Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2024&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20S%C3%A1muel%2024&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Amikor Saul elment, hogy kiűzze a filiszteus fosztogatókat (ld. 23:27-28), Dávid menedéket keresett az Engedi oázis közelében levő barlangban, amely félúton van a Holt-tenger nyugati partjához vezető úton.
Saul háromezer válogatott harcossal jött Dávidot megkeresni. Mivel szükségét kellett végeznie, Saul egyedül ment be ugyanabba a barlangba, amelyben Dávid rejtőzködött, levette ruháit, és a barlang egyik oldalába helyezte. Valaki Dávid emberei közül ezt súgta: „Itt az alkalom! Az Úr kezedbe adta Sault!” Dávid odakúszott, ahova Saul a ruháit helyezte, levágta Saul ruhájának az egyik sarkát, majd visszakúszott. Dávid nem ment közel Saulhoz, és nem engedte meg senkinek, hogy megtegye. Ezt mondta: „Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével” (7. vers - új prot. ford.).
Amikor Saul felvette ruháját és elhagyta a barlangot, Dávid kijött és megszólította Sault. Ha ő nem szőtt összeesküvést Saul ellen, akkor Saul miért akarja megölni őt? Ez megérintette Saul szívét, de Dávid nem bízott Saul ígéretében és az erősségben maradt.
Ha Dávid megölte volna Sault, úgy cselekedett volna, mint maga a király, de ő az Úrra bízta az ügyét, aki neki ígérte Izrael trónját. Úgy döntött, megvárja Isten időzítését. Ismerte Isten ígéretét: „Enyém a bosszúállás és megfizetés” (5Móz 32:35). Így Dávid Krisztus lelkületéről tanúskodott, Aki azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket... és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mt 5:44).
Ralph Neall
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 53. fejezet
53. fejezet – AZ ELSŐ BÍRÁK (5. rész)
Az alvó tábort hirtelen riasztották fel. Minden oldalon a lobogó fáklyák fényét látták. Abban a hitben, hogy túláradó hatalom kegyeinek vannak kiszolgáltatva, páni félelem fogta el a midianitákat. Félelmükben kiáltozva menekültek, hogy életüket mentsék, és saját bajtársaikat ellenségnek tekintve egymást gyilkolták le. Amint a győzelem híre elterjedt, a hazaküldött izraelita férfiak ezrei fordultak vissza és csatlakoztak a menekülő sereg üldözéséhez. A midianiták útjukat a Jordán felé vették, remélve, hogy elérik saját területüket a folyón túl. Gedeon hírnököket küldött Efraim törzséhez, buzdítva őket, hogy fogják el a menekülőket a déli gázlóknál. Gedeon háromszáz emberével az üldözéstől kifáradva átkelt a folyón közvetlen azok után, akik már elérték a túlsó partot. A midianiták két fejedelmére, Zébára és Sálmunáhra, akik az egész sereget vezették és tizenötezer emberrel megmenekültek, Gedeon rárontott, erejüket teljesen felmorzsolta, a két fejedelmet pedig elfogta és megölte.
Ez emlékezetes vereségben nem kevesebb, mint százhúszezer behatoló vesztette életét. A midianiták hatalma megtört és soha többé nem hadakoztak Izrael ellen. A hír pedig, hogy Izrael Istene újból hadakozott népéért, gyorsan elterjedt mindenfelé. A környező népek félelmét nem lehet szavakkal leírni, amikor megtudták, hogy milyen egyszerű eszközök győzedelmeskedtek a bátor harcos nép ereje felett.
A midianiták legyőzésére kiválasztott vezető nem foglalt el kiemelkedő helyet Izraelben. Gedeon sem uralkodó, sem pap, sem lévita nem volt. Atyja házában a legjelentéktelenebbnek tartotta magát. De Isten bátor és becsületes embernek találta őt: aki nem önmagában bízott, hanem kész volt Isten vezetését követni. Isten nem mindig választ nagy képességű embereket műve számára, hanem olyanokat, akiket legjobban fel tud használni. "[...] a tisztességnek előtte jár az alázatosság" (Péld 15:33). Az Úr azok által tud eredményesen munkálkodni, akik tudatában vannak tehetetlenségüknek és akik reá, mint vezérükre és erejük örök forrására bízzák magukat. Ő erőssé tudja tenni őket összekötvén gyengeségüket az ő erejével; és bölccsé, összekötve tudatlanságukat az ő bölcsességével.
Ha becsülnék az igaz alázatot, az Úr sokkal többet tehetne népéért. De kevesen vannak, akiket bármily nagy felelősséggel meg lehet bízni anélkül, hogy magabízókká ne lennének és ne feledkeznének meg Istentől való függőségükről. Ezért műve eszközeinek kiválasztásánál az Úr mellőzi azokat, akiket a világ nagyként, tehetségesként és kiválóként tisztel. Ezek az emberek legtöbbször büszkék és önteltek, nem kérik Isten tanácsát, hanem saját elgondolásuk szerint cselekednek.
Gedeon egyszerűen kürtöt fúvatott a midianiták többszázezernyi seregével szemben. Józsué is ezt tette Jerikó kőfalainál. És Isten ezt a semmitmondó ténykedést hatalmával olyan erőssé és hatásossá tette, hogy legyőzték általa az ellenséget. Az emberek által valaha kigondolt legtökéletesebb terv Isten hatalmát és bölcsességét mellőzve hibásnak bizonyul, míg a legkevesebbet ígérő módszer sikeres lesz, ha Isten rendelte el, s alázattal, hűséggel hajtják végre. Az Istenben való bizalom és akarata iránti engedelmesség a kereszténynek éppúgy lényeges a lelki harcban, mint Gedeonnak és Józsuénak a kánaánitákkal való háborúban. Isten az izraelitákat hatalmának megismétlődő kinyilatkoztatásával arra akarta rávezetni, hogy higgyenek benne és bizalommal keressék segítségét minden szükségben. Éppúgy kész népe erőfeszítéseivel most is együttmunkálkodni, és nagy dolgokat véghezvinni gyenge eszközei által. Az egész menny arra vár, hogy hatalmát és bölcsességét igényeljük. Isten "[...] mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk" (Ef 3:20).
Gedeon visszatért az ellenség üldözéséből és saját honfitársai megrovásával, vádjával találkozott. Amikor felszólítására Izrael férfiai csatarendbe álltak a midianiták ellen, Efraim törzse visszamaradt. Ők veszélyes vállalkozásnak tartották az erőfeszítést és mivel Gedeon nem küldött nekik külön meghívást, ennek ürügyén nem csatlakoztak testvéreikhez. De amikor Izrael győzelmének híre eljutott hozzájuk, irigyek lettek, mert nem részesültek abban. A midianiták veresége után Gedeon parancsára Efraim emberei a Jordán gázlóit megszállták. Így megakadályozták a menekülők szökését. Ennek következtében igen sok midianitát öltek meg, akik között voltak Zéeb és Oreb fejedelmek is. Így az efraimiták folytatták a harcot és elősegítették a győzelmet. Mindazonáltal mégis féltékenyek és haragosak voltak, mintha Gedeont saját akarata és döntése vezette volna. Ők nem érzékelték és nem értékelték Isten kezét Izrael győzelmében és ez a tény méltatlanná tette őket, hogy kiválasztott eszközök legyenek.
Visszatérve a győzelmi jelvényekkel, haragosan szemére vetették Gedeonnak: "[...] Miért cselekedted azt mivelünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál?" (Bír 8:1). {PP 555.1}
Gedeon így felelt: "[...] Vajon cselekedtem-é én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-é Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer egész szüretje? Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet: hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?" (Bír 8:2-3).
