2026. június 24. SZERDA – Jer 14; 16; 20; Próféták és királyok – Jeremiás
Ide kattintva olvashatod el a mai
szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/152/revidealt-karoli
Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.
Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2019/12/higgyetek-az-o-profetainak-december-20.html
|
Jer 14; 16; 20 |
Ellen White idézetek – Próféták és
királyok Jeremiás |
|
Jer 14 1. Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiásnak
mondott a szárazság felől: 2. Gyászba borult Júda, és kapui
roskadoznak. Gyászolnak a földön, és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl. 3. A nemesek vízért küldik szolgáikat,
akik elmennek a kutakig, de nem találnak vizet. Üres edényekkel térnek
vissza, szégyenkeznek, pironkodnak, és befedik a fejüket. 4. Megrepedezett a termőföld, mert nem
esett eső a földön. Szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejüket. 5. Még a szarvasüsző is, ha megellik a
mezőn, otthagyja borját, mert nincs fű. 6. A vadszamarak pedig a kopár sziklákon
állnak, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük eleped, mert nincs fű. 7. Bár bűneink ellenünk tanúskodnak,
cselekedjél, URam, a te nevedért! Mert törvényszegésünknek se szeri, se
száma, vétkeztünk ellened! 8. Ó, Izráel reménysége, szabadítója a
nyomorúság idején! Miért vagy ezen a földön olyan, mint valami jövevény, mint
az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be? 9. Miért vagy olyan, mint a megriadt
férfi, mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy,
URam, a te nevedről neveznek bennünket. Ne hagyj el minket! 10. Azt mondja az ÚR e népről: Úgy
szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli
őket az ÚR. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket. 11. Azt mondta nekem az ÚR: Ne könyörögj
e népért az ő érdekében! 12. Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg
kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek
kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket. 13. Én ezt mondtam: Ó, URam, Istenem!
Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad
rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen. 14. Erre az ÚR azt mondta nekem:
Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem
parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást,
hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek. 15. Azért azt mondja az ÚR a prófétákról:
Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják,
hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt
vesznek el azok a próféták! 16. A nép pedig, amelynek prófétálnak,
ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem
lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így
zúdítom rájuk gonoszságukat! 17. Azért ezeket a szavakat mondd nekik:
Nem szűnik meg szemem éjjel-nappal könnyeket hullatni, mert nagy csapás töri
össze népem szűz leányát; igen fájdalmas lesz a sebe. 18. Ha kimegyek a mezőre, íme, fegyver
által levágottak hevernek ott, ha pedig bemegyek a városba, éhínség miatt
elepedtek. A próféták és a papok pedig olyan földre költöznek, amelyet nem
ismernek! 19. Egészen elvetetted Júdát, ennyire
utálja a lelked Siont? Miért vertél meg úgy, hogy nincs gyógyulásunk?
Békességet vártunk, de nem ért semmi jó, a gyógyulás idejét, de íme, csak
rettegés van! 20. Beismerjük, URam, gonoszságainkat,
atyáink bűnét is: bizony vétkeztünk ellened! 21. Ne vess meg, kérünk a te nevedért, ne
hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát! Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl
velünk kötött szövetségedet! 22. Van-e olyan a népek bálványai között,
aki esőt adhatna? Talán az ég adja a záporokat? Hát nem te, URunk, Istenünk?
Benned reménykedünk, hiszen te cselekedted mindezt! 16. 1. Majd így szólt az ÚR: 2. Ne végy magadnak feleséget, és ne
legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen! 3. Mert ezt mondja az ÚR a fiakról és a
leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyák felől, akik szülik őket,
és az apák felől, akik nemzik őket ezen a földön: 4. Keserves betegségben halnak meg, nem
siratják el és nem temetik el őket. Ganéjjá lesznek a föld színén. Fegyver és
éhínség miatt pusztulnak el, holttestük pedig az ég madarainak és a mezei
vadaknak lesz az eledele. 5. Mert azt mondja az ÚR: Ne menj be
gyászoló házba, ne menj siratni se, és ne is vigasztald őket, mert megvontam
e néptől békességemet – ezt mondja az ÚR –, az irgalmasságot és a kegyelmet. 6. A nagyok és a kicsinyek is meghalnak
ezen a földön. Nem temetik el és nem siratják meg őket; nem is vagdossák
össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük. 7. Kenyeret sem törnek nekik a
gyászoláskor, hogy vigasztalják őket a megholtért, a vigasztalás poharával
sem itatják őket, még apjukért vagy anyjukért sem. 8. Lakodalmas házba se menj be, ne ülj le
velük enni és inni! 9. Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel
Istene: Íme, szemetek előtt elhallgattatom ezen a helyen a ti napjaitokban a
vigasság és az öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját. 10. Ha majd tudtára adod e népnek
mindezeket, és ezt kérdik tőled: „Miért határozta el az ÚR ellenünk mindezt a
nagy gonoszságot, és mi a bűnünk és a vétkünk, amellyel vétkeztünk Istenünk,
az ÚR ellen?”, 11. akkor ezt mondd nekik: Azért, mert
elhagytak engem atyáitok – ezt mondja az ÚR –, és idegen istenek után jártak,
azoknak szolgáltak, és azok előtt borultak le, engem pedig elhagytak, és
törvényemet nem tartották meg. 12. Ti pedig még atyáitoknál is
gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindnyájan gonosz szívetek hamisságát
követitek, és nem hallgattok rám. 13. Ezért kivetlek titeket erről a
földről egy olyan országba, amelyet nem ismertek sem ti, sem atyáitok, és ott
majd szolgálhattok idegen isteneknek nappal és éjjel, mivel nem könyörülök
rajtatok. 14. Mert íme, eljönnek a napok – így szól
az ÚR –, amikor nem azt mondják többé: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait
Egyiptom földjéről, 15. hanem ezt: él az ÚR, aki fölhozta
Izráel fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe
szétszórta őket! Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet atyáiknak adtam. 16. Mert íme, sok halászért küldök –
mondja az ÚR –, hogy kihalásszák őket. Azután pedig sok vadászért küldök,
hogy kihajtsák őket minden hegyről, minden halomról és a sziklák hasadékaiból
is. 17. Bizony, szemmel tartom minden
útjukat, nem rejtőzhetnek el arcom elől, és nincs rejtve bűnük szemem elől. 18. Előbb azonban kétszeresen megfizetek
nekik bűneikért és vétkeikért, mert megszentségtelenítették földemet
utálatosságaik tetemeivel, és betöltötték örökségemet förtelmességeikkel. 19. Ó, URam, én erősségem, bástyám és
menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld
határairól, és azt mondják: Bizony, hamis isteneket örököltek atyáink,
hiábavalókat, mert egy sincs köztük, aki segíteni tudna. 20. Csinálhat-e az ember magának
isteneket? Hiszen azok nem istenek! 21. Azért íme, megismertetem velük,
ezúttal megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy
ÚR az én nevem. 20. 1. Pashúr főpap, Immér fia, aki az ÚR
házának felügyelője volt, meghallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat
prófétálta. 2. Ezért megverette Pashúr Jeremiás
prófétát, és abba a kalodába záratta, amely a felső Benjámin-kapunál volt, az
ÚR háza mellett. 3. Másnap, amikor Pashúr kiengedte
Jeremiást a kalodából, azt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az
ÚR, hanem így: Rettegés mindenütt. 4. Mert azt mondja az ÚR: Íme, rettegést
keltek benned és minden barátodban, és elhullanak ellenségeik fegyvere által
szemed láttára. Egész Júdát pedig a babilóni király kezébe adom, és fogságba
viszi őket Babilónba, és fegyverrel vágatja le őket. 5. Kezébe adom e város minden vagyonát,
minden szerzeményét és drágaságát; Júda királyainak minden kincsét is
ellenségeik kezébe adom. Elrabolják, elhurcolják és Babilónba viszik azokat. 6. Te pedig, Pashúr, és házad minden
lakója, fogságba mész, Babilónba kerülsz. Ott halsz meg, és ott temetnek el
téged és minden barátodat, akiknek hamisan prófétáltál. 7. Rávettél, URam, engem, és rávétettem,
megragadtál engem, és legyőztél! Nevetségessé lettem, naphosszat mindenki
engem csúfol. 8. Mert ahányszor csak megszólalok és
kiáltozom, így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az ÚR szava mindig csak
gyalázatomra és csúfságomra lett nekem. 9. Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem
róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a
csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem. 10. Mert hallom sokak suttogását, a
rettenetet mindenfelől: Jelentsétek föl, és mi is följelentjük! Még azok is,
akik barátaim, mindnyájan eltántorodásomra várnak, és azt mondják: Talán
megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta. 11. De az ÚR velem van, mint hatalmas
hős; azért elesnek üldözőim, és nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek, mert
nem járnak sikerrel. Örök és felejthetetlen gyalázat lesz rajtuk. 12. Azért, ó, Seregek URa, aki
megpróbálod az igazat, belelátsz a vesékbe és a szívekbe, hadd lássam rajtuk
büntetésedet, mert eléd tártam ügyemet! 13. Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az
URat, mert megszabadítja a szegények lelkét a gonoszok kezéből. 14. Átkozott az a nap, amelyen születtem;
ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült engem! 15. Átkozott az az ember, aki örömhírt
vitt apámnak e szavakkal: „Fiúgyermeked született!”, és igen megörvendeztette
őt. 16. Legyen az az ember olyan, mint azok a
városok, amelyeket elveszített az ÚR, és nem bánta meg: reggel jajkiáltást
halljon és délben harci riadót. 17. Miért nem öltek meg anyám méhében,
hogy anyám teste lett volna a sírom, és méhe örökké terhes? 18. Miért is jöttem ki anyám méhéből, ha
csak nyomorúságot látok és bánatot, és napjaim gyalázatban érnek véget? |
A lelkiismeretes próféta azonban
naponként erőt kapott mindezek elviselésére. „De az Úr velem van, mint erős
vitéz – jelentette ki hittel. Ezért elbuknak üldözőim, nem bírnak velem. Igen
megszégyenülnek, kudarcot vallanak, gyalázatuk soha nem megy feledésbe!”
„Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert kiragadja a szegény ember
életét a gonoszok hatalmából!” (Jer 20:11, 13) {PK 420.2} Jeremiás ifjúkori és későbbi
szolgálatának tapasztalataiból azt a tanulságot vonta le: „az ember nem ura
élete útjának, és a rajta járó nem maga irányítja lépteit!” Megtanult így
imádkozni: „Fenyíts minket, Uram, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé
ne tégy!” (Jer 10:23–24) {PK 420.3} Amikor ki kellett innia a szenvedés, a
fájdalom poharát, amikor gyötrelme ezeket a szavakat adta ajkára: „Nem lehet
reménykednem és bizakodnom az Úrban”, emlékezetébe idézte mindazt, amit Isten
érte tett, és ujjongva kiáltotta: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert
nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én
osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom. Jó az Úr a benne
reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására”
(JSir 3:18, 22–26). |
