Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1544. nap
A pápaság a világ kényura lett. Királyok és császárok
hajoltak meg a római pápa rendeletei előtt. Úgy tűnt, hogy a pápa az emberek
földi és örökkévaló sorsát a kezében tartja. Róma tanításait évszázadokon át
embermilliók fogadták el fenntartás nélkül, szertartásait tisztelettel
gyakorolták, ünnepeit általánosan megtartották; papságát tisztelték, és
bőkezűen támogatták. A római egyháznak azóta sem volt ennél nagyobb tekintélye,
pompája és hatalma.
De "a pápaság dele a világ éjféle volt"." A
Szentírás szinte teljesen ismeretlen volt, nemcsak a nép, de a papság körében
is. A régi idők farizeusaihoz hasonlóan a pápai vezetők gyűlölték a
világosságot, amely leleplezte bűneiket. Miután eltávolították Isten törvényét,
az igazság normáját, korlátlan hatalmat gyakoroltak, és gátlástalanul
vétkeztek. Eluralkodott a csalás, a kapzsiság és a tékozlás. Az emberek
semmiféle bűncselekménytől nem riadtak vissza, ha általa vagyonhoz vagy magas
álláshoz juthattak. A pápák és főpapok palotái a legnagyobb erkölcstelenség
színhelyei voltak. Egyes pápák olyan felháborító bűnöket követtek el, hogy a
világi uralkodók megpróbálták eltávolítani ezeket az egyházi méltóságokat.
Európa századokon át egy helyben topogott a tudományok, a művészetek és a
műveltség terén. A kereszténységet erkölcsi és szellemi bénultság szállta meg.
A világ állapota a római uralom alatt Hóseás próféta
szavainak félelmetes és letagadhatatlan teljesedését mutatta: "Elvész az
én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt,
én is megvetlek téged... És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről,
elfeledkezem én is a te fiaidról. " "Nincs igazság és nincsen
szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön. Hamisan esküsznek és hazudnak,
és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek. és egyik vér a másikat
éri" (Hós 4:6.1-2). Ez lett a következménye annak, hogy száműzték Isten
Igéjét.
Mai Bibliai szakasz: 1
Krónikák 20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Úgy tűnt, minden
rendben megy Izraelben. Az ellenséges seregeket évről évre legyőzték. Olyan jól
mentek a dolgok, hogy Dávid úgy látta, nem szükséges elkísérnie a Rabbát, az
amálekiták fővárosát megtámadó seregét.
A sikernek megvannak a
maga buktatói. Hiábavaló, tisztátalan gondolatok, hiúság és a gonoszság sok
egyéb formája, a jó időkben több mint a hányattatás idején.
Mialatt Joáb és katonái
az életüket kockáztatják, Dávid buja gondolataiban merül el, amelyek le is
győzik őt. Házasságtörést követ el Betsabéval, és elrendeli Uriás megölését.
Szomorú vége ez annak, ami Dávid számára ártalmatlannak tűnt. A bűn zsoldja a
halál. A rossz gondolatok helytelen érzéseket szülnek, amelyek végzetes
tettekben teljesednek ki.
Amikor az ammóniak
fővárosát gyakorlatilag legyőzték, Dávidot odavitték, hogy vezesse a végső
ütközetet. Rabba városa romokban hevert, és Dávidé lett a dicsőség. Elnyomás és
erőszak következett. Sok ammóni várost feldúltak, és lakóikat kemény fizikai
munkára kényszerítették.
A tény, hogy Dávid a
saját fejére helyezte a legyőzött király koronáját, nagy jelenetősséggel bírt,
de Isten szemében nem volt fontos. Amikor helyet adunk életünkben a bűnnek, az
értékrendünk felborul.
Isten a becsületes életet
értékeli, ami a vele való bensőséges kapcsolat gyümölcse. Ha nem találunk
örömet az imádkozásban és Isten jóságán való elmélkedésben, ha szokásaink a
dicsekvés és a ravaszkodás felé hajlanak, akkor életünk kudarcok sorozata lesz,
még ha az emberek tetszését elnyerjük is.
Igazságos Bíró „Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és
vezess engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt 139:24 – új prot. ford.)
Jobson Santos
217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
3. fejezetéhez
(szeptember 29 – október 5.).
A középkor, amit „sötét középkorként” is
ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási
üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a
föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a
Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban
menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban
semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a
hitét.
„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát
terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én
népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház
pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar
tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette
az „Így szól az Úr”-t.
A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon
sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy
„nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik
állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk
alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel
a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy
megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és
imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!
Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Brazília
Á𝗆𝖾𝗇🛐✝🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlésHa visszalapozunk II Sám 11-12 fejezeteihez, akkor azt találjuk, hogy a 11. fejezetet csaknem szóról szóra ugyanazok a mondatok vezetik be, mint a mai szakaszt, s részletes leírást olvashatunk Dávid napjairól, miközben seregei távoli földön küzdenek.
VálaszTörlésDávid a Mennyei kincseit földiekre cseréli. Az 1 tálentum súlyú, drágakövekkel díszitett arany koronát az ammónitáktól megnyeri, de hűséges, tiszta lelkű szolgáját és katonáját elveszíti, mi több ő maga küldi halálba.
Miközben Izráel seregei diadalra törnek az ammóniták városa felett, aközben Sátán seregei úrrá lesznek a királyon Jeruzsálemben.
A külső és belső ellenség egyaránt szorongat mindnyájunkat, s ha úgy érezzük életünk valamely szegmense harmóniába kerül, és valamely kísértéssel, vagy támadással szemben sikerrel vettük fel a küzdelmet, mindeközben lehet, hogy egy másik egyszer csak ledönt bennünket a lábunkról, méghozzá úgy, hogy észre sem vesszük. Dávidnak is Nátán próféta példázatára volt szüksége ahhoz, hogy igazán meglássa mennyire eltávolodott Istentől.
Pál így int bennünket, hogy túlzott magabiztosságba ne essünk, s ne higgyük, hogy kiismertük már az ellenség minden fortélyát, és el nem bukhatunk már többé.
I Kor 10/12: “Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!”
A 18. fejezet elején arról olvasunk, hogy Dávid leigázta a filiszteusokat, most mégis három újabb küzdelemre kerül sor. Újra visszalapozva, most II Sám 21-hez azt is megtudhatjuk, hogy Dávid az egyik ütközetben majdnem életét veszti, de Abisaj megmenti őt a haláltól. Azonban hívei így fordulnak Dávidhoz:
II Sám 21/17: “…Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.”
Hatalmas súlyú kijelentés ez, hogy a királyt, akinek a nép vezetése a feladata háborúság idején is, a nép érdekében megfosztják hatalmi köre egy részének gyakorlásától, s a vezetők nagyobb biztonságot látnak abban, ha nélküle vonulnak fel a küzdelemre.
Szükségünk van dorgálásra, feddésre, Isten jobbító üzeneteire. Nátán szavai, a csata közbeni halál közelsége, s a vezetők esküje mind-mind ébresztőt fújtak Dávid számára, hogy felettébb eltávolodott a helyes úttól, és ezáltal a testi mellett, a lelki élete is veszélybe került.
Fontos meglátnunk, meghallanunk Isten minden figyelmeztetését, a másokon keresztül küldötteket éppúgy, mint a közvetlen nekünk szólókat. Isten türelemmel vár, megadja a lehetőséget a gyógyulásra, a felállásra, de nekünk is kell nyújtanunk kezünket az Ő segítő keze felé, tudnunk kell, hogy hová tekintsünk vissza, ahonnan elfordult a tekintetünk.