2026. augusztus 25. KEDD – Ezsdr 1; Zsolt 126; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése
Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/214/revidealt-karoli
Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.
Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-19.html
|
Ezsdr 1; Zsolt 126 |
Ellen White idézetek – Próféták és
királyok A foglyok hazatérése |
|
Ezsdr 1 1. Mikor visszahozta az ÚR Sion foglyait,
olyanok voltunk, mint az álmodók. 2. Akkor megtelt a szánk nevetéssel,
nyelvünk pedig vigadalommal. Így szóltak akkor a népek: Hatalmasan
cselekedett ezekkel az ÚR! 3. Hatalmasan cselekedett velünk az ÚR,
ezért örvendezünk. 4. Fordítsd jóra sorsunkat, URam, mint a
patakokét a Délvidéken! 5. Akik könnyhullatással vetnek,
vigadozással aratnak majd. 6. Aki sírva megy, amikor vetőmagját
viszi, örvendezve jön vissza, amikor kévéit hozza. Zsolt 126 28. Én vagyok, aki azt mondja Círuszról:
„Pásztorom ő”, és véghezviszi minden szándékomat, amikor ezt mondja
Jeruzsálemről: „Épüljön föl”, és a templomról: „Rakják le alapjait!” 1. Így szól az ÚR fölkentjéhez,
Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg
előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg
előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk. 2. Előtted megyek, és az egyenetleneket
kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm. 3. Neked adom a sötétség kincseit és a
rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki
téged neveden hívtalak. 4. Szolgámért, Jákóbért és
választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem
ismersz. 5. Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam
kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz. 6. Hadd tudják napkelettől napnyugatig,
hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más! 7. Én alkottam a világosságot, én
teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én
vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem! 8. Egek, harmatozzatok onnan fentről, és
hullassatok igazságot, felhők; nyíljék meg a föld, viruljon föl a szabadulás,
és vele együtt sarjadjon föl az igazság! Én, az ÚR teremtettem azt! 9. Jaj annak, aki perbe száll
alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között!
Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs
kezed? 10. Jaj annak, aki azt mondja az apának:
Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz? 11. Így szól az ÚR, Izráel Szentje és
formálója: Tőlem kérdezzétek meg a jövendőt! Fiaimat és kezeim munkáját
bízzátok csak rám! 12. Én alkottam a földet, én teremtettem
rajta az embert, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregük az
én parancsomra állt elő. 13. Én támasztottam fel őt igazságban, én
egyengetem minden útját; ő építi meg városomat és bocsátja haza foglyaimat,
de nem pénzért, s nem is ajándékért – mondja a Seregek URa! Ézs 44:28-45:13 Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam
kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz. Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy
nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más! Jaj annak, aki azt mondja az apának:
Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz? |
Amikor a király látta azokat a szavakat,
amelyek több mint száz évvel születése előtt jelezték Babilon elfoglalásának
módját; amikor hallotta az üzenetet, amelyet a világegyetem Ura neki küldött:
„Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Hadd tudják meg napkelettől
napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül”; amikor maga előtt látta az örök
Isten kinyilatkoztatását: „Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért
szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél”; amikor
kibetűzte az ihletett feljegyzést: „Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi
foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért...” (Ézsa 45:5–6, 4, 13), szíve
mélyen megindult, és elhatározta, teljesíti Isten által kijelölt küldetését:
szabadon bocsátja a júdeai foglyokat; segít nekik Jahve temploma
helyreállításában. {PK 557.2} Círusz írásos rendeletben tette közzé
„egész birodalmában”, hogy gondoskodni kíván a zsidók hazatéréséről és
templomuk újjáépítéséről. „A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny
Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő
Jeruzsálemben. ...és építse fel Izráel Istenének, az Úrnak a házát! Ő az
Isten Jeruzsálemben. Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt
segítsék annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és
állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára”
(Ezsd 1:1–4). {PK 558.1} „Építsék fel azt a templomot, legyen
olyan hely, ahol áldozatokat mutatnak be! – parancsolta tovább a templom
épületére vonatkozóan. Maradjanak meg régi alapjai, legyen a magassága hatvan
könyök, szélessége is hatvan könyök! Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor
fából. A költségeket a király palotájából fedezzék. Sőt Isten házának az
arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nabukodonozor hozott el a jeruzsálemi
templomból, és vitt Babilonba, vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a
helyükre...” (Ezsd 6:3–5). {PK 558.2} E rendelet híre eljutott a király
birodalmának legtávolabbi tartományaiba is, és nagy örvendezést keltett a
szétszórt nép között. Dánielhez hasonlóan sokan tanulmányozták a próféciákat,
és kérték Istent, hogy – ígéretéhez híven – lépjen közbe Sion érdekében. Most
imájuk meghallgatásra talált, és őszinte örömmel énekelhették: {PK
558.3} „Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr,
olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és
örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett
ezekkel az Úr! Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk” {PK
559.1} „...Júda és Benjámin családfői, meg a
papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten” – ez volt az a
hűséges maradék, szám szerint mintegy ötvenezren a számkivetésük földjén élő
zsidók közül, akik úgy döntöttek: kihasználják a csodálatos lehetőséget –
„...menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben.” Barátaik nem
engedték el őket üres kézzel. „Egész környezetük segítette őket
ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel...”
Ezekhez és sok más önkéntes ajándékhoz kapták még „az Úr házának az edényeit,
amelyeket Nabukodonozor vitt el Jeruzsálemből... Előhozatta ezeket Círus
perzsa király, Mitredát kincstárnok felügyeletével... ötezernégyszáz” edényt
szám szerint, hogy használják a templomban, amelyet újra felépítenek (Ezsd
1:5–11). {PK 559.2} Dávid király leszármazottját, Zorobábelt
bízta meg Círusz azzal, hogy a Júdeába visszatérő csoport kormányzójaként
tevékenykedjék. Hozzá csatlakozott a főpap, Jósua is. A sivatagi pusztaságon
át vezető hosszú utat épségben tették meg, és a boldog csapat – Isten sok
jótéteménye iránti hálából – azonnal nekilátott, hogy helyreállítsa azt, ami
elpusztult és romokban hevert. A „családfők” elsőként ajánlották fel
vagyonukat a templom újjáépítésének költségeire. Példájukat követve a nép is
önként adott szűkös készletéből. Lásd: Ezsd 2:64–67! |
