2026. november 12. CSÜTÖRTÖK - Mt 3:7-12; Mk 1:7-8; Lk 3:7-18 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

2026. november 12. CSÜTÖRTÖK - Mt 3:7-12; Mk 1:7-8; Lk 3:7-18 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/33/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/05/m.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Mt 3:7-12; Mk 1:7-8; Lk 3:7-18

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

Mt 3:7-12 7. Amikor pedig látta, hogy farizeusok és szadduceusok is sokan jönnek hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, így szólt hozzájuk: Mérges kígyók fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten eljövendő haragja elől? 8. Teremjetek azért megtéréshez illő gyümölcsöket, 9. és ne áltassátok magatokat azzal, hogy Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. 10. A fejsze már a fák gyökerén van, és minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. 11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jön, hatalmasabb nálam, én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. 12. Szórólapát van a kezében, és megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrbe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Mk 1:7-8 7. és ezt hirdette: Utánam jön, aki erősebb nálam; és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam. 8. Én vízzel keresztelek, de ő majd Szentlélekkel keresztel meg titeket. Lk 3:7-18 7. Azt mondta azért a sokaságnak, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen általa: Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy az eljövendő harag elől meneküljetek? 8. Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és nehogy azt kezdjétek mondogatni magatokban, hogy Ábrahám a mi atyánk; mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. 9. A fejsze immár a fák gyökerénél jár, és minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak, és tűzre vetnek. 10. A sokaság pedig azt kérdezte: Mit tegyünk tehát? 11. Ő pedig így válaszolt: Akinek két ruhája van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék. 12. És eljöttek a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és így szóltak: Mester, mit cselekedjünk? 13. Ő pedig azt mondta nekik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami meg van szabva. 14. Megkérdezték őt a katonák is: És mi mit tegyünk? Nekik azt mondta: Senkit se bántsatok, se meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal. 15. Mivel a nép feszültséggel teli várakozásban élt, és mind azt fontolgatta a szívében János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, 16. ő mindenkinek így felelt: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de jön, aki erősebb nálam, és én nem vagyok méltó arra sem, hogy a saruja szíját megoldjam, ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 17. Kezében szórólapát van, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe takarítsa, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. 18. Még sok másra is intette őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.

Fejedelmek, rabbik, katonák, vámszedők és földművesek jöttek, hogy hallgassák a prófétát. Az Istentől való ünnepélyes figyelmeztetés egy időre felrázta őket. Sokan megbánták bűneiket, és elfogadták a keresztséget. Minden rendű és rangú ember alávetette magát a keresztelő kívánalmának, hogy része legyen abban az országban, amelyet meghirdetett. {DA 105.1} Sok írástudó és farizeus is eljött, hogy megvallja bűneit és keresztséget kérjen. Felmagasztalták magukat, mintha másoknál jobbak lennének, és elvárták a néptől, hogy kegyességüket magasabb rendűnek tartsák, de most lelepleződtek életük bűnös titkai. Jánost figyelmeztette a Szentlélek, hogy a főemberek közül sokan nincsenek valóban meggyőződve a bűnösségükről. Köpönyegforgatók voltak. Azt remélték, hogy a próféta barátaiként az eljövendő Fejedelemnél jóindulatra találnak. Úgy vélték, hogy ha e fiatal, népszerű tanító megkereszteli őket, az erősíti a népre gyakorolt befolyásukat. {DA 105.2} János metsző kérdéssel fogadta őket: „Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket, és ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.” (Mát 3,7–9) {DA 105.3} A zsidó vezetők tévesen értelmezték Isten ígéretét Izráel iránti örökkévaló jóindulatáról: „Ezt mondja az Úr, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az Ő neve: Ha eltűnnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha énelőttem nép ne legyen. Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr!”(Jer 31,35–37) A zsidók Ábrahámtól való természetes származásuk alapján igényt tartottak erre az ígéretre. Szemet hunytak azonban az Isten által szabott feltételek fölött. Az Úr, mielőtt az ígéretet adta, így szólt: „Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek… Mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jer 31,33–34) {DA 106.1} Isten kegyelméről biztosította azt a népet, amelynek a szívébe van írva törvénye. Ők egyek vele. De a zsidók eltávolodtak Istentől. Bűneik miatt kellett szembesülniük Isten ítéleteivel. Ezért voltak egy pogány nemzet járma alatt. Értelmüket elsötétítette a törvényszegés, és mivel az Úr az elmúlt időkben oly kegyelmes volt irántuk, mentséget találtak bűneikre. Azzal hízelegtek maguknak, hogy jobbak másoknál, s ez feljogosítja őket áldásaira. {DA 106.2} „Mindezek… megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor 10,11) Milyen gyakran értelmezzük tévesen Isten áldásait, és azzal áltatjuk magunkat, hogy jóságunkért kedvez nekünk! Isten nem teheti meg értünk azt, amit szeretne. Ajándékai növelnék önelégültségünket, s megkeményítenék szívünket a hitetlenségben és a bűnben. {DA 106.3} János kijelentette Izráel tanítóinak, hogy büszkeségük, önzésük és kegyetlenségük inkább mérges kígyók fajzataivá teszi őket, halálos átokká a nép számára, mint Ábrahám igaz és engedelmes gyermekeivé. Az Istentől nyert világosság fényében rosszabbak voltak, mint azok a pogányok, akikhez képest felsőbbrendűnek érezték magukat. Elfelejtkeztek a szikláról, amelyből kifaragták őket, és a verem mélyéről, ahonnan kiszabadultak. Isten szándékának véghezvitele nem függött tőlük. Ahogyan Ábrahámot kihívta egy pogány népből, úgy hívhat másokat is az Ő szolgálatára. Szívük talán olyan élettelennek tűnik, mint a sivatag köve, de Lelke életre keltheti őket, hogy teljesítsék akaratát, és beteljesedjen rajtuk ígérete. {DA 106.4} „Immár pedig – mondta a próféta – a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik.” (Luk 3,9) Egy fa értékét nem a neve, hanem a gyümölcse határozza meg. Ha a gyümölcs értéktelen, a név nem mentheti meg a fát a pusztulástól. János kijelentette a zsidóknak, hogy Isten előtti helyzetüket jellemük és életük határozza meg. A hitvallás önmagában értéktelen, ha életük és jellemük nincs összhangban Isten törvényével, akkor nem ők az Isten népe. {DA 107.1} Szívhez szóló szavai elítélték hallgatóit. Megkérdezték tőle: „Mit cselekedjünk tehát?” (Luk 3,10) Így válaszolt: „Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék.”(Luk 3,11) A vámszedőket arra intette, hogy ne legyenek igazságtalanok, a katonákat pedig arra, hogy ne erőszakoskodjanak. {DA 107.2} János azt mondta, hogy mindazok, akik Krisztus országának alattvalói, bizonyságát adják hitüknek és bűnbánatuknak. Kedvesség, becsületesség, hűség lesz láthatóvá életükben. Szolgálni fognak a nincsteleneknek, és adományaikat Istennek szentelik. Megóvják a védtelent, s az erényesség és együttérzés példáját mutatják. Krisztus követői így adják bizonyságát a Szentlélek átformáló erejének. Mindennapi életükben igazságosság, irgalmasság és Isten szeretete válik láthatóvá. Különben olyanok, mint a polyva, amelyet a tűzre vetnek. {DA 107.3} „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre – mondta János –, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó: Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.” (Mát 3,11) Ésaiás próféta kijelentette, hogy az Úr megtisztítja népét bűneitől „az ítélet lelkével, a megégetés lelkével”(Ésa 4,3). Az Úr így szólt Izráelhez: „Kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat.” (Ésa 1,25) A bűn számára, bárhol található, „a mi Istenünk megemésztő tűz” (Zsid 12,29). Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke elemészti a bűnt. De ha az ember a bűnhöz ragaszkodik, azonosul is vele. Akkor Isten dicsőségének, amely elpusztítja a bűnt, el kell pusztítania a bűnösöket is. Jákób az angyallal való küzdelem éjszakája után kijelentette: „Látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.” (1Móz 32,30) Jákób Ézsauval szemben nagy bűnt követett el, de megbánta. Vétkét megbocsátotta Isten, bűnétől megtisztította, ezért képes volt arra, hogy elviselje Isten jelenlétének megnyilatkozását. De amikor az emberek úgy járulnak Isten elé, hogy közben szándékosan vétkeznek, elpusztulnak. Krisztus második eljövetelekor az Úr megemészti a gonoszokat „szájának leheletével”, és elpusztítja „az Ő megjelenésének feltűnésével” (2Thess 2,8). Isten dicsőségének fénye, amely életet ad az igazaknak, megsemmisíti a gonoszokat. {DA 107.4} Krisztusnak Keresztelő János idejében kellett megjelennie, hogy kinyilatkoztassa Isten jellemét. Csupán a megjelenése is leleplezi az emberek előtt bűneiket. Csak akkor lehetnek az övéi, ha meg akarnak tisztulni a bűntől, csak a tiszta szívűek tartózkodhatnak jelenlétében. {DA 108.1} Keresztelő János így hirdette Izráelnek Isten üzenetét. Sokan megszívlelték tanítását, és mindent feláldoztak, hogy engedelmeskedjenek. Tömegek követték az új tanítót, és többen dédelgették azt a reménységet, hogy talán ő a Messiás. De amint János látta, hogy a nép feléje fordul, minden alkalmat megragadott, hogy hitüket az Eljövendőre irányítsa.

 

2026. november 11. SZERDA - Mt 3:1-6; Mk 1:1-6; Lk 1:80; 3:1-6 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

2026. november 11. SZERDA - Mt 3:1-6; Mk 1:1-6; Lk 1:80; 3:1-6 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/32/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-30.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Mt 3:1-6; Mk 1:1-6; Lk 1:80; 3:1-6

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

Mt 3:1-6 1. Ebben az időben jelent meg Keresztelő János, és prédikált Júdea pusztájában. 2. Ezt mondta: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. 3. Ő az, akiről Ézsaiás próféta így szólt: Kiáltó szó hangzik a pusztában: készítsétek az Úr útját, és egyengessétek ösvényeit. 4. Maga János teveszőr ruhát viselt és bőrövet a dereka körül, eledele pedig sáska és erdei méz volt. 5. Tódult hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke, 6. és miután megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán vizében. Mk 1:1-6 1. Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, 2. amint meg van írva Ézsaiás prófétánál: Íme, elküldöm az én követemet előtted, aki előkészíti a te utadat. 3. Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! 4. Így jelent meg János, aki a pusztában keresztelt, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. 5. Júdea egész környékének és Jeruzsálemnek a lakói is mind kimentek hozzá, megvallották bűneiket, és megkeresztelkedtek általa a Jordán vizében. 6. János pedig teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, sáskát és erdei mézet evett, Lk 1:80 80. A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben. 3:1-6 1. Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme pedig testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme meg Lüszániász volt, 2. Annás és Kajafás főpapsága alatt szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3. Ő pedig bejárta a Jordán egész vidékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4. ahogy meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: Kiáltónak szava a pusztában: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! 5. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot simítsatok el, a görbe legyen egyenessé és a göröngyös simává. 6. És mindenki meglátja az Isten szabadítását.

„A kisgyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izráelnek.” (Luk 1,80) János születése előtt az angyal azt mondta: „Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel.” (Luk 1,15) Isten nagy munkára hívta el Zakariás fiát, a valaha emberekre bízott legnagyobbra. E munka elvégzéséhez Keresztelő Jánosnak szüksége volt arra, hogy az Úr együtt munkálkodjék vele. Isten Lelke vele lesz, ha megtartja, amit az angyal mondott. {DA 100.3} Jánosnak az Úr követeként kellett fellépnie, hogy elhozza az embereknek Isten világosságát. Gondolataikat új irányba kellett terelnie. Rá kellett ébreszteni őket Isten kívánalmainak szentségére, és arra, hogy szükségük van az Ő tökéletes igazságosságára. Egy ilyen hírnöknek szent életet kell élnie, hogy a benne lakozó Szentlélek temploma lehessen. Hogy küldetését betöltse, meg kell őriznie fizikai, szellemi és lelki erejét. Szüksége lesz tehát arra, hogy uralkodjon testi vágyain és szenvedélyein, s uralma alatt tartsa minden képességét, hogy olyan mozdíthatatlanul állhasson az emberek előtt a különböző körülmények között, mint a sziklák a hegyeken. {DA 100.4} Keresztelő János idejében széles körben elterjedt a nyereségvágy, a fényűzés és a nagyzolás szeretete. Az érzéki örömök, lakomázás és ivás fizikai betegségeket és torzulásokat okoztak, bénították a lelki fogékonyságot, és csökkentették a bűnnel szembeni érzékenységet. Jánosnak reformátorként kellett fellépnie. Önmegtartóztató életével, egyszerű öltözékével korának túlkapásait kellett megfeddnie. Ezért kaptak János szülei utasításokat. A mértékletesség tanítását a menny trónjától hozta el az angyal. {DA 100.5} A jellem gyermek- és ifjúkorban a legformálhatóbb. Az önuralmat ekkor kell elsajátítani. A családi tűzhelynél és a család asztalánál nyert befolyások hatása olyan maradandó, mint maga az örökkévalóság. Az első években kialakított szokások bármely más természetes adottságnál jobban meghatározzák, hogy az ember győztes lesz, vagy alulmarad az élet küzdelmeiben. Az ifjúkor a magvetés ideje. Eldönti, milyen lesz a termés ebben és az eljövendő életben. {DA 101.1} János prófétai feladata volt, hogy „az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet” (Luk 1,17). Azzal, hogy utat készített Krisztus első eljöveteléhez, azokat jelképezte, akiknek egy népet kell felkészíteniük Urunk második adventjére. A világban az egyéni vágyak kielégítése a cél. Sok a tévelygés és a mese. Megsokasodtak Sátán csapdái a lelkek elpusztítására. Mindazoknak, akik Isten félelmében tökéletes szentségre törekszenek, meg kell tanulniuk a mértékletesség és önuralom leckéjét. A testi vágyakat és szenvedélyeket az értelem magasabb rendű erőinek ellenőrzése alatt kell tartaniuk. Ez az önfegyelem létfontosságú ahhoz a szellemi erőhöz és lelki érzékenységhez, amely az Isten szavában rejlő szent igazságok megértésére és gyakorlására képesít. Ezért van helye a mértékletességnek a Krisztus második eljövetelére való felkészülés munkájában. {DA 101.2} A dolgok természetes rendje szerint Zakariás fiának papi nevelést kellett volna kapnia. De a rabbiiskolák képzése alkalmatlanná tette volna munkájára. Isten nem a teológia tanáraihoz küldte, hogy megtanulja, hogyan kell értelmeznie az Írásokat. A pusztába hívta, hogy a természettől és a természet Istenétől tanulhasson. {DA 101.3} Magányos vidéken talált otthont, kopár hegyek, vad vízmosások és sziklabarlangok között. Az élet élvezeteiről és a fényűzésről való lemondást választotta a szigorú pusztai fegyelem javára. Körülményei itt kedveztek az egyszerűség és önmegtagadás szokásainak. Nem zavarta meg a világ zaja, tanulmányozhatta a természet, a kinyilatkoztatás és a gondviselés leckéit. Istenfélő szülei gyakran elismételték az angyal Zakariáshoz intézett szavait. Gyermekkorától fogva szeme előtt tartották küldetését, és elfogadta a szent megbízatást. Számára a puszta magánya örömmel üdvözölt menekülés volt abból a társadalomból, amelyben a gyanakvás, a hitetlenség és az erkölcstelenség szinte mindent áthatott. Nem bízott abban, hogy saját erejével ellen tud állni a kísértésnek, irtózott a bűntől, és nem akart állandóan érintkezni vele, nehogy elveszítse a bűn különlegesen kártékony voltával szembeni érzékenységét. {DA 101.4} Születésétől fogva Istennek szánták mint nazireust, és ő maga is egész életére szóló fogadalmat tett. Öltözéke olyan volt, mint a régi prófétáké: bőrövvel körülkötött teveszőr ruha. A pusztában „sáskát és erdei mézet” (Márk 1,6) evett, és a hegyek tiszta vizét itta. {DA 102.1} János nem töltötte életét tétlenül, az élet örömeiről lemondó komorsággal vagy önző elszigeteltségben. Időről időre az emberek közé ment, mindig érdeklődéssel szemlélte, mi történik a világban. Csendes visszavonultságából figyelte az események alakulását. Isten Lelkétől megvilágosított látásmóddal tanulmányozta az emberek jellemét, hogy megértse, hogyan érheti el szívüket a menny üzenetével. Átérezte küldetése súlyát. Magányában elmélkedve és imádkozva törekedett arra, hogy lelkét felövezze az előtte álló életre. {DA 102.2} Noha a vadonban élt, nem volt mentes a kísértésektől. Amennyire lehetséges volt, minden utat elzárt, ahonnan Sátán behatolhatott, a kísértő mégis megrohamozta. De lelki érzékelése tiszta volt. Erős, határozott jellemet fejlesztett, és a Szentlélek segítségével képes volt arra, hogy Sátán közeledését érzékelje, és ellenálljon hatalmának. {DA 102.3} János a pusztában találta meg iskoláját és szentélyét. Miként Mózes Midián pusztájában, ő is érezte Isten jelenlétét, látta hatalmának bizonyságait. Jánost nem a hegyek ünnepélyes fensége vette körül, mint Izráel nagy vezetőjét, de előtte magasodtak Moáb csúcsai a Jordánon túl, és arról beszéltek, aki a hegyeket alkotta és megerősítette. Pusztai otthonában a természet sivársága hűen ábrázolta Izráel állapotát. Az Úr termékeny szőlőskertje kopár pusztává vált. De a sivatag fölött ragyogott a szépséges égboltozat. A gyülekező viharfelhőket az ígéret szivárványa ívelte át. Így fénylett a Messiás uralmának megígért dicsősége Izráel romlottsága felett. A harag fellegei mögött Isten kegyelmi szövetségének szivárványa tündökölt. {DA 102.4} A csendes éjszakában egyedül olvasta Isten Ábrahámnak adott ígéretét a magról, amelyet Isten megsokasít, hogy megszámlálhatatlanná legyen, mint a csillagok. A hajnal fénye is, amely bearanyozta Moáb hegyeit, róla beszélt, aki olyan, „mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel” (2Sám 23,4). A déli verőfényben pedig az Ő megnyilatkozásának pompáját látta, amikor „megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt” (Ésa 40,5). {DA 102.5} Félelemmel vegyes tisztelettel, mégis ujjongó lélekkel kutatta a prófétikus tekercsekben a Messiás eljövetelére vonatkozó kijelentéseket a megígértről, aki majd a kígyó fejére tapos; Silóról, „a békesség fejedelméről”, akinek akkor kell megjelennie, mielőtt egy bizonyos király megszűnne uralkodni Dávid trónján. Most eljött az idő. Római uralkodó ült a Sion hegyén emelt palotában. Az Úr biztos szava szerint Krisztus már megszületett. {DA 103.1} Éjjel-nappal elmélyülten tanulmányozta Ésaiás leírásait a Messiás dicsőségéről. A Jesse gyökeréből származó ág, az igazságban uralkodó király „igazságban ítéli a gyöngéket” (Ésa 11,4); „oltalom zivatar ellen”, „ nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (Ésa 32,2). Izráelt nem kell többé „elhagyatott”- nak nevezni, és földjét sem „pusztaság”- nak, hanem az Úr „gyönyörűségem”- nek fogja hívni, és földjét „férjhez adott”- nak. János magányos szíve megtelt a dicső látomással. {DA 103.2} A Királyt szemlélte szépségében, önmagáról pedig elfelejtkezett. A szentség fenségét nézte, s alkalmatlannak és méltatlannak érezte magát. Kész volt arra, hogy a menny követeként elinduljon. Nem félt az emberektől, mert Istenre tekintett. Egyenesen és félelem nélkül állhatott a földi uralkodók elé, mert mélyen meghajolt a királyok Királya előtt. {DA 103.3} János nem értette teljesen a Messiás országának mibenlétét. Azt várta, hogy Izráel megszabaduljon nemzeti ellenségeitől, de igazán abban reménykedett, hogy eljön egy igazságos király, és Izráelt szent néppé teszi. Hitte, hogy így teljesedik be a születésekor elhangzott jövendölés: {DA 103.4} „Hogy… megemlékezzék az Ő szent szövetségéről… hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban Őelőtte a mi életünk minden napjaiban.” (Luk 1,72–75) {DA 103.5} Látta népét becsapottan, önelégülten, bűneiben elmerülve. Arra vágyott, hogy szentebb életre emelje őket. Az Istentől rábízott üzenet rendeltetése az volt, hogy felriassza őket közönyösségükből, és félelmet keltsen bennük nagy gonoszságuk miatt. Mielőtt az evangélium magva meggyökerezhetne, fel kell törni a szív talaját. Mielőtt Jézusnál gyógyulást keresnének, rá kell ébredniük a bűn sebeiből származó veszélyekre. {DA 103.6} Isten nem azért küld követeket, hogy hízelegjenek a bűnösnek. Nem küld békeüzenetet, hogy a megszenteletlent végzetes biztonságba ringassa. Bűntudatot kelt a bűnös lelkében, és a meggyőzés nyilaival járja át a szívet. A szolgáló angyalok Isten félelmetes ítéleteit az ember elé tárják, hogy elmélyítsék hiányérzetét, és mielőbb kiáltsa: Mit cselekedjek, hogy üdvözüljek? Akkor a kéz, amely porig alázott, felemeli a bűnbánót. A hang, amely megfeddte a bűnt, és megszégyenítette a büszkeséget és a becsvágyat, gyengéd részvéttel kérdezi: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? {DA 104.1} Amikor János szolgálata elkezdődött, a nép elégedetlensége már a forradalom határán volt. Archelaus elmozdítása után Júdea közvetlenül Róma fennhatósága alá került. A római kormányzók zsarnoksága és erőszakossága, valamint elszántságuk, hogy pogány jelképeket és szokásokat vezessenek be, lázadást szítottak, melyet a legbátrabbak ezreinek vérébe fojtottak. Mindez csak fokozta a gyűlöletet Róma ellen, és növelte a hatalma alóli szabadulás vágyát. {DA 104.2} A széthúzás és viszály közepette hang hallatszott a pusztából, egy megdöbbentő és szigorú, ám reménnyel teli hang: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mát 3,2) Új, szokatlan erővel hatott a népre. A próféták Krisztus eljöveteléről mint a távoli jövő eseményéről jövendöltek; e bejelentés szerint viszont egészen közel van. János megjelenése hallgatóinak gondolatait az ősi látnokokra terelte. Öltözéke és szavai Illés prófétára emlékeztettek. Illés lelkével és erejével leplezte le a nemzeti romlottságot, és megfeddte az eluralkodó bűnöket. Egyszerűen, tömören és meggyőzően beszélt. Sokan azt hitték, hogy egy halálból feltámadt próféta. Az egész nép megmozdult, tömegek özönlöttek a pusztába. {DA 104.3} János a Messiás eljövetelét hirdette, és megtérésre szólította fel a népet. A bűntől való megtisztulás jelképeként megkeresztelte őket a Jordán vizében. Ezzel a jelentős szemléltetéssel nyilvánvalóvá tette, hogy azokat, akik Isten választott népének nevezik magukat, beszennyezte a bűn; szívük és életük megtisztulása nélkül nem lehet részük a Messiás országában.

 

2026. november 10. KEDD - Lk 1:1-25, 57-79 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

2026. november 10. KEDD - Lk 1:1-25, 57-79 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/31/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-29.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Lk 1:1-25, 57-79

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

Lk 1:1-25, 57-79 1. Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek, 2. ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3. magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilusz, 4. azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál. 5. Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt. 6. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését. 7. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak. 8. Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt, 9. a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be. 10. A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott. 11. Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva. 12. Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta. 13. De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni. 14. Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni, 15. mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. 16. Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17. és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé. 18. Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú. 19. Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20. De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mind ama napig, míg ezek meg nem lesznek. 21. A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22. És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt. 23. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24. E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta: 25. Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt. 57. Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58. És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele. 59. A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60. Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 61. Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! – 62. és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63. Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak. 64. Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent. 65. A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre. 66. Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele. 67. Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált: 68. Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69. Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában, 70. ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva, 71. hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket, 72. hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73. arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk, 74. hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki 75. szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76. Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait, 77. és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által, 78. a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból, 79. hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!

A Messiás eljövetelét régóta váró, hűséges izraeliták közül támadt Krisztus előfutára. Zakariás, az idős pap és felesége, Erzsébet „mind a ketten igazak valának az Isten előtt” (Luk 1,6), csendes, szent életük a hit világosságát árasztotta a gonosz napok sötétjében. Ennek az istenfélő házaspárnak Isten fiúgyermeket ígért, aki „az Úr előtt jár, hogy az Ő útjait megkészítse” (Luk 1,76). {DA 97.1} Zakariás Júdea hegyvidékén lakott, de felment Jeruzsálembe, hogy egy hétig a templomban teljesítsen szolgálatot. Ilyen szolgálatot évente kétszer kívántak meg minden egyes csoport papjaitól. „Lőn pedig, hogy mikor rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.” (Luk 1,8–9) {DA 97.2} Az aranyoltár előtt állt a szentély szent helyén. A tömjénfelhő Izráel imáival együtt emelkedett fel Isten elé. Zakariás hirtelen tudatára ébredt, hogy Isten jelen van. Az Úr egyik angyala állt „a füstölőoltár jobbja felől” (Luk 1,11). Az angyal helyzete Isten jóakaratát fejezte ki, de Zakariás ezt nem vette észre. Sok éve imádkozott a Megváltó eljöveteléért, s most a menny elküldte követét, hogy bejelentse, ezek az imák meghallgatásra találtak. Isten irgalma túl nagynak tűnt Zakariásnak ahhoz, hogy elhiggye. Telve volt félelemmel és bűntudattal. {DA 97.3} De az angyal örömteli bizonyossággal köszöntötte: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén, mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel… És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Őelőtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.” (Luk 1,13–18) {DA 98.1} Zakariás jól tudta, hogyan kapott Ábrahám idős korában gyermeket, mert hitte, hogy hűséges az, aki megígérte. De az idős pap az emberi gyengeségre gondolt. Elfelejtette, hogy amit Isten megígért, azt véghez is tudja vinni. Micsoda ellentét van e hitetlenség és a názáreti hajadon, Mária gyermeki hite között, aki így válaszolt az angyal csodálatos bejelentésére: „Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint!” (Luk 1,38) {DA 98.2} Zakariás fiának születése, miként Ábrahámé és Máriáé, nagy lelki igazságra tanít, olyan igazságra, amelyet lassan tanulunk meg, és készek vagyunk elfelejteni. Önmagunkban képtelenek vagyunk bármi jót tenni, de amit mi nem tudunk véghezvinni, azt az Isten hatalma elvégzi minden alázatos és hívő lélekben. Hit által adatott az ígéret gyermeke is. Hit által születik a lelki élet is, és hit által válunk képessé arra, hogy igaz tetteket vigyünk véghez. {DA 98.3} Zakariás kérdésére az angyal így felelt: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.”(Luk 1,19) Ötszáz évvel korábban Gábriel hozta Dániel tudomására azt a prófétikus korszakot, amely majd Krisztus eljöveteléig tart. Zakariás tudta, hogy e korszak vége közel van, és ennek ismerete indította arra, hogy a Messiás eljöveteléért imádkozzon. Most ugyanaz a követ jött el, aki által a prófécia adatott, hogy bejelentse beteljesedését. {DA 98.4} Az angyal kijelentése: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok” (Luk 1,19), azt mutatja, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dániel prófétának üzenetet hozott, azt mondta: „Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály (Krisztus) a ti Fejedelmetek.” (Dán 10,21) Az Üdvözítő ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: „Elküldvén azt az Ő angyala által, megjelenté az Ő szolgájának, Jánosnak.” (Jel 1,1) János apostolnak pedig az angyal kijelentette: „Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak.” (Jel 22,9) Csodálatos gondolat, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös emberek előtt, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik. {DA 99.1} Zakariás kételkedett az angyal szavaiban, ezért nem beszélhetett addig, míg azok be nem teljesedtek. „Ímé – mondta az angyal – megnémulsz… mind ama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejökben.” (Luk 1,20) Szolgálata alatt a pap feladata az volt, hogy imádkozzon a nyilvános és nemzeti bűnök bocsánatáért, és a Messiás eljöveteléért, de amikor Zakariás ezt megkísérelte, egy szót sem tudott kimondani. {DA 99.2} Kijött, hogy megáldja a népet, „csak integetett nékik, és néma maradt” (Luk 1,22). Sokáig vártak, azután félni kezdtek, hogy a papot Isten ítélete sújtotta. De amint kijött a szent helyről, arca Isten dicsőségétől ragyogott, és „eszökbe vevék, hogy látást látott a templomban” (Luk 1,22). Zakariás értésükre adta, hogy mit látott és hallott, és „mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza” (Luk 1,23). {DA 99.3} A megígért gyermek születése után az apa nyelve megeredt, „és szóla, áldván az Istent. És félelem szállott minden ő szomszédaikra, és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajon mi lesz e gyermekből?” (Luk 1,64–66) Mindez azért történt, hogy felhívják a figyelmet a Messiás eljövetelére, akinek útját Jánosnak kell készítenie. {DA 99.4} A Szentlélek megnyugodott Zakariáson, és ő e gyönyörű szavakkal jövendölt fia küldetéséről: {DA 100.1} „Te pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az Ő útjait megkészítsed; és az üdvösség ismeretére megtanítsad az Ő népét, a bűnöknek bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” (Luk 1,76–79)