2025. május 23., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 23 - PÉNTEK - Mózes első könyve 37. fejezet

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Gondolatok Mózes első könyve 37. fejezetéből

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2037&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2037&version=NT-HU

Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

Amit József történetének ebből a részéből, Józsefnek a testvérei által elkövetett árulásából tanultam, az az, hogy Istennek mindannyiunkkal vannak tervei. Mindent, ami történik, legyen az jó vagy rossz, Isten az életünk javára tudja fordítani. Ahogy olvassuk 1Móz 38. fejezetét és tovább József történetét, láthatjuk, hogy Isten mindent jóra fordított.

Hasonlóképpen, te és én is szembesülhetünk megpróbáltatásokkal, kísértésekkel, nehézségekkel, de ne felejtsük el, hogy ha átadjuk az életünket Neki, Ő fogja irányítani az utunkat és gondoskodik rólunk. Ő ezt egyértelműen megtette velem. Legyünk tehát hűségesek a jutalomig. Isten soha nem fog minket olyan helyzetbe hozni, amit az Ő erejével ne tudnánk kezelni. A legnagyobb áldás az, hogy van Istenünk, aki képes a dolgokat gyökeresen megváltoztatni.

Alex Vanlalthlanga

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bízzon benned akkor is, amikor a dolgok nem éppen a legjobban történnek az életében. Adjad, hogy tudja, hogy akik Isten szeretik, azoknak minden a javukat fogja munkálni, Jézus nevében. Ámen!

Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet

6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (6. rész)

Énók az igazság prédikátora lett. Elmondta az embereknek, amit Isten kinyilatkoztatott neki. Azok, akik félték Istent, felkeresték ezt a szent embert, hogy tanítsa őket és imádkozzon velük. Nyilvánosan is dolgozott, Isten üzenetét hirdette mindenkinek, aki meghallgatta intő szavait. Munkája nem korlátozódott a séthitákra. Azon a földön, ahova Kain próbált Isten színe elől elmenekülni, Isten prófétája feltárta azokat a csodálatos jeleneteket, amelyek elvonultak szeme előtt. "Ímé" - mondta - "eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek (Júd 14-15).

Énók bátran dorgálta a bűnt. Míg a Krisztusban megmutatkozó isteni szeretetről prédikált kortársainak, és bűnös utaik elhagyására szólította őket, elítélte az eluralkodó gonoszságot, és figyelmeztette nemzedékét, hogy az ítélet bizonyosan lesújt a törvényszegőkre. Krisztus Lelke szólt Énókhon keresztül. Ez a Lélek nemcsak a szeretet, a könyörület hangján szólalt meg, és nemcsak kérlelt. Isten szent emberei nemcsak tetszetős dolgokat mondanak. Isten kétélű kardként ható éles és metsző igazságokat ültet követei szívébe és közöl rajtuk keresztül.

Isten hatalmát, amely szolgája által megmutatkozott, érezték hallgatói. Egyesek megfogadták intését, és elhagyták bűneiket; de a tömegek gúnyolódtak az ünnepélyes üzeneten, és még vakmerőbben mentek tovább a bűn útján. Az utolsó napokban Isten szolgáinak hasonló üzenetet kell vinniük a világnak, és azt is kétkedve és gúnnyal fogják fogadni. Az özönvíz előtti világ elutasította annak az embernek intő szavait, aki Istennel járt. Az utolsó nemzedék sem veszi komolyan az Úr szolgáinak intő üzenetét.

Tevékeny munkás élete közepette Énók állandóan közösségben volt Istennel. Minél nagyobb és sürgetőbb volt munkája, annál kitartóbban és buzgóbban imádkozott. Időnként továbbra is kereste a magányt. Miután egy ideig a nép között élt, tanítással és példaadással szolgálva javukat, egy időre magányba vonult, mert éhezett és szomjúhozott arra a tudományra, amelyet csak Isten adhat. Az Istennel bensőségesen társalgó Énók egyre jobban tükrözte Isten képmását. Arca szent fénytől ragyogott attól a világosságtól, amely Jézus arcán is tündökölt. Amikor az Istennel folytatott beszélgetés után előjött, még a gonoszok is megilletődve szemlélték arcán a menny jegyét.

Az emberek gonoszsága olyan magasra csapott, hogy Isten meghirdette elpusztításukat. Ahogy egyik év múlt a másik után, egyre mélyült az emberi vétkesség áradata, és Isten ítéletének egyre sötétebb felhői gyülekeztek. De Énók, a hit tanúja, kitartott útján. Intett, kért, kérlelt, igyekezett visszafordítani a vétkezés árját, és feltartóztatni a bosszú nyilait. Bár a bűnös, mulatni vágyó nép figyelemre sem méltatta intéseit, bizonyságtevésén Isten jóváhagyása nyugodott, és Énók továbbra is hűségesen harcolt az eluralkodó gonoszság ellen, mígnem Isten a bűn világából a mennybe, a tiszta örömök honába vitte.

Nemzedéke gúnyolta és ostobának mondta azt az embert, aki nem gyűjtött itt aranyat, sem ezüstöt, és nem szerzett vagyont. Énók az örökérvényű kincseket értékelte. A mennyei városra tekintett. Látta a dicsőség Királyát Sion közepette. Szíve-lelke a mennyben volt, és arról beszélt. Minél nagyobbra nőtt a gonoszság, ő annál jobban vágyott Isten országa után. Még a földön volt, de hitben a fény honában élt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése