Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 32. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2032&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2032&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
A zsidók kijöttek Egyiptomból, ahol a
természetet imádták sok száz bálványistenen keresztül, egy komplex
spiritualista vallás keretén belül. Megszabadultak egy olyan világtól és
világnézettől, amely teljesen átitatódott sátán csalásaival. Isten megszabadította
őket, és gondoskodott minden szükségletükről. Nekik is át kellett menniük azon
az átnevelésen, amelyen Mózes is átment 40 éves száműzetésének idején. Isten az
Ő szolgáján keresztül kinyilatkoztatta szövetségi tervét, és most, amikor Mózes
a hegyen van, Isten saját ujjával felírja a szövetség törvényét a kőtáblákra.
De Mózes késik. És nincs magyarázat a késésére – de nem is volt szükség
magyarázatra. Mózes Istennel volt, a népnek pedig alázatos engedelemmel a
völgyben kellett volna maradnia, várva visszatérését. Visszacsúsztak saját
türelmetlenségükbe, nyugtalanságukba, és követelték, hogy látható módon
tapasztalják meg azt, amit véges elméjük nem tud felfogni: „Készíts nekünk
isteneket!"
Az aranyborjú bármilyen számú egyiptomi
istenséget is szimbolizálhatott volna. Az Ápisz bikát Memphisben Ptah néven, az
élet isteneként imádták. Hathor-t a tehén istennőt Tébában az anyaság, szépség,
a szerelem és az öröm isteneként imádták. Mózes második könyve 32. fejezetében
azt olvassuk, hogy a „nép felkelt játszani", aminek világos szexuális
felhangja van, és azonosítani lehet Hathor imádatával. A Szentírásból
nyilvánvaló, hogy Áron, a lelki vezetőjük, engedett követelésüknek, és hogy
tettüket igazolják, ünnepet hirdettek meg az Úrnak. Ez a vegyes imádat oda
vezetett, hogy Isten már nem tekintette magáénak a zsidókat, amikor úgy utal
rájuk, mint a „te néped”-re. Ám amikor Isten elutasítja azt a népet, amely
inkább az aranyborjút választotta, mint Őt, Mózes közbelép, és kéri, hogy az ő
nevét törölje ki az élet könyvéből. Annyira szerette Mózes a népet, hogy
felajánlotta életét az életükért. De Istennél csak egyetlen helyettesítő halál
elfogadható, az Ő Fiának, Jézusnak élete. Megpróbáltad már, hogy a világi
dolgokat összekeverd az Isten imádatával? Itt láthatjuk az ilyen tettek
következményeit. Istennek azonban lesz egy népe, amely hűséges Hozzá, és csakis
Hozzá, szakadjon bár az ég (lásd: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent
Kiadó. 55. oldal).
Michael Hasel
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne keverje össze a vallás dolgait
a világi dolgokkal, és ne cseréljen fel Téged bálványokra, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 15-16. fejezetek
15.
fejezet – IZSÁK HÁZASSÁGA (2. rész)
Alig
fejezte be imáját, már választ is kapott rá. A kút körül csoportosuló nők közül
az egyik udvarias viselkedésével vonta magára a figyelmét. Amint a lány eljött
a kúttól, az idegen eléje sietett, és vizet kért tőle a vállára vett korsóból.
A lány kedvesen válaszolt, és felajánlotta, hogy a tevéknek is húz vizet. Ez
olyan szolgálat volt, amelyet akkoriban a fejedelmek lányai is megtettek atyjuk
nyája számára. Megkapta tehát a kívánt jelt. A hajadon "felette szép
ábrázatú vala", és szívélyessége jó szívről és tevékeny, energikus
természetről tanúskodott. Eddig Isten keze a követtel volt. Miután gazdag
ajándékokkal viszonozta kedvességét, érdeklődött a lánytól családja felől, és
amikor megtudta, hogy Bethuélnek, Ábrahám unokaöccsének a lánya, "meghajtá
magát [...] és imádá az Urat" (1Móz 24:26).
Majd
megkérdezte a lányt, kaphat-e szállást atyjának házában, és a köszönetében
használt kifejezések elárulták Ábrahámmal való kapcsolatát. A hajadon hazatérve
elmondta, mi történt, és bátyja, Lábán, azonnal elment, hogy elhozza az idegent
és kísérőit, hogy vendégül lássa őket.
Eliézer
- a szolga - addig nem akart enni, amíg el nem mondta megbízatását; hogyan
imádkozott a kútnál, és milyen körülmények kísérték imáját. Majd ezt mondta:
"Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz,
mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra
forduljak" (1Móz 24:49). A válasz ez volt erre: "[...] Az Úrtól van e
dolog: Nem mondhatunk néked sem jót, sem rosszat. Ímé előtted van Rebeka,
vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr
elvégezte" (1Móz 24:50-51).
A
család beleegyezése után Rebekán volt a sor, hogy eldöntse, elmegy-e atyja
házától olyan messzire, hogy felesége legyen Ábrahám fiának. Rebeka hitte a
történtekből, hogy Isten választotta őt Izsák feleségéül, és ezt mondta:
"[...] Elmegyek" (1Móz 24:58).
A
szolga előre látva, gazdája mennyire örül majd küldetése sikerének,
türelmetlenül várta az indulást. Reggel útra keltek hazafelé. Ábrahám
Beérsebában lakott, és Izsák, aki a közeli legelőkön ügyelt a nyájra, most
visszatért atyja sátrához, hogy várja Háránból a követ érkezését. "És
kiméne Izsák estefelé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy
ímé tevék jőnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a
tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A
szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát.
Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett
vala. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé
Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja
halála után" (1Móz 24:63-67).