Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 39. fejezet 1782. nap
39.
A nyomorúság ideje
"Abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki
a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól
fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az időben megszabadul a
te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben" (Dán 12:1).
Amikor a harmadik angyal üzenetének hirdetése lezárul,
Isten visszavonja kegyelmét a föld törvényszegő lakóitól. Isten népe ekkorra
befejezi munkáját. Az Úr rájuk árasztotta a "késői eső"-t, elküldte
nekik a "felüdülés"-t, és ők felkészültek a próbákra. A mennyben angyalok
sietnek ide, s oda. A földről visszatérő angyal jelenti, hogy munkáját
elvégezte. A végső próba ráköszöntött a világra, és akik a menny törvényeinek
híven engedelmeskedtek, megkapták "az élő Isten pecsété"-t. Jézus
ekkor befejezi közbenjárását a mennyei szentek szentjében. Felemeli kezét, és
ezt kiáltja: "Elvégeztetett!". És amikor ünnepélyesen kihirdeti, hogy
"aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen
fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent,
szenteltessék meg ezután is" (Jel 22:11), az angyalsereg leteszi
koronáját. Mindenkinek a sorsa eldőlt - életre vagy halálra. Krisztus elvégezte
népéért az engesztelést, és eltörölte bűneiket. Alattvalóinak száma betelt;
"az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok
nagysága" az üdvösség örököseinek tulajdona lesz, és Jézus királyok
Királyaként és uraknak Uraként fog uralkodni.
Amikor Jézus kilép a szentek szentjéből, sötétség borul a
föld lakóira. E félelmetes időszakban az igazaknak közbenjáró nélkül kell a
szent Isten színe előtt élniük. A gonoszokat nem korlátozza már semmi. Sátán
teljesen hatalmában tartja azokat, akik megmásíthatatlanul megkeményítették
szívüket. Isten türelme véget ért. A világ elutasította irgalmát, megvetette
szeretetét, és lábbal tiporta törvényét. A gonoszok túllépték a határt.
Próbaidejük lejárt. Isten Lelke, akinek makacsul ellenálltak, végül eltávozott
tőlük. A menny kegyelmét nélkülözve védtelenek a gonosszal szemben. Sátán ekkor
a végső nagy zűrzavarba taszítja a föld lakóit. Amikor Isten angyalai elengedik
az emberi indulatok vad viharát, minden ellentét kiéleződik. Az egész világra
kiterjed a pusztulás, ami rettenetesebb lesz, mint ami Jeruzsálemet sújtotta.
Egyiptom elsőszülötteit egyetlen angyal ölte meg, és
gyászba borította az egész országot. Amikor Dávid megsértette Istent a
népszámlálással, egyetlen angyal okozta azt a rettenetes pusztulást, amely
Dávid bűnének büntetése volt. A gonosz angyalok éppúgy pusztítanak Isten
engedélyével, mint a szent angyalok Isten parancsára. A gonoszság erői készen
állnak a világszéles pusztításra. Csak Isten engedélyére várnak.
Az emberek azzal vádolják Isten törvényének tisztelőit,
hogy csapásokat hoznak a világra. A természet félelmes háborgásáért, az emberek
viszálykodásáért, a vérontásért és a mérhetetlen szenvedésért - őket okolják.
Az az erő, amely az utolsó figyelmeztetést kíséri, felbőszíti a gonoszokat.
Haragjuk fellángol azok ellen, akik elfogadták az üzenetet, és Sátán még jobban
elmélyíti a gyűlölet és az üldözés szellemét.
Amikor Isten végleg elfordult a zsidó nemzettől, a nép és a
papok erről mit sem tudtak. A Sátán irányítása alatt álló és a legiszonyúbb
indulatoktól fűtött emberek még mindig Isten választott népének tartották
magukat. A templomban tovább folytak a szolgálatok. Áldoztak beszennyezett
oltárain, és naponta Isten áldását kérték arra a népre, amely Isten drága
Fiának vérét ontotta; szolgáinak és apostolainak életére tört. Amikor a
szentélyben elhangzik a visszavonhatatlan ítélet, és a világ sorsa örökre
eldől, a föld lakói nem fognak tudni erről. Azok, akiktől Isten végleg
visszavonta Lelkét, a vallás formaságait továbbra is megtartják. A sátáni
szenvedély, amellyel a gonoszság fejedelme betölti őket gonosz terveinek
megvalósításához, az Isten iránti buzgóság látszatát fogja kelteni.
Amikor a keresztény világban különösen kiéleződik a szombat
körüli vita, és a vallási tekintélyek a világi hatalmasságokkal összefogva
rákényszerítik az emberekre a vasárnap megtartását, egy maroknyi nép, amely
határozottan megtagadja a népszerű rendelet iránti engedelmességet, egyetemes
gyűlölet tárgyává válik. Hangsúlyt fog kapni az a vélemény, hogy nem szabad
megtűrni azt a kisebbséget, amely szembehelyezkedik az egyházi intézménnyel és
az állam törvényével; hogy inkább ők szenvedjenek, mintsem egész nemzetekre
kiterjedjen a zűrzavar és a jogtalanság. Tizennyolc évszázaddal korábban
Krisztus ellen éppen így érveltek a "nép főemberei". "Jobb
nékünk - mondta a ravasz Kajafás -, hogy egy ember haljon meg a népért, és az
egész nép el ne vesszen" (Jn 11:50). Ez az érv meggyőzőnek fog látszani;
és végül azok ellen, akik megszentelik a negyedik parancsolatban foglalt
szombatot, egy rendelet fog megjelenni, amely a legszigorúbb büntetésre
méltónak ítéli ezeket a hivőket, és megengedi az embereknek, hogy egy
meghatározott idő után megöljék őket. A hitehagyó protestantizmus az Újvilágban
az Óvilág katolikusaihoz hasonlóan fog eljárni azokkal szemben, akik Isten
minden rendelkezését tiszteletben tartják.
Isten népe ekkor kerül abba a szorult helyzetbe, amelyet a
próféta Jákób háborúsága idejének nevez. Ezt mondja ugyanis az Úr: "A
félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség... miért változtak
orcáik fakósárgává? Jaj! mert nagy az a nap, annyira, hogy nincs hozzá hasonló;
és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból!" (Jer 30:5-7).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
119
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a leghosszabb
zsoltár, 22 szakaszra tagolódik a héber ABC alapján. Mindegyik szakasznak vagy
versszaknak 8 sora van, amely egy-egy elmélkedés Isten Igéjének a
kiválóságáról, és életünkben betöltött fontos szerepéről. Dávid szenvedélyes
szerelmi éneke ez Isten Igéjéről. Mivel azonban ez a zsoltár igen hosszú,
jegyzetünkben szükségszerűen néhány szempontra kell röviden
összpontosítanunk.
Elsőkét figyeljük meg a
három nagy világvallást, az iszlámot, a zsidóságot és a kereszténységet.
Figyeljük meg, hogy az első kettő mennyire elkötelezett szent könyvei iránt, de
mi a helyzet a kereszténységgel? Friss felmérések szerint a keresztények alig
fele hoz erkölcsi döntést a Biblia elveire és értékrendjére alapozva. Nem
kellene ennek így lenni!
Lenyűgöző az, ahogyan
Isten megőrizte a Szentírást a történelem folyamán. Több mint 400 nyelven
jelent meg és több ezer példányban kel el minden héten. Több könyvet írtak a
Bibliáról, mint bármely más témáról, és a szerzők többet idéznek a Bibliából,
mint bármely más forrásból. Több ősi kézirata van a Bibliának, mint bármely más
dokumentumnak a népszerű ősi iratok közül. Így, amikor Dávid Isten Igéjéről,
mint világosságról énekel, amely beragyog a sötétségbe, a bizonyíték elsöprő –
tehát hadd világítson!
Oly sok áldás
(mentális, fizikális, de legfőképp lelki) származik Isten Igéjének
tanulmányozásából. Ahogy Dávid mondja: „Boldogok,
akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt” és szívükbe
rejtik az Igét, hogy ne vétkezzenek Isten ellen (2, 11. vers). Ezt tette Jézus.
Amikor a pusztában a gonosz megkísértette, Ő a Szentírásra támaszkodott (Mt
4:1-11). Ezt kell tennünk nekünk is, és még inkább, ahogy a végidő felé
közeledünk.
Töltsünk időt Isten
Igéjével, és ne csak megtanuljuk, hogy mit tartalmaz, hanem hallgassuk, hogy
mit mond a szívünknek!
Dwight Nelson
252. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
39. fejezetéhez (május 31 – június 6.).
Aggódtál már azon, hogy Krisztus a te nevedhez
ér az ítéletkor, mielőtt megbántad volna minden bűnödet? Sokakat
nyugtalanítanak az ilyen dolgok.
És érezted már azoknak a gúnyolódását, akik
megkérdezik, miért tartott Istennek idáig 176 évig, hogy véghez vigye a
vizsgálati ítéletet?
Mindkét probléma megoldódik a második
bekezdésben. Jézus akkor, és csak akkor zárja le művét, amikor minden ember
meghozta a végső döntését. Arra vár, hogy mi megállapodjunk, nem pedig egy jogi
eljárás befejezésére.
És ez a fejezet sokkal több kérdésre válaszol,
mint amennyit a címből feltételeznél. Több „húsbavágó” kérdés is van benne, még
azoknak is hasznosak, akik növényi étrenden élnek.
Amire jutottam, az az, hogy a természetfeletti
jelenségek egyre szaporodni fognak, és „Jákob háborúsága idejének”
megpróbáltatásai aszerint lesznek jelen életünkben, hogy mennyire gyakoroljuk a
hit szerinti életet most. Több önmegtagadó hit most? Kevesebb szenvedés akkor.
Több kényelem most? Több szenvedés akkor.
És az első oldalon lévő állítás sem kerülte el a
figyelmemet, az, hogy akkorra befejeztük a munkálkodásunkat. Te befejezted már
a tiédet? Gondoltál már a felfedezetlen területekre is? A még el nem ért
emberekre? Eszedbe jutott már, hogy misszionáriusokat támogass, vagy missziós
útra menj Thaiföldre, Laoszba, Mianmarba, Mongóliába, Törökországba, Marokkóba
vagy Butánba?
Nem állíthatom, hogy örömmel nézek elébe a
nyomorúság idejének. Ez végül is rosszabb a valóságban, mint vártuk. Nagyon
várom azonban a megszabadítást, a segítséget és az imákra kapott válaszokat,
amiket azokban a szörnyű időkben tapasztalunk majd.
Eugene Prewitt
igazgató, Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet
Perak, Malajzia
Fordította Gősi Csaba
