Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János evangéliuma 15. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2015&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten szeretné, ha teljesen összegabalyodnánk Vele. Jézus azt mondja, hogy legyünk Benne, Ő pedig bennünk. Hogyan lehet ezt elképzelni? Isten bennünk és mi Istenben. Mindenki mindenkiben és oda-vissza. Ez egy teljes összegabalyodás Vele. Különös szemléltetés, de nagyon szép és nagyon mély.
2. Isten megtisztít, hogy gyümölcsöt teremjünk. Isten gondoskodik arról, hogy életünknek értéke és értelme legyen. Ehhez gondozásra és megtisztításra van szükség. Nem mi tisztítjuk meg magunkat, nem mi metsszük meg magunkat, hanem az Isten. Isten tudja, hogy mit kell eltávolítani és tudja, hogy mit kell megtisztítani.
3. Istenben maradni azt jelenti, hogy a szeretetben maradni. Titokzatos dolog, hogy mit jelent Istenben maradni. Ez a fejezet azonban világossá és egyértelművé teszi ezt számunkra, és azt mondja, hogy ez nem más, mint a szeretetben maradni. Amikor kiesünk a szeretetből, amikor már nem a szeretet jellemzi az életünket, akkor kiestünk Istenből.
4. Isten igazi örömmel akar megajándékozni. Jézus azt mondja, hogy azt akarja, hogy örömünk teljessé legyen. A megmetszéssel és megtisztítással nem fájdalmat akar okozni nekünk az Isten, hanem örömet. Teljes örömet. A szolgálattal, az áldozatkészséggel, nem terhet akar Isten ránk tenni, hanem örömünk teljesedését akarja elérni.
5. Istent gyűlöli a világ. A világ valamikor Istent tükrözte, de amikor a bűn elhatalmasodott, a világ fokozatosan elveszítette az Istenre való hasonlósgát, és egyre inkább elkezdett Isten ellenségére hasonlítani. A világ azért gyűlöli Istent, mert már nem rá hasonlít. Nem az Ő elvei érvényesülnek. Az Isten elvei ellentétben állnak a világgal és annak elveivel. Ha mi átmegyünk a bűn világából (megtérés által) az Isten világába, akkor a világ, mint idegen testet kilök bennünket önmagából.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki tudja, hogyan kell gondozni és ápolni bennünket
b. aki az Ige által tisztít meg bennünket
c. aki életünk, létünk és hitünk alapja és forrása
d. aki azt akarja, hogy megmaradjunk az Ő szeretetében
e. aki jó dolgokat parancsol nekünk, pl. maradjunk meg szeretetében, hogy örömünk teljessé legyen, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő szeretett bennünket
f. aki barátainak tart bennünket
g. aki annyira szereti barátait, hogy életét adja értük
h. aki nem szolgákként tekint ránk, hanem barátokként
i. aki kiválasztott bennünket Magának
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy maradjon meg Benned és maradjon meg a szeretetben. Adjad, hogy soha ne essen ki Belőled, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 72. fejezet
72. fejezet – „AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE” (2. rész)
Krisztus még mindig csendben az asztalnál ül, amelyre már feltették a húsvéti vacsorát. A kovásztalan kenyér, amelyet a húsvéti időszakban használtak, előtte volt. A kiforratlan húsvéti bor szintén ott volt az asztalon. A kenyeret és a bort Krisztus jelképként alkalmazza saját szeplőtlen áldozata ábrázolására. Sem a kenyeret, sem a bort nem rontotta meg az erjedés, a bűn és a halál jelképe. Őt ábrázolták, "a hibátlan és szeplőtlen bárányt, a Krisztust" (1Pt 1:19).
"És mikor ők evének, vevén Jézus a kenyeret, és hálákat adván megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat, és hálákat adván, adá nékik, és ivának abból mindnyájan. És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakéra kiontatik. Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában" (Mk 14:22-25).
Júdás, az áruló is részt vett ezen a szent szertartáson. Júdás is megkapta Jézustól megtört testének és kiontott vérének a jelképeit. Júdás is hallotta Jézusnak ezeket a szavait: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Júdás, az áruló azonban, miközben ott hevert Isten Báránya jelenlétében, saját sötét szándékának a megvalósításán töprengett és dédelgette sötét, áruló gondolatait.
A lábmosásnál Krisztus meggyőző bizonyítékát adta annak, hogy megértette Júdás jellemét: "Nem vagytok mindnyájan tiszták!" (Jn 13:11), - mondta tanítványainak. Ezek a szavak meggyőzték a hamis tanítványt arról, hogy Krisztus tud titkos szándékáról. Krisztus most még világosabban beszélt. Mikor ott hevertek az asztalnál ránézett tanítványára és azt mondta: "Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem, hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem" (Jn 13:18).
A tanítványok még most sem gyanakodtak Júdásra. Azt azonban látták, hogy Krisztus szemmel láthatóan megszomorodott. Mindegyikük lelkére felhő telepedett, valami szörnyű szerencsétlenség balsejtelme, amelynek az értelmét nem értették meg. Amint csendben ettek, Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek, tiközületek egy elárul engem" (Mt 26:21). Jézusnak ezekre a szavaira csodálkozás és megdöbbenés ragadta meg őket. Nem tudták felfogni, hogy közülük bárki is áruló módon viselkedhetnék isteni Tanítójukkal. Miért árulhatnák el Őt? És kinek? Kinek szívében születik meg egy ilyen terv? Bizonyára nem a kedvelt tizenkettő egyikének a szívében, akik mindenekelőtt abban a kiváltságban részesültek, hogy hallották Krisztus tanítását, akik részesültek Krisztus csodálatos szeretetében, és akik iránt olyan nagy figyelmet tanúsított, hogy szoros közösségbe vonta őket magával!
