|
Meghallotta Sefatjá, Mattán fia és
Gedaljá, Pashúr fia és Júkal, Selemjá fia és Pashúr, Malkijjá fia is azokat a
szavakat, amelyeket Jeremiás mondott az egész népnek:
2
Azt mondja az ÚR: Aki ebben a városban
marad, meghal fegyver, éhínség és dögvész miatt; aki viszont kimegy a
káldeusokhoz, életben marad, életét ajándékul kapja, és élni fog.
3
Így szól az ÚR: Bizonyosan a babilóni
király seregének kezébe kerül ez a város, aki beveszi azt.
4
Erre azt mondták a fejedelmek a
királynak: Meg kell ölni ezt az embert, mert erőtlenné teszi a harcosok
kezét, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezét, mivel efféle
szavakat szól nekik. Mert ez az ember nem a nép megmaradására törekszik,
hanem vesztére.
5
És Cidkijjá király így felelt: Íme,
kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetekre.
6
Ekkor fogták Jeremiást, hogy bevessék
Malkijjá királyfi vermébe, amely a börtön udvarán volt; és köteleken
lebocsátották Jeremiást, és mivel a veremben nem víz volt, hanem csak sár,
belemerült Jeremiás a sárba.
7
És meghallotta a kúsita Ebed-Melek, aki
udvari szolga volt a király palotájában, hogy Jeremiást a verembe vetették; a
király akkor éppen a Benjámin-kapuban volt.
8
Kiment azért Ebed-Melek a király
palotájából, és ezt mondta a királynak:
9
Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok
az emberek, amikor így tettek Jeremiás prófétával, és a verembe vetették;
mert ott éhen hal, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.
10
Parancsot adott azért a király a kúsita
EbedMeleknek, és azt mondta: Vigyél magaddal innen harminc embert, és húzd
föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna.
11
Magához vett tehát Ebed-Melek harminc
embert, és bement a király palotájába, a kincstár alatti terembe, és hozott
onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadozott posztókat, és leengedte azokat
Jeremiásnak köteleken a verembe.
12
És azt mondta a kúsita Ebed-Melek
Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és szakadozott ruhadarabokat a hónod alatt a
kötelek alá! És Jeremiás úgy cselekedett.
13
Kihúzták tehát Jeremiást a köteleken, és
fölhozták őt a veremből; ezután Jeremiás a börtön udvarában lakott.
14
Azután elküldött Cidkijjá király, és
magához hozatta Jeremiás prófétát az ÚR házában lévő harmadik bejáratig, és
azt mondta a király Jeremiásnak: Kérdezek tőled valamit, de ne titkolj el
semmit előlem!
15
Jeremiás azt mondta Cidkijjának: Ha
kijelentést közlök veled, te biztosan megöletsz engem. Ha pedig tanácsot
adok, nem hallgatsz rám.
16
Ekkor titkon megesküdött Jeremiásnak
Cidkijjá király e szavakkal: Él az ÚR, aki lelket alkotott nekünk, hogy nem
öletlek meg, és nem adlak azoknak az embereknek a kezébe, akik lelkedet
keresik!
17
Akkor ezt mondta Jeremiás Cidkijjának:
Azt mondja az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimész a babilóni
király fejedelmeihez, életben marad a lelked, és nem ég el tűzben e város,
hanem életben maradsz te és a házad népe.
18
Ha pedig nem mész ki a babilóni király
fejedelmeihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe adatik, fölégetik, és te
sem menekülhetsz meg a kezükből.
19
Erre azt mondta Cidkijjá király
Jeremiásnak: Félek a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz; hátha
kezükbe adnak engem, és ők csúfot űznek belőlem!
20
Azt mondta Jeremiás: Nem adnak! Hallgass
az ÚR szavára, amelyet én mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a
lelked!
21
Ha pedig nem akarsz kimenni, az történik
majd, amit megjelentett nekem az ÚR:
22
Íme, kivisznek minden asszonyt, aki itt
maradt Júda királyának palotájában, a babilóni király fejedelmeihez, és ezt
mondják majd azok az asszonyok: Jóakaróid megcsaltak téged, és erőt vettek
rajtad; s amikor lábad a sárba ragadt, ők visszafordultak.
23
És feleségeidet és gyermekeidet mind
kiviszik a káldeusoknak, és te sem menekülsz meg a kezükből, hanem elfognak,
és a babilóni király kezébe adnak. Ezt a várost pedig fölégetik.
24
Cidkijjá erre azt mondta Jeremiásnak:
Senki se tudjon e dolgokról, akkor nem halsz meg!
25
Ha meghallják a fejedelmek, hogy
beszéltem veled, és hozzád mennek, és azt mondják neked: „Mondd meg nekünk,
miről beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg
téged! Mit mondott neked a király?”,
26
akkor azt mondd nekik: Alázatosan
könyörögtem a királyhoz, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott
meghalnék.
27
A fejedelmek pedig mind elmentek
Jeremiáshoz, és megkérdezték őt. És pont úgy felelt nekik, ahogyan a király
parancsolta. Azok pedig többet nem szólva eltávoztak tőle, mert nem tudták
meg azt, amiről Jeremiás beszélt a királlyal.
28
Jeremiás pedig ott maradt a börtön
udvarában mindaddig a napig, amelyen bevették Jeruzsálemet. Ott volt, amikor
bevették Jeruzsálemet.
|
Végül a fejedelmek felbőszülve Jeremiás
újra és újra elmondott tanácsán, amely ellentétben állt elszánt
ellenállásukkal, határozottan tiltakoztak a király előtt. Hangoztatták, hogy
a próféta a nemzet ellensége; szavai meggyengítették a nép kezét, és bajt
hoztak rájuk. Ezért halálra kell ítélni!
A gyáva király tudta, hogy ezek hamis
vádak. De hogy megbékítse a magas és befolyásos tisztségviselőket, színlelte;
elhiszi hazugságaikat és Jeremiást átadta nekik, hogy tetszésük szerint
bánjanak vele. A prófétát bevetették "Melkijjá királyfi ciszternájába,
amely a börtön udvarán volt. Köteleken bocsátották le Jeremiást, és mivel a
ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba" (Jer
38:6). Isten azonban barátokat támasztott, akik könyörögtek a királynak érte,
és Jeremiást visszahelyeztették a börtön udvarába.
A király titokban újra Jeremiásért
küldött, és megparancsolta neki, hogy pontosan mondja el, mi Isten szándéka
Jeruzsálemmel. Jeremiás kérdéssel válaszolt: "Ha kijelentést mondok
neked, biztosan megöletsz, ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám." A
király titkos egyezségre lépett a prófétával. "Az élő Úrra mondom, aki
az életet adta nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak az életedre törő
emberek kezébe!" (Jer 38:15-16).
A királynak még lehetősége volt
megfogadni Jahve figyelmeztetését, hogy kegyelem vegyülhessen a várost és a
népet sújtó ítéletbe. "Ha van bátorságod kimenni a babilóniai király
vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem;
életben maradsz házad népével együtt - szólt az üzenet a királynak. De ha nem
mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe
kerül, és fölperzselik. Te sem menekülsz meg a kezükből."
"Aggódom, hogy a káldeusokhoz
átpártolt júdaiak kezébe adnak, és azok gúnyt űznek belőlem." A próféta
azonban megígérte: "Nem adnak!" Könyörögve tette hozzá:
"Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és
életben maradsz!" (Jer 38:17-20).
Isten még az utolsó órában is világosan
megmutatta, hogy irgalmaz azoknak, akik engedelmeskednek jogos kívánalmainak.
Ha a király az engedelmességet választja, megmentheti a nép életét, és a
várost is a tűzvésztől. A király azonban azt gondolta, túl messzire ment
ahhoz, hogy visszaforduljon. Félt a zsidóktól, félt a gúnytól, féltette
életét. Évek óta tartó istenellenes lázadása után Sedékiás túl megalázónak
tartotta ezt mondani népének: Megfogadom az Úr szavát, amelyet Jeremiás
prófétával üzent. Nem merek az intésekkel szembehelyezkedve háborúzni az
ellenséggel.
Jeremiás sírva kérlelte Sedékiást, mentse
meg magát és népét. Szíve fájdalmában aggódó lélekkel bizonygatta neki,
hogyha nem fogadja meg Isten tanácsát, az élete és minden java a
babiloniaiakhoz jut. A király azonban rossz irányba indult el, és nem akart
visszafordulni a megtett úton. Úgy döntött, hogy a hamis próféták és azok
tanácsát követi, akiket valójában megvetett, és akik kinevették, mert
gyengeségből oly könnyen teljesítette kívánságaikat. Feláldozta emberi
mivoltának nagyszerű szabadságát, és a közvélemény meghunyászkodó
rabszolgájává lett. Nem akart szántszándékkal rosszat tenni, de nem határozta
el azt sem, hogy bátran kiáll az igazságért. Jóllehet meg volt győződve
Jeremiás tanácsának értékéről, de nem volt erkölcsi bátorsága az
engedelmességre, és következetesen ment tovább a rossz irányba.
A király gyengeségből még azt sem akarta,
hogy udvarnokai tudomást szerezzenek Jeremiással folytatott tárgyalásáról.
Ennyire uralta az emberektől való félelem. Milyen pusztítást hárított volna
el Sedékiás, ha kijelenti, elhiszi, amit a próféta mondott, - ami már félig
beteljesedett! Ezt kellett volna mondania: Engedelmeskedem az Úrnak, és
megmentem a várost a pusztulástól. Ha félek is az emberektől, és szívesen
keresném kegyeiket, arra még sincs bátorságom, hogy áthágjam Isten parancsát.
Szeretem az igazságot, gyűlölöm a bűnt, és követem Izráel mindenható Urának
tanácsát!
Akkor a nép tisztelte volna bátorságát,
és a hit és kételkedés között ingadozók határozottan az igazság mellé álltak
volna. Éppen ez a bátorság és becsületesség ébresztett volna csodálatot és
hűséget alattvalóiban. Sokan mellé álltak volna, és akkor Júda megmenekült
volna a vérontás, az éhség és a tűzokozta kimondhatatlan szenvedéstől.
Sedékiás gyengesége bűn volt, amelyért
félelmes árat fizetett. Az ellenség feltartóztathatatlan lavinaként söpört
végig és dúlta fel a várost. Az összezavarodott zsidó csapatokat
visszaszorította, a nemzetet legyőzte. Sedékiás fogságba esett, és fiait szeme
láttára ölték meg. A királyt fogolyként vitték el Jeruzsálemből, szemét
kiszúrták, és Babilonba érkezése után nyomorultul elpusztult. A Sion hegyének
ormán több mint négy évszázadon át koronaként ékeskedő gyönyörű templomot sem
kímélték. "Az Isten házát felgyújtották, Jeruzsálem várfalát
lerombolták, palotáit mind fölperzselték, és minden drága értékét
elpusztították" (2Krón 36:19).
|
