2026. október 25. VASÁRNAP – Jézushoz vezető út – Öröm az Úrban

2026. október 25. VASÁRNAP – Jézushoz vezető út – Öröm az Úrban

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/15/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-14.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Öröm az Úrban

Isten gyermekei arra hívattak el, hogy az Ő képviselőivé legyenek, akik bemutatják a világnak jóságát és kegyelmét. Amint Jézus kinyilatkoztatta számunkra az Atya igazi jellemét, úgy kell kinyilatkoztatnunk nekünk Krisztust a világnak, amely nem ismeri az Ő együttérző, könyörülő szeretetét. "Amint te küldtél engem e világba - mondta Jézus -, úgy küldtem én is őket e világba." "Én őbennük és Te énbennem- hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél engem." (Jn. 17:18, 23) Pál apostol ezt mondja Krisztus tanítványairól: "nyilvánvaló, hogy Krisztus- levele vagytok", "melyet ismer és olvas minden ember" (II. Kor. 3:3, 2). Jézus minden tanítványa által egy levelet küld a világnak. Ha Krisztus követője vagy, akkor levelet küld általad annak a családnak, annak a helységnek és annak az utcának, ahol élsz. A benned lakozó Krisztus szólni akar azok szívéhez, akik nem ismerik Őt. Talán nem olvassák a Bibliát, nem hallják azt a hangot, amely lapjairól szól hozzájuk, nem látják meg Isten szeretetének kinyilatkoztatását cselekedeteiben. De ha te Jézus igaz képviselője vagy, akkor lehet, hogy rajtad keresztül megértenek valamit az Ő jóságából, és arra a meggyőződésre jutnak, hogy szeressék és szolgálják Őt. {SC 115.1}

A keresztényeknek az a hivatásuk, hogy megvilágítsák a menny felé vezető utat. Tükrözniük kell a világ felé azt a világosságot, amely Krisztustól rájuk árad. Életük és jellemük olyan legyen, hogy általuk mások is helyes fogalmat alkothassanak Krisztusról és arról, mit jelent Néki szolgálni. {SC 115.2}

Ha helyesen képviseljük Krisztust, akkor vonzónak fogjuk bemutatni az Ő szolgálatát, minthogy az is. Azok a keresztények, akik borút és szomorúságot halmoznak fel a lelkükben, és ezért zúgolódnak, panaszkodnak, hamis képet tárnak mások elé Istenről és a keresztény életről. Olyan benyomást keltenek, mintha Isten nem örülne annak, ha boldognak látja gyermekeit - ezáltal hamis tanúbizonyságot tesznek menynyei Atyánkról. {SC 116.1}

Sátán diadalittas, amikor bele tudja vinni Isten gyermekeit a hitetlenségbe és a csüggedésbe. Örül, amint látja, hogy bizalmatlanok vagyunk Isten iránt és kétségbe vonjuk az Ő üdvözítő szándékát és hatalmát. Szeret bennünk olyan érzést kelteni, hogy a Gondviselés intézkedései kárunkra vannak. Sátán műve az is, hogy olyan lénynek tünteti fel az Urat, akiből hiányzik az együttérzés és a könyörület. Elferdíti az Isten személyére vonatkozó igazságokat. Téveszmékkel tölti meg az emberek képzeletét. Mi pedig ahelyett, hogy ragaszkodnánk ahhoz az igazsághoz, amit megismertünk a mi mennyei Atyánkra vonatkozóan, túl gyakran megengedjük magunknak, hogy a Sátántól származó téveszmék fészkeljék be magukat gondolatainkba, aminek következtében elveszítjük belé vetett bizalmunkat és zúgolódunk ellene. Sátán állandóan arra törekszik, hogy komornak tüntesse fel a vallásos életet. Úgy akarja bemutatni, mint ami vesződséggel és nehézségekkel van tele, és ha egy keresztény a saját élete által ilyen képet nyújt a vallásosságról, akkor - a hitetlensége által - Sátán hazugságát erősíti meg. {SC 116.2}

Sokan vannak, akik oly módon róják az élet útját, hogy folyvást hibáikkal, kudarcaikkal, csalódásaikkal foglalkoznak, így szívükre szomorúság és csüggedés telepszik. Európai tartózkodásom idején egy asszony, akire szintén ez volt jellemző és éppen mély lehangoltság tartotta a hatalmában, néhány bátorító sort kért tőlem. Elolvastam a levelét, és a következő éjszakán azt álmodtam, hogy egy kertben voltam, és valaki, aki a kert tulajdonosának látszott, végigvezetett a kerti ösvényeken. Én szedtem a virágokat és élveztem az illatukat, az említett asszony azonban, aki álmomban mellettem haladt, felhívta a figyelmemet néhány csúnya, tüskés ágra, amelyek keresztezték az útját. Búsult és szomorkodott. Nem az ösvényen haladt, követve a vezetőt, hanem a tüskék és tövisek között botladozott. "Ó - siránkozott -, hát nem kár, hogy a tövisek tönkreteszik ezt a gyönyörű kertet?" Akkor megszólalt a vezetőnk, és ezt mondta: "Ne törődj a tövisekkel, mert azok csak megsebeznek. Szedd inkább a rózsákat, liliomokat és szegfűket." {SC 116.3}

Nem voltak-e derűs napok életetekben? Nem volt-e néhány olyan időszak, amikor Isten Lelke közelségét érezve örömtől repesett a szívetek? Ha visszalapoztok élettörténetetek fejezeteibe, nem találtok-e néhány kellemes oldalt? És vajon nem szegélyezik végig, mindenütt életetek ösvényét - illatozó virágokhoz hasonlóan - Isten ígéretei? Miért nem engeditek, hogy örömmel töltse be szíveteket ezek szépsége és jó illata? {SC 117.1}

A tövisek és a tüskék csak megsebeznek és elszomorítanak bennünket. Ha mindig csak ezeket a dolgokat gyűjtitek össze a lelketekben és ezeket tárjátok mások elé is, vajon nem nehezítitek-e meg azok haladását, akik mellettetek róják az élet ösvényét, azon túl, hogy lebecsülitek Isten jóságának irántatok való megnyilatkozásait? {SC 117.2}

Nem bölcs dolog összegyűjteni az összes kellemetlen emléket - az összes igazságtalanságot és csalódást - múltbeli életünkből, és ezekről beszélni, ezeket panaszolni, míg csak egészen nyomasztó, elbátortalanító hatásuk alá nem kerülünk. Ha lelketek csüggedt és sötétséggel terhelt, ezzel kizárjátok Isten világosságát a saját lelketekből, mi több, mások életútjára is árnyékot vettek. {SC 117.3}

Adjunk hálát Istennek ajándékaiért. Halmozzuk fel lelkünkben szeretetének áldott bizonyságait, ezekre szegezzük a tekintetünket. Gondoljunk folyvást az ilyen tényekre: Isten Fia elhagyta Atyja trónját, és istenségét levetve emberré lett, hogy kimenthessen minket Sátán hatalmából, hogy érettünk kivívott győzelmével megnyissa előttünk a menny ajtaját, s emberi szemeknek is bepillantást engedjen az Ő dicsősége székhelyére; hogy kinyilatkoztatást adjon nekik istenségének fenségéről. Erről elmélkedjünk: a Megváltó kiemeli az elesett emberi nemzetséget abból a szakadékból, amelybe a bűn taszította, és ismét összekapcsolja a végtelen Istennel; ha kiálltuk az Isten által meghatározott próbát, akkor a mi Szabadítónkban való hitünk által abban a dicsőségben részesülünk, hogy Krisztus igazságába öltözötten megállhatunk Isten trónja előtt. {SC 118.1}

Szégyent hozunk Istenre és megszomorítjuk az Ő Szentlelkét, ha kételkedünk szeretetében és nem bízunk ígéreteiben. Hogy érezné magát egy édesanya, aki egész életét, annak minden erőfeszítését arra áldozta, hogy gyermekei érdekeit és jólétét szolgálja, gyermekei mégis állandóan panaszkodnának rá, mintha nem jól bánna velük? Megtörné a szívét, ha gyermekei mindezek ellenére kétségbe vonnák a szeretetét. Hogy érezné magát bármely szülő, hogy így viszonyulnának hozzá gyermekei? És hogyan tekinthet ránk a mennyei Atya, amikor nem bízunk szeretetében, holott ez a szeretet arra késztette Őt, hogy egyszülött Fiát is odaadta azért, hogy nekünk életünk legyen? Pál apostol így ír erről: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Rm. 8:32) Mégis milyen sokan szólnak így - ha nem a szavaikkal, akkor a cselekedeteikkel: "Az Úr ezt nem rám érti. Másokat talán szeret, de engem nem." {SC 118.2}

Mindez igen káros a saját lelketekre nézve, mert minden egyes kételkedő szó, amit kiejtetek, mintegy meghívóul szolgál Sátán kísértései számára, megerősíti bennetek a kételkedésre való hajlamot, és megszomorítja, eltávolítja tőletek a szolgáló angyalokat. Amikor Sátán kísért titeket, vigyázzatok: egyetlen szót se ejtsetek, ami kételyt fejezne ki, vagy sötétséget árasztana. Ha megnyitjátok az ajtót Sátán sugallatai előtt, akkor bizalmatlansággal és lázadó kérdésekkel telik meg a szívetek. És ha ezeknek a rossz érzéseiteknek hangot adtok, akkor nemcsak annyi történik, hogy minden egyes megfogalmazott és kimondott kételkedő szó visszahat rátok magatokra, hanem az ilyen kijelentések mások életében is magvetéssé válnak, és meghozzák a maguk gyümölcsét, úgyhogy a későbbiekben lehetetlenség lesz közömbösíteni vagy ellensúlyozni szavaitok hatását. Ti talán összeszeditek magatokat valamiképpen a kísértések idején, és kimenekedtek Sátán tőréből, mások viszont szavaitok befolyására esetleg nem tudnak majd kiemelkedni abból a hitetlenségből, amit ti sugalltatok nékik. Mennyire fontos, hogy csak olyan dolgokról beszéljünk, amelyek lelki erőt és életet közvetítenek! {SC 119.1}

Angyalok figyelik, hogy milyen tanúbizonyságot tesztek a világ előtt mennybe ment Mesteretekről. Krisztus legyen a társalgásotok központja, aki mindenkor él, hogy a ti közbenjárótok legyen az Atya előtt. Isten dicsérete legyen az ajkatokon és szívetekben, amikor baráti kapcsolatba kerültök valakivel, hogy Jézusra tereljétek a figyelmét. {SC 119.2}

Mindannyiunknak megvannak a magunk próbái, fájdalmakat kell elhordoznunk, kemény küzdelmeket kell vívnunk, hogy ellenálljunk a kísértéseknek. Ne beszéljünk ezekről a gyötrelmekről társainknak, akik csak halandó lények, hanem vigyük mindezt Isten elé imádságunkban. Tegyük életszabálylyá a magunk számára, hogy egyetlen kételkedő vagy csüggesztő szót sem fogunk kiejteni mások előtt. Sokat tehetünk egymásért azzal, ha fényt árasztunk egymás életére, ha a reménység szavaival és a megszentelt vidámság jó hatásával erősítjük meg felebarátainkat a jóra való igyekezetükben. {SC 119.3}

Sok értékes lélek vergődik kísértések súlyos nyomása alatt, csaknem erejüket vesztik már az énnel és a gonoszság hatalmasságaival vívott küzdelmükben. Egy ilyen lelket se bátortalanítsunk el a maga kemény küzdelmében! Ellenkezőleg, inkább vidítsuk fel őt olyan bátorító és reményteljes szavakkal, amelyek erőt adnak neki a további küzdelemhez és az előrehaladáshoz. Ha ezt teszitek, közvetítők lehettek, akik által Krisztus világossága árad rájuk. "Mert közülünk senki sem él önmagának." (Rm. 14:7) Öntudatlan befolyásunkkal bátoríthatunk és megerősíthetünk másokat, de ugyanúgy el is csüggeszthetjük őket, amivel viszont eltaszíthatjuk őket Krisztustól és az Ő igazságától. {SC 120.1}

Sokakban téves elképzelés él Jézus életéről és jelleméről. Úgy gondolják, hogy nem volt benne melegség és derű, csak ridegség, szigorúság és örömtelenség. Sokaknak az egész vallásos tapasztalatát beárnyékolják az efféle borús nézetek. {SC 120.2}

Gyakran hallani, hogy Jézus többször sírt, de sohasem látták mosolyogni. Megváltónk valóban "fájdalmak férfia" volt, ismerte a bánatot, mert nyitva volt a szíve minden emberi nyomorúság, minden emberi jajszó számára. De annak ellenére, hogy csupa önmegtagadás volt az élete, amelyet folytonosan beárnyékolt a fájdalom és a gond, kedélye nem romlott meg. Tekintetéből nem lehetett kiolvasni sem szomorúságot, sem elégedetlenséget; ellenkezőleg, mindenkor békés nyugalom és derű tükröződött rajta. Szíve kimeríthetetlen életforrás volt, és akárhová ment, nyugalmat és békét, örömet és vidámságot vitt magával. {SC 120.3}

Mély komolyság és átható figyelem jellemezte, mégsem volt borús vagy kedvetlen. Komoly célok és szándékok töltik be azok életét is, akik Őt követik. Mélyen átérzik személyes felelősségüket. Életükből száműzik a könnyelműséget, elképzelhetetlen számukra a szilaj mulatozás vagy a nyers tréfálkozás. Jézus vallása a folyóvizek nyugalmához hasonló békét teremt a lélekben. Ez a békesség azonban nem oltja ki az öröm fényét, nem fojtja el a vidámságot, nem árnyékolja be a napfényes, mosolygó arcot. Krisztus nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon. Ha az Ő szeretete uralkodik szívünkben, akkor mi is követni fogjuk példáját. {SC 120.4}

Ha állandóan a felszínen tartjuk gondolataikban a mások által elkövetett barátságtalan és igazságtalan tetteket, akkor lehetetlennek tűnik számunkra, hogy úgy szeressük őket, ahogy Krisztus szeretett minket, de ha ehelyett Krisztus irántunk tanúsított, csodálatra méltó szeretete és könyörülete foglalkoztatja a gondolatainkat, akkor ugyanez a lelkület árad ki belőlünk is másokra. Szeretni és tisztelni fogjuk egymást, a hibák és a tökéletlenségek ellenére, amelyeken nem tudunk segíteni azzal, ha folyton ezekre tekintünk. Mellőzzük a magabízást, ápoljuk magunkban az alázatosságot és a türelmes, tapintatos viszonyulást mások hibáihoz. Ez kiöl majd belőlünk mindennemű szűkkeblű önzést, megértővé és nagylelkűvé tesz mások iránt. {SC 121.1}

Így szól a zsoltáríró: "Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj." (Zsolt. 37:3) "Bízzál az Úrban!" Minden napnak megvannak a maga terhei, gondjai és bonyodalmai, és amikor ezekkel találkozunk, milyen könnyen elkezdünk a nehézségeinkről és a próbáinkról beszélni! Annyi szükségtelen gondot veszünk magunkra, oly sok félelemnek és szorongásnak adunk helyt és olyan súlyos aggodalmakat juttatunk kifejezésre, hogy aki mindezt látja és hallja, annak azt kellene feltételeznie, hogy egyáltalán nincs is nekünk egy könyörülő, szerető Megváltónk, aki készségesen meghallgatja kéréseinket, és akinek a segítsége mindig rendelkezésünkre áll a szükség idején. 

2026. október 24. SZOMBAT – Jézushoz vezető út – Mit tegyünk a kételyeinkkel?

2026. október 24. SZOMBAT – Jézushoz vezető út – Mit tegyünk a kételyeinkkel?

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/14/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-13.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Mit tegyünk a kételyeinkkel?

Sokakat - főként a hitben tapasztalatlanokat - időnként zavarba ejtenek a kétkedő sugallatok. Sok olyasmit találnak a Bibliában, amit nem tudnak megmagyarázni, de még felfogni sem, és Sátán ezt használja fel, hogy megingassa hitüket a Szentírásban mint Istentől származó kinyilatkoztatásban. Felteszik a kérdést: "Hogyan tudhatom meg, hogy melyik a helyes út? Ha a Biblia valóban Isten szava, akkor hogyan szabadulhatok meg ezektől a kételyektől és zavarba ejtő gondolatoktól?" {SC 105.1}

Isten sohasem kívánja tőlünk, hogy bizonyságok nélkül higgyünk. Ő elegendő nyilvánvaló bizonyságot ad, amelyekre hitünket alapozhatjuk. Isten létezése, jelleme, szavának megbízhatósága mind olyan bizonyságok által vannak megalapozva, amelyek az értelmünkhöz szólnak. Ezek a bizonyságok bőségesek. Ugyanakkor Isten soha nem távolította el a kételkedés lehetőségét. Hitünknek bizonyítékokon kell nyugodnia, nem bizonyításon. Akik kételkedni akarnak, lesz alkalmuk rá, akik pedig valóban meg akarják ismerni az igazságot, elegendő bizonyságot találnak hitük szilárd alapjául. {SC 105.2}

Lehetetlen, hogy a véges elmék teljesen megértsék az egyetlen Végtelen jellemét és munkáit. E szent Lény a legélesebb értelem és a legműveltebb elme számára is szükségképpen örökre titokzatosságban marad. "Isten mélységét elérheted-e, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-e? Magasabb az égnél, mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál, hogy ismerheted meg?" (Jób 11:7-8) {SC 105.3}

Pál apostol így kiált fel: "Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő útjai!" (Rm. 11:33) Ugyanakkor azt is kijelenti az Ige, hogy bár "felhő és homályosság van körülötte", mégis "jogosság és igazság az Ő királyi székének alapja" (Zsolt. 97:2). Oly mértékig meg tudjuk érteni velünk való bánásmódját és cselekvésének indítékait, hogy felismerjük ezekben a végtelen szeretettel és kegyelemmel párosult korlátlan hatalmat. Annyit érthetünk meg szándékaiból, amennyit megérteni javunkra válik. Ezen túl is bíznunk kell azonban mindenható kezében és szeretetteljes lényében. {SC 106.1}

Isten Igéje - csakúgy, mint isteni Szerzőjének jelleme - titkokat is magában foglal, melyeket véges lények sohasem érthetnek meg teljesen. A bűn bejövetele világunkba, Krisztus testtélétele, az újjáteremtés, a feltámadás és még sok más, a Bibliában elénk tárt kérdés túl mély ahhoz, hogy emberi értelemmel megmagyarázzuk, vagy akár csak teljesen felfogjuk. Nincs okunk azonban kételkedni Isten Igéjében csak azért, mert nem tudjuk megérteni az isteni gondviselés titkait. A természet világában is titkok vesznek körül bennünket mindenfelől, amelyeket nem értünk. Az élet legegyszerűbb megjelenési formái is olyan kérdéseket vetnek fel, amelyeket a legbölcsebb gondolkodók sem tudnak megfejteni. Mindenütt tudásunkat meghaladó csodákkal találkozunk. Meglepődjünk-e akkor azon, hogy a lelki élet világában is olyan titkok vannak, amelyeknek nem tudunk a mélyére hatolni? A nehézség kizárólag az emberi gondolkodás gyengeségében és korlátoltságában rejlik. Isten elegendő bizonyságot adott nekünk a Szentírás isteni mivoltáról magán a Szentíráson belül, ezért nincs okunk kételkedni az Ő Igéjében csak azért, mert nem tudjuk megérteni a gondviselés összes titkát. {SC 106.2}

Péter apostol azt mondja, hogy az Írásban "vannak némely nehezen érthető dolgok, amelyeket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak a maguk vesztére" (II. Pt. 3:16). A kétkedők igyekeztek érvként felhasználni a Biblia ellen a benne rejlő nehézségeket, holott éppen ellenkezőleg, e titkok a Biblia isteni ihletettségének erős bizonyítékai. Ha a Biblia csakis olyan dolgokat mondana Istenről, amelyeket azonnal, könnyen megérthetünk, ha véges gondolkodásunkkal meg tudnánk ragadni az Ő nagyságát és fenségét, akkor a Biblia nem hordozná az isteni tekintély félreérthetetlen ismertetőjegyeit. A benne foglaltak fenségének és titokzatosságának arra a hitre kell indítania bennünket, hogy a Biblia Isten Igéje. {SC 107.1}

A Biblia olyan egyszerűen tárja fel az igazságot, olyan tökéletesen igazítva azt az emberi szív szükségleteihez és vágyaihoz, hogy ez kivívta a legműveltebb elmék csodálatát is, ugyanakkor képes a legegyszerűbb és legképzetlenebb embert is rávezetni az üdvösség útjára. Ezek az egyszerűen kijelentett igazságok annyira emelkedett, messzeható, az emberi felfogóképességet oly végtelenül meghaladó dolgokat ölelnek fel, hogy mi csak azon az alapon tudjuk őket elfogadni, hogy Isten adott kinyilatkoztatást róluk. A megváltás terve világosan tárul elénk, hogy minden egyes lélek megérthesse, milyen lépéseket kell tennie ahhoz, hogy eljusson az Istenhez való megtérésre és az Úr Jézus Krisztusban való hitre. E könnyen megérthető igazságok mögött azonban olyan, Isten dicsőségét rejtő titkok lappanganak, amelyek legyőzik ugyan a kutató elmét, az őszinte igazságkeresőben mégis tiszteletet és hitet ébresztenek. Minél inkább kutatja a Bibliát, annál jobban elmélyül benne az a meggyőződés, hogy a Szentírás az élő Isten szava, és az emberi elme meghajol az isteni kinyilatkoztatás fensége előtt. {SC 107.2}

Ha elismerjük azt, hogy nem tudjuk teljesen felfogni a Biblia nagy igazságait, akkor csupán annyit teszünk, hogy tudomásul vesszük: a véges elme nem tudja megragadni a végtelent, az ember a maga korlátozott tudásával nem tudja teljesen megérteni a Mindenható szándékait. {SC 108.1}

A kétkedők és a hitetlenek megvetik Isten szavát, amiért nem tudják minden titkát megfejteni, de azok között is sokakat fenyeget hasonló veszély, akik azt vallják, hogy hisznek a Biblia ihletettségében. Így szól az apostoli intés: "Vigyázzatok, atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon." (Zsid. 3:12) Helyénvaló dolog alapos tanulmányozás tárgyává tenni a Biblia tanításait, és kutatni "Isten mélységes dolgait", amenynyiben kinyilatkoztatást nyertünk róluk, mert bár "a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainkéi" (V. Móz. 29:29). Sátán viszont arra törekszik, hogy rossz irányba fordítsa az emberi elme kutató hajlamát. Bizonyos büszkeség elegyedik a bibliai igazságok tanulmányozásába, és az emberek máris türelmetlenek, legyőzöttnek érzik magukat, ha nem tudják kielégítően megmagyarázni a Biblia minden egyes részletét. Túlságosan megalázó számukra elismerni, hogy nem értik az ihletett igéket. Nincs készség bennük türelmesen várni addig, míg Isten jónak látja kinyilatkoztatni előttük az igazságot. Úgy érzik, emberi értelmük képesíti őket arra, hogy önerejükből felfogják a Szentírás tanításait, és amikor kudarcot vallanak ebbéli törekvésükben, tagadni kezdik tekintélyét. Tény, hogy a közfelfogás a Bibliából származtat számos olyan elméletet és tanítást, amelyeknek egyáltalán nincs alapjuk a Bibliában, sőt ellentétesek az ihletett kinyilatkoztatás egészével és lényegével. Ezek a dolgok is kételyeket ébresztenek és zavart keltenek sokak gondolkodásában. Nyilvánvaló azonban, hogy nem Isten Igéje a felelős ezekért a dolgokért, hanem eltorzított emberi értelmezése. {SC 108.2}

Ha lehetséges volna, hogy teremtett lények teljességgel megértsék Isten lényét és az Ő cselekedeteit, akkor ezután már semmi további felfedezni való igazság nem maradna számukra, nem lenne lehetséges, hogy növekedjenek az ismeretben, gondolkodásuk és személyiségük nem fejlődhetnék tovább. Isten nem lenne többé a legfelsőbbrendű lény, és az emberek számára, miután elérték tudásuk és képességeik végső határát, nem léteznék további előrehaladás. Adjunk hálát Istennek azért, hogy ez nem így van. Isten végtelen, Őbenne van elrejtve "a bölcsesség és az ismeret minden kincse" (Kol. 2:3). Kutathatnak és tanulhatnak az emberek az örökkévalóságon át, mégsem tudják soha kimeríteni Isten bölcsességének, jóságának és hatalmának gazdagságát. {SC 109.1}

Isten azt akarja, hogy már ebben az életben mindjobban feltáruljanak népe előtt Igéjének igazságai. Egyetlen út vagy mód létezik csak ennek az ismeretnek a megszerzésére: Isten Igéjének megértésére csak akkor juthatunk el, ha az a Lélek világosítja meg az elménket, aki az Írásokat ihlette. "Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha Istennek Lelke", "mert a Lélek mindeneket vizsgál, az Istennek mélységeit is." (I. Kor. 2:11, 10) Így hangzott az Üdvözítő ígérete tanítványai számára: "Amikor eljön az igazság Lelke, elvezérel titeket minden igazságra-, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek." (Jn. 16:13-14) {SC 109.2}

Isten azt akarja, hogy használjuk gondolkodó-, érvelőképességünket, és a Biblia tanulmányozása - tapasztalni fogjuk - úgy megerősíti és megnemesíti elménket, ahogyan semmilyen más tanulmány nem képes. Mindazonáltal óvakodnunk kell az értelem istenítésétől, mert az alá van vetve az emberi erőtlenségeknek és gyengeségeknek. Ha nem akarjuk, hogy olyannyira homályos legyen számunkra a Szentírás, hogy még a legegyszerűbb igazságait se tudjuk felfogni, akkor a kisgyermek alázatával, hitével, tanulni vágyóan kell közelednünk hozzá, és könyörögnünk kell a Szentlélek segítségéért. Amint Isten hatalmát és bölcsességét érzékeljük, valamint a saját alkalmatlanságunkat arra, hogy felfogjuk az Ő nagyságát, alázatra kell hangolódnia szívünknek, hogy mindig olyan szent tisztelettel nyissuk meg Igéjét, mintha az Ő jelenlétébe lépnénk. Amikor kézbe vesszük a Bibliát, szívünknek és elménknek meg kell hajolnia a nagy "Vagyok" előtt. {SC 109.3}

Látszólag sok nehéz és homályos dolog van a Bibliában, Isten azonban világossá és egyszerűvé teszi ezeket azok számára, akik a fentiekben leírt módon törekednek megértésükre. A Szentlélek vezetése nélkül azonban mindig hajlamosak vagyunk a Biblia kiforgatására és félreértelmezésére. Sokan olvassák úgy a Szentírást, hogy semmi hasznuk belőle, sőt az emberek sokszor kifejezetten a kárukra foglalkoznak a Bibliával. Ha tiszteletlenül és ima nélkül nyitjuk meg, nem fognak Istenre irányulni gondolataink és érzelmeink, nem jutunk összhangra az Ő akaratával, hanem kételyek árnyékolják be a gondolkodásunkat. Az ilyen jellegű Biblia-tanulmányozás csak a szkepticizmusban erősít meg minket. Az Ellenség a maga ellenőrzése alá vonja gondolkodásunkat és téves értelmezéseket sugall nekünk. Ha emberek nem törekednek arra, hogy összhangba kerüljenek Istennel mind a szavak, mind pedig a cselekedetek szintjén, akkor bármilyen képzettek legyenek is egyébként, biztosan hajlamosak lesznek a tévelygésre a Szentírás megértését illetően, ezért nem biztonságos a magyarázataikra bíznunk magunkat. Akik azért veszik kézbe a Szentírást, hogy ellentmondásokat találjanak benne, azok nem rendelkeznek helyes lelki ítélőképességgel. Torzult látásuk folytán sok okot fognak találni a kételkedésre és a hitetlenségre olyan dolgokban is, amelyek valójában világosak és egyszerűek. {SC 110.1}

Bárhogy leplezzék is, a kételkedés és bizalmatlanság oka a legtöbb esetben: a bűn szeretete. Isten Igéjének tanításai és intései nem kellemesek a büszke, bűnszerető szív számára, és akik nem akarnak engedelmeskedni az Ige kívánalmainak, azok készek kétségbevonni a tekintélyét. Akkor juthatunk csak el az igazságra, ha őszintén vágyakozunk megismerni, és ha készek vagyunk szívből engedelmeskedni neki. Akik ilyen lelkülettel fognak a Biblia tanulmányozásához, azok bőséges bizonyítékot találnak arra, hogy az Írás valóban Isten beszéde, olyan megértésre juthatnak a benne foglalt igazságokat illetően, amelyek "bölccsé tehetik őket az üdvösségre" (II. Tim. 3:15). {SC 111.1}

"Aki cselekedni akarja az Ő akaratát, az megtudhatja e tudományról, hogy vajon Istentől van-e, vagy pedig magamtól szólok" - jelentette ki Jézus (Jn. 7:17). Ahelyett, hogy megkérdőjeleznétek és gáncsolnátok azt, amit nem értetek, ügyeljetek inkább arra a világosságra, amely máris rátok ragyog, és akkor még több világosságot nyertek. Krisztus kegyelme által teljesítsétek mindazokat a kötelességeiteket, amelyeket már világosan megértettetek, és Isten képessé fog tenni benneteket arra, hogy azokat is megértsétek és teljesítsétek, amelyek felől jelenleg még kétségben vagytok. {SC 111.2}

Létezik egy olyan bizonyság, amelyhez mindenki hozzáférhet, a legműveltebb emberek éppúgy, mint a tanulatlanok. Ez a bizonyság a tapasztalatok bizonysága. Isten meghív bennünket, hogy szerezzünk bizonyosságot magunknak Igéje valóságos ihletettségét, az Ő ígéreteinek igaz voltát illetően. Ilyen felhívással fordul hozzánk: "Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!" (Zsolt. 34:9) Ahelyett, hogy mások véleményétől függnénk, ízleljük meg mi saját magunk. Így biztat bennünket: "Kérjetek, és megkapjátok!" (Jn. 16:24) Isten ígéretei mindig beteljesednek. Soha nem hiúsulnak meg, mert lehetetlen, hogy meghiúsuljanak. Ha közelebb húzódunk Jézushoz és örvendezünk Benne, mert szeretete teljességének a részeseivé válunk, akkor tapasztalni fogjuk, hogy jelenlétének világosságában eloszlik minden kétely és sötétség. {SC 111.3}

Isten "megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába" - jelenti ki Pál apostol (Kol. 1:13). Mindazok, akik "átmentek a halálból az életre" meg tudják "pecsételni azt, hogy az Isten igaz" (Jn. 5:24; 3:33). Mindannyian el tudják mondani ezt a tanúvallomást: "Segítségre volt szükségem, és megtaláltam Jézusban. Minden szükségletemet betöltötte, megelégített lelkem éhségében. A Bibliára immár mint Jézus Krisztus kinyilatkoztatására tekintek. Ha azt kérdezitek tőlem, miért hiszek Jézusban, ezt válaszolhatom: Azért, mert Ő az isteni Megváltó számomra. És miért hiszek a Bibliában? Mert a Biblia igéi Isten hangjával szólnak lelkemhez." A saját tapasztalatunkban találhatjuk meg a bizonyítékot arra, hogy a Biblia igaz, és hogy Krisztus az Isten Fia. Tudni fogjuk, hogy nem kitalált meséket követünk. {SC 112.1}

Péter apostol így biztatja keresztény testvéreit: "Növekedjetek a kegyelemben és az Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében." (II. Pt. 3:18) Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor részesül majd Igéjének mind világosabb megértésében is. Új világosságot és szépséget fedez fel szent igazságaiban. Így volt ez az egyháztörténelem korábbi korszakaiban is mindenkor, és ez a törvényszerűség érvényesül egészen a vég idejéig. "Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnali világosság, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." (Péld. 4:18) {SC 112.2}

Hit által tekinthetünk előre az elkövetkezendőkre és ragadhatjuk meg Istennek azt az ígéretét, hogy az örökkévalóságban növekedni fogunk az értelemben, hogy emberi adottságaink ott az isteni erőkkel egyesülnek, mert lelkünk minden képessége közvetlen kapcsolatba kerül a világosság Forrásával. Már most örvendezhetünk annak, hogy ott világos lesz mindaz, ami itt talányos volt számunkra Isten gondviselésében, hogy világos magyarázatot kapunk majd a nehezen érthető dolgokra, tökéletes és szépséges összhangot látunk ott, ahol véges elménkkel csak zűrzavart, meghiúsult terveket láthattunk. "Mert most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." (I. Kor. 13:12) 

2026. október 23. PÉNTEK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk 2

2026. október 23. PÉNTEK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk 2

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/13/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-12.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Az ima: magasztos kiváltságunk 2

Tisztábban kell látnunk, hogy kicsoda Jézus számunkra, és jobb ítélőképességgel kell felbecsülnünk az örök valóságok értékét. A szentség szépségének kell betöltenie Isten gyermekeinek szívét, ezért arra kell törekedniük, hogy kinyilatkoztatást nyerjenek a mennyei dolgokról. {SC 99.3}

Irányítsuk lelkünk vágyakozását felfelé, hogy kegyelmi adományként belélegezhessük a menny légkörét. Olyan közel lakozhatunk Istenhez, hogy a váratlan megpróbáltatásokban úgy fordulnak majd gondolataink Őfelé, mint amilyen természetesen a virágok fordulnak a Nap felé. {SC 99.4}

Folyamatosan tárjátok Isten elé szükségleteiteket, örömeiteket, szomorúságaitokat, gondjaitokat és félelmeiteket. Nem tudjátok megterhelni, nem tudjátok elfárasztani Őt, aki fejünk hajszálait is számon tartja, s nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes." (Jak. 5:11) Szerető szíve mindenképpen érzékeli bánatunkat, hát még, ha el is mondjuk neki. Vigyétek hozzá mindazt, ami zavarja és gyötri lelketeket! Semmilyen gond vagy teher nem túl nagy annak, aki a világokat fenntartja és az egész világmindenség ügyeit intézi. Semmi, ami békénket zavarja, nem túl kis dolog neki, hogy észre ne venné. Élettapasztalatunk egyetlen fejezete sem túl sötét neki, hogy el ne olvasná, és semmilyen bonyolult ügy nem túl nehéz, hogy ki ne bogozná. Nem sújthatja nyomorúság a legkisebbet sem az övéi közül, nem zaklathatja fel a lelküket semmilyen aggodalom, nem vidíthatja fel őket semmilyen öröm és nem hagyhatja el az ajkukat semmilyen őszinte ima, amit menynyei Atyánk figyelmen kívül hagyna, ami ne keltené fel azonnal az ő érdeklődését. Ő "meggyógyítja a megtört szívűeket, bekötözi sebeiket." (Zsolt. 147:3) Olyan szoros és teljes a kapcsolat Isten és az egyes emberi lélek között, mintha rajta kívül nem léteznék más teremtmény a Földön, akit Isten a figyelmében és a gondoskodásában részesítene, mintha senki más nem volna, akiért Isten az ő szeretett Fiát odaadta. {SC 100.1}

Jézus ezt mondta: "Kértek majd az én nevemben, és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket." "Én választottalak titeket- hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." (Jn. 16:26-27; 15:16) De Jézus nevében imádkozni többet jelent e név puszta említésénél imánk elején és végén. Az Ő nevében imádkozni azt jelenti, hogy az Ő gondolatai és lelkülete szerint imádkozunk, hiszünk ígéreteiben, kegyelmére támaszkodunk és munkáját végezzük. {SC 100.2}

Isten nem akarja, hogy bárki is remete vagy szerzetes legyen közülünk, hogy a világtól visszavonulva teljesen az imádkozás külső gyakorlásának szentelje magát. Krisztushoz hasonlóan kell élnünk, vagyis a hegy és a sokaság között kell zajlania életünknek. Aki semmi mást nem tesz azon kívül, hogy imádkozik, az hamarosan vagy felhagy vele, vagy az imádság formális, gépies szokásává válik. Ha emberek kivonják magukat az emberi közösségből, ha eltávolodnak a keresztény kötelességteljesítés és kereszthordozás színterétől, ha nem dolgoznak odaadóan az Úrért, aki olyan odaadással fáradozott őértük, akkor nem lesz témája imádságaiknak, nem lesz ösztönző indítékuk a buzgó könyörgéshez. Imáik csak a saját személyük körül forognak, önzővé válnak. Nem tudnak könyörögni az emberiség szükségleteiért vagy Krisztus országa felépüléséért, erőt kérve a munkához. {SC 101.1}

Veszteséget szenvedünk, ha megvetjük azt a kiváltságot, hogy összekapcsolódjunk Isten szolgálatában, egymást erősítve és bátorítva. Elvész számunkra az Ige ereje és a jelentősége is, ha ezt tesszük. Megszentelő befolyása nem gyújt világosságot a szívünkben, nem fogja felriasztani lelkünket, ennek nyomán azután aláhanyatlik lelkiségünk is. Ha hiányzik belőlünk az együttérzés egymás iránt, akkor elveszítjük a keresztény közösség áldásait. Aki magába zárkózik, az nem tölti be azt a helyet, amit Isten kijelölt számára. Ha helyesen műveljük természetünk társas ösztöneit, akkor ez együttérzést ébreszt bennünk egymás iránt, fejlődést biztosít számunkra és erővel ruház fel minket Isten szolgálatára. {SC 101.2}

Ha a keresztények jobban összekapcsolódnának egymással, ha Isten szeretetéről és a megváltás csodálatos igazságairól beszélgetnének, akkor a saját szívük is megelevenedne és egymást is felüdítenék. Ha naponként újabb tapasztalatot nyerünk Isten kegyelméről és ezáltal egyre több ismeretet szerzünk mennyei Atyánkról, akkor vágyakozunk arra, hogy szeretetéről beszéljünk. Miközben így cselekszünk, a saját szívünk is átmelegszik és felbátorodik. Ha többet gondolkodnánk és beszélnénk Jézusról, és kevesebbet magunkról, akkor sokkal inkább részesülhetnénk jelenlétének áldásaiban. {SC 101.3}

Ha annyiszor gondolnánk Istenre, mint amilyen gyakran irántunk való gondviselésének a bizonyítékaival találkozunk, akkor sokkal inkább meg tudnánk őrizni jelenléte tudatát gondolatainkban. Akkor öröm volna számunkra róla beszélni és Őt dicsőíteni. Beszélgetünk egymással időleges és földi dolgokról, mert ezek érdekelnek bennünket. Beszélünk barátainkról is, mert szeretjük őket, mert örömünk és bánatunk összekapcsolódik az övékével. De mérhetetlenül több okunk van arra, hogy Istent szeressük. A világon a legtermészetesebb dolog kellene hogy legyen, hogy az Övé az első hely gondolatainkban, hogy szóljunk jóságáról és elbeszéljük hatalmas cselekedeteit. Isten nem azért halmozott el minket gazdag ajándékaival, hogy azok olyannyira lekössék figyelmünket és elvonják szeretetünket, hogy az adományozónak, Istennek ne maradjon hely szívünkben. Épp ellenkezőleg. Az Istentől kapott javaknak állandóan Őrá kellene emlékeztetniük minket. Az lenne a rendeltetésük, hogy a szeretet és a hála kötelékeivel Őhozzá kapcsoljanak minket. Túlságosan földközeli módon gondolkodunk és élünk. Emeljük szemünket a magasba és a mennyei szentély nyitott ajtaján át lássuk meg azt az isteni dicsőséget, amely Krisztus arcán fénylik, "aki mindenképpen üdvözítheti azokat, akik általa járulnak Istenhez" (Zsid. 7:25). {SC 102.1}

Jobban kell magasztalnunk Istent "az Ő kegyelméért és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért" (Zsolt. 107:8). Imádságaink nem merülhetnek ki teljesen a kérni-kapni gyakorlatában. Ne mindig csak jelenlegi szükségleteinkre gondoljunk, hanem a jótéteményekre is, amelyeket elnyertünk. Egyáltalán nem sok időt és figyelmet fordítunk az imádkozásra, de ezen belül is túlságosan takarékoskodunk a hálaadással. Szüntelenül, folyvást elfogadjuk a menny kegyelmi adományait, de milyen kevéssé fejezzük ki hálánkat és milyen keveset magasztaljuk Istent azért, amit értünk tett! {SC 102.2}

A régi időkben az Úr megparancsolta Izráelnek, hogy a következőképpen cselekedjenek, amikor összegyülekeznek tiszteletére: "Egyetek ott az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és a ti házatok minden népe kezetek minden keresményének, amelyekkel megáld téged az Úr, a te Istened." (V. Móz. 12:7) Amit Isten dicsőítésére teszünk, azt örömteljes szívvel kellene tennünk, dicsérő énekkel és hálaadással, nem pedig szomorú, borús kedéllyel. {SC 103.1}

A mi Istenünk gyengéd és kegyelmes Atya. Nem szabad úgy tekintenünk szolgálatára, mint valami szívet búsító, lehangoló feladatra. Öröm legyen számunkra, hogy imádhatjuk az Urat és részt vehetünk munkájában. Isten - aki oly nagy szabadulást szerzett számunkra - nem úgy bánik velünk, mint valami kemény, sokat követelő munkaadó. Ő a mi legjobb barátunk, velük akar időzni, amikor imádjuk őt, hogy megáldjon és megvigasztaljon minket, hogy betöltse szívünket örömmel és szeretettel. Az Úr azt kívánja, hogy gyermekei felviduljanak az ő szolgálatában, több örömet találva abban, mint nehézséget. Azt akarja, hogy azok, akik összejönnek, hogy tiszteljék őt, értékes gondolatokat vigyenek magukkal szeretetéről és gondviseléséről, hogy napi elfoglaltságaik közepette ezek bátorítsák őket és ezáltal kegyelmet nyerjenek ahhoz, hogy minden dolgukat becsülettel és hűséggel végezzék. {SC 103.2}

A kereszt köré kell gyülekeznünk. Krisztus, a megfeszített legyen szemlélődésünk, beszélgetésünk és legörömteljesebb érzelmeink tárgya. Tartsuk emlékezetünkben mindazokat az áldásokat, amelyeket tőle nyertünk. Ha meggondoljuk nagy szeretetét, akkor készségessé válunk arra, hogy mindent az Ő miértünk keresztre szegezett kezére bízzunk. {SC 103.3}

Lelkünk közelebb juthat a mennyhez a szívbeli dicséret szárnyain. A mennyei udvarokban énekkel és zenével tisztelik az Urat. Amikor kifejezzük a hálánkat, a mi tiszteletünk is hasonlítani kezd a mennyei seregek tiszteletéhez. "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem" - olvassuk a Zsoltárok könyvében (50:23). Tiszteletteljes örömmel, "hálaadás és dicséret szavával" közeledjünk Teremtőnkhöz (Ésa. 51:3). 

 

2026. október 22. CSÜTÖRTÖK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk

2026. október 22. CSÜTÖRTÖK – Jézushoz vezető út – Az ima: magasztos kiváltságunk

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

 

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/12/revidealt-karoli 

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-11.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Jézushoz vezető út - Az ima: magasztos kiváltságunk

Isten szól hozzánk a természet által, a kinyilatkoztatás által, gondviselése által, Szentlelkének befolyása által. Mindez azonban még nem elegendő az Isten és ember közötti személyes kapcsolat kialakulásához. Nekünk is ki kell öntenünk szívünket Isten előtt. Akkor nyerhetünk csak lelki életet és erőt, ha valósággal érintkezésbe lépünk mennyei Atyánkkal. Gondolataink vonzódhatnak hozzá, elmélkedhetünk műveiről, kegyelméről és áldásairól - de ez még mindig nem a szó teljes értelmében vett közösség. Életünk dolgairól is beszélgetnünk kell Istennel. {SC 93.1}

Imádkozni annyit jelent, mint megnyitni szívünket Isten előtt mint barátunk előtt. Nem azért van erre szükség, hogy Isten megtudja, kik vagyunk, hanem azért, hogy mi váljunk alkalmassá arra, hogy befogadjuk tanácsait. Az imádság nem Istent hozza le hozzánk, hanem minket emel fel Őhozzá. {SC 93.2}

Amikor Jézus a földön járt, oktatta tanítványait, hogyan imádkozzanak. Arra tanította őket, tárják Isten elé mindennapi szükségleteiket, és hogy vessék rá minden gondjukat (Zsolt. 55:23). A nekik adott ígéret, hogy a könyörgéseik meghallgatásra találnak, számunkra is biztosíték. {SC 93.3}

Jézus maga is gyakran imádkozott földi élete folyamán. Megváltónk azonosította magát a mi emberi szükségleteinkkel és gyengeségeinkkel. Azért esedezett és könyörgött, hogy új erőtartalékokat nyerjen Atyjától, hogy ennek nyomán felvértezve léphessen a kötelességteljesítés és a próbák mezejére. Jézus minden tekintetben példakép számunkra. Testvérünk erőtlenségeinkben, mert "megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan" (Zsid. 4:15). De bűntelen lévén, természete visszariadt a gonosztól, hűséges és állhatatos volt mindazokban a lelki küzdelmekben és gyötrelmekben, amelyeket a bűn világában viselt. Emberi mivolta szükségletté és kiváltsággá tette számára az imádkozást. Vigasztalást és örömet talált az Atyával való közösségben. Ha az emberiség Megváltója, Isten Fia szükségesnek érezte az imát, mennyivel inkább éreznünk kellene nekünk, erőtlen, bűnre hajló halandóknak, hogy állandó, buzgó imádkozásra van szükségünk. {SC 93.4}

Mennyei Atyánk várja, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy igyunk a határtalan szeretet forrásából. Érthetetlen, hogy olyan keveset imádkozunk! Isten készséges arra, hogy meghallgassa gyermekei imáját, a legkisebbekét is, mi pedig mégis oly nyilvánvalóan vonakodunk Isten elé tárni szükségleteinket! Mit gondolnak vajon a mennyei angyalok rólunk, szegény, segítségre szoruló, kísértéseknek kitett emberi lényekről, hogy oly keveset imádkozunk és oly csekély hitet tanúsítunk, noha Isten szívének végtelen szeretetével vágyakozik arra, hogy segítségünkre legyen, és kész többet adni nekünk, mint amit kérni vagy elgondolni képesek vagyunk. Az angyalok boldogan hajtanak fejet Isten előtt, és szeretnek az Ő közelségében lenni, a legmagasabbrendű örömnek tekintik a vele való közösséget. A föld gyermekei azonban - akiknek olyan nagy szükségük van arra a segítségre, amit egyedül csak Isten adhat meg nekik - láthatóan jól megvannak Lelkének világossága, az Ő társasága és jelenléte nélkül. {SC 94.1}

A Gonosz sötétsége zárja körül azokat, akik elhanyagolják az imát. Bűnre csábítják őket az Ellenség kísértő sugallatai. Mindez azért történhet meg, mert nem élnek azzal a kiváltsággal, amelyet Isten adott nekik, hogy találkozzanak és beszélgessenek vele az imádság idején. Miért is vonakodunk annyira az imádkozástól, holott az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja előttünk a menny tárházát, a Mindenható kincseinek kifogyhatatlan erő- és segélyforrását? A szüntelen ima és a gondos vigyázás híján azonban abban a veszélyben forgunk, hogy megerősödik bennünk a vigyázatlanság, és letérünk az egyenes ösvényről. Az Ellenség törekvése folyvást arra irányul, hogy eltorlaszolja számunkra a kegyelem királyi székéhez vezető utat, nehogy kegyelmet és erőt nyerjünk a kísértésekkel szembeni ellenálláshoz a komoly könyörgés és hit útján. {SC 94.2}

Léteznek bizonyos feltételek, amelyeknek a betöltése mellett biztosak lehetünk abban, hogy Isten meghallgatja imánkat, és választ ad rá. E feltételek között az egyik legelső: éreznünk kell, hogy szükségünk van Isten segítségére. Ilyen ígéretet adott nekünk: "Vizet öntök a szomjúhozóra és folyóvizeket a szárazra." (Ésa. 44:3) Akik "éhezik és szomjúhozzák az igazságot", vagyis akik vágyakoznak Isten után, azok biztosan "megelégíttetnek" (Mt. 5:6). Szívünknek meg kell nyílnia a Lélek befolyása előtt, mert enélkül nem tudjuk befogadni Isten áldásait. {SC 95.1}

Nagy szükségünk önmagában érv, ez szól a legékesebben könyörgésünk mellett. De keresnünk kell az Urat ahhoz, hogy megadhassa nekünk azt, amire szükségünk van. Ő maga mondja: "Kérjetek és adatik néktek." (Mt. 7:7) Továbbá: "Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Rm. 8:32) {SC 95.2}

Ha elnézően megtűrjük a gonoszt szívünkben, ha bármely felismert bűnünkhöz ragaszkodunk, akkor az Úr nem hallgat meg minket. A bűnbánó és töredelmes lélek imáját azonban mindenkor elfogadja (Zsolt. 51:19). Ha minden felismert bűnünket rendeztük, akkor bízhatunk abban, hogy Isten meghallgatja könyörgésünket. A saját jó cselekedeteink sohasem fognak az Ő kegyelmébe ajánlani minket. Krisztus érdeme ment meg, az Ő vére mos tisztára. A mi részünk az, hogy eleget tegyünk a feltételeknek, amelyeknek a betöltése esetén Isten elfogadhat bennünket. {SC 95.3}

Az eredményes imádkozás másik fontos eleme a hit. "Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt szorgalmasan keresik." (Zsid. 11:6) Jézus ezt mondta tanítványainak: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy megnyeritek, és meglesz az nektek." (Mk. 11:24) Szaván fogjuk-e Istent? {SC 96.1}

Az ígéret átfogó és korlátlan, és hű az, aki az ígéretet tette. Ha nem kapjuk meg, amit kértünk, és akkor, amikor kérjük, továbbra is hinnünk kell, hogy az Úr hallotta imádságunkat és választ ad majd rá. Mi emberek oly könnyen tévedünk és olyannyira rövidlátóak vagyunk, hogy sokszor olyan dolgokat kérünk, amelyek nem lennének áldásunkra. Ezért mennyei Atyánk - éppen szeretete folytán - sokszor úgy válaszol imádságunkra, hogy azt adja meg, ami a leginkább javunkra válik, amit mi magunk is kívánnánk magunknak, ha menynyei fényben és a maga valóságában láthatnánk az összes tényt és körülményt. Ha látszólag nem kapunk is választ imádságunkra, akkor is bíznunk kell Isten ígéretében. Bizonyos, hogy a válasz megérkezik a kellő időben, és az is, hogy azt az áldást nyerjük el, amelyre a leginkább szükségünk van. Elbizakodottság azt állítani, hogy Isten minden esetben azon a módon felel imánkra, ahogy mi ezt óhajtjuk, illetve, hogy pontosan azt adja meg nekünk, amit mi kívánunk. Isten sokkal bölcsebb annál, hogy tévedjen, és sokkal jobb annál, hogy megvonja a jót azoktól, akik ártatlanul élnek (Zsolt. 84:12). Ne féljetek hát bízni benne, annak ellenére is, hogy nem tapasztaljátok azonnal imátok meghallgatását. Erre a biztos ígéretre támaszkodjatok: "Kérjetek, és adatik néktek." {SC 96.2}

Ha hit helyett kétségeinkre és félelmeinkre hallgatunk, vagy előbb megpróbáljuk mindazt megoldani, amit nem láthatunk világosan, akkor egyre csak nő és mélyül majd bennünk a zavar és a tanácstalanság. Ám ha Istenhez megyünk segítségre szorultságunk és tőle való függésünk tudatában úgy, amint vagyunk, és alázatos, bízó hittel elé tárjuk szükségleteinket - Őelé, akinek a tudása végtelen, aki mindent lát a teremtett mindenségben, és aki mindeneket igazgat akarata szava által -, Ő meghallgathatja és meg is hallgatja kiáltásunkat, és világosságot gyújt szívünkben. Az őszinte ima a végtelen Isten értelmével kapcsol össze minket. Lehetséges, hogy az ima idején semmilyen látható bizonyítékot nem nyerünk afelől, hogy Isten együttérzése és szeretete felénk fordult, mégis ez történik. Külsőleg tapasztalhatóan nem éljük át, hogy megérintett bennünket, mégis rajtunk nyugtatja kezét gyengéd, szánó, szeretetteljes érintéssel. {SC 96.3}

Amikor Istenhez jövünk, hogy kegyelmet és áldást kérjünk tőle, szükséges, hogy a szeretet és a megbocsátás lelkülete töltse be szívünket egymás iránt. Hogy is kérhetnénk, hogy "bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek", ha eközben megengedjük magunknak a kérlelhetetlen, engesztelhetetlen lelkületet? Ha azt akarjuk, hogy Isten meghallgassa imánkat, akkor nekünk is meg kell bocsátanunk egymásnak, mégpedig ugyanúgy és ugyanolyan mértékben, mint ahogy mi igényeljük tőle, hogy megbocsássa bűneinket. {SC 97.1}

Az imádságban való állhatatosság szintén a meghallgatás feltétele. Ha növekedni akarunk hitben és tapasztalatban, akkor mindig imádkoznunk kell. "Állhatatosaknak kell lennünk a könyörgésben", ki kell tartanunk, "vigyázva abban hálaadással" (Rm. 12:12; Kol. 4:2). Péter apostol is buzdítja a hívőket: "Legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok!" (I. Pt. 4:7) Pál apostol így biztat: "Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt." (Fil. 4:6) "Ti pedig, szeretteim - mondja Júdás apostol -, imádkozván a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében." (Júd. 20-21) A szüntelen ima nem más, mint a lélek szakadatlan, háborítatlan közössége Istennel, amely által Tőle származó élet árad, melynek nyomán belőlünk is a szentség és a tisztaság folyama árad ki és tér vissza Istenhez. {SC 97.2}

Szükséges, hogy komolyan, elszántan akarjunk imádkozni. Ne engedjük meg, hogy bármi is visszatartson minket az imádkozástól. Tegyünk meg minden tőlünk telhető erőfeszítést annak érdekében, hogy állandóan nyitva tartsuk az élő kapcsolat útját tulajdon lelkünk és Jézus között. Ragadjunk meg minden alkalmat, amikor elvonulhatunk az imádkozás szokott helyére. Akik valóban keresik az Istennel való közösséget, azokat mindig ott látjuk az ima-összejöveteleken is, mert hűségesen végzik kötelességüket és komolyan sóvárognak arra, hogy mindabban az áldásban részesüljenek, amit csak elnyerhetnek. Ezért felhasználnak minden kínálkozó alkalmat, jelen vannak mindenütt, ahol magukba fogadhatják a mennyből származó világosság sugarait. {SC 98.1}

Gyakorolnunk kell az imádságot a családi körben is, de különösképpen fontos, hogy ne hanyagoljuk el a titkos imát, mert ez a lélek élete. Lehetetlenség, hogy jól legyen dolga a lelkünknek, ha mellőzzük az egyéni imádkozást. A családi körben való imádkozás vagy a nyilvános imaórák nem elegendőek önmagukban. Egyedüllétben kell megnyitnunk lelkünket Isten mindent látó, figyelő tekintete előtt. A titkos imát csak az imameghallgató Isten hallja. Kíváncsi fül nem lehet a tanúja annak, amikor Őreá vetjük lelkünk terhét könyörgésünkben. A titkos ima idején lelkünk mentes a környezet befolyásától, mentes mindennemű izgalomtól. Nyugodtan, mégis buzgó igyekezettel törekszünk arra, hogy Isten jelenlétébe emelkedjünk. Szívet átmelegítő és maradandó lesz az a befolyás, amely ránk árad Tőle, aki "titkon néz", és akinek a füle mindig nyitott a szív mélyéből fakadó imádságok meghallására. Nyugodt, egyszerű hit által tarthatjuk fenn a lelki kapcsolatot Istennel. Magunkba fogadhatjuk a mennyei világosság sugarait, hogy megerősítsenek és megtartsanak minket a Sátánnal folytatott küzdelemben. Isten a mi erősségünk. {SC 98.2}

Imádkozzatok belső szobátokban, és napi munkátok közben gyakran emeljétek fel szíveteket Istenhez. Ily módon járt Istennel Énok is. Amiképpen a jó illatú füst Isten kegyelmi trónusa elé szállt az ószövetségi szentély szolgálatában, úgy jutnak Istenhez e hangtalan imádságok is. Aki így támaszkodik Istenre, azt soha nem győzheti le az Ellenség. {SC 98.3}

Nem létezik olyan hely vagy idő, ami alkalmatlan lenne arra, hogy Istenhez folyamodjunk könyörgésünkkel. Semmi sem akadályozhat meg minket abban, hogy komoly, áhítatos vágyakozással Istenhez emeljük szívünket. Az utca forgatagában vagy munkahelyi elfoglaltságaink közepette is felfohászkodhatunk Istenhez, és könyöröghetünk a mennyei vezetésért, mint ahogyan Nehémiás is cselekedte, amikor Artaxerxes király elé terjesztette kérelmét (Neh. 2:4). Bárhol legyünk is, alkalmat találhatunk az Istennel való titkos érintkezésre. Állandóan nyitva kell lennie szívünk ajtajának, folyvást érvényben kell tartanunk a meghívást, amellyel kérjük Jézust, hogy jöjjön és lakozzék szívünkben mennyei vendégként. {SC 99.1}

Fertőzött, romlott légkör vehet körül bennünket, mégsem kell azt belélegeznünk, mert megvan a lehetőségünk arra, hogy a menny tiszta levegőjét szívjuk. Ha lelkünk az őszinte imádság útján Isten jelenlétébe emelkedik, ezzel bezárhatunk minden ajtót a tisztátalan képzelgések, a szentségtelen gondolatok előtt. Ha nyitva tartjuk szívünket az Istentől jövő áldás és mennyei támogatás befogadására, akkor a földinél szentebb környezetben fogunk élni, mert állandósul a mennyel való közösségünk.