Higgyetek az Ő prófétáinak

2026. augusztus 31., hétfő

2026. augusztus 31. HÉTFŐ – Ezsdr 4:4-24; Agg 1; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

2026. augusztus 31. HÉTFŐ – Ezsdr 4:4-24; Agg 1; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/220/revidealt-karoli

Saját olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.

Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-24.html

Ezsdr 4:4-24; Agg 1

Ellen White idézetek – Próféták és királyok Prófétai eligazítás a válságban

Ezsdr 4:4-24

Ezért a föld népe arra törekedett, hogy elbátortalanítsa Júda népét, és elrettentse őket az építéstől.

Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círusnak, Perzsia királyának egész idejében Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat.

Ahasvérós uralkodása idején, uralkodása kezdetén vádoló levelet írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen.

Artahsasztá idején pedig Bislám, Mitredát, Tábeél és több társuk írt Ar tahsasztá perzsa királynak. A levelet arám betűkkel írták, arám fordításban.

Rehúm helytartó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak.

Jelentést tett Rehúm helytartó, Simsaj kancellár és többi társuk: a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, babilóniaiak és susániak, azaz elámiak,

valamint a többi nép, akiket a nagy és dicső Asznappar vitt el és telepített le Samária városában és a többi városban, amelyek a folyamon túl vannak.

Ez a másolata annak a levélnek, amelyet Artahsasztá királynak küldtek: „Mi, a te szolgáid, a folyamon túliak,

tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe. Építik a lázadó és gonosz várost, emelik a várfalakat, és az alapokat javítgatják.

Tudja meg most a király, hogy ha ezt a várost fölépítik, és a várfalak elkészülnek, nem fognak majd adót, illetéket és úti vámot fizetni, és megkárosítják a királyok jövedelmét.

Most tehát, mivel a palota sójával sózunk, és éppen ezért nem illik elnéznünk a király kárát, ezért küldjük e levelet, és tudatjuk ezt a királlyal.

Nézzenek csak utána atyáid történeteinek könyvében, és meg fogod találni abban, és megtudod majd, hogy e város lázadó és királyokat és tartományokat megkárosító város volt. Régtől fogva lázadások törtek ki abban, ezért is rombolták le e várost.

Tudatjuk a királylyal, hogy ha ez a város fölépül, és a kőfalak elkészülnek, nem lesz többé birtokod a folyamon túl.”

A király választ küldött Rehúm helytartónak és Simsaj kancellárnak és többi társuknak, akik Samáriában laktak, valamint a folyamon túl lakóknak: „Békesség!

A levelet, amelyet hozzánk küldtetek, érthetően felolvasták előttem.

Megparancsoltam hát, hogy nézzenek utána, és úgy találták, hogy ez a város eleitől fogva királyok ellen lázadó város volt, és hogy pártütések és lázongások törtek ki benne.

Hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik minden folyamon túl lakón is uralkodtak, azok pedig adót, illetéket és úti vámot fizettek nekik.

Most tehát adjátok parancsba, hogy akadályozzák meg e férfiakat, és ne építsék addig e várost, amíg tőlem más parancs nem jön.

Vigyázzatok, hogy el ne kövessetek ebben semmi mulasztást, hogy ne növekedjék a kár a királyok rovására!”

Mihelyt Artahsasztá király levelének másolatát fölolvasták Rehúm, Simsaj kancellár és társaik előtt, ezek nagy sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és fegyveres erővel megakadályozták őket az építésben.

Akkor félbeszakadt az Úr házának építése, amely Jeruzsálemben van, és szünetelt az Dárius, Perzsia királya uralkodásának második esztendejéig.

Agg 1

Dárius király második esztendejének hatodik hónapjában, a hónap első napján így szólt az ÚR Haggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiél fiához, Júda helytartójához és Jósua főpaphoz, Jócádák fiához:

„Így szól a Seregek URa: Azt mondja ez a nép: Nem jött még el az idő, az ÚR háza építésének ideje!

Az ÚR szava pedig így szólt Haggeus próféta által:

Hát annak itt van az ideje, hogy ti faburkolatú házakban lakjatok, holott ez a ház romokban áll?

Most azért azt mondja a Seregek URa: Jól gondoljátok meg útjaitokat!

Sokat vetettetek, de keveset takarítotok be. Esztek, de nem elégedtek meg. Isztok, de nem részegedtek meg. Ruházkodtok, de nem melegedtek föl. A napszámos is lyukas zacskóba teszi a bérét.

Azt mondja a Seregek URa: Jól gondoljátok meg útjaitokat!

Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek föl e házat, hogy gyönyörködjem benne, és megdicsőíttessem – ezt mondja az ÚR.

Sokat vártok, de íme, kevés lesz, s amit hazahordotok, én szétfújom! Miért? – kérdezi a Seregek URa. Az én házamért, amely íme, romokban áll, ti pedig mind a magatok háza körül sürgölődtök.

Ezért vonta meg tőletek harmatát az ég, és vonta meg termését a föld.

Szárazságot rendeltem a földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, amit a föld terem, sőt az emberre, állatra és minden kétkezi munkára is.”

Akkor hallgatott Zerubbábel, Sealtiél fia, Jósua főpap, Jócádák fia és a megmaradt nép az ÚRnak, az ő Istenüknek szavára, Haggeus próféta beszédeire, amiért elküldte őt az ÚR, az ő Istenük, és félelem fogta el a népet az ÚR előtt.

Akkor Haggeus, az ÚR követe így szólt a néphez az ÚR küldetésében: Én veletek vagyok! – azt mondja az ÚR.

És fölindította az ÚR Zerubbábelnek, Sealtiél fiának, Júda helytartójának a lelkét, Jósua főpapnak, Jócádák fiának a lelkét és az egész megmaradt nép lelkét is, úgyhogy nekiálltak, és dolgozni kezdtek a Seregek URának, az ő Istenüknek házán

a hatodik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király második esztendejében.

Míg Sátán arra akarta rávenni a médó-perzsa birodalom legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket Isten népétől, angyalok munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. Az egész menny érdeklődéssel kísérte ezt a küzdelmet. Dániel próféta írásaiból bepillantást kapunk a jó és a gonosz közötti erők hatalmas harcáról. Gábriel három héten át tusakodott a sötétség hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták. Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga Krisztus jött Gábriel segítségére. „A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig – mondta Gábriel –, de Mikáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban” (Dán 10:13). A menny megtett Isten népe érdekében mindent, amit tudott, és végül győzött. Az ellenség erőit féken tartotta Círusz egész idejében és fiának, Cambysesnek mintegy hét és fél évig tartó uralkodása alatt. {PK 571.2}

Ez a csodálatos alkalmak ideje volt a zsidók számára. A menny leghatalmasabb erői munkálkodtak a királyok szívén, és Isten népének az volt a feladata, hogy a lehető legnagyobb buzgósággal valósítsa meg Círusz rendeletét. Nem lett volna szabad semmilyen fáradságot sem sajnálniuk a templom és a szolgálatok, valamint a júdeai otthonuk helyreállítására. Sokan nem mutattak erre készséget Isten hatalma megnyilvánulásának idején. Ellenségeik szívós kitartással helyezkedtek velük szembe, és az építőkön egyre inkább erőt vett a csüggedés. Egyesek nem tudták a szegletkő letételénél lejátszódó jelenetet elfelejteni, amikor sokan kifejezték a vállalkozással szembeni bizalmatlanságukat. Amikor pedig a samaritánusok még tolakodóbbakká lettek, a zsidók közül sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán eljött-e az újjáépítés ideje? Ez az érzés csakhamar általánossá lett. Sok munkás csüggedten és elkedvetlenedve tért vissza otthonába, hogy az élet hétköznapi dolgaival foglalkozzanak. {PK 572.1}

Cambyses uralkodása alatt a templomépítés munkája lassan haladt. Az ál-Smerdist, ezt a gátlástalan csalót (akit Ezsd 4:7 Artahsasztának nevez) pedig uralkodása alatt a samaritánusok rávették arra, hogy rendelettel tiltsa meg a zsidóknak a templom és a város újjáépítését. {PK 572.2}

Több mint egy évig elhanyagolták, és majdnem egészen abba hagyták a templomépítést. A nép otthon maradt, és igyekezett földi jóléthez jutni, de helyzetük siralmas volt. Dolgoztak, ahogy csak tudtak, de nem mentek semmire. Mintha a természeti erők összeesküdtek volna ellenük. Mivel a templomot romokban hagyták, az Úr pusztító aszályt küldött rájuk. Azelőtt termékennyé tette mezőiket és kertjeiket, jóindulata jeleként adott nekik gabonát, szőlőt és olajat. De visszavonta áldását, mert önzően használták e bőkezű ajándékokat. {PK 573.1}

Ilyen állapotok uralkodtak Dárius Hystaspes királysága elején. A zsidók szánalmas helyzetben voltak mind lelki, mind földi dolgaikban. Oly sokáig zúgolódtak és kétségeskedtek, oly sokáig helyezték előtérbe személyes érdekeiket, fásultan szemlélve az Úr templomának romjait, hogy sokan szem elől tévesztették azt a célt, amelyért Isten visszahozta őket Júdeába. Ez a mondás járta: „Nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje” (Hag 1:2). {PK 573.2}

De Isten még ebben a sötét órában is bátorította a benne bízókat. Elhívta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy megoldást hozzanak a válságban. Isten szolgái megrázó bizonyságtételekben tárták fel a nép szenvedésének okát. Azért nem boldogulnak földi dolgaikban, mert nem Isten ügyét teszik első helyre – mondták a próféták. Ha a zsidók megdicsőítenék Istent, s az Őt megillető tiszteletüket és hódolatukat azzal fejeznék ki, hogy a templom építését elsődleges feladatuknak tartják, így biztosítanák Isten jelenlétét és áldását. {PK 573.3}

Aggeus ezt a szívhez szóló kérdést intézte a csüggedtekhez: „Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg mi történik veletek!” Miért csak ennyit végeztetek el? Miért törődtök csak saját házatokkal, az Úr házával pedig nem? Hol van az a buzgóság, amit az Úr háza helyreállítása iránt valamikor éreztetek? Mit nyertetek azzal, hogy magatoknak szolgáltatok? Az Úr templomát elhanyagoljátok, mert féltek a szegénységtől; és ez a nemtörődömség rátok hozta azt, amitől féltetek. „Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jól lakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét” (Hag 1:4–6). {PK 574.1}

Majd félreérthetetlen szavakkal nyilatkoztatta ki az Úr, hogy mi okozta nyomorúságukat: „Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? – így szól a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg termését. Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak” (Hag 1:9–11). {PK 574.2}

„Gondoljátok meg, mi történik veletek!” – kérlelte őket az Úr. „Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne és dicsőítsenek...” (Hag 1:7–8). {PK 575.1}

Izráel népe és vezetői megszívlelték az Úr tanácsát és dorgálását, amelyet Aggeus által küldött. Érezték Isten szavának súlyát. Nem merték figyelmen kívül hagyni az ismételten kapott eligazítást, amely szerint mind a földi, mind a lelki jólétük feltétele az Isten parancsai iránti elvhű engedelmesség. A próféta intésére felébredve, Zorobábel, Jósua „...és az egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára” (Agg 1:12). {PK 575.2}

Mihelyt Izráel elhatározta az engedelmességet, a dorgáló szavakat a bátorítás üzenete követte. „Haggeus, az Úr követe... mondta a népnek: Én veletek vagyok!... – így szól az Úr. És felindította az Úr Zerubbábelnek... lelkét, meg Jósua főpapnak... a lelkét, és az egész megmaradt népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a Seregek Urának a házán” (Hag 1:13–14).

2026. augusztus 30., vasárnap

2026. augusztus 30. VASÁRNAP – Ezsdr 4:1-3; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

2026. augusztus 30. VASÁRNAP – Ezsdr 4:1-3; Próféták és királyok – Prófétai eligazítás a válságban

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/219/revidealt-karoli

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-23.html

Ezsdr 4:1-3

Ellen White idézetek – Próféták és királyok Prófétai eligazítás a válságban

Ezsdr 4:1-3

Meghallották azonban Júda és Benjámin ellenségei, hogy akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az ÚRnak, Izráel Istenének,

ezért elmentek Zerubbábelhez és a családfőkhöz, és azt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, mint ti, és neki áldozunk Észarhaddón asszír király idejétől fogva, aki ide fölhozott minket!

Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban azt mondta nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot Istenünknek, hanem mi magunk fogjuk azt megépíteni az ÚRnak, Izráel Istenének, ahogy megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya.

A templom újjáépítésére vállalkozó zsidók közelében laktak a samaritánusok, akik a tíz törzs Samáriában és Galileában hagyott tagjai és az asszír tartományokból való telepesek közötti házasságokból származó pogányok voltak. Később állították, hogy az igaz Istent imádják, de szívükben és szokásaikban bálványimádók voltak. Igaz, hogy állításuk szerint bálványaik csak emlékeztették őket az élő Istenre, a világegyetem Urára, de a nép hajlamos volt a faragott képek tiszteletére. {PK 567.1}

A helyreállítási munkák idején derült ki, hogy a samaritánusok „Júda és Benjámin ellenségei.” Miután meghallották, hogy „a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, az Úrnak,” „elmentek Zerubbabelhoz, meg a családfőkhöz, és azt mondták nekik,” hogy részt szeretnének ők is venni a templomépítésben. „Hadd építsünk veletek együtt – ajánlották –, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket.” De kívánságukat nem teljesítették. „Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek – mondták a zsidó vezetők –, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya” (Ezsd 4:1–3). {PK 567.2}

Az izráelitáknak csak egy maradéka tért vissza Babilonból; és most, amikor nekiláttak a látszólag erejüket meghaladó feladatnak, legközelebbi szomszédaik felkínálták segítségüket. A samaritánusok hivatkoztak arra, hogy az igaz Istent imádják, és kifejezték, szeretnének osztozni a templomi szolgálattal kapcsolatos kiváltságokban és áldásokban. „...mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti” – mondták. „Hadd építsünk veletek együtt.” Ha a zsidó vezetők elfogadják a felkínált segítséget, ajtót nyitnak a bálványimádás előtt. Felismerték, hogy a samaritánusok nem őszinték, és tudták, hogy az a segítség, amit ezekkel az emberekkel kötött szövetség útján kaphatnak, nem mérhető össze azzal az áldással, amelyre Jahve világos parancsai követése nyomán számíthatnak. {PK 568.1}

Az Úr kinyilatkoztatta Mózes által, hogyan kell Izráelnek a környező népekhez viszonyulnia: „...ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik! Ne házasodj össze velük... mert eltérítik fiaidat tőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek az Úr, és hamar kipusztít benneteket.” „Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld szinén vannak” (5Móz 7:2–4; 14:2). {PK 568.2}

Isten világosan megmondta, milyen következményekkel jár, ha szövetségre lépnek a környező népekkel. „Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig – jelentette ki Mózes –, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek. De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr. Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz. Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell” (5Móz 28:64–67). „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod – hangzott az ígéret –, ha teljes szívvel, lélekkel keresed” (5Móz 4:29). {PK 569.1}

Zorobábel és társai jól ismerték ezeket és a hasonló szentírási kijelentéseket. Ennek teljesedését élték át nemrégen a fogságban. De most megbánták bűneiket, amelyek a Mózes által olyan világosan megjövendölt büntetéseket hozták rájuk és atyáikra. Teljes szívükkel Istenhez térve, megújították vele kötött szövetségüket, és visszatérhettek Júdeába, hogy helyreállítsák azt, ami romba dőlt. És ezek után – vállalkozásuk kezdetén – lépjenek szövetségre bálványimádókkal? {PK 569.2}

„Ne köss velük szövetséget” – mondta Isten; és azok, akik a templom romjai előtt felállított oltárnál újra az Úrnak szentelték magukat, tudatában voltak annak, hogy Isten népe és a világ közötti határvonalnak mindig világosan látszania kell. Nem voltak hajlandók szövetségre lépni azokkal, akik ugyan jól ismerték Isten törvénye kívánalmait, de nem teljesítették azokat. {PK 570.1}

Isten népének az idők végéig kell követnie azokat az elveket, amelyeket Mózes 5. könyve Izráel eligazítására nyilatkoztatott ki. Igazán boldogok csak akkor lehetünk, ha Istennel szövetségben maradunk. Nem köthetünk egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent. {PK 570.2}

A magukat keresztényeknek vallók számára állandó veszélyt jelent az az elképzelés, hogy bizonyos mértékig alkalmazkodni kell a világhoz, ha befolyást akarnak gyakorolni rá. Az ilyen magatartás hasznosnak tűnhet, de minden esetben lelki veszteséggel jár. Isten népének szigorúan őrizkednie kell minden olyan finoman rejtett hatástól, amelyeket az igazság ellensége hízelgéssel akar lelkükbe lopni. Isten gyermekei idegenek és vándorok ezen a világon, és veszélyekkel körülvett ösvényen járnak. Nem szabad elfogadniuk azokat az ötletes kibúvókat és csábító ajánlatokat, amelyeket Sátán kínál, hogy engedetlenségre bírja őket. {PK 570.3}

Nem Isten ügyének nyílt és közismert ellenségeitől kell a legjobban félnünk. Könnyebben meg tudják téveszteni Isten gyermekeit azok, akik Júda és Benjámin ellenségeihez hasonlóan hízelgő, kecsegtető szavakat mondanak, és úgy tesznek, mintha baráti szövetségre akarnának lépni velük. Az ilyenekkel szemben mindenkinek résen kell lennie, nehogy valamilyen gondosan elrejtett és ügyes csapda észrevétlenül megfogja őket. Különösen most, a föld történelmének záró szakaszában, Isten lankadatlan éberséget kíván gyermekeitől. Bár a harc szüntelenül folyik, senki sem marad magára a küzdelemben. Angyalok segítik és védik azokat, akik alázatosan járnak Isten előtt. Urunk soha nem hagyja cserben a benne bízót. Amikor gyermekei a gonosz ellen védelemért hozzá fordulnak, az Úr szánalommal és szeretettel zászlót emel ellenségeik előtt. Ne érintsétek őket – mondja –, mert ők az enyéim! Markaimba metszettem őket. {PK 570.4}

A samaritánusok fáradhatatlan ellenállása „...elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől. Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat” (Ezsd 4:4–5). Hamis hírekkel gyanút ébresztettek a gyanakvásra könnyen rászedhető elmékben. Isten azonban hosszú éveken át féken tartotta a gonoszság erőit, és Júda népe szabadon folytathatta munkáját.

2026. augusztus 29., szombat

2026. augusztus 29. SZOMBAT – Jóel 1-3; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

2026. augusztus 29. SZOMBAT – Jóel 1-3; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/218/revidealt-karoli

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-22.html

2026. augusztus 28., péntek

2026. augusztus 28. PÉNTEK – Ezsdr 3:12-13; Zsolt 105; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

2026. augusztus 28. PÉNTEK – Ezsdr 3:12-13; Zsolt 105; Próféták és királyok – A foglyok hazatérése

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/217/revidealt-karoli

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/02/higgyetek-az-o-profetainak-februar-21.html

Ezsdr 3:12-13; Zsolt 105

Ellen White idézetek – Próféták és királyok A foglyok hazatérése

Ezsdr 3:12-13

A papok, a léviták és a családfők közül nagyon sokan, az öregek, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor most szemük láttára vetettek alapot e háznak, sokan pedig örömükben fennhangon ujjongtak.

Úgyhogy a nép nem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírástól, mert a nép nagyon hangosan ujjongott, és szavuk messze földre elhallatszott.

Zsolt 105

1. Magasztaljátok az URat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között!

2. Énekeljetek neki, zengjetek neki, beszéljétek el minden csodás tettét!

3. Dicsőítsétek szent nevét! Örvendezzen azoknak a szíve, akik az URat keresik.

4. Keressétek az URat és az ő erejét, keressétek arcát szüntelen!

5. Emlékezzetek meg csodáiról, amelyeket cselekedett, jeleiről és szája ítéleteiről,

6. ó, Ábrahámnak, az ő szolgájának utódai, ó, Jákóbnak, az ő választottjának fiai!

7. Ő az ÚR, a mi Istenünk, az egész földre kihat ítélete.

8. Megemlékezik szövetségéről mindörökké, rendelkezéséről, amelyet ezer nemzedékig megszabott,

9. amelyet Ábrahámmal kötött, és ahogy Izsáknak megesküdött.

10. Jákób elé állította azt szabályul, Izráel elé örök szövetségül.

11. Azt mondta: Neked adom Kánaán földjét sors szerint való örökségül.

12. Akkor még csekély számban, igen kevesen voltak, és jövevényként éltek ott.

13. Egyik nemzettől a másikhoz bujdostak, egyik országból a másik néphez.

14. De senkinek sem engedte, hogy nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattuk:

15. Ne érintsétek fölkentjeimet, és prófétáimnak ne ártsatok!

16. Azután éhínséget idézett elő a földön, és eltörte a kenyér botját mindenütt.

17. Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, akit rabszolgának adtak el.

18. A lábát béklyóba szorították, őt magát vasra verték

19. mindaddig, amíg szava be nem teljesedett. Az ÚR beszéde igazolta őt.

20. Érte küldött a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója szabaddá tette.

21. Úrrá tette őt a házán és parancsolóvá minden vagyonán,

22. hogy főembereit, ha akarja, megkötöztethesse, és véneit is bölcsességre taníthassa.

23. És bement Izráel Egyiptomba, és Jákób Hám földjén jövevény lett.

24. És nagyon megszaporította népét, és erősebbé tette elnyomóinál,

25. akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és álnokul cselekedjenek szolgáival.

26. Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akiket kiválasztott.

27. Ők jeleket vittek véghez közöttük és csodákat Hám földjén.

28. Sötétséget küldött, és elsötétült, mégis engedetlenkedtek parancsával szemben.

29. Vizeiket vérré változtatta, és kipusztította halaikat.

30. Földjük békáktól hemzsegett, még a királyuk termeiben is.

31. Szólt, és tetvek és bogarak támadtak egész határukra.

32. Jégesőt adott nekik eső gyanánt, és földjükre lángoló tüzet.

33. Elverte szőlőjüket és fügefájukat, és széttördelte határukban a fákat.

34. Szólt, és sáska támadt és megszámlálhatatlan szöcske.

35. Fölemésztettek minden növényt a földjükön, és fölfalták szántóföldjük gyümölcsét.

36. Megölt földjükön minden elsőszülöttet, férfierejük minden zsengéjét.

37. És ezüsttel és arannyal megrakva hozta ki őket, és nemzetségeikben nem akadt tántorgó.

38. Örült Egyiptom, amikor kivonultak, mert a tőlük való félelem szállta meg őket.

39. Felhőt terített rájuk, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

40. Könyörögtek, és ő fürjeket hozott, mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

41. Megnyitotta a kősziklát, és víz zúdult ki, folyóként áradt a sivatagban.

42. Mert megemlékezett szent ígéretéről, amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.

43. Így hozta ki népét örömmel és választottjait vigassággal.

44. Nekik adta a pogányok földjét, és a népek fáradsággal szerzett javait örökölték,

45. hogy megtartsák rendelkezéseit, és megőrizzék törvényeit. Dicsérjétek az URat!

Ellen White idézetek

A házról, amelynek újjáépítése folyt, korábban sok prófécia szólt Azt hirdették, hogy Isten kegyelmet akar gyakorolni Sionnal; és mindazoknak, akik jelen voltak a szegletkő letételénél, örvendezniük kellett volna ezért az alkalomért. Ezen a boldog napon a felhangzott zenébe és a dicsőítő kiáltásokba azonban disszonáns hang is vegyült. „Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek” (Ezsd 3:12). {PK 563.2}

Természetes volt, hogy szomorúság töltötte el az idős embereknek a szívét, amikor a sokáig tartó megátalkodottság következményeire gondoltak. Ha ők és nemzedékük Istennek engedelmeskedve végrehajtották volna Istennek Izráellel való szándékát, akkor nem pusztul el a Salamon által épített templom, és nem lett volna szükség a fogságra. De hálátlanságuk és hűtlenségük miatt szóródtak szét a pogányok közé. {PK 564.1}

A körülmények most megváltoztak. A szerető Isten ismét irgalmasan meglátogatta népét és megengedte, hogy visszatérjenek saját földjükre. A múlt botlásai miatti szomorúságot nagy örömnek kellett volna felváltania. Isten arra indította Círuszt, hogy segítsen nekik a templom újjáépítésében. Ez hálára kellett volna indítsa őket. Egyesek azonban nem vették észre Isten utat nyitó, gondviselő intézkedéseit. Örvendezés helyett elégedetlenséget és csüggesztő gondolatokat tápláltak magukban. Annak idején látták Salamon temploma dicsőségét, és a most építendő ház kevésbé pompás volta miatt siránkoztak. {PK 564.2}

A zúgolódás, a panasz és a kedvezőtlen hasonlítgatás sok emberre csüggesztően hatott, és gyöngítette az építők kezét. A munkások megkérdezték, folytassák-e az építést, amelyet már az induláskor oly nyíltan bírálnak, és amely oly sok panaszra ad okot. {PK 564.3}

Sokan voltak azonban olyanok is az összegyűltek között, akiknek nagyobb volt a hitük, világosabb a látásuk és ezért nem elégedetlenkedtek a kisebb dicsőség láttán. „...sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek, úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja” (Ezsd 3:12–13). {PK 564.4}

Ha azok, akik nem örvendeztek a templom alapkövének letételekor, előre láthatták volna hitetlenségük következményeit, megrémültek volna. Aligha voltak tudatában annak, hogy mily súlya van a rosszallást és csalódást kifejező szavaiknak. Aligha tudták, hogy elégedetlenségük kifejezésével mennyire késleltetik az Úr házának felépítését. {PK 565.1}

Az első templom pompája és megkapó vallási rítusai Izráel büszkeségének forrását jelentette a fogság előtt. Istentiszteletükből azonban sokszor hiányzott az Isten szemében legfontosabb vonás. Az első templom dicsőségével, szolgálatainak pompájával nem szerezhették meg Isten pártfogását, mert nem nyújtották azt, ami egyedül érték Isten szemében. Nem hozták el néki alázatos és töredelmes szívük áldozatát. {PK 565.2}

Amikor az Isten országának alapvető elveit szem elől tévesztik, akkor megsokasítják és eltúlozzák a formaságokat. Ahol a jellem-építés háttérbe szorul, ahol a lélek szépsége hiányzik, ahol a kegyesség egyszerűsége megvetés tárgya, ott a hivalkodás szeretete és a fennhéjázás fényűző építményeket, pompás díszítményeket és hatást keltő szertartásokat kíván. Mindez azonban nem dicsőíti meg Istent. Egyházát nem külsőségeiért értékeli, hanem azért az őszinte kegyességért, amely megkülönbözteti a világtól. Tagjait Krisztus ismeretében való növekedésük, lelki életben való fejlődésük szerint értékeli. A szeretet és jóság alapelveit keresi. A művészet minden szépsége sem mérhető össze annak a jellemnek szépségével, amely Krisztust képviseli. {PK 565.3}

Lehet egy hívő közösség a legszegényebb az országban. Nélkülözheti a látványos pompa minden varázsát; de ha tagjai a Krisztus jellemét tükröző alapelvek szerint élnek, angyalok is részt vesznek istentiszteletükön. A dicsőítés és köszönet kedves áldozatként száll fel Istenhez a hálás szívekből: {PK 566.1}

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete. Így szóljanak az Úr megváltottai, akiket megváltott az ellenség kezéből.” {PK 566.2}

„Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!” {PK 566.3}

„Mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket”