Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Sámuel második könyve 24. fejezetéből
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2024&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20S%C3%A1muel%2024&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Ennek a fejezetnek van egy szövegpárja a Bibliában. A Szentlélek bölcsnek
tartotta, hogy másodszor is említést tegyen Dávid izraeli és júdabeli
népszámlálásáról az Krónikák első könyvének 21. fejezetében. Itt sátán szerepét
is meg akarta említeni a népszámlálásban. Ezt csak a szövegpár teszi világossá.
Míg az írnok ebben a fejezetben azt írta, hogy „haragra gerjedt az Úr Izrael
ellen” (1. vers), addig a Krónikák első könyve 21. fejezetének lejegyzője
azt írja az 1. versben, hogy „Sátán Izrael ellen támadt” (új prot.
ford.) Az Úr nem együttműködik sátánnal, hanem ellene küzd. A bűn Isten elleni
tett, és amikor Ő kimutatja haragját, az szabad utat enged sátánnak, hogy
színre lépjen és cselekedjen.
Dávid felelőtlenül rendelte el a népszámlálást, és amikor Isten félreállt,
Dávid átengedte az uralmat a gonosznak és vétkezett, amikor elrendelte Júda és
Izrael gyermekeinek megszámlálását. Isten azt ígérte, hogy az Ő gyermekei
sokasodni fognak, Dávid pedig ellenőrizni akarta, hogy Isten betartja-e a
szavát. Ezen kívül Dávid Isten áldásaival akart kérkedni, hogy ezzel is
bizonyítsa magának, hogy ő egy jó vezető. Joáb ellenezte a népszámlálást. De
vajon miért térnek el a számok? Itt, a 9. versben 800 ezer illetve 500 ezer
emberről van szó, míg a Krónikák első könyvének 21. fejezetében 1,1 millió és
470 ezer ember áll. Az okot az 1Krónikák 21:6 adja meg, ahol azt olvassuk, hogy
Joáb nem mondta el a teljes számokat Dávidnak. Isten meggyőzte Dávidot a
bűnéről, aki ezután megvallotta azt Neki és bűnbocsánatot kért (10. vers).
Másnap reggel Gád próféta a bűnéért való három büntetés közül választási
lehetőségét ajánlotta fel Dávidnak: 1) hét év éhínség, 2) az ellenségei által
való üldöztetés; 3) három napig tartó dögvész. Dávid ez utóbbit választotta,
minek következtében 70 ezer ember halt meg. Amikor azonban Isten angyala
Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, Dávid ezt meglátva így szólt az Úrhoz: „Bizony
én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit.
Sújtson le kezed inkább énrám ...!” (17. vers - új prot. ford.). Ezután Gád
ezt mondta Dávidnak: „... állíts oltárt az Úrnak” ezen a helyen! (18.
vers). Ezért Dávid meg akarta venni azt a földet, ahol álltak, hogy oltárt
építsen oda. A föld tulajdonosa azonban ingyen akarta azt nekiadni. Ezt Dávid
elutasította, mert nem akart olyat áldozni az Úrnak, ami neki nem került
semmibe. A tulajdonos végül elfogadta Dávid ajánlatát, aki így megvette tőle a
földet és az állatokat rajta. Két különböző számot találunk itt, a 25. versben
illetve az 1Krónikák 21:24-ben. A megoldás az írnokok által feljegyzett üzlet
figyelmes elolvasásában rejlik: a földért 600 sekel súlyú aranyat fizettek
(1Krónikák 21:24), a marhákért pedig 50 sekel ezüstöt (25. vers).
Más eltérések is vannak e fejezet és a Krónikák első könyvének 21.
fejezetében található szövegpár között, ám ezen események közül egyik sem
akadályozta meg a Szentlelket abban, hogy figyelmünket a bűn problémájára
terelje, ami szenvedést okozott a túlélőknek. Ennek ellenére az igazság
megmaradt tökéletesnek és feddhetetlennek a Szentlélek munkája nyomán, aki az
Ige mindent átfogó szerkesztője.
Mindenható Urunk, aki soha nem maradsz távol tőlünk,
tökéletlen emberektől, tiszta szívből imádunk és szeretünk Téged! Te nem
rejtegetsz semmit senki elől, és mi arra az elképesztő felismerésre jutunk,
hogy – bármit is mondanak vagy tesznek mások – Te, Urunk így szólsz hozzánk:
„Én hiszek benned.” Jézus nevében. Ámen!
Koot van Wyk
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 61. fejezet
61. fejezet – SAUL VAKMERŐSÉGE (1.
rész)
1 Sámuel 13; 14.
Saul a Gilgálban megtartott gyűlés után
elbocsátotta seregét, akik hívására az ammoniták ellen felkeltek, és csupán
háromezer embert tartott vissza, akik közül kétezer vele maradt Mikmásban,
ezret pedig fia, Jonathán szolgálatára rendelt Gibeába. De ezzel Izrael királya
komoly hibát követett el, mert az ammonitákon aratott, aránylag könnyű győzelem
ünneplése helyett a fellelkesedett néppel most tovább támad, megszabadíthatta
volna Izraelt minden ellenségtől.
Ez alatt a filiszteusok nem voltak
tétlenek, s az Ében-Haézer-i vereség után még megmaradt sziklaerőd birtokában
megvetették lábukat Kánaán szívében. A filiszteusok harci felszerelése sokkal
tökéletesebb volt, mint az izraelitáké, mert míg Izraelt megszállva tartották,
megtiltották nekik, hogy fémmel dolgozzanak, nehogy fegyvereket készítsenek. A
békekötés után az izraeliták fegyvereiket továbbra is a filiszteusokkal
készíttették. Kényelemszeretetük és az elnyomatás alatt bennük kifejlődött
szolgaszellem miatt majdnem egészen kifogytak a fegyverekből. A háborúban
nyilat és parittyát használtak, és ezeket meg is szerezhették maguknak; de
Saulon és Jonathánon kívül senkinek sem volt dárdája vagy szablyája.
A filiszteusok legyőzetését csak Saul
uralkodásának második évében kísérelték meg. Az első ütközetet Saul fia,
Jonathán vezette, aki megtámadta és le is verte őket gébai táboruknál. De
emiatt a vereség miatt igen feldühödtek a filiszteusok, és csakhamar hadbaszálltak
Izrael ellen. Saul is felhívta az egész nemzetet, minden kardforgató férfit, a
Jordánon túl lakókat is, hogy gyülekezzenek hozzá Gilgálba. Ennek a felhívásnak
Izrael népe eleget is tett.
A filiszteusok Mikmásban gyülekeztek igen
nagy sereggel. "[...] harmincezer szekér és hatezer lovas volt, a nép
pedig oly sok volt, mint a tenger partján lévő föveny" (1Sám 13:5). Amikor
Saulnak és seregének ezt hírül adták, megdöbbenve gondoltak arra, hogy nekik
ilyen hatalmas sereggel kell megmérkőzniük. Az ütközetre tulajdonképpen nem is
készültek, és sokan meghátráltak. Egyesek a Jordánon túlra menekültek, mások
pedig sziklahasadékokban és barlangokban rejtőztek el. S így, mire az ütközet ideje
elérkezett, a sereg száma jócskán leapadt, és azok is, akik megmaradtak, rossz
sejtelemmel és rémülettel teltek el. {PP 617.1}
Királlyá választásakor Saul határozott
utasítást kapott Sámueltől, hogy mit kell ekkor cselekednie. "[...] menj
le énelőttem Gilgálba" - utasította őt - "és ímé én lemegyek
tehozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig
várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit
cselekedjél" (1Sám 10:8).