Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 34. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2034&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2034&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
„Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők. De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által” (Tit 3:3-6 – új prot. ford.)
Képzeld el, hogy valaki lefényképez téged, amikor a legrosszabbul nézel ki! Talán amikor reggel felkelsz, vagy egy baleset után, amikor az arcod össze van törve és vérzik, vagy még ennél is rosszabb, amikor kegyetlen, lekicsinylő és gúnyos megjegyzést teszel egy szerencsétlen családtagodra. A mai történet egy ilyen képet alkot Jákób családjáról. Ez tényleg egy bajbajutott családról készült kép, amelynek nagy szüksége van Isten gyógyító kegyelmére. Ennek a történetnek nincsenek hősei.
Dina vágyik a környék pogány női közé – és nem azért, hogy mint a föld sója elvegyüljön közöttük (Mt 5:13), hanem inkább úgy, mint egykor Lót felesége, aki szerette Sodomát, és sóbálvánnyá lett (1Móz 19:26). Sekhem meggondolatlan, követelőző és megerőszakolja azt a nőt, akihez vonzódik, mint ahogyan Sámson is tesz évekkel később (1Móz 34:4; Bír 14:2). Épp úgy, mint Dávid, akit megbénítottak a múltban elkövetett bűnei, nem volt képes megvédeni Támár nevű lányát tragikus megbecstelenítése után (2Sám 13), úgy Jákób is hallgat, passzívan viselkedik (5. vers), és később sem tesz többet, mint hevesen dorgálja gyilkos fiait (30. vers). Khámor Lábánhoz hasonlóan a házassági egyezményt használja fel kapzsi vágyainak elérésére (21-23. vers). Jákób fiai tovább örökítik a csalás és ámítás családi hagyományait, amikor Kámornak és Sekhemnek válaszolnak (13-17. vers). Ezen felül a Jézus idejében élő vallásos vezetőkhöz hasonlóan meggyalázzák Isten szövetségének jelképeit (ami jelen esetben a körülmetélkedés), hogy saját érdekeiket kövessék. Simeon és Lévi – Júdáshoz hasonlóan – a baráti csókot használják fel árulásuk és gyilkosságuk leplezésére. Ebben a történetben nincsenek hősök. Szomorú, hogy Isten még csak meg sem jelenik ebben a történetben – vélhetően azért, mert jelenléte nem kívánatos.
Simeon és Lévi bosszúállása igencsak természetes az emberi természet számára, és nagyon idegen a bosszú mellőzése, amit megtapasztaltak unokabátyjuk Ézsau részéről, évekkel később pedig testvérük, József részéről. Annyira idegen Isten magatartásától, aki „nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint” (Zsolt 103:10).
Ez a hősök nélküli történet valóban sötét kép. Az olvasó elkezd vágyni József felüdítő élete után, aki megtöri Izrael generációs bűneinek a láncolatát; és Jézus után (akinek József az előképe), hiszen Ő szakítja meg az emberiség sok generációs bűnének a sorozatát.
Douglas Tilstra
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy meg tudja szakítani a rossz folyamatát és életében olyan dolgok történjenek, amelyek szépek, igazak és jók, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet
6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (3. rész)
Ádám majdnem ezer évig élt az emberek között a bűn következményeinek tanújaként. Hűen igyekezett a gonoszság özönének gátat vetni. Isten megparancsolta neki, hogy tanítsa ivadékait az Úr útjára; és ő kincsként gondosan őrizte, és az egymást követő nemzedékeknek elismételte azt, amit az Úr kinyilatkoztatott neki. Gyermekeinek és azok gyermekeinek a kilencedik nemzedékig elbeszélte, hogy milyen szent és boldog volt az ember a Paradicsomban. Bukásának történetét is elmondta. Beszélt azokról a szenvedésekről, amelyekkel Isten megtanította arra, hogy mennyire szükséges a törvényhez való szigorú ragaszkodás, és elmagyarázta nekik, hogy az irgalmas Isten miként gondoskodott megváltásukról. De csak kevesen figyeltek szavaira. Sokszor az emberek keserű szemrehányásokat tettek neki bűne miatt, amely oly sok szenvedést hozott utódaira.
Ádám élete tele volt fájdalommal, alázattal és töredelemmel. Amikor elhagyta Édent, elfogta a rémület arra a gondolatra, hogy meg kell halnia. Akkor látott először embert meghalni, amikor elsőszülött fia, Kain, megölte testvérét. Lelkét marcangolta a bűntudat saját bűnéért. Ábel halála és Kain elvetése miatti vesztesége pedig kétszeresen sújtotta a porba. Látta, miként terjed el a romlottság, amelynek következtében a világ végül özönvíz által elpusztult. Bár az Alkotója által kimondott halálos ítélet először rettenetesnek tűnt, de miután majdnem ezer évig szemlélte a bűn következményeit, úgy érezte, Isten irgalmas, ha véget vet egy szenvedéssel és bánattal teli életnek.
Az özönvíz előtti világ - gonoszsága ellenére - nem a tudatlanság és civilizálatlanság kora volt, ahogy azt gyakran gondolják. Alkalmat adott nagyszerű erkölcsi és értelmi képességek megszerzésére. Kiváló fizikai és szellemi értékek birtokosai voltak az akkori világ lakói, és páratlan lehetőségük volt arra, hogy vallási és tudományos ismeretekhez jussanak. Tévedés azt feltételezni, hogy mivel az emberek magas kort éltek meg, értelmileg későn értek. Szellemi képességeik hamar kifejlődtek, és azoknak, akik félték Istent és akaratával összhangban éltek, tudásuk és bölcsességük élethossziglan fejlődött. Ha korunk egyik-másik hírneves tudósát az özönvíz előtt élt hasonló korú emberek mellé állíthatnánk, a mai ember szellemileg és fizikailag sokkal gyengébbnek tűnne. Amint az emberek kora csökkent, és fizikai erejük alább hagyott, szellemi teljesítményük is kevesebbedett. Ma vannak, akik húsztól ötven évig tanulásra szentelik magukat, és a világ csodálja tudásukat. De milyen korlátozottak ezek az eredmények azoknak az embereknek a tudásához viszonyítva, akiknek a szellemi és fizikai képességeik századokon át fejlődtek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése