenek Isten jellemén: „Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az Ő irgalmassága” (34. vers).

Az istentisztelet után a király megáldotta a népet, majd hazatért, hogy családját is megáldja (43. vers). Ezek a szavak arra emlékeztetnek bennünket, hogy bármilyen fontosak is a közért vállalt kötelezettségeink, és ha még oly jelenős is a szélesebb közösségért végzett  szolgálatunk, mégis azáltal hitelesebb istentiszteletünk, ha jobb szülőkké és derék állampolgárokká válunk.

Micsoda kiváltság lehetett részese lenni egy olyan istentiszteletnek, mint amilyen ez volt! Az Isten dicsőítő nép örömtől és boldogságtól ragyogó arccal, és Isten iránti bizalommal telt szívvel tért haza.

Urunk, taníts minket Téged dicsőíteni, magasztalni szentséged hatalmas voltát!

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.

Brazília