2026. július 8. SZERDA – Jer 38. Próféták és királyok – A babiloni fogság
Ide kattintva olvashatod el a mai
szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/166/revidealt-karoli
Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.
Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/01/higgyetek-az-o-profetainak-januar-3.html
|
Jer 38 |
Ellen White idézetek – Próféták és
királyok A babiloni fogság |
|
Így szól az ÚR: Bizonyosan a babilóni
király seregének kezébe kerül ez a város, aki beveszi azt. És Cidkijjá király így felelt: Íme,
kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetekre. Kiment azért Ebed-Melek a király
palotájából, és ezt mondta a királynak: Ha pedig nem akarsz kimenni, az történik
majd, amit megjelentett nekem az ÚR: Cidkijjá erre azt mondta Jeremiásnak:
Senki se tudjon e dolgokról, akkor nem halsz meg! |
Végül a fejedelmek felbőszülve Jeremiás
újra és újra elmondott tanácsán, amely ellentétben állt elszánt
ellenállásukkal, határozottan tiltakoztak a király előtt. Hangoztatták, hogy
a próféta a nemzet ellensége; szavai meggyengítették a nép kezét, és bajt
hoztak rájuk. Ezért halálra kell ítélni! A gyáva király tudta, hogy ezek hamis
vádak. De hogy megbékítse a magas és befolyásos tisztségviselőket, színlelte;
elhiszi hazugságaikat és Jeremiást átadta nekik, hogy tetszésük szerint
bánjanak vele. A prófétát bevetették "Melkijjá királyfi ciszternájába,
amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást, és mivel a
ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba" (Jer
38:6). Isten azonban barátokat támasztott, akik könyörögtek a királynak érte,
és Jeremiást visszahelyeztették a börtön udvarába. A király titokban újra Jeremiásért
küldött, és megparancsolta neki, hogy pontosan mondja el, mi Isten szándéka
Jeruzsálemmel. Jeremiás kérdéssel válaszolt: "Ha kijelentést mondok
neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám." A
király titkos egyezségre lépett a prófétával. "Az élő Úrra mondom, aki
az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak az életedre törő
emberek kezébe!" (Jer 38:15-16). A királynak még lehetősége volt
megfogadni Jahve figyelmeztetését, hogy kegyelem vegyülhessen a várost és a
népet sújtó ítéletbe. "Ha van bátorságod kimenni a babilóniai király
vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem;
életben maradsz házad népével együtt - szólt az üzenet a királynak. De ha nem
mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe
kerül, és fölperzselik. Te sem menekülsz meg a kezükből." "Aggódom, hogy a káldeusokhoz
átpártolt júdaiak kezébe adnak, és azok gúnyt űznek belőlem." A próféta
azonban megígérte: "Nem adnak!" Könyörögve tette hozzá:
"Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és
életben maradsz!" (Jer 38:17-20). Isten még az utolsó órában is világosan
megmutatta, hogy irgalmaz azoknak, akik engedelmeskednek jogos kívánalmainak.
Ha a király az engedelmességet választja, megmentheti a nép életét, és a
várost is a tűzvésztől. A király azonban azt gondolta, túl messzire ment
ahhoz, hogy visszaforduljon. Félt a zsidóktól, félt a gúnytól, féltette
életét. Évek óta tartó istenellenes lázadása után Sedékiás túl megalázónak
tartotta ezt mondani népének: Megfogadom az Úr szavát, amelyet Jeremiás
prófétával üzent. Nem merek az intésekkel szembehelyezkedve háborúzni az
ellenséggel. Jeremiás sírva kérlelte Sedékiást, mentse
meg magát és népét. Szíve fájdalmában aggódó lélekkel bizonygatta neki,
hogyha nem fogadja meg Isten tanácsát, az élete és minden java a
babiloniaiakhoz jut. A király azonban rossz irányba indult el, és nem akart
visszafordulni a megtett úton. Úgy döntött, hogy a hamis próféták és azok
tanácsát követi, akiket valójában megvetett, és akik kinevették, mert
gyengeségből oly könnyen teljesítette kívánságaikat. Feláldozta emberi
mivoltának nagyszerű szabadságát, és a közvélemény meghunyászkodó
rabszolgájává lett. Nem akart szántszándékkal rosszat tenni, de nem határozta
el azt sem, hogy bátran kiáll az igazságért. Jóllehet meg volt győződve
Jeremiás tanácsának értékéről, de nem volt erkölcsi bátorsága az
engedelmességre, és következetesen ment tovább a rossz irányba. A király gyengeségből még azt sem akarta,
hogy udvarnokai tudomást szerezzenek Jeremiással folytatott tárgyalásáról.
Ennyire uralta az emberektől való félelem. Milyen pusztítást hárított volna
el Sedékiás, ha kijelenti, elhiszi, amit a próféta mondott, - ami már félig
beteljesedett! Ezt kellett volna mondania: Engedelmeskedem az Úrnak, és
megmentem a várost a pusztulástól. Ha félek is az emberektől, és szívesen
keresném kegyeiket, arra még sincs bátorságom, hogy áthágjam Isten parancsát.
Szeretem az igazságot, gyűlölöm a bűnt, és követem Izráel mindenható Urának
tanácsát! Akkor a nép tisztelte volna bátorságát,
és a hit és kételkedés között ingadozók határozottan az igazság mellé álltak
volna. Éppen ez a bátorság és becsületesség ébresztett volna csodálatot és
hűséget alattvalóiban. Sokan mellé álltak volna, és akkor Júda megmenekült
volna a vérontás, az éhség és a tűzokozta kimondhatatlan szenvedéstől. Sedékiás gyengesége bűn volt, amelyért
félelmes árat fizetett. Az ellenség feltartóztathatatlan lavinaként söpört
végig és dúlta fel a várost. Az összezavarodott zsidó csapatokat
visszaszorította, a nemzetet legyőzte. Sedékiás fogságba esett, és fiait szeme
láttára ölték meg. A királyt fogolyként vitték el Jeruzsálemből, szemét
kiszúrták, és Babilonba érkezése után nyomorultul elpusztult. A Sion hegyének
ormán több mint négy évszázadon át koronaként ékeskedő gyönyörű templomot sem
kímélték. "Az Isten házát felgyújtották, Jeruzsálem várfalát
lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét
elpusztították" (2Krón 36:19). |
