2026. november 17. KEDD - Jn 1:1-34 – JÉZUS ÉLETE – „Megtaláltuk a Messiást”
A remény itt kezdődik:
– JÉZUS
Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.
Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:
https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/38/revidealt-karoli
Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/05/higgyetek-az-o-profetainak-majus-6.html
A
korábbi olvasmányokat itt találod meg:
https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/
|
Jn 1:1-34 |
Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – „Megtaláltuk
a Messiást” |
|
Jn 1:1-34 1. Kezdetben volt az Ige, és az Ige
Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2. Ő kezdetben Istennél volt. 3. Minden általa lett, és nélküle semmi
sem lett, ami létrejött. 4. Benne volt az élet, és az élet volt az
emberek világossága. 5. A világosság a sötétségben fénylik, de
a sötétség nem fogadta be. 6. Megjelent egy Istentől küldött ember,
akinek János volt a neve. 7. Tanúskodni jött, hogy bizonyságot
tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8. Nem ő volt a világosság, hanem azért
jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. 9. Az igazi világosság, amely
megvilágosít minden embert, már eljött a világba. 10. A világban volt, és a világ általa
lett, de a világ nem ismerte meg őt. 11. Az övéi közé jött, és az övéi nem
fogadták be őt. 12. De mindazoknak, akik befogadták, akik
hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, 13. akik nem vérből, sem a test
akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek. 14. Az Ige testté lett, és közöttünk la
ko zott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét,
aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. 15. János bizonyságot tett róla, és így
kiáltott: Ő az, akiről megmondtam: Utánam jön, de megelőz engem, mert előbb
volt nálam. 16. Mi mindnyájan az ő teljességéből
kaptunk kegyelmet kegyelemre. 17. Mert a törvény Mózes által adatott, a
kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett. 18. Az Istent soha senki nem látta, az
egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. 19. Ez János bizonyságtétele, amikor a
zsidók papokat és lévitákat küldtek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: Ki vagy
te? 20. Ő megvallotta és nem tagadta,
világosan megmondta, hogy „Nem én vagyok a Krisztus.” 21. Ismét megkérdezték tőle: Akkor hát ki
vagy? Illés vagy? És azt mondta: Nem vagyok. A próféta vagy? Ő azt felelte:
Nem. 22. Azt mondták azért neki: Ki vagy
akkor, hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz
magadról? 23. Erre azt mondta: „Én kiáltó szó
vagyok a pusztában. Egyenesítsétek ki az Úr útját, amint megmondta Ézsaiás
próféta.” 24. A küldöttek a farizeusok közül valók
voltak, 25. akik megkérdezték tőle: miért
keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta? 26. János pedig azt felelte: Én vízzel
keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek, 27. ő utánam jön, és én nem vagyok méltó
arra sem, hogy a saruja szíját megoldjam. 28. Ez Betániában történt, a Jordánon
túl, ahol János keresztelt. 29. Másnap János látta Jézust hozzá
menni, és azt mondta: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30. Ő az, akiről ezt mondtam: Utánam jön
egy férfiú, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálam. 31. És én nem ismertem őt, de azért
jöttem én, aki vízzel keresztelek, hogy megjelentsem Izráelnek. 32. János bizonyságot is tett: Láttam a
Lelket leszállni az égből, mint egy galambot, és megnyugodott rajta. 33. És én nem ismertem őt, de aki
elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod a
Lelket leszállni és rajta megnyugodni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. 34. És én láttam, és bizonyságot tettem
róla, hogy ő az Isten Fia. |
Keresztelő János Béthabarában, a Jordánon
túl prédikált és keresztelt, nem messze attól a helytől, ahol Isten
megállította a folyó sodrát, amikor Izráel átkelt. Közel volt a jerikói erőd,
amelyet mennyei seregek romboltak le. Most a múlt eseményeinek emléke
újraéledt, és fokozta az érdeklődést János üzenete iránt. Vajon Ő, aki olyan
csodálatosan munkálkodott az elmúlt korokban, kinyilvánítja-e hatalmát Izráel
szabadítása érdekében? Ilyen gondolatok foglalkoztatták a Jordán partjainál
nap mint nap tolongó embereket. {DA 132.1} János prédikálása mélyen érintette a
népet, s felfigyeltek rá a vallási vezetők is. A zendülés veszélyétől tartva
a rómaiak gyanakvással tekintettek minden népi megmozdulásra, és bármi, ami
lázadásra utalt, félelemmel töltötte el a zsidó vezetőket. János nem ismerte
el a szanhedrin tekintélyét, mivel nem kérte jóváhagyásukat munkájára;
megfeddte a vezetőket és a népet, a szadduceusokat és a farizeusokat
egyaránt. A nép mégis buzgón követte őt. Úgy tűnt, hogy a munkája iránti
érdeklődés folyamatosan növekszik. Noha nem alkalmazkodott hozzájuk, a
szanhedrin mint hatáskörébe tartozó nyilvános tanítót tartotta számon. {DA
132.2} Ez a testület a papságból, a nemzet fő
vezetői és tanítói közül választott tagokból állt. Általában a főpap volt az
elnök. Valamennyi tagnak érett korúnak kellett lennie, de nem idősnek; olyan
tanult férfiak voltak, akik nemcsak a zsidó vallásban és történelemben
járatosak, hanem az általános ismeretek terén is. Testi fogyatékosság
nélküliek, házasok és apák, akik minden valószínűség szerint másoknál
emberségesebbek és megfontoltabbak. Összejöveteli helyük a jeruzsálemi
templomhoz tartozó terem volt. A zsidó függetlenség idején a szanhedrin volt
a nemzet legfelsőbb bírósága, amely egyaránt rendelkezett világi és egyházi
hatalommal. Noha most a római kormányzó alá volt rendelve, mégis erőteljes
befolyást gyakorolt mind a polgári, mind a vallási ügyekben. {DA 133.1} A szanhedrin nem halogathatta tovább
Keresztelő János munkájának kivizsgálását. Néhányan felidézték a Zakariásnak
adott templomi kinyilatkoztatást, és azt a jövendölését, amelyben gyermekét a
Messiás előfutárának nevezte. Az elmúlt harminc év során ezek a próféciák
nagyrészt feledésbe merültek. Most azonban János prédikációi eszükbe
juttatták a jövendöléseket. {DA 133.2} Régen volt prófétája Izráelnek, rég volt
szemtanúja olyan reformációnak, amilyen most bontakozott ki. A bűnök
megvallásának követelménye újnak és meglepőnek tűnt. Sok vezető nem ment el,
hogy meghallgassa János felhívásait és dorgálásait, nehogy feltáruljanak
életük titkai. János nyíltan prédikált a Messiásról. Mindannyian jól tudták,
hogy a Dániel próféciájában olvasható hetven hét, amely a Messiás adventjére
vonatkozik, már majdnem lejárt, és arra vágytak, hogy részesei legyenek
nemzeti dicsőségük ekkorra várt korszakának. A nép lelkesedése arra
kényszerítette a szanhedrint, hogy szentesítse vagy vesse el János munkáját.
Izráel felett gyakorolt hatalmuk máris hanyatlóban volt. Komoly kérdéssé
vált, hogyan tartsák meg pozíciójukat. Abban a reményben, hogy döntést
hozhatnak, papokból és lévitákból álló küldöttség ment a Jordánhoz, hogy
tárgyaljon az új tanítóval. {DA 133.3} Amikor a küldöttség megérkezett, sokan
gyűltek össze, hogy hallgassák János szavait. A küldöttek hatalommal akarták
a népet befolyásolni, a prófétát pedig alkalmazkodásra bírni. Ezzel a
szándékkal jöttek a gőgös rabbik. A tömeg tisztelettel, szinte félelemmel
nyitott nekik utat. A nagy emberek gazdag ruházatukban, a rang és hatalom
büszkeségével álltak meg a pusztai próféta előtt. {DA 133.4} – Kicsoda vagy te? – kérdezték. {DA
134.1} János ismerte a gondolataikat, s így
felelt: – Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? {DA
134.3} – Nem vagyok. {DA 134.4} – A próféta vagy-é te? {DA 134.5} – Nem. {DA 134.6} – Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk
azoknak, akik minket elküldöttek. Mit mondasz magad felől? {DA 134.7} – Én kiáltó szó vagyok a pusztában.
Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta.” (Ján
1,19–23) {DA 134.8} János egy igére, Ésaiás gyönyörű
jövendölésére hivatkozott: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól
Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van
nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott… Egy szó kiált: A pusztában
készítsétek az Úrnak útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi
Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és
legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr
dicsősége, és minden test látni fogja azt.” (Ésa 40,1–5) {DA 134.9} A régi időkben, ha egy király országának
kevésbé forgalmas részein utazott keresztül, emberek mentek a királyi fogat
előtt, hogy kiegyenesítsék a meredek helyeket, és feltöltsék a mélyedéseket,
s a király biztonságosan, akadálytalanul haladhasson. Ezzel szemléltette a
próféta az evangélium munkáját. „Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és
halom alászálljon.” (Ésa 40,4) Amikor Isten Lelke csodálatos ráébresztő
hatalmával érinti a szívet, megalázza az emberi büszkeséget. A világi örömök,
rang és hatalom értéktelennek tűnnek. „Lerontván okoskodásokat és minden
magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden
gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10,5) Akkor az
alázatosság és az önfeláldozó szeretet, amely oly kevéssé értékes az emberek
előtt, egyetlen értékké magasztosul. Ez az evangélium munkája, amely János
üzenetének egyik része volt. {DA 135.1} A rabbik folytatták a kérdezősködést:
„Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a
próféta?” (Ján 1,25) A próféta szó Mózesre vonatkozott. A zsidók hajlamosak
voltak azt hinni, hogy Mózes feltámad a halálból, és a mennybe vitetik.
Amikor Keresztelő János megkezdte szolgálatát, sokan azt gondolták, hogy ő
lehet a halálból feltámadt Mózes, mert jól ismerte a jövendöléseket és Izráel
történetét. {DA 135.2} Azt is hitték, hogy a Messiás eljövetele
előtt Illés személyesen megjelenik. Ezt a várakozást is cáfolta János, de
szavainak mélyebb értelme volt. Jézus később azt mondta Jánosról: „És, ha be
akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő vala.”(Mát 11,14) János Illés
lelkével és erejével jött el, hogy azt a munkát végezze, amit annak idején
Illés. Ha a zsidók elfogadták volna őt, el is végezte volna értük. De nem
fogadták el üzenetét. Számukra ő nem Illés volt. Nem teljesíthette értük azt
a küldetést, amelynek elvégzéséért eljött. {DA 135.3} A Jordánnál összegyűltek közül sokan
jelen voltak Jézus keresztségénél, de az akkor adott égi jelet csak kevesen
látták. Keresztelő János szolgálatának ezt megelőző hónapjaiban sokan nem
törődtek a bűnbánatra való felhívással. Megkeményítették szívüket, és
értelmük elsötétedett. Amikor a menny a keresztségnél bizonyságot tett
Jézusról, észre sem vették. Azok a szemek, amelyek sohasem fordultak hitben a
láthatatlan felé, nem látták Isten dicsőségének megnyilatkozását; a fülek,
melyek sohasem figyeltek hangjára, nem hallották meg a tanúságtevő szavakat.
Így van ez most is. Jézus Krisztus és a szolgálatot teljesítő angyalok
jelenléte gyakran megnyilvánul emberi összejöveteleken, sokan mégsem tudnak
róla. Semmi szokatlant nem vesznek észre. De vannak, akik számára
nyilvánvalóvá válik az Üdvözítő jelenléte. Béke és öröm járja át szívüket.
Megvigasztalódnak, bátorításban és áldásban részesülnek. {DA 136.1} A jeruzsálemi küldöttek kérdőre vonták
Jánost: „Miért keresztelsz tehát?”– és várták válaszát. Tekintete gyorsan
végigsiklott a tömegen, szeme kigyúlt, arca felragyogott, egész lényét
felkavarták a mély érzelmek. Kitárt karokkal így kiáltott: „Én vízzel keresztelek,
de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett,
akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.” (Ján 1,26–27) {DA
136.2} Az üzenet, amelyet el kellett vinni a
szanhedrinhez, pontos volt és félreérthetetlen. János szavait senki másra nem
lehetett alkalmazni, csak a régen megígért Messiásra. A Messiás közöttük
volt! A papok és vezetők izgatottan néztek körül, azt remélve, hogy
felfedezik azt, akiről János beszélt. Őt azonban nem lehetett észrevenni a
tömegben. {DA 136.3} Amikor a keresztségkor János Jézusra mint
Isten Bárányára mutatott, a Messiás munkája új megvilágításba került. A
próféta gondolt Ésaiás szavaira: „Mint bárány, mely mészárszékre vitetik.”
(Ésa 53,7) A következő hetekben János megújult érdeklődéssel tanulmányozta az
áldozati szolgálatról szóló tanítást és a jövendöléseket. Nem tudta világosan
megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát – a szenvedő áldozatét és
a győztes királyét –, de látta, hogy eljövetelének mélyebb jelentősége van,
mint ahogy azt a papok és a nép megértették. Amikor meglátta Jézust a
tömegben, amint visszatért a pusztából, bizalommal várta, hogy igazi lényének
valamilyen jelét adja a népnek. Szinte türelmetlenül várta, hogy hallja az
Üdvözítőt, amint bejelenti küldetését, de Ő egy szót sem szólt, és nem adott
semmilyen jelet. Jézus nem válaszolt az Őreá vonatkozó bejelentésre, hanem
János tanítványai közé vegyült, és semmilyen külső jelét nem adta különleges
munkájának, semmit sem tett, hogy észrevetesse magát. {DA 136.4} Másnap János látta Jézust közeledni.
Isten dicsőségének fénye nyugodott rajta. A próféta kinyújtotta kezét és
kijelentette: „Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez
az, akiről én ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett… És én nem
ismertem Őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, aki vízzel
keresztelek. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az
égből, mint egy galambot, és megnyugovék Őrajta. És én nem ismertem Őt; de
aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a
Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szentlélekkel.
És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” (Ján 1,29–34) {DA
137.1} Ő volna a Krisztus? A nép félelemmel és
csodálattal nézett arra a férfira, akit az imént Isten Fiának jelentettek ki.
János szavai mélyen megrendítették őket. Isten nevében szólt hozzájuk. Nap
mint nap hallgatták őt, amint megfeddte őket bűneik miatt, és naponta
erősödött az a meggyőződésük, hogy ő a menny küldötte. De ki az, aki nagyobb
Keresztelő Jánosnál? Ruházatában, viselkedésében nem volt semmi, ami rangra
utalt volna. Látszólag egyszerű ember, a szegények egyszerű öltözékét
viselte, csakúgy, mint ők. {DA 137.2} Voltak néhányan a tömegben, akik Krisztus
keresztségekor látták az isteni dicsőséget, és hallották Isten hangját. De
azóta az Üdvözítő külseje igen megváltozott. Keresztségekor arca átalakult a
mennyei fényben, most pedig sápadt, elgyötört, lesoványodott volt, csak
János, a próféta ismerte fel. {DA 137.3} De amint a nép rátekintett, olyan arcot
látott, amelyen az isteni együttérzés tudatos erővel párosult. Minden
pillantása és arcának minden rezdülése alázatot és kimondhatatlan szeretetet
tükrözött. Látszott, hogy nemesebb szellemiség légköre veszi körül. Miközben
magatartása szelíd és szerény volt, olyan erőteljes hatást gyakorolt az
emberekre, amely bár rejtett volt, mégsem lehetett egészen eltitkolni. Vajon
Ő az, akire Izráel oly régóta vár? {DA 137.4} Jézus szegényen és alázatosan jött el,
hogy példaképünk és Üdvözítőnk is lehessen. Királyi pompában megjelenve
hogyan taníthatott volna alázatosságra? Hogyan tárhatott volna fel olyan
metsző igazságokat, mint a Hegyi beszédben? Hova lett volna az alacsony
sorsúak reménysége, ha Jézus királyként lakik az emberek között? {DA
138.1} A tömeg előtt mégis lehetetlennek tűnt,
hogy az, akit János megjelölt, összekapcsolható legyen büszke
várakozásaikkal. Ezért sokan csalódtak, és igen elbizonytalanodtak. {DA
138.2} Nem hangzottak el azok a szavak,
amelyeket a papok és a rabbik annyira kívántak hallani, hogy Jézus most
helyreállítja Izráel királyságát. Ilyen királyra vártak, figyeltek, egy ilyen
királyt készségesen fogadtak volna. De olyat, aki arra törekszik, hogy szívükben
állítsa fel az igazságosság és béke birodalmát, nem fogadtak el. {DA
138.3} Másnap, amikor két tanítványával a
közelben állt, János ismét meglátta Jézust a nép között. A próféta arcát
ismét beragyogta a Láthatatlan dicsősége, és így kiáltott: „Ímé az Istennek
ama Báránya!” (Ján 1,36) E szavak felvillanyozták a tanítványok szívét. De
nem értették teljesen. Mit jelent a név, melyet János adott: „az Isten
Báránya”? János nem magyarázta meg. |


