Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2Móz 27 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2027&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20M%C3%B3zes%2027&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az erőt, hatalmat és védelmet biztosító Isten. Ez a fejezet az oltár leírásával kezdődik, amelynek négy szarva van. A szarv az ókorban az erőt, a hatalmat és a védelmet jelképezte. Amikor egy ember megragadta az oltár szarvát, amikor ellensége elől menekült, az oltalmat biztosított számára a veszélyben.
2. Isten, aki a biztosítja a bűnök rendezését. Az oltár lett az a hely, ahol a bűnért való áldozatokat bemutatták és ez a fejezet beszámol az oltár elkészítéséről, amely eszköze volt a bűnök megbocsátásának és rendezésének. Az oltár a kereszt jelképe volt, amelyen Jézus bűneink rendezése miatt szenvedett. Az oltár elkészítése hasonlít a kereszt ácsolásához és elkészítéséhez, amelyen Jézus Krisztus bemutatta Isten irántunk való szeretetét.
3. Isten, aki elválasztja a szentet a közönségestől. A szentsátor udvarának kerítése elválasztotta a szentet a közönségestől. A kerítésen belül szent cselekmények és történtek, amelyek teljesen különböztek a kerítésen kívül történt dolgoktól.
4. Isten, aki utat nyit önmagához. A szentsátor udvarába egy kapun lehetett bejutni, amely egy függöny volt „kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, művészi módon kihímezve.” Ezek igen drága és finom anyagok voltak, jelezve azt, hogy Isten milyen sokat tett azért, hogy a kapun keresztül bejussunk a szenthelyre, ahol vele találkozunk.
5. Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki egy gyakorlatias Isten (mindent úgy kellett elkészíteni, hogy könnyen szétszedhető, könnyen összerakható és szállítható legyen); aki folyamatosan ügyel, őrködik, vigyáz ránk és vezet (a folyamatosan világító lámpa ezt jelképezi).
Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 9. fejezet
9. fejezet – Felrázás (19. rész)
Törekedjünk, hogy a koronánknak súlya legyen
Nem fáradhatunk bele, nem lehetünk félénkek. Rettenetes veszteség lenne, ha az örök dicsőségét elcserélnénk a könnyű életért, a kényelemért, a gyönyörökért és a testi élvezetért. A győztesre Isten kezéből ajándék vár. Senki nem szolgál rá közülünk, ezt ő ingyen adja. Csodálatos és dicsőséges lesz ez az ajándék, de emlékezzünk arra, hogy „csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve”. Amikor tehát a győzelemért való küzdelemre kapunk ösztönzést, igyekezzünk arra, hogy koronánkat Jézus erejével csillagok sokasága tegye súlyossá. „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön-örökké.” (Review and Herald, 1881. október 25.)
Szolgálatra váltattunk meg
Az Úr az ő eljövetelekor szemügyre vesz minden egyes talentumot; követelni fogja a gondjainkra bízott tőke kamatát. Alázata és kínszenvedése, fáradozással teli élete és szégyenteljes halála által Krisztus mindenkit, aki az ő nevét viseli és követőjének vallja magát, megváltott a szolgálatra. (Testimonies, IX, 104.)
Mindnyájunkat a lehető legsúlyosabb kötelezettség terheli, hogy kihasználjuk képességeinket, ily módon mentve lelkeket neki. „Nem a magatokéi vagytok.” Így szól: „mert áron vétettetek meg”, dicsőítsétek azért Istent szolgáló élettel, amely férfiakat és nőket nyer meg, hogy a bűn helyett az igazságnak éljenek. Krisztus tulajdon vére árán vétettünk meg – megvétettünk, hogy hű szolgálat által visszakerülhessünk Isten tulajdonába. (Testimonies, IX, 104.)
Az Úr üzenetet adott át nekem a népe számára. Fel kell serkenniük, ki kell terjeszteniük sátoraikat, szélesíteniük kell határaikat. Fivéreim és nővéreim, áron vétettetek meg, és mindent, amitek van, és mindent, amik vagytok, Isten dicsőségére és embertársaitok üdvére kell használnotok. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megmentse a világot a bűnben való elveszéstől. E munkában kéri a ti együttműködéseteket. Legyetek a segítő keze! Buzgó, fáradhatatlan erőfeszítéseket téve kell igyekeznetek az elveszettek megmentéséért. Emlékezzetek arra, hogy bűneitek tették szükségessé a keresztet. (Testimonies, VII, 9.)
A Megváltó követőit szolgálatra váltotta meg. Urunk arra tanít, hogy az élet valódi célja a szolgálat. Jézus maga is munkás volt, és valamennyi követőjére a szolgálat törvényét – az Úr és embertársaik szolgálatának törvényét – hagyja örökül... Ez az a kapocs, ami Istenhez és felebarátainkhoz köt bennünket. (Christ’s Object Lessons, 326.)
Menjetek előre
A keresztény életet gyakran veszik körül veszedelmek, és a kötelesség elvégzése nehéznek tűnik. A képzelet elöl fenyegető romlást, hátul fogságot és halált lát. Isten szava mindazonáltal világosan hangzik: Menjetek előre! Engedelmeskedjünk a parancsnak még akkor is, ha szemünk képtelen áthatolni a sötétségen. Az előrehaladást gátló akadályok soha nem tűnnek el a bizonytalan és kétkedő lélek számára. Akik arra az időre halasztják az engedelmességet, mikor majd minden bizonytalanság eloszlik, és nem marad a kudarcnak vagy a vereségnek semmilyen kockázata, soha nem fognak engedelmeskedni. A hit túllát a nehézségeken, és megragadja a láthatatlant, mi több, a Mindenhatót, tehát nem vallhatnak kudarcot. A hit Krisztus kezének megragadása minden vészhelyzetben. (Gospel Workers, 262.)
A mi elgondolásaink teljesen korlátoltak. Isten állandó előrehaladásra szólít fel bennünket a világosság terjesztésének munkájában. Tanulmányoznunk kell az emberek megszólítását szolgáló kipróbált eszközöket és módszereket. A hit füleivel meg kell hallanunk a seregek Urának hatalmas kapitányát, aki így szól: Menjetek előre. Lépnünk kell, és Isten nem hagy cserben bennünket. El fogja végezni a maga részét, ha mi is megtesszük a magunkét. Testvéreim, akik sok ideje jártok az igazságban, nem végeztétek el azt a munkát, amelynek elvégzésére pedig Isten felszólított titeket. Hol van a lelkekért érzett szeretetetek? (Historical Sketches, 289–290.)
Krisztus örömét lelte a lelkek megmentésében. Legyen ez a ti munkátok és a ti örömetek is. Teljesítsetek be minden kötelességet és vigyetek véghez minden áldozatot Krisztusért, és akkor ő állandó segítőtök lesz. Menjetek egyenesen előre oda, ahova a kötelesség szólít; ne gátoljanak titeket látszólagos nehézségek. Lássatok neki Istentől kapott feladataitoknak, és amikor időnként nehéz terheiteket hordozzátok, ne kérdezzétek: „Miért lopja a napot az én atyámfia, igát sem viselve?” Végezd el a hozzád legközelebb eső feladatot, éspedig alaposan és jól, nem vágyva dicséretre, hanem a Mesternek munkálkodva, mert az övéi vagytok. (Southern Watchman, 1903. április 2.)
Isten népének felfelé és előre kell tartania az irányt a diadalig. Józsuénál nagyobb vezeti most Izrael hadait. A közülünk való üdvösségünk parancsnoka szólta a következőket bátorításunkra: „Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig.” „Bízzatok, én meggyőztem a világot.” Biztos győzelemre fog vezetni bennünket. Amit Isten megígért nekünk, azt ő bármikor teljesítheti. Azt a munkát pedig, amelynek elvégzését népére bízta, véghez tudja vinni általuk. (Testimonies, II, 122.)
Miért nem csordul bennünk túl Krisztus Lelke? Miért indítanak meg bennünket oly kevéssé egy szenvedő világ szívet tépő kiáltásai? Mérlegre helyezzük azt a felmagasztalt helyzetünket, kiváltságunkat, hogy egy újabb csillagot helyezhetünk Krisztus koronájára – amely mind egy-egy lélek, akit megszabadítunk attól a lánctól, amivel Sátán kötözte meg őt: egy-egy lélek, akit megmentünk Isten országa számára? A gyülekezetnek meg kell értenie kötelezettségét, tudniillik hogy elvigye a jelenvaló igazság evangéliumát minden teremtménynek. Esedezem hozzátok, hogy olvassátok el Zakariás könyve harmadik és negyedik fejezetét. Ha megértjük e fejezeteket, ha befogadjuk a benne foglaltakat, el fogunk végezni egy munkát azokért, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Ez az a munka, ami azt jelenti a gyülekezetnek, hogy „egyre előbbre és mind feljebb” tart. (Testimonies, VI, 296.)
A Föld lakóinak nagy többsége behódolt az ellenségnek. Bennünket azonban nem tévesztett meg. Sátán látszólagos diadala ellenére Krisztus egyre előbbre viszi művét a mennyei szentélyben és ezen a világon. Isten Igéje a gonoszságot és a romlottságot úgy ábrázolja, mint ami létezni fog az utolsó napokban. Amikor látjuk a prófécia beteljesedését, hitünknek Krisztus országa végső diadalában kell megerősödnie, és megújuló bátorsággal kell nekiindulnunk kijelölt munkánk elvégzésére. (Gospel Workers, 26–27.)
https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.515/
Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 9. fejezetének 3-ik részéhez (március 28 – április 2.).
Érezted már valaha, hogy nincs elég tehetséged Isten munkáját végezni? Érvelhetsz azzal, hogy mivel nem vettél részt lelkipásztori képzésben és nem tanultál prédikálni, ezért nincs szükség az erőfeszítéseidre és nem lesz semmi eredményük. Semmi sem áll messzebb az igazságtól.
Szeretem azt gondolni, hogy annak, hogy Isten két emberi lényt teremtett a teremtéskor, az egyik oka (a szaporodáson kívül), hogy egy személy nem tudja bemutatni Isten jellemét a világegyetemnek a maga teljességében. Isten két képviselőt teremtett kezdetben, és azóta is használja erre a célra az embereket.
Ezekben az utolsó napokban Isten jellemét legjobban az Ő népe, az egyház mutatja be. A Biblia az egyházról úgy beszél, mint Krisztus testéről, a szent templomról, amely sok tagból áll. Megismétlem, ahhoz, hogy Krisztust tökéletesen ábrázoljuk, sok emberre van szükség, akik különböző adottságokkal rendelkeznek. Időnként prédikátorra van szükség. Más alkalommal a vízvezetékszerelő tehet „szolgálatot” annak, aki szükséget szenved. Senki sem akar prédikációt hallgatni, amikor a lefolyó eldugult, de egy elhivatott vízvezetékszerelőt, aki másokat becsületesen szolgál, pont annak a csodának fognak tartani, amire szükségük volt.
Milyen tálentumokkal rendelkezel? Ezeket Isten szolgálatába helyezed-e? Kérdezd meg Istent, hogyan mutathatod be Jézust mások számára, miközben azokat a tálentumokat használod, amelyeket Ő adott neked.
„Az Úr nagy tervében mindenkinek megvan a helye. Fölösleges tehetséget nem adományoz.” Bizonyságtételek 9., 37. o. Keresztény szolgálat 99. o.
Karen D. Lifshay
Kommunikációs asszisztens, Hermiston HNA Egyház, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
