Higgyetek az Ő prófétáinak: május 2024

2024. május 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 21 - KEDD - Dániel könyve 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 9 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%209&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Isten nem hagyja kétségek között a prófétát. Az előző fejezetben Dániel egy látomást kap 2300 napról, ami olyan hatással volt rá, hogy összeroskadt és napokig beteg volt. Attól tartott, hogy Isten meghosszabbította Izrael rabságát 2300 esztendőre. Dániel szorgalmasan tanulmányozta Jeremiás próféciáit, ahol Isten 70 éves rabságot jósolt Izrael számára, amely már eljáróban volt. Ez a felfedezés megnyugtatta őt, de még mindig ott volt a kérdés, hogy akkor mire vonatkozhat a 2300 éves prófécia.

2. Isten hűséges gyermekei mindig azonosultak Isten népével. A legnagyobb ószövetségi személyiségek, mint Mózes, Nehémiás és Dániel is, azonosultak Isten népével, és közbenjártak a népért Istennél. Dánielről nem tudjuk, hogy lázadt volna Isten ellen, vagy bűnben élt volna, de közbenjáró imájában a többesszám első személyt alkalmazza, amikor azt mondja, hogy „Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől.” Fogalmazhatott volna úgy is, hogy ezt tette a nép, de ő magát sem vonta ki ez alól. Ma is vannak kritikusai Isten népének, akik magukat kivonják a felelősség alól és csak a népet kárhoztatják. Ebből tudhatjuk, hogy szolgálatuk nem Istentől van.

3. Ilyennek látja Dániel Istent bűnbánó imájában:

a. nagy és félelmes Isten, aki megtartja a szövetséget és a hűséget

b. akinek igaza van

c. a mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát

d. aki megtartotta szavát

e. aki kihozta népét Egyiptomból erős kézzel, és olyan nevet szerezett magának, amely ma is híres

f. akinek nagy irgalmasságában bízni lehet

4. Isten elhozza a Messiást és rendezi a bűn problémáját. Isten megígéri Dánielnek, hogy elküldi a Messiást, aki rendezi a bűn problémáját. Ezt olvashatjuk: „Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét.”

5. Isten a pontos időkről is tájékoztat. Ez a fejezet pontosan elmondja, hogy mikor érkezik a Messiás a földünkre, hogy meghaljon bűneinkért (Kr. u. 31-ben), és mikor kezdi el Isten a bűn végső kitisztítását földünkről (Kr. u. 1844-ben).

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki törvényeket, rendeléseket és útmutatásokat adott a próféták által

b. aki meghallgatja az imákat és könyörgéseket

c. aki ráragyogtatja orcáját népére és szentélyére

d. aki hozzánk fordítja fülét és meghallgat

e. aki meglátja, hogy milyen baj ért bennünket

f. aki megbocsát, odafigyel ránk és cselekszik

g. aki segíti az embert a dolgok megértésében

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudatában legyen annak, hogy Te nem akarod kétségek között hagyni őt. Adjad, hogy Dánielhez és a többi hithőshöz hasonlóan, ő is azonosulni tudjon népeddel, még akkor is, ha az nagyon eltért Tőled, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 31. fejezet

31. fejezet – „A HEGYIBESZÉD” (3. rész)

"Boldogok a békességre igyekezők" (Mt 5:9). Krisztus békéje az igazságból fakad, Istennel összhangban áll. A világ ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök ellenségeskednek Alkotójukkal, ennek eredményeként egymással is. Ám a zsoltáros kijelenti: "A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van, és nincs bántódásuk" (Zsolt 119:165). Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom megtisztítására, felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatolnak a szívig. Azt egyetlen erő, amely az igazi békét létrehozhatja, fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyeket, amelyek egyenetlenséget, civódást okoznak. "A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik", és az élet pusztája "örül és virul mint őszike" (Ésa 55:13; 35:1).

A sokaság álmélkodva hallgatta e tanítást, amely annyira különbözött a farizeusok előírásaitól és példájától. A nép úgy hitte, hogy a boldogság az evilági dolgok birtoklásából áll, s igen kívánatosnak tekintette a hírnevet, az emberek tiszteletét. Nagyon tetszetős dolog volt a "rabbi" megszólítás, az, ha bölcsnek, vallásosnak dicsőítették őket, ha érdemeiket említették a közvélemény előtt. Ezt tekintették a boldogság koronájának. Ám a hatalmas tömeg színe előtt Jézus kijelentette, hogy az ilyen emberek összes jutalma a földi nyereség és tisztelet. Bizonyossággal beszélt, meggyőző erő áradt szavaiból. A nép elcsendesedett, félelemérzés söpört végig rajtuk. Kétkedve néztek egymásra. Kicsoda menekülhet meg, ha ez az Ember igazat szól? Ám sokan meggyőződtek arról, hogy ezt a figyelemre méltó Tanítót Isten Lelke indítja, véleménye isteni ihletésű.

Miután elmagyarázta, miből áll az igazi boldogság, és hogyan szerezhető meg, Jézus még határozottabban rámutatott tanítványai kötelességeire, mint akiket Isten választott ki arra, hogy másokat az igazság és az örök élet útjára vezessenek. Tudta, hogy gyakran fognak csalódni, elcsüggedni, kemény ellenállásba ütköznek, bántják őket, tanúságtételüket elutasítják. Jól tudta, hogy küldetésük végrehajtásakor azok az emberek, akik most oly figyelmesen hallgatják szavait, gyalázatot, kínzást, börtönt és halált szenvednek majd, és így folytatta:

"Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem. Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak" (Mt 5:10-12).

A világ szereti a bűnt, és gyűlöli az igazságot, ezért ellenségeskedett Jézussal. Mindenki, aki visszautasítja a végtelen szeretetet, a kereszténységet zavaró dolognak találja. Krisztus világossága elűzi a bűnöket takargató sötétséget, és a megújulás szükségessége nyilvánvalóvá válik. Akik alávetik magukat a Szentlélek befolyásának, azok saját magukkal kezdenek harcolni, míg akik a bűnhöz ragaszkodnak, azok az igazság és képviselői ellen háborúznak.

Így jön létre a viszály, és a nép megzavarásával vádolták Krisztus követőit. Valójában Istennel való közösségük miatt vonják magukra a világ gyűlölködését; Krisztus gyalázatát hordozzák. Azon az ősvényen haladnak, amelyen a világ legnemesebbjei jártak, nem szomorúan, hanem örvendezve, még ha üldözték is őket. Minden tüzes próba Isten eszköze megtisztításukra, amely egyre alkalmasabbá teszi őket a Vele történő együttmunkálkodásra. Minden ütközet az igazságért vívott nagy küzdelem részét képezi, és mindegyik nagyobbá teszi a végső győzelem örömét. Ezt szem előtt tartva hitük és türelmük próbáját inkább derűsen, mint rettegéssel fogadják, nem akarják elkerülni. Isten szolgái az Ő jóváhagyására sóvárognak, teljesíteni akarják a világ iránti kötelezettségüket, minden feladatukat, függetlenül az emberek félelmétől vagy kegyétől.

"Ti vagytok a földnek savai" (Mt 5 :13) mondotta Jézus. Ne vonuljatok vissza a világtól, hogy elkerüljétek az üldöztetést. Az emberek között lakozzatok, hogy az isteni szeretet íze sóként őrizze meg a világot a romlástól.

A Szentlélek befolyása előtt megnyíló szív az a csatorna, melyen Isten áldásait osztja. Ha Isten eltávolítaná szolgáit a földről, és Lelkét visszavonná az emberek közül, e világ magára hagyatottá válna, romlásba dőlne - Sátán uralma alá jutna. Bár a gonoszok nem ismerik fel, de még az élet áldásait is Isten népének köszönhetik - azoknak, kiket megvetnek és elnyomnak. Ám ha a keresztények csak névleg azok, akkor az ízét vesztett sóhoz hasonlítanak. Nincs jó befolyásuk a világra. Istent hamisan képviselik - rosszabbak a hitetleneknél.

2024. május 20., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 20 - HÉTFŐ - Dániel könyve 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 8 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%208&version=NT-HU

1. Isten újabb szempontból mutatja meg a történelem alakulását. Dániel könyvében Isten négy jövendölésben mutatja meg a történelem alakulását a próféta idejétől a végideig: a 2. fejezetben, a 7. fejezetben, itt a 8. fejezetben és majd a 11. fejezetben. Mindenik beszámoló hozzátesz valamit az előzőekhez és újabb szempontokat világít meg. Ez a fejezet már nem említi Babilont, mert az a végnapjait járja, hanem Médó-perzsiával kezdi (kétszarvú kos), majd folytatja Görögországgal (egyszarvú kecskebak), a négy görög utódbirodalmakkal (négy szarv), a római birodalommal (a nagyra nőtt kis szarv) és a római birodalom talaján megjelenő pápasággal és annak vesztével az idők végén. Az utolsó kettőre teszi a hangsúlyt, a többit azért mondja el, hogy a történelmi színteret bemutassa.

2. Sátán Jézust és az Ő szolgálatát támadja. A római birodalom volt uralmon, amikor Jézus földünkön járt, és ez a birodalom vezette le Jézus kivégzését. Ebben a fejezetben azt olvassuk, hogy a „seregek fejedelmével (Jézus) is szembeszállt.” Azt is olvassuk, hogy megnőtt „napkeletre és a kívánatos föld felé,” azaz bekebelezte Izraelt is.

3. Isten népét üldözik. Már a korábbi fejezetek is utaltak arra, hogy az a hatalom, amely a római birodalom talaján emelkedik fel, üldözni fogja Isten hűséges népét. A középkorban 50 millió ember szenvedett el mártíromságot a pápai hatalom üldözése alatt. A korábbi fejezetekben azt olvastuk, hogy míg ez a hatalom üldözi Isten népét, a mennyben összeül a bíróság, hogy megítélje azt.

4. Az Isten által biztosított megváltást hamisítani fogják. Ebben a fejezetben ezt olvashatjuk erről az üldöző hatalomról, hogy „elvette tőle a mindennapi áldozatot, és feldúlta szent helyét. Sereget rendelt a mindennapi áldozat ellen, bűnös módon, és földre terítette az igazságot. Minden tette sikerült.” Az áldozat a bűnök rendezésének, a megváltásnak az eszköze, a szentély pedig az a hely, ahol ez megtörténik. Ezeknek az elvétele és a feldúlása az emberek akadályozását jelenti abban, hogy bűnbocsánatban, bűneik rendezésben és megváltásban részesüljenek. A fejezet azt is mondja, hogy „földre terítette az igazságot.” Isten igazságát, Isten szavát meghamisította az üdvösség lehetőségével kapcsolatosan.

5. Isten helyreállítja a meghamisított igazságot. Ez a fejezet azt mondja, hogy ez 2300 év múlva fog megtörténni, a következő fejezet pedig részletesen elmagyarázza, hogyan fog megtörténni mindez.

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki értesíti népét arról, hogy mire számíthat

b. aki felkészíti népét arra, hogy a csalás ne érje meglepetés szerűen, hogy ne essen áldozatául

c. aki egy ideig engedi tevékenykedni népe ellenségét, de azt is tudatja, hogy ez nem lesz mindig így

d. aki véget vet népe üldözőinek. Azt olvassuk, hogy „amikor a vezérek vezére ellen támad, összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának.”

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudatában legyen annak, ami a földi történések mögött van, hogy a Sátán arra törekszik, hogy mindenkit félrevezessen és kárhozatba taszítson. Adjad, hogy azt is tudja, hogy Te ezt nem nézed tétlenül, felkészíted őt erre és végül megsemmisül az, aki az ő vesztét is akarja, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 31. fejezet

31. fejezet – „A HEGYIBESZÉD” (2. rész)

"Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak" (Mt 5:4). E szavakkal Krisztus nem azt tanítja, hogy magának a sírásnak bűntől szabadító ereje volna. Nem szentesíti a színlelést, az önkéntes alázatoskodást. A sírás, melyről beszél, nem búslakodás vagy siránkozás. Ha szánjuk bűneinket, egyben örvendezünk is annak az értékes kiváltságnak, hogy Isten gyermekei lehetünk.

Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust, és amikor feltekintünk Rá, akit általszegeztünk, sírunk bűneink miatt, melyek szenvedést okoztak Neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet.

A világ az ilyen bánatot gyengeségnek nevezheti, mégis ez az az erő, amely a bűnbánót széttéphetetlen kötelékekkel fűzi a Véghetetlen Istenhez. Ebből látszik, hogy Isten angyalai visszahozzák a léleknek azokat a kegyelmi ajándékokat, melyeket a szív keménysége, törvényszegése miatt elvesztett. A bűnbánó könnyei csupán a szentség napsugarát megelőző esőcseppek. A szomorúság olyan öröm hírnöke, mely a lélek élő kútforrása lesz. "Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtlenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez ", "és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr" (Jer 3:13.12). "Sion gyászolóira" "ékességet" óhajt adni "a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett" (Ésa 61: 3).

Vigaszra találnak azok is, akik a próbában, bánatban sírnak. Jobb a bánat és a megaláztatás keserűsége, mint a bűn élvezete. Isten szenvedések által adja tudtunkra jellemünk betegségeit, hogy kegyelme által legyőzhessük hibáinkat. Életünk eddig ismeretlen fejezetei nyílnak meg előttünk, majd eljő a próba, vajon elfogadjuk-e Isten dorgálását és tanácsát. Ha megpróbáltatunk, ne bosszankodjunk, ne panaszkodjunk. Ne lázadjunk, ne tépjük ki magunkat Krisztus kezéből. Alázzuk meg lelkünket Isten előtt. Az Úr útjai rejtve maradnak az előtt, aki saját magának tetsző fényben szeretné látni a dolgokat. Emberi természetünk számára sötétnek, örömtelennek tűnnek ezek az utak. Valójában azonban ezek a kegyelem útjai, végük az üdvösség. Illés nem tudta, mit cselekszik, amikor a pusztában kijelentette, hogy megelégelte az életet, és azért imádkozott, hogy haljon meg. Az irgalmas Úr nem cselekedett Illés szavai szerint. Nagy munka várt még Illésre, s annak végeztével nem kellett csüggedten, magányosan elpusztulnia a pusztában. Nem a halál porába kellett alászállnia, hanem a magasságos trónhoz emelkedett fel dicsőségben, mennyei szekéren.

Isten szava így hangzik a bánkódókhoz: "Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalást nyújtok néki és gyászolóinak" Ésa 57:18). "Az ő siralmukat örömre fordítom, és megvigasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból" (Jer 31:13).

"Boldogok a szelídek" (Mt 5:5). Ha nehézségekbe ütközünk, rendkívül megkönnyíthetjük őket a Krisztusban lakozó szelídség által. Ha szert teszünk Mesterünk alázatosságára, akkor fölülemelkedünk a lekicsinylésen, elutasításon, bosszúságon - ami naponta ér minket - és ezek a dolgok többé nem fognak árnyékot vetni lelkünkre. Egy keresztény nemességének legfőbb bizonyítéka az önuralom. Ha valaki az őt ért gyalázat, kegyetlenség miatt nem tudja megőrizni nyugalmát, bízó lelkületét, az megfosztja Istent attól a jogától, hogy kinyilatkoztassa általa jellemének tökéletességét. A szívbéli alázatosság az az erő, amely győzelemre segíti Krisztus követőit, és ez a jele a mennyel fenntartott kapcsolatnak is.

"Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost" (Zsolt 138:6). Isten kegyesen tekint azokra, akik megmutatják Krisztus szelíd és alázatos lelkületét. Bár a világ megveti őket, az Úr szemében azonban igen értékes emberek. Nemcsak a bölcsek, a nagyok, a jót cselekvők mehetnek be a mennybe, nemcsak a szorgalmas, buzgó, szüntelenül dolgozó munkások. Nem. A lelki szegények, akik sóvárogják, hogy Krisztus bennük lakozzék, az alázatos szívűek, akiknek leghőbb vágyuk Isten akaratát cselekedni - ők tényleg beléphetnek oda. Azok között lesznek, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. "Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát feleltük" (Jel 7:15).

"Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot" (Mt 5:6). Az érdemtelenség érzése az igazság éhezésére és szomjazására készteti a szívet, amely nem csalódhat ebben a vágyakozásban. Aki helyet enged szívében Jézusnak, az megismeri szeretetét. Isten mindenkit megelégít, aki jellemének képmását akarja magára ölteni. A Szentlélek mindig megsegíti a Jézusra tekintő lelket, megmutatja neki Krisztus dolgait. Ha a tekintet Krisztusra szegeződik, a Lélek nem szűnik meg munkálkodni, amíg az ember át nem alakul az Ő képére. A tiszta szeretet megtisztítja és nagylelkűvé teszi az embert magasabb tudásra, a mennyei dolgok alaposabb ismeretére teszi alkalmassá, hogy elérhesse a teljességet. "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek." (Mt 5:6).

Az irgalmasok irgalmat nyernek, a tiszta szívűek pedig meglátják az Istent. Minden tisztátalan gondolat beszennyezi a lelket, tompítja az erkölcsi érzéket, s közömbösíti a Szentlélek hatását. Elhomályosítja a lelki látást, és az ember nem láthatja Istent. Az Úr megbocsáthat és meg is bocsát a megtérő bűnösnek, de a lélek ennek ellenére megsebzett marad. Minden tisztátalan beszédtől, gondolattól óvakodnia kell annak, aki világosan akarja látni a lelki igazságot.

Krisztus szavai azonban többet jelentenek, mint a testi tisztátalanságtól vagy a ceremóniák beszennyezésétől való mentességet, amitől a zsidók oly szigorúan óvakodtak. Az önzés miatt nem láthatjuk Istent. A haszonleső lélek egészében olyannak képzeli Istent, mint amilyen ő maga. Csak az önzetlen szív, az alázatos, bízó lélek látja, hogy Isten "irgalmas és kegyelmes, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6).

2024. május 19., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 19 - VASÁRNAP - Dániel könyve 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%207&version=NT-HU

1. Isten ítélete a középpontban. Ebben a fejezetben nyilvánvaló a kiasztikus szerkezet, amely a héber irodalom egyik jellegzetessége. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb dolgok a középen vannak. Ennek a fejezetnek a középpontjában az ítélet található, és ez egy jó hír. Miközben egy hatalom Isten népét írtja, Isten ítéletet tart, amelynek következtében Isten népének ellensége ítélet alá esik és megsemmisül, Isten népe pedig megszabadul. Nemcsak itt, de a Jelenések könyvének a közepén az ítélet található.

2. Istennél van a megoldás. Ez a fejezet olyan, mintha egy operatőr kamerájával egyszer a földet pásztázná, máskor pedig az eget. És ez a váltakozás többször is megtörténik a fejezetben. Ha a kamera a földet figyeli, azt látjuk, hogy itt egy hatalom üldözi és bántja Isten népét, de ha a kamera az ég felé fordul, ott azt látja, hogy a hatalom az Emberfiának adatott, a mennyben ítélet történik. és az ország Isten népének adatik. Ha csak a föld felé tekintenénk, elcsüggednénk, mert azt látnánk, hogy Isten népét sikerrel üldözik és bántják, de ha a menny felé tekintünk, azt látjuk, hogy valaki figyeli a földön történteket és közbeavatkozik.

3. Istené az uralom. A föld történelme arról szól, hogy földi hatalmasságok, királyok egymással harcolnak és elveszik egymástól az uralmat és a földterületet. Ez a fejezet több uralkodó és birodalom jellegzetességeit is leírja, amelyek mind negatívak. A királyok rosszak, kegyetlenek, nem kímélik egymást, de a fejezet arról szól, hogy ez nem lesz mindig így. A végső szó Istené lesz. Az országot és az uralmat átveszik a Magasságos egek szentjei.

4. Jézus kapja meg a világegyetem feletti legfőbb uralmat. Miközben itt a földön királyok kegyetlenkednek Isten népével, a felhőn Jézus (az Emberfia) az Öregkorúhoz megy és minden hatalmat és dicsőséget megkap az egész világegyetemben. A jó hír az, hogy a hatalom, nem a kis szarvé lesz, amely káromló beszédeket mond Istenre és megrontja Isten népét, hanem az Emberfiáé, aki megváltja és megszabadítja népét.

5. Isten országa örök. A földi országok ideig-óráig állnak fenn, de Isten országa örökké megmarad. A jó hír az, hogy nem a gonosz országa marad fenn örökké, amelyben igazságtalanság, békétlenség, betegség és fájdalom uralkodik, hanem Isten országa, amelyben nyoma se lesz semmi rossznak sem.

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. aki látja népe szorongatott helyzetét és cselekszik

b. aki megmutatja azt, hogy egy földi hatalom támadni fogja népét, de Ő ennek véget vet

c. aki bemutatja a történelem folyását, hogy láthassuk azt a színteret, amelyen az igazság és a gonoszság összeméri erőit, és hogy bizodalmunk legyen abban, hogy a történelemnek egy bizonyos pontján Ő közbelép népe megszabadításáért

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy bizodalma legyen az ítéletben, mert ez az ő szabadulását jelenti és az ellenség végleges megsemmisülését, aki szerzője volt minden fájdalmának, szomorúságának és szerettei minden rossz tapasztalatának, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 31. fejezet

31. fejezet – „A HEGYIBESZÉD” (1. rész)

Máté 5; 6; 7.

Krisztus ritkán gyűjtötte Maga köré kizárólag tanítványait, hogy szavait hallgassák. Nem csupán azokat választotta hallgatóiul, akik ismerték az élet útját. Célja az volt, hogy elérje a tudatlan, tévelygő tömegeket. Az igazságnak olyan részét tanította, amellyel hozzá tudott férkőzni az elhomályosult értelemhez. Ő maga volt az igazság, örökké áldásra nyújtott kezekkel, felövezett derékkal állt, és intő, kérő, bátorító szavakat szólt, mindenkit fel kívánt emelni, aki Hozzá jött.

A Hegyibeszéd tulajdonképpen a tanítványokhoz szólt, de a sokaság előtt hangzott el. Az apostolok elhívatásuk után elmentek Jézussal a tengerpartra. Kora reggel itt kezdtek az emberek gyülekezni. A galileai városokból jött, szokásos tömegen kívül jöttek Júdeából, sőt magából Jeruzsálemből is; Pereából, Dekapolisból, Idumeából, egészen Júdea déli részéből; Tirusból, Szidonból, és a Földközi-tenger partjának föníciai városaiból. "Amikor hallották, hogy miket mível vala" (Mk 3: 8); "jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből. [...] mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta" (Lk 6:17.19).

A keskeny parton még állva sem kerülhetett mindenki közelébe - aki szeretett volna hallótávolságon belül maradni -, ezért Jézus visszavezette őket a hegyoldalra. Amint egy lankás helyre értek, amely kellemes gyülekezőhelyül kínálkozott a hatalmas tömegnek, leült a fűbe, a tanítványok és a sokaság pedig követték példáját.

A tanítványok helye mindig közvetlenül Jézus mellett volt. A nép folyamatosan tolongott Felé, de a tanítványok érezték, hogy őket nem sodorhatják el színe elől. Szorosan mellé ültek, hogy egyetlen szót se veszítsenek el tanításából. Figyelmes hallgatók voltak, buzgón itták az igazságot, melyet minden népnek, minden időben hirdetniük kellett.

Érezték, hogy a szokásosnál valahogyan többet várhatnak, s még közelebb húzódtak Mesterükhöz. Hitték: hamarosan megalapítja országát, és a délelőtti események is arról győzték meg őket, hogy Jézus erről valamilyen bejelentést fog tenni. A sokaságot is a várakozás érzése járta át, a figyelmes arcok mély érdeklődésről tanúskodtak. Amint a nép leült a zöld hegyoldalon, és várta az isteni Tanító szavait, szívüket betöltötte az eljövendő dicsőség glóriája. Voltak olyan írástudók és farizeusok, akik arra a napra vártak, amikor átvehetik az uralmat a gyűlölt rómaiak fölött, és magukhoz ragadhatják a világ nagy birodalmának gazdagságát és dicsőségét. A szegény parasztok és halászok azt szerették volna hallani, hogy nyomorúságos kunyhóikat, szűkös élelmüket, fáradságos munkájukat, s a holnaptól való félelmüket biztosan fényűző paloták, könnyű idők váltják föl. Remélték, hogy egyetlen, durva felsőruhájuk helyébe - melyet nappal viseltek, s melybe éjjel takaróztak - Krisztus majd elnyomóik fényes, drága ruháit adja. Mindegyikük szívét az a büszke remény hatotta át, hogy Izrael hamarosan megdicsőíttetik a népek között, mint az Úr választott népe, Jeruzsálem pedig felmagasztaltatik, mint a világbirodalom székhelye.

Krisztus letörte a világi nagyság reménységét. A Hegyibeszédben igyekezett a téves nevelés okozta nézeteket eloszlatni, és hallgatóiba helyes elképzelést ültetni országáról, saját jelleméről. Mégsem támadta közvetlenül a nép hibáit. Látta a világnak a bűn miatti nyomorúságát, de nem rajzolta eléjük élesen szánalmas állapotukat. Valami sokkal jobbra tanította őket, mint amit addig ismertek. Nem szállt harcba az Isten országáról alkotott elképzeléseikkel, hanem elmondta, milyen feltételekkel léphetnek be oda, s rájuk hagyta a tanulság levonását annak természetéről. Az általa tanított igazságok nem kevésbé fontosak számunkra, mint a Jézust követő sokaság számára. Nekünk is legalább annyira meg kell tanulnunk Isten országának alapelveit.

Krisztus legelőször az áldás igéit szólta a népnek. Boldogok - mondotta -, akik felismerik lelki szegénységüket, és érzik, hogy megváltásra van szükségük. Az evangéliumot a szegényeknek kell prédikálni. Az Ige nem a felfuvalkodott lelkűeknek tárul fel, akik azt hiszik, hogy gazdagok, és semmire sincs szükségük, hanem azoknak, akik alázatosak és megtört szívűek. Csak egyetlen gyógyforrása van a bűnösnek; csak egyetlen kútja a lelki szegényeknek.

A büszke szív ki akarja érdemelni az üdvösséget, ezzel szemben mind a mennyre való jogcímünk, mind alkalmasságunk Krisztus igazságában rejlik. Az Úr semmit sem tehet az ember megmentésére, amíg az meg nem győződik saját gyengeségéről, le nem vetkőzi minden önelégültségét, s alá nem veti magát Isten irányításának. Ekkor kaphatja meg az ajándékot, melyet Isten nyújtani kíván. Ő semmit sem tart vissza a szükségét átérző lélektől. Az ilyen embernek szabad bejárása van Hozzá, akiben a teljesség lakozik. "Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét" (Ésa 57:15).

2024. május 18., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 18 - SZOMBAT - Dániel könyve 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%206&version=NT-HU

1. Isten elvei időtállóak és nem változnak a politikai szelek változásával sem. Dániel átvészelt néhány királyváltást és egy birodalom másikra való váltását is, de Dániel ugyanaz maradt, hűséges elveihez, Istenéhez és feletteséhez a királyhoz is, addig a pontig, míg nem sértette az Isten iránti hűségét. Akik hűségesek Istenhez, nem kell változtatniuk gyakorlatukon, amikor a körülöttük levő világ és társadalom megváltozik. Isten elvei örök érvényűek, függetlenül földrajzi helyszíntől, kultúrától és politikai irányultságtól.

2. Isten rendkívüli lélekkel áldja meg hűséges gyermekeit. Azt olvassuk, hogy a király megbízott Dánielben, mert tudta, hogy benne különleges lélek lakozik. Dániel teljesen különbözött pogány vezető társaitól, akik nem voltak olyan megbízhatók, mint ő. Erről beszél ez a fejezet is. Amikor Dánielt bedobják az oroszlánok vermébe, a követ lepecsételik a király pecsétjével és a főrangú embereinek pecsétjével. Erre azért volt szükség, mert a király nem bízott meg a főrangú emberekben és a főrangú emberek sem bíztak meg a királyban. Egyedük Dániel volt az, akiben a király mindenféle pecsételgetések nélkül is megbízott.

3. Isten jósága ellenszenves a gonoszok szemében. Dániel vezetőtársai nem tudták elviselni erkölcsösségét, ezért meg akartak szabadulni tőle.

4. A becsületesség a legkényelmesebb párna. A király nyugtalanul alszik kényelmes ágyában, miközben Dánielnek békés és nyugodt éjszakája volt az oroszlánok között.

5. Tévedéseink helyrehozatalát nem lehet áthárítani Istenre. Dárius hiszékenységével és önimádatával végzetes hibát követett el. Amikor Dánielt bedobják az oroszlánok vermébe, azt mondja Dánielnek, hogy „a te Istened, akit szüntelenül szolgálsz, mentsen meg téged az oroszlánoktól.” Első pillantásra magatartása Istenben való hitnek tűnik, de inkább mentegetőzés. Azt akarja, hogy amit ő elrontott, azt az Isten hozza helyre. Istennek nem ez a feladata életünkben.

6. Dániel Jézus Krisztust tükrözi ebben a fejezetben, sok hasonlóságot találunk kettejük között:

a. mindketten hibátlanok voltak

b. az ima mindkettőjüknek lélegzetvétele

c. környezetük lesekedik utánuk

d. gödörbe zárják őket

e. a követ mindkét esetben lepecsételik

f. összeesküvés áldozatai lettek – féltékenység indította erre ellenségeiket

g. ellenségeik államérdekre való hivatkozással manipulálták a hatóságokat

h. nem találtak bennük fogyatkozást

i. a kormányzó mindkét esetben hasztalan próbálkozik a megmentésükkel

j. mindkettő győztesen jön elő a lepecsételt veremből

k. mindkettő feltámad, magasabb pozícióba kerül, mint előtte

l. szolgálatuk következtében Isten, akinek eddig csak egy népe volt, most sok nép, a világmindenség Istene lesz

Ima éretted: Istenem, kérlek, add az olvasónak azt a rendkívüli lelket, amit Dánielnek is adtál, adjad, hogy megtalálja benned azt a nyugalmat és békét, amit Dániel az oroszlánok vermében tapasztalt, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 30. fejezet

30. fejezet – „Választa tizenkettőt” (7. rész)

Midőn Jézus befejezte a tanítványok oktatását, szorosan Maga köré gyűjtötte a kicsiny csoportot, középen letérdelt, kezét a fejükre helyezte, és imában ajánlotta őket a szent munkára. Így kente fel az Úr tanítványait az evangélium szolgálatára.

Krisztus nem az el nem bukott angyalokat választotta arra, hogy képviseljék Őt az emberek között, hanem emberi lényeket, akiknek indulatai a megmentendőkéhez hasonlatosak. Krisztus emberré lett, hogy elérhesse az embert. Az istenségnek emberi természetre volt szüksége, mert a világ megváltásához az emberi és az isteni is kellett. Az istenségnek szüksége volt az emberi természetre, hogy az ember egy csatornán kapcsolatba léphessen Istennel. Így van ez Krisztus szolgálóival, hírvivőivel is. Az embernek rajta kívül és felette álló erőre van szüksége ahhoz, hogy ez helyreállítsa benne Isten képmását, és képessé tegye munkájának végzésére. Ez azonban nem teszi szükségtelenné az emberi eszközt. Az ember megragadja az isteni erőt, és hit által Krisztus a szívében lakozik. Az emberi erő az istenivel együttmunkálkodva képessé válik a jóra.

Aki a galileai halászokat elhívta, ma is hívja az embereket szolgálatába. Ma is éppoly készségesen nyilatkoztatja meg erejét általunk, mint az első tanítványok által. Legyünk bármily tökéletlenek és bűnösök, az Úr továbbra is felajánlja, hogy legyünk a társai, Krisztus tanítványai. Hív, Ő akar tanítani minket, hogy Krisztussal egységben végezhessük az isteni munkát.

"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való" (2Kor 4:7). Íme, ezért bízta Isten az evangélium hirdetését inkább esendő emberekre, mint angyalokra. Így jut kifejezésre, hogy az az erő, amely az emberi gyöngeség által munkálkodik, Isten ereje. Ez bátorít: higgyük, hogy az az erő, amely segíthet másokon, olyan gyengéken, mint mi, rajtunk is segíthet. És aki "maga is körül van véve gyarlósággal", képes "együtténezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel" (Zsid 5:2). Mivel maga is veszélyben forog, ismeri az út buktatóit, nehézségeit, ezért arra hivatott, hogy segítsen másoknak, akik hasonló veszélyben vannak. Egyeseket kétség gyötör, fogyatékosságokkal terheltek, gyengék a hitben, és képtelenek megragadni a Láthatatlant. De ha Krisztust helyettesítve felkeresi őket egy barát, akit láthatnak, ez összekötő kapocs lehet, megerősítheti Krisztusba vetett gyenge hitüket.

A mennyei angyalok munkatársaivá kell lennünk, be kell mutatnunk Jézust a világnak. Az angyalok szinte türelmetlenül sóvárogva várják együttműködésünket, mert ők emberi csatornákon át érintkezhetnek az emberekkel. Ha egész szívünkkel odaszentelődünk, átadjuk magunkat Krisztusnak, az angyalok örvendeznek, hogy a mi hangunk segítségével tárhatják fel Isten szeretetét.

2024. május 17., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 17 - PÉNTEK - Dániel könyve 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Dániel könyve 5 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=D%C3%A1niel%205&version=NT-HU

1. Isten szabad akaratot biztosít, de nem mindegy, hogyan élünk vele. Isten olyan szabadságot biztosított az embernek, hogy arcul ütheti, vagy szembe köpheti Teremtőjét, vagy jelen esetben hozzányúlhat Isten szent dolgaihoz és az ünnepi lakomáján használhatja azokat. Az ember megteheti, de nem tanácsos. Isten nem mindig lép közbe, amikor valaki káromolja Őt, vagy fennhéjázó módon viszonyul Hozzá, jelen esetben azonban nem marad szótlan. Válaszol Belsazár fennhéjázó magatartására. Sokan vakmerően rázzák az öklüket Isten felé, és mivel Isten nem reagál rá, azt gondolják, hogy nem is létezik.

2. Akik kihívóan rázzák az öklüket Isten felé, pillanatok alatt megváltoznak majd. Belsazár önhitten dacolt Istennel, de amikor a kéz megjelent és írni kezdett a falon, rémület fogta el. Az előbb még vakmerő király, most egész testében remeg. Azt olvassuk, hogy a király arca elsápadt, gyötrő gondolatai támadtak, dereka elernyedt, és még a térdei is reszkettek. Amikor a bölcsei nem tudták elolvasni az írást, még jobban megrémült, arca elsápadt. Az írás a palota meszelt falán jelent meg, a király arca pedig olyan sápadt lett, mint a meszelt fal. Ma is sokan dacolnak Istennel, de a Biblia elmondja, hogy amikor Jézus megjelenik az ég felhőiben, a sziklákhoz fognak futni rémületükben és az kívánják, bárcsak rájuk szakadnának.

3. Istennel nem lehet a feledékenységet játszani. Belsazár megpróbálta. Úgy tett, mintha nem ismerné Dánielt, és mintha nem tudná, mit tett Isten nagyapja idejében a királlyal. Az anyakirálynő emlékezteti erre, sőt maga Dániel is világosan elmondja, hogy tudott arról, mi történt a nagyapjával, amikor az felfuvalkodott, és nem tanult az esetből.

4. Isten megméri az embert. Belsazár híjával találtatott. Ezek a furcsa szavak, Mene, Mene, Tekel, Ufarszin az jelzik, hogy Belsazár vállalkozása ellenőrzést kapott, és hűtlen kezelést állapítottak meg, Belsazár tőkéje elfogyott így be kell zárni az üzletet és át kell adni másnak. Egy szóval: Vége!

5. Amikor Isten ír, ítélet történik. Néhány esetben találjuk a Bibliában, hogy Isten ír, és ezek mind kapcsolatban vannak az ítélettel. Isten a kőtáblákra írja a Tízparancsolatot, amely alapja az ítéletnek. Amikor az Újszövetségben Jézus a porba ír, felmentő ítélet születik. Itt Dániel könyvében is ítélet történik Belsazár fölött, amikor Isten a falra írt.

6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a. akivel nem érdemes játszani

b. aki nem azonnal ítél, és ez sokakat bűnös életmódra bátorít

c. aki kedvessé tudja tenni szolgáit a legnagyobb méltóságok előtt is. Dánielt tisztelték a babiloni birodalomban, de a perzsa birodalomban is.

d. aki nem ijed meg egy királytól, legyen az a világ legnagyobb országának is a királya

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy szentnek tartson Téged és megfelelő módon viszonyuljon Hozzád és a Neked szentelt dolgokhoz, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 30. fejezet

30. fejezet – „Választa tizenkettőt” (6. rész)

Ahelyett, hogy a világosságban járt volna, Júdás inkább hibáihoz ragaszkodott. Gonosz vágyakat, a bosszú szenvedélyét, sötét, rosszindulatú gondolatokat táplált, míg Sátán teljesen hatalmába kerítette. Júdás megtestesítője lett Krisztus ellenségeinek.

Amikor kapcsolatba került Jézussal, még voltak olyan jellemvonásai, melyek áldást jelenthettek volna az egyház számára. Ha felveszi Krisztus igáját, az apostolok egyik vezetője lehetett volna, ezzel szemben amikor rámutattak hibáira, megkeményítette szívét, büszkén, lázadva, saját önző célkitűzéseit választotta, és így alkalmatlanná tette magát az Istentől néki szánt munkára.

Mindegyik tanítványnak súlyos fogyatékosságai voltak, amikor Jézus szolgálatába szólította őket. Még maga János sem - aki pedig a legszorosabb kapcsolatba került a szelíd, alázatos Megváltóval - volt természeténél fogva szelíd és hajlékony. Testvérével "mennydörgés fiainak" (Mk 3:17) nevezték. Míg Jézussal voltak, bármilyen csekély, Vele szemben tapasztalt megvetés fellobbantotta méltatlankodásukat, harciasságukat. Ingerültség, bosszú, bíráló lelkület mind-mind jelen volt a szeretett tanítványban is. Napról napra látta Jézus szelídségét, türelmét, hallotta tanításait az alázatosságról, hosszútűrésről, - mindez ellentétben állt saját erőszakos természetével. Szívét megnyitotta az isteni befolyás előtt, és nemcsak hallgatója, hanem megvalósítója is lett a Megváltó szavainak. Az ént elrejtette Krisztusban. Megtanulta viselni Krisztus igáját, hordozni a terhét.

Jézus megrótta tanítványait, figyelmeztette, óvta őket, János és testvérei mégsem hagyták el Őt - Jézust választották, még ha dorgálta is őket. A Megváltó sem szakított velük gyengeségeik, tévedéseik miatt. Ők mindvégig osztoztak megpróbáltatásaiban, tanulmányozták életének példáját. Krisztusra tekintettek, s így átalakult a jellemük.

Hajlamaik, szokásaik tekintetében az apostolok igen különbözőek voltak. Ott állt közöttük Lévi-Máté, a vámszedő; a heves, vakbuzgó Simon, a római hatalom engesztelhetetlen gyűlölője; a nagylelkű, lobbanékony Péter; az aljas lelkületű Júdás; Tamás - igaz szívű, de szégyenlős, félénk; Fülöp, a nehézfejű, kétségekkel küzdő; és Zebedeus becsvágyó, szókimondó fiai, testvéreikkel együtt. Ők gyűltek össze, különböző hibáikkal, rosszra való, öröklött vagy szerzett hajlamaikkal. De Krisztusban, és általa Isten családjában lakoztak, hogy megtanuljanak egyek lenni hitben, tantételekben és lelkületben. Voltak próbáik, sérelmeik, különvéleményük - de amíg szívükben Krisztus lakozott, nem üthette fel a fejét egyenetlenség. Szeretete egymás iránti szeretethez vezetett, a Mester összehangolta a különbségeket és létrehozta a tanítványok közötti egységet olyannyira, hogy gondolkodásukban, ítélkezésükben is eggyé váltak. Krisztus, a nagy központ és ők olyan mértékben közeledtek egymáshoz, amilyen mértékben a központhoz közeledtek