Higgyetek az Ő prófétáinak - február 11 - VASÁRNAP - Jeremiás 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 14 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2014&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Istenre van szükségünk az élethez. A zsidók erről megfeledkeztek. Azt hitték, elvannak Isten nélkül is. Isten úgy akarta ráébreszteni végzetes tévedésükre, hogy korlátozta a létfontosságú elemeket, az ételt, a vizet és a levegőt. Ha annyira megvannak magukban, akkor legyenek meg ezek nélkül is. A fejezet első hat verse ezt taglalja.    

2.   Ha Isten bűneink alapján büntetne, már nem is léteznénk. Ezt jól tudja a próféta, és amikor kegyelemért és segítségért könyörög a nép számára, nem az igazságosságra és az érdemekre hivatkozik, hanem Isten nevére, Isten jellemére. A nép már semmilyen segítséget sem érdemel meg. Ha Isten megszabadítja, az csak azért van, mert jó és kegyelmes.

3.   Isten nem fogadja el a próféta bűnbánatát a nép helyett. A próféta azonosul a néppel, bűnvallást tesz és segítségért könyörög a nép számára, Isten azonban nem tudja meghallgatni, mert a nép nem bánta meg bűneit és nem változtatott gonosz viselkedésén. Ennek ellenére a próféta nem szűnik meg könyörögni és közbenjárni a népért.

4.   Isten elsiratja népét. A hálátlan izraeliták fel sem fogták, bálványimádásukkal mekkora fájdalmat okoztak Istenüknek. Ezt a fájdalmat Jeremiással így tolmácsoltatta az Úr: „Szememből könnyek hullanak éjjel-nappal, és nem apadnak el. Mert súlyos sebet kapott népem szűz leánya, igen fájdalmas csapást.”

5.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki szomorkodik azért, hogy a hamis próféták Szavával ellentétes üzenetet közvetítenek és a népet félrevezetik

b.   akiben van egyedül a próféta reménysége

c.    aki Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején

d.   aki csak vándor és jövevény népe között és saját országában

e.   aki az esőt és áldást adja népének

f.     aki nem utálja népét és nem akarja felbontani népével való szövetségét. A szövetséget nem Isten szegi meg, hanem a nép

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy értse, Rád van szüksége az élethez és mindenhez. Nélküled nem sokra megy, nem boldogul, de ha Te ott vagy az életében, minden más a helyére kerül, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 10-11. fejezet

10. fejezet – Kiáltó szó a pusztában (1. rész)

Lukács 1:5-23, 57-80; Lukács 3:1-18; Lukács 3:1-12; Márk 1:1-8.

A Messiás eljövetelét régóta váró hűséges izraeliták közül előlépett Krisztus útkészítője. Zakariás, az idős pap és felesége, Erzsébet "mind a ketten igazak valának az Isten előtt" (Lk 1:6). Csendes, szent életükkel a hit világosságát árasztották, mint a csillag a gonosz napok sötétjében. Ennek az istenfélő házaspárnak Isten fiúgyermeket ígért, aki "az Úr előtt jár, hogy az ő útait megkészítse" (Lk 1: 76).

Zakariás Júdeának hegyes tartományában lakott, de felment Jeruzsálembe, hogy egy héten át a templomban szolgáljon. Minden papnak évenként kétszer kellett ezt tennie. "Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen" (Lk 1:8-9).

Az arany oltár előtt állt a szentélyben, a szent helyen. A tömjénfelhő Izrael imáival együtt szállt föl Istenhez. Hirtelen tudatára ébredt, hogy az istenség jelen van. Az Úr angyala állt "a füstölő oltár jobbja felől" (Lk 1:11). Az, hogy az angyal jobb felől állt, kifejezte Isten kegyét, de Zakariás ezt nem vette észre. Sok éven át imádkozott a Megváltó eljöveteléért, s most a menny elküldte követét, hogy bejelentse: imái meghallgatásra találtak. Isten kegyelme túl nagynak tűnt számára ahhoz, hogy elhiggye. Erőt vett rajta a félelem és a bűntudat.

De örömteli biztosítékot nyert az üdvözletből: "Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel. [...] És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Ő előtte fog járni az Illyés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős" (Lk 1:15-18).

Zakariás jól tudta, hogyan kapott Ábrahám idős korában gyermeket. Hitte, hogy az, aki az ígéretet tette, hűséges. De az idős pap egy pillanatra az emberi fogyatékosságra gondolt. Elfelejtette, hogy amit Isten megígért, azt teljesíti. Mekkora ellentét feszül Zakariás hitetlensége, és a názáreti hajadon, Mária kedves, gyermeki hite között, akinek ez volt a válasza az angyal csodálatos kijelentésére: "Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint!" (Lk 1:38).

Zakariás fiának születése, csakúgy, mint Ábrahámé és Máriáé, nagy lelki igazságra tanít, olyanra, amelyet lassan tanulunk meg, és rögtön elfelejtünk. Önmagunkban képtelenek vagyunk bármi jót tenni, de amit mi nem tudunk megcsinálni, azt Isten ereje elvégzi minden alázatos és hivő lélekben. Hit által született meg az ígéret gyermeke. Hit által kapjuk a lelki életet, és hit által válunk képessé arra, hogy a megigazulás gyümölcseit teremjük.

Zakariás kérdésére az angyal így felelt: "Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked" (Lk 1:19). Ötszáz évvel azelőtt Gábriel adta Dániel tudtára azt a prófétai korszakot, amely Krisztus eljöveteléig tartott. Zakariás tudta, hogy e korszak vége közel van, és ez indította arra, hogy a Messiás adventjéért imádkozzék. Most pontosan ugyanaz a követ, aki a jövendölést tolmácsolta, jött el, hogy jelentse beteljesedését.

Az angyal szavai: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok" (Lk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: "Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek" (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: "Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak" (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: "Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak" (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.