|
2Kir 10:30-11:21
30. Az ÚR azt mondta Jéhúnak: Mivel
szorgalmasan megtetted, ami tetszik nekem, és szívem kívánsága szerint
cselekedtél Aháb házával, fiaid negyedízig ülnek Izráel trónján.
31. De Jéhú mégsem igyekezett azon, hogy
teljes szívvel az ÚRnak, Izráel Istenének a törvénye szerint járjon. Nem
szakadt el Jeroboám vétkeitől, aki bűnbe ejtette Izráelt.
32. Abban az időben kezdte az ÚR
megtépázni Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel minden határa mentén:
33. a Jordántól napkeletre, a
gileádbelieknek, majd Gád, Rúben és Manassé törzsének egész földjét, az
Arnón-patak mellett fekvő Aróértől kezdődően egész Gileádot és Básánt.
34. Jéhúnak egyéb dolgai pedig és minden
cselekedete és minden erőssége vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak
krónikáskönyvében?
35. Aztán elaludt Jéhú, és atyáihoz tért,
és eltemették Samáriában. Utána a fia, Joáház lett a király.
36. Az az idő, amíg Jéhú Izráel királya
volt Samáriában, huszonnyolc esztendő volt.
1. Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta,
hogy fia meghalt, fogta magát, és a királyi család minden ivadékát megölette.
2. De Jóseba, Jórám király leánya, Ahazjá
húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra
szántak, és dajkájával együtt elrejtette a hálószobában. Elrejtették őt
Ataljá elől, és így nem ölték meg.
3. Jóás vele együtt rejtve maradt az ÚR
házában hat esztendeig. Az országban pedig Ataljá uralkodott.
4. A hetedik esztendőben azonban Jójádá
elküldött, és magához hívatta a palotaőrök és a testőrök századparancsnokait,
bevitte őket magával az ÚR házába, szövetséget kötött velük, megeskette őket
az ÚR házában, majd megmutatta nekik a királyfit.
5. Azután megparancsolta nekik: Ezt kell
tennetek: egyharmada azoknak, akik a nyugalom napján jönnek őrségre, tartson
őrséget a királyi palotánál.
6. Egyharmad részetek legyen a
Szúr-kapuban, egyharmad részetek a testőrök mögötti kapuban. Nagy figyelemmel
őrizzék a házat, hogy senki rajtunk ne üthessen!
7. Az a két rész pedig közületek, az
egész, amely szombaton kilép az őrszolgálatból, maradjon az ÚR házának
őrzésére a király mellett.
8. Vegyétek körül a királyt mindnyájan
fegyverrel a kezetekben, és azt, aki a sorokba be akarna törni, öljétek meg!
A király körül legyetek, amikor kijön és bemegy.
9. A csapatok vezérei úgy cselekedtek,
amint Jójádá főpap meghagyta nekik. Mindegyik maga mellé vette az ő embereit,
azokat, akik szombaton őrségbe álltak, azokkal együtt, akiket felváltottak
szombaton, és Jójádá paphoz mentek.
10. A főpap pedig a csapatok vezéreinek
odaadta Dávid király dárdáit és pajzsait, amelyek az ÚR házában voltak.
11. A testőrök ott álltak a király körül,
mindegyik fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától a bal oldaláig, az
oltár és a szentély irányában.
12. Ekkor kivezette Jójádá a királyfit,
fejére tette a koronát, kezébe adta a bizonyságot, és királlyá tették és
felkenték őt. Kezükkel tapsoltak, és ezt kiáltották: Éljen a király!
13. Amikor Ataljá meghallotta a testőrök
és a nép zajongását, bement a néphez az ÚR házába.
14. Amikor szétnézett, íme, a király ott
állt az emelvényen, ahogy szokás. A király előtt álltak a fejedelmek és a
trombitások, az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor Ataljá
megszaggatta ruháját, és így kiáltott: Árulás! Árulás!
15. De Jójádá főpap azt parancsolta a
csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak: Vezessétek ki őt a sorok között,
és ha valaki követné őt, öljétek meg fegyverrel! Mert azt mondta a főpap,
hogy ne öljék meg az ÚR házában.
16. Utat nyitottak neki, és amikor a
királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.
17. Ekkor szövetséget kötött Jójádá az
ÚR, a király és a nép között, hogy ők az ÚR népe lesznek; és külön
szövetséget kötött a király és a nép között.
18. Majd elment az egész föld népe a Baal
templomához, lerombolta azt, oltárait és bálványait teljesen összetörte, és
Mattánt, a Baal papját megölték az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket
rendelt az ÚR házába.
19. Maga mellé vette a csapatok vezéreit,
a palotaőrséget, a testőröket és az egész föld népét, és elvitték a királyt
az ÚR házából, és a testőrök kapujának útján a királyi palotához mentek. És
Jóás ült a királyi trónra.
20. Az egész föld népe örvendezett, és
megnyugodott a város, miután megölték Atalját fegyverrel a királyi palotánál.
21. Jóás hétesztendős volt, amikor
uralkodni kezdett.
2Krón 22:10-23:21
10. Amikor Ahazjá anyja, Ataljá látta,
hogy meghalt a fia, fölkelt, és megölte Júda háza népének minden királyi
sarját.
11. De Jósabat, a király leánya fogta
Jóást, Ahazjá fiát és titokban kivitte a király fiai közül, akiket halálra
szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt
Jósabat, Jórám király leánya, Jójádá pap felesége, aki Ahazjá húga volt,
Ataljá elől, hogy ne tudja megöletni.
12. Náluk volt elrejtve az Úr házában hat
esztendeig. Az országban pedig Ataljá uralkodott.
1. A hetedik esztendőben pedig
nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjáhúval, Jeróhám
fiával, Jismáéllal, Jehóhánán fiával, Azarjáhúval, Óbéd fiával,
Maaszéjáhúval, Adájáhú fiával és Elisafáttal, Zikri fiával.
2. Ezek bejárták Júda országát, és
összegyűjtötték Júda minden városából a lévitákat és Izráel családfőit, és
Jeruzsálembe jöttek.
3. Szövetséget kötött az egész gyülekezet
a királlyal az Isten házában, miután Jójádá így szólt hozzájuk: Íme, a király
fia fog uralkodni, ahogy az ÚR ígérte Dávid fiairól.
4. Ezt tegyétek tehát: egyharmad része
azoknak a papoknak és lévitáknak, akik a szombatra szoktak feljönni, kapuőr
legyen.
5. Harmadrész a királyi palotánál,
harmadrész pedig a Jeszód-kapunál álljon. Az egész nép pedig legyen az ÚR
házának udvaraiban!
6. Senki se menjen be az ÚR házába, hanem
csak a papok és akik szolgálnak a léviták közül. Csak ők mehetnek be, mert ők
szentek. Az egész nép tartsa magát az ÚR parancsához.
7. A léviták vegyék körül a királyt,
mindenkinek legyen a kezében a fegyvere, és ha valaki be akar menni a házba,
meg kell ölni! A király mellett legyetek, amikor bemegy és kijön.
8. És mindent úgy cselekedtek a léviták
és az egész Júda, ahogy Jójádá pap parancsolta, és mindenki maga mellé vette
embereit, mindazokat, akik szolgálatra fölmentek szombatra, és azokat is,
akik kiléptek szombaton a szolgálatból, mert Jójádá pap nem engedte el a
csapatokat.
9. Jójádá főpap odaadta a századosoknak
azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyek Dávid királyéi voltak, és
Isten házában tartották őket.
10. Majd felállította az egész hadinépet
a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a ház jobb oldalától fogva a
bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett.
11. Akkor kivezették a király fiát,
fejére tették a koronát, és kezébe adták a bizonyságot, és ezzel királlyá
tették. És Jójádá és fiai felkenték, és felkiáltottak: Éljen a király!
12. Amikor meghallotta Ataljá az
összesereglő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ő is fölment a nép
közé az ÚR házába.
13. És mikor látta, hogy a király ott áll
az oszlopnál a bejáratnál, és a fejedelmek és a kürtösök a király mellett
vannak, és hogy az egész föld népe örül, fújja a kürtöket, és látta az
énekeseket a hangszereikkel, amint a dicsőítő énekeket vezették, Ataljá
megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: Árulás, árulás!
14. Ekkor odaküldte Jójádá főpap a
századosokat, a sereg elöljáróit, és azt mondta nekik: Vezessétek ki a sorok
között Atalját, és ha valaki utánamenne, azt öljétek meg fegyverrel. Mert azt
mondta a főpap: Ne az ÚR házában öljék meg.
15. Helyet adtak azért neki, hogy
kimehessen, de mikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.
16. Jójádá pedig szövetséget kötött maga,
az egész nép és a király között, hogy az ÚR népe lesznek.
17. És bement az egész sokaság a Baal
templomába, lerombolta azt, és oltárait meg bálványképeit összetörte.
Mattánt, a Baal papját pedig az oltárok előtt ölték meg.
18. Jójádá a lévita papokra bízta az ÚR
házának gondját, ahogy Dávid osztotta be őket az ÚR házához, hogy
égőáldozatokat mutassanak be az ÚRnak, amint meg van írva Mózes törvényében,
nagy vigassággal és énekszóval, Dávid rendelkezése szerint.
19. Kapuőröket is állított az ÚR házának
kapuihoz, hogy be ne mehessen, aki bármi okból tisztátalan.
20. Azután maga mellé vette a
századosokat és a főembereket és azokat, akik a népen uralkodnak, és az egész
ország népét, kivezették a királyt az ÚR házából, és bevonultak a királyi
palotába a felső kapun át, és a királyt trónra ültették.
21. Az ország egész népe örvendezett, és
a város is megnyugodott, miután Atalját megölték fegyverrel.
|
Ennek az időszaknak a végén „a léviták és
egész Júda” (2Krón 23:8) támogatta Jójadát, a főpapot, a gyermek Joás
királyukká koronázásában és felkenésében. „Akkor Jójádá kivezette a
királyfit... Tapsoltak, és így kiáltottak: Éljen a király!” (2Kir 11:12) {PK
215.3}
Mikor „Ataljá meghallotta az odaözönlő
nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, és bement a nép közé az Úr házába.
Amikor látta, hogy a király ott áll egy emelvényen a bejáratnál, a király
körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész nép meg örül és
fújja a kürtöket...” (2Krón 23:12–13). {PK 216.1}
„...megszaggatta a ruháját, és ezt
kiáltotta: Összeesküvés! Összeesküvés!” (2Kir 11:14.) Jójada megparancsolta a
hadnagyoknak, fogják el Atháliát és híveit, és vezessék ki a templomból a
kivégzés helyére, ahol halállal lakolnak. {PK 216.2}
Így pusztult el Akháb házának utolsó
sarja is. Az a rettenetes gonoszság, amelyet Jézabellel szövetkezve művelt,
addig tartott, amíg utolsó leszármazottja el nem pusztult. Még Júda földjén
is, ahol hivatalosan soha nem törölték el az igaz Isten imádását, sikerült
Atháliának sok embert megrontani. A megátalkodott királynő kivégzése után
azonnal „az ország egész népe pedig behatolt a Baal templomába, és lerombolta
azt. Oltárait és bálványképeit teljesen összezúzták, Mattánt, a Baal papját
meggyilkolták az oltárok előtt” (2Kir 11:18). {PK 216.3}
Ezután reformáció következett. Akik Joást
kikiáltották királlyá, ünnepélyesen megfogadták, hogy „az Úr népe lesznek.”
Most pedig, mivel Jézabel lányának gonosz befolyása megszűnt Júda országában,
Baál papjait megölték és templomát elpusztították, „az ország egész népe
örült, a város pedig nyugodt maradt...” (2Krón 23:16–21).
|
