Higgyetek az Ő prófétáinak

2026. augusztus 30., vasárnap

2026. augusztus 30. VASÁRNAP – Ezsdr 4:1-3; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

2026. augusztus 30. VASÁRNAP – Ezsdr 4:1-3; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/219/revidealt-karoli

Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.

Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-23.html

Ezsdr 4:1-3

Ellen White idézetek – Próféták és királyok Prófétai eligazítás a válságban

Ezsdr 4:1-3

Meghallották azonban Júda és Benjámin ellenségei, hogy akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az ÚRnak, Izráel Istenének,

ezért elmentek Zerubbábelhez és a családfőkhöz, és azt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, mint ti, és neki áldozunk Észarhaddón asszír király idejétől fogva, aki ide fölhozott minket!

Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban azt mondta nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot Istenünknek, hanem mi magunk fogjuk azt megépíteni az ÚRnak, Izráel Istenének, ahogy megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya.

A templom újjáépítésére vállalkozó zsidók közelében laktak a samaritánusok, akik a tíz törzs Samáriában és Galileában hagyott tagjai és az asszír tartományokból való telepesek közötti házasságokból származó pogányok voltak. Később állították, hogy az igaz Istent imádják, de szívükben és szokásaikban bálványimádók voltak. Igaz, hogy állításuk szerint bálványaik csak emlékeztették őket az élő Istenre, a világegyetem Urára, de a nép hajlamos volt a faragott képek tiszteletére. {PK 567.1}

A helyreállítási munkák idején derült ki, hogy a samaritánusok „Júda és Benjámin ellenségei.” Miután meghallották, hogy „a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az Úrnak,” „elmentek Zerubbabelhoz, meg a családfőkhöz, és azt mondták nekik,” hogy részt szeretnének ők is venni a templomépítésben. „Hadd építsünk veletek együtt – ajánlották –, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket.” De kívánságukat nem teljesítették. „Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek – mondták a zsidó vezetők –, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya” (Ezsd 4:1–3). {PK 567.2}

Az izráelitáknak csak egy maradéka tért vissza Babilonból; és most, amikor nekiláttak a látszólag erejüket meghaladó feladatnak, legközelebbi szomszédaik felkínálták segítségüket. A samaritánusok hivatkoztak arra, hogy az igaz Istent imádják, és kifejezték, szeretnének osztozni a templomi szolgálattal kapcsolatos kiváltságokban és áldásokban. „...mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti” – mondták. „Hadd építsünk veletek együtt.” Ha a zsidó vezetők elfogadják a felkínált segítséget, ajtót nyitnak a bálványimádás előtt. Felismerték, hogy a samaritánusok nem őszinték, és tudták, hogy az a segítség, amit ezekkel az emberekkel kötött szövetség útján kaphatnak, nem mérhető össze azzal az áldással, amelyre Jahve világos parancsai követése nyomán számíthatnak. {PK 568.1}

Az Úr kinyilatkoztatta Mózes által, hogyan kell Izráelnek a környező népekhez viszonyulnia: „...ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! Ne házasodj össze velük... mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít benneteket.” „Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld szinén vannak” (5Móz 7:2–4; 14:2). {PK 568.2}

Isten világosan megmondta, milyen következményekkel jár, ha szövetségre lépnek a környező népekkel. „Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig – jelentette ki Mózes –, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek. De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell” (5Móz 28:64–67). „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod – hangzott az ígéret –, ha teljes szívvel, lélekkel keresed” (5Móz 4:29). {PK 569.1}

Zorobábel és társai jól ismerték ezeket és a hasonló szentírási kijelentéseket. Ennek teljesedését élték át nemrégen a fogságban. De most megbánták bűneiket, amelyek a Mózes által olyan világosan megjövendölt büntetéseket hozták rájuk és atyáikra. Teljes szívükkel Istenhez térve, megújították vele kötött szövetségüket, és visszatérhettek Júdeába, hogy helyreállítsák azt, ami romba dőlt. És ezek után – vállalkozásuk kezdetén – lépjenek szövetségre bálványimádókkal? {PK 569.2}

„Ne köss velük szövetséget” – mondta Isten; és azok, akik a templom romjai előtt felállított oltárnál újra az Úrnak szentelték magukat, tudatában voltak annak, hogy Isten népe és a világ közötti határvonalnak mindig világosan látszania kell. Nem voltak hajlandók szövetségre lépni azokkal, akik ugyan jól ismerték Isten törvénye kívánalmait, de nem teljesítették azokat. {PK 570.1}

Isten népének az idők végéig kell követnie azokat az elveket, amelyeket Mózes 5. könyve Izráel eligazítására nyilatkoztatott ki. Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha Istennel szövetségben maradunk. Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent. {PK 570.2}

A magukat keresztényeknek vallók számára állandó veszélyt jelent az az elképzelés, hogy bizonyos mértékig alkalmazkodni kell a világhoz, ha befolyást akarnak gyakorolni rá. Az ilyen magatartás hasznosnak tűnhet, de minden esetben lelki veszteséggel jár. Isten népének szigorúan őrizkednie kell minden olyan finoman rejtett hatástól, amelyeket az igazság ellensége hízelgéssel akar lelkükbe lopni. Isten gyermekei idegenek és vándorok ezen a világon, és veszélyekkel körülvett ösvényen járnak. Nem szabad elfogadniuk azokat az ötletes kibúvókat és csábító ajánlatokat, amelyeket Sátán kínál, hogy engedetlenségre bírja őket. {PK 570.3}

Nem Isten ügyének nyílt és közismert ellenségeitől kell a legjobban félnünk. Könnyebben meg tudják téveszteni Isten gyermekeit azok, akik Júda és Benjámin ellenségeihez hasonlóan hízelgő, kecsegtető szavakat mondanak, és úgy tesznek, mintha baráti szövetségre akarnának lépni velük. Az ilyenekkel szemben mindenkinek résen kell lennie, nehogy valamilyen gondosan elrejtett és ügyes csapda észrevétlenül megfogja őket. Különösen most, a föld történelmének záró szakaszában, Isten lankadatlan éberséget kíván gyermekeitől. Bár a harc szüntelenül folyik, senki sem marad magára a küzdelemben. Angyalok segítik és védik azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt. Urunk soha nem hagyja cserben a benne bízót. Amikor gyermekei a gonosz ellen védelemért hozzá fordulnak, az Úr szánalommal és szeretettel zászlót emel ellenségeik előtt. Ne érintsétek őket – mondja –, mert ők az enyéim! Markaimba metszettem őket. {PK 570.4}

A samaritánusok fáradhatatlan ellenállása „...elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat” (Ezsd 4:4–5). Hamis hírekkel gyanút ébresztettek a gyanakvásra könnyen rászedhető elmékben. Isten azonban hosszú éveken át féken tartotta a gonoszság erőit, és Júda népe szabadon folytathatta munkáját.

2026. augusztus 29., szombat

2026. augusztus 29. SZOMBAT – Jóel 1-3; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

2026. augusztus 29. SZOMBAT – Jóel 1-3; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/218/revidealt-karoli

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-22.html

2026. augusztus 28., péntek

2026. augusztus 28. PÉNTEK – Ezsdr 3:12-13; Zsolt 105; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

2026. augusztus 28. PÉNTEK – Ezsdr 3:12-13; Zsolt 105; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/217/revidealt-karoli

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-21.html

Ezsdr 3:12-13; Zsolt 105

Ellen White idézetek – Próféták és királyok A foglyok hazatérése

Ezsdr 3:12-13

A papok, a léviták és a családfők közül nagyon sokan, az öregek, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor most szemük láttára vetettek alapot e háznak, sokan pedig örömükben fennhangon ujjongtak.

Úgyhogy a nép nem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírástól, mert a nép nagyon hangosan ujjongott, és szavuk messze földre elhallatszott.

Zsolt 105

1. Magasztaljátok az URat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között!

2. Énekeljetek neki, zengjetek neki, beszéljétek el minden csodás tettét!

3. Dicsőítsétek szent nevét! Örvendezzen azoknak a szíve, akik az URat keresik.

4. Keressétek az URat és az ő erejét, keressétek arcát szüntelen!

5. Emlékezzetek meg csodáiról, amelyeket cselekedett, jeleiről és szája ítéleteiről,

6. ó, Ábrahámnak, az ő szolgájának utódai, ó, Jákóbnak, az ő választottjának fiai!

7. Ő az ÚR, a mi Istenünk, az egész földre kihat ítélete.

8. Megemlékezik szövetségéről mindörökké, rendelkezéséről, amelyet ezer nemzedékig megszabott,

9. amelyet Ábrahámmal kötött, és ahogy Izsáknak megesküdött.

10. Jákób elé állította azt szabályul, Izráel elé örök szövetségül.

11. Azt mondta: Neked adom Kánaán földjét sors szerint való örökségül.

12. Akkor még csekély számban, igen kevesen voltak, és jövevényként éltek ott.

13. Egyik nemzettől a másikhoz bujdostak, egyik országból a másik néphez.

14. De senkinek sem engedte, hogy nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattuk:

15. Ne érintsétek fölkentjeimet, és prófétáimnak ne ártsatok!

16. Azután éhínséget idézett elő a földön, és eltörte a kenyér botját mindenütt.

17. Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, akit rabszolgának adtak el.

18. A lábát béklyóba szorították, őt magát vasra verték

19. mindaddig, amíg szava be nem teljesedett. Az ÚR beszéde igazolta őt.

20. Érte küldött a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója szabaddá tette.

21. Úrrá tette őt a házán és parancsolóvá minden vagyonán,

22. hogy főembereit, ha akarja, megkötöztethesse, és véneit is bölcsességre taníthassa.

23. És bement Izráel Egyiptomba, és Jákób Hám földjén jövevény lett.

24. És nagyon megszaporította népét, és erősebbé tette elnyomóinál,

25. akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és álnokul cselekedjenek szolgáival.

26. Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akiket kiválasztott.

27. Ők jeleket vittek véghez közöttük és csodákat Hám földjén.

28. Sötétséget küldött, és elsötétült, mégis engedetlenkedtek parancsával szemben.

29. Vizeiket vérré változtatta, és kipusztította halaikat.

30. Földjük békáktól hemzsegett, még a királyuk termeiben is.

31. Szólt, és tetvek és bogarak támadtak egész határukra.

32. Jégesőt adott nekik eső gyanánt, és földjükre lángoló tüzet.

33. Elverte szőlőjüket és fügefájukat, és széttördelte határukban a fákat.

34. Szólt, és sáska támadt és megszámlálhatatlan szöcske.

35. Fölemésztettek minden növényt a földjükön, és fölfalták szántóföldjük gyümölcsét.

36. Megölt földjükön minden elsőszülöttet, férfierejük minden zsengéjét.

37. És ezüsttel és arannyal megrakva hozta ki őket, és nemzetségeikben nem akadt tántorgó.

38. Örült Egyiptom, amikor kivonultak, mert a tőlük való félelem szállta meg őket.

39. Felhőt terített rájuk, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

40. Könyörögtek, és ő fürjeket hozott, mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

41. Megnyitotta a kősziklát, és víz zúdult ki, folyóként áradt a sivatagban.

42. Mert megemlékezett szent ígéretéről, amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.

43. Így hozta ki népét örömmel és választottjait vigassággal.

44. Nekik adta a pogányok földjét, és a népek fáradsággal szerzett javait örökölték,

45. hogy megtartsák rendelkezéseit, és megőrizzék törvényeit. Dicsérjétek az URat!

Ellen White idézetek

A házról, amelynek újjáépítése folyt, korábban sok prófécia szólt Azt hirdették, hogy Isten kegyelmet akar gyakorolni Sionnal; és mindazoknak, akik jelen voltak a szegletkő letételénél, örvendezniük kellett volna ezért az alkalomért. Ezen a boldog napon a felhangzott zenébe és a dicsőítő kiáltásokba azonban disszonáns hang is vegyült. „Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek” (Ezsd 3:12). {PK 563.2}

Természetes volt, hogy szomorúság töltötte el az idős embereknek a szívét, amikor a sokáig tartó megátalkodottság következményeire gondoltak. Ha ők és nemzedékük Istennek engedelmeskedve végrehajtották volna Istennek Izráellel való szándékát, akkor nem pusztul el a Salamon által épített templom, és nem lett volna szükség a fogságra. De hálátlanságuk és hűtlenségük miatt szóródtak szét a pogányok közé. {PK 564.1}

A körülmények most megváltoztak. A szerető Isten ismét irgalmasan meglátogatta népét és megengedte, hogy visszatérjenek saját földjükre. A múlt botlásai miatti szomorúságot nagy örömnek kellett volna felváltania. Isten arra indította Círuszt, hogy segítsen nekik a templom újjáépítésében. Ez hálára kellett volna indítsa őket. Egyesek azonban nem vették észre Isten utat nyitó, gondviselő intézkedéseit. Örvendezés helyett elégedetlenséget és csüggesztő gondolatokat tápláltak magukban. Annak idején látták Salamon temploma dicsőségét, és a most építendő ház kevésbé pompás volta miatt siránkoztak. {PK 564.2}

A zúgolódás, a panasz és a kedvezőtlen hasonlítgatás sok emberre csüggesztően hatott, és gyöngítette az építők kezét. A munkások megkérdezték, folytassák-e az építést, amelyet már az induláskor oly nyíltan bírálnak, és amely oly sok panaszra ad okot. {PK 564.3}

Sokan voltak azonban olyanok is az összegyűltek között, akiknek nagyobb volt a hitük, világosabb a látásuk és ezért nem elégedetlenkedtek a kisebb dicsőség láttán. „...sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek, úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja” (Ezsd 3:12–13). {PK 564.4}

Ha azok, akik nem örvendeztek a templom alapkövének letételekor, előre láthatták volna hitetlenségük következményeit, megrémültek volna. Aligha voltak tudatában annak, hogy mily súlya van a rosszallást és csalódást kifejező szavaiknak. Aligha tudták, hogy elégedetlenségük kifejezésével mennyire késleltetik az Úr házának felépítését. {PK 565.1}

Az első templom pompája és megkapó vallási rítusai Izráel büszkeségének forrását jelentette a fogság előtt. Istentiszteletükből azonban sokszor hiányzott az Isten szemében legfontosabb vonás. Az első templom dicsőségével, szolgálatainak pompájával nem szerezhették meg Isten pártfogását, mert nem nyújtották azt, ami egyedül érték Isten szemében. Nem hozták el néki alázatos és töredelmes szívük áldozatát. {PK 565.2}

Amikor az Isten országának alapvető elveit szem elől tévesztik, akkor megsokasítják és eltúlozzák a formaságokat. Ahol a jellem-építés háttérbe szorul, ahol a lélek szépsége hiányzik, ahol a kegyesség egyszerűsége megvetés tárgya, ott a hivalkodás szeretete és a fennhéjázás fényűző építményeket, pompás díszítményeket és hatást keltő szertartásokat kíván. Mindez azonban nem dicsőíti meg Istent. Egyházát nem külsőségeiért értékeli, hanem azért az őszinte kegyességért, amely megkülönbözteti a világtól. Tagjait Krisztus ismeretében való növekedésük, lelki életben való fejlődésük szerint értékeli. A szeretet és jóság alapelveit keresi. A művészet minden szépsége sem mérhető össze annak a jellemnek szépségével, amely Krisztust képviseli. {PK 565.3}

Lehet egy hívő közösség a legszegényebb az országban. Nélkülözheti a látványos pompa minden varázsát; de ha tagjai a Krisztus jellemét tükröző alapelvek szerint élnek, angyalok is részt vesznek istentiszteletükön. A dicsőítés és köszönet kedves áldozatként száll fel Istenhez a hálás szívekből: {PK 566.1}

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete. Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből.” {PK 566.2}

„Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!” {PK 566.3}

„Mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket”

2026. augusztus 27., csütörtök

2026. augusztus 27. CSÜTÖRTÖK – Ezsdr 3:1-11; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

2026. augusztus 27. CSÜTÖRTÖK – Ezsdr 3:1-11; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/216/revidealt-karoli

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-21.html

Ezsdr 3:1-11

Ellen White idézetek – Próféták és királyok A foglyok hazatérése

Amikor eljött a hetedik hónap, és Izráel fiai már városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben.

Ekkor nekikezdtek Jésúa, Jócádák fia és testvérei, a papok és Zerubbábel, Sealtiél fia és testvérei, hogy fölépítsék Izráel Istenének az oltárát, hogy égőáldozatokat áldozhassanak rajta, amint meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.

Bár féltek a föld népétől, fölállították az oltárt a régi alapjain, és égőáldozatokat áldoztak rajta az ÚRnak, reggeli és esti égőáldozatokat.

Megülték a sátoros ünnepet, ahogy meg van írva, és bemutatták az égőáldozatot napról napra, megfelelő számban és annak rendje szerint, mindegyiket a maga napján.

Azután bemutatták az állandó napi égőáldozatot, továbbá a hónapok első napjaira és az ÚR minden szent ünnepnapjára rendelt égőáldozatot és azok áldozatát, akik önkéntes adományt hoztak az ÚRnak.

Tehát a hetedik hónap első napján kezdtek égőáldozatot áldozni az ÚRnak, bár az ÚR templomának alapkövét még nem tették le.

Pénzt adtak a kőfaragóknak, az ácsoknak és a mesterembereknek, és ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy Círus perzsa király nekik adott engedélyével cédrusfákat hozzanak a Libánonról Jáfóba a tengeren.

A második évben, azután, hogy fölmentek Isten házához Jeruzsálembe, a második hónapban kezdte meg az építést Zerubbábel, Sealtiél fia, Jésúa, Jócádák fia és a többi testvérük, a papok, a léviták és valamennyien, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe. A húszesztendős vagy annál idősebb lévitákat az ÚR háza építésének vezetésére rendelték.

Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmiél és fiai, Júda fiai, továbbá Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel – akik mind léviták voltak – egy emberként előálltak, hogy vezetői legyenek az Isten házát építő munkásoknak.

És amikor az építők letették az ÚR templomának alapkövét, odaállították a papokat papi öltözetükben kürtökkel, valamint a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék az URat Izráel királyának, Dávidnak a rendelkezése szerint.

Énekeltek, dicsérték az URat, és hálát adtak neki, mert jó, mert mindörökké tart irgalma Izráelen. És az egész nép fennhangon kiáltott, és dicsérte az URat, hogy az ÚR házának alapkövét immáron lerakhatták.

Dávid király leszármazottját, Zorobábelt bízta meg Círusz azzal, hogy a Júdeába visszatérő csoport kormányzójaként tevékenykedjék. Hozzá csatlakozott a főpap, Jósua is. A sivatagi pusztaságon át vezető hosszú utat épségben tették meg, és a boldog csapat – Isten sok jótéteménye iránti hálából – azonnal nekilátott, hogy helyreállítsa azt, ami elpusztult és romokban hevert. A „családfők” elsőként ajánlották fel vagyonukat a templom újjáépítésének költségeire. Példájukat követve a nép is önként adott szűkös készletéből. Lásd: Ezsd 2:64–67! {PK 559.3}

Amilyen gyorsan csak lehetett, oltárt emeltek a templom udvarán az ősi oltár helyén. Az oltár felszentelésének ünnepére „egy emberként összegyűlt a nép”. Összefogtak, hogy helyreállítsák a szent szolgálatokat, amelyek félbeszakadtak, amikor Nabukodonozor lerombolta Jeruzsálemet. Mielőtt visszatértek otthonukba, amelyeket igyekeztek helyreállítani, „megtartották a sátoros ünnepet” is (Ezsd 3:1–6). {PK 560.1}

A mindennapi égőáldozat oltárának felállítása nagy örömet szerzett a hűséges maradéknak. Lelkesen nekifogtak a templom helyreállításához szükséges előkészületeknek, és felbátorodtak, amint ez a munka hónapról hónapra előrehaladt. Hosszú éveken át nélkülözniük kellett Isten jelenlétének látható jeleit. Most pedig, atyáik hitehagyásának sok szomorú emlékével körülvéve, vágyakoztak Isten bocsánatának és pártfogásának maradandó jelére. Személyes tulajdonuk és az ősi kiváltságok visszaszerzésénél jobban értékelték Isten jóváhagyását. Csodálatosan cselekedett értük, és tudták, hogy velük van. De még nagyobb áldásokra vágytak. Boldogan várták azt az időt, amikor láthatják Isten dicsőségét sugározni az újjáépített templomból. {PK 560.2}

Az építőanyag előkészítését végző munkások találtak a romok között néhány óriási követ, amelyeket Salamon korában hoztak a templom területére. Ezeket használhatóvá tették, és sok új anyagról is gondoskodtak. A munka nemsokára annyira előrehaladt, hogy az alapkövet lefektethették. Ez sok ezer ember jelenlétében történt, akik azért gyűltek össze, hogy szemtanúi legyenek a munka haladásának, és kifejezzék örömüket, hogy részt vehetnek benne. Mialatt a szegletkövet helyére tették, az emberek a papok trombitálása és Asáf fiainak cimbalmozása kíséretében „énekeltek, dicsérve és magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt” (Ezsd 3:11). {PK 563.1}

2026. augusztus 26., szerda

2026. augusztus 26. SZERDA – Ezsdr 2; Neh 7; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

2026. augusztus 26. SZERDA – Ezsdr 2; Neh 7; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/215/revidealt-karoli

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-20.html

Ezsdr 2; Neh 7

Ellen White idézetek – Próféták és királyok A foglyok hazatérése

Ezsdr 2

1. Amikor megépült a várfal, beállíttattam az ajtókat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat.

2. Vezérré tettem Jeruzsálem fölött testvéremet, Hanánit és Hananját, a vár parancsnokát, mivel ő sokkal hűségesebb és istenfélőbb volt másoknál.

3. Azt mondtam nekik, hogy ne nyissák ki Jeruzsálem kapuit mindaddig, amíg a nap melegen nem süt; és addig csukják be az ajtókat, és zárják be azokat, amíg az őrök őrt állnak ott. Azután állítsanak őröket Jeruzsálem lakosai közül, egyeseket az őrhelyekre, másokat pedig a házuk elé.

4. A város pedig igen nagy kiterjedésű volt, de kevés lakosa volt, és a házak sem épültek még föl.

5. Fölindította azért Istenem a szívemet, hogy összegyűjtsem az elöljárókat, a főembereket és a népet, és számba vegyem őket. Megtaláltam azoknak a nemzetségkönyvét, akik elsőként jöttek el Babilóniából, és ezt a följegyzést találtam benne:

6. Ezek azok a Júda tartományából valók, akik visszatértek a száműzetésből, akiket fogolyként vitetett el Nebukadneccar, Babilónia királya, és most visszajöttek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.

7. Zerubbábellal jöttek: Jésúa, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéből való férfiak száma ez volt:

8. Parós fiai: kétezer-százhetvenkettő,

9. Sefatjá fiai: háromszázhetvenkettő,

10. Árah fiai: hatszázötvenkettő,

11. Pahat-Móáb fiai Jésúa és Jóáb fiaitól: kétezer-nyolcszáztizennyolc,

12. Élám fiai: ezerkétszázötvennégy,

13. Zattú fiai: nyolcszáznegyvenöt,

14. Zakkaj fiai: hétszázhatvan,

15. Binnúj fiai: hatszáznegyvennyolc,

16. Bébaj fiai: hatszázhuszonnyolc,

17. Azgád fiai: kétezer-háromszázhuszonkettő,

18. Adónikám fiai: hatszázhatvanhét,

19. Bigvaj fiai: kétezer-hatvanhét,

20. Ádin fiai: hatszázötvenöt,

21. Átér fiai Hizkijjától: kilencvennyolc,

22. Hásum fiai: háromszázhuszonnyolc,

23. Bécaj fiai: háromszázhuszonnégy,

24. Hárif fiai: száztizenkettő,

25. Gibeón fiai: kilencvenöt,

26. Betlehem és Netófá férfiai: száznyolcvannyolc,

27. Anátót férfiai: százhuszonnyolc,

28. Bét-Azmávet férfiai: negyvenkettő,

29. Kirjat-Jeárim, Kefírá és Beérót férfiai: hétszáznegyvenhárom,

30. Ráma és Geba férfiai: hatszázhuszonegy,

31. Mikmász férfiai: százhuszonkettő,

32. Bétel és Aj férfiai: százhuszonhárom,

33. a másik Nebó férfiai: ötvenkettő,

34. a másik Élám fiai: ezerkétszázötvennégy,

35. Hárim fiai: háromszázhúsz,

36. Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt,

37. Lód, Hádíd és Ónó fiai: hétszázhuszonegy,

38. Szenáá fiai: háromezer-kilencszázharminc.

39. A papok ezek voltak: Jedajá fiai Jésúa családjából: kilencszázhetvenhárom,

40. Immér fiai: ezerötvenkettő,

41. Pashúr fiai: ezerkétszáznegyvenhét,

42. Hárim fiai: ezertizenhét.

43. A léviták ezek voltak: Jésúa és Kadmiél fiai Hódevá fiaitól: hetvennégy.

44. Az énekesek ezek voltak: Ászáf fiai: száznegyvennyolc.

45. A kapuőrök ezek voltak: Sallum fiai, Átér fiai, Talmón fiai, Akkúb fiai, Hatítá fiai, Sóbaj fiai: százharmincnyolc.

46. A léviták szolgái ezek voltak: Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai,

47. Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai,

48. Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai,

49. Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,

50. Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai,

51. Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai,

52. Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai,

53. Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,

54. Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,

55. Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai,

56. Necíah fiai, Hatífá fiai.

57. Salamon szolgáinak a fiai ezek voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai,

58. Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,

59. Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai.

60. A léviták szolgáinak és Salamon szolgáinak a fiai összesen: háromszázkilencvenkettő.

61. Ezek pedig azok, akik eljöttek TélMelahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból, Immérből, de nem tudták igazolni családjukat és eredetüket, hogy Izráelből valók-e:

62. Delájá fiai, Tóbijjá fiai, Nekódá fiai: hatszáznegyvenkettő.

63. A papok közül: Hobajjá fiai, Hakkóc fiai, továbbá Barzillaj fiai, aki a gileádi Barzillaj leányai közül vett magának feleséget, és róla nevezték el.

64. Ezek keresték bejegyzésüket a nemzetségkönyvükben, de nem találták, ezért kizárták őket a papságból.

65. A király helytartója megmondta nekik, hogy ne egyenek a szent ételekből, míg a főpap nem áll szolgálatba, és nem ítél az úrímmal és tummimmal.

66. Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan lelket számlált.

67. Szolgáikon és szolgálóikon kívül, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak, volt kétszáznegyvenöt énekesük és énekesnőjük.

68. Lovuk hétszázharminchat, öszvérük kétszáznegyvenöt,

69. tevéjük négyszázharmincöt, szamaruk hatezer-hétszázhúsz.

70. Néhány családfő adakozott az építésre: a király helytartója a kincstárnak aranyban ezer drachmát, ötven tálat, ötszázharminc papi ruhát adott.

71. A többi családfő pedig az építés költségére aranyban húszezer drachmát és ezüstben kétezer-kétszáz minát adott.

72. A többiek aranyban húszezer drachmát és ezüstben kétezer minát adtak, valamint hatvanhét papi ruhát.

73. Egész Izráel, tehát a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek meg a nép fiai és a léviták szolgái ennyien voltak a maguk városaiban.

Neh 7

Amikor megépült a várfal, beállíttattam az ajtókat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat.