Higgyetek az Ő prófétáinak - október 11 - PÉNTEK - János evangéliuma 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 5 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%205&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten észreveszi azt, akinek nincs embere. A harmincnyolc éve beteg ember egyedül érezte magát, mint akinek nincs segítése. A többiek segítséget kaptak, hogy a vízbe jussanak, csak ő nem. Sok ember várt ott gyógyulásra, de Jézus ezt az egyet vette észre, mert neki senkije sem volt.                         

2.    Isten nem versenyezteti az embereket.  Az, hogy egy angyal felkavarja a vizet és az első ember, aki belelép meggyógyul, puszta hiedelmen alapul. Vannak gyógyforrások, és ennek a víznek is lehetett gyógyító hatása, de a gyógyforrások nem csak az első embert gyógyítják meg, aki belép a vízbe, hanem mindenkit. És nem is Istentől származott ez a hiedelem, mert milyen Isten lenne az, aki azt gyógyítja meg, aki gyorsabb? Isten azt mondta, hogy aki Hozzá jön, Ő attól nem fordul el. Isten nemcsak az elsőnek érkezőket fogadja, hanem mindenkit, aki elindult Felé. 

3.    Isten várja, hogy kérjünk tőle. Jézus megkérdezte a beteget, hogy akar-e meggyógyulni, amire az ember kitérő választ adott, hogy nincs embere. Olyan sokáig volt beteg és feküdt ott a tó partján, hogy már szinte beletörődött állapotába. Ma is sok fizikai és lelki beteg van, akik beletörődtek sorsukba, megbarátkoztak a betegségükkel, hogy már nem is gondolnak komolyan a gyógyulásra. Jézus tőled is megkérdezi: „akarsz-e meggyógyulni? Te mit válaszolsz?

4.    Isten az igazi közösség Istene. Jézus ebben a fejezetben az Atyával való közösségéról beszél, arról, hogy mit cselekszik az Atya, hogy mindent megbeszélnek egymással, semmit sem tesznek egymástól függetlenül, vagy egymás tudta nélkül, hogy az Atya szereti a Fiút, hogy Ő az Atya megbízásából nagy dolgokat fog cselekedni, hogy halottakat fog támasztani, hogy az Atya rábízta az ítéletet, hogy a Fiúnak ugyanolyan tisztelet jár, mint az Atyának, hogy az Ő szavában ugyanolyan hatalom van, mint az Atya szavában, hogy a Fiúnak is élete van önmagában, hogy Ő az Atya akaratát cselekszi, hogy az Atya bizonyságot tett Róla stb. Vég nélkül sorolhatnánk annak a leírását, hogy milyen szoros, bensőséges és felemelő kapcsolat van az Atya és a Fiú között.          

5.    Isten hangjára feltámadnak a halottak. Eljön az óra, amikor a halottak meghallják Jézus hangját és előjönnek a sírjukból, de ezt Jézus meg is előlegezte, mert több embert feltámasztott. A négy napja halott Lázár is meghallotta, amikor Jézus kihívta a sírból és kijött.               

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki egy pillanatig sem tétlenkedik, hanem folyamatosan dolgozik értünk

b.    aki közösségben él és munkálkodik

c.    aki mindent megmutat azoknak, akik Jézushoz hasonlóan szoros kapcsolatot ápolnak Vele

d.    akinek a szavában örök élet van

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy merjen kérni Tőled. Adjad, hogy tudatában legyen annak, hogy Te vágysz meghallgatni kéréseit és segíteni neki a szükség idején, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 68-69 fejezet

69. fejezet – AZ OLAJFÁK HEGYÉN (3. rész)

Krisztus azonban nem jelentette ki eljövetele napját és óráját. Világosan megmondta tanítványainak: "Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül" (Mt 24:36). Ha megadta volna a pontos időt, akkor vajon miért buzdította éberségre tanítványait. Vannak, akik azt állítják; hogy tudják az Úr megjelenésének a napját és óráját és a legnagyobb komolysággal határozzák meg a jövőt. Az Úr azonban óva int ettől a magatartástól. Az ember Fia második eljövetelének a pontos ideje Isten titka.

Krisztus továbbá arra is rámutatott, hogy milyen lesz a világ állapota az Ő eljövetelekor. "Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert miképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:37-39). Az Üdvözítő nem egy ideiglenes, ezeréves, földön megvalósuló birodalomról beszél itt, amelyben az ezer év alatt mindenkinek fel kell készülnie az örökkévalóságra. Nem, Krisztus csak azt mondja meg nekünk, hogy ami Noé napjaiban volt, úgy lesz majd akkor is, mikor az ember Fia ismét eljön.

Miként volt Noé napjaiban? "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" (lMóz 6:5). A vízözön előtti korszak lakosai elfordultak Teremtőjüktől és nem voltak hajlandók megcselekedni szent akaratát. Saját szentségtelen elképzelésüket és erkölcstelen elgondolásaikat követték. Ezért a gonoszságukért pusztultak el. A világ ma is ugyanezt az utat járja. Ez pedig nem kínál biztosítékot egy eljövendő ezeréves dicsőségről. Isten törvényeinek a megszegői gonoszsággal töltik be a földet. Fogadásaik, lóversenyeik, szerencsejátékaik, tékozlásaik, kéjvágyó gondolataik, megfékezhetetlen szenvedélyeik erőszakos cselekedetekkel árasztják el a világot.

Jeruzsálem elpusztításáról szóló próféciájában Krisztus ezt mondotta: "És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:12-14). Ez a prófécia ismét beteljesül majd. Annak a napnak megsokasodó gonoszsága visszatükröződik a mi nemzedékünkben is. Különösképpen így van ez az evangélium hirdetésére vonatkozó jövendöléssel kapcsolatban. Pál a Szentlélek által megvilágosítva és vezetve kijelentette, hogy Jeruzsálem eleste előtt az evangéliumot prédikálták "minden teremtménynek az ég alatt" (Kol 1:23). Így most az ember Fia eljövetele előtt, az örökkévaló evangéliumot kell prédikálni "minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek" (Jel 14:6). Isten "rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban" (Acs 17:31). Krisztus azt is közli velünk, hogy ez a nap mikor virrad majd meg a számunkra. Krisztus nem azt mondja, hogy az egész világ megtér majd, hanem csak azt, hogy: "Az Isten Országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég" (Mt 24:14). Azzal, hogy az evangéliumot mi hirdethetjük a világnak, tőlünk, illetve az evangélium hirdetésének hőfokától függ, hogy siettetjük-é Urunk visszatérését. Nekünk nemcsak várnunk kell, hanem sietve kell elé menni Isten napjának. (Vö. 2Pt 3:12). Ha Krisztus egyháza elvégezte volna már kijelölt munkáját úgy, ahogy azt az Úr elrendelte, akkor Isten az egész világot már régebben figyelmeztette volna erre, és az Úr Jézus Krisztus már eljött volna a földre hatalommal és nagy dicsőséggel.

Miután Krisztus megadta érkezése jeleit, ezt mondotta: "Ezenképpen ti, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa" (Lk 21:31). "Vigyázzatok és imádkozzatok" (Mt 26:41). Isten mindig figyelmeztette az embereket az eljövendő ítéletre. Azok, akik bíztak Krisztus nékik időben adott üzenetében, és hitük szerint cselekedtek életük folyamán, és engedelmeskedtek parancsolatainak, azok megmenekültek azoktól az ítéletektől, amelyek az engedetlenekre és a hitetlenekre sújtottak le. Istennek ezt az üzenetét kapta meg Noé: "Menj be te és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben" (lMóz 7:1). Noé engedelmeskedett és Isten megmentette. Lóthoz Istennek az az üzenete érkezett: "Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost" (lMóz 19:14). Lót a mennyei hírnökök vezetése alá helyezte magát, és Isten megőrizte őt. Így Krisztus tanítványai is megkapták a figyelmeztetést Jeruzsálem lerombolásáról. Azok, akik felfigyeltek az eljövendő pusztulás jeleire és elmenekültek a városból, elkerülték a megsemmisülést. Így Isten most minket is figyelmeztet Krisztus második eljövetelére, és arra a megsemmisítő pusztulásra, amely a világra sújt le. Azok, akik figyelembe veszik Isten intését, megmenekülnek.

  

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 10 - CSÜTÖRTÖK - János evangéliuma 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%204&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten szereti a megvetetteket. A samáriai asszonyt bűnösnek tartjuk azért, mert több férje volt, azonban nem vesszük figyelembe, hogy miért volt ennyi férje. Abban az időben általában a férfiak váltak el a feleségüktől és nem fordítva. Ha a férfinak valami nem tetszett az asszonyban, elvált tőle, vagy azért is, ha esetleg az asszony nem szült neki gyermeket. Ezek szerint ezt az asszonyt már öt férfi is elhagyta. El tudjuk képzelni mit élt át ez az asszony eddigi életében? Jézus meglátta szíve szomorúságát, elhagyatott, megvetett voltát, és ő értéket látott benne. Megpróbálta visszaadni az asszony hitét abban, hogy értékes.                        

2.   Egyedül Isten tudja kielégíteni lelki szomjúságunkat.  Ez az asszony szomjazott a szeretetre és az elfogadásra, és mindig az remélte, hogy a jelenlegi férfitól megkapja, de az üressége egyre nagyobb lett, ahogy a férfiak sorban elhagyták őt. Szomja kielégítetlen maradt. Jézus tudta ezt és felajánlotta neki, hogy megadja, amire mindig vágyott és sosem kapta meg. Ezt nem a férfiak adják meg neki, mert nem tudják, Ezt a szomjóságot csak Isten egyedül tudja betölteni. Isten azt adja, amit a világ csak ígér, de sosem tudja megadni.  

3.   Ha Isten forrásából ittunk, nem fogunk másra vágyni. Jézus azt mondta az asszonynak, hogy ha abból a vízből iszik, sosem fog megszomjazni. Ez nem azt jelenti, hogy nem fog vágyni az isteni közösség és szeretet után, hanem azt, hogy nem lesz az élete beteljesületlen, nem fog szomjazni, és nem fog más forrásra vágyni, mert aki az Isten forrását megkóstolja, semmi mást nem fog kívánni.

4.   Aki Isten forrásából iszik, maga is forrássá válik. Jézus azt mondta az asszonynak, hogy aki iszik ebből a forrásból, „örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” Jézus az élet vize, viszont, ha Ő betölt bennünket, mi is azzá válunk. Ez egy csodálatos ígéret, csodálatos dolog, hogy belőlünk is feltör az örök élet vízforrása.          

5.   Isten nem köthető egy helyhez. Jézus elmondta, hogy Istent bárhol lehet imádni, viszont ezzel nem azt mondta, hogy nincs szükség a templomokra és gyülekezeti házakra. A közösségi istentiszteletekre szükség van, hiszen maga Jézus mondta, hogy ahol az Ő nevében összegyűlnek, Ő megtiszteli őket jelenlétével.               

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki megtalálja az emberi szívekhez vezető utat

b.   aki ismeri életünk minden titkát és mégsem vet meg bennünket

c.    akinél nincs olyan mély kút, amelyből ne tudna nekünk meríteni

d.   akit lélekben és igazságban imádnak gyermekei

e.   aki kész kinyilatkoztatni titkát még a megvetetteknek is – eddig senkinek sem mondta meg egyértelműen, hogy Ő a Messiás

f.     akinek munkásokra van szüksége aratásában

g.   aki misszionáriusként hív el mindenkit – ez az asszony is az Ő misszionáriusa lett

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy Nálad keresse élete beteljesedését. Adjad, hogy elfogadja Tőled az Élő vizet, és ő maga is élő víz forrásává váljon mások számára, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 68-69 fejezet

69. fejezet – AZ OLAJFÁK HEGYÉN (2. rész)

Krisztus megadta tanítványainak a Jeruzsálemre eljövő romlás jeleit. Azt is megmondotta nékik, hogy miként menekülhetnek meg. "Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregtől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő pusztulása. Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. Mert azok bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mindazok, amik megírattak" (Lk 21:20-22). Negyven évvel később, Jeruzsálem pusztulása idején, figyelembe kellett volna venni ezeket a szavakat mindenkinek. A keresztények engedelmeskedtek ennek a felhívásnak, és egyetlen keresztény sem pusztult el Jeruzsálem elestekor.

"Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon" (Mt 24:20), - mondotta Krisztus. Ő, aki a szombatot elrendelte nem érvénytelenítette azt kereszthalálával. Nem tette a szombat parancsát érvénytelenné. Krisztus keresztre feszítése után negyven esztendővel még mindig szentnek tekintették ezt a napot. Negyven évig a tanítványoknak kellett imádkozniuk, hogy a menekülésük ne szombatnapon legyen.

Jeruzsálem elpusztulásáról Krisztus gyorsan áttér a legnagyobb eseményre, a Föld történelmének a folyamatában az utolsó láncszemre, - Isten Fia méltóságban és dicsőségben bekövetkező eljövetelére. E két esemény között a sötétség hosszú évszázadai tárulnak fel Krisztus tekintete előtt. Olyan évszázadok Krisztus egyháza számára, amelyeket vérrel, könnyekkel és kínszenvedéssel jelöltek meg. Ezekre a jelenetekre való rátekintést Krisztus tanítványai akkor, ott még nem tudták elviselni. Jézus azért csak röviden említi meg ezeket nékik. Ezt mondotta: "Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, nem is lesz soha. És, ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok" (Mt 24:21 22). Több mint ezer évig olyan üldöztetéseknek kellett eljönnie Krisztus követőire, amilyeneket a világ soha ezelőtt nem ismert. Krisztus hűséges tanúbizonyságtevői közül milliókat és milliókat gyilkoltak meg. Ha Isten nem nyújtotta volna ki kezét népe megőrzésére, bizony mindnyájan elpusztultak volna. "De a választottakért - mondotta Jézus, - megrövidíttetnek majd azok a napok" (Mt 24:22).

Most félreérthetetlen nyelven beszél Urunk második eljöveteléről. A veszélyekre is figyelmeztet, amelyek majd megelőzik a világra megérkezését. "Ha valaki azt mondja akkor néktek: Ímé itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. Ímé eleve megmondottam néktek. Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobában van; ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:23-27). Jeruzsálem elpusztulásának egyik jelét Krisztus így írta le: "És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek" (Mt 24:11). A hamis próféták meg is jelentek, a népet félre is vezették, és sokakat kicsalogattak a pusztába. Varázslók és szemfényvesztők, akik azt hangoztatták, hogy csodatévő hatalommal rendelkeznek, maguk után vonták az embereket a hegyek magányosságába. Ez a prófécia érvényes az utolsó napokra vonatkozólag is. Isten a második advent ismertetőjeként is ezt a jelet adta meg. Napjainkban is hamis Krisztusok és hamis próféták tesznek jeleket és csodákat, hogy elcsábítsák Krisztus tanítványait. Nem halljuk-é a kiáltást: "Ímé a pusztában van?" (Mt 24:26). Nem mennek-e ki ezrek és ezrek a pusztába abban a reménységben, hogy ott majd megtalálják Krisztust? Nem hallatszik-e az összejövetelek ezrein, amelyeken egyesek arról tesznek vallomást, hogy közösségeket tartanak fenn az eltávozottak lelkeivel hogy: "Ímé a belső szobában van?" (Mt 24:26). Ezt a tanítást képviseli a spiritizmus. Mit mond azonban Krisztus? "Ne higgyétek. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is" (Mt 24:26-27).

Az Üdvözítő megadta eljövetele jeleit. Sőt még többet is adott ennél. Pontosan meghatározta azt az időpontot, amikor először jelennek majd meg ezek a jelek. "Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig" (Mt 24:29-31). {DA 631.2}  

Közvetlenül a nagy középkori üldöztetés után teljesedett be a nap és a hold elsötétedése, és a csillagok lehullása. Jézus ehhez még ezt fűzte hozzá: "A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24:32-33).

Krisztus megadta eljövetele jeleit. Akarata szerint megtudhatjuk, hogy mikor van már közel, éppen az ajtónál. Krisztus azoknak mondja ezt, akik látják ezeket a jeleket: "Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek" (Mt 24:34). Ezek a jelek megjelentek. Most már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy az Úr eljövetele közel van. "Az ég és a föld elmúlnak - mondja - de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak" (Mt 24:35).

Krisztus az ég felhőiben nagy dicsőséggel jön el. Ragyogó angyalok sokasága kíséri majd. Azért jön, hogy feltámassza a halottakat, és jön, hogy megdicsőítse azokat, akik szerették Őt és megtartották parancsolatait, és magához veszi őket. Krisztus nem feledkezett meg róluk, sem ígéretéről. Újra összekapcsolódunk családunk tagjaival. Mikor halottainkra tekintünk, elgondolkozhatunk arról a reggelről, mikor Isten harsonái megszólalnak, "a halottak feltámadnak romolhatatlanságban és mi elváltozunk" (lKor 15:52). Már csak egy rövid idő, és meglátjuk a Királyt a maga szépségében és dicsőségében. Már csak egy rövid idő, és Krisztus letöröl a szemünkről minden könnyet. Már csak egy rövid idő, és Krisztus Isten "dicsősége elé állíthat" bennünket "feddhetetlenségben nagy örömmel" (Júdás 24). Azért, mikor Krisztus megadta érkezése jeleit, ezt mondotta: "Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelgett a ti váltságotok" (Lk 21:28).

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 9 - SZERDA - János evangéliuma 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%203&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten ismeri az igazi problémát. Nikodémus farizeus volt, aki azt hitte magáról, és mások is azt hitték róla, hogy vallásával minden rendben van. Jézus azonban mélyebbre látott. A törvénynek való puszta engedelmesség, a kötelességből, érdemszerzésből való engedelmesség nem elég. Életének puszta javítgatása sem elég, hanem újra kell születnie, felülről kell születnie (a görög szó ezt jelenti). Jézus máshol azt mondta a tanítványoknak, hogy ha az igazságuk nem több a farizeusok és írástudók igazságánál, nem mehetnek be az Ő országába.                      

2.    Isten meg tudja tenni velünk, amit mi nem tudunk megtenni önmagunkkal.  Nikodémus nem tudta, hogyan lehet újonnan születni. A születést nem önmagával teszi az ember. Erre képtelen. Másnak kell megszülnie őt. Az újjászületés nem ember műve, hanem Isten teszi velünk, a Szentlélek teszi velünk. Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy amit ő önmagával és önmagától megtehet, az nem elég. Isten csodájára van szükség és arra, hogy engedjük, hogy ez a csoda megtörténjék.

3.    Istennek elég egy tekintet, hogy a halálos mérget semlegesítse bennünk. Sok mindenről nem tudjuk, hogy hogyan működik pontosan, pl. az újjászületés csodája, vagy az, ahogyan Mózes idejében az emberek, akiket megmart a kígyó feltekintettek a rézkígyóra és az ereikben keringő halálos méreg eltűnt. És azt sem tudjuk, hogy Jézus golgotai áldozata, hogyan szerez üdvösséget nekünk. Nem is kell tudnunk. Istennek elég, ha csak hittel feltekintünk a Golgota keresztjére, és Ő megvált bennünket.

4.    Isten barátai annak örülnek, aminek Isten. Keresztelő János a vőlegény barátjának nevezi magát, aki együtt örül a vőlegénnyel a menyasszonynak. A vőlegény barátja nem becsmérelheti a menyasszonyt, akit a vőlegénye szeret, hanem örül a vőlegény boldogságának. Mi is Isten barátai vagyunk, akik örülünk és tiszteljük a menyasszonyát, az egyházat, akit szeret és akiért az életét adta.           

5.    Isten nem ítélni, hanem megmenteni szeretne. Jézus földre jövetelének célja nem az volt, elítélje, kárhoztassa a világot, hanem hogy megváltsa. Jézus ezen dolgozott három és fél évig és azóta is ezt a szolgálatot végzi a mennyben az Ő gyermekeiért.               

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szóba áll minden rendű és rangú emberrel

b.    aki rávilágít a probléma lényegére, főleg olyan dolgokban, amelyektől üdvösségünk függ

c.    aki képes megtenni a csodát, hogy rossz természetünket gyökeresen megváltoztassa

d.    aki örök életet ad annak, aki Benne hisz

e.    aki a legdrágábbat, a Fiát adta oda értünk

f.      aki mindenkit világosságra akar juttatni

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megengedje Neked, hogy minden nap újjá szüld Őt, minden nap megkereszteld őt Szentlelked hatalmával, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 68-69 fejezet

69. fejezet – AZ OLAJFÁK HEGYÉN (1. rész)

Máté 24; Márk 13; Lukács 21:5-38.

Krisztusnak a papokhoz és főemberekhez intézett szavai: "Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok" (Mt 23:38), rettegéssel töltötték el szívüket. Közömbösséget színleltek, de gondolataikban egyre ott motoszkált a kérdés, mit jelentenek e szavak. Úgy tűnt, láthatatlan veszély fenyegeti őket. Lehetséges-e, hogy a magasztos templom, a nemzet dicsősége hamarosan romhalmazzá válik? A baj előérzete ráragadt a tanítványokra is, és türelmetlenül vártak valami határozottabb kijelentést Jézustól. A templomból kifelé jövet felhívták figyelmét az épület szilárdságára és szépségére. A templom köveit a legtisztább és tökéletesen fehér márványból faragták ki. A kövek némelyike hihetetlenül nagy mérető volt. A falnak egy része ellenállt még Nabukodonozor hadserege ostromának is. Falazatát olyan tökéletesen készítették el, hogy az egyetlen szilárd kőből állónak látszott, amelyet egyenesen a kőbányából fejtettek ki. A tanítványok nem tudták felfogni, hogy miként lehetne ezeket a hatalmas falakat ledönteni.

Vajon milyen kifejezhetetlen gondolatai kellett, hogy támadjanak az Elvetettnek, mikor figyelmét lebilincselte a templomépület nagyszerűsége! A Jézus előtt feltáruló látvány valóban gyönyörű volt, de szomorúan mégis azt mondotta: Én ezzel kapcsolatban mindent látok. Az épületek valóban csodálatosak. Úgy mutattok rá ezekre a falakra, mint lerombolhatatlanokra. Figyeljetek azonban szavaimra: Eljön az a nap, mikor: "Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik" (Mt 24:2).

Krisztus számos ember füle hallatára mondotta ki szavait. Mikor azonban Krisztus egyedül ült az Olajfák-hegyén, akkor Péter, János, Jakab és András odament hozzá és így szóltak: "Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?" (Mt 24:3). Tanítványainak adott válaszában Jézus nem választotta el egymástól Jeruzsálem pusztulását eljövetelének nagy napjától. E két eseménynek a leírását összevegyítette. Igen, ha Jézus úgy tárta volna fel tanítványai előtt az eljövendő eseményeket, ahogy azokat Ő látta, akkor bizony tanítványai nem tudták volna elhordozni a látványt. Irántuk való irgalmában a két nagy valóságos időszak leírását egybeolvasztotta, és hagyta, hogy a tanítványok maguk jöjjenek rá értelmére. Jézus, mikor Jeruzsálem pusztulására utalt, akkor prófétikus szavai túlmutattak ezen az eseményen, a végső világégésre, ama napra, amikor az Úr felemelkedik helyéről, hogy megbüntesse a világot bűneiért, mikor a föld feltárja mindazt a vért, amit kiontott, és nem takargatja többé azokat, akiket megölt. Jézus ezt az egész magyarázatot nemcsak a tanítványai számára adta, hanem azok számára is, akiknek majd a Föld történelmének ebben az utolsó időszakában kell élniük.

Krisztus azután a tanítványokhoz fordult és így szólott: "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok; és sokakat elhitetnek" (Mk 13:5-6). Sok hamis próféta jelenik meg, akik jogot formálnak a csodatételre és kijelentik, hogy eljött a zsidó nép felszabadításának az ideje. Ez sokakat félrevezet majd. Krisztus szavai beteljesedtek. Halála és Jeruzsálem ostroma között sok hamis Messiás jelent meg. Jézus azonban ezt a figyelmeztetését azokhoz is intézte, akik napjainkban élnek. Azok a csalások, amelyek Jeruzsálem elpusztítása előtt történtek, minden korszakban megismétlődtek, és megismétlődnek napjainkban is.

Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről; meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég (Mt 24: 6). Jeruzsálem pusztulását megelőzően az emberek az elsőbbségért dulakodtak. Uralkodókat gyilkoltak meg. Azokat, akikről feltételezték, hogy legközelebb állottak a trónhoz, megölték. Voltak háborúk és háborúk hírei. "Mindezeknek meg kell lenniök, - mondta Krisztus - de még ez nem itt a vég (a zsidó nép, mint nemzet számára). Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete" (Mt 24:6-8). Krisztus azt mondotta, amikor a rabbik majd ezeket a jeleket látják, akkor Isten ítéleteinek jelentik majd ki azon népek felett, amelyek szolgaságban tartották az Ő választott népét. Azt is kijelentik majd, hogy ezek a jelek a Messiás eljövetelének hirdetői. Ne engedjétek azonban magatokat becsapni! Ezek a jelek ugyanis csak Isten ítéleteinek a kezdetét jelentik be. Az emberek csak önmagukra tekintettek. Nem bánták meg bűneiket és nem tértek meg, hogy meggyógyíthassam, megtarthassam őket. Azok a jelek, amelyeket a szolgaságból való szabadulásuk jelzéseiként tüntetnek fel, valójában megsemmisítésük jelei.

"Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket és megölnek titeket és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak és elárulják egymást, és gyűlölik egymást" (Mt 24:9-10). Mindezt a keresztények szenvedték el. Apák és anyák elárulták gyermekeiket. A gyermekek elárulták szüleiket. A barátok átadták barátaikat a főtanácsnak. Az üldözők megvalósították szándékaikat, megölték Istvánt, Jakabot és más keresztényeket.

Isten, szolgái révén még egy utolsó alkalmat adott a zsidó népnek arra, hogy megbánja bűneit. Tanúbizonyságtevői által Isten kinyilatkoztatta magát letartóztatásukkor, kihallgatásuk során és börtönbe vetésükben. A bírák mégis halálos ítéletet mondtak ki felettük. Voltak olyan emberek, akikre a világ nem volt méltó, és azzal, hogy megölték őket, a zsidók ismét keresztre feszítették Isten Fiát. Így lesz ez ismét. A hatóságok törvényeket hoznak, hogy korlátok közé szorítsák a vallás szabad gyakorlását. Maguknak tulajdonítják és igénylik azt a jogot, amely egyedül Istent illeti meg. Azt gondolják, hogy kényszeríthetik a lelkiismeretet, amelyet egyedül csak Istennek szabad ellenőriznie. A kezdő lépéseket már megtették ahhoz, hogy folytassák az előbbre vitelét ennek a munkának, míg elérik azt a határt, amelyet már nem léphetnek át. Isten közbelép hűséges, a parancsolatokat megtartó népe érdekében.

Minden alkalommal, mikor üldöztetés történik, azok, akik szem- és fültanúi ennek, döntenek Krisztus mellett vagy Krisztus ellen. Azok, akik kinyilvánítják együttérzésüket azok iránt, akiket tévesen ítéltek el, megmutatják ezzel ragaszkodásukat, szeretetüket Krisztus iránt. Mások megsértődnek, mert az igazság alapelvei egyenesen keresztülvágják, keresztülhúzzák mindennapos gyakorlatukat. Sokan megbotlanak és elesnek, elfordulnak attól a hittől, amelyet egykor védtek. Azok, akik a nyomorúság idején hitüktől elszakadnak, biztonságuk érdekében készek lesznek hamis bizonyságot tenni testvéreik ellen, és elárulni őket. Krisztus figyelmeztetett bennünket arra, hogy ne lepődjünk meg azoknak a természetellenes és kegyetlen viselkedésén, akik elvetették a világosságot.

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 8 - KEDD - János evangéliuma 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%202&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istenben vakon lehet hinni. Mivel a kánai menyegzőn hajtotta végre Jézus az első csodát, Mária nem láthatott eddig egyet sem, mégis Jézushoz fordult segítségért, a szolgáknak pedig azt mondta, hogy amit mond, tegyék meg. Könnyű hinni a csodában, ha sokat láttunk már, de Mária akkor is hitt, ha egyet sem látott eddig. Ez az igazi hit.                      

2.    Isten értékeli az egyszerű embereket.  Amikor Jézus elkezdte szolgálatát, amelynek célja az volt, hogy a világ elhiggye, hogy Ő a Messiás, nem Jeruzsálembe ment, ahol sok ember él, ahol a politikai és egyházi vezetők élnek és tevékenykednek és nem elöttük hajtotta végre az első csodáját, pedig emberileg ez lett volna a logikus. Egy egyszerű, eldugott kis faluban tette meg az első csodát, egyszerű emberek között, és mégis tudomására jutott az egész világnak, hogy Ő a Messiás, a Megváltó.

3.    Isten nem engedi ki a vezetést a kezéből. Mária próbálta átvenni a vezetést, felgyorsítani az eseményeket. Azt gondolta, ráveszi Jézust, hogy Messiásként lépjen fel, viszont Jézus jelezte, hogy Ő egy menetrend szerint dolgozik, és ebben a menetrendben nem érkezett el az ideje. Még sok tennivalója van addig, sok mindennek meg kell történni. A menetrendet nem Mária fogja meghatározni, hanem az Atya.

4.    Isten ajándékai minőségiek és bőségesek. Jézus ezzel a csodájával 600 liter jó minőségű mustot teremtett.           

5.    Isten tiszteli a házasság intézményét. Jézus jelenléte egy esküvői ünnepségen jelzi, hogy kiáll a házasság intézménye mellett. Ő volt az, aki az első esküvőt celebrálta az Éden kertben és most egy olyan ünnepségen vesz részt, amelyet ő szerzett kezdetben. De ez az esemény előre is mutat, arra a napra, amikor Ő vőlegényként jön majd a menyasszonyáért, hogy otthonába vigye.               

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szereti az ártatlan vidámságot – egy esküvőn természetes a vidámság

b.    aki szereti ez egyserű emberek társaságát

c.    aki az emberek között érzi jól magát

d.    aki odafigyel az egyszerű emberi szükségletekre

e.    aki megmenti a szégyentől és a kellemetlenségtől az ifjú párt

f.      akit azzal is megtisztelünk, ahogy a házához viszonyulunk

g.    aki látja, hogy mi van az emberi szívekbe és az indítékokat is ismeri

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy vakon tudjon bízni benned. Adjad, hogy ne a bizonyítékokat keresse, hanem Téged, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 68-69 fejezet

68. fejezet – A KÜLSŐ UDVARBAN (3. rész)

Isten hangja hallatszott Jézus keresztségekor szolgálatának kezdetén, majd újra átváltozásakor a hegyen. Most, szolgálatának végén harmadszor volt hallható sok-sok ember számára, különleges körülmények között. Jézus éppen most jelentette ki a legünnepélyesebb igazságot a zsidók állapotát illetően. Utoljára folyamodott hozzájuk, kimondta sorsukat. Most Isten újra pecsétjét helyezte Fiának küldetésére. Elismerte azt, Akit Izrael elvetett. "Nem énérettem lőn e szó, - mondta Jézus - hanem tiérettetek" (Jn 12:30). Ez koronázta meg Messiás-voltának bizonyítékait, jel volt az Atyától, hogy Jézus igazat szól, és Isten Fia.

"Most van e világ kárhoztatása; - folytatta Krisztus - most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia" (Jn 12:31-33). Ezzel a világ döntő órájára utalt az Úr. Ha engesztelő áldozat leszek az emberek bűneiért, a világot világosság ragyogja be. Sátán hatalma megtörik az emberi lelkek fölött. Az emberben eltorzult isteni képmás helyreáll, és végül a hívő szentek nagy családja örökli a mennyei otthont. Ez Krisztus halálának eredménye. A Megváltó egészen belemerül az elé táruló győzelem szemlélésébe. Látja a keresztet, a kegyetlen, a szégyenletes keresztet, az összes hozzá kapcsolódó borzalmakkal, dicsőségben ragyogva.

Azonban nemcsak az ember megváltásának műve teljesül be a kereszten. Isten szeretete megnyilatkozik a világegyetem előtt. Kivettetik e világ fejedelme a mennyből. A Sátán által Isten ellen felhozott vádak hamisnak bizonyulnak. A mennyre hárított szemrehányás örökre tisztázódik. Angyalok, emberek egyaránt vonzódnak az Üdvözítőhöz. "Én, ha felemeltetem e földről, - szólt Jézus - mindeneket magamhoz vonszok" (Jn 12:32).

Sokan álltak Krisztus körül, amikor e szavakat kiejtette, s egyikük ezt mondta: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia? Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek" (Jn 12:34-36).

"És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének őbenne" (Jn 12:37). Egyszer megkérdezték a Megváltót: "Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked?" (Jn 6:30). Számtalan jelt kaptak, de becsukták a szemüket és megkeményítették szívüket. Most, amikor maga az Atya szólt, nem kérhettek több jelt, mégsem hittek.

"Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének őbenne; de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből" (Jn 12:42). Inkább szerették az emberek dicséretét, mint Isten jóváhagyását. Hogy megmeneküljenek a szemrehányástól és a szégyentől, megtagadták Krisztust, visszautasították az örök élet ajándékát. Századok óta milyen sokan teszik ugyanezt! Mindnyájuknak szólnak a Megváltó figyelmeztető szavai: "Aki szereti a maga életét, elveszti azt" (Jn 12:25). "Aki megvet engem - mondta Jézus - és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon" (Jn 12:48).

Jaj azoknak, akik nem ismerik fel meglátogatásuk idejét! Krisztus lassan, bánkódva hagyta el örökre a templom területét.