MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 12. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 12. fejezet 232. nap
Ábrahámot
a környező népek hatalmas fejedelemként, bölcs és tehetséges vezetőként
tisztelték. Nem zárta el befolyását szomszédai elől. A bálványimádókétól élesen
elütő élete és jelleme kedvező benyomást keltett az igaz hitről. Ábrahám
rendíthetetlenül hű volt Istenhez; kedvessége és jóindulata pedig bizalmat és
barátságot ébresztett; a lényéből áradó nagyság tiszteletet parancsolt, és
megbecsülést vívott ki.
Vallását
nem őrizte féltékenyen értékes kincsként, amelyet csak tulajdonosa élvez. Az
igazi vallást az ember nem tarthatja meg csak önmagának, mert ez a lelkület
ellentétben áll az evangélium elveivel. Ha Krisztus lakik a szívben, lehetetlen
elrejteni vagy elhomályosítani jelenlétének fényét. Ellenkezőleg, egyre
ragyogóbbá válik, amint a lelket körülvevő önzés és bűn ködét napról napra
szétoszlatják az igazság napjának fényes sugarai.
Ábrahámot
a környező népek hatalmas fejedelemként, bölcs és tehetséges vezetőként
tisztelték. Nem zárta el befolyását szomszédai elől. A bálványimádókétól élesen
elütő élete és jelleme kedvező benyomást keltett az igaz hitről. Ábrahám
rendíthetetlenül hű volt Istenhez; kedvessége és jóindulata pedig bizalmat és
barátságot ébresztett; a lényéből áradó nagyság tiszteletet parancsolt, és
megbecsülést vívott ki.
A hitben
gazdag, a kivételesen nagylelkű, az engedelmességben rendíthetetlen és zarándok
életében egyszerű és alázatos Ábrahám bölcs diplomata is volt, valamint bátor
és ügyes a harcban. Annak ellenére, hogy új vallás tanítójaként volt ismert,
három királyi testvér, akik Ábrahám lakóhelyének, az emoreusok síkságainak urai
voltak, barátságukat azzal fejezték ki, hogy a nagyobb biztonság érdekében
szövetséget ajánlottak fel, mert az országban erőszak és zsarnokság uralkodott.
Csakhamar alkalom nyílt arra, hogy Ábrahám hasznát vegye ennek a szövetségnek.
Khédorlaomer,
Élám királya tizennégy évvel korábban betört Kánaánba, és azt adófizetőjévé
tette. A fejedelmek közül most többen fellázadtak, és az elámita király négy
szövetségesével ismét bevonult az országba, hogy meghódolásra kényszerítse. Öt
kananeus király egyesítette seregét, és Siddim völgyében megütköztek a
támadókkal, de azok legyőzték őket. A sereg nagy része darabokra hullt, és akik
megmenekültek, a hegyekben kerestek menedéket. A győzők kifosztották a síkság
városait, és gazdag zsákmánnyal és sok fogollyal távoztak. Lót és családja is a
foglyok között volt.
Ábrahám,
aki békében élt Mamré tölgyesében, egy menekülttől megtudta a csata történetét,
és azt, hogy unokaöccse milyen bajba került. Ábrahám nem ápolgatta Lót
hálátlanságának kellemetlen emlékét. Szeretete felébredt iránta, és
elhatározta, hogy kiszabadítja. Istentől kérve tanácsot, Ábrahám felkészült a
harcra.
Saját
táborából háromszáztizennyolc kiképzett szolgát hívott össze; Isten félelmére,
gazdájuk szolgálatára és fegyverhordozásra megtanított embereket. Szövetségesei
- Mamré, Eskol és Áner - egyesítették vele csapataikat, és együtt indultak el a
támadók üldözésére. Az elámiták és szövetségeseik Kánaán északi határán, Dánnál
táboroztak. Nem félve legyőzött ellenségeik támadásától, diadalittasan
tivornyáztak. A pátriárka csapatokra osztotta seregét, hogy különböző irányból
közelíthessék meg az ellenséget. Éjszaka törtek a táborra. A heves és váratlan
támadása gyors győzelmet aratott. Élám királya meghalt, pánikba esett serege
megfutamodott. Lót és családja az összes fogollyal és javaikkal kiszabadult.
Gazdag zsákmány került a győztesek kezére. Ábrahámot, akit Isten vezetett,
illette meg a győzelem. Jahve híve nemcsak nagy szolgálatot tett az országnak,
hanem azt is bebizonyította, hogy bátor ember. Látható volt, hogy az igaz élet
nem jelent gyávaságot, és hogy Ábrahámot vallása felbátorította az igaz ügy
támogatására és az elnyomottak megvédésére. Hősi tettével nagy befolyásra tett
szert a környező törzsek között. Visszatértekor Sodoma királya kíséretével
eléje jött, hogy tisztességet tegyen a győztesnek. A király kérte Ábrahámot, hogy
tartsa meg a javakat, és csak a foglyokat adja vissza. A háborús szokások
szerint a zsákmány a győzteseké volt. Ábrahám azonban ezt a hadjáratot nem
nyereségért vállalta, és nem akart hasznot húzni a szerencsétlenekből. Csak azt
kötötte ki, hogy szövetségesei kapják meg az őket megillető részt.
Mai Bibliai szakasz: Ruth 1
Nincs édesebb rövid történet a világon, mint Ruth
könyve. Ez az egyszerű beszámoló megszólítja az olvasókat, hogy legyenek tanúi
Isten szerető előrelátó gondoskodásának. A három főszereplő élete egyedi
reménytelenségből közös bőségbe fordul négy rövid fejezet alatt. Ez a történet
egy gyöngyszem. A hagyomány szerint szerzője Sámuel volt, akinek a születése
válasz volt édesanyja kétségbeesett imájára.
A történet három özvegy, gyermektelen nő bemutatásával
kezdődik, akik Moáb földjén éltek. „Naomi”, akinek a neve azt jelenti:
„Kellemes”, meg akarja változtatni a nevét „Mára”-ra, ami „Keserű”-t jelent.
Jóbhoz hasonlóan, ő is elvesztette a családját – a férjét és két fiát –, de
mint Jób, ő sem vonja felelősségre Istent, ahogy azt Sátán szeretné. A helyzet
mégis kétségbeesésbe kergeti, és következtetése is erősen valósághű: úgy tűnik,
nincs reménye a jövőre nézve, és azt mondja a menyeinek, hogy a reménységüket
valahol máshol kellene keresniük. Ruth mégis megtartotta azt a hitet, amit
bizonyára Naomitól tanult, és ez a hit most válik teljessé döntésével, hogy részt
vállal Naomi jövőjében, bármilyen vészjóslónak tűnik is. A fejezet egy finom
utalással ér véget arra vonatkozóan, hogy mi fog következni. „Betlehem” azt
jelenti, hogy „a kenyér háza” és „az árpaaratás kezdetén” érkeznek meg. Isten
szeretete nem változott meg, és biztos terve van számukra. Egy apró dolgot
figyeljünk még meg a történetben: senki sem fogadja el Naomi névváltoztatását,
amit később már nem is erőltet.
Jan Haluska
Southern Adventist University
31. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 12.
fejezetéhez (feb. 28- márc 5).
Ebben a fejezetben
Ábrahám Isten vezetését kezdi követni, elhagyja a kultúráját és szülővárosát,
és ismeretlen irányba vándorol. Ő nem igazán utazó evangélista. Nem kapott
hatalmas üzenetet, hogy hirdesse, mint ahogyan Jónás kapott. Viszont ami
elkezdődik, az egy lassú személyes átváltozás – jóllehet a régi, „légy óvatos
önmagaddal’” viselkedés alkalmanként visszatér.
Vajon melyik része a legszembeszökőbb a 100
éves karakter átalakulásának ebben a fejezetben? Ha figyelembe vesszük, hogy
„Minden bűn az önzés.” (The Workers’ Bulletin, 1902. szeptember 9.), jobb, ha
megértjük Ábrahám szívének átalakulását. Cseréljük ki néhány szóban az „ön”-t
„én”-re, hogy az „ön” természetét bemutathassuk: az Ábrahám és Lót életében fellépő
incidens során „Ábrahám nemes, [én]zetlen lelkülete nyilvánult meg ez
alkalommal is.” „Az [én]felmagasztalás szelleme Sátán lelkülete; azonban az a
szív, amelyben Krisztus szeretete él, irgalmat gyakorol és nem keresi a maga
hasznát.”
Azt a folyamatot, ahogyan mi is mindannyian
átalakulhatunk, ahogyan Ábrahám, mint valóságos, kibányászásra való kincset
megtaláljuk ebben a fejezetben. „Amíg
Krisztus lakozik a szívben, lehetetlen jelenlétének fényét elfedezni, vagy
világosságát elhalványítani. Ellenkezőleg, napról napra jobban és jobban
sugárzik; az [én]zés és bűn lelkét körülvevő homálya pedig eltűnik az igazság
napjának fénylő ragyogása előtt.”
Kathy Beagles
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba