2017. október 31., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 31 - KEDD - Ezékiel 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48. fejezet 841. nap

Nem sokkal ezután felszentelték a helyreállított templomot. "Akkor örömmel ünnepelték meg Izráel fiai, a papok, a léviták meg a többiek, akik a fogságból hazatértek, az Isten háza fölszentelését. ...azután megtartották a páskát az első hónap tizennegyedik napján" (Ezsd 6:16, 19).

A második templom nem volt oly fenséges, mint az első; Isten jelenlétének látható jelei sem szentelték meg. Felszentelésénél nem mutatkozott meg természetfölötti erő. A dicsőség felhője sem jelent meg, hogy betöltse az újonnan felépült templomot. Nem szállt alá tűz az égből, hogy az oltárra tett áldozatot megeméssze. A dicsőség nem jelent meg többé a kérubok között a szentek szentjében. Nem lehetett ott látni a frigyládát, a kegyelem királyi székét, sem a bizonyság tábláit. Nem adott választ mennyei jel Isten akaratáról a pap kérdésére.

Mégis ez volt az az épület, amelyről az Úr elmondatta Aggeus prófétával: "Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura..." "Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek Ura" (Hag 2:9, 7). Tudós emberek századokon át igyekeztek kimutatni, hogy milyen vonatkozásban teljesült ez. De az Aggeusnak adott ígéretben, a Názáreti Jézus, a népek vágya adventjében - aki személyes jelenlétével megszentelte a templomot - sokan nem akartak semmiféle különleges fontosságot látni. Elméjüket elhomályosította a gőg és a hitetlenség, hogy ne értsék meg, valójában mit is jelentenek a próféta szavai.

A második templomot nem Jahve dicsőségének felhője tisztelte meg, hanem annak jelenléte, akiben "lakik az istenség egész teljessége", - Isten maga, aki "megjelent testben" (Kol 2:9; 1Tim 3:16). A második templom azzal szárnyalta túl dicsőségben az elsőt, és csakis azzal, hogy Krisztus földi szolgálata során személyes jelenlétével tisztelte meg. "A népek vágya" valóban megjelent a templomban, amikor megszentelt pitvaraiban a Názáreti tanított és gyógyított.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 41

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A 41. fejezetben egy több fejezeten átívelő leírás kezdődik a Templomról és a körülötte levő városról. A 40. fejezet a négy templom kapuról és a hozzájuk kapcsolódó épületekről beszél, ez a fejezet pedig magának a templom épületének a tervrajzát és méreteit adja meg.   

Ezen a ponton két kérdés tűnik ésszerűnek: 1. Miért olyan fontos az épületszerkezet és a méretek ennyire aprólékos részletezése? 2. Miért olyan lényeges Ezékielnek lejegyezni ezeket a részleteket, és miért kell erre kilenc fejezetet áldozni? Vajon egy átlag izraelitát érdekel-e ez egyáltalán?

Az első kérdésre azt válaszolhatnánk, hogy a részletes leírás a helyreállítás ígéretét konkrét, kézzelfogható és valóságos dologgá teszi. Az emberek megláthatják, hogy mi Isten terve. Az aprólékos részletek világossá teszik azt, hogy amit Isten a jövőben megújít, az sokkal nagyobb és jobb annál, mint ami korábban volt. Izrael bűne nem csökkenti annak az értékét, amit Isten a jövőben velük szándékszik megtenni, hanem az új felülmúlja a régit. A Templomban Istennek a Sekinában megjelenő dicsősége az Úr Izraelért végzett tevékenységének a középpontját jelentette, ezért minden részlet jelentőséggel bírt a nép számára.

A második kérdést nehezebb megválaszolni. Mivel ez a leírás szó szerint soha nem teljesedett be, nehéz értelmezni ezeket a fejezeteket, azonban sok értelmezési kísérlet látott már napvilágot. Annak, amelyik nekem a leginkább tetszik, két része van: 1. Isten azzal a reménnyel állította helyre Izraelt, hogy ez megújuláshoz, lelki ébredéshez és az Istenhez való hűséghez vezet. Izrael azonban nem úgy válaszolt, ahogy Isten szerette volna, ezért ez a látomás, amely ezen a reményen alapult, nem teljesedett be szó szerint. 2. Annak ellenére, hogy Izrael kudarcot vallott, ebben a látomásban olyan elvek és részletek találhatók, amelyek részét képezik Isten népével kapcsolatos végső helyreállítási tervének. Ezért van az, hogy olyan sok Ezékiel könyvéből származó idézetet találunk a Jelenések könyvében.

Ez nagyon fontos számunkra, mert Isten meg fogja valósítani mindenre kiterjedő tervét az új égen és új földön az új Jeruzsálemmel, függetlenül attól, hogy hány ember válaszol pozitívan Isten hívására. Ezért válaszoljunk örömmel Isten irántunk való nagy szeretetére!

Jon Dybdahl

118. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48-49. fejezeteihez (október 29- november 4.).

Azt hiszem, sokan tudunk azonosulni a 48-49. fejezetben található két történettel, amikor olyan akadályok kerülnek az utunkba, amelyek letaglóznak és legyőzhetetlennek tűnnek. Az utóbbi néhány év ilyen volt számomra: beteg lett a legkisebb gyermekem, meghalt a férjem, anyagi nehézségek adódtak, és újabb házasságom is tönkrement. Teljesen egyedül éreztem magam, és az akadályok olyan mélyre juttattak, hogy már nem tudtam, merre menjek tovább.

Biztos vagyok abban, hogy Zorobábel és Eszter is ugyanígy érzett. Amivel szembesültek, azt bizony képtelenek voltak egymaguk kezelni. Olyan élethelyzetbe kerültek, amit ember nem tud megoldani, csak és egyedül az Isten. Hiszem, hogy néha azért enged bele Isten ilyen helyzetekbe, hogy ne legyen más választásunk, csak az, hogy felnézünk, és teljes mértékig Istenre támaszkodunk, hogy Ő vigyen át bennünket.

Egyetlen ember szeretete vagy együttérzése sem tudta volna a szükséges vigaszt biztosítani, és az erőt megadni, hogy átvészeljem ezt az időszakot, csakis az Isten volt képes erre. A szélsőséges körülmények hasonlók voltak a templom építéséhez, és ahhoz, amikor Eszternek a király elé kellett járulnia. Pontosan tudta, hogy mivel néz szembe, de teljesen Isten oltalmára támaszkodott, amikor azt a bátor lépést megtette népéért. Nem ugrott fejest, hanem böjtölt és imádkozott, Istenre hagyatkozva minden lépésnél.

A 49. fejezet vége arra emlékeztet bennünket, Isten mindig igazolja igazságát és az ő népét egészen az idők végéig.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" (2Móz 14:14; új prot. ford.)

Jill Simpson Palffy

Wesminster hetednapi adventista gyülekezet, Dél-Karolina, USA

2017. október 30., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 30 - HÉTFŐ - Ezékiel 40

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 48-49. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48. fejezet 840. nap

Isten népe történelmében mindig a nehézségek leküzdhetetlennek látszó nagy hegyei meredtek azok elé, akik igyekeztek véghezvinni a menny szándékát. Ezeket az akadályokat az Úr hitük próbájaként engedte meg. Amikor minden oldalról körül vagyunk zárva, legfőbb ideje, hogy bízzunk Istenben és Lelkének erejében. Az élő hit gyakorlása közben lelkileg erősödünk és bizodalmunk rendíthetetlenné válik. Így lesz a lélek győzelmes hatalommá. A hit parancsoló szava előtt eltűnnek az akadályok, amelyeket Sátán helyez a keresztény ember útjába, mert a menny hatalmasságai sietnek segítségére. "...semmi sem volna nektek lehetetlen" (Mt 17:20).

Ha a világ valamit kezdeményez, azt látványosan és dicsekvéssel teszi. Isten pedig a kicsiny dolgokat az igazság és jogosság dicső győzelmének kezdetéül szánja. Néha csalódásokkal és látszólagos kudarccal neveli munkásait. Azt akarja, hogy megtanuljanak a nehézségeken diadalmaskodni.

Az ember könnyen elbizonytalanodik a zűrzavar és az akadályok láttán. Pedig ha mindvégig kitartóan bízik, Isten egyengeti útját. Sikert arat a nehézségekkel vívott küzdelmében. Zorobábel bátor lelkülete és rendíthetetlen hite előtt a nehézségek nagy hegyei síksággá váltak; és aki lerakta az alapot, "...az ő keze fogja bevégezni." "Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!" (Zak 4:9, 7)

Isten egyházát nem emberi hatalom és képesség alapította, ezért elpusztítani sem tudja. Nem az ember erejéhez mért sziklára épült az egyház, hanem Krisztus Jézusra, a Korszakok Sziklájára, "...és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta" (Mt 16:18). Ha Isten jelen van, ügye állandó és szilárd lesz. "Ne bízzatok az előkelőkben; egy emberben sem" (Zsolt 146:3) - szól hozzánk az üzenet. "A megtérés és higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek" (Ézsa 30:15). Isten dicsőséges műve, amely az igazság örök elveire épült, soha nem semmisül meg, hanem egyre jobban megacélosodik, "nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura" (Zak 4:6).

Szó szerint teljesedett az az ígéret, hogy "Zerubbábel keze rakta le ennek a templomnak az alapját, és az ő keze fogja bevégezni" (Zak 4:9). "Így a júdai vének sikeresen folytatták az építkezést Haggeus prófétának és Zakariásnak, Iddó fiának a prófétálása szerint. Be is fejezték az építkezést, ahogyan Izráel Istene megparancsolta és Círus, Dárius meg Artahsasztá perzsa királyok elrendelték. Elkészítették a templomot Dárius király uralkodásának a hatodik évében, az Adár hónap harmadik napjára" (Ezsd 6:14-15).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 40

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A 40. fejezet bevezeti Ezékiel könyvének azt a részét, amely részletesen leírja a megújult templom épületét és szolgálatait, valamint beszél az új város fekvéséről és a helyreállított Izrael területéről.

Ahogy a 40. fejezet látomása elkezdődik, néhány bevezető téma kerül említésre. A látomás a Nagy Engesztelési Napon kezdődik (Kr. e. 537. október 22.), ami Ezékiel próféta szolgálatának majdnem a legvégére tehető. A zsidó hit szerint ezen a napon a szentély megtisztul. A szentély megtisztítása mellett egy erőteljes látomást is találunk a felújított és helyreállított Templomról. A látomás egy hegyen történik, ami gondolatainkba idézi a Sinai-hegyet, ahol az izraeliták a törvényt és a szent sátor leírását eredetileg megkapták. Itt egy korábbi próféta – Mózes – Isten nevében beszél, és most Ezékielnél Isten egy hasonló sémát alkalmaz.  

Amikor Ezékiel a látomást kapja, arra sürgetik, hogy szenteljen különös figyelmet a látomás részleteire, mert mindenről pontosan be kell számolnia Izrael népének. Fogolyként Babilonban, távol szeretett városától, Jeruzsálemtől és Templomuktól Izrael népének reményteljes biztatásra van szüksége. Látniuk és hallaniuk kell szemléletes leírását, amit Isten a jövőben tenni akar értük.

Ha saját helyzetünket nézzük ezen a világon, igen nagy szükségünk van arra, hogy megengedjük Istennek, hogy bátorítson bennünket az új égről és az új földről szóló tervével, amit számunkra készített.

Jon Dybdahl

118. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48-49. fejezeteihez (október 29- november 4.).

Azt hiszem, sokan tudunk azonosulni a 48-49. fejezetben található két történettel, amikor olyan akadályok kerülnek az utunkba, amelyek letaglóznak és legyőzhetetlennek tűnnek. Az utóbbi néhány év ilyen volt számomra: beteg lett a legkisebb gyermekem, meghalt a férjem, anyagi nehézségek adódtak, és újabb házasságom is tönkrement. Teljesen egyedül éreztem magam, és az akadályok olyan mélyre juttattak, hogy már nem tudtam, merre menjek tovább.

Biztos vagyok abban, hogy Zorobábel és Eszter is ugyanígy érzett. Amivel szembesültek, azt bizony képtelenek voltak egymaguk kezelni. Olyan élethelyzetbe kerültek, amit ember nem tud megoldani, csak és egyedül az Isten. Hiszem, hogy néha azért enged bele Isten ilyen helyzetekbe, hogy ne legyen más választásunk, csak az, hogy felnézünk, és teljes mértékig Istenre támaszkodunk, hogy Ő vigyen át bennünket.

Egyetlen ember szeretete vagy együttérzése sem tudta volna a szükséges vigaszt biztosítani, és az erőt megadni, hogy átvészeljem ezt az időszakot, csakis az Isten volt képes erre. A szélsőséges körülmények hasonlók voltak a templom építéséhez, és ahhoz, amikor Eszternek a király elé kellett járulnia. Pontosan tudta, hogy mivel néz szembe, de teljesen Isten oltalmára támaszkodott, amikor azt a bátor lépést megtette népéért. Nem ugrott fejest, hanem böjtölt és imádkozott, Istenre hagyatkozva minden lépésnél.

A 49. fejezet vége arra emlékeztet bennünket, Isten mindig igazolja igazságát és az ő népét egészen az idők végéig.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" (2Móz 14:14; új prot. ford.)

Jill Simpson Palffy

Wesminster hetednapi adventista gyülekezet, Dél-Karolina, USA

2017. október 29., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 29 - VASÁRNAP - Ezékiel 39

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 48-49. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48. fejezet 839. nap

48. "Nem hatalommal és nem erőszakkal"

Zakariás a következő kinyilatkoztatást kapta Zorobábel munkájáról mindjárt azután, hogy látomásban látta Jósuát és az Angyalt. "A velem beszélő angyal újra fölébresztett engem - mondja Zakariás -, ahogyan álmából szokták fölébreszteni az embert, és ezt kérdezte tőlem: Mit látsz? Én így feleltem: Egy színarany lámpatartót látok, tetején egy tál; hét mécses van rajta, és a tetején levő mécseseknek hét-hét csücske van. Két olajfa áll mellette, az egyik a táltól jobbra, a másik balra.

Megkérdeztem a velem beszélő angyaltól: Mit jelentenek ezek, uram?... Erre ő így szólt hozzám: Az Úr igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura."
"Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem tőle: Mit jelent ez a két olajfa a lámpatartó jobb, és bal oldalán? Másodszor is megszólaltam, és megkérdeztem: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből két aranycsövön át folyik le az aranyszínű olaj?... Ekkor így felelt: Ezek ketten a felkentek, akik az egész föld Urának a szolgálatára állnak" (Zak 4:1-6, 11-12, 14).

Ebben a látomásban az Úr előtt álló két olajfa arany csöveken át üríti magából az arany olajat a gyertyatartó olajtartójába. Innen kaptak olajat a templom lámpái, hogy fényük tiszta legyen és állandóan világítsanak. Az Isten közelében álló felkentektől éppen így árad Isten népére a menny világosságának, szeretetének és erejének teljessége, ha másoknak is továbbítják a fényt, örömet és a megújító erőt. Aki így meggazdagodik, annak gazdagítania kell másokat Isten szeretetének kincseiből.

Zorobábel sokféle nehézséggel küzdve építette az Úr házát. Kezdettől fogva az ellenség "elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől." "...és karhatalommal megakadályozták munkájukat" (Ezsd 4:4, 23). De az Úr közbelépett az építők érdekében és prófétája, Zorobábel által ezt kérdezte: "Ki vagy te, te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!" (Zak 4:7).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 39

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezt a fejezetet Góg és Mágóg végzetének vagy a gonosz erők pusztulásáról szóló fejezetnek is nevezhetnénk. Isten közbeavatkozására elpusztult az a hatalmas hadsereg, amely Izrael ellen támadt. A korábbiakban az ellenség Északról jött, Asszíria és Babilon, akik engedélyt kaptak, hogy leigázzák Izraelt bűneik miatt. Most Góg és Mágóg érkezett Északról, egy még erősebb ellenség. Magát Istent kérte Izráel, hogy mentse meg őket. Majd Ezékiel bemutatja az ellenség nagy erejét. Amikor végül legyőzték őket, még ennél is hatalmasabb módon nyilatkozott meg Isten Seregének felsőbbrendűsége. Góg zsákmányul szerzett fegyverei két évre való tűzifát biztosítottak Isten népének. Hét hónapig tartott csak eltemetni az ellenséges katonák holttesteit.

Végül mindez visszavezet bennünket Ezékiel fő és vissza-visszatérő mondanivalójához: Izrael végül megérti, hogy Isten küldte őket fogságba bűneik miatt, de kegyelmesen visszahozza és védelmezi őket. Ezután a nép tudni fogja, hogy az Úr az Isten (20. vers). Nem csak ez történik meg, hanem Isten Lelke is ki fog töltetni Izráel házára (29. vers).

Nincs olyan hatalmas ellenség, nincs oly nagy gonoszság, amit Isten ne tudna legyőzni. Ha fogságban vagyunk, mint ahogy Izráel volt, még ha bűneink fogságában is, Isten elég hatalmas és kegyelmes ahhoz, hogy megmentsen bennünket, és aztán tudni fogjuk, hogy Ő az Isten.

Isten ítéletének és győzelmének teljessége Góg felett jól látható a megszokott áldozati folyamat visszafordulásában. Általában emberek áldoznak állatokat. A 17-20. versekben madarak és mezei vadak eszik a leölt lovak és katonák húsát, mintegy áldozati ételt. Ez valóban elborzasztó kép, ugyanakkor világos tanítás is arról, hogy Isten teljes, megsemmisítő győzelmet tud aratni a legnagyszerűbb hadseregek és a világ legnagyobb hatalmasságai ellen is. Ők akartak másokat megszégyeníteni és leigázni, végül azonban ők szégyenülnek meg, és vereségük teljességre jut.

Jon Dybdahl

118. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 48-49. fejezeteihez (október 29- november 4.).

Azt hiszem, sokan tudunk azonosulni a 48-49. fejezetben található két történettel, amikor olyan akadályok kerülnek az utunkba, amelyek letaglóznak és legyőzhetetlennek tűnnek. Az utóbbi néhány év ilyen volt számomra: beteg lett a legkisebb gyermekem, meghalt a férjem, anyagi nehézségek adódtak, és újabb házasságom is tönkrement. Teljesen egyedül éreztem magam, és az akadályok olyan mélyre juttattak, hogy már nem tudtam, merre menjek tovább.

Biztos vagyok abban, hogy Zorobábel és Eszter is ugyanígy érzett. Amivel szembesültek, azt bizony képtelenek voltak egymaguk kezelni. Olyan élethelyzetbe kerültek, amit ember nem tud megoldani, csak és egyedül az Isten. Hiszem, hogy néha azért enged bele Isten ilyen helyzetekbe, hogy ne legyen más választásunk, csak az, hogy felnézünk, és teljes mértékig Istenre támaszkodunk, hogy Ő vigyen át bennünket.

Egyetlen ember szeretete vagy együttérzése sem tudta volna a szükséges vigaszt biztosítani, és az erőt megadni, hogy átvészeljem ezt az időszakot, csakis az Isten volt képes erre. A szélsőséges körülmények hasonlók voltak a templom építéséhez, és ahhoz, amikor Eszternek a király elé kellett járulnia. Pontosan tudta, hogy mivel néz szembe, de teljesen Isten oltalmára támaszkodott, amikor azt a bátor lépést megtette népéért. Nem ugrott fejest, hanem böjtölt és imádkozott, Istenre hagyatkozva minden lépésnél.

A 49. fejezet vége arra emlékeztet bennünket, Isten mindig igazolja igazságát és az ő népét egészen az idők végéig.

„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" (2Móz 14:14; új prot. ford.)

Jill Simpson Palffy

Wesminster hetednapi adventista gyülekezet, Dél-Karolina, USA

2017. október 28., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 28 - SZOMBAT - Ezékiel 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezet 838. nap

Amikor Isten előtt népe gyötrődik és tiszta szívért könyörög, felhangzik a parancs: "Vegyétek le róla a piszkos ruhát", - és ezek a bátorító szavak hallatszanak: "Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged" (Zak 3:4). Isten ráhelyezi Krisztus igaz voltának makulátlan, tiszta palástját megpróbált, megkísértett, hűséges gyermekeire. A megvetett maradék dicsőséges ruhába öltözik, és a világ romlottsága soha többé nem mocskolja be. Nevük bent marad az élet könyvében, amely a Bárányé. A korszakok hűségesei közé sorolja őket a menny. Ellenálltak a csaló mesterkedéseinek. Sárkány dühe nem térítette el őket hűségüktől. Most örökre biztonságban vannak a kísértő cselfogásaitól. Isten a bűn szerzőjét terheli meg bűneikkel. "Tiszta süveg" van fejükön.

Mialatt Sátán hangoztatja vádjait, szent angyalok járnak-kelnek láthatatlanul, s a hűségesekre helyezik az élő Isten pecsétjét. Homlokukon az Atya nevével a Sion hegyén állnak a Báránnyal. A trón előtt éneklik az új éneket, amelyet senki nem tanulhat meg, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. "...ezek követik a Bárányt, ahová megy, ezek vétettek meg áron az emberek közül első zsengéül az Istennek és a Báránynak, és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek" (Jel 14:4-5).

Ekkor valóra válnak az Angyal szavai: "Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot!" (Zak 3:8) Krisztus népének Megváltójaként és Szabadítójaként jelenik meg. A maradék most valóban csodát él át, mivel zarándokútjuk könnyeit és megaláztatásait felváltotta az öröm és a megbecsülés Isten és a Bárány közelében. "Azon a napon ékes és dicső sarjat ad az Úr, a föld gyümölcse pedig pompás és díszes lesz azoknak, akik Izráelből megmaradnak. Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül" (Ézsa 4:2-3).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 38

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Természetes, hogy amikor Isten helyreállítja népét, a gonosz ismét feltámad ellenük. A 38-39. fejezetekben egy nagy gonosz szövetség történetét láthatjuk, ami a helyreállított Izraelre támad, és azt is, hogyan oldja meg Isten ezt a problémát.

Az Izrael-ellenes (Isten ellenes) szövetség neve Góg és Magóg földjéről származik. Sem Góg személyéről, sem Magóg földjéről, nem tudunk többet, mint hogy a messzi Északról támad. A Biblia szerint ez sok idő múlva következik be (7-8. és 16. vers). Érdekes módon a Jelenések könyvének 20:7 igeverse is Góg és Magóg elnevezéssel illeti az Isten ellen, az ezer esztendő végén felsorakozott hadsereget. Sok magyarázat született ezen igeversek értelmezésére, amiket nem fogunk most megtárgyalni. A központi gondolat azonban világos. Isten népének végleges helyreállítása előtt, egy gonosz szövetség támad rájuk, de Isten nem engedi, hogy legyőzzék népét.

Napjainkban is ez a helyzet. Isten népének nem kell meglepődnie a gonoszok ellenségeskedése miatt. Ez elkerülhetetlen egy olyan világban, ahol Sátán tevékenykedik. Amit azonban egyértelműen látni kell: ahogy Gógot és Magógot utolérte Isten ítélete, úgy a Jelenések könyvében szereplő gonosz erők ellen is ítéletre kel majd az Úr.

Ebben az összecsapásban nemcsak Isten népe menekül meg, hanem Isten még a pogányok sokasága előtt is felmagasztaltatik, megszenteltetik és kiderül, hogy ki is Ő valójában. Amikor ez megtörténik, mindenki tökéletesen meg fogja érteni, mit jelent Ezékiel kijelentése: „Én vagyok az Úr.” Isten azt akarja, hogy mindnyájan megtudjuk, hogy Ő az üdvözítő, kegyelmes Úr, aki képes mindent megtenni népe megmentéséért.

Jon Dybdahl

117. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezetéhez (október 22-28.).

Szeretünk magunkra úgy gondolni, mint akik különleges célpontjai vagyunk sátán üldözésének. Így is van. Mi vagyunk a maradék. Célkeresztben vagyunk. Azonban többről van szó ennél, és ez egyrészt változást hozhat életünkbe, másrészt csökkenti az egónkat.

Igazából semmik sem vagyunk Sátán számára, semmi nem jelentünk neki. Pusztán járulékos kára vagyunk annak, hogy az Ellenség célba veszi Krisztust. Mi csupán az „A jelű bűnjel” vagyunk a tárgyaláson, mely a világegyetem sorsáról folyik. Sátán azzal vádolja Istent, hogy igazságtalan, hiszen az áldozata árán megmenti a gyarló embert az örökkévalóság számára. Sátán úgy véli, ő és gonosz serege sokkal inkább érdemli a különleges bánásmódot.

Ez az a nép - kérdi -, amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e előírásait? nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek, rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig - akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság kárhozatukat követeli! (Próféták és királyok, Budapest, 1995, Advent Kiadó, 366. o.)

Az örökkévalóság ígérete Jézus válaszában nyugszik: „Lehet, hogy jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom őket.”

Karen D. Lifshay
Stanfield, Oregon

Fordította: Gősi Csaba

2017. október 27., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 27 - PÉNTEK - Ezékiel 37

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezet 837. nap

Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem engedték át magukat Sátán hatalmának. Megbánták bűneiket, és alázatos, töredelmes szívvel keresték az Urat; a mennyei Szószóló pedig védelmébe veszi őket. Akit legjobban sért hálátlanságuk, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti: "Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért. Markaimba metszettem őket. Lehet, hogy jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom őket."

Sátán vadul támad, és csalásai ravaszak, de az Úr szemmel tartja népét, gyötrelmük súlyos, a kohó tüze már-már megemészti őket. De Jézus tűzben megpróbált aranyként hozza ki őket a lángokból. Földiességük leválik, hogy Krisztus képmása tökéletesen kialakuljon bennük.

Időnként úgy tűnik, mintha az Úr elfeledkezne az egyházát fenyegető veszélyekről és az ellenségokozta sebekről. De Isten nem felejt. A világon semmi sem olyan drága néki, mint egyháza. Nem az ő akarata, hogy a világiasság elrontsa bizonyítványukat. Nem engedi, hogy Sátán kísértései legyőzzék népét. Megbünteti azokat, akik hamis színben tüntetik fel Őt, de könyörül azokon, akik őszintén megbánják bűneiket. Megadja a szükséges segítséget mindazoknak, akik erőt kérnek tőle a keresztény jellem kialakításához.

A vég idején Isten népe sóhajtozik és sír a földön véghezvitt utálatosságok miatt. Könnyek között figyelmeztetik a gonoszokat a veszélyre, amely azért fenyegeti őket, mert lábbal tiporják Isten törvényét. Kimondhatatlan fájdalommal és bűnbánattal alázzák meg magukat az Úr előtt. A gonoszok gúnyolódnak bánkódásukon, és kinevetik ünnepélyes fohászaikat. Isten népének gyötrődése és megalázkodása kétségtelenül bizonyítja, hogy visszanyerik a bűn következtében elvesztett erejüket és nemes jellemüket. Krisztushoz egyre közelebb kerülve, szemüket tökéletes tisztaságára irányítva világosan felismerik a bűn végtelenül súlyos voltát. Az eredményes és győzelmes élet feltétele a szelídség és az alázatosság. A dicsőség koronája vár azokra, akik térdreborulnak a kereszt lábánál.

Isten hűséges, imádkozó gyermekei benne rejtik el életüket. Maguk sem tudják, mily biztonságban vannak. Sátán késztetésére e világ uralkodói életükre törnek. De ha megnyílna szemük, mint Elizeus szolgájáé Dothánban, angyalokat látnának maguk körül, akik féken tartják a sötétség seregeit.

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 37

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Mivel Izrael még mindig fogságban van, amikor Ezékiel a helyreállításról szóló üzenetet hirdeti, magától adódik a kérdés, valóban megteszi ezt Isten? Tényleg megtörténik Izrael helyreállítása? Isten megválaszolja ezeket a kérdéseket. Ez a fejezet egy hanghatásokkal illusztrált isteni üzenet.

A nyitókép egy kiszáradt emberi csontokkal teli völgyben játszódik. Isten a próféta hitét teszi próbára a kérdéssel, hogy vajon ezek a csontok élhetnek-e még valaha.  Ezékiel nem tud világos választ adni. Isten felszólítja Ezékielt, hogy prófétáljon a kiszáradt csontokról úgy, ahogyan Ő utasítja. Isten azt mondja, hogy húst épít a csontokra és életet lehel a keletkezett testekbe, így a csontok élni fognak.  Ezékiel akkor megtudja, hogy Jahve az Isten.

Ezékiel engedelmeskedik és a csontok zörögve-csörögve hatalmas, élő emberi sereggé állnak össze. (10. vers). Ennek jelentése egyértelmű. A halott Izrael Isten cselekvése folytán életre kel a sírból és visszakerül hazájába. A kiszáradt csontok üzenetéből mindenki újból meg fogja tudni és felismeri, hogy Jahve az Isten.

Mi több, a második jelenetben két különálló fadarab ismét  egybeforr. Ez a déli (Júda) és az északi (Izrael) királyság újraegyesülését jelképezi, Dávid királysága alatt. A különvált nemzet ismét eggyé lesz.

Romlott világunkban szembeötlő a minket körülvevő bűn, és talán még Isten népének lelki kiszáradása is. Vívódunk, vajon ezek a lelki száraz csontok is újjáéledhetnek-e?  Isten azt kérdezi tőlünk: „Hiszed-e, hogy ezek a csontok újjáéledhetnek?” Szerintem Isten arra vár, hogy elhiggyük, Ő képes ezeket a XXI. századi kiszáradt szellemi csontokat is új életre kelteni.

Jon Dybdahl

117. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezetéhez (október 22-28.).

Szeretünk magunkra úgy gondolni, mint akik különleges célpontjai vagyunk sátán üldözésének. Így is van. Mi vagyunk a maradék. Célkeresztben vagyunk. Azonban többről van szó ennél, és ez egyrészt változást hozhat életünkbe, másrészt csökkenti az egónkat.

Igazából semmik sem vagyunk Sátán számára, semmi nem jelentünk neki. Pusztán járulékos kára vagyunk annak, hogy az Ellenség célba veszi Krisztust. Mi csupán az „A jelű bűnjel” vagyunk a tárgyaláson, mely a világegyetem sorsáról folyik. Sátán azzal vádolja Istent, hogy igazságtalan, hiszen az áldozata árán megmenti a gyarló embert az örökkévalóság számára. Sátán úgy véli, ő és gonosz serege sokkal inkább érdemli a különleges bánásmódot.

Ez az a nép - kérdi -, amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e előírásait? nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek, rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig - akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság kárhozatukat követeli! (Próféták és királyok, Budapest, 1995, Advent Kiadó, 366. o.)

Az örökkévalóság ígérete Jézus válaszában nyugszik: „Lehet, hogy jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom őket.”

Karen D. Lifshay
Stanfield, Oregon

Fordította: Gősi Csaba

2017. október 26., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 26 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel 36

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezet 836. nap

Isten hűségeseit fenyegetik, bevádolják, elítélik. Elárulják egymást a "szülők, testvérek, rokonok és barátok is" (Lk 21:16). Sőt életükre is törnek. Egyedüli reménységük Isten irgalma; egyedüli oltalmuk az ima. Ahogyan Jósua könyörgött az Angyal előtt, a maradék egyház is töredelmes szívvel és rendíthetetlen hittel esedezik Szószólója, Jézus általi bűnbocsánatért és szabadulásért. Teljesen tudatában vannak bűnösségüknek, és látva gyengeségüket, érdemtelenségüket, már-már kétségbeesnek.

A kísértő mellettük áll, hogy vádolja őket, ahogy Jósuával is tette. Rámutat szennyes ruhájukra, fogyatékos jellemükre. Eléjük tárja gyengeségüket, oktalanságukat, hálátlanságukat és azt, hogy mennyire különböznek Krisztustól, ezzel szégyent hoznak Megváltójukra. Meg akarja rémíteni őket azzal a gondolattal, hogy esetük reménytelen, tisztátalanságuk szennyfoltja soha nem mosható le. Reméli, hogy így meggyengíti hitüket, és kísértéseinek engedve megtörik Istennel kötött szövetségüket.

Sátán pontosan tudja, hogy milyen bűnök elkövetésére vette rá Isten népét, és felhozza vádjait ellenük. Kijelenti, hogy bűneikkel eljátszották Isten oltalmát, és joga van elpusztítani őket. Állítása szerint hozzá hasonlóan megérdemlik, hogy Isten kizárja őket kegyeiből. Ez az a nép - kérdi -, amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e előírásait? Nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek, rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig - akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság kárhozatukat követeli!

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 36

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Akárcsak más prófétai könyvek, Ezékiel könyve is három részre tagolódik. Az első részben elérkezik a büntetés Izraelre, mert kitartott bűnei mellett (1-24. fejezet). A második részben az Izrael körül élő népeket is utoléri az ítélet (25-32. fejezet). Végül a harmadik részben Isten helyreállítást ígér népének. (33-48. fejezet).

A 36. fejezet Isten népének helyreállításával foglalkozik. Megmagyarázza a harmadik rész legfontosabb elveit és segít teológiai mondanivalójának megragadásában. A lényeg, hogy Izrael bűne és az azt követő ítélet nemcsak a nemzetet pusztította el, hanem mivel Jahve Izrael Istene, az Ő nevére is szégyent hoztak és megszentségtelenítették a többi nemzet előtt. Pontosabban, Izrael nemcsak abban bűnös, hogy szégyent hozott a nemzetre, de Isten nevére is szégyent hozott. Isten tehát el fogja távolítani ezt a szégyent. Megáldja és megújítja Izraelt, hogy a környező népek is lássák: „Én vagyok az Úr” (23. vers).

Isten visszaviszi Izraelt a saját földjére, tisztára mossa, új szívet és új lelket ad neki (26. vers). És ami csodálatos, Ezékiel szerint Isten ezt nem azért teszi, mert Izrael megbánást mutatott, hanem az Ő könyörületes tettei fogják Izraelt bűnbánatra vezetni.  Isten azért teszi mindezt, mert azt szeretné, hogy népe megtudja, valójában ki is Ő, és hogy mindent meg tud tenni értük.

Ez a Római levél 5. fejezetének 6. versét juttatja eszembe: „Mert Krisztus, amikor még erőtlenek voltunk, a maga idejében meghalt az istentelenekért.”  Tudatában vagy Isten irántad való nagy kegyelmének?  Hagyod, hogy kegyelme közelebb vonzzon, és megengeded, hogy Ő elvegye életed bűneit?


Jon Dybdahl
Walla Walla Egyetem
Egyesült Államok

117. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezetéhez (október 22-28.).

Szeretünk magunkra úgy gondolni, mint akik különleges célpontjai vagyunk sátán üldözésének. Így is van. Mi vagyunk a maradék. Célkeresztben vagyunk. Azonban többről van szó ennél, és ez egyrészt változást hozhat életünkbe, másrészt csökkenti az egónkat.

Igazából semmik sem vagyunk Sátán számára, semmi nem jelentünk neki. Pusztán járulékos kára vagyunk annak, hogy az Ellenség célba veszi Krisztust. Mi csupán az „A jelű bűnjel” vagyunk a tárgyaláson, mely a világegyetem sorsáról folyik. Sátán azzal vádolja Istent, hogy igazságtalan, hiszen az áldozata árán megmenti a gyarló embert az örökkévalóság számára. Sátán úgy véli, ő és gonosz serege sokkal inkább érdemli a különleges bánásmódot.

Ez az a nép - kérdi -, amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e előírásait? nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek, rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig - akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság kárhozatukat követeli! (Próféták és királyok, Budapest, 1995, Advent Kiadó, 366. o.)

Az örökkévalóság ígérete Jézus válaszában nyugszik: „Lehet, hogy jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom őket.”

Karen D. Lifshay
Stanfield, Oregon

Fordította: Gősi Csaba