2026. október 20. KEDD – Jézushoz vezető út – Életünk és munkánk

2026. október 20. KEDD – Jézushoz vezető út – Életünk és munkánk

Egy Hang – Egy Személy

 

– JÉZUS

 

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/10/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-9.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Életünk és munkánk

Isten az élet, a világosság és az öröm forrása az egész világmindenség számára. Ahogyan a világosság sugarai előtörnek a Napból, ahogy a patakok felbuzognak az élő forrásból, úgy áradnak ki az áldások Isten lényéből minden teremtményére. És ahol Isten élete van jelen emberek szívében, ott hasonlóképpen kiárad a szeretet és az áldás folyama másokra is. {SC 77.1}

Üdvözítőnk számára öröm volt az elesettek fölemeléséért és megváltásáért tevékenykedni, ezért a saját élete sem volt drága Őnéki, hanem elszenvedte a keresztet, nem törődve a gyalázattal (Zsid. 12:2). Az angyalok is szüntelenül mások boldogságáért fáradoznak, ez az örömük. Önző emberek megalázó feladatnak tekintenék, hogy olyanoknak szolgáljanak, akik elesettek, nyomorultak, minden tekintetben gyengébb jelleműek és alacsonyabb rangúak, mint ők. A bűntelen angyalok szolgálata azonban éppen ebben áll. Az egész mennyet ugyanaz a szellem hatja át, ami Krisztus önfeláldozó szeretetében is megnyilatkozik, ebben rejlik a menny boldogsága. Ez a lelkület uralja Krisztus követőit is, ezért ők is ugyanazt a munkát végzik, amit Krisztus és az angyalok. {SC 77.2}

Ha Krisztus szeretete költözik egy ember szívébe, akkor ezt éppúgy nem lehet elrejteni, mint ahogy a szétáradó édes illatot sem lehet visszatartani vagy eltitkolni. Megszentelő befolyást áraszt e szeretet mindazokra, akik csak kapcsolatba kerülnek vele. Ha Krisztus lelkülete egy emberi szívbe plántáltatik, akkor olyan lesz, mint a forrás a pusztában, amely mentében mindent felfrissít. Még a halálra szántakban is felébreszti a vágyat, hogy igyanak az élet vizéből. {SC 77.3}

A Jézus iránti szeretet abban a vágyban jut kifejezésre, hogy mi is dolgozni akarunk az emberiség javáért, felemelkedéséért úgy, ahogy Ő dolgozott. Szeretetet, tapintatos törődést és együttérzést tanúsítunk majd mennyei Atyánk mindazon teremtményei iránt, akikre az ő gondviselése kiterjed. {SC 77.4}

A Megváltó földi élete nem a kényelemszeretetnek és az én-szolgálatnak szentelt élet volt, hanem olyan élet, amelyet betöltött az elveszett emberiség megmentéséért való szüntelen küzdelem, az ennek érdekében való komoly, fáradhatatlan erőfeszítés. Jézus mindenkor az önmegtagadás ösvényét járta, a betlehemi jászoltól egészen a Golgota keresztjéig. Nem húzódozott a sok vesződséggel járó terhes feladatoktól, a fáradságos utazásoktól, a kimerítő gondtól és munkától. Így vallott erről: "Az Emberfia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért." (Mt. 20:28) Ez volt életének nagy célja. Minden egyéb másodlagos és alárendelt jelentőségű volt ehhez képest. Jézusnak az volt az élete és itala, hogy Isten akaratát cselekedje, hogy az ő munkáját elvégezze (Jn. 4:34; 17:4). Az "én" és az önérdek nem kapott helyet szolgálatában. {SC 78.1}

Akik Krisztus kegyelmének részeseivé válnak, szintén készek lesznek bármilyen áldozatra annak érdekében, hogy más emberekkel is megoszthassák a mennyei ajándékot, hiszen őértük Krisztus ugyanúgy meghalt. Mindent megtesznek, amit csak tehetnek azért, hogy jobbá tegyék a világot, alkalmasabbá arra, hogy emberek éljenek benne. Ez a gondolkodásmód és lelkület jellemző az igazán megtért lelkekre. Alighogy Krisztushoz talál egy ember, máris felébred szívében a vágy, hogy másokkal is tudassa, milyen barátra talált Megváltójában, mert a megmentő és megszentelő igazságot nem tarthatja meg magának. Ha Krisztus igazságába öltözünk és szívünk megtelik az ő bennünk lakozó Lelkének örömével, akkor nem tudjuk magunkban tartani azt a békességet, amit nyertünk. Ha megízleltük és megláttuk, hogy jó az Úr, mondanivalónk lesz mások számára is. Fülöphöz hasonlóan, amint megtaláltuk az Üdvözítőt, máris hívunk másokat is, hogy jöjjenek és ismerjék meg Őt. Arra fogunk törekedni, hogy bemutassuk nekik Jézus csodálatos lényét és az eljövendő világ láthatatlan valóságait. Mély vágyat érzünk, hogy mi is azt az utat kövessük, amelyen Jézus járt. Sóvárgunk arra, hogy a körülöttünk élők is szemléljék "Isten Bárányát, aki elveszi a világ bűneit" (Jn. 1:29). {SC 78.2}

Az az igyekezet, hogy áldást közvetítsünk másoknak, áldásként fog visszahatni ránk. Ez volt Isten szándéka azzal, hogy részt adott nekünk a megváltási terv megvalósításában. Azt a kiváltságot ajándékozta embereknek, hogy az isteni természet részeseivé legyenek, ezt követően pedig áldást árasszanak embertársaikra. Ez a legnagyobb megtiszteltetés és a legnagyobb öröm, amit csak adományozhatott az embereknek. Akik ily módon az isteni szeretet munkájának részeseivé válnak, a lehető legközelebb jutnak Teremtőjükhöz. {SC 79.1}

Isten mennyei angyalokra is rábízhatta volna az evangélium üzenetét és a vele kapcsolatos szeretetszolgálatot. Más közvetítőeszközöket is alkalmazhatott volna tervei megvalósítása érdekében. Végtelen szeretetében azonban minket, embereket választott ki arra, hogy munkatársaivá - valamint az Atya és az angyalok munkatársaivá - legyünk. Azért tette ezt, hogy annak az áldásnak, örömnek és lelki növekedésnek a részeseivé tegyen minket, ami ebből az önzetlen szolgálatból származik. {SC 79.2}

A Krisztus szenvedéseiben való részesedés kapcsol össze bennünket igazán Krisztussal. Megerősíti szívünkben a nagylelkűséget, és szorosabb szövetségbe von minket a világ Megváltójával, aki "gazdag lévén szegénnyé lett érettünk, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk" (II. Kor. 8:9). Csakis akkor lesz áldás számunkra az élet, ha betöltjük azt a rendeltetést, amelyre eredetileg teremtettünk. {SC 79.3}

Ha elindulsz, hogy végezd azt a munkát, amit Krisztus jelölt ki tanítványai számára, ha lelkeket nyersz meg az Ő számára, akkor érzed majd, hogy mélyebb tapasztalatra és nagyobb ismeretre van szükséged Isten dolgaiban. Ennek következtében éhezed és szomjúhozod az igaz életet. Küzdeni fogsz imában Istennel, hited megerősödik, lelked iszik az üdvösség forrásából, és felüdül. Ha ellenállással találkozol és próbákba kerülsz, akkor még inkább a Bibliához menekülsz és az imádsághoz folyamodsz. Növekedsz a kegyelemben és Krisztus megismerésében, gazdag tapasztalatokat szerzel majd. {SC 80.1}

A másokért való önzetlen szolgálat szelleme elmélyülést, állhatatosságot és szívélyességet fejleszt ki jellemünkben, békével, boldogsággal ajándékoz meg minket. Törekvéseink megnemesednek. Nem marad hely a restségnek és az önzésnek. Akik ily módon gyakorolják a keresztény erényeket, azok mindinkább növekednek, mind erősebbek, alkalmasabbak lesznek Isten munkájának végzésére. Világos lelki ítélőképesség, növekvő hit jellemzi őket, imádságaik pedig egyre hatékonyabbak. Isten Lelke vezérli belső emberüket, az isteni kegyelem érintése szent összhangot teremt lelkükben Isten akaratával. Azok munkálják a leghatékonyabban saját üdvösségüket, akik odaszentelik magukat a másokért való önzetlen fáradozásra. {SC 80.2}

Azon az egy úton lehetséges csak számunkra a kegyelemben való növekedés, ha önérdek nélkül végezzük a munkát, amit Krisztus kijelölt számunkra, ha teljes igyekezetünkkel, képességünk végső határáig azon vagyunk, hogy segítségül legyünk és áldásul szolgáljunk azoknak, akiknek szükségük van a segítségre, amit mi nyújthatunk nekik. Gyakorlás által növekszik az erőnk, amiképpen a fizikai életben is a mozgás az élet feltétele. Akik úgy akarják fenntartani a keresztény életet, hogy csupán elfogadják a kegyelmi eszközök által nyert áldásokat, de semmit sem cselekszenek Krisztusért, azokhoz az emberekhez hasonlítanak, akik pusztán csak evés által - munka nélkül - akarnak élni. A lelki életben ugyanúgy betegséget és halált eredményez az ilyen élet, mint a természet világában. Aki nem mozgatja meg az izmait, az csakhamar egyáltalán nem tudja használni őket és teljesen elerőtlenedik. Hasonlóképpen, ha egy keresztény nem használja Isten adta erőit, akkor nemcsak hogy nem növekszik Krisztusban, de a már meglévő erejét is elveszíti. {SC 80.3}

Krisztus egyháza Isten elrendelt eszköze emberek üdvösségének munkálására. Az a megbízatása, hogy eljuttassa az evangélium örömhírét az egész világra. Ez a kötelezettség az összes keresztény vállán nyugszik. Mindenkinek a maga képességei és alkalmai mértéke szerint kell teljesítenie az Üdvözítőtől kapott megbízatást. A Krisztus szeretetéről nyert kinyilatkoztatás mindazon emberek adósaivá tesz minket, akik még nem ismerik őt. Isten világosságot adott nékünk, de nem azért, hogy csupán magunk élvezzük, hanem azért, hogy másokra árasszuk. {SC 81.1}

Ha Krisztus követői tudatában lennének kötelességeiknek, akkor ezrek hirdetnék az evangéliumot azokon a pogány területeken, ahol most csak egyvalaki végzi a munkát. Azok pedig, akik személyesen nem tudnak részt venni ebben a szolgálatban, anyagi eszközeikkel, együttérzésükkel és imáikkal támogatnák ezt a munkát. A keresztény országokban is sokkal komolyabban folyna a lelkekért végzett szolgálat. {SC 81.2}

Nem kell pogány országokba mennünk, sőt még csak a szűkebb hazánkat sem kell elhagynunk - ha kötelességünk odaköt - ahhoz, hogy Krisztusért dolgozzunk. Tennivalót találhatunk a családi körben, a gyülekezetben, ismerőseink között, és azok körében is, akikkel a mindennapi élet ügyes-bajos dolgai vagy üzleti ügyei hoznak össze minket. {SC 81.3}

Az Üdvözítő, földi élete nagyobb részében, a názáreti ácsműhelyben dolgozott. A munkásemberek türelmes, fáradságos munkáját végezte. Szolgáló angyalok vették körül az élet Urát, amint nap mint nap ismeretlenül, rangrejtve járt-kelt a földművelők és a kézművesek között, hétköznapi munkáját végezve. Éppoly hűségesen teljesítette küldetését, miközben a maga mesterségét űzte, mint amikor betegeket gyógyított, vagy a galileai tó vihar korbácsolta hullámain járt. Ugyanígy járhatunk és dolgozhatunk együtt Krisztussal mi is, még ha a legalantasabb munkát végezzük is, a legalacsonyabb beosztásban. {SC 81.4}

Az apostol így tanít erre: "Ki-ki, amiben elhívatott, abban maradjon meg Isten előtt." (I. Kor. 7:24) Az üzletember vezetheti úgy a maga üzleti vállalkozását, hogy feddhetetlen becsületességével Mesterét dicsőítse. Az iparos a maga szorgalmával és pontos munkavégzésével azt a valakit képviselheti, aki egykor Galilea dombjai között, alacsony sorban, hűséggel végezte küzdelmes, mindennapi munkáját. Mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, munkálkodhat másokért oly módon, hogy az emberek - látva az ő jó cselekedeteit - dicsőítsék Teremtőjüket és Megváltójukat. {SC 82.1}

Sokan azzal mentik fel magukat Krisztus szolgálata alól, hogy mások nagyobb tehetséggel, jobb képességekkel rendelkeznek. Az az általános felfogás, hogy csak azoktól kívánja Isten, hogy képességeiket az ő szolgálatára szenteljék, akiknek különleges adottságuk van erre. Sokan úgy értelmezik, hogy az embereknek csak egy bizonyos megkülönböztetett rétege kapott talentumokat, mások pedig kizárattak ebből, ennélfogva nincs elhívásuk arra, hogy osztozzanak a munka terhében és jutalmában. Krisztus azonban nem ezt tanítja a talentumokról szóló példázatában. A példázat szerint a ház ura - amikor előszólította szolgáit - mindegyiküknek kiszabta a maga munkáját. {SC 82.2}

Ha a szeretet lelkülete hat át bennünket, akkor az élet legszerényebb kötelességeit is úgy végezhetjük, mint akik az "Úrnak tesszük" ezt (Kol. 3:23). Ha Krisztus szeretete lakozik szívünkben, akkor ez feltétlenül megnyilatkozik mindennapi életünkben. "Krisztus jó illata" vesz majd körül minket, befolyásunk felemelő és áldást közvetítő lesz (II. Kor. 2:15). {SC 82.3}

Nem kell nagyobb alkalmakra várnod vagy rendkívüli képességeket remélned, mielőtt elindulnál, hogy Istenért dolgozz. Nem kell azzal foglalkoznod, hogy mit gondol rólad a világ. Ha mindennapi életed hited tisztaságáról és őszinteségéről tanúskodik, és akik körülötted vannak, meggyőződnek arról: szíved vágya, hogy a javukra legyél - akkor erőfeszítéseid nem lesznek hiábavalóak. {SC 83.1}

Jézus legalázatosabb és legszegényebb tanítványai is áldására lehetnek másoknak. Talán nincsenek tudatában annak, hogy valami figyelemreméltó jót cselekedtek, önkéntelen befolyásuk azonban az áldások özönének kiáradásához szolgálhat kiindulásul. E jó befolyás folyton szélesbül és mélyül majd, s áldásos eredményeit nem lehet felmérni a végső jutalmazás napjáig. Egyáltalán nem érzik vagy tudják, hogy valami nagy dolgot cselekedtek. Mégsem kell aggódniuk szolgálatuk eredményessége miatt. Az az ő dolguk, hogy tovább végezzék - csendben és hűséggel - azt a munkát, amit Isten gondviselése kijelölt számukra. Lényük mindjobban átformálódik Krisztus hasonlatosságára. Isten munkatársai lesznek ebben az életben, és felkészülnek ezáltal egy magasabb szolgálatra az eljövendő életben, amely felhőtlen, teljes örömet jelent majd számukra.

2026. október 19. HÉTFŐ – Jézushoz vezető út – Növekedés Krisztusban

2026. október 19. HÉTFŐ – Jézushoz vezető út – Növekedés Krisztusban

Egy Hang – Egy Személy -

JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/9/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-8.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Növekedés Krisztusban

A Biblia születésnek nevezi szívünknek azt a megváltozását, amely által Isten gyermekeivé válunk. Más hasonlat szerint olyan ez, mint amikor a gazda által elvetett jó mag kicsírázik. Újszülött csecsemőkhöz is hasonlítja a Szentírás azokat, akik újonnan térnek meg Krisztushoz, akiknek érett emberré kell még felnövekedniük a Krisztus Jézusban (I. Pt. 2:2; Ef. 4:13, 15), avagy gyümölcsöt kell teremniük, mint a jó magból kifejlődő növénynek. Amint Ésaiás próféta írja: „igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántálásának, az Ő dicsőségére” (Ésa. 61:3). Arra szolgálnak ezek a mindennapi életből vett szemléltetések, hogy jobban megértessék velünk a lelki élet titokzatos igazságait. {SC 67.1}

Az ember összes bölcsessége és ügyessége is kevés ahhoz, hogy életet leheljen akár csak a legkisebb tárgyba is, amit a természetben találhatunk. A növények és az állatok is csupán azáltal az élet által létezhetnek, amelyben Isten részesítette őket. Ugyanígy csakis az Istentől származó élet által születhet lelki élet emberek szívében. Krisztus azért jött e földre, hogy életet adjon nékünk, és senki sem lehet részesévé ennek az életnek másképpen, csak úgy, hogy „felülről születik” (Jn. 3:3). (MEGJEGYZÉS: Az itt található görög kifejezés egyaránt fordítható újjászületésnek és felülről születésnek.) {SC 67.2}

A növekedésnek ugyanaz a törvénye, mint a születésnek. Isten által lesz a bimbóból virág és a virágból gyümölcs. Az Ő hatalma által lesz a magból „először fű, azután kalász, azután teljes búza a kalászban” (Mk. 4:28). Hóseás próféta hasonlata szerint Izráel „virágozni fog, mint a liliom”, „megélednek, mint a búzamag és virágoznak, mint a szőlőtő” (Hós. 14:6–8). Jézus a mezők liliomaihoz küld minket, biztat, hogy „tekintsük meg, mimódon növekednek” (Lk. 12:27). A növények és a virágok nem a tulajdon fáradozásuk, aggodalmaskodásuk vagy erőfeszítésük eredményeként növekednek, hanem azáltal, hogy elfogadják azt, amiről Isten gondoskodott számukra, hogy életüket szolgálja. A gyermek sem növesztheti nagyobbra a termetét, sem aggodalmaskodással, sem semmilyen erőfeszítéssel. Ugyanígy nem biztosíthatod magadnak – sem aggodalmaskodással, sem a saját erőfeszítéseiddel – a lelki növekedést. A növények is, a gyermekek is azáltal növekednek, hogy magukba fogadják a környezetükből mindazt, ami az életüket szolgálja: a levegőt, a napfényt és a táplálékot. Amit a természet ajándékai jelentenek növénynek, állatnak, embernek, ugyanazt jelenti Krisztus azoknak, akik bíznak benne. Örök világosság Ő, „Nap és pajzs” az övéi számára (Ésa. 60:19; Zsolt. 84:12). Az ígéret úgy szól, hogy olyan lesz Ő Izráelnek „mint a harmat”, „úgy jön le hozzánk, mint az eső és a zápor a rétre” (Hós. 14:6; Zsolt. 72:6). Ő az „élő víz” és az Isten adta „kenyér… amely a mennyből száll alá és életet ad a világnak” (Jn. 4:10; 6:33). {SC 67.3}

Fia odaáldozásának tökéletes ajándéka által Isten kegyelmi légkörrel vette körül az egész világot, amely éppolyan valóságos, mint a Földünket körülvevő levegőréteg. Akik ezt az életadó levegőt lélegzik be – a saját szabad választásuk alapján –, azok mind élni fognak és érett emberré növekednek fel a Krisztus Jézusban. {SC 68.1}

Ahogy a virág a Nap felé fordul, hogy a fénysugarak hatására tökéletesen széppé és arányossá fejlődjék, úgy kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulnunk, hogy ránk ragyogjon a mennyei világosság, és ezáltal jellemünk kifejlődjék, átformálódjék Krisztus hasonlatosságára. {SC 68.2}

Ugyanezt tanítja Jézus az alábbi kijelentése által is: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem csak ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, csak ha énbennem maradtok… mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn. 15:4–5) A szent élet tekintetében éppúgy Krisztustól függünk, mint ahogy a szőlővessző növekedése és gyümölcstermése függ a szőlőtőkétől. Őnélküle nincs lelki élet. Nem tudunk ellenállni a kísértéseknek, nem tudunk növekedni a kegyelemben és a szentségben. Benne maradva viszont virágozhatunk. Aki belőle nyer életet, nem lesz meddő vagy gyümölcstelen ág. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. {SC 68.3}

Sokakban az az elképzelés él, hogy a munka egy részét nekik kell elvégezniük. Krisztusba vetették bizalmukat a bűnbocsánatot illetően, ezt követően azonban már a saját erőfeszítéseikkel igyekeznek igaz életet élni. Ezek az erőfeszítések azonban szükségszerűen kudarcra vannak ítélve. Jézus világosan kijelentette: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn. 15:5) A kegyelemben való növekedésünk, az örömünk, a használhatóságunk – mindez a Krisztussal való egységünktől függ. Vele való, naponként és óránként megvalósuló közösségünk által, a benne maradás által kell növekednünk a kegyelemben. Jézus nem csupán szerzője vagy kezdeményezője a hitünknek, hanem ő a bevégzője is. Ő az első és az utolsó mindenben. Nemcsak keresztény életünk kezdeténél és végénél akar velünk lenni, hanem életutunk minden lépésénél. Dávid vallomása így hangzik: „Az Úrra néztem szüntelen, mert jobbkezem felől van, ezért meg nem rendülök.” (Zsolt. 16:8) {SC 69.1}

Felteheted a kérdést: De hogyan maradhatok Krisztusban? Ugyanúgy, ahogy Őt először elfogadtad. „Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne.” (Kol. 2:6) „Az igaz ember hitből él.” (Zsid. 10:38) Odaszántad magad Istennek, hogy teljesen az övé légy, hogy szolgáljad őt, hogy engedelmeskedj néki. Elfogadtad Krisztust megváltódnak. Te magad nem tudtad elrendezni bűneidet Isten ítélőszéke előtt, szívedet sem tudtad megváltoztatni, de átadtad magad Istennek, és hiszed, hogy Isten mindezt megcselekedte érted – Krisztus érdemeiért. Hit által lettél Krisztusé, és hit által kell növekedned is Őbenne. Hit által kell adnod és elfogadnod. Mindent oda kell adnod: szívet, akaratot, szolgálatot. Szánd oda magadat néki, határozd el, hogy minden kívánalmának engedelmeskedni fogsz. Hasonlóképpen kell mindent venned: Krisztust, aki minden áldás teljessége. A szívedbe kell fogadnod Őt, hogy benned lakozzék, erőd, igazságod és örökkévaló segítőd legyen – erőt adjon néked az engedelmességhez. {SC 69.2}

Szenteld oda magad Istennek reggelenként! Mindig ez legyen a legelső dolgod. Így szólj Istenhez imádságodban: „Vonj magadhoz engem, Uram, úgy, mint aki egészen a tiéd! Összes tervemet lábadhoz teszem. Használj fel engem a mai napon szolgálatodra. Lakozzál bennem, kérlek, hogy minden munkámat tebenned végezzem!” Naponkénti feladatunk legyen ezt tenni! Minden reggel szenteld oda magad Istennek arra a napra! Rendeld alá összes tervedet akaratának, készen arra, hogy megvalósítsd vagy feladd őket, amint gondviselése irányít majd. Így nap mint nap Isten kezébe helyezheted az életedet, Ő pedig mind jobban és jobban átformál téged Krisztus hasonlatosságára. {SC 70.1}

A Krisztusban elrejtett élet: nyugodt élet. Nem jellemzik szélsőséges érzelmek, viszont bensőséges, békés bizalom igen. Reménységed nem magadban, hanem Krisztusban van. Gyengeséged az Ő erejével, tudatlanságod bölcsességével, esendőséged az Ő örök értelmével egyesül. Nem magadra kell tehát nézned, ne az éned foglalja le gondolataidat, hanem tekints Krisztusra. Gondolataid az Ő szereteténél, jellemének szépségénél és tökéletességénél időzzenek. Krisztus önmegtagadó élete, megaláztatása, szentsége, egyszerűsége és páratlan szeretete – ezek legyenek a lélek elmélkedésének tárgyai. Csak ha Őt szeretjük, példáját követjük, és ha teljes egészében tőle függünk, alakulhatunk át képmására. {SC 70.2}

Jézus így szól: „Maradjatok énbennem!” E szavak a nyugalom, a szilárdság és a bizalom eszméjét közvetítik. Jézus ajkán hangzott el ez a meghívás is. „Jöjjetek énhozzám… és én nyugalmat adok nektek.” (Mt. 11:28) Az alábbi zsoltárige ugyanezt a gondolatot fejezi ki: „Csillapodjál le az Úrban, és várjad őt!” (Zsolt. 37:7) Ésaiás próféta szavai is ezt az ígéretet erősítik meg: „Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csendességben és reménységben erősségetek lett volna.” (Ésa. 30:15) Ez a nyugalom nem a tétlenség nyugalma, mert a Megváltó meghívása a nyugalom ígéretét munkára való felhívással kapcsolja egybe: „Vegyétek fel magatokra az én igámat… és nyugalmat találtok a ti lelketeknek.” (Mt. 11:29) Az a tanítvány dolgozik majd a legkomolyabban és a legtevékenyebben Krisztusért, akinek a szíve leginkább nyugszik őbenne. {SC 71.1}

Amikor gondolataink a saját énünknél időznek, eltávolodunk Krisztustól, az erő és az élet forrásától. Éppen ezért Sátán erőfeszítései állandóan arra irányulnak, hogy elfordítsa figyelmünket a Megváltóról, és így megakadályozza, hogy lelkünk egységbe és közösségbe forrjon Krisztussal. Minduntalan arra törekszik, hogy a világ élvezetei, az élet gondjai, viszontagságai és szomorúságai, továbbá mások hibái vagy éppen a saját hibáink és tökéletlenségeink – ezek bármelyike, vagy együttesen – eltereljék gondolatainkat. Ne hagyjuk félrevezettetni magunkat e cselfogások által! Sokan, akik pedig valóban lelkiismeretesek és tényleg Istennek tetsző életet akarnak élni, túl sokat foglalkoznak a saját hibáikkal és gyengeségeikkel. Az Ellenség azt reméli, hogy ezzel eltávolítja őket Krisztustól, és győzelmet arat felettük. Ne helyezzük énünket a középpontba, ne adjuk át magunkat az aggodalmaskodásnak és a szorongó félelemnek, még amiatt sem, hogy vajon üdvözölni fogunk-e. Mindez csak arra jó, hogy elfordítsa lelkünket attól a valakitől, aki az erőnk forrása. Bízzuk lelkünk megtartását Istenre, bízzunk benne teljesen! Beszéljetek és gondolkodjatok Jézusról! Tűnjék el énetek Őbenne! Vessetek el minden kételyt, űzzetek el minden félelmet! Mondjátok ezt Pál apostollal együtt: „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig e testben élek, az Isten Fiában való hit által élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal. 2:20) Nyugodjatok meg Istenben! Ő meg tudja őrizni azt, amit rábíztatok. Ha őreá hagyatkoztok, diadalmas győzelemre segít benneteket azáltal, aki szeretett titeket. {SC 71.2}

Krisztus emberi természetet öltött magára, így a szeretet kötelékével kapcsolta magához az emberiséget. Olyan kötelék ez, amelyet semmilyen erő nem képes elszakítani, kivéve a saját szabad választásunkat. Sátán minduntalan újabb és újabb csábításokkal áll majd elő, hogy rábírjon minket e kötelék elszakítására, hogy a Krisztustól való eltávolodást válasszuk. Itt kell nagyon figyelnünk, vigyáznunk és imádkoznunk, hogy semmi ne bírjon rá bennünket arra, hogy más urat válasszunk – mindvégig megmarad ugyanis a szabadságunk, hogy ezt tegyük. De mi függesszük tekintetünket Krisztusra, Ő megőriz minket. Ha szüntelenül Őreá nézünk, biztonságban vagyunk. Senki sem ragadhat ki bennünket a kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük, akkor „ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől” (II. Kor. 3:18). {SC 72.1}

Az első tanítványok is így lettek hasonlóvá szeretett Megváltójukhoz. Amikor szavait hallották, érezték, hogy szükségük van rá. Keresték, megtalálták és követték Őt. Együtt voltak vele a házban, az asztalnál, a titkos ima helyén, a mezőn. Együtt voltak vele, mint tanulók a tanítójukkal, naponta befogadva a szent igazság leckéit, amelyek ajkairól hangzottak. Figyeltek rá, mint szolgák az urukra, hogy megtudják elvégzendő kötelességeiket. Ezek a tanítványok „hozzánk hasonló természetű” emberek voltak (Jak. 5:17). Ugyanazokat a csatákat kellett megharcolniuk a bűnnel. Ugyanarra a kegyelemre volt szükségük, hogy szent életet élhessenek. {SC 72.2}

Még János, a szeretett tanítvány – aki később oly hűen tükrözte vissza a Megváltó jellemét – sem volt természettől fogva szeretetreméltó. Nemcsak magabiztos volt és becsvágyó, hanem még indulatos és visszavágásra kész is, ha megsértették. Amint megnyilatkozott azonban előtte Jézus egyedülálló isteni jelleme, ennek fényében meglátta a maga tökéletlenségeit, megalázta magát e szembesülés hatására. Csodálattal és szeretettel töltötte be lelkét az az erő és türelem, hatalom és gyengédség, fenség és szelídség, amit Isten Fia mindennapi életében szemlélt. Szíve nap mint nap jobban vonzódott és kötődött Krisztushoz, míg végül – iránta való szeretetében – egészen szem elől tévesztette a saját énjét. Haragtartó, becsvágyó természetét alárendelte Krisztus átalakító hatalmának. A Szentlélek újjáteremtő befolyása megújította szívét. Krisztus szeretetének hatalma véghezvitte jelleme átformálását. Ez a biztos eredménye a Jézussal való szövetségi egyesülésnek minden esetben. Ha Krisztus lakozik egy ember szívében, akkor ennek hatására teljességgel átalakul a természete. Krisztus Lelke, szeretete meglágyítja a szívet, engedelmességre készteti a lelket, és felfelé – Isten és a menny felé – irányítja a gondolatokat és a vágyakat. {SC 73.1}

Miután Krisztus felment a mennybe, követőiben ott maradt jelenlétének érzete. Szeretettel és világossággal teljes, személyes jelenlét volt ez. Jézus, a Megváltó – aki együtt járt, beszélgetett és imádkozott velük, aki oly gyakran öntött reményt és vigasztalást szívükbe – felvitetett tőlük a mennybe, a béke üzenetével ajkán, amely ott visszhangzott még fülükben, azután is, hogy körbefogta Őt az angyalseregek felhője: „Ímé, én tiveletek vagyok a világ végezetéig.” (Mt. 28:20) Jézus az Ő földi, emberi alakjában ment fel a mennybe. Tanítványai tudták, hogy úgy áll Isten trónja előtt, mint barátjuk és Megváltójuk, aki változatlan együttérzéssel viseltetik irántuk, aki továbbra is egynek tekinti és érzi magát a szenvedő emberiséggel. Tudták, hogy saját kiontott drága vérének az érdemére hivatkozik Isten előtt, megsebzett kezei és lábai bizonyságára. Így emlékeztet az árra, amelyet fizetett megváltásukért. Tudták, hogy azért ment fel a mennybe, hogy helyet készítsen nékik, és vissza fog térni, hogy magához vegye őket. {SC 73.2}

Amikor Jézus mennybemenetele után újból találkoztak egymással, forrón vágyakoztak arra, hogy kéréseiket Jézus nevében tárják az Atya elé. Ünnepélyes tisztelettel hajtottak fejet és imádságukban elismételték a biztos ígéretet: „Akármit kértek az Atyától az én nevemben, én megadom néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben, kérjétek és megkapjátok, hogy örömetek teljes legyen.” (Jn. 16:23–24) Mind feljebb és feljebb emelték hitük karját e hatalmas érvre támaszkodva: „Krisztus az, aki meghalt, sőt fel is támadott, aki Isten jobbján van, és aki esedezik is érettünk.” (Rm. 8:34) És a pünkösd napja elhozta nekik a Vigasztaló jelenlétét, akiről Krisztus ezt mondta: Ő „bennetek marad”, továbbá: „Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem fog eljönni hozzátok, de ha elmegyek, elküldöm Őt hozzátok.” (Jn. 14:17; 16:7) Ettől kezdve Krisztus állandóan övéi szívében lakozott a Lélek által. Követői most még szorosabb egységbe kerültek vele, mint amikor személyesen közöttük volt. A bennük lakozó Krisztus világossága, szeretete és hatalma áradt ki belőlük, úgyhogy akik látták őket, „csodálkoztak”, és „meg is ismerték őket, hogy Jézussal voltak” (Ap. csel. 4:13). {SC 74.1}

Krisztus ma is az akar lenni követői számára, ami egykor volt tanítványainak. Ezt mondta utolsó imádságában, amikor még csak egy kicsiny tanítványi csoport vette körül: „Nem csupán őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem.” (Jn. 17:20) {SC 75.1}

Jézus imádkozott értünk. Azt kérte az Atyától, hogy egyek lehessünk vele úgy, mint ahogy Ő egy az Atyával. Micsoda egység ez! Az Üdvözítő ezt mondta önmagáról: „A Fiú semmit sem cselekedhet magától”, „az Atya, aki énbennem lakik, Ő cselekszi ezeket a dolgokat” (Jn. 5:19; 14:10). Hasonlóképpen ha Krisztus a szívünkben lakozik, akkor Ő munkálja bennünk „mind az akarást, mind a véghezvitelt az ő kegyelméből” (Fil. 2:13). Ekkor mi is azokat cselekedjük majd, amelyeket Ő cselekedett, és ugyanaz a lelkület árad majd belőlünk, mint őbelőle. Így – szeretve Őt és benne lakozva – „növekszünk mindenestől fogva abban, aki a fej, a Krisztusban” (Ef. 4:15).

 

2026. október 18. VASÁRNAP – Jézushoz vezető út – A tanítványság próbaköve

2026. október 18. VASÁRNAP – Jézushoz vezető út – A tanítványság próbaköve

Egy Hang – Egy Személy – JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/8/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-7.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - A tanítványság próbaköve

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. (II. Kor. 5:17) {SC 57.1}

Lehetséges, hogy valaki nem tudja megmondani megtérése pontos idejét vagy helyét, vagy nem tudja nyomon követni a megtéréséhez vezető események és körülmények láncolatát, ez azonban még nem azt bizonyítja, hogy az illető megtéretlen lenne. Krisztus ezt mondta Nikodémusnak: „A szél fúj, ahová akar, annak zúgását hallod, de nem tudod, hogy honnan jön és hová megy, így van mindenki, aki a Lélektől született.” (Jn. 3:8) Amiképpen a szél maga láthatatlan, hatása azonban érzékelhető, ugyanúgy munkálkodik Isten Lelke is az emberi szívben. Egy bizonyos megújító erő, amelyet emberi szem nem láthat, új életet szül a lélekben, újjáteremti őt Isten képmására. A Lélek munkája csendes, észrevétlen, hatásai azonban nyilvánvalóak. Ha a szív megújulása végbemegy Isten Lelke által, akkor az adott személy élete tanúskodni fog erről a tényről. Bár mi magunk semmit sem tehetünk azért, hogy megváltoztassuk szívünket vagy hogy összhangba hozzuk magunkat Istennel – és ennélfogva egyáltalán nem szabad önmagunkban, a magunk jó cselekedeteiben bíznunk –, a mindennapi életünk nyilvánvalóvá teszi majd, hogy munkálkodik-e bennünk Isten kegyelme. Változás lesz látható jellemünkben, szokásainkban és törekvéseinkben. Világos, határozott ellentét mutatkozik múltbéli és jelenlegi önmagunk között. Nem az alkalmi jó cselekedetek vagy az esetenkénti hibák mutatják meg, hogy kinek milyen a jelleme, hanem a szokásos szavak és cselekedetek, ezek alapvető iránya. {SC 57.2}

Tény, hogy Krisztus megújító hatalma nélkül is változás állhat be egy-egy ember magatartásában külsőleg. Rendezett életet eredményezhet például a befolyásunk megtartására irányuló törekvés, vagy az a vágy, hogy elnyerjük mások megbecsülését. Önbecsülésünk is késztethet arra, hogy igyekezzünk jónak látszani. Önző szívvel is véghezvihetünk nagylelkű cselekedeteket. Hogyan tudjuk hát megállapítani akkor, hogy melyik oldalon állunk? {SC 58.1}

Kié a szívünk? Kivel foglalkoznak gondolataink? Kiről, miről szeretünk beszélgetni? Kire irányulnak legbensőségesebb, legszentebb érzéseink, mire fordítjuk legjobb erőinket? Ha Krisztuséi vagyunk, akkor gondolataink Ővele foglalkoznak, legszentebb érzéseink is hozzá kapcsolódnak. Mindazt, amink van és amik vagyunk, néki szenteljük. Vágyakozunk arra, hogy hasonlóak legyünk hozzá, hogy belélegezzük Lelkének leheletét, hogy akarata szerint cselekedjünk, és hogy minden dolgunkban elnyerjük tetszését. {SC 58.2}

Akik új teremtményekké lettek Jézus Krisztusban, azok a Lélek gyümölcseit termik: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség” mutatkozik életükben (Gal. 5:22). Nem szabják magukat többé korábbi kívánságaikhoz, hanem Isten Fiába vetett hit által követik az Ő nyomdokait, visszatükrözik jellemét, „megtisztítják magukat, amiként Ő is tiszta” (I. Jn. 3:3). A korábban gyűlölt dolgokat most szeretik, a korábban szeretett dolgokat gyűlölik. A büszkeség és a magabiztosság szelídséggé, szívbeli alázatossággá változik. Aki egykor hiú és gőgös volt, most komoly és szerény. A részeges józan lesz, a feslett erkölcsű tiszta. A hiú szórakozásokat, a világ divatjának követését feladják. Akik kereszténnyé válnak, azok nem a „külső ékességet” keresik, hanem azt az ékességet, amely „a szív elrejtett belső emberében, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságában” nyilatkozik meg (I. Pt. 3:3–4). {SC 58.3}

Mindaddig nincs bizonysága annak, hogy egy ember valóban megtért, amíg ez a megújulás nem mutatkozik életében. A bűnös akkor lehet bizonyos abban, hogy átment a halálból az életre, ha helyrehozta a kárt, amit okozott, visszaadta azt, amit jogtalanul eltulajdonított, ha megvallotta bűneit, ha szereti Istent és felebarátait. {SC 59.1}

Amikor tévedő bűnös lényekként Krisztushoz járulunk és részesülünk megbocsátó kegyelmében, szeretet ébred szívünkben. Minden terhet könnyűnek találunk, mert az iga, amelyet Krisztus helyez ránk, gyönyörűségesnek bizonyul. A kötelességteljesítés, az áldozat örömmé válik. Életutunk, amelyet korábban sötétség borított, most ragyogóan fényes, mert az Igazság Napjának sugarai világítják meg. {SC 59.2}

Krisztus jellemének szépsége követőiben is látható lesz. Jézus számára öröm volt Isten akaratának teljesítése. Isten szeretete, az ő megdicsőítésének forró vágya – ez volt Megváltónk életének legfőbb belső indítéka. Ez a szeretet csodálatra méltóan széppé és nemessé tette minden cselekedetét. A szeretet Istentől származik. Megszenteletlen szívben nem születik meg, nem árad ki belőle. Csak olyan szívben található, ahol Jézus uralkodik. „Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket!” (I. Jn. 4:19) A szeretet átformálja a jellemet, meghatározza az indítékokat, megfékezi a szenvedélyeket, legyőzi az ellenségeskedést, megnemesíti az érzelmeket. Ez a szeretet – ha ápoljuk lelkünkben – megédesíti az életet és tisztító, nemesítő befolyást áraszt szét körülöttünk. {SC 59.3}

Két tévedéstől kell óvakodniuk Krisztus követőinek, különösképpen azoknak, akik most jutottak arra a pontra, hogy bízni kezdenek kegyelmében. Az első tévedés – amiről az előbbiekben már szóltunk – abban áll, hogy a saját cselekedeteikre támaszkodnak. Abban bíznak, hogy minden lehetségeset megtesznek, hogy Isten kívánalmainak megfeleljenek. Akik a saját cselekedeteik által, a törvény önerőből való megtartásával próbálnak szentté válni, azok lehetetlent akarnak megvalósítani. Amire az ember Krisztus nélkül is képes, az mind önzéssel fertőzött, bűnnel szennyezett. Egyedül csak Krisztus kegyelme, a hit által elnyert kegyelem tehet minket szentté. {SC 59.4}

A másik – nem kevésbé veszélyes – tévedés épp az ellentéte az elsőnek. Azon a feltevésen alapul, hogy a Krisztusban való hit felmenti az embert a törvény megtartásának kötelezettsége alól, mivel egyedül csak a hit által válhatunk Krisztus üdvözítő kegyelmének a részeseivé, cselekedeteinknek semmi közük sincs megváltásunkhoz. {SC 60.1}

Jegyezzük meg azonban, hogy az engedelmesség nem a törvény kívánalmaihoz való külső alkalmazkodásban áll, hanem valódi szeretetszolgálatot jelent. A törvény Isten lényének a kifejeződése, a szeretet nagy alapelvének megtestesülése, ennélfogva Isten kormányzatának az alapja mennyen és földön. Ha szívünk megújult Isten hasonlatosságára, ha a mennyei szeretet lelkünkbe plántáltatott, akkor vajon nem érvényesítjük-e Isten törvényét mindennapi életünkben? Amikor a szeretet alapelve a szívbe vésődik és az emberben helyreállíttatik a Teremtő képmása, akkor beteljesedik ez az új szövetségre vonatkozó ígéret: „Törvényemet szívükbe helyezem és elméjükbe írom be azokat.” (Zsid. 10:16) Ha a törvény a szívbe íratik, vajon nem formálja-e át az életet? Az Isten törvénye iránti engedelmesség mint szeretetszolgálat és szeretetszövetség – ez a tanítványság igazi ismérve. Így mondja ezt az Írás: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait.” „Aki ezt mondja: ismerem Őt, de az Ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” (I. Jn. 5:3; 2:4) A hit éppenhogy nem ment fel minket az engedelmesség alól, hanem ellenkezőleg: a hit tesz minket Krisztus kegyelmének részesévé. Ez a kegyelem viszont megtanít az engedelmességre. {SC 60.2}

Engedelmességünk által nem nyerünk üdvösséget. Az üdvösség Isten ingyen kegyelmi ajándéka, ami hit által lesz a miénk. Az engedelmesség azonban a hit gyümölcse. „Tudjátok, hogy Ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye, és Őbenne nincsen bűn. Aki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe, aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt.” (I. Jn. 3:5–6) (MEGJEGYZÉS: Az eredeti szövegben folyamatos jelen időben van a vétkezik szó, ami nem esetenkénti bűnbeesésre, hanem a vétkezés szokásos gyakorlására utal. Tehát ez az ige arról beszél, hogy aki Őbenne marad, az nem él tovább a bűnben, hanem harcban áll a bűnnel. Aki továbbra is a bűnben él, az nem tért meg, nem született újjá igazán.) Ez a tanítványság igazi próbája. Ha Krisztusban vagyunk, ha Isten szeretete bennünk lakozik, akkor érzéseink, gondolataink, szándékaink és cselekedeteink összhangban lesznek Isten akaratával, amely az ő szent törvényének rendelkezéseiben jut kifejezésre. „Fiacskáim, senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz.” (I. Jn. 3:7) Az igazság mibenlétét pedig az Isten szent törvényében foglalt erkölcsi mérce, a Sínai-hegyen adott Tízparancsolat határozza meg. {SC 61.1}

Az az úgynevezett Krisztus-hit, amely azt vallja, hogy feloldott minket az iránta való engedelmesség kötelezettsége alól, valójában nem hit, hanem elbizakodottság. „Kegyelemből tartattunk meg, hit által”, a „hit pedig, ha cselekedetei nincsenek, meghalt magában”. (Ef. 2:8; Jak. 2:17) Jézus ezt mondta önmagáról földrejövetele előtt: „Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem, a Te törvényed keblem közepette van.” (Zsolt. 40:9) Mielőtt visszatért volna a mennybe, ezt a kijelentést tette: „Én megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az Ő szeretetében.” (Jn. 15:10) Az Írás ezt mondja: „Arról tudjuk meg, hogy megismertük Őt, ha az Ő parancsolatait megtartjuk… Aki azt mondja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint Ő járt.” (I. Jn. 2:3–6) „Mert Krisztus… néktek példát hagyott, hogy az Ő nyomdokait kövessétek.” (I. Pt. 2:21) {SC 61.2}

Az örök életnek ma is ugyanaz a feltétele, ami mindig is volt, ugyanaz, ami a Paradicsomban, ősszüleink bukása előtt: tökéletes engedelmesség Isten törvényének, azaz tökéletes igazságosság. Ha az örök életet ennél alacsonyabb kívánalom mellett is el lehetne nyerni, akkor ez az egész világegyetem biztonságát veszélyeztetné. Szabaddá tétetnék az út a bűn számára, hogy halhatatlanná váljék minden következményével, az összes jajjal és nyomorral együtt. {SC 62.1}

A bűneset előtt lehetséges volt Ádám számára, hogy igaz jellemet fejlesszen az Isten törvénye iránti engedelmesség által. De nem élt ezzel a lehetőséggel, és bűne következményeként a mi természetünk is elesett emberi természetté lett, úgyhogy mi már nem tudunk igazzá válni ezen az úton. Mivel bűnre hajlóak és szentségtelenek vagyunk, nem tudunk tökéletesen engedelmeskedni a szent törvénynek. Nincs olyan saját igazságunk, amely megfelelhetne Isten törvénye kívánalmainak. Krisztus azonban mégis utat készített megmentésünkre. Olyan próbák és kísértések közepette élt e földön, amelyekkel nekünk is találkoznunk kell. Bűntelen életet élt. Meghalt érettünk és most felkínálja nekünk azt a lehetőséget, hogy elveszi bűneinket, és a saját igazságát ajándékozza helyette nékünk. Ha átadjuk magunkat neki, elfogadva Őt Megváltónknak, akkor – bármilyen bűnös volt is korábbi életünk – igaznak számíttatunk Őérette. Krisztus jelleme kerül a mi jellemünk helyére, és elfogadtatunk Isten előtt úgy, mintha egyáltalán nem vétkeztünk volna. {SC 62.2}

De még ennél is többet cselekszik értünk Krisztus: megváltoztatja szívünket. A szívünkben lakozik hit által. Fenn kell tartanunk ezt a vele való közösséget hit által, akaratunkat folytonosan alá kell rendelnünk neki. Ameddig így cselekszünk, Ő munkálja bennünk „mind az akarást, mind a véghezvitelt az ő kegyelméből” (Fil. 2:13). Így elmondhatjuk: „Amely életet most testben élek, az Isten Fiában való hit által élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal. 2:20) Amikor Krisztus munkálkodik bennünk, akkor ugyanazt a lelkületet árasztjuk majd magunkból, mint Ő, és ugyanazokat a jó cselekedeteket visszük véghez, amelyeket Ő – az igazságosság és az engedelmesség cselekedeteit. {SC 62.3}

Semmink sincs, amivel dicsekedhetnénk. Semmi okunk sincs arra, hogy önmagunkat magasztaljuk. Reménységünk egyetlen alapja Krisztus nékünk tulajdonított igazságában rejlik, és abban a munkálkodásban, amelyet Isten Lelke végez bennünk és általunk. {SC 63.1}

Amikor hitről beszélünk, tudnunk kell, hogy mi a különbség az igaz hit és a hamis hit között. Létezik olyanfajta hit, amely csak abban áll, hogy elhiszünk bizonyos dolgokat, ez azonban teljességgel különbözik a valódi hittől. Isten létezése és hatalma, valamint Igéjének igazsága – tények. Olyan tények, amelyeket Sátán és serege sem tud szívből tagadni. A Biblia azt mondja erről, hogy „az ördögök is hisznek és rettegnek” (Jak. 2:19). Az effajta hit azonban nem hit. Amikor valaki nemcsak hisz Isten Igéjében, hanem alárendeli az akaratát Krisztusnak, szívből engedelmeskedik néki, és érzelmei is rá irányulnak – ekkor, és csakis ekkor beszélhetünk hitről. Hitről, „amely szeretet által munkálkodik” és megtisztítja a lelket (Gal. 5:6). Ilyen hit által újul meg a szív Isten képmására. Ennek következtében a szív, amely előző, meg nem újított állapotában nem engedelmeskedett Isten törvényének, mert ezt nem is tehette, most gyönyörködik a törvény szent parancsolataiban, és a zsoltárossal együtt így kiált fel: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt. 119:97) Ekkor „beteljesedik a törvény igazsága” bennünk, „akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Rm. 8:4, 1). {SC 63.2}

Vannak olyan keresztények, akik tapasztalták Krisztus bűnbocsátó szeretetét és valóban Isten gyermekei kívánnak lenni, ugyanakkor látják jellemük tökéletlenségét, életük hibáit, ezért könnyen kétségek támadnak bennük afelől, hogy vajon valóban megújította-e szívüket a Szentlélek. Az ilyeneknek szeretném ezt mondani: Ne essetek kétségbe! Gyakran le kell még borulnunk Krisztus lábánál, sírva lelkünk fogyatékosságai és hibái miatt, mindazonáltal nem szabad elcsüggednünk. Még ha legyőz is minket az ellenség, Isten nem taszít el, nem hagy el, nem utasít vissza. Nem, semmiképpen sem, mert Krisztus „Isten jobbján van és esedezik is érettünk” (Rm. 8:34). A szeretett tanítvány, János ezt írja: „Ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.” (I. Jn. 2:1) Ne felejtsük el Krisztus szavait sem: „Maga az Atya szeret titeket.” (Jn. 16:27) Arra vágyakozik, hogy helyreállítsa az embert Önmaga képmására, hogy az isteni tisztaságot és szentséget lássa visszatükröződni benne. És ha nem csak kívánnád ezt, hanem valóban át is adod magad néki, akkor „a jó dolgot, amit elkezdett benned, bevégzi a Krisztus Jézus napjáig” (Fil. 1:6). Imádkozz buzgóbban, higgy valóságosabb módon! Ha eljutottunk oda, hogy már nem bízunk többé a saját erőnkben, akkor annál jobban fogunk bízni Megváltónk erejében, és dicsérjük őt, aki felderíti arcunkat. {SC 64.1}

Minél közelebb jutunk Jézushoz, annál vétkesebbnek érezzük magunkat, mert látásunk tisztább lesz és szélesebb látószögből pillanthatunk a magunk tökéletlenségeire, az ő tökéletes lényétől élesen elütő vonásainkra. Éppen ez a bizonysága annak, hogy Sátán csalásai elvesztették a hatalmukat fölöttünk, hogy Isten Lelkének a megelevenítő befolyása munkálkodik szívünkben. {SC 64.2}

Semmiképpen sem lakozhat mélyen gyökerező szeretet Jézus iránt abban a szívben, amely nem látja világosan a maga bűnösségét. Az Isten kegyelme által átalakult lélek csodálni fogja Jézus isteni jellemét. Ha nem látjuk a saját erkölcsi torzulásunkat, akkor ez csalhatatlan bizonysága annak, hogy nincs helyes felfogásunk Krisztus szépségéről, kiválóságáról. {SC 65.1}

Minél kevesebbre tartjuk magunkat, annál inkább látjuk és becsüljük majd Üdvözítőnk végtelen tisztaságát, jellemének vonzó szépségét. Saját bűnösségünk élesebb látása a bűnbocsátó Megváltóhoz vezet bennünket. És amikor a tehetetlensége tudatára ébredő lélek kinyújtja kezét Krisztus után, Ő hatalmas módon kinyilatkoztatja magát néki. Minél jobban hozzá és az Ő Igéjéhez űz minket ezután ínségünk tudata, annál magasztosabb felfogásunk lesz Krisztus jelleméről, és annál teljesebben tükrözzük vissza képmását. 

 

2026. október 17. SZOMBAT – Jézushoz vezető út – Hit és elfogadás

2026. október 17. SZOMBAT – Jézushoz vezető út – Hit és elfogadás

Egy Hang – Egy Személy – JÉZUS

Nemsokára az Újszövetséget kezdjük el közösen olvasni, ami teljesen összhangban van a OneVoice27       kezdeményezéssel, amelynek keretén belül Jézus és az Ő szolgálata kerül középpontba.

Addig is ráhangolódásként egy nagyon szép könyvet fogunk együtt olvasni, a Jézushoz vezető út című könyvet.

Ide kattintva olvashatod el a mai szakaszokat:

https://white-konyvtar.hu/hu/olvaso-terv/3/7/revidealt-karoli

Hívd meg barátaidat és ismerőseidet, hogy együtt olvassanak velünk és meghallják a legszebb Hangot!

Azoknak, akik a régi rendszer szerint szeretnék olvasni, itt találhatják meg és olvashatják el az adott fejezethez írt magyarázatot:

https://higgyetekazoprofetainak.blogspot.com/2020/04/higgyetek-az-o-profetainak-aprilis-6.html

A korábbi olvasmányokat itt találod meg:

https://egyhangegyszemelyjezus.blogspot.com/

Jézushoz vezető út - Hit és elfogadás 

Amint megelevenedik lelkiismereted a Szentlélek által, azonnal látni kezded a bűn gonoszságát, hatalmát, szenvedésteli következményeit - és elborzadsz tőle. Érzed, hogy a bűn elválasztott téged Istentől, és hogy a Gonosz hatalmának fogságában vagy. Minél jobban küzdesz azért, hogy kiszabadulj e rabságból, annál jobban látod kiszolgáltatott, reménytelen helyzetedet. Indítékaid önzéssel fertőzöttek, szíved nem tiszta. Látod, mennyire önző, mennyire bűnnel teljes az életed. Vágyakozol arra, hogy bűnbocsánatot nyerj, megtisztulj és szabaddá válj. Szeretnéd megtudni, mit tehetnél azért, hogy összhangra juss Istennel és hasonlóvá légy hozzá? {SC 49.1}

Mindenekelőtt békére van szükséged, arra, hogy a menny bocsánatát, békéjét és szeretetét érezd lelkedben. Pénzen nem vásárolhatod meg ezeket, értelemmel, bölcsességgel sem szerezheted meg. Soha nem lehet reményed arra, hogy a saját erőfeszítéseiddel biztosítani tudod őket magadnak. Isten azonban mindezt felajánlja neked ajándékként, "pénz nélkül, ingyen" (Ésa. 55:1). A tiéd, ha akarod, csak nyújtsd ki a kezedet és ragadd meg! Így szól az Úr: "Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, ha vérpirosak, olyanok lesznek, mint a gyapjú." (Ésa. 1:18) "Új szívet és új lelket adok belétek-" (Ezék. 36:26) {SC 49.2}

Bevallottad bűneidet, szakítottál velük szívedben. Elhatároztad, hogy átadod magad Istennek. Akkor jöjj most hozzá, kérd, hogy mossa le bűneidet és adjon új szívet néked. Ezután pedig hidd, hogy megteszi ezt - hidd el azért, mert megígérte. Ez az, amit Jézus oly hangsúlyosan tanított földi szolgálata folyamán: Isten ajándékokat ígért, nekünk pedig hinnünk kell, hogy elnyerjük ezeket, és akkor valóban a mieink lesznek. Jézus akkor gyógyította meg az embereket betegségeikből, ha hittek hatalmában. Segítséget nyújtott nekik a látható dolgokban, hogy ezáltal ösztönözze bűnbocsátó hatalmába vetett hitüket, amit szemmel nem láthattak. Világos kijelentést tett erről a gutaütött ember meggyógyításakor: "Hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani e földön - mondta a gutaütötthöz fordulva -: kelj fel, vedd a te ágyadat, és menj haza." (Mt. 9:6) Hasonlóképpen mondja János apostol is Jézus csodáiról szólva: "Ezek pedig azért írattak meg, hogy ti higgyetek abban, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által életetek legyen az Ő nevében." (Jn. 20:31) {SC 49.3}

A Jézus beteggyógyításairól szóló egyszerű bibliai beszámolókból megtanulhatjuk, miként higgyünk Istenben, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát. Nézzük például annak a betegnek a történetét, akit Jézus a Bethesda tavánál gyógyított meg. Ez a szegény szenvedő teljesen kiszolgáltatott, reménytelen helyzetben volt, harmincnyolc éve nem tudta használni a lábait. Jézus mégis felszólította: "Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!" (Jn. 5:8) A beteg ember így válaszolhatott volna: "Ha éppé teszel, Uram, akkor engedelmeskedni fogok szavadnak." De ő nem így szólt, hanem hitt Jézus szavának, hitte, hogy Jézus máris egészségessé tette őt, ezért azonnal megtette azt az erőfeszítést, amelyre felszólítást kapott. Akart járni - és járt. Krisztus szava szerint cselekedett, és Isten erőt adott neki - egészséges lett. {SC 50.1}

Alkalmazzuk ezt a hasonlatot a bűnbetegségre. Bűnös vagy, múltbeli bűneidért nem tudsz elégtételt adni, nem tudod megváltoztatni a szívedet, nem tudod szentté tenni magadat. Isten azonban megígéri neked, hogy mindezt megteszi érted Krisztus által. Te hiszel ígéretének. Bevallod bűneidet, átadod magad Istennek, Őt akarod szolgálni. Amint eltökélten ezt teszed, Isten beteljesíti rajtad igéjét. Ha hiszed az ígéretet - azt az ígéretet, hogy megbocsát neked és megtisztít téged -, Ő ténylegesen megvalósítja ezt. Egészségessé tesz éppúgy, mint ahogy erőt adott a gutaütöttnek a járáshoz, amikor elhitte, hogy meggyógyult. Ugyanez történik veled is, ha hiszed. {SC 51.1}

Ne várj addig, míg érzed, hogy egészségessé lettél, hanem szólj így: "Hiszem, hogy úgy van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte." {SC 51.2}

Jézus mondja: "Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy megnyeritek, és meglesz az néktek." (Mk. 11:24) Egy feltétele van annak, hogy ez az ígéret teljesedjék: Isten akaratával összhangban levő dolgot kell kérnünk. A bűntől való megtisztítás azonban bizonyosan Isten akarata, hiszen gyermekeivé akar tenni bennünket, hogy szent életet élhessünk. Ezért bátran kérhetjük ezeket az áldásokat, hihetjük, hogy elnyerjük őket, és köszönetet mondhatunk Istennek azért, hogy megkaptuk. Élhetünk azzal a kiváltsággal, hogy Jézushoz mehetünk, megtisztulhatunk általa, ennek nyomán pedig szégyen és bűntudat nélkül állhatunk meg a törvény előtt. "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint." (Rm. 8:1) {SC 51.3}

Ebből következik, hogy "nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg". "Nem veszendő holmin, aranyon vagy ezüstön váltattatok meg-, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtelen Bárányén, a Krisztusén." (I. Kor. 6:20; I. Pt. 1:18-19) Azáltal az egyszerű cselekedet által, hogy hiszel Istenben, a Szentlélek új életet teremt szívedben. Olyan vagy, mint egy újszülött gyermek Isten családjában, Isten úgy szeret téged, mint az Ő Fiát. {SC 51.4}

Fontos dolog, hogy miután átadtad magad Jézusnak, ne lépj vissza, ne távolodj el tőle, hanem mondd el ezt nap mint nap: "Krisztusé vagyok, néki adtam át magamat." Ezzel együtt kérjed őt, hogy adja neked Lelkét, és tartson meg téged kegyelme által. Ahogy az Istennek való önátadás és a benne való hit által lettél az Ő gyermekévé, ugyanúgy élhetsz is tovább Őbenne. Pál apostol így fogalmazza meg ezt: "Amiképpen vettétek az Úr Jézus Krisztust, akképpen járjatok Őbenne." (Kol. 2:6) {SC 52.1}

Egyesek úgy érzik, hogy bizonyos próbát kell kiállniuk, előbb be kell bizonyítaniuk az Úrnak, hogy megváltoztak, mielőtt áldásait igényelhetnék. Isten áldásait azonban már most, azonnal kérhetik. El kell nyerniük Isten kegyelmét, Krisztus Lelkét, segítségként a maguk erőtelensége ellenében, mert enélkül nem tudnak ellenállni a gonosznak. Jézus szeretettel fogad, ha hozzá megyünk úgy, amint vagyunk: vétkesen, kiszolgáltatottan, a bűntől való függőség állapotában. Ebben van az Ő dicsősége, hogy szeretetének karjaiba zár bennünket, bűnösöket, bekötözi sebeinket és megtisztít minden tisztátalanságtól. {SC 52.2}

Ezrek tévesztenek utat ezen a ponton is: nem hiszik el, hogy Isten személyesen, egyenként bocsánatában részesíti őket. Ezek az emberek nem fogják Istent a szaván. Mindazoknak, akik a feltételeket teljesítik, kiváltságuk bizonyossággal tudni, hogy Isten bocsánata minden egyes bűnre kiterjed. Ne adj helyt annak a gyanakvásnak, hogy Isten ígéretei rád nem vonatkoznak. Egyformán vonatkoznak minden bűnbánó törvényszegőre. Minden egyes hívő léleknek erő és kegyelem adatott Krisztus által, amelyet a szolgáló angyalok közvetítenek. Senki sem olyan bűnös, hogy ne találhatna erőt, tisztaságot és igazságot Jézusban, aki meghalt a bűnösökért. Krisztus arra vár, hogy levehesse rólunk a bűnfoltos, szennyes ruhát, és igazságának fehér ruhájába öltöztethessen bennünket. Biztat minket, hogy éljünk és meg ne haljunk. {SC 52.3}

Isten nem úgy bánik velünk, ahogy mi halandó, földi lények viselkedünk egymással. Isten gondolatai a kegyelem, a szeretet és a leggyengédebb részvét gondolatai. Így szól hozzánk: "Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait! Térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban." (Ésa. 55:7) {SC 53.1}

"Nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért, és éljetek!" (Ezék. 18:32) Sátán állandóan készen áll arra, hogy megfosszon minket az Isten ígéreteiben foglalt áldott bizonyosságtól. El akarja orozni az emberi lélektől a reménység minden felvillanását, a világosság minden sugarát. Ne hallgass a Kísértőre, hanem szólj így: "Jézus meghalt azért, hogy élhessek. Szeret engem, azt akarja, hogy el ne vesszek. Együttérző, könyörülő mennyei Atyám van. Noha visszaéltem szeretetével és eltékozoltam a nekem juttatott áldásokat, felkelek, elmegyek az én Atyámhoz, és ezt mondom néki: »Vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam, tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!« (Lk. 15:18-19)" A példázatban elénk tárul, hogy milyen fogadtatásban részesült a tévelygő: "Mikor pedig még távol volt, meglátta őt az Ő atyja, megesett rajta a szíve, odafutván, a nyakába esett és megcsókolgatta őt." (Lk. 15:20) {SC 53.2}

Bármilyen megindító is ez a példázat, mégis csak tökéletlenül tudja érzékeltetni mennyei Atyánk végtelen irgalmát. Így szól az Úr az Ő prófétája által: "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat." (Jer. 31:3) Miközben a bűnös még távol van a szülői háztól, idegen országban tékozolja atyja vagyonát, az atyai szív már vágyakozik utána. Mindaz a vágy, ami a bűnös lelkében az Istenhez való visszatérést illetően ébredezik, a valóságban nem más, mint az Ő Lelkének közeledése és kérlelése, amely a tévelygőt Atyja szerető szívéhez akarja vonzani. {SC 54.1}

Előttünk vannak a Biblia gazdag ígéretei. Hogyan is adhatnánk helyt a kételynek mindezek hátterén? Hogyan is tudod azt képzelni, hogy amikor egy szegény bűnös arra vágyakozik, hogy visszatérjen az Atyához és elnyerje bűnei bocsánatát, akkor ő majd szigorú rosszallással visszahúzódik tőle, noha az bűnbánattal borul a lábához? Vessük el magunktól az efféle gondolatokat! Semmivel sem árthatunk jobban lelkünknek, mintha ilyen téveszméket tűrünk meg magunkban mennyei Atyánkkal kapcsolatban. Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Krisztus személyében önmagát adta azért, hogy mindazok, akik akarják, üdvözülhessenek, az örökkévaló áldás részeseivé legyenek a dicsőség országában. Szólhatott volna-e Isten meggyőzőbb vagy szeretetteljesebb nyelven hozzánk annál, mint ahogyan irántunk való szeretetét kifejezte: "Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ezek elfeledkeznének is, én terólad el nem feledkezem." (Ésa. 49:15) {SC 54.2}

Ti kétkedő, bűneitek miatt remegő lelkek, gondoljatok arra, hogy Jézus él és közbenjár érettünk. Mondjatok köszönetet Istennek szeretett Fia ajándékáért, és imádkozzatok azért, hogy bárcsak ne hiába halt volna meg érettetek! A Lélek hívása ma is szól hozzánk, térjünk hát Jézushoz! Ha ezt tesszük, igényelhetjük áldásait. {SC 54.3}

Amikor az ígéreteket olvasod, emlékezz arra, hogy ezek a kimondhatatlan isteni szeretet és könyörület kifejezései. A végtelen szeretet Istene szerető szíve határtalan könyörületével közeledik a bűnöshöz. "Őbenne van a mi váltságunk, az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata, az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." (Ef. 1:7) Igen, te csak hidd és fogadd el, hogy Isten a te Segítőd, aki helyre akarja állítani az emberben a maga erkölcsi lényének képmását! Ha te bűnvallomással és bűnbánattal közeledsz Hozzá, Ő is közel jön hozzád kegyelmével és megbocsátásával.