Higgyetek az Ő prófétáinak - május 24 - SZOMBAT - Mózes első könyve 38. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 38. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2038&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2038&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Ez a fejezet Júda családtörténetéről szól, arról a törzsről, amelyből Jézus származik. A Messiás nem egy szent vagy nagyrabecsült emberekből álló nemzetségből származott. Sőt, Júda és fiai olyan dolgokat tettek, amelyek nem tetszettek Istennek. Jézus emberi ősei bűnösök voltak. Júda még pogány feleséget is választott magának, Isten akarata ellenére. (1Móz 38:1-2). És ez a nő gyakorolta a legrosszabb hatást a gyermekeire.

Júda gonosznak bizonyul ebben a fejezetben, mert becsapta Támárt, és a paráznának tettetett Támár is becsapta őt. Ha az engedelmes életet választott volna, mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, az átkok helyett áldásokkal.

Júda végül bevallotta, hogy Támár „igazabb volt nálam” (1Móz 38:26). Néha hajlamosak vagyunk gyorsan ítélkezni az emberek felett, anélkül, hogy észrevennénk, hogy mi talán ugyanolyan bűnösök vagyunk, vagy még bűnösebbek, mint ők.

A Biblia nem rejti véka alá azt a tényt, hogy Jézus nemzetségi vonala távol állt az ideálistól. De ennek ellenére Ő tiszta és szent életet élt.

Jézus a mi tökéletes példaképünk. A magára támaszkodó Júda egészen biztosan nem az.

Wai Fong Chan

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne botránkozzon meg az emberek gyengeségein, hanem bízzon a Te szerető és átformáló hatalmadban, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (7. rész)

"Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják" (Mt 5:8). Énók háromszáz éven át törekedett szívének tisztaságára, hogy összhangban lehessen a mennyel. Három évszázadon át Istennel járt. Nap mint nap arra vágyott, hogy még nagyobb egységben lehessen vele. Egyre szorosabb lett a kapcsolat, mígnem Isten magához vette. Már ott állt az örökkévaló világ küszöbén, csak egy lépésre az üdvösség honától. És most a kapuk kinyíltak, az Istennel való járás, amely oly sokáig tartott a földön, tovább folytatódott, és ő átlépett a Szent Város kapuin - elsőként az emberek közül.

Elvesztését megérezték a földön. Hiányzott az a hang, amely nap mint nap intett és tanított. Egyesek - mind igazak, mind gonoszok - látták távozását. Azok, akik szerették, azt remélve, hogy megint magányba vonult, szorgalmasan keresték, mint később Illést a próféta ifjak, de hasztalan. Jelentették, hogy nincs, mert Isten elvitte.

Énók mennybemenetelével az Úr fontos leckét akart adni. Attól lehetett tartani, hogy sokan Ádám bűnének félelmetes következményei miatt elcsüggednek, és így kiáltanak: "Mi haszna van, hogy féljük az Urat, és megtartjuk rendeléseit? Hiszen olyan súlyos átok nehezedik az emberiségre, és mindnyájan meghalunk!" De azok a tanítások, amelyeket Isten Ádámnak adott, és amit Séth elismételt, Énok pedig a maga példájával szemléltetett, elsöpörte a homályt és a sötétséget, és reményt adott az embernek, hogy miként Ádámon keresztül jött a halál, a megígért Megváltón keresztül jön az élet és a halhatatlanság. Sátán elhitette az emberekkel, hogy az igazak nem kapnak jutalmat, sem a gonoszok büntetést, és hogy az ember képtelen engedelmeskedni Isten törvényeinek. De Énók esetében Isten kijelenti, "[...] hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsid 11:6). Megmutatja, mit fog tenni azokért, akik megtartják parancsolatait. Az emberek megtanulták, hogy lehetséges engedelmeskedni Isten törvényének; hogy még ha bűnös és romlott környezetben élnek is, Isten kegyelme által képesek ellenállni a kísértésnek, megtisztulni és szentté válni. Énók példájában látták az ilyen élet áldott voltát. Mennybemenetele tanúsította, hogy igazat prófétált az eljövendő világról - az engedelmeseknek adott jutalomról, a dicsűségről, a halhatatlan életről, valamint a törvényszegők elkárhozásáról, szenvedéséről és haláláról.

"Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált [...] mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek" (Zsid 11:5). A gonoszság miatt pusztulásra ítélt világ közepette Énók olyan szoros közösségben élt Istennel, hogy Isten kivonta őt a halál hatalma alól. Ennek az istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor "áron vétet"-nek "meg a földről" (Jel 14:3). Akkor, miként az özönvíz előtt, eluralkodik a gonoszság. Romlott szívük késztetését és a megtévesztő filozófia tanításait követve az emberek lázadni fognak a menny tekintélye ellen. De Énókhoz hasonlóan Isten népe igyekszik szívét megtisztítani, Isten akaratát követni, mígnem visszatükrözik Krisztus képmását. Mint Énók is tette, figyelmeztetni fogják a világot az Úr második eljövetelére és a törvényszegőket sújtó ítéletre. Megszentelt szavaikkal és példájukkal elítélik az istentelenek bűneit. Miként Énók mennybe szállt, mielőtt a világ víz által elpusztult, az élő igazak is a földről az égbe ragadtatnak, mielőtt az tűz által elpusztul. Ezt mondja az apostol: "Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra." "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből" "[...] trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk." "Feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel" (1Kor 15:51-52; 1Thess 4:16-18).

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 23 - PÉNTEK - Mózes első könyve 37. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 37. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2037&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2037&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Amit József történetének ebből a részéből, Józsefnek a testvérei által elkövetett árulásából tanultam, az az, hogy Istennek mindannyiunkkal vannak tervei. Mindent, ami történik, legyen az jó vagy rossz, Isten az életünk javára tudja fordítani. Ahogy olvassuk 1Móz 38. fejezetét és tovább József történetét, láthatjuk, hogy Isten mindent jóra fordított.

Hasonlóképpen, te és én is szembesülhetünk megpróbáltatásokkal, kísértésekkel, nehézségekkel, de ne felejtsük el, hogy ha átadjuk az életünket Neki, Ő fogja irányítani az utunkat és gondoskodik rólunk. Ő ezt egyértelműen megtette velem. Legyünk tehát hűségesek a jutalomig. Isten soha nem fog minket olyan helyzetbe hozni, amit az Ő erejével ne tudnánk kezelni. A legnagyobb áldás az, hogy van Istenünk, aki képes a dolgokat gyökeresen megváltoztatni.

Alex Vanlalthlanga

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bízzon benned akkor is, amikor a dolgok nem éppen a legjobban történnek az életében. Adjad, hogy tudja, hogy akik Isten szeretik, azoknak minden a javukat fogja munkálni, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (6. rész)

Énók az igazság prédikátora lett. Elmondta az embereknek, amit Isten kinyilatkoztatott neki. Azok, akik félték Istent, felkeresték ezt a szent embert, hogy tanítsa őket és imádkozzon velük. Nyilvánosan is dolgozott, Isten üzenetét hirdette mindenkinek, aki meghallgatta intő szavait. Munkája nem korlátozódott a séthitákra. Azon a földön, ahova Kain próbált Isten színe elől elmenekülni, Isten prófétája feltárta azokat a csodálatos jeleneteket, amelyek elvonultak szeme előtt. "Ímé" - mondta - "eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek (Júd 14-15).

Énók bátran dorgálta a bűnt. Míg a Krisztusban megmutatkozó isteni szeretetről prédikált kortársainak, és bűnös utaik elhagyására szólította őket, elítélte az eluralkodó gonoszságot, és figyelmeztette nemzedékét, hogy az ítélet bizonyosan lesújt a törvényszegőkre. Krisztus Lelke szólt Énókhon keresztül. Ez a Lélek nemcsak a szeretet, a könyörület hangján szólalt meg, és nemcsak kérlelt. Isten szent emberei nemcsak tetszetős dolgokat mondanak. Isten kétélű kardként ható éles és metsző igazságokat ültet követei szívébe és közöl rajtuk keresztül.

Isten hatalmát, amely szolgája által megmutatkozott, érezték hallgatói. Egyesek megfogadták intését, és elhagyták bűneiket; de a tömegek gúnyolódtak az ünnepélyes üzeneten, és még vakmerőbben mentek tovább a bűn útján. Az utolsó napokban Isten szolgáinak hasonló üzenetet kell vinniük a világnak, és azt is kétkedve és gúnnyal fogják fogadni. Az özönvíz előtti világ elutasította annak az embernek intő szavait, aki Istennel járt. Az utolsó nemzedék sem veszi komolyan az Úr szolgáinak intő üzenetét.

Tevékeny munkás élete közepette Énók állandóan közösségben volt Istennel. Minél nagyobb és sürgetőbb volt munkája, annál kitartóbban és buzgóbban imádkozott. Időnként továbbra is kereste a magányt. Miután egy ideig a nép között élt, tanítással és példaadással szolgálva javukat, egy időre magányba vonult, mert éhezett és szomjúhozott arra a tudományra, amelyet csak Isten adhat. Az Istennel bensőségesen társalgó Énók egyre jobban tükrözte Isten képmását. Arca szent fénytől ragyogott attól a világosságtól, amely Jézus arcán is tündökölt. Amikor az Istennel folytatott beszélgetés után előjött, még a gonoszok is megilletődve szemlélték arcán a menny jegyét.

Az emberek gonoszsága olyan magasra csapott, hogy Isten meghirdette elpusztításukat. Ahogy egyik év múlt a másik után, egyre mélyült az emberi vétkesség áradata, és Isten ítéletének egyre sötétebb felhői gyülekeztek. De Énók, a hit tanúja, kitartott útján. Intett, kért, kérlelt, igyekezett visszafordítani a vétkezés árját, és feltartóztatni a bosszú nyilait. Bár a bűnös, mulatni vágyó nép figyelemre sem méltatta intéseit, bizonyságtevésén Isten jóváhagyása nyugodott, és Énók továbbra is hűségesen harcolt az eluralkodó gonoszság ellen, mígnem Isten a bűn világából a mennybe, a tiszta örömök honába vitte.

Nemzedéke gúnyolta és ostobának mondta azt az embert, aki nem gyűjtött itt aranyat, sem ezüstöt, és nem szerzett vagyont. Énók az örökérvényű kincseket értékelte. A mennyei városra tekintett. Látta a dicsőség Királyát Sion közepette. Szíve-lelke a mennyben volt, és arról beszélt. Minél nagyobbra nőtt a gonoszság, ő annál jobban vágyott Isten országa után. Még a földön volt, de hitben a fény honában élt. 

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 22 - CSÜTÖRTÖK - Mózes első könyve 36. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 36. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2036&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2036&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

A mai olvasó számára úgy tűnhet, hogy Mózes eső könyvének 36. fejezete fölöslegesen foglalja a helyet a Bibliában. Miért ez a részletes nemzetségi táblázat egy olyan vérvonalról (Ézsau és az edomiták), amely nem vezet sehova?! Ez a fejezet különösen hasznos lehet az adventista hívők számára abból a szempontból, hogy hogyan viszonyuljanak Isten más gyermekeihez, akik nem úgy élnek és hisznek, mint mi.

Igaz az, hogy egy napon Babilon és parázna lányai megítéltetnek, és megsemmisíttetnek (Jelenések 17 és 18). Hasonlóképpen Ézsau leszármazottai is üldözték Isten népét és ennek vége ítélet és megsemmisítés lett (Ésa 34:5 és Abdiás egész könyve). De figyeljük meg, hogy közben hogyan viszonyult Isten Ézsau leszármazottaihoz! Isten Ábrahámnak nemzetségek sokaságát ígérte (1Móz 17:4). Jákób és Ézsau születése előtt Isten azt mondta Rebekának, hogy két nemzetség van a méhében (1Móz 25:23). Később így tanította Isten az izraelitákat: „Ne utáld az Edomitát; mert atyádfia az” (5Móz 23:7). Tulajdonképpen Isten azt mondta az izraelitáknak pusztai vándorlásuk ideje alatt, hogy ne háborúskodjanak Ézsau leszármazottaival, ne igényeljenek maguknak semmit abból a földből, amit Isten nekik adott, és békésen vásároljanak tőlük élelmet és vizet, mivel ők Izrael testvérei (5Móz 2:2-5).

Mózes első könyvének 36. fejezete emlékeztette Izraelt arra, hogy kik az ő elidegenedett testvérei. 1 Mózes 36 emlékeztet bennünket arra, hogy nekünk is vannak elidegenedett testvéreink, akik szintén Isten gyermekei és az Ő gondoskodásnak tárgyai; és Jézus szavait is eszünkbe juttatja: „Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók” (Jn 10:16).

Douglas Tilstra

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy szeresse elidegenedett testvéreit, hogy minden emberben a Te gyermekedet lássa és tisztelje, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (5. rész)

Énókról azt olvassuk, hogy miután hatvanöt évet élt, nemzett egy fiút. Ezután háromszáz évig Istennel járt. Korábbi éveiben is szerette, félte Istent, és megtartotta parancsolatait. ő volt a szent családfa egyik tagja, az igaz hit megőrzőinek, a megígért mag őseinek egyike. Ádám ajkáról ismerte meg a bukás szomorú történetét, és azt a vigasztaló történetet, amely az ígéretben tükröződő isteni kegyelemről szól. Bízott az eljövendő Megváltóban. Első fia születése után Énók mélyebb tapasztalatokat szerzett; szorosabb közösségbe lépett Istennel. Még jobban felismerte, hogy Isten gyermekének mi a kötelessége és a felelőssége. Amint látta a gyermek szeretetét atyja iránt, az atyai védelembe vetett egyszerű bizalmát; amint érezte elsőszülött fia iránti mélységes, sóvárgó szeretetét, drága leckét tanult meg Isten ember iránti, Fia odaáldozásában megmutatkozó szeretetéről és arról a bizalomról, amelyet Isten gyermekei mennyei Atyjukba helyezhetnek. Éjjel és nappal arról a végtelen, megmérhetetlen szeretetről elmélkedett, amelyet Isten Krisztus által fejezett ki; és lelkének egész melegével vágyott feltárni ezt a szeretetet annak a népnek, amely között élt.

Énók Istennel járása nem valami révület vagy látomás volt, hanem ő naponkénti élete minden feladatában Istennel járt. Nem lett belőle remete, aki teljesen elzárkózik a világtól; mert volt egy feladata, amit el kellett a világban végeznie Istenért. A családban és emberi kapcsolataiban, mint férj és apa, mint barát és polgár, az Úr állhatatos, rendíthetetlen szolgája volt.

Szíve együtt dobbant Isten akaratával, mert "[...] járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?" (Ámos 3:3). És ez a szent életpálya háromszáz évig tartott. A keresztények többsége sokkal buzgóbb és szentebb életet élne, ha tudná, hogy nem sokáig él már, vagy hogy Krisztus már a küszöbön van. De a századok múlásával Énók hite csak erősödött és szeretete forróbb lett.

Nagy műveltségű, nagy tudású ember volt. Isten különleges kinyilatkoztatásokkal tisztelte meg. Bár állandó kapcsolatban volt Istennel, és mindig maga előtt látta Isten nagyságát és tökéletességét, ő a legalázatosabb emberek egyike volt. Minél közelebb volt Istenhez, annál mélységesebben érezte a maga gyengeségét és tökéletlenségét. {PP 85.3}  

Énókhot aggasztotta az istentelenek növekvő gonoszsága, és félt attól, hogy hitetlenségük csökkentheti az Isten iránti tiszteletét, ezért kerülte társaságukat. Sokat volt egyedül, és elmélkedett, imádkozott. Az Úr előtt várva igyekezett jobban megismerni akaratát, hogy teljesíthesse azt. Neki az ima a lélek lélegzése volt. Énók a menny légkörében élt.

Isten szent angyalok által kinyilatkoztatta Énóknak, hogy el fogja pusztítani a világot vízözönnel. Még többet is elárult neki a megváltás tervéről. A prófétaság lelke által bepillanthatott az özönvíz utáni nemzedékek életébe, és Isten megmutatta neki a Krisztus második adventjéhez és a világ végéhez kapcsolódó eseményeket.

Énók nyugtalankodott a halottak miatt. Azt hitte, hogy az igazak és a gonoszok együtt térnek a porba, és hogy ez a végük. Nem tudta, mi történik az igazakkal a síron túl. Prófétikus látomásban feltárult előtte Krisztus halála. Látta dicsőséges eljövetelét is, és hogy minden szent angyal ott lesz a kíséretében, amikor eljön, hogy népét megváltsa a sír fogságából. Látta azt is, milyen romlott lesz a világ, amikor Krisztus másodszor eljön - hogy akkor kérkedő, öntelt, konok nemzedék fog élni, amely megtagadja az egyetlen Istent és az Úr Jézus Krisztust, lábbal tiporja törvényét, és semmibe veszi engesztelő áldozatát. Látta a dicsőséggel és tisztességgel megkoronázott igazakat és azt is, hogy az Úr elűzi színe elől és tűz által elpusztítja a gonoszokat.

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 21 - SZERDA - Mózes első könyve 35. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 35. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2035&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2035&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Annak ellenére, hogy Jákób története folytatódik Mózes első könyvének hátralévő részében (temetésének története képezi az utolsó fejezet majdnem tejes egészét), a fókusz átirányul fiára, Józsefre. Ám mielőtt ez megtörténne, három nagy veszteségéről és az Istennel való két jelentős találkozásról olvashatunk. Az első veszteség Debóra halála, aki egész életén át Jákób családjának szeretett tagja volt (8. vers). Az utolsó veszteség Izsák halála (28-29 versek). E kettő között található Jákób legnagyobb veszteségéről szóló beszámoló: Rákhel meghal, miközben életet ad Benjáminnak (16-20 versek). Ezen kívül jön még az a szívfájdalma, hogy Ruben megerőszakolja Bilhát. A mai istenhívő emberekhez hasonlóan, Jákób azokat a csapásokat kapja, amelyek sajnos általánosak e bukott bolygó minden lakójának életében.

Azonban a szenvedések és veszteségek közepette Isten emlékezteti Jákóbot (és bennünket is) arra, hogy nem feledkezik meg gyermekéről. Isten a bétheli létrával emlékezteti Jákóbot az Ő jelenlétére, és arra hívja, hogy térjen vissza álmának színhelyére (1. vers). Útközben Jákób természetfeletti védelmet kap (5. vers), és a 34. fejezet eseményei után nem kétséges, hogy erre szüksége is van. Amikor Béthelbe érkezik, Isten újra megjelenik neki, megerősíti a családjának tett ígéreteket, és emlékezteti őt új nevére - az Izrael névre (9-12 vers).

Isten hűséges hozzánk az élet bizonytalanságai, az elszenvedett veszteségek és még bűneink ellenére is, amelyekkel fájdalmat okozunk önmagunknak és családunknak.

Douglas Tilstra

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy meg tudja szakítani a rossz folyamatát és életében olyan dolgok történjenek, amelyek szépek, igazak és jók, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (4. rész)

Az igaz, hogy korunk népe élvezheti elődei tudásának áldásait, a kiváló koponyák, akik terveztek, tanultak és írtak, visszahagyták művüket az utánuk jövőknek. Ami az emberi tudást illeti, még így is sokkal kedvezőbb helyzetben voltak azok a régi időkben élt emberek! Évszázadokon át köztük volt az, akit Isten a maga képére formált; akit Isten tanított meg az anyagi világra vonatkozó mindenféle bölcsességre. Ádám a Teremtőtől tudta meg a teremtés történetét. ő maga tanúja volt kilenc évszázad eseményének; és átadta tudását leszármazottainak. Az özönvíz előtt élő embereknek nem voltak könyveik, írott feljegyzéseik, de nagy fizikai és szellemi képességeik folytán jó volt a memóriájuk. Fel tudták fogni és észben tudták tartani azt, amit hallottak, és torzítás nélkül továbbadni utódaiknak. Évszázadokon át egyidejűleg hét generáció élt a földön. Alkalmuk volt együtt tanácskozni, és mindenki hasznosíthatta a többiek tudását és tapasztalatait.

Azóta sem volt az embernek olyan alkalma Istent művein keresztül megismerni, mint abban a korban. Az egyáltalán nem a vallási sötétség korszaka volt, hanem a világosságé. Az egész világnak alkalma nyílt arra, hogy tanuljon, és azokat, akik Istent félték, Krisztus és az angyalok is oktatták. Az igazság néma tanújaként Isten kertje velük volt, és századokon át az emberek között is maradt. A Paradicsom kéruboktól őrzött kapujában látható volt Isten dicsősége, és ide jöttek az első istenimádók. Itt állították fel oltárukat, és mutatták be áldozataikat. Ide hozta áldozatát Kain és Ábel, és Isten alászállt, hogy találkozzon velük.

A kétkedők nem tagadhatták le, hogy van egy Éden, amíg az ott volt a szemük előtt a kapuját elzáró őrző angyalokkal. A teremtés rendje, a kert célja, az ember sorsával oly szoros kapcsolatban levő két fa története vitathatatlan tények voltak. Isten létezése és mindenek fölötti hatalma, törvényének kötelező volta olyan igazságok, amelyeket az emberek nem kérdőjelezhettek meg egykönnyen, amíg Ádám közöttük volt.

Az eluralkodó gonoszság ellenére számos szent ember, az Istennel való közösség által megjobbultan és nemesülten úgy élt, mintha a menny társaságában lenne. Nagy koponyák, csodálatos képességekkel megáldott emberek voltak. Nagy és szent küldetésük volt, hogy igaz jellemet alakítsanak ki; hogy a kegyesség leckéit tanítsák nemcsak koruk emberei, de a későbbi nemzedékek számára is. A Szentírás csak néhány kiemelkedő személyiséget említ, de a korszakokon át végig voltak Istennek tanúi, őszinte imádói.

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 20 - KEDD - Mózes első könyve 34. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 34. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2034&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2034&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által” (Tit 3:3-6 – új prot. ford.)

Képzeld el, hogy valaki lefényképez téged, amikor a legrosszabbul nézel ki! Talán amikor reggel felkelsz, vagy egy baleset után, amikor az arcod össze van törve és vérzik, vagy még ennél is rosszabb, amikor kegyetlen, lekicsinylő és gúnyos megjegyzést teszel egy szerencsétlen családtagodra. A mai történet egy ilyen képet alkot Jákób családjáról. Ez tényleg egy bajbajutott családról készült kép, amelynek nagy szüksége van Isten gyógyító kegyelmére. Ennek a történetnek nincsenek hősei.

Dina vágyik a környék pogány női közé – és nem azért, hogy mint a föld sója elvegyüljön közöttük (Mt 5:13), hanem inkább úgy, mint egykor Lót felesége, aki szerette Sodomát, és sóbálvánnyá lett (1Móz 19:26). Sekhem meggondolatlan, követelőző és megerőszakolja azt a nőt, akihez vonzódik, mint ahogyan Sámson is tesz évekkel később (1Móz 34:4; Bír 14:2). Épp úgy, mint Dávid, akit megbénítottak a múltban elkövetett bűnei, nem volt képes megvédeni Támár nevű lányát tragikus megbecstelenítése után (2Sám 13), úgy Jákób is hallgat, passzívan viselkedik (5. vers), és később sem tesz többet, mint hevesen dorgálja gyilkos fiait (30. vers). Khámor Lábánhoz hasonlóan a házassági egyezményt használja fel kapzsi vágyainak elérésére (21-23. vers). Jákób fiai tovább örökítik a csalás és ámítás családi hagyományait, amikor Kámornak és Sekhemnek válaszolnak (13-17. vers). Ezen felül a Jézus idejében élő vallásos vezetőkhöz hasonlóan meggyalázzák Isten szövetségének jelképeit (ami jelen esetben a körülmetélkedés), hogy saját érdekeiket kövessék. Simeon és Lévi – Júdáshoz hasonlóan – a baráti csókot használják fel árulásuk és gyilkosságuk leplezésére. Ebben a történetben nincsenek hősök. Szomorú, hogy Isten még csak meg sem jelenik ebben a történetben – vélhetően azért, mert jelenléte nem kívánatos.

Simeon és Lévi bosszúállása igencsak természetes az emberi természet számára, és nagyon idegen a bosszú mellőzése, amit megtapasztaltak unokabátyjuk Ézsau részéről, évekkel később pedig testvérük, József részéről. Annyira idegen Isten magatartásától, aki „nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint” (Zsolt 103:10).

Ez a hősök nélküli történet valóban sötét kép. Az olvasó elkezd vágyni József felüdítő élete után, aki megtöri Izrael generációs bűneinek a láncolatát; és Jézus után (akinek József az előképe), hiszen Ő szakítja meg az emberiség sok generációs bűnének a sorozatát.

Douglas Tilstra

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy meg tudja szakítani a rossz folyamatát és életében olyan dolgok történjenek, amelyek szépek, igazak és jók, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (3. rész)

Ádám majdnem ezer évig élt az emberek között a bűn következményeinek tanújaként. Hűen igyekezett a gonoszság özönének gátat vetni. Isten megparancsolta neki, hogy tanítsa ivadékait az Úr útjára; és ő kincsként gondosan őrizte, és az egymást követő nemzedékeknek elismételte azt, amit az Úr kinyilatkoztatott neki. Gyermekeinek és azok gyermekeinek a kilencedik nemzedékig elbeszélte, hogy milyen szent és boldog volt az ember a Paradicsomban. Bukásának történetét is elmondta. Beszélt azokról a szenvedésekről, amelyekkel Isten megtanította arra, hogy mennyire szükséges a törvényhez való szigorú ragaszkodás, és elmagyarázta nekik, hogy az irgalmas Isten miként gondoskodott megváltásukról. De csak kevesen figyeltek szavaira. Sokszor az emberek keserű szemrehányásokat tettek neki bűne miatt, amely oly sok szenvedést hozott utódaira.

Ádám élete tele volt fájdalommal, alázattal és töredelemmel. Amikor elhagyta Édent, elfogta a rémület arra a gondolatra, hogy meg kell halnia. Akkor látott először embert meghalni, amikor elsőszülött fia, Kain, megölte testvérét. Lelkét marcangolta a bűntudat saját bűnéért. Ábel halála és Kain elvetése miatti vesztesége pedig kétszeresen sújtotta a porba. Látta, miként terjed el a romlottság, amelynek következtében a világ végül özönvíz által elpusztult. Bár az Alkotója által kimondott halálos ítélet először rettenetesnek tűnt, de miután majdnem ezer évig szemlélte a bűn következményeit, úgy érezte, Isten irgalmas, ha véget vet egy szenvedéssel és bánattal teli életnek.

Az özönvíz előtti világ - gonoszsága ellenére - nem a tudatlanság és civilizálatlanság kora volt, ahogy azt gyakran gondolják. Alkalmat adott nagyszerű erkölcsi és értelmi képességek megszerzésére. Kiváló fizikai és szellemi értékek birtokosai voltak az akkori világ lakói, és páratlan lehetőségük volt arra, hogy vallási és tudományos ismeretekhez jussanak. Tévedés azt feltételezni, hogy mivel az emberek magas kort éltek meg, értelmileg későn értek. Szellemi képességeik hamar kifejlődtek, és azoknak, akik félték Istent és akaratával összhangban éltek, tudásuk és bölcsességük élethossziglan fejlődött. Ha korunk egyik-másik hírneves tudósát az özönvíz előtt élt hasonló korú emberek mellé állíthatnánk, a mai ember szellemileg és fizikailag sokkal gyengébbnek tűnne. Amint az emberek kora csökkent, és fizikai erejük alább hagyott, szellemi teljesítményük is kevesebbedett. Ma vannak, akik húsztól ötven évig tanulásra szentelik magukat, és a világ csodálja tudásukat. De milyen korlátozottak ezek az eredmények azoknak az embereknek a tudásához viszonyítva, akiknek a szellemi és fizikai képességeik századokon át fejlődtek!

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 19 - HÉTFŐ - Mózes első könyve 33. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 33. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2033&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2033&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:7-10).

Miután Isten megküzdött Jákóbbal a Jabbok patakjánál, egy új nevet adott neki és egy tövist a testébe. Jákób egy olyan fogyatékossággal vonszolja el magát az Istennel való találkozás helyszínéről, amely emlékeztetni fogja őt arra, hogy élete hátralévő részében Izraelként éljen (aki megküzdött Istennel) és ne Jákóbként (csaló). Jákóbnak szüksége lesz erre az emlékezetőre. Az elkövetkező négy vagy öt évtized sokkal nagyobb kihívásokat tartogat számára, mint az elmúlt kettő. Úgy, ahogy Pálnak szüksége volt a saját „tövisére”, hogy emlékeztesse arra, hogy bízzon Istenben, úgy Jákóbnak is szüksége lesz a magáéra.

A Jabbok révénél szerzett tapasztalat nem törölte ki Jákób minden régi hajlamát. Ahogyan mi is új irányba indulunk el keresztségünk vagy házasságkötésünk alkalmával tett fogadalmunkkal, és aztán egész életünkön át tanuljuk, hogy hogyan kell megvalósítani ezeket az ünnepélyes ígéreteket, úgy Jákóbnak is egy egész élet állt rendelkezésére, hogy megélje az Istennel szerzett névváltoztató tapasztalat újdonságát. A jelenlegi és a következő fejezet ennek a folyamatnak a hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről számol be.

Mint új ember, megalázza magát Ézsau előtt (3. vers), visszaadja azt, amit húsz évvel korábban ellopott (8-11. vers); beszámol az Istennel való harcáról (10. vers); gyöngéd odafigyelést tanúsít családja irányába, és védelmezi azt (13-14. vers); felállít egy oltárt, és Istent a saját Isteneként megvallja: „Isten, Izráel Istene" (20. vers). Azonban idős korában újra előbukkannak a régen berögződött minták. Személyválogatást tanúsít családjában (1-2. vers), ajándékokat ad Ézsaunak, de nem vallja meg az ellene elkövetett bűnét (8-11. vers); megígéri Ézsaunak, hogy találkoznak Szeirben, de ő az ellenkező irányba indul Sekhem felé (14, 18-19 vers). A régen beidegződött minták nehezen halnak meg. Jákóbnak szüksége van Isten megnyomorító ajándékára, a tövisre, hogy emlékezzen arra, hogy Istenben bízzon. A következő tragikus történet a 34. fejezetben jelzi azt, hogy Jákób megfeledkezik fogyatékáról és ezért drágán megfizet

Douglas Tilstra

Ima éretted: Istenem, kérlek, adj olyan tapasztalatot az olvasónak, amely meghatározza további életét, és segítségére lesz, amikor nehéz kihívások előtt találja magát, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (2. rész)

Isten átkának meghallása után Kain eltávozott családjától. Először a földművelést választotta foglalkozásául, és várost alapított, amelyet legidősebb fiáról nevezett el. Kain elment az Úr színe elől, és eldobva az Éden helyreállításának ígéretét, a föld átkával sújtott földön keresett javakat és örömöket. Így állt annak a sokaságnak az élére, amely e világ istenét imádja. Ivadékai anyagiasságukkal tűntek ki. Nem voltak tekintettel Istenre, és nem akarták azt, amit ő akart az embernek. A gyilkosság bűnét, amelyben Kain járt az élen, Lámekh, az ötödik leszármazott, a többnejűség bűnével tetézte. Kihívó kérkedéssel hivatkozott ugyan Istenre, de csak azért, hogy a Kaint sújtó bosszú ellen védelmet kapjon. Ábel a pásztor életét élte, és sátorban lakott. Séth leszármazottai ugyanezt tették. Magukat idegennek és vándornak tartották a földön, akik "[...] jobb után vágyódnak, tudniillik a mennyei után" (Zsid 11:13.16).

A két osztály egy ideig külön maradt. Kain családja első településüktől elszéledve szétszóródott azokon a síkságokon és völgyekben, amelyeket akkor már Séth gyermekei laktak. Az utóbbiak, hogy elmeneküljenek a kainiták szennyező befolyásától, a hegyekbe húzódtak, és ott telepedtek le. Amíg ez az elkülönültség tartott, istentiszteletük megőrizte tisztaságát. De az idő múlásával lassanként arra merészkedtek, hogy összekeveredjenek a völgyek lakóival. Ez a társulás a legrosszabb következményekkel járt. "És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok..." (1Móz 6:2). Séth gyermekeit lebilincselte a Kain utódaitól született lányok szépsége, és velük kötött házasságukkal megharagították az Urat. Isten számos hívő gyermekét bűnre csábították az őket állandóan kísértő hatások, és különleges, szent jellegük eltorzult. Összekeveredtek az erkölcsileg romlott emberekkel, lelkületük és cselekedeteik az övékéhez hasonult. Nem vették figyelembe a hetedik parancsolatot, "[...] és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek" (1Móz 6:2). Séth gyermekei "[...] a Kain útján indultak el" (Júd 11). Világi jólétre és élvezetekre összpontosították figyelmüket, és mellőzték az Úr parancsolatait. "[...] nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák" (Róm 1:28); "[...] okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett" (Róm 1:21). Ezért "[...] odaadta őket az Isten méltatlan gondolkozásra" (28.v.). A bűn halálos lepraként terjedt szét az egész földön.

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 18 - VASÁRNAP - Mózes első könyve 32. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 32. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2032&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2032&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Amikor Isten beavatkozik az általunk tapasztalható világba, az ritkán történik úgy, ahogy mi arra számítunk. Kezdve Ádám és Éva Istennel való találkozásával a bűnbeesés után, Káin Istennel való beszélgetésén, Mózes és az égő csipkebokor esetén, Jeremiás szolgálatra való elhívásán át, Jónás, Hóseás, Zakariás és Keresztelő János apjának találkozásáig Istennel, megfigyelhetjük, hogy Isten megjelenései általában meglepik, sőt esetenként meg is rémítik azt, aki mindennapi élete során találkozik az Úrral. Természetesen a legfőbb példa erre Jézus születése és élete. Amikor Isten szegény munkások csecsemőjeként belépett a világunkba, alig néhányan vették egyáltalán észre. Ahogy férfivá növekedett, nem ismerte fel, megvetette és ellene szegült annak a népnek a legnagyobb része, amelynek jó oka lett volna merőben máshogy fogadni Őt. Amikor Isten belép a mi életünkbe, az ritkán olyan, amilyenre számítunk.

Jákob már találkozott Istennel, húsz évvel ezelőtt, a létráról szóló álmában. A következő húsz évet Lábánnal és az igen boldogtalan feleségei gondjaival küzdve töltötte. Most pedig a felbőszült testvére, Ézsau bizonyos megtorlásával nézett szembe. Ha valamikor, akkor most volt itt annak az ideje, hogy Isten vígasszal és bátorítással jelenjen meg. Ugyan ki gondolta volna, hogy Isten ebben a pillanatban küzdőpartnerként lép be Jákob életébe? Jákob minden bizonnyal nem. Igazság szerint Jákobnak az egész éjszakás küzdelem nagy részében fogalma sem volt róla, hogy Istennel tusakodik. Csak pirkadatkor, mikor már teljesen kimerült és kész volt Isten kegyelmébe ajánlani magát, vette észre, hogy (azon az éjszaka, és egész életében) nem Ézsau, sem nem Lábán, sem nem valaki más emberi ellenfél ellen, hanem maga Isten ellen küzdött. Élete összes küzdelme egy pillanatra a középpontba került, majd véget ért azon a reggelen. Megérett egy új névre.

Mi a helyzet veled? Hogyan mutatkozott meg Isten a te életedben? Mennyire egyértelműen ismerted fel Őt? Mennyire fogtad fel, hogy mivel is küzdöttél valójában az egész életedben vagy épp ezekben az utóbbi nehéz időkben?

Douglas Tilstra

Ima éretted: Istenem, kérlek, mutatkozz meg az olvasó életében és adjad, hogy a küzdelmeiből győztesen kerüljön ki, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (1. rész)

1 Mózes 4:25-6:2

Isten adott Ádámnak egy másik fiút, hogy ő örökölje Isten ígéreteit, a lelki elsőszülöttséget. Ez a fiú a Séth nevet kapta, jelezve, hogy ő "elrendelt" vagy "kárpótolt", mert ezt mondta az anya: "[...] adott ... énnékem az Isten más magot Ábel helyett, kit megöle Kain" (1Móz 4:25). Séth még szebb volt, mint Kain vagy Ábel, és jobban hasonlított Ádámra, mint a két másik fiú. Szép jellemű volt; Ábel nyomdokába lépett, de nem volt több öröklött jó tulajdonsága, mint Kainnak. Ádám teremtéséről ezt olvassuk: "[...] Isten képére teremté őt" (1Móz 1:27), de a bukás után az ember "nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára" (1Móz 5:3). Míg Ádámot Isten bűntelennek teremtette a saját képére, Séth, akárcsak Kain, örökölte szülei bukott természetét. ő is tudott a Megváltóról és tanulta azt, hogyan kell igaz életet élni. Isten kegyelme által szolgálta és tisztelte Istent; igyekezett, ahogy Ábel is tette volna, ha életben marad, hogy a bűnös embereket megtanítsa tiszteletet adni és engedelmeskedni Teremtőjüknek.

Séthnek is született fia, és nevezé annak nevét Énósnak. [...] Akkor kezdték segítségül hívni az Úrnak nevét (1Móz 4:26). A hűségesek már ezt megelőzőleg imádták Istent, de amint az emberek szaporodtak, feltűnőbb lett a két osztály közötti különbség. Az egyik osztály nyíltan hűséget fogadott Istennek, a másik semmibe vette őt és engedetlen volt.

A bukás előtt ősszüleink megtartották a szombatot, amelyet Isten az Édenben létesített. A Paradicsomból való kiűzetésük után is megünnepelték. Megkóstolták az engedetlenség keserű gyümölcseit, és megtanulták - amit mindenki, aki lábbal tiporja Isten parancsolatait, előbb vagy utóbb megtanul -, hogy a mennyei előírások szentek és változhatatlanok; és hogy a vétkezőt elkerülhetetlenül büntetés sújtja. Ádámnak azok a gyermekei, akik hűek voltak Istenhez, mind tisztelték a szombatot. De Kain és ivadékai nem tisztelték azt a napot, amelyen Isten megpihent. ők választották meg, mikor dolgoznak és mikor pihennek, tekintet nélkül Jahve határozott parancsára.