Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes első könyve 38. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2038&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20M%C3%B3zes%2038&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ez a fejezet Júda családtörténetéről szól, arról a törzsről, amelyből Jézus származik. A Messiás nem egy szent vagy nagyrabecsült emberekből álló nemzetségből származott. Sőt, Júda és fiai olyan dolgokat tettek, amelyek nem tetszettek Istennek. Jézus emberi ősei bűnösök voltak. Júda még pogány feleséget is választott magának, Isten akarata ellenére. (1Móz 38:1-2). És ez a nő gyakorolta a legrosszabb hatást a gyermekeire.
Júda gonosznak bizonyul ebben a fejezetben, mert becsapta Támárt, és a paráznának tettetett Támár is becsapta őt. Ha az engedelmes életet választott volna, mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, az átkok helyett áldásokkal.
Júda végül bevallotta, hogy Támár „igazabb volt nálam” (1Móz 38:26). Néha hajlamosak vagyunk gyorsan ítélkezni az emberek felett, anélkül, hogy észrevennénk, hogy mi talán ugyanolyan bűnösök vagyunk, vagy még bűnösebbek, mint ők.
A Biblia nem rejti véka alá azt a tényt, hogy Jézus nemzetségi vonala távol állt az ideálistól. De ennek ellenére Ő tiszta és szent életet élt.
Jézus a mi tökéletes példaképünk. A magára támaszkodó Júda egészen biztosan nem az.
Wai Fong Chan
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne botránkozzon meg az emberek gyengeségein, hanem bízzon a Te szerető és átformáló hatalmadban, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 6. fejezet
6. fejezet – SÉTH ÉS ÉNÓKH (7. rész)
"Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják" (Mt 5:8). Énók háromszáz éven át törekedett szívének tisztaságára, hogy összhangban lehessen a mennyel. Három évszázadon át Istennel járt. Nap mint nap arra vágyott, hogy még nagyobb egységben lehessen vele. Egyre szorosabb lett a kapcsolat, mígnem Isten magához vette. Már ott állt az örökkévaló világ küszöbén, csak egy lépésre az üdvösség honától. És most a kapuk kinyíltak, az Istennel való járás, amely oly sokáig tartott a földön, tovább folytatódott, és ő átlépett a Szent Város kapuin - elsőként az emberek közül.
Elvesztését megérezték a földön. Hiányzott az a hang, amely nap mint nap intett és tanított. Egyesek - mind igazak, mind gonoszok - látták távozását. Azok, akik szerették, azt remélve, hogy megint magányba vonult, szorgalmasan keresték, mint később Illést a próféta ifjak, de hasztalan. Jelentették, hogy nincs, mert Isten elvitte.
Énók mennybemenetelével az Úr fontos leckét akart adni. Attól lehetett tartani, hogy sokan Ádám bűnének félelmetes következményei miatt elcsüggednek, és így kiáltanak: "Mi haszna van, hogy féljük az Urat, és megtartjuk rendeléseit? Hiszen olyan súlyos átok nehezedik az emberiségre, és mindnyájan meghalunk!" De azok a tanítások, amelyeket Isten Ádámnak adott, és amit Séth elismételt, Énok pedig a maga példájával szemléltetett, elsöpörte a homályt és a sötétséget, és reményt adott az embernek, hogy miként Ádámon keresztül jött a halál, a megígért Megváltón keresztül jön az élet és a halhatatlanság. Sátán elhitette az emberekkel, hogy az igazak nem kapnak jutalmat, sem a gonoszok büntetést, és hogy az ember képtelen engedelmeskedni Isten törvényeinek. De Énók esetében Isten kijelenti, "[...] hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik" (Zsid 11:6). Megmutatja, mit fog tenni azokért, akik megtartják parancsolatait. Az emberek megtanulták, hogy lehetséges engedelmeskedni Isten törvényének; hogy még ha bűnös és romlott környezetben élnek is, Isten kegyelme által képesek ellenállni a kísértésnek, megtisztulni és szentté válni. Énók példájában látták az ilyen élet áldott voltát. Mennybemenetele tanúsította, hogy igazat prófétált az eljövendő világról - az engedelmeseknek adott jutalomról, a dicsűségről, a halhatatlan életről, valamint a törvényszegők elkárhozásáról, szenvedéséről és haláláról.
"Hit által vitetett fel Énók, hogy ne lásson halált [...] mert felvitetése előtt bizonyságot nyert afelől, hogy kedves volt Istennek" (Zsid 11:5). A gonoszság miatt pusztulásra ítélt világ közepette Énók olyan szoros közösségben élt Istennel, hogy Isten kivonta őt a halál hatalma alól. Ennek az istenfélő prófétának a jelleme ábrázolja azt a szentséget, amit mindazoknak el kell érniük, akik Krisztus második eljövetelekor "áron vétet"-nek "meg a földről" (Jel 14:3). Akkor, miként az özönvíz előtt, eluralkodik a gonoszság. Romlott szívük késztetését és a megtévesztő filozófia tanításait követve az emberek lázadni fognak a menny tekintélye ellen. De Énókhoz hasonlóan Isten népe igyekszik szívét megtisztítani, Isten akaratát követni, mígnem visszatükrözik Krisztus képmását. Mint Énók is tette, figyelmeztetni fogják a világot az Úr második eljövetelére és a törvényszegőket sújtó ítéletre. Megszentelt szavaikkal és példájukkal elítélik az istentelenek bűneit. Miként Énók mennybe szállt, mielőtt a világ víz által elpusztult, az élő igazak is a földről az égbe ragadtatnak, mielőtt az tűz által elpusztul. Ezt mondja az apostol: "Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra." "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből" "[...] trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk." "Feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel" (1Kor 15:51-52; 1Thess 4:16-18).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése