Higgyetek az Ő prófétáinak - február 24 - SZOMBAT - Jeremiás 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 27 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%2027&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istennek nemcsak Izraelhez van köze. Azzal, hogy Jeremiást elküldi Edom, Móáb és a többi királyhoz, és nemcsak üzen, hanem parancsol is nekik, jelzi, hogy nemcsak Izrael felett van hatalma. Üzenetét a nyakba akasztott járommal és kötelekkel teszi érthetővé és erőteljessé.  

2.    Istennek pogány király is lehet a szolgája. Jeremiás könyvében Isten többször is szolgájának nevezi Nabukodonozort, akit bizonyos értelemben úgy kezel, mint kezdetben Ádámot, akinek azt mondta, hogy uralkodjon az állatvilágon, most ebben a fejezetben azt mondja, hogy Nabukodonozort nemcsak az egyes országok szolgálják, hanem még az állatok is.   

3.    Istent nem lehet rutinból szolgálni. És nem lehet parancsait és ígéreteit mindig egyformán értelmezni. A zsoltárokban nagyon sokszor olvassuk azokat az ígéreteket, hogy Isten megszabadítja Siont, Siont nem éri veszedelem, Sion győzni fog, a Jeruzsálemiek nem mennek fogságba más országokba, hanem a népek jönnek Jeruzsálembe. A hamis próféták ismerték ezeket a zsoltárokat, és azzal bátorították a népet, hogy Isten megcselekszi, amit megígért. Ezért volt nehéz dolga Jeremiásnak, mert a zsoltárok a hamis prófétákat igazolták. Ő olyan dolgot hirdetett a népnek, amit a Bibliájuk nem tartalmazott. Ez arra tanít bennünket, hogy ne higgyünk megszokásból, ne idézzünk olyan ígéreteket, amelyeket Isten nem nekünk küld, hanem keressük buzgón és hűségesen Isten közelségét és vezetését.    

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki hatalmas erejével alkotta a földet és rajta levő dolgokat, és akinek jogában áll annak adni azt, akinek akarja

b.    aki az ellenségét is felhasználja akaratának teljesítésében

c.    aki figyelmezteti az embereket, hogy aki szavával ellentétesen beszél, az nem az Ő prófétája

d.    aki pontosan megmondja, hogy még hány királya lesz Babilonnak, mielőtt elbukik

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne rutinból, ne megszokásból szolgáljon Téged, hanem hite mindig friss és rád összpontosító legyen, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 12-13. fejezet

13. fejezet – A GYŐZELEM (3. rész)

Amikor Sátán kijelentette Krisztusnak, hogy enyém a világ királysága és dicsősége, és annak adom, akinek akarom, csak részben mondott igazat. Azért, hogy csaló szándékát megvalósítsa, Sátán Ádámtól ragadta el az uralmat, Ádám viszont a Teremtő képviselője volt, nem pedig független uralkodó. A föld Istené, és Ő mindent Fiának adott. Ádámnak Krisztus alattvalójaként kellett uralkodnia. Amikor Ádám az uralmat Sátán kezére játszotta, Krisztus maradt a jogos Király. Ezért mondta az Úr Nabukodonozor királynak: "A felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt" (Dán 4:14). Sátán csak addig gyakorolhatja bitorolt hatalmát, amíg Isten megengedi.

Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy Krisztus mondjon le a világ feletti királyságáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjék. Ilyen uralmat reméltek a zsidók is. Evilági királyság után vágyakoztak. Ha Krisztus beleegyezett volna, hogy ilyen királyságot ajánljon nekik, örömmel fogadták volna Őt. A világra azonban a bűn átka nehezedett, annak összes keserűségével együtt. Krisztus kijelentette a kísértőnek: "Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!" (Mt 4:10)

Az ajánlotta fel a világ országait Krisztusnak, aki a mennyben fellázadt. Hűbéri szolgálatot akart vásárolni gonosz elveihez, de Krisztus nem volt megvásárolható. Azért jött, hogy megalapítsa az igazság országát, és Ő nem másítja meg tervét. Sátán ugyanezzel a kísértéssel közelít az emberhez, nagyobb sikerrel, mint Krisztusnál. Felajánlja az embereknek a világ országait azzal a feltétellel, hogy elismerik fennhatóságát. Megkívánja, hogy áldozzák fel a becsületet, semmibe vegyék a lelkiismeretet és az önzésnek éljenek. Krisztus azt parancsolja, hogy keressék először Isten országát és az Ő igazságát, ám Sátán mellettük halad és azt mondja: "Bármi lenne is igaz az örök élettel kapcsolatban, ha boldogulni akartok a világban, nekem kell szolgálnotok. Jólétetek a kezemben van. Adhatok nektek gazdagságot, örömöket, megbecsülést és boldogságot. Fogadjátok meg a tanácsomat! Ne hagyjátok, hogy a becsület vagy az önfeláldozás hóbortos nézetei magukkal ragadjanak titeket! Én egyengetem az utat előttetek." Így tömegeket csap be. Beleegyeznek, hogy az "én" szolgálatában éljenek, és Sátán elégedett. Míg földi uralom reményével kecsegteti őket, ő uralkodik lelkükön. Amit felajánl, nem az övé, hogy adományozhatná, s nemsokára el is veszíti. Ráadásul még meg is fosztja az embereket Isten fiainak örökségétől.

Sátán megkérdőjelezte Jézus istenfiúságát. Az elutasítások olyan bizonyítékok voltak, amelyeket nem tagadhatott. Az Istenség átvillant a szenvedő emberen. Sátánnak nem volt ereje ellenállni a parancsnak. Megszégyenülten, dühtől görnyedten kényszerült visszavonulni a világ Üdvözítőjének közelségéből. Krisztus győzelme olyan tökéletes volt, mint Ádám bukása.

Mi is ellenállhatunk a kísértésnek, és Sátánt távozni kényszeríthetjük. Jézus, Isten iránti engedelmességgel és hittel győzött. Az apostol által így szól hozzánk: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jak 4:7-8). Nem menekülhetünk meg a kísértő hatalmától, - legyőzte az emberiséget, és ha saját erőnkből próbálunk megállni, áldozatul esünk fortélyainak. Ám "erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen" (Féld 18:10). Sátán retteg és menekül még a leggyengébb lélek elől is, aki az Ő hatalmas nevében talál menedéket.

Miután az ellenség eltávozott, Jézus kimerülten, halálsápadtan zuhant a földre. A mennyei angyalok látták a küzdelmet, nézték szeretett Parancsnokukat, amint kimondhatatlan szenvedés árán készíti szabadulásunk útját. Nagyobb próbát állt ki, mint amilyet nekünk valaha is ki kellene állnunk. Most az angyalok szolgáltak a haldoklóként fekvő Isten Fiának. Étellel erősítették, Atyja szeretetének üzenetével vigasztalták, és biztosították, hogy győzelme által az egész menny diadalt aratott. Jézus újból életre kelt, szíve részvéttel telt meg az ember iránt, és elindult, hogy bevégezze az elkezdett munkát. Nem pihen, amíg meg nem menti az elbukott emberiséget, és az ellenség meg nem semmisül.

Nem mérhetjük fel megváltásunk árát addig, amíg nem áll együtt a megváltott a Megváltóval Isten trónja előtt. Akkor az örök otthon dicsősége ámulatba ejti érzékeinket, és megértjük, hogy Jézus mindezt elhagyta értünk. Nemcsak a mennyei udvar száműzöttje lett, hanem vállalta a bukás és az örök elveszés kockázatát is. Akkor majd lábához helyezzük koronánkat, és zengjük az éneket: "Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást" (Jel 5:12).