2026. április 29. SZERDA 2Kir 17; 2Krón 30:1-12. – Próféták és királyok - Az asszír fogság
Ide kattintva olvashatod el a mai
szakaszokat: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/2/96/revidealt-karoli
Saját
olvasótervet is készíthetsz, hogy honnan kezded el olvasni a Bibliát és vele
párhuzamosan az Ellen White írásokat, de, ha velünk tartasz és együtt haladsz
csoportunkkal, minden nap megkapod az adott szakaszra utaló linket.
Ha saját ütemben szeretnél olvasni, vagy egyszerűen meg szeretnéd tudni, hogy bizonyos bibliai szakaszhoz mit írt Ellen White, ezen a linken meg tudod tenni: https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv
Azoknak, akik a régi rendszer
szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott
fejezethez írt magyarázatot:
https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2019/10/higgyetek-az-o-profetainak-oktober-25.html
|
2Kir 17; 2Krón
30:1-12 |
Ellen White idézetek – Próféták és
királyok Az asszír fogság |
|
2Kir 17 1. Áháznak, Júda királyának tizenkettedik
évében kezdett uralkodni Hóséa, Élá fia Izráel fölött Samáriában kilenc évig. 2. Az ÚR szemében gonoszul cselekedett,
de nem annyira, mint Izráelnek azok a királyai, akik előtte éltek. 3. Följött ellene Salmaneszer, Asszíria
királya, és szolgájává lett Hóséa, és adót fizetett neki. 4. De amikor Asszíria királya megtudta,
hogy Hóséa pártot ütött ellene, és követeket küldött Szóhoz, Egyiptom
királyához, az évenkénti adót pedig nem küldte meg Asszíria királyának, akkor
Asszíria királya elfogatta és börtönbe vettette. 5. És fölvonult az asszíriai király az
egész ország ellen. Fölvonult Samária ellen, és három esztendeig ostromolta. 6. És Hóséa kilencedik esztendejében
bevette Asszíria királya Samáriát, és elhurcolta Izráelt Asszíriába. Halahban
és Hábórban, a Gózán-folyó mellett és a médek városaiban telepítette le őket. 7. Mindez pedig azért történt, mert
Izráel fiai vétkeztek az ÚR, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom
földjéről, a fáraónak, az egyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket
tiszteltek, 8. és azoknak a pogányoknak a szokásai
szerint jártak, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől, és úgy cselekedtek,
mint Izráel királyai. 9. Alattomban olyan dolgokat cselekedtek
Izráel fiai, amelyek ellenére voltak az ÚRnak, az ő Istenüknek. Magaslatokat
építettek maguknak minden városukban, az őrtornyoknál és a bekerített
városokban. 10. Faragott oszlopokat és Asérákat
állítottak maguknak minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt. 11. Ott tömjéneztek minden magaslaton,
mint a pogányok, akiket az ÚR kiűzött előlük. Gonosz dolgokat cselekedtek,
amelyekkel haragra indították az URat. 12. A bálványoknak szolgáltak, akik felől
az ÚR azt parancsolta nekik: Ne tegyétek! 13. És amikor megintette őket az ÚR
Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által e szavakkal:
„Térjetek meg gonosz útjaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és
rendeléseimet a teljes törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsoltam, és
amelyet hozzátok küldtem szolgáim, a próféták által”, 14. akkor ők nem engedelmeskedtek, hanem
megkeményítették nyakukat, mint amilyen makacsak atyáik voltak, akik nem
hittek Istenükben, az ÚRban. 15. Sőt megvetették rendeléseit és
szövetségét, amelyet atyáikkal kötött, és intelmeit, amelyekkel
figyelmeztette őket, és a hiábavalóságot követve maguk is hiábavalókká
lettek, és a körülöttük levő pogányokat követték, pedig azt parancsolta nekik
az ÚR, hogy ne utánozzák őket. 16. Elhagyták Istenüknek, az ÚRnak minden
parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak, két borjút és Asérát
készítettek, és meghajoltak az ég minden serege előtt, és szolgálták a Baalt. 17. Fiaikat és leányaikat elégették
áldozatul, jövendőt mondtak, és varázslást űztek, és magukat teljesen eladták
a bűnnek az ÚR bosszantására. 18. Azért igen megharagudott az ÚR
Izráelre, elvetette színe elől, és semmi sem maradt meg, egyedül csak Júda
törzse. 19. Sőt még Júda sem őrizte meg az ő
Istenének, az ÚRnak parancsolatait, hanem Izráel szokásaihoz igazodva úgy
cselekedett, mint azok. 20. Ezért idegenült el az ÚR Izráel
összes utódaitól, megsanyargatta és fosztogatók kezébe adta őket, míg végül
mindnyájukat elvetette színe elől. 21. Mert elszakította Izráelt Dávid
házától, és királlyá tették Jeroboámot, Nebát fiát. Jeroboám pedig elcsalta
Izráelt az ÚRtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket. 22. Izráel fiai pedig követték Jeroboám
minden bűnét, amelyet elkövetett, és nem távoztak el azoktól. 23. Míg végül az ÚR elvetette színe elől
Izráelt, amint megmondta szolgái, a próféták által. Így hurcolták fogságra
Izráelt a maga földjéről Asszíriába; és így van ez mindmáig. 24. Asszíria királya azután más népet
hozott be Bábelból, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefarvaimból, és
letelepítette őket Samária városaiba Izráel fiai helyett. Azok birtokba
vették Samáriát, és annak városaiban laktak. 25. Ottlétük kezdetén történt, hogy nem
félték az URat, mire az ÚR oroszlánokat bocsátott reájuk, amelyek többeket
megöltek közülük. 26. Ezért azt mondták Asszíria
királyának: A népek, akiket idehoztál és Samária városaiba telepítettél, nem
ismerik, hogyan kell e föld Istenét tisztelni, azért ő oroszlánokat bocsátott
rájuk, amelyek megölik őket, mert nem ismerik e föld Istene tisztelésének a
módját. 27. Azért ezt parancsolta Asszíria
királya: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket elhoztatok onnan, hogy
menjen el, lakjon ott, és tanítsa meg őket ama föld Istenének helyes
tiszteletére. 28. És elment egy a papok közül, akiket
Samáriából fogságba vittek, és letelepedett Bételben, és megtanította őket,
hogy miképp tiszteljék az URat. 29. De azért mindegyik nép külön
isteneket is csinált magának, és elhelyezték azokat a magaslatok templomaiba,
amelyeket a samáriabeliek építettek, mindegyik nép abban a városban, amelyben
lakott. 30. A Bábelból való férfiak elkészítették
a Szukkót-Benótot, a Kútából való férfiak megcsinálták Nérgalt, és a Hamátból
való férfiak elkészítették Asímát. 31. Az Avvából valók elkészítették
Nibhazt és Tartákot, a szefarvaimbeliek pedig elégették magzataikat áldozatul
Adrammeleknek és Anammeleknek, a szefarvaimbeliek isteneinek. 32. Bár az URat is tisztelték, a
magaslatokra is állítottak papokat maguk közül, akik őérettük áldoztak a
magaslatok templomaiban. 33. Így tisztelték az URat, és szolgálták
saját isteneiket is ama népek szokása szerint, akik közül elhozták őket. 34. És mindmáig az ő régi szokásuk
szerint cselekszenek. Nem tisztelik igazán az URat, és nem cselekszenek az ő
rendelései és parancsai szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat
szerint, amelyet az ÚR parancsolt Jákób fiainak, akiknek az Izráel nevet
adta, 35. akikkel az ÚR szövetséget kötött, és
ezt parancsolta nekik: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok
őket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nekik! 36. Hanem csak az URat tiszteljétek, őt
imádjátok, és neki áldozzatok, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről nagy
erővel és kinyújtott karral. 37. Őrizzétek meg az ő rendeléseit,
ítéleteit, törvényét és parancsolatát, amelyeket megírt nektek! Azokat
cselekedjétek mindenkor, és idegen isteneket ne tiszteljetek! 38. Ne felejtkezzetek el a veletek kötött
szövetségemről, és ne tiszteljetek idegen isteneket, 39. hanem az URat, a ti Isteneteket
tiszteljétek: akkor ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből. 40. De nem engedelmeskedtek, hanem addigi
szokásaik szerint cselekedtek. 41. Így félték ugyan ezek a pogányok az
URat, de szolgálták az ő bálványaikat is, és így cselekedtek fiaik és unokáik
is, amint az ő eleik cselekedtek, mindmáig. 2Krón 30:1-12 1. Azután üzenetet küldött Ezékiás egész
Izráelnek és Júdának, sőt Efraimnak és Manassénak is írt leveleket, hogy
jöjjenek el Jeruzsálembe, az ÚR házába, hogy tartsák meg a páskát az ÚRnak,
Izráel Istenének. 2. És tanácsot tartottak a király és
fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban
tartsák meg a páskát. 3. Mert a maga idejében nem tudták
megtartani, mivel a papok nem szentelhették meg magukat kellő számban, és a
nép sem gyűlt össze Jeruzsálemben. 4. És ez a dolog igen tetszett a
királynak is és az egész gyülekezetnek. 5. Elhatározták tehát, hogy kihirdetik
egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak
páskát az ÚRnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg ily
sokan úgy, ahogy meg van írva. 6. Elmentek tehát a hírvivők a király és
a fejedelmek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint
ezt hirdették: Izráel fiai! Térjetek vissza Ábrahám, Izsák és Izráel
Istenéhez, az ÚRhoz, és ő is visszatér a maradékhoz, akik megmenekültek
közületek Asszíria királyának kezéből. 7. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és
testvéreitek, akik elpártoltak az ÚRtól, atyáik Istenétől. Ezért hagyta
elpusztulni őket, ahogy ti magatok is látjátok. 8. Most azért ne keményítsétek meg
nyakatokat, mint atyáitok. Adjatok kezet az ÚRnak, jöjjetek el szentélyébe,
amelyet örökre megszentelt, és szolgáljatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek,
akkor elfordul rólatok haragja. 9. Mert ha ti megtértek az ÚRhoz, akkor
testvéreitek és fiaitok irgalmat találnak azoknál, akik fogságba vitték őket,
és visszatérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az ÚR, a ti
Istenetek, és nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá. 10. A hírvivők városról városra jártak
Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig, de kinevették és kigúnyolták
őket. 11. Csak néhányan Ásér, Manassé és a
Zebulon nemzetségéből alázták meg magukat, és jöttek el Jeruzsálembe. 12. Júdában is ezt cselekedte Istennek
keze: egy akaratot adott beléjük, hogy engedjenek a király és a fejedelmek
parancsának az ÚR beszéde szerint. |
Az északi királyság sohasem heverte ki
ezt a rettenetes csapást. Az erőtlen maradék formailag megmaradt államnak, de
hatalma már nem volt. Csak egy uralkodó – Hóseás – követte még Pékát. A
birodalmat nemsokára végleg elsöpörték. Isten azonban e szomorú és gyötrelmes
időben is megemlékezett irgalmáról, és utolsó lehetőséget adott a népnek
arra, hogy megtérjen bálványimádásából. Hóseás uralkodásának harmadik évében
az igaz Ezékiás király lépett trónra Júdában, és amilyen gyorsan csak
lehetett, fontos reformokat foganatosított a jeruzsálemi templomszolgálatban.
Intézkedett a húsvét megünnepléséről. Erre az ünnepségre nemcsak Júda és
Benjámin törzsét hívta meg – melyeknek Ezékiás volt a felkent királya –,
hanem az északi királyság minden törzsét is. Kihirdették „egész Izráelben
Beersebától fogva Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát
Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem
tartották meg, pedig meg van írva. {PK 287.3} Elmentek tehát a futárok a király és a
vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába” ezzel a sürgető
felhívással: „Izráel fiai! Térjetek meg az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel
Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekülnek Asszíria királyainak
a markából... ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet
az Úrnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt!
Szolgáljatok Isteneteknek, az Úrnak, akkor elfordul tőletek fölgerjedt
haragja. Mert ha megtértek az Úrhoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez
és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a
földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az Úr, nem fordul el
tőletek, ha megtértek” (2Krón 30:5–9). {PK 288.1} „A futárok városról városra jártak Efraim
és Manassé földjén egészen Zebulonig” az Ezékiás által küldött hírvivők, és
vitték az üzenetet. Izráelnek e meghívásban fel kellett volna ismernie a
bűnbánatra és Istenhez térésre szólítást. De a tíz törzs maradéka, amely az
egykor virágzó északi királyság területén lakott, a Júdából jövő királyi
hírnökökkel közömbösen, sőt megvetéssel bánt. „...kinevették és kigúnyolták
őket.” Azonban kevesen örömmel fogadták a hívást. „Csak néhány ember volt
Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát és elment Jeruzsálembe
...hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét” (2Krón 30:10–13). {PK
291.1} Mintegy két évvel később – Salmanaszár
uralkodása alatt – Samáriát körülzárta az asszír sereg. Az ostrom során –
amely ezután következett – tömegek pusztultak el nyomorultul éhségtől,
betegségtől és kard által. A város és a nemzet elesett, a tíz törzs elkeseredett
maradéka pedig fogságba került, és szétszóródott az asszír birodalom
tartományaiban. {PK 291.2} Az északi királyságot sújtó pusztulás a
menny közvetlen ítélete volt. Az asszírok csupán eszközök voltak, akiket
Isten felhasznált szándéka véghezvitelére. Ézsaiás útján, aki nem sokkal
Samária eleste előtt kezdett prófétálni, az Úr úgy utalt az asszír seregre,
mint „haragom botjá”-ra. „Kezében van dühömnek vesszeje” – mondta (Ézsa
10:5). {PK 291.3} Izráel fiai súlyosan „vétkeztek Istenük,
az Úr ellen... és gonosz dolgokat követtek el...” „De ők... megvetették
rendelkezéseit és szövetségét, amelyet őseikkel kötött, és intelmeit,
amelyekkel intette őket.” Ez azért történt, mert „elhagyták Istenüknek, az
Úrnak minden parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak: két
borjút. Asérá-szobrot is készítettek, és leborultak az ég minden serege
előtt, és szolgálták a Baalt” és semmiképpen nem voltak hajlandók megtérni.
Úgyhogy az Úr „sanyargatta és fosztogatók kezébe adta, végül pedig elvetette
őket színe elől” azokkal a jól érthető figyelmeztetésekkel összhangban,
amelyeket „szolgái a próféták által” küldött nekik. {PK 291.4} „Ezért került fogságba Izráel a maga
földjéről Asszíriába”, „mert nem hallgattak Istenüknek, az Úrnak a szavára,
áthágták szövetségét és mindazt, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt” (2Kir
17:7, 11, 14–16, 20–23; 18:12). {PK 292.1} Az Úrnak bölcs és irgalmas szándéka volt
a tíz törzset sújtó iszonyú büntetéssel. Úgy akarta megvalósítani azt, amit
atyáik földjén nem tudott már általuk elérni, hogy szétszórta őket a pogányok
között. Meg kellett valósulnia megváltási tervének, amely mindazoknak szólt,
akik elfogadták az emberiség Megváltója által kínált bocsánatot; és Izráel
megpróbálásával készített utat a föld népei előtt bemutatandó dicsőségének.
Nem volt mindenki megátalkodott azok között, akiket fogságba vittek. Voltak,
akik hűségesek maradtak Istenhez, és olyanok is, akik megalázták magukat
előtte. Isten azt akarta, hogy általuk, az „élő Isten fiai” (Hós 2:1) által,
az asszír birodalomban tömegek ismerjék meg jellemét és törvényének áldásait. |
