2019. október 4., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 4 - PÉNTEK - 1 Krónikák 19


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1543. nap

Rómának szüksége volt még egy koholmányra ahhoz, hogy hasznot húzhasson tagjának rettegéséből és bűneiből. Ezt a búcsú tana szolgáltatta. A pápa teljes bűnbocsánatot ígért a múltban és a jelenben elkövetett, valamint a jövőben elkövetendő bűnökre, és a büntetés elengedését ígérte mindazoknak, akik részt vesznek a keresztes háborúkban. E háborúkkal az volt a pápa célja, hogy kiterjessze földi uralmát, megbüntesse ellenségeit, és kiirtsa azokat, akik meg merik tagadni lelki tő hatalmát. Ez a tan arra is kioktatta az embereket, hogy az egyháznak fizetett pénzzel egyrészt megszabadulhatnak bűneiktől, másrészt kiszabadíthatják elhunyt barátaik lelkét a kínzó lángokból. Ilyen eszközök alkalmazásával Róma megtöltötte kincstárát, és elősegítette Krisztus állítólagos képviselőinek csillogását, fényűzését és kicsapongását. Krisztusnak pedig nem volt fejét hova lehajtania.'

Az úrvacsora bibliai szertartását kiszorította a miseáldozat, ami egyenlő a bálványimádással. A papok azt állították, hogy a szertartások alatt az egyszerű kenyér és bor Krisztus valóságos testévé és vérévé alakul át.' Istenkáromló vakmerőséggel nyíltan állították, hogy van hatalmuk Istent - a mindenség Alkotóját - teremteni. A keresztényeknek halálbüntetés terhe mellett hitet kellett tenniük e borzasztó, mennyet sértő tanítás mellett. Tömegeket dobtak a lángok közé, akik erre nem voltak hajlandók."

A XIII. században jött létre a pápaság legiszonyatosabb gépezete: az inkvizíció. A sötétség fejedelme ösztönözte erre a pápai hierarchia vezetőit. Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket. "A nagy Babilon... részeg vala a szentek vérétől. " A mártírmilliók szétroncsolt teste bosszúért kiáltott Istenhez a hitehagyó hatalom ellen.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Dávid és Náhás, az ammoniták királya jó kapcsolatot ápolt egymással. Náhás király halálakor Dávid követeket küldött az ammonitákhoz, hogy kifejezze részvétét Náhás fiának, Hánunnak. Az új király tanácsadói azonban tévesen állították be Dávid szándékát, és megalázták a követeit, majd megnyírva, és csaknem ruhátlanul visszaküldték őket.

Azonban az ammoniták ahelyett, hogy bocsánatot kértek volna az ellenségeskedésükért, inkább továbbléptek a büszkeség és erőszak ösvényén. Katonákat fogadtak Mezopotámiából, hogy előkészítsenek egy támadást Izrael népe ellen.

Amikor az izraeli hadsereg kivonult a harcmezőre, észrevették, hogy bekerítették őket. Előttük az ammoniták, mögöttük a mezopotámiaiak és a szíriai lovas szekerek állomásoztak. Jóáb kettéválasztotta a seregét, és az egyik felét a testvére, Abisai parancsnoksága alá helyezte, majd ezt mondta: „Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek. Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami néki tetszik” (1Krón 19:12-13). A bajtársi szellem a két izraelita hadvezér között és az Istentől kapott értelem végül győzelemre segítette őket.

Röviddel később Hánun király felbérelte az arméniai (szíriai) katonákat az Eufrátesz folyón túlról. Hadadézer elküldte hadvezérét egy hatalmas sereggel, de vereséget szenvedtek. Ettől fogva a szíriaiak elutasították az ammoniták mindennemű segítségkérését.

A diplomácia nem mindig elég, hogy a zsarnokokon felülkerekedjünk. Amikor külső és belső ellenségekkel küzdünk, kiáltsunk az Úrhoz, és ő győzelmet ad nekünk.

Seregek Istene, a bűn elleni harcban kérünk segíts meg minket, hogy megtegyük azt, ami  a mi  részünk, és bízzunk a Te szabadításodban!

Jobson Santos

217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  3. fejezetéhez (szeptember 29 – október 5.).

A középkor, amit „sötét középkorként” is ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a hitét.

„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette az „Így szól az Úr”-t.

A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk, szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek találtassunk!

Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Brazília

3 megjegyzés:

  1. Ámen ,igen így van ahogyan itt olvasuk az Úrvacsorát kiszorítyák a sok ceremónák és az a nép követik a Pápát. Istennek engedjük ,elvégezze ami az Ő megváltásában megíratott ,és minket használjon jó eszközűl az angyalai és a Szent Lelke általl ÁMEN.

    VálaszTörlés
  2. Az előző fejezetben olvashattuk, hogy Dávid megverte a filiszteusokat,Móábot, a damaszkuszi arámokat, s egész Edóm is szolgája lett. Az ammónitákkal azonban nem viselt hadat, mi több a mai fejezet elején úgy találjuk megírva, hogy Náhás király szeretettel bánt Dáviddal. Dávid meg kívánta őrizni ezt a jó kapcsolatot Náhás fiával is. Feltehetőleg Dávidot is megrázta Náhás halála, s osztozni kívánt Hánun gyászában, és szeretetből vígasztaló követet küldött hozzá. A fogadtatás azonban nem a szeretet, de még csak nem is a békesség alapjaira helyezkedett. Az ammóniak királyát vezérei félreinformálják, mondvacsinált okokra hivatkozva háborús helyzetbe keverik királyukat, s az országot. Nem ismerték Dávid szándékait, mégis a rosszat feltételezték, s mivel nem is várták meg, hogy mivel érkezik a követ, s hogy kiderüljön szándékuk valódisága, ezért joggal feltételezhetjük, hogy konfliktus generálása, és háborúság kirobbantása volt a céljuk.
    Ez a lelkület átível minden történelmi távlaton, s a mai napig fellelhető az egészen apró dolgokkal kapcsolatban is, nemcsak háborús konfliktusok esetén. Ha jóra igyekszünk, Sátán és angyalai megpróbálják környezetünk számára rossz színben feltünteni azt, s befolyásukat addig gyakorolják, amíg megtalálják azt a személyt, vagy csoportot, aki hajlandó hitelt adni hitető tevékenységüknek, s jól csengő ürügyek mentén ellenséggé formálódnak a jó szándékkal közeledőkkel szemben. Így próbálja lerontani Isten szeretetre alapuló munkáját a hazugság és a gonoszság atyja, hogy Isten országa ne gyarapodhasson, s maga mellé, a pusztulás jármába hajtsa a megtévesztett lelkeket.
    De ha vész fenyegeti Isten népét, s reménytelen helyzetbe kerülnek is Övéi, Isten annál erősebben áll a maradék mellé, s győzelemre vezeti azokat, akik Benne bíznak, s az Ő nevét hívják segítségül.
    Így szól az Úr a néphez hadviselés idejére:
    5 Móz 20/1,4: “1Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és látsz lovakat, harci kocsikat és nálad nagyobb sereget, ne félj tőlük, mert veled lesz az ÚR, a te Istened, aki fölhozott téged Egyiptom földjéről … 4 Mert Istenetek, az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.”
    Izráel vezérei nem omlanak össze a szorongató helyzet láttán, hanem a legjobb hadi tudásuk és tapasztalatuk szerint szervezik meg harci taktikájukat, megteszik, ami ember által lehetséges, s a többit alázattal az Úrra bízzák.
    A mi hadviselésünk staratégiája az Úr fegyverzetének felöltése:
    Ef 6/11-17: “Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. 12Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. 13Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. 14Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, 15sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. 16Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. 17Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde.”
    Ha így teszünk Isten megsegít minden harcunkban, s győzedelmes Krisztus követő életre vezet bennünket, hiszen Ő győztes királyunk, aki legyőzte az ellenséget, ellene állt a bűnnek, holott mindenben megkísértetett, fejére taposott a kígyónak, s legyőzte a halált is

    VálaszTörlés