2026. november 10. KEDD - Lk 1:1-25, 57-79 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

2026. november 10. KEDD - Lk 1:1-25, 57-79 – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/31/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-29.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Lk 1:1-25, 57-79

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Kiáltó szó a pusztában

Lk 1:1-25, 57-79 1. Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek, 2. ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3. magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilusz, 4. azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál. 5. Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt. 6. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését. 7. De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak. 8. Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt, 9. a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be. 10. A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott. 11. Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva. 12. Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta. 13. De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni. 14. Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni, 15. mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. 16. Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17. és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé. 18. Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú. 19. Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20. De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mind ama napig, míg ezek meg nem lesznek. 21. A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22. És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt. 23. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24. E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta: 25. Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt. 57. Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58. És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele. 59. A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60. Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. 61. Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! – 62. és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63. Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak. 64. Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent. 65. A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre. 66. Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele. 67. Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált: 68. Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69. Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában, 70. ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva, 71. hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket, 72. hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73. arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk, 74. hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki 75. szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76. Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait, 77. és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által, 78. a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból, 79. hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!

A Messiás eljövetelét régóta váró, hűséges izraeliták közül támadt Krisztus előfutára. Zakariás, az idős pap és felesége, Erzsébet „mind a ketten igazak valának az Isten előtt” (Luk 1,6), csendes, szent életük a hit világosságát árasztotta a gonosz napok sötétjében. Ennek az istenfélő házaspárnak Isten fiúgyermeket ígért, aki „az Úr előtt jár, hogy az Ő útjait megkészítse” (Luk 1,76). {DA 97.1} Zakariás Júdea hegyvidékén lakott, de felment Jeruzsálembe, hogy egy hétig a templomban teljesítsen szolgálatot. Ilyen szolgálatot évente kétszer kívántak meg minden egyes csoport papjaitól. „Lőn pedig, hogy mikor rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.” (Luk 1,8–9) {DA 97.2} Az aranyoltár előtt állt a szentély szent helyén. A tömjénfelhő Izráel imáival együtt emelkedett fel Isten elé. Zakariás hirtelen tudatára ébredt, hogy Isten jelen van. Az Úr egyik angyala állt „a füstölőoltár jobbja felől” (Luk 1,11). Az angyal helyzete Isten jóakaratát fejezte ki, de Zakariás ezt nem vette észre. Sok éve imádkozott a Megváltó eljöveteléért, s most a menny elküldte követét, hogy bejelentse, ezek az imák meghallgatásra találtak. Isten irgalma túl nagynak tűnt Zakariásnak ahhoz, hogy elhiggye. Telve volt félelemmel és bűntudattal. {DA 97.3} De az angyal örömteli bizonyossággal köszöntötte: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén, mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel… És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez Őelőtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet. És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.” (Luk 1,13–18) {DA 98.1} Zakariás jól tudta, hogyan kapott Ábrahám idős korában gyermeket, mert hitte, hogy hűséges az, aki megígérte. De az idős pap az emberi gyengeségre gondolt. Elfelejtette, hogy amit Isten megígért, azt véghez is tudja vinni. Micsoda ellentét van e hitetlenség és a názáreti hajadon, Mária gyermeki hite között, aki így válaszolt az angyal csodálatos bejelentésére: „Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint!” (Luk 1,38) {DA 98.2} Zakariás fiának születése, miként Ábrahámé és Máriáé, nagy lelki igazságra tanít, olyan igazságra, amelyet lassan tanulunk meg, és készek vagyunk elfelejteni. Önmagunkban képtelenek vagyunk bármi jót tenni, de amit mi nem tudunk véghezvinni, azt az Isten hatalma elvégzi minden alázatos és hívő lélekben. Hit által adatott az ígéret gyermeke is. Hit által születik a lelki élet is, és hit által válunk képessé arra, hogy igaz tetteket vigyünk véghez. {DA 98.3} Zakariás kérdésére az angyal így felelt: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.”(Luk 1,19) Ötszáz évvel korábban Gábriel hozta Dániel tudomására azt a prófétikus korszakot, amely majd Krisztus eljöveteléig tart. Zakariás tudta, hogy e korszak vége közel van, és ennek ismerete indította arra, hogy a Messiás eljöveteléért imádkozzon. Most ugyanaz a követ jött el, aki által a prófécia adatott, hogy bejelentse beteljesedését. {DA 98.4} Az angyal kijelentése: „Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok” (Luk 1,19), azt mutatja, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dániel prófétának üzenetet hozott, azt mondta: „Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály (Krisztus) a ti Fejedelmetek.” (Dán 10,21) Az Üdvözítő ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: „Elküldvén azt az Ő angyala által, megjelenté az Ő szolgájának, Jánosnak.” (Jel 1,1) János apostolnak pedig az angyal kijelentette: „Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak.” (Jel 22,9) Csodálatos gondolat, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös emberek előtt, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik. {DA 99.1} Zakariás kételkedett az angyal szavaiban, ezért nem beszélhetett addig, míg azok be nem teljesedtek. „Ímé – mondta az angyal – megnémulsz… mind ama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejökben.” (Luk 1,20) Szolgálata alatt a pap feladata az volt, hogy imádkozzon a nyilvános és nemzeti bűnök bocsánatáért, és a Messiás eljöveteléért, de amikor Zakariás ezt megkísérelte, egy szót sem tudott kimondani. {DA 99.2} Kijött, hogy megáldja a népet, „csak integetett nékik, és néma maradt” (Luk 1,22). Sokáig vártak, azután félni kezdtek, hogy a papot Isten ítélete sújtotta. De amint kijött a szent helyről, arca Isten dicsőségétől ragyogott, és „eszökbe vevék, hogy látást látott a templomban” (Luk 1,22). Zakariás értésükre adta, hogy mit látott és hallott, és „mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza” (Luk 1,23). {DA 99.3} A megígért gyermek születése után az apa nyelve megeredt, „és szóla, áldván az Istent. És félelem szállott minden ő szomszédaikra, és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok. És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajon mi lesz e gyermekből?” (Luk 1,64–66) Mindez azért történt, hogy felhívják a figyelmet a Messiás eljövetelére, akinek útját Jánosnak kell készítenie. {DA 99.4} A Szentlélek megnyugodott Zakariáson, és ő e gyönyörű szavakkal jövendölt fia küldetéséről: {DA 100.1} „Te pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az Ő útjait megkészítsed; és az üdvösség ismeretére megtanítsad az Ő népét, a bűnöknek bocsánatában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!” (Luk 1,76–79)

 

2026. november 9. HÉTFŐ - … – JÉZUS ÉLETE – Küzdelmes napok

2026. november 9. HÉTFŐ - … – JÉZUS ÉLETE – Küzdelmes napok

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/30/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-28.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

A mai naphoz nem tartozik bibliai szakasz

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Küzdelmes napok

De neki minden kísértésre egyetlen válasza volt: „Meg van írva.” (Mát 4,4) Ritkán dorgálta meg fivérei helytelen tetteit, akkor is egy Istentől származó igét mondott nekik. Gyakran vádolták gyávasággal, amiért nem vesz részt velük valamilyen tiltott dologban, de válasza ez volt: „Meg van írva.” „ Az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.” (Jób 28,28) {DA 88.3} Néhányan keresték a társaságát, mert békében érezték magukat a jelenlétében, ám sokan elkerülték Őt, mert szeplőtelen élete megfeddte őket. Fiatal társai arra biztatták, hogy tegye azt, amit ők. Jézus derűs és kedves volt; szerettek a közelében lenni, és örömmel fogadták javaslatait, de türelmetlenek voltak lelkiismeretessége miatt, szűk látókörűnek és vaskalaposnak tartották. Jézus így válaszolt: „Meg van írva.” „ Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a Te beszédednek megtartása által? Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,9. 11) {DA 89.1} Gyakran megkérdezték tőle: Miért igyekszel annyira elkülönülni és különbözni tőlünk? Meg van írva, mondta: „Boldogok, akiknek útjok feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait, és teljes szívből keresik Őt. És nem cselekesznek hamisságot, az Ő útjaiban járnak.”(Zsolt 119,1–3) {DA 89.2} Azt kérdezték tőle, hogy miért nem vesz részt a názáreti fiatalok szórakozásaiban? Meg van írva, válaszolta. „Inkább gyönyörködöm a Te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. A Te határozataidról gondolkodom, és a Te ösvényedre nézek. Gyönyörködöm a Te rendeléseidben; a Te beszédedről nem feledkezem el.”(Zsolt 119,14–16) {DA 89.3} Jézus nem harcolt a jogaiért. Munkáját gyakran szükségtelenül megnehezítették, mert készséges volt és nem panaszkodott. Mégsem adta fel, és nem csüggedt. Felülemelkedett a nehézségeken, mintha Isten arcának világosságában lenne. Nem vágott vissza, amikor durván bántak vele. Türelmesen viselte a bántalmazást. {DA 89.4} Újra és újra megkérdezték tőle: Miért tűröd, hogy ilyen ellenségesen bánjanak veled még a testvéreid is? Meg van írva, mondta: „Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolataimat megőrizze a te elméd; mert napoknak hosszú voltát és sokesztendős életet, és békességet hoznak néked bőven. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára. Így nyersz kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt.” (Péld 3,1–4) {DA 89.5} Attól fogva, hogy Jézust a szülei megtalálták a templomban, fiuk rejtély volt számukra. Nem szállt vitába, viselkedése mégis állandó tanítás volt. Úgy tűnt, mintha elkülönülne, akkor voltak boldog órái, ha egyedül volt a természetben Istennel. Amikor csak tehette, munkahelyéről kiment a mezőkre, hogy a zöldellő völgyekben elmélkedjen, együtt lehessen Istennel a hegyoldalon, vagy az erdő fái között. A kora reggel gyakran csendes helyen találta, elmélkedve, az írásokat kutatva és imádkozva. E csendes órák után visszatért otthonába, hogy ismét feladatai után nézzen, és a türelmes munka példáját nyújtsa. {DA 89.6} Krisztus életét anyja iránti tisztelet és szeretet jellemezte. Mária a szíve mélyén hitte, hogy szent gyermeke született, a régen megígért Messiás, mégsem merte hitét megvallani. Élete Krisztus földi szenvedéseinek részese lett. A gyermek- és ifjúkori megpróbáltatásoknak szomorú tanúja volt. Ha melléállt abban, amit életvitelében helyesnek tartott, azzal ő is megpróbáló élethelyzetekbe került. Az otthoni érintkezéseket, a gyermekekről való szeretetteljes gondoskodást létfontosságúnak tartotta a jellemformálásban. József fiai és lányai tudták ezt, és az anya aggodalmára hivatkozva próbálták Jézus megnyilatkozásait saját mércéjükhöz igazítani. {DA 90.1} Mária gyakran panaszkodott Jézusra, és unszolta, hogy alkalmazkodjon a rabbik szokásaihoz. De Jézust nem lehetett lebeszélni arról, hogy Isten művét szemlélje, és azon fáradozzon, hogy enyhítsen az emberek, sőt még az állatok szenvedésein is. Amikor a papok és a tanítók Mária segítségét kérték Jézus irányításához, igen nehéz helyzetbe került, de béke költözött a szívébe, amikor Jézus megmutatta a tetteit igazoló szentírási igehelyeket. {DA 90.2} Mária időnként ingadozott Jézus és testvérei között, akik nem hitték el, hogy Ő az Isten küldötte, noha bizonyítékok sokasága mutatta isteni jellemét. Látta, amint áldozatot hoz másokért. Jelenléte tisztább légkört hozott az otthonba, és élete kovászként működött a környezetében. Ártatlanul és szeplőtelenül járt a meggondolatlan és durva emberek között, az igazságtalan vámszedők, a féktelen tékozlók, a tévúton járó samaritánusok, a pogány katonák, a darabos zsellérek és a tarka sokaság között. Itt is, ott is az együttérzés szavát hallatta, ha megfáradt embereket látott, noha maga is súlyos terhek hordozására kényszerült. Osztozott az emberek gondjaiban, elismételte nekik azokat a tanításokat, amelyeket a természetből tanult Isten szeretetéről, kedvességéről és jóságáról. {DA 90.3} Azt tanította mindenkinek, hogy vegyék észre, milyen értékes talentumokkal ajándékozta meg őket Isten, amelyek helyesen felhasználva örök gazdagságot biztosíthatnak. Minden hiábavalóságot kigyomlált az életéből, és saját példájával tanította, hogy az élet minden egyes pillanata örök következményeket hordoz, mint kincset becsben kell tartani, és szent célokra kell felhasználni. A Megváltó egyetlen emberi lény mellett sem ment el azzal, hogy értéktelen, hanem azon fáradozott, hogy minden léleknek megmentő orvosságot adjon. Bármilyen társaságba is került, az alkalomhoz és a körülményekhez illő tanítást nyújtott. Azon fáradozott, hogy reményt keltsen a legdurvább és a szinte teljesen érzéketlenné vált emberekben is, eléjük tárva annak bizonyosságát, hogy „szeplő és sömörgözés” nélkülivé válhatnak, s olyan jellemet fejleszthetnek, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy ők az Isten gyermekei. Gyakran találkozott olyanokkal, akik Sátán uralma alatt sodródtak, és nem volt erejük, hogy kitörjenek csapdájából. Az ilyen elcsüggedt, beteg, megkísértett és elbukott emberekhez Jézus a leggyengédebb együttérzéssel szólt, azt mondta, amire szükségük volt, és amit meg tudtak érteni. Olyanokkal is találkozott, akik közelharcot vívtak a lélek ellenségével. Ezeket az embereket kitartásra bátorította, és biztosította őket arról, hogy győzni fognak, mert Isten angyalai az oldalukon állnak, s győzelemre segítik őket. Azok, akiken így segített, meggyőződtek arról, hogy van itt valaki, akiben tökéletesen megbízhatnak. Nem árulja el titkaikat, amelyeket együtt érzően meghallgatott. {DA 91.1} Jézus a testet és a lelket egyaránt gyógyította. Érdeklődést tanúsított minden szenvedés iránt, amire csak felfigyelt, és minden egyes szenvedőnek enyhülést hozott, kedves szavai gyógyító balzsamként hatottak. Senki sem mondhatta, hogy csodát tett, de erő, a szeretet gyógyító ereje áradt belőle a betegekre és nyomorgókra. Ilyen szerényen munkálkodott az emberekért gyermekségétől fogva. Ezért hallgatták oly sokan örömmel, miután nyilvános szolgálata elkezdődött. {DA 92.1} Jézus mégis egyedül járt gyermek-, ifjú- és felnőttkorában is. Tisztaságában és hűséges voltában egyedül taposta a sajtót, az emberek közül senki sem volt vele. Az emberiség megváltásáért érzett felelősség hatalmas terhét hordozta. Tudta, hogy ha nem lesz határozott változás az emberiség elveiben és céljaiban, mindenki elvész. Ez volt lelkének terhe, és senki sem tudott igazán fogalmat alkotni arról a súlyról, amely Őrá nehezedett. Elszántan valósította meg élete célját, hogy az emberek világossága legyen.

 

2026. november 8. VASÁRNAP - … – JÉZUS ÉLETE – Küzdelmes napok

2026. november 8. VASÁRNAP - … – JÉZUS ÉLETE – Küzdelmes napok

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/29/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-27.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

A mai naphoz nem tartozik bibliai szakasz

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – Küzdelmes napok

A zsidó gyermeket kicsiny korától kezdve a rabbik elvárásai vették körül. Minden egyes cselekedetre merev szabályokat írtak elő, az élet legapróbb részletkérdéseiben is. A zsinagógák tanítói megszámlálhatatlan szabályra oktatták az ifjúságot, és elvárták, hogy mint hithű izraeliták, tartsák be azokat. Jézust azonban nem érdekelték ezek a dolgok, gyermekkorától függetlenítette magát a rabbinikus törvényektől. Gyakran tanulmányozta az ótestamentumi írásokat, és az „így szól az Úr” szavak sokszor hagyták el ajkát. {DA 84.1} Ahogy a nép állapota egyre jobban feltárult előtte, azt is észrevette, hogy a társadalom elvárásai és Isten követelményei ellentétben állnak egymással. Az emberek eltávolodtak Isten szavától, és saját elgondolásaikat, elméleteiket magasztalták. Hagyományos rítusaik értéktelenek voltak. Istentiszteletük ceremóniák puszta körforgása volt, és azokat a szent igazságokat, amelyeket tanítani kellett volna, a papok elrejtették a hívők elől. Jézus látta, hogy hit nélküli szolgálataikban nem találnak békét. Nem tudták, hogy a lélek szabadságát akkor nyerik el, ha igazságban szolgálják Istent. Jézus azért jött, hogy megtanítsa, mit jelent Istent imádni, és nem szentesíthette az emberi kívánalmak és az isteni előírások egyvelegét. Nem támadta a művelt tanítók előírásait vagy eljárásait, de amikor megrótták egyszerű szokásaiért, Isten szava igazolta életmódját. {DA 84.2} Jézus szelíden és alázatosan próbált örömet szerezni azoknak, akikkel kapcsolatba került. Mivel oly szelíd és szerény volt, az írástudók és a vének azt gondolták, hogy tanításukkal könnyen befolyásolhatják. Arra késztették, hogy fogadja el azokat a bölcs mondásokat és hagyományokat, melyeket a rabbi elődök jegyeztek le, de Jézus azt kérte, hogy mutassák meg azok tekintélyét a Szentírásban. Meghallgatott minden szót, amely Isten szájából származott, de nem engedelmeskedett emberi elgondolásoknak. Látszott, hogy Jézus elejétől végig ismeri az Írásokat, és valódi jelentésükben értelmezi azokat. A rabbik szégyellték, hogy egy gyermek oktatja őket. Azt állították, hogy az ő tisztük magyarázni az Írásokat, Jézus dolga pedig az, hogy elfogadja írásértelmezésüket. Méltatlankodtak azon, hogy szembehelyezkedik a véleményükkel. {DA 85.1} Tudták, hogy a Szentírás nem igazolja hagyományaikat. Rájöttek, hogy a lelki dolgok megértésében Jézus messze előttük jár. Mégis haragudtak, amiért nem engedelmeskedik parancsaiknak. Mivel nem tudták meggyőzni, felkeresték Józsefet és Máriát, és bepanaszolták engedetlen viselkedéséért. Így Krisztus dorgálásban és bírálatban részesült. {DA 85.2} Jézus kicsiny korától kezdve maga alakította jellemét, és még a szülei iránti tisztelet és szeretet sem tudta eltéríteni Őt az Isten szava iránti engedelmességtől. „Meg van írva” (Mát 4,4), ez volt az érve minden olyan tettére, amely eltért a családi szokásoktól. A rabbik befolyása azonban megkeserítette életét. Már ifjúkorában meg kellett tanulnia a hallgatás és a türelmes kitartás kemény leckéjét. {DA 86.1} Testvérei, ahogyan József fiait nevezték, a rabbik oldalára álltak. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a rabbik hagyományait úgy kell megtartani, mintha azok Isten kívánalmai volnának. Sőt, az emberi előírásokat többre értékelték Isten szavánál, és igen bosszantotta őket, hogy Jézus mennyire világosan átlátja a hamis és az igaz közötti különbséget. Az Isten törvénye iránti szigorú engedelmességét önfejűségként kárhoztatták. Meglepődtek a rabbiknak adott válaszaiban megnyilatkozó ismereten és bölcsességen. Tudták, hogy Jézust nem a bölcsek tanították, sőt be kellett látniuk, hogy inkább Jézus tanította a rabbikat. Elismerték, hogy tudása magasabb rendű, mint Izráel tanítóié. Azt viszont nem értették, hogy Ő hozzáfért a tudás olyan forrásához, amelyről nekik nem volt tudomásuk. {DA 86.2} Krisztus nem volt elzárkózó, és ez különösen sértette a farizeusokat, mert ebben a tekintetben is eltért merev szabályaiktól. A vallás birodalmát az elkülönülés magas falaival kerítették körül, mint amely túlságosan szent a mindennapi élethez képest. Ezeket a válaszfalakat Jézus ledöntötte. Az emberekkel való érintkezései során nem azt kérdezte: Mit hiszel? Milyen vallású vagy? Mindenkinek segített, akinek szüksége volt segítségre. Ahelyett, hogy egy remete cellájába zárkózott volna, komolyan munkálkodott az emberiségért, hogy megmutassa mennyei jellemét. Hangoztatta az elvet, hogy a Szentírás vallása nem a test sanyargatásából áll. Azt tanította, hogy a tiszta és szeplőtlen vallás nem csupán meghatározott időkre és különleges alkalmakra vonatkozik. Mindig és mindenütt szeretetteljes érdeklődést mutatott az emberek iránt, és a derűs kegyesség világossága ragyogta be. Mindez szemrehányás volt a farizeusok számára. Megmutatta, hogy a vallás nem önzésből áll, és hogy személyes érdekeikhez való beteges ragaszkodásuk igen távol van az igazi istenfélelemtől. Ez felszította ellenségeskedésüket Jézussal szemben, és megpróbálták rákényszeríteni, hogy alkalmazkodjék szabályaikhoz. {DA 86.3} Jézus azon munkálkodott, hogy minden szenvedésen könnyítsen, amit csak meglátott. Kevés pénzt tudott adni, de gyakran megtagadta magától a táplálékot, hogy segítsen azokon, akik még inkább szűkölködtek. Testvérei érezték, hogy befolyása messze felülmúlja az övékét. Egyikük sem volt olyan tapintatos, mint Jézus, és nem is vágytak arra, hogy olyanok legyenek. Amikor nyersen beszéltek a szegényekkel, a nehéz sorsúakkal, Jézus megkereste azokat az embereket, és bátorító szavakat mondott nekik. A nicsteleneknek adott egy pohár hideg vizet, és saját ételét csendesen a kezükbe tette. Azzal, hogy enyhített szenvedéseiken, a tanított igazságot irgalmas cselekedetekkel társította, és így véste be az emberek emlékezetébe. {DA 87.1} Mindez nem tetszett testvéreinek. Mivel idősebbek voltak Jézusnál, úgy érezték, hogy engedelmeskednie kellene parancsaiknak. Azzal vádolták, hogy felsőbbrendűnek gondolja magát, és korholták, hogy tanítói, a papok és a nép vezetői fölé emeli magát. Gyakran megfenyegették és megpróbálták megfélemlíteni, de Ő ment tovább, és az Írásokat tekintette iránytűjének. {DA 87.2} Jézus szerette fivéreit, és kiapadhatatlan kedvességgel fordult feléjük, de ők féltékenyek voltak rá, s a leghatározottabb rosszallásuknak és megvetésüknek adtak hangot. Nem tudták megérteni Jézus életmódját. Krisztus sorsában nagy ellentmondások mutatkoztak. Isten Fia volt, és mégis gyámoltalan kisgyermek. Világok teremtője, a Föld birtokosa volt, mégis szegénység kísérte élete minden lépését. Olyan méltósága és egyénisége volt, amely teljesen elütött a földi büszkeségtől, színleléstől; nem törekedett világi nagyságra, és a legalacsonyabb hellyel is elégedett volt. Ez bosszantotta bátyjait. Nem tudták megmagyarázni állandó derűjét a megpróbáltatások és igazságtalanságok közepette. Nem tudták, hogy értünk lett szegénnyé, hogy mi „az Ő szegénysége által” meggazdagodjunk (2Kor 8,9). Semmivel sem tudták jobban megérteni küldetésének titkát, mint a barátok Jób megaláztatását és szenvedését. {DA 87.3} Jézust félreértették testvérei, mert más volt, mint ők. Értékrendjük nem volt azonos. Azáltal, hogy emberekre tekintettek, elfordultak Istentől, ereje nem hatott életükre. A vallás külsőséges gyakorlata nem alakíthatta át a jellemet. Tizedet adtak a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagyták, „amik nehezebbek a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget” (Mát 23,23). Jézus példája állandóan ingerelte őket. Jézus egyetlen dolgot gyűlölt a világon: a bűnt. Nem volt képes leplezni fájdalmát, ha helytelen cselekedetet látott. A szertartásoskodók között, akiknek látszatszentsége elfedezte a bűn szeretetét, és egy olyan jellem között, akinek Isten buzgó dicsőítése mindig a legfontosabb volt, szembetűnő volt a különbség. Mivel Jézus élete kárhoztatta a gonoszt, otthon is és máshol is szembehelyezkedtek vele. Önzetlenségét és becsületességét gúnyos mosollyal fogadták, türelmességét és kedvességét gyávaságnak minősítették. {DA 88.1} Nincs az emberi sors sok-sok keserűsége között olyan, amit Krisztus ne tapasztalt volna meg. Voltak, akik megvetéssel illették születése miatt, már gyermekkorában is találkoznia kellett gúnyos pillantásokkal és gonosz pletykálkodásokkal. Ha türelmetlen szóval vagy tekintettel válaszol, ha akár csak egyetlen helytelen cselekedetet is megenged magának testvéreivel szemben, nem lehetett volna tökéletes példánk. Akkor nem valósíthatta volna meg megváltásunk tervét. Ha egyetlen mentséget is talál a bűnre, akkor Sátán diadalmaskodik, a világ pedig elvész. Ezért igyekezett a kísértő olyan nehézzé tenni Jézus életét, amennyire csak lehetséges, hogy bűnbe vihesse Őt.

 

2026. november 7. SZOMBAT - Lk 2:45-52 – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

2026. november 7. SZOMBAT - Lk 2:45-52 – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

A remény itt kezdődik:

 

– JÉZUS

Az Újszövetség evangéliumi szakaszait olvassuk közösen, párhuzamosan az egyik legszebb Jézusról szóló könyvvel, a Jézus életével.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/28/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-26.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

 

Lk 2:45-52

Ellen White idézetek – JÉZUS ÉLETE – A húsvéti látogatás

Lk 2:45-52 45. Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék. 46. Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve. 47. Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein. 48. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged. 49. Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom? 50. De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott. 51. Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket. 52. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.

Visszatértek Jeruzsálembe, folytatták a keresést. A következő napon, amint a hívők közé vegyültek a templomban, ismerős hangra lettek figyelmesek. Nem tévedhettek, egyetlen hang sem hasonlított Jézus komoly és ünnepélyes hangjához, amely mégis dallamosan csengett. {DA 81.1} A rabbik iskolájában találtak Jézusra. Örömük ellenére sem tudták elfelejteni bánatukat és aggodalmukat. Amikor ismét velük volt, anyja hangjába neheztelés vegyült: „Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.”(Luk 2,48) {DA 81.2} „Mi dolog, hogy engem kerestetek? – felelte Jézus. – Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?” (Luk 2,49) Mivel úgy látszott, hogy nem értik szavait, felfelé mutatott. Arcán világosság ragyogott, amelyen elcsodálkoztak. Isteni mivolta átvillant emberi természetén. Amikor megtalálták a templomban, hallották, milyen beszélgetést folytat a rabbikkal, s elámultak kérdésein és válaszain. Szavai olyan gondolatokat indítottak el, amelyeket sohasem feledhettek. {DA 81.3} Hozzájuk intézett kérdésében is tanulság rejlik. „Nem tudjátok-é , hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai?” Jézus azzal a munkával volt elfoglalva, amelynek elvégzéséért jött a világra, József és Mária viszont elhanyagolták munkájukat. Isten megtisztelte őket azzal, hogy rájuk bízta Fiát. Szent angyalok irányították Józsefet, hogy megvédje Jézus életét. De egy teljes napra szem elől tévesztették Őt, akiről egy pillanatra sem feledkezhettek volna meg, s amikor aggodalmuk eloszlott, nem magukat hibáztatták, hanem Jézust. {DA 81.4} Jézus szülei számára természetes volt, hogy úgy tekintettek rá, mint saját gyermekükre. Nap mint nap velük volt, élete is sok szempontból olyan volt, mint a többi gyermeké, és nehéz volt megérteniük, hogy Ő az Isten Fia. Abban a veszélyben forogtak, hogy nem értékelik azt az áldást, hogy a világ Megváltójának jelenlétében lehetnek. A tőle való elszakadás miatt érzett bánat és a szelíd feddés, amely szavaiban rejlett, arra szolgált, hogy mélyen átérezzék megbízatásuk szentségét. {DA 81.5} Anyjának adott válaszában Jézus először mutatta ki, hogy megértette Istennel való kapcsolatát. Születése előtt az angyal azt mondta Máriának: „Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét; és uralkodik a Jákób házán mindörökké.” (Luk 1,32–33) Mária mélyen elgondolkodott ezeken a szavakon, és bár hitte, hogy gyermeke Izráel Messiása, nem értette meg küldetését. Most sem értette szavait, de látta, hogy nem ismeri el Józseffel való vérrokonságát, és kijelenti istenfiúságát. {DA 81.6} Jézus nem tagadta meg a földi szüleivel való kapcsolatát. Velük tért haza Jeruzsálemből, és segített nekik fáradságos munkájukban. Szívébe rejtette küldetése titkát, és engedelmesen várt a megjelölt időre, amikor munkáját elkezdheti. Miután felismerte, hogy Ő Isten Fia, még tizennyolc évig názáreti otthonában élt, és teljesítette kötelességét mint fiú, testvér, barát és polgár. {DA 82.1} Amint a templomban feltárult Jézus előtt küldetése, visszariadt a sokaságtól. Arra vágyott, hogy Jeruzsálemből visszatérjen a csendességbe azokkal, akik ismerték élete titkát. A húsvéti szolgálat által Isten el akarta vonni népét a világi gondoktól, és emlékeztetni akarta őket Egyiptomból való csodálatos szabadulásukra, ezáltal szerette volna megláttatni velük a bűntől való szabadulás ígéretét. Amint a levágott bárány vére megmentette Izráel otthonait, úgy védelmezi meg életüket Jézus Krisztus vére is, de Krisztus által csak úgy menekülhetnek meg, ha élete hit által a saját életükké válik. A jelképes szolgálatnak csak akkor van értelme, ha a hívőket Krisztushoz mint személyes Megváltójukhoz irányítja. Isten vágya az volt, hogy Krisztus küldetésének imádságos tanulmányozásához és az arról való elmélkedéshez vezesse őket. Ám amint a tömegek elhagyták Jeruzsálemet, az utazás izgalma és a társas érintkezés elvonta figyelmüket, és a szolgálatot, amelynek tanúi voltak, elfelejtették. Az Üdvözítőt nem vonzotta társaságuk. {DA 82.2} Minthogy József és Mária Jézussal egyedül tért vissza Jeruzsálemből, Jézus azt remélte, hogy gondolataikat a szenvedő Üdvözítőről szóló jövendölésekre irányíthatja. Arra törekedett, hogy enyhítsen anyja majdani fájdalmán, amikor a golgotai kereszt alatt áll majd. Máriára gondolt, akinek látnia kell majd végső haláltusáját, és Jézus szerette volna megértetni vele küldetését, hogy megerősödhessen, és el tudja viselni, amikor a kard átjárja lelkét. Amiképpen Jézus elszakadt Máriától, ő pedig három napig bánkódva kereste, úgy lesz akkor is, feláldozzák majd Őt a világ bűneiért, ismét elvész anyja számára három napra. És amint majd kijön a sírboltból, Mária szomorúsága ismét örömre fordul. De mennyivel könnyebben tudta volna elviselni a fia halála miatti kínt, ha megértette volna az Írásokat, amelyekre Jézus megpróbálta felhívni a figyelmét! {DA 82.3} Ha József és Mária elmélkedéssel és imában Istennél időztek volna, felismerik megbízatásuk szentséges voltát, és nem veszítik szem elől Jézust. Egyetlen nap hanyagsága miatt elvesztették az Üdvözítőt, és háromnapi aggódó keresés után találták meg. Így van ez a mi esetünkben is: komolytalan beszélgetéssel, gonosz szavakkal vagy az imádság elhanyagolásával egy nap alatt elveszíthetjük az Üdvözítő jelenlétét, és soknapi szomorú kutatásba kerülhet, hogy megtaláljuk Őt, s visszanyerjük elveszített békességünket. {DA 83.1} Amikor társaságban vagyunk, vigyázzunk, nehogy elfelejtsük Jézust, és továbbhaladjunk anélkül, hogy tudatára ébrednénk: nincs velünk. Amikor úgy belemerülünk a világi dolgokba, hogy egyáltalán nem gondolunk arra, akiben az örök élet reménysége összpontosul, elszakadunk Jézustól és a mennyei angyaloktól. Ezek a szent lények nem tudnak megmaradni ott, ahol az Üdvözítő jelenléte nemkívánatos, és hiányát észre sem veszik. Emiatt tapasztalható oly gyakran a csüggedés Krisztus állítólagos követői között. {DA 83.2} Sokan járnak vallásos együttlétekre, Isten szava felüdíti és megvigasztalja őket, de az elmélkedés és imádság vigyázatlan mellőzése miatt elvesztik az áldást, s még elhagyatottabbnak érzik magukat, mint annak előtte. Gyakran érzik úgy, hogy Isten alig törődik velük. Nem veszik észre, hogy ők a hibásak. Azáltal, hogy elszakadnak Jézustól, kirekesztik jelenlétének világosságát is. {DA 83.3} Jól tennénk, ha mindennap egy órát töltenénk azzal, hogy Jézus életéről elmélkedünk. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, főként a legvégsőket! Ha így időzünk értünk hozott nagy áldozatánál, egyre jobban bízunk majd Üdvözítőnkben, szeretetünk elmélyül, és Lelke egyre mélyebben hat át bennünket. Ha üdvözülni akarunk, meg kell tanulnunk a kereszt lábánál a bűnbánat és az alázat leckéjét. {DA 83.4} Egymással érintkezve áldássá lehetünk egymás számára. Ha Krisztuséi vagyunk, gondolataink nála időznek majd. Szeretünk róla beszélgetni, és amikor szeretetéről szólunk egymásnak, az isteni befolyás meglágyítja szívünket. Amint jellemének szépségét szemléljük, „ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre”(2Kor 3,18).