2026. október 23. PÉNTEK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk 2

2026. október 23. PÉNTEK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk 2

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/13/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-12.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Az ima: magasztos kiváltságunk 2

Tisztábban kell látnunk, hogy kicsoda Jézus számunkra, és jobb ítélőképességgel kell felbecsülnünk az örök valóságok értékét. A szentség szépségének kell betöltenie Isten gyermekeinek szívét, ezért arra kell törekedniük, hogy kinyilatkoztatást nyerjenek a mennyei dolgokról. {SC 99.3}

Irányítsuk lelkünk vágyakozását felfelé, hogy kegyelmi adományként belélegezhessük a menny légkörét. Olyan közel lakozhatunk Istenhez, hogy a váratlan megpróbáltatásokban úgy fordulnak majd gondolataink Őfelé, mint amilyen természetesen a virágok fordulnak a Nap felé. {SC 99.4}

Folyamatosan tárjátok Isten elé szükségleteiteket, örömeiteket, szomorúságaitokat, gondjaitokat és félelmeiteket. Nem tudjátok megterhelni, nem tudjátok elfárasztani Őt, aki fejünk hajszálait is számon tartja, s nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes." (Jak. 5:11) Szerető szíve mindenképpen érzékeli bánatunkat, hát még, ha el is mondjuk neki. Vigyétek hozzá mindazt, ami zavarja és gyötri lelketeket! Semmilyen gond vagy teher nem túl nagy annak, aki a világokat fenntartja és az egész világmindenség ügyeit intézi. Semmi, ami békénket zavarja, nem túl kis dolog neki, hogy észre ne venné. Élettapasztalatunk egyetlen fejezete sem túl sötét neki, hogy el ne olvasná, és semmilyen bonyolult ügy nem túl nehéz, hogy ki ne bogozná. Nem sújthatja nyomorúság a legkisebbet sem az övéi közül, nem zaklathatja fel a lelküket semmilyen aggodalom, nem vidíthatja fel őket semmilyen öröm és nem hagyhatja el az ajkukat semmilyen őszinte ima, amit menynyei Atyánk figyelmen kívül hagyna, ami ne keltené fel azonnal az ő érdeklődését. Ő "meggyógyítja a megtört szívűeket, bekötözi sebeiket." (Zsolt. 147:3) Olyan szoros és teljes a kapcsolat Isten és az egyes emberi lélek között, mintha rajta kívül nem léteznék más teremtmény a Földön, akit Isten a figyelmében és a gondoskodásában részesítene, mintha senki más nem volna, akiért Isten az ő szeretett Fiát odaadta. {SC 100.1}

Jézus ezt mondta: "Kértek majd az én nevemben, és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket." "Én választottalak titeket- hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." (Jn. 16:26-27; 15:16) De Jézus nevében imádkozni többet jelent e név puszta említésénél imánk elején és végén. Az Ő nevében imádkozni azt jelenti, hogy az Ő gondolatai és lelkülete szerint imádkozunk, hiszünk ígéreteiben, kegyelmére támaszkodunk és munkáját végezzük. {SC 100.2}

Isten nem akarja, hogy bárki is remete vagy szerzetes legyen közülünk, hogy a világtól visszavonulva teljesen az imádkozás külső gyakorlásának szentelje magát. Krisztushoz hasonlóan kell élnünk, vagyis a hegy és a sokaság között kell zajlania életünknek. Aki semmi mást nem tesz azon kívül, hogy imádkozik, az hamarosan vagy felhagy vele, vagy az imádság formális, gépies szokásává válik. Ha emberek kivonják magukat az emberi közösségből, ha eltávolodnak a keresztény kötelességteljesítés és kereszthordozás színterétől, ha nem dolgoznak odaadóan az Úrért, aki olyan odaadással fáradozott őértük, akkor nem lesz témája imádságaiknak, nem lesz ösztönző indítékuk a buzgó könyörgéshez. Imáik csak a saját személyük körül forognak, önzővé válnak. Nem tudnak könyörögni az emberiség szükségleteiért vagy Krisztus országa felépüléséért, erőt kérve a munkához. {SC 101.1}

Veszteséget szenvedünk, ha megvetjük azt a kiváltságot, hogy összekapcsolódjunk Isten szolgálatában, egymást erősítve és bátorítva. Elvész számunkra az Ige ereje és a jelentősége is, ha ezt tesszük. Megszentelő befolyása nem gyújt világosságot a szívünkben, nem fogja felriasztani lelkünket, ennek nyomán azután aláhanyatlik lelkiségünk is. Ha hiányzik belőlünk az együttérzés egymás iránt, akkor elveszítjük a keresztény közösség áldásait. Aki magába zárkózik, az nem tölti be azt a helyet, amit Isten kijelölt számára. Ha helyesen műveljük természetünk társas ösztöneit, akkor ez együttérzést ébreszt bennünk egymás iránt, fejlődést biztosít számunkra és erővel ruház fel minket Isten szolgálatára. {SC 101.2}

Ha a keresztények jobban összekapcsolódnának egymással, ha Isten szeretetéről és a megváltás csodálatos igazságairól beszélgetnének, akkor a saját szívük is megelevenedne és egymást is felüdítenék. Ha naponként újabb tapasztalatot nyerünk Isten kegyelméről és ezáltal egyre több ismeretet szerzünk mennyei Atyánkról, akkor vágyakozunk arra, hogy szeretetéről beszéljünk. Miközben így cselekszünk, a saját szívünk is átmelegszik és felbátorodik. Ha többet gondolkodnánk és beszélnénk Jézusról, és kevesebbet magunkról, akkor sokkal inkább részesülhetnénk jelenlétének áldásaiban. {SC 101.3}

Ha annyiszor gondolnánk Istenre, mint amilyen gyakran irántunk való gondviselésének a bizonyítékaival találkozunk, akkor sokkal inkább meg tudnánk őrizni jelenléte tudatát gondolatainkban. Akkor öröm volna számunkra róla beszélni és Őt dicsőíteni. Beszélgetünk egymással időleges és földi dolgokról, mert ezek érdekelnek bennünket. Beszélünk barátainkról is, mert szeretjük őket, mert örömünk és bánatunk összekapcsolódik az övékével. De mérhetetlenül több okunk van arra, hogy Istent szeressük. A világon a legtermészetesebb dolog kellene hogy legyen, hogy az Övé az első hely gondolatainkban, hogy szóljunk jóságáról és elbeszéljük hatalmas cselekedeteit. Isten nem azért halmozott el minket gazdag ajándékaival, hogy azok olyannyira lekössék figyelmünket és elvonják szeretetünket, hogy az adományozónak, Istennek ne maradjon hely szívünkben. Épp ellenkezőleg. Az Istentől kapott javaknak állandóan Őrá kellene emlékeztetniük minket. Az lenne a rendeltetésük, hogy a szeretet és a hála kötelékeivel Őhozzá kapcsoljanak minket. Túlságosan földközeli módon gondolkodunk és élünk. Emeljük szemünket a magasba és a mennyei szentély nyitott ajtaján át lássuk meg azt az isteni dicsőséget, amely Krisztus arcán fénylik, "aki mindenképpen üdvözítheti azokat, akik általa járulnak Istenhez" (Zsid. 7:25). {SC 102.1}

Jobban kell magasztalnunk Istent "az Ő kegyelméért és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért" (Zsolt. 107:8). Imádságaink nem merülhetnek ki teljesen a kérni-kapni gyakorlatában. Ne mindig csak jelenlegi szükségleteinkre gondoljunk, hanem a jótéteményekre is, amelyeket elnyertünk. Egyáltalán nem sok időt és figyelmet fordítunk az imádkozásra, de ezen belül is túlságosan takarékoskodunk a hálaadással. Szüntelenül, folyvást elfogadjuk a menny kegyelmi adományait, de milyen kevéssé fejezzük ki hálánkat és milyen keveset magasztaljuk Istent azért, amit értünk tett! {SC 102.2}

A régi időkben az Úr megparancsolta Izráelnek, hogy a következőképpen cselekedjenek, amikor összegyülekeznek tiszteletére: "Egyetek ott az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened." (V. Móz. 12:7) Amit Isten dicsőítésére teszünk, azt örömteljes szívvel kellene tennünk, dicsérő énekkel és hálaadással, nem pedig szomorú, borús kedéllyel. {SC 103.1}

A mi Istenünk gyengéd és kegyelmes Atya. Nem szabad úgy tekintenünk szolgálatára, mint valami szívet búsító, lehangoló feladatra. Öröm legyen számunkra, hogy imádhatjuk az Urat és részt vehetünk munkájában. Isten - aki oly nagy szabadulást szerzett számunkra - nem úgy bánik velünk, mint valami kemény, sokat követelő munkaadó. Ő a mi legjobb barátunk, velük akar időzni, amikor imádjuk őt, hogy megáldjon és megvigasztaljon minket, hogy betöltse szívünket örömmel és szeretettel. Az Úr azt kívánja, hogy gyermekei felviduljanak az ő szolgálatában, több örömet találva abban, mint nehézséget. Azt akarja, hogy azok, akik összejönnek, hogy tiszteljék őt, értékes gondolatokat vigyenek magukkal szeretetéről és gondviseléséről, hogy napi elfoglaltságaik közepette ezek bátorítsák őket és ezáltal kegyelmet nyerjenek ahhoz, hogy minden dolgukat becsülettel és hűséggel végezzék. {SC 103.2}

A kereszt köré kell gyülekeznünk. Krisztus, a megfeszített legyen szemlélődésünk, beszélgetésünk és legörömteljesebb érzelmeink tárgya. Tartsuk emlékezetünkben mindazokat az áldásokat, amelyeket tőle nyertünk. Ha meggondoljuk nagy szeretetét, akkor készségessé válunk arra, hogy mindent az Ő miértünk keresztre szegezett kezére bízzunk. {SC 103.3}

Lelkünk közelebb juthat a mennyhez a szívbeli dicséret szárnyain. A mennyei udvarokban énekkel és zenével tisztelik az Urat. Amikor kifejezzük a hálánkat, a mi tiszteletünk is hasonlítani kezd a mennyei seregek tiszteletéhez. "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem" - olvassuk a Zsoltárok könyvében (50:23). Tiszteletteljes örömmel, "hálaadás és dicséret szavával" közeledjünk Teremtőnkhöz (Ésa. 51:3). 

 

2026. október 22. CSÜTÖRTÖK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk

2026. október 22. CSÜTÖRTÖK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

 

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/12/revidealt-karoli 

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-11.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Jézushoz vezető út - Az ima: magasztos kiváltságunk

Isten szól hozzánk a természet által, a kinyilatkoztatás által, gondviselése által, Szentlelkének befolyása által. Mindez azonban még nem elegendő az Isten és ember közötti személyes kapcsolat kialakulásához. Nekünk is ki kell öntenünk szívünket Isten előtt. Akkor nyerhetünk csak lelki életet és erőt, ha valósággal érintkezésbe lépünk mennyei Atyánkkal. Gondolataink vonzódhatnak hozzá, elmélkedhetünk műveiről, kegyelméről és áldásairól - de ez még mindig nem a szó teljes értelmében vett közösség. Életünk dolgairól is beszélgetnünk kell Istennel. {SC 93.1}

Imádkozni annyit jelent, mint megnyitni szívünket Isten előtt mint barátunk előtt. Nem azért van erre szükség, hogy Isten megtudja, kik vagyunk, hanem azért, hogy mi váljunk alkalmassá arra, hogy befogadjuk tanácsait. Az imádság nem Istent hozza le hozzánk, hanem minket emel fel Őhozzá. {SC 93.2}

Amikor Jézus a földön járt, oktatta tanítványait, hogyan imádkozzanak. Arra tanította őket, tárják Isten elé mindennapi szükségleteiket, és hogy vessék rá minden gondjukat (Zsolt. 55:23). A nekik adott ígéret, hogy a könyörgéseik meghallgatásra találnak, számunkra is biztosíték. {SC 93.3}

Jézus maga is gyakran imádkozott földi élete folyamán. Megváltónk azonosította magát a mi emberi szükségleteinkkel és gyengeségeinkkel. Azért esedezett és könyörgött, hogy új erőtartalékokat nyerjen Atyjától, hogy ennek nyomán felvértezve léphessen a kötelességteljesítés és a próbák mezejére. Jézus minden tekintetben példakép számunkra. Testvérünk erőtlenségeinkben, mert "megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan" (Zsid. 4:15). De bűntelen lévén, természete visszariadt a gonosztól, hűséges és állhatatos volt mindazokban a lelki küzdelmekben és gyötrelmekben, amelyeket a bűn világában viselt. Emberi mivolta szükségletté és kiváltsággá tette számára az imádkozást. Vigasztalást és örömet talált az Atyával való közösségben. Ha az emberiség Megváltója, Isten Fia szükségesnek érezte az imát, mennyivel inkább éreznünk kellene nekünk, erőtlen, bűnre hajló halandóknak, hogy állandó, buzgó imádkozásra van szükségünk. {SC 93.4}

Mennyei Atyánk várja, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy igyunk a határtalan szeretet forrásából. Érthetetlen, hogy olyan keveset imádkozunk! Isten készséges arra, hogy meghallgassa gyermekei imáját, a legkisebbekét is, mi pedig mégis oly nyilvánvalóan vonakodunk Isten elé tárni szükségleteinket! Mit gondolnak vajon a mennyei angyalok rólunk, szegény, segítségre szoruló, kísértéseknek kitett emberi lényekről, hogy oly keveset imádkozunk és oly csekély hitet tanúsítunk, noha Isten szívének végtelen szeretetével vágyakozik arra, hogy segítségünkre legyen, és kész többet adni nekünk, mint amit kérni vagy elgondolni képesek vagyunk. Az angyalok boldogan hajtanak fejet Isten előtt, és szeretnek az Ő közelségében lenni, a legmagasabbrendű örömnek tekintik a vele való közösséget. A föld gyermekei azonban - akiknek olyan nagy szükségük van arra a segítségre, amit egyedül csak Isten adhat meg nekik - láthatóan jól megvannak Lelkének világossága, az Ő társasága és jelenléte nélkül. {SC 94.1}

A Gonosz sötétsége zárja körül azokat, akik elhanyagolják az imát. Bűnre csábítják őket az Ellenség kísértő sugallatai. Mindez azért történhet meg, mert nem élnek azzal a kiváltsággal, amelyet Isten adott nekik, hogy találkozzanak és beszélgessenek vele az imádság idején. Miért is vonakodunk annyira az imádkozástól, holott az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja előttünk a menny tárházát, a Mindenható kincseinek kifogyhatatlan erő- és segélyforrását? A szüntelen ima és a gondos vigyázás híján azonban abban a veszélyben forgunk, hogy megerősödik bennünk a vigyázatlanság, és letérünk az egyenes ösvényről. Az Ellenség törekvése folyvást arra irányul, hogy eltorlaszolja számunkra a kegyelem királyi székéhez vezető utat, nehogy kegyelmet és erőt nyerjünk a kísértésekkel szembeni ellenálláshoz a komoly könyörgés és hit útján. {SC 94.2}

Léteznek bizonyos feltételek, amelyeknek a betöltése mellett biztosak lehetünk abban, hogy Isten meghallgatja imánkat, és választ ad rá. E feltételek között az egyik legelső: éreznünk kell, hogy szükségünk van Isten segítségére. Ilyen ígéretet adott nekünk: "Vizet öntök a szomjúhozóra és folyóvizeket a szárazra." (Ésa. 44:3) Akik "éhezik és szomjúhozzák az igazságot", vagyis akik vágyakoznak Isten után, azok biztosan "megelégíttetnek" (Mt. 5:6). Szívünknek meg kell nyílnia a Lélek befolyása előtt, mert enélkül nem tudjuk befogadni Isten áldásait. {SC 95.1}

Nagy szükségünk önmagában érv, ez szól a legékesebben könyörgésünk mellett. De keresnünk kell az Urat ahhoz, hogy megadhassa nekünk azt, amire szükségünk van. Ő maga mondja: "Kérjetek és adatik néktek." (Mt. 7:7) Továbbá: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Rm. 8:32) {SC 95.2}

Ha elnézően megtűrjük a gonoszt szívünkben, ha bármely felismert bűnünkhöz ragaszkodunk, akkor az Úr nem hallgat meg minket. A bűnbánó és töredelmes lélek imáját azonban mindenkor elfogadja (Zsolt. 51:19). Ha minden felismert bűnünket rendeztük, akkor bízhatunk abban, hogy Isten meghallgatja könyörgésünket. A saját jó cselekedeteink sohasem fognak az Ő kegyelmébe ajánlani minket. Krisztus érdeme ment meg, az Ő vére mos tisztára. A mi részünk az, hogy eleget tegyünk a feltételeknek, amelyeknek a betöltése esetén Isten elfogadhat bennünket. {SC 95.3}

Az eredményes imádkozás másik fontos eleme a hit. "Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt szorgalmasan keresik." (Zsid. 11:6) Jézus ezt mondta tanítványainak: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy megnyeritek, és meglesz az nektek." (Mk. 11:24) Szaván fogjuk-e Istent? {SC 96.1}

Az ígéret átfogó és korlátlan, és hű az, aki az ígéretet tette. Ha nem kapjuk meg, amit kértünk, és akkor, amikor kérjük, továbbra is hinnünk kell, hogy az Úr hallotta imádságunkat és választ ad majd rá. Mi emberek oly könnyen tévedünk és olyannyira rövidlátóak vagyunk, hogy sokszor olyan dolgokat kérünk, amelyek nem lennének áldásunkra. Ezért mennyei Atyánk - éppen szeretete folytán - sokszor úgy válaszol imádságunkra, hogy azt adja meg, ami a leginkább javunkra válik, amit mi magunk is kívánnánk magunknak, ha menynyei fényben és a maga valóságában láthatnánk az összes tényt és körülményt. Ha látszólag nem kapunk is választ imádságunkra, akkor is bíznunk kell Isten ígéretében. Bizonyos, hogy a válasz megérkezik a kellő időben, és az is, hogy azt az áldást nyerjük el, amelyre a leginkább szükségünk van. Elbizakodottság azt állítani, hogy Isten minden esetben azon a módon felel imánkra, ahogy mi ezt óhajtjuk, illetve, hogy pontosan azt adja meg nekünk, amit mi kívánunk. Isten sokkal bölcsebb annál, hogy tévedjen, és sokkal jobb annál, hogy megvonja a jót azoktól, akik ártatlanul élnek (Zsolt. 84:12). Ne féljetek hát bízni benne, annak ellenére is, hogy nem tapasztaljátok azonnal imátok meghallgatását. Erre a biztos ígéretre támaszkodjatok: "Kérjetek, és adatik néktek." {SC 96.2}

Ha hit helyett kétségeinkre és félelmeinkre hallgatunk, vagy előbb megpróbáljuk mindazt megoldani, amit nem láthatunk világosan, akkor egyre csak nő és mélyül majd bennünk a zavar és a tanácstalanság. Ám ha Istenhez megyünk segítségre szorultságunk és tőle való függésünk tudatában úgy, amint vagyunk, és alázatos, bízó hittel elé tárjuk szükségleteinket - Őelé, akinek a tudása végtelen, aki mindent lát a teremtett mindenségben, és aki mindeneket igazgat akarata szava által -, Ő meghallgathatja és meg is hallgatja kiáltásunkat, és világosságot gyújt szívünkben. Az őszinte ima a végtelen Isten értelmével kapcsol össze minket. Lehetséges, hogy az ima idején semmilyen látható bizonyítékot nem nyerünk afelől, hogy Isten együttérzése és szeretete felénk fordult, mégis ez történik. Külsőleg tapasztalhatóan nem éljük át, hogy megérintett bennünket, mégis rajtunk nyugtatja kezét gyengéd, szánó, szeretetteljes érintéssel. {SC 96.3}

Amikor Istenhez jövünk, hogy kegyelmet és áldást kérjünk tőle, szükséges, hogy a szeretet és a megbocsátás lelkülete töltse be szívünket egymás iránt. Hogy is kérhetnénk, hogy "bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", ha eközben megengedjük magunknak a kérlelhetetlen, engesztelhetetlen lelkületet? Ha azt akarjuk, hogy Isten meghallgassa imánkat, akkor nekünk is meg kell bocsátanunk egymásnak, mégpedig ugyanúgy és ugyanolyan mértékben, mint ahogy mi igényeljük tőle, hogy megbocsássa bűneinket. {SC 97.1}

Az imádságban való állhatatosság szintén a meghallgatás feltétele. Ha növekedni akarunk hitben és tapasztalatban, akkor mindig imádkoznunk kell. "Állhatatosaknak kell lennünk a könyörgésben", ki kell tartanunk, "vigyázva abban hálaadással" (Rm. 12:12; Kol. 4:2). Péter apostol is buzdítja a hívőket: "Legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok!" (I. Pt. 4:7) Pál apostol így biztat: "Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt." (Fil. 4:6) "Ti pedig, szeretteim - mondja Júdás apostol -, imádkozván a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében." (Júd. 20-21) A szüntelen ima nem más, mint a lélek szakadatlan, háborítatlan közössége Istennel, amely által Tőle származó élet árad, melynek nyomán belőlünk is a szentség és a tisztaság folyama árad ki és tér vissza Istenhez. {SC 97.2}

Szükséges, hogy komolyan, elszántan akarjunk imádkozni. Ne engedjük meg, hogy bármi is visszatartson minket az imádkozástól. Tegyünk meg minden tőlünk telhető erőfeszítést annak érdekében, hogy állandóan nyitva tartsuk az élő kapcsolat útját tulajdon lelkünk és Jézus között. Ragadjunk meg minden alkalmat, amikor elvonulhatunk az imádkozás szokott helyére. Akik valóban keresik az Istennel való közösséget, azokat mindig ott látjuk az ima-összejöveteleken is, mert hűségesen végzik kötelességüket és komolyan sóvárognak arra, hogy mindabban az áldásban részesüljenek, amit csak elnyerhetnek. Ezért felhasználnak minden kínálkozó alkalmat, jelen vannak mindenütt, ahol magukba fogadhatják a mennyből származó világosság sugarait. {SC 98.1}

Gyakorolnunk kell az imádságot a családi körben is, de különösképpen fontos, hogy ne hanyagoljuk el a titkos imát, mert ez a lélek élete. Lehetetlenség, hogy jól legyen dolga a lelkünknek, ha mellőzzük az egyéni imádkozást. A családi körben való imádkozás vagy a nyilvános imaórák nem elegendőek önmagukban. Egyedüllétben kell megnyitnunk lelkünket Isten mindent látó, figyelő tekintete előtt. A titkos imát csak az imameghallgató Isten hallja. Kíváncsi fül nem lehet a tanúja annak, amikor Őreá vetjük lelkünk terhét könyörgésünkben. A titkos ima idején lelkünk mentes a környezet befolyásától, mentes mindennemű izgalomtól. Nyugodtan, mégis buzgó igyekezettel törekszünk arra, hogy Isten jelenlétébe emelkedjünk. Szívet átmelegítő és maradandó lesz az a befolyás, amely ránk árad Tőle, aki "titkon néz", és akinek a füle mindig nyitott a szív mélyéből fakadó imádságok meghallására. Nyugodt, egyszerű hit által tarthatjuk fenn a lelki kapcsolatot Istennel. Magunkba fogadhatjuk a mennyei világosság sugarait, hogy megerősítsenek és megtartsanak minket a Sátánnal folytatott küzdelemben. Isten a mi erősségünk. {SC 98.2}

Imádkozzatok belső szobátokban, és napi munkátok közben gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez. Ily módon járt Istennel Énok is. Amiképpen a jó illatú füst Isten kegyelmi trónusa elé szállt az ószövetségi szentély szolgálatában, úgy jutnak Istenhez e hangtalan imádságok is. Aki így támaszkodik Istenre, azt soha nem győzheti le az Ellenség. {SC 98.3}

Nem létezik olyan hely vagy idő, ami alkalmatlan lenne arra, hogy Istenhez folyamodjunk könyörgésünkkel. Semmi sem akadályozhat meg minket abban, hogy komoly, áhítatos vágyakozással Istenhez emeljük szívünket. Az utca forgatagában vagy munkahelyi elfoglaltságaink közepette is felfohászkodhatunk Istenhez, és könyöröghetünk a mennyei vezetésért, mint ahogyan Nehémiás is cselekedte, amikor Artaxerxes király elé terjesztette kérelmét (Neh. 2:4). Bárhol legyünk is, alkalmat találhatunk az Istennel való titkos érintkezésre. Állandóan nyitva kell lennie szívünk ajtajának, folyvást érvényben kell tartanunk a meghívást, amellyel kérjük Jézust, hogy jöjjön és lakozzék szívünkben mennyei vendégként. {SC 99.1}

Fertőzött, romlott légkör vehet körül bennünket, mégsem kell azt belélegeznünk, mert megvan a lehetőségünk arra, hogy a menny tiszta levegőjét szívjuk. Ha lelkünk az őszinte imádság útján Isten jelenlétébe emelkedik, ezzel bezárhatunk minden ajtót a tisztátalan képzelgések, a szentségtelen gondolatok előtt. Ha nyitva tartjuk szívünket az Istentől jövő áldás és mennyei támogatás befogadására, akkor a földinél szentebb környezetben fogunk élni, mert állandósul a mennyel való közösségünk.

 

2026. október 21. SZERDA – Jézushoz vezető út – Isten ismerete

2026. október 21. SZERDA – Jézushoz vezető út – Isten ismerete

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba. 

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/11/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-10.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Isten ismerete

Isten sokféleképpen törekszik megismertetni magát velünk és közösségbe vonni minket önmagával. A természet szüntelenül szól hozzánk. Akiknek nyitott a szívük, azokra mélyen hat az Isten kezének munkáin keresztül megnyilatkozó szeretet és dicsőség. A halló fül meghallja és megérti a természet dolgai által közvetített isteni üzenetet. A zöld mezők, a fenséges fák, a bimbók és a virágok, az átvonuló felhők, a záporeső, a csobogó patak, a csillagos ég - mind a szívünkhöz beszélnek, és arra késztetnek bennünket, hogy ismerjük meg Őt, aki mindezeket alkotta. {SC 85.1}

Megváltónk a természet jelenségeihez kapcsolta értékes tanításait. A fák, a madarak, a völgyek virágai, a dombok és tavak, a fenséges égbolt csakúgy, mint a mindennapi élet eseményei és körülményei az igazság igéjével szövődtek össze tanításai nyomán. Így életünk fáradságos munkái és elfoglaltságai közepette is gyakran felidéződhetnek emlékezetünkben az Ő ajkáról elhangzott beszédek. {SC 85.2}

Isten azt akarja, hogy mi, az Ő gyermekei, teremtményei értékeljük és élvezzük azt az egyszerű, csendes szépséget, amellyel földi otthonunkat feldíszítette. Isten szereti a szépet, és mindenekfelett a jellem szépségében gyönyörködik. Az a vágya, hogy a virágok csendes erényéhez hasonló egyszerűség, szépség és tisztaság fejlődjék ki bennünk. {SC 85.3}

Isten teremtett művei értékes tanításokat közvetítenek nekünk az engedelmességről és a bizalomról, ha odafigyelünk rájuk. A természet világában, a csillagoktól kezdve - amelyek korszakokon át folyvást róják nyomtalan pályájukat a végtelen térben - a legkisebb atomig minden engedelmeskedik a Teremtő akaratának. Isten pedig mindenről gondot visel, mindent fenntart, amit teremtett. A kis barna verébre, amely félelem nélkül csicsergi szerény énekét, ugyanaz a Valaki visel gondot, aki a számtalan világot is fenntartja a végtelen mindenségben. Amikor az ember napi küzdelmes munkájára indul vagy imádságba merül, amikor éjszakai álomra hajtja a fejét, vagy amikor felkel reggel, amikor a gazdag ember ünnepel a palotájában, vagy a szegény ember maga köré gyűjti gyermekeit egyszerű asztalához, a mennyei Atya mindezt gyengéd figyelemmel kíséri. Egyetlen könnycsepp sem gördülhet le, amit Ő észre ne venne, egyetlen mosoly sem kerüli el tekintetét. {SC 85.4}

Ha igazán hinnénk ezt, összes szükségtelen aggodalmaskodásunk megszűnnék. Életünk nem lenne tele annyi csalódással, mert mindent - a kis dolgokat éppúgy, mint a nagyokat - Isten kezébe tennénk le, akit nem ejt zavarba a gondok sokfélesége, aki nem roskad össze ezek súlya alatt. Akkor olyan lelki nyugalmat élvezhetnénk, amelyet sokan régóta nélkülöznek. {SC 86.1}

Amikor a föld vonzó szépségét érzékeljük és élvezzük, gondoljunk az eljövendő világra, amelyben ismeretlen lesz a bűn és a halál mételye, ahol az átoknak az árnyéka sem fog többé látszani a természet arculatán. Rajzolódjék ki bennünk egy kép a megváltottak eljövendő otthonáról, és eközben gondoljunk arra, hogy a valóság a legragyogóbb képzeletnél is dicsőségesebb lesz. A természetben fellelhető sokféle isteni ajándék csak halvány visszfénye a mennyei dicsőségnek. Meg van írva, hogy "szem nem látta, fül nem hallotta és ember szíve meg sem gondolta" azokat a dolgokat, amelyeket "Isten készített az őt szeretők számára" (I. Kor. 2:9). {SC 86.2}

Sok mindent tudnak mondani a természetről a költők és a természettudósok, de igazán a keresztény élvezi és értékeli a föld szépségét, mert ő a virágokban, bokrokban, fákban az Atya keze nyomát látja és az Ő szeretetét ismeri fel. Senki sem értheti meg teljesen a hegyek, völgyek, folyók és tengerek üzenetét, aki nem úgy tekint rájuk, mint amelyek Isten emberek iránti szeretetének kifejeződései. {SC 87.1}

Isten az Ő gondviselése és Lelkének szívünkre ható befolyása által szól hozzánk. Értékes tanulnivalót fedezhetünk fel a mindennapi körülményeinkben és környezetünkben, a körülöttünk zajló változásokban, ha nyitott a szívünk arra, hogy érzékeljük ezeket. A zsoltáríró így kiáltott fel, amikor Isten gondviselésének munkáiról elmélkedett: "Az Úr kegyelmével telve a Föld." (Zsolt. 33:5) "A bölcs eszébe veszi ezeket, és meggondolja az Úrnak kegyelmességét." (Zsolt. 107:43) {SC 87.2}

Isten szól hozzánk az Ő Igéje által is. A Szentírást tanulmányozva még világosabb körvonalakban rajzolódik ki előttünk Isten jelleme. Elénk tárul a pátriárkák és a próféták, valamint a régi idők más szent embereinek története, akik "hozzánk hasonló emberek voltak" (Jak. 5:17). Megfigyelhetjük, hogyan győztek az ahhoz hasonló elbátortalanító körülmények között, mint amelyekkel nekünk kell megküzdenünk. Láthatjuk, miként kerültek szembe ugyanazokkal a kísértésekkel, mint mi, de hogyan nyertek erőt, reménységet ismét, és diadalmaskodtak Isten kegyelme által. Mindez bátorításul szolgál számunkra az igazságért és az igaz életért folytatott küzdelmünkben. Miközben az általuk nyert értékes tapasztalatokról olvasunk, mi is részesedünk abból a világosságból, szeretetből és áldásból, amelyet ők élveztek, és abból a munkából, amelyet végeztek a nékik adott kegyelem által. Az a szellem, amely őket áthatotta, a mi szívünkben is lángra lobbantja a szent lelkesedést és vágyakozást, hogy jellemünkben hasonlóvá váljunk hozzájuk, és amiképpen ők, mi is Istennel járjunk. {SC 87.3}

Jézus azt mondta az ószövetségi szent iratokról - ami még inkább igaz az újszövetségi iratokra nézve -, hogy "ezek tesznek bizonyságot rólam", vagyis a Megváltóról, akiben a mi örök életre való reménységünk összpontosul (Jn. 5:39). Igen, az egész Biblia Krisztusról beszél. A teremtésről szóló beszámolótól kezdve, amely a Biblia elején található - "mert nála nélkül semmi sem lett, ami lett" -, egészen addig az ígéretig, amellyel a Biblia lezárul - "ímé eljövök hamar" -, az Ő munkáiról olvashatunk és az ő szavát halljuk (Jn. 1:3; Jel. 22:12). Ha meg akarjátok ismerni a Megváltót, tanulmányozzátok a Szentírást! {SC 88.1}

Töltsétek meg a szíveteket Isten igéivel! Élő vízként fogják csillapítani égő szomjúságotokat. Ez amaz "élő kenyér, amely a mennyből szállt alá" (Jn. 6:51). Jézus kijelenti: "Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek." Ő maga meg is magyarázza ezt a kijelentését: "A beszédek, amelyeket szólok néktek, lélek és élet." (Jn. 6:53, 63) Testünk abból épül fel, amit megeszünk és megiszunk, a lelki életben ugyanúgy, mint a fizikai életben, vagyis, amit az elménk befogad, amin elmélkedik, az ad jelleget és erőt lelki természetünknek. {SC 88.2}

A megváltás művébe angyalok vágyakoznak betekinteni. Ez lesz a megváltottak tudománya és éneke az örökkévalóság végtelen korszakain át. Vajon nem méltó-e akkor jelenleg is teljes figyelmünkre és gondos tanulmányozásunkra? Jézus végtelen kegyelme és szeretete, értünk hozott áldozata megkívánja, hogy a legkomolyabban és legünnepélyesebben elmélkedjünk róla. Több időt kellene fordítanunk arra, hogy szeretett Megváltónk és Közbenjárónk jellemével foglalkozzunk. Jézus azért jött e világra, hogy megmentse népét annak bűneiből. A Megváltónak erről a küldetéséről szüntelenül gondolkodnunk kellene. Miközben e mennyei dolgok foglalkoztatják elménket, hitünk és szeretetünk növekszik, erősödik, imáink pedig mindinkább elfogadhatóak lesznek Isten számára, mert egyre inkább áthatja őket a hit és a szeretet. Értelmes és buzgó könyörgésekkel fogunk Isten elé járulni. Jézus iránti mély és állandó bizalom jellemez majd minket, naponkénti élő tapasztalat lesz számunkra, hogy Ő "mindenképpen üdvözítheti a maga hatalmával azokat, akik általa járulnak Istenhez" (Zsid. 7:25). {SC 88.3}

Midőn Megváltónk tökéletes jelleméről gondolkodunk, vágyakozni kezdünk arra, hogy teljesen átalakuljunk és megújuljunk az Ő tisztaságának hasonlatosságára. Lelkünk "éhezni és szomjúhozni" fogja (Mt. 5:6), hogy hasonlóvá legyünk hozzá, akit imádattal tisztelünk. És minél többet foglalkozunk gondolatban Krisztussal, annál többet szólunk majd róla másoknak is, annál inkább képviseljük Őt a világ előtt. {SC 89.1}

A Biblia nem csupán a képzett emberek számára íratott, hanem az egyszerű embereknek is, arra szánta Isten, hogy minden ember megértse. Az üdvösséghez szükséges nagy igazságok olyan világossá tétettek benne, mint a déli verőfény. Senki sem fogja eltéveszteni vagy elveszteni az üdvösség útját, kivéve azokat, akik a saját elgondolásukat követik Isten világosan kinyilatkoztatott akarata helyett. {SC 89.2}

Nem szabad pusztán csak emberi bizonyságtevésre támaszkodnunk az Írások tanítását illetően, hanem saját magunknak kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. Ha másoknak engedjük át, hogy helyettünk gondolkozzanak, akkor szellemi erőink bénult állapotba jutnak, és képességeink visszafejlődnek. Mivel nem gyakoroljuk magunkat abban, hogy az elmélkedésre érdemes témákra összpontosítsuk a figyelmünket, elménk nemes erői elsatnyulnak, nem leszünk képesek többé arra, hogy megragadjuk Isten Igéjének mély jelentését. Kitágul viszont a gondolkodásunk, ha szellemi erőnket a Biblia összefüggéseinek kutatására használjuk, igehelyet igehellyel, "lelkieket lelkiekkel" vetve össze (I. Kor. 2:13). {SC 89.3}

Semmi sem olyan alkalmas értelmi képességeink erősítésére, mint a Biblia tanulmányozása. Semmilyen más könyv nem képes arra, hogy oly mértékben felemelje a gondolatainkat és megelevenítse képességeinket, mint a Biblia mélységes és nemes igazságai. Ha úgy tanulmányoznánk Isten Igéjét, ahogy kellene, akkor olyan széles látókörre, nemes jellemre és állhatatos céltudatosságra tehetnénk szert, amivel csak ritkán találkozhatunk manapság. {SC 90.1}

Az Írások sietős olvasásából csak kevés haszon származik. Végigolvashatja valaki az egész Bibliát anélkül, hogy meglátná a benne rejlő szépségeket és megragadná a benne foglalt kijelentések mély és rejtett jelentését. Több haszna van annak, ha egy kis szakaszt addig tanulmányozunk, míg világossá válik a mondanivalója és nyilvánvalóvá lesz a megváltás tervével való összefüggése, mint ha sok fejezetet olvasnánk át határozott szándék nélkül úgy, hogy nem nyerünk semmilyen hasznos tanítást ezáltal. A Biblia legyen mindig kéznél. Nyissuk fel saját magunk, olvassuk, amint alkalmunk van rá, és véssük emlékezetünkbe igéit. Még az utcán járva-kelve is elmélkedhetünk egy-egy elolvasott szakaszról, rá összpontosítva a figyelmünket. {SC 90.2}

Komoly figyelem és imádsággal kísért tanulmányozás nélkül nem nyerhetünk bölcsességet. A Szentírás bizonyos részei annyira nyilvánvalóak, hogy nem lehet félreérteni őket, vannak azonban más szakaszok, amelyek jelentése mélyebben fekszik, nem lehet egy pillanat alatt, azonnal meglátni őket. Igehelyet igehellyel kell egybevetni ennek érdekében. Alapos kutatásra, imádságos elmélkedésre van szükség. Az ilyen tanulmányozás gazdag jutalmat hoz. Ahogy a bányász felfedezi az értékes érceret, amely a föld felszíne alatt rejtőzik, ugyanúgy talál nagy értékű, rejtett kincseket a Bibliában Isten Igéjének állhatatos kutatója, olyan kincseket, amelyek a felületes kereső szeme előtt rejtve maradnak. A szívünkben forgatott ihletett igék pedig az élet forrásából kiáradó üdítő folyamok. {SC 90.3}

Sohase tanulmányozzuk a Bibliát ima nélkül. Mielőtt megnyitnánk, könyörögnünk kell a Szentlélek megvilágosító segítségéért, és megadatik nékünk. Amikor Nátánáel Jézushoz ment, a Megváltó így kiáltott fel: "Ímé, egy igazán izráelita, akiben nincs hamisság!" Nátánáel azt kérdezte: "Honnét ismersz te engem?" Jézus ezt válaszolta: "Mielőtt Fülöp hívott téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál." (Jn. 1:48-49) Ugyanígy lát minket is Jézus az ima titkos helyein, ha keressük Őt, hogy világosságot nyerjünk az igazság megismerésére. A világ Világosságától küldött angyalok keresik fel azokat, akik szívbeli alázatossággal kutatják Isten útját, a mennyei vezetést. {SC 91.1}

A Szentlélek a Megváltót magasztalja és dicsőíti. Küldetése abban áll, hogy bemutassa Krisztust az Ő igazságának tisztaságában és bizonyságot tegyen arról a csodálatos szabadulásról és kegyelemről, amit általa elnyerhetünk. Jézus ezt a kijelentést tette a Lélekről: "Ő az enyémből vesz és megjelenti néktek." (Jn. 16:14) Az isteni igazság egyetlen igazán hatékony tanítója: az igazság Lelke. Milyen nagyra becsülte Isten az emberi nemzetséget, hogy odaadta az ő Fiát, hogy meghaljon érte, és elküldi Lelkét, hogy az ember tanítója és állandó vezetője legyen! 

 

2026. október 20. KEDD – Jézushoz vezető út – Életünk és munkánk

2026. október 20. KEDD – Jézushoz vezető út – Életünk és munkánk

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

 

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/10/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-9.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Életünk és munkánk

Isten az élet, a világosság és az öröm forrása az egész világmindenség számára. Ahogyan a világosság sugarai előtörnek a Napból, ahogy a patakok felbuzognak az élő forrásból, úgy áradnak ki az áldások Isten lényéből minden teremtményére. És ahol Isten élete van jelen emberek szívében, ott hasonlóképpen kiárad a szeretet és az áldás folyama másokra is. {SC 77.1}

Üdvözítőnk számára öröm volt az elesettek fölemeléséért és megváltásáért tevékenykedni, ezért a saját élete sem volt drága Őnéki, hanem elszenvedte a keresztet, nem törődve a gyalázattal (Zsid. 12:2). Az angyalok is szüntelenül mások boldogságáért fáradoznak, ez az örömük. Önző emberek megalázó feladatnak tekintenék, hogy olyanoknak szolgáljanak, akik elesettek, nyomorultak, minden tekintetben gyengébb jelleműek és alacsonyabb rangúak, mint ők. A bűntelen angyalok szolgálata azonban éppen ebben áll. Az egész mennyet ugyanaz a szellem hatja át, ami Krisztus önfeláldozó szeretetében is megnyilatkozik, ebben rejlik a menny boldogsága. Ez a lelkület uralja Krisztus követőit is, ezért ők is ugyanazt a munkát végzik, amit Krisztus és az angyalok. {SC 77.2}

Ha Krisztus szeretete költözik egy ember szívébe, akkor ezt éppúgy nem lehet elrejteni, mint ahogy a szétáradó édes illatot sem lehet visszatartani vagy eltitkolni. Megszentelő befolyást áraszt e szeretet mindazokra, akik csak kapcsolatba kerülnek vele. Ha Krisztus lelkülete egy emberi szívbe plántáltatik, akkor olyan lesz, mint a forrás a pusztában, amely mentében mindent felfrissít. Még a halálra szántakban is felébreszti a vágyat, hogy igyanak az élet vizéből. {SC 77.3}

A Jézus iránti szeretet abban a vágyban jut kifejezésre, hogy mi is dolgozni akarunk az emberiség javáért, felemelkedéséért úgy, ahogy Ő dolgozott. Szeretetet, tapintatos törődést és együttérzést tanúsítunk majd mennyei Atyánk mindazon teremtményei iránt, akikre az ő gondviselése kiterjed. {SC 77.4}

A Megváltó földi élete nem a kényelemszeretetnek és az én-szolgálatnak szentelt élet volt, hanem olyan élet, amelyet betöltött az elveszett emberiség megmentéséért való szüntelen küzdelem, az ennek érdekében való komoly, fáradhatatlan erőfeszítés. Jézus mindenkor az önmegtagadás ösvényét járta, a betlehemi jászoltól egészen a Golgota keresztjéig. Nem húzódozott a sok vesződséggel járó terhes feladatoktól, a fáradságos utazásoktól, a kimerítő gondtól és munkától. Így vallott erről: "Az Emberfia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért." (Mt. 20:28) Ez volt életének nagy célja. Minden egyéb másodlagos és alárendelt jelentőségű volt ehhez képest. Jézusnak az volt az élete és itala, hogy Isten akaratát cselekedje, hogy az ő munkáját elvégezze (Jn. 4:34; 17:4). Az "én" és az önérdek nem kapott helyet szolgálatában. {SC 78.1}

Akik Krisztus kegyelmének részeseivé válnak, szintén készek lesznek bármilyen áldozatra annak érdekében, hogy más emberekkel is megoszthassák a mennyei ajándékot, hiszen őértük Krisztus ugyanúgy meghalt. Mindent megtesznek, amit csak tehetnek azért, hogy jobbá tegyék a világot, alkalmasabbá arra, hogy emberek éljenek benne. Ez a gondolkodásmód és lelkület jellemző az igazán megtért lelkekre. Alighogy Krisztushoz talál egy ember, máris felébred szívében a vágy, hogy másokkal is tudassa, milyen barátra talált Megváltójában, mert a megmentő és megszentelő igazságot nem tarthatja meg magának. Ha Krisztus igazságába öltözünk és szívünk megtelik az ő bennünk lakozó Lelkének örömével, akkor nem tudjuk magunkban tartani azt a békességet, amit nyertünk. Ha megízleltük és megláttuk, hogy jó az Úr, mondanivalónk lesz mások számára is. Fülöphöz hasonlóan, amint megtaláltuk az Üdvözítőt, máris hívunk másokat is, hogy jöjjenek és ismerjék meg Őt. Arra fogunk törekedni, hogy bemutassuk nekik Jézus csodálatos lényét és az eljövendő világ láthatatlan valóságait. Mély vágyat érzünk, hogy mi is azt az utat kövessük, amelyen Jézus járt. Sóvárgunk arra, hogy a körülöttünk élők is szemléljék "Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit" (Jn. 1:29). {SC 78.2}

Az az igyekezet, hogy áldást közvetítsünk másoknak, áldásként fog visszahatni ránk. Ez volt Isten szándéka azzal, hogy részt adott nekünk a megváltási terv megvalósításában. Azt a kiváltságot ajándékozta embereknek, hogy az isteni természet részeseivé legyenek, ezt követően pedig áldást árasszanak embertársaikra. Ez a legnagyobb megtiszteltetés és a legnagyobb öröm, amit csak adományozhatott az embereknek. Akik ily módon az isteni szeretet munkájának részeseivé válnak, a lehető legközelebb jutnak Teremtőjükhöz. {SC 79.1}

Isten mennyei angyalokra is rábízhatta volna az evangélium üzenetét és a vele kapcsolatos szeretetszolgálatot. Más közvetítőeszközöket is alkalmazhatott volna tervei megvalósítása érdekében. Végtelen szeretetében azonban minket, embereket választott ki arra, hogy munkatársaivá - valamint az Atya és az angyalok munkatársaivá - legyünk. Azért tette ezt, hogy annak az áldásnak, örömnek és lelki növekedésnek a részeseivé tegyen minket, ami ebből az önzetlen szolgálatból származik. {SC 79.2}

A Krisztus szenvedéseiben való részesedés kapcsol össze bennünket igazán Krisztussal. Megerősíti szívünkben a nagylelkűséget, és szorosabb szövetségbe von minket a világ Megváltójával, aki "gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk" (II. Kor. 8:9). Csakis akkor lesz áldás számunkra az élet, ha betöltjük azt a rendeltetést, amelyre eredetileg teremtettünk. {SC 79.3}

Ha elindulsz, hogy végezd azt a munkát, amit Krisztus jelölt ki tanítványai számára, ha lelkeket nyersz meg az Ő számára, akkor érzed majd, hogy mélyebb tapasztalatra és nagyobb ismeretre van szükséged Isten dolgaiban. Ennek következtében éhezed és szomjúhozod az igaz életet. Küzdeni fogsz imában Istennel, hited megerősödik, lelked iszik az üdvösség forrásából, és felüdül. Ha ellenállással találkozol és próbákba kerülsz, akkor még inkább a Bibliához menekülsz és az imádsághoz folyamodsz. Növekedsz a kegyelemben és Krisztus megismerésében, gazdag tapasztalatokat szerzel majd. {SC 80.1}

A másokért való önzetlen szolgálat szelleme elmélyülést, állhatatosságot és szívélyességet fejleszt ki jellemünkben, békével, boldogsággal ajándékoz meg minket. Törekvéseink megnemesednek. Nem marad hely a restségnek és az önzésnek. Akik ily módon gyakorolják a keresztény erényeket, azok mindinkább növekednek, mind erősebbek, alkalmasabbak lesznek Isten munkájának végzésére. Világos lelki ítélőképesség, növekvő hit jellemzi őket, imádságaik pedig egyre hatékonyabbak. Isten Lelke vezérli belső emberüket, az isteni kegyelem érintése szent összhangot teremt lelkükben Isten akaratával. Azok munkálják a leghatékonyabban saját üdvösségüket, akik odaszentelik magukat a másokért való önzetlen fáradozásra. {SC 80.2}

Azon az egy úton lehetséges csak számunkra a kegyelemben való növekedés, ha önérdek nélkül végezzük a munkát, amit Krisztus kijelölt számunkra, ha teljes igyekezetünkkel, képességünk végső határáig azon vagyunk, hogy segítségül legyünk és áldásul szolgáljunk azoknak, akiknek szükségük van a segítségre, amit mi nyújthatunk nekik. Gyakorlás által növekszik az erőnk, amiképpen a fizikai életben is a mozgás az élet feltétele. Akik úgy akarják fenntartani a keresztény életet, hogy csupán elfogadják a kegyelmi eszközök által nyert áldásokat, de semmit sem cselekszenek Krisztusért, azokhoz az emberekhez hasonlítanak, akik pusztán csak evés által - munka nélkül - akarnak élni. A lelki életben ugyanúgy betegséget és halált eredményez az ilyen élet, mint a természet világában. Aki nem mozgatja meg az izmait, az csakhamar egyáltalán nem tudja használni őket és teljesen elerőtlenedik. Hasonlóképpen, ha egy keresztény nem használja Isten adta erőit, akkor nemcsak hogy nem növekszik Krisztusban, de a már meglévő erejét is elveszíti. {SC 80.3}

Krisztus egyháza Isten elrendelt eszköze emberek üdvösségének munkálására. Az a megbízatása, hogy eljuttassa az evangélium örömhírét az egész világra. Ez a kötelezettség az összes keresztény vállán nyugszik. Mindenkinek a maga képességei és alkalmai mértéke szerint kell teljesítenie az Üdvözítőtől kapott megbízatást. A Krisztus szeretetéről nyert kinyilatkoztatás mindazon emberek adósaivá tesz minket, akik még nem ismerik őt. Isten világosságot adott nékünk, de nem azért, hogy csupán magunk élvezzük, hanem azért, hogy másokra árasszuk. {SC 81.1}

Ha Krisztus követői tudatában lennének kötelességeiknek, akkor ezrek hirdetnék az evangéliumot azokon a pogány területeken, ahol most csak egyvalaki végzi a munkát. Azok pedig, akik személyesen nem tudnak részt venni ebben a szolgálatban, anyagi eszközeikkel, együttérzésükkel és imáikkal támogatnák ezt a munkát. A keresztény országokban is sokkal komolyabban folyna a lelkekért végzett szolgálat. {SC 81.2}

Nem kell pogány országokba mennünk, sőt még csak a szűkebb hazánkat sem kell elhagynunk - ha kötelességünk odaköt - ahhoz, hogy Krisztusért dolgozzunk. Tennivalót találhatunk a családi körben, a gyülekezetben, ismerőseink között, és azok körében is, akikkel a mindennapi élet ügyes-bajos dolgai vagy üzleti ügyei hoznak össze minket. {SC 81.3}

Az Üdvözítő, földi élete nagyobb részében, a názáreti ácsműhelyben dolgozott. A munkásemberek türelmes, fáradságos munkáját végezte. Szolgáló angyalok vették körül az élet Urát, amint nap mint nap ismeretlenül, rangrejtve járt-kelt a földművelők és a kézművesek között, hétköznapi munkáját végezve. Éppoly hűségesen teljesítette küldetését, miközben a maga mesterségét űzte, mint amikor betegeket gyógyított, vagy a galileai tó vihar korbácsolta hullámain járt. Ugyanígy járhatunk és dolgozhatunk együtt Krisztussal mi is, még ha a legalantasabb munkát végezzük is, a legalacsonyabb beosztásban. {SC 81.4}

Az apostol így tanít erre: "Ki-ki, amiben elhívatott, abban maradjon meg Isten előtt." (I. Kor. 7:24) Az üzletember vezetheti úgy a maga üzleti vállalkozását, hogy feddhetetlen becsületességével Mesterét dicsőítse. Az iparos a maga szorgalmával és pontos munkavégzésével azt a valakit képviselheti, aki egykor Galilea dombjai között, alacsony sorban, hűséggel végezte küzdelmes, mindennapi munkáját. Mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, munkálkodhat másokért oly módon, hogy az emberek - látva az ő jó cselekedeteit - dicsőítsék Teremtőjüket és Megváltójukat. {SC 82.1}

Sokan azzal mentik fel magukat Krisztus szolgálata alól, hogy mások nagyobb tehetséggel, jobb képességekkel rendelkeznek. Az az általános felfogás, hogy csak azoktól kívánja Isten, hogy képességeiket az ő szolgálatára szenteljék, akiknek különleges adottságuk van erre. Sokan úgy értelmezik, hogy az embereknek csak egy bizonyos megkülönböztetett rétege kapott talentumokat, mások pedig kizárattak ebből, ennélfogva nincs elhívásuk arra, hogy osztozzanak a munka terhében és jutalmában. Krisztus azonban nem ezt tanítja a talentumokról szóló példázatában. A példázat szerint a ház ura - amikor előszólította szolgáit - mindegyiküknek kiszabta a maga munkáját. {SC 82.2}

Ha a szeretet lelkülete hat át bennünket, akkor az élet legszerényebb kötelességeit is úgy végezhetjük, mint akik az "Úrnak tesszük" ezt (Kol. 3:23). Ha Krisztus szeretete lakozik szívünkben, akkor ez feltétlenül megnyilatkozik mindennapi életünkben. "Krisztus jó illata" vesz majd körül minket, befolyásunk felemelő és áldást közvetítő lesz (II. Kor. 2:15). {SC 82.3}

Nem kell nagyobb alkalmakra várnod vagy rendkívüli képességeket remélned, mielőtt elindulnál, hogy Istenért dolgozz. Nem kell azzal foglalkoznod, hogy mit gondol rólad a világ. Ha mindennapi életed hited tisztaságáról és őszinteségéről tanúskodik, és akik körülötted vannak, meggyőződnek arról: szíved vágya, hogy a javukra legyél - akkor erőfeszítéseid nem lesznek hiábavalóak. {SC 83.1}

Jézus legalázatosabb és legszegényebb tanítványai is áldására lehetnek másoknak. Talán nincsenek tudatában annak, hogy valami figyelemreméltó jót cselekedtek, önkéntelen befolyásuk azonban az áldások özönének kiáradásához szolgálhat kiindulásul. E jó befolyás folyton szélesbül és mélyül majd, s áldásos eredményeit nem lehet felmérni a végső jutalmazás napjáig. Egyáltalán nem érzik vagy tudják, hogy valami nagy dolgot cselekedtek. Mégsem kell aggódniuk szolgálatuk eredményessége miatt. Az az ő dolguk, hogy tovább végezzék - csendben és hűséggel - azt a munkát, amit Isten gondviselése kijelölt számukra. Lényük mindjobban átformálódik Krisztus hasonlatosságára. Isten munkatársai lesznek ebben az életben, és felkészülnek ezáltal egy magasabb szolgálatra az eljövendő életben, amely felhőtlen, teljes örömet jelent majd számukra.