2022. május 31., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 31 - KEDD - 4 Mózes 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 21 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2021&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2021&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Istennek van megoldása a kígyóméregre. Miután Edom nem engedte át Izraelt az országán, nem volt más megoldás, mint megkerülni őket. Ehhez dél irányba kellett fordulni, azaz vissza a sivatagba. Nem csoda, hogy elfogyott a nép türelme. Arra számítottak, hogy lassan elérik az ígéret földjének határát, amikor abba az irányba kellett fordulni, ahonnan jöttek és ahelyett, hogy közeledtek volna az ígéret földjéhez, egyre távolabb kerültek. Ezért újra a zúgolódást választották. Isten mérges kígyókat küldött, amelyek mérge halálos volt. Amikor bevallották, hogy vétkeztek Isten ellen és kérték Mózest, hogy imádkozzon érettük, az Úr azt mondta, hogy készítsen egy rézkígyót, tűzze póznára és aki rátekint, életben marad. Bennünket is megmart a „kígyó” és lázadásunk miatt a halál várna ránk, de Isten felemelte a Fiát a keresztfára, hogy aki hittel rátekint, üdvözüljön. Hála Istennek, hogy van gyógyszere a kígyó halálos mérgére, Jézus Krisztus a mi Megváltónk.   

2.    Isten tovább is vezeti népét a sivatagban és gondoskodik róluk.  Ez a fejezet feljegyzi Izrael vándorlásának egyes állomásait, hogy bemutassa, Isten a nehézségek ellenére is vezeti népét, gondoskodik róluk, hogy legyen erejük és reménységük az út hátralevő részéhez.

3.    Isten újabb bizonyítékokat ad arra nézve, hogy beviszi őket Kánaánba. 40 évvel korábban a nép nem tudott bízni Istenben, hogy képes nekik adni Kánaán földjét, 40 év után pedig Mózes és Áron adnak okot a népnek a kételkedésre (a sziklánál), de Isten azzal, hogy győzelmet ad nekik néhány nép felett és a nép egy része le is telepedhet a Jordántól keletre eső területen, erősíti bizalmukat, hogy nekik tudja adni Kánaánt.         

4.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki népével van harcaiban; aki tapasztalatokat, hogy a hitet és bizalmat erősítse; akihez oda lehet fordulni minden helyzetben; akinek végső megoldása van a bűn és lázadás problémájára; aki be tudja vinni népét az ígéret földjére.            

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 17. fejezet

17. fejezet – Keresztény segítő munka (3. rész)

Hozzájárulás – 2. rész

A nélkülözők, az elnyomottak, a szenvedők, a lecsúszottak összegyűjtése az a munka, amelyből minden gyülekezetnek, amely hisz az erre az időre szóló igazságban, már régóta ki kellene vennie a részét. Az irgalmas szamaritánus gyengéd szánakozását kell tanúsítanunk, amikor kielégítjük a testi szükségleteket, amikor enni adunk az éhezőknek, és befogadjuk otthonunkba a lakásukból kivetett szegényeket, naponta megnyerve Istentől a kegyelmet és az erőt, amely képessé tesz bennünket arra, hogy lenyúljunk az emberi nyomorúság teljes mélységeibe, és támogassuk azokat, akik sehogy sem tudnak segíteni magukon. E munkát végezve kedvező alkalom nyílik számunkra arra, hogy előtérbe állítsuk Krisztust, a megfeszítettet. (Testimonies, VI, 276.)

Sokan teszik fel a kérdést, miért oly élettelenek imáik, miért olyan gyenge és ingadozó a hitük, keresztény tapasztalataik pedig miért homályosak és bizonytalanok. „Hát nem böjtöltünk – mondják –, és jártunk gyászban a Seregek Ura előtt?”  Ézsaiás 58. fejezetében Krisztus megmutatta, hogyan változtathatunk ezen az állapoton… (6–7. vers) Ez az a recept, amit Isten a félénk, kételkedő, remegő lélek számára felírt. Az Úr előtt gyászos arccal járó emberek serkenjenek fel, és segítsenek valakin, akinek erre szüksége van. (Testimonies, VI, 266.)

A menny az elesettek felemelésében, a csüggedő szívűek megvigasztalásában dicsőül meg. Valahol Jézus ott lakozik az emberi szívekben, hasonló módon jelenti ki magát. Ahol cselekszik, a Megváltó vallásából áldás árad ki. Ahol munkálkodik, ott világosság honol. (Christ’s Object Lessons, 386.)

A szareptai özvegy megosztotta Illéssel, ami kevese volt, amiért az ő és a fia élete megtartatott. Azonképpen mindenkinek, aki a próba és szükség idején együttérzést tanúsít és segítséget nyújt a nagyobb szükséget szenvedőknek, Isten hatalmas áldást ígért. Ő nem változott meg. Hatalma nem kisebb, mint volt Illés idejében. (Prophets and Kings, 131–132.)

Krisztus önzetlen szolgálat által kinyilvánított szeretete hathatósabb lesz a gonosztevő megjavításában, mint a pallos vagy a bíróság. Ezek szükségesek a törvényszegők rettegtetésére, azonban a szeretetteljes misszionárius többre juthat amazoknál. A korholásra megkeményedő szív meglágyul az Üdvözítő szeretetének hatására. (The Ministry of Healing, 106.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1275/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 17. fejezetéhez (május 29 – június 4.).

Ezekben az utolsó napokban csúcsot ér el a büszkeség és az önzés, ezért még mindig fontos mások szolgálata, éppúgy, ahogy Jézus tette. Manapság sokan vágynak közelebbi kapcsolatra Jézussal, és néhányan úgy érzik, hogy ha azokon a helyeken járhatnának, ahol Krisztus megfordult a földön, az sokat számítana, és nagy hatással lenne az életükre. De a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, a következő: Ha meglátogatjuk Názáretet vagy Betániát, rögtön közelebbi kapcsolatba kerülünk Jézussal? A válasz: nem.

Manapság Jézus azt akarja, hogy úgy éljünk, mint Ő, nem úgy, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol ő járt, hanem úgy, hogy azokat a dolgokat tesszük, amiket Ő tett: gyógyítjuk a betegeket, meglátogatjuk a szegényeket, törődünk az idősekkel és gondoskodunk a szükséget szenvedőkről. Jézus cselekedetei, amelyet Ő vezet és irányít, lehetővé teszik számunkra, hogy egyre jobban érezzük a jelenlétét.

A módszer, amelyet „egyedül Krisztus módszerének” hívunk, ajtókat fog kinyitni nekünk, olyan helyekre, amelyek korábban elérhetetlenek voltak. Jézus mindenkit el akar érni, akinek segítségre van szüksége: akiket még nem értek el és a hátrányos helyzetűeket, azért, hogy ők is megtapasztalhassák Urunk, Megváltónknak a szeretetét.

Minden jó cselekedetnek, minden kedves tettnek, minden szeretetteli, igazsággal és könyörületességgel teli érintésnek Jézustól kell erednie. Ő meg fogja áldani a népét, ha az Ő művét építik, és így felemelhető lesz, mint Világosság ebben a sötét világban.

Miriga Michael

Uganda, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,

Virginia, USA.

Fordította Gősi Csaba

2022. május 30., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 30 - HÉTFŐ - 4 Mózes 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 20 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2020&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten fel akarja készíteni népét a Kánaánba való bevonulásra. Izrael népe lassan vándorlásának 40-ik évében jár, Isten pedig fel akarja készíteni őket az ígéret földjére való bevonulásra. Egy olyan tapasztalatot akar adni népének, amely erősíti a Benne való bizalmat, hogy Ő be tudja vezetni őket Kánaánba és ott el tudja tartani őket. Szükség volt a bizalom erősítésére mert 40 évvel korábban innen indult el a 12 kém, aminek az eredménye az Isten elleni lázadás és bizalmatlanság lett. Most mindezt ki kell javítani. Mózesnek és Áronnak úgy kell viselkedni, hogy ez megtörténjék, de ők belebuktak ebbe a feladatba.

2.    Isten elvárta, hogy Mózes és Áron megdicsőítsék Őt.  Istent úgy kellett volna bemutatniuk, ahogy korábban bemutakozott Mózesnek: „az Úr irgalmas és kegyelmes Isten, aki késedelmes a haragra, nagy az Ő kegyelme és irgalmassága.” Mózes azonban a szikla csapdosásával nem egy ilyen Istent mutatott be. Mi is Kánaán határán vagyunk és ugyanaz a feladatunk, mint volt Mózesnek és Áronnak volt, hogy megdicsőítsük Istent, hogy úgy mutassuk be a jellemét, hogy az emberekben iránta való bizalom ébredjen, hogy az emberek vágyjanak bemenni a mennyei Kánaánba. Isten ma is ugyanolyan komolyan veszi ezt a feladatot, mint akkor vette. Isten nem tudta elfogadni azt, hogy Mózes gyászol, hogy már idős, hogy beelfáradt a vezetésbe és érthető a türelmetlensége. Isten egy megértő Isten, de ebben az esetben nagyon komoly volt a tétje annak, ahogy Mózes viselkedett.         

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki az emberi hálátlanságot is felfoghatatlan szeretetével, végtelen kegyelmével kezeli; aki megenged akadályokat, próbákat--Edom népe nem teljesítette kérésüket, ezért más utat kellett választaniuk; aki mindig gondoskodik arról, hogy az Ő műve haladjon a kijelölt úton.            

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 17. fejezet

17. fejezet – Keresztény segítő munka (2. rész)

Hozzájárulás

Krisztus követőinek úgy kell munkálkodniuk, ahogy ő is tette. Az éhezőnek enni kell adnunk, a mezítelent fel kell ruháznunk, meg kell vigasztalnunk a szenvedőket és a gyászolókat. Szolgálnunk kell a kétségbeesettet, reményt kell ébresztenünk a reményvesztettben. Számunkra is beteljesedik az ígéret: „Igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.” (The Desire of the Ages, 350.)

Akik részt vettek ebben a keresztény segítő szolgálaban, azt a munkát végezték, amit az Úr megkíván tőlük, és el is fogadta fáradozásaikat. Ami ezen a vonalon elvégzésre került, olyan munka, amivel minden egyes hetednapi adventistának szívből rokonszenveznie kell, amihez mindnyájuknak hozzá kell járulniuk, és buzgón bele is kell állniuk. Ezt a szolgálatot elhanyagolva – amely pedig saját határaikon belül található –, nem akarva hordozni a terheket, a gyülekezet hatalmas veszteségeket szenved. Ha nekiláttak volna e munkának úgy, amint kellett volna, sok lelket megmenthettek volna. (Testimonies, VI, 295.)

Minden ajándékot az emberiség áldására, a szenvedő és a nélkülöző megsegítésére kell felhasználni. Enni kell adnunk az éhezőknek, fel kell ruháznunk a mezíteleneket, gondoskodnunk kell az özvegyekről és az árvákról, szolgálnunk kell a megfáradtakat és az elnyomottakat. Isten soha nem akarta azt, hogy a világon széltében-hosszában tapasztalható nyomorúság fennálljon. Soha nem akarta azt, hogy egy ember birtokolja a fényűző élet nagy bőségét, míg mások gyermekei kenyér után kiáltanak. Az élet tényleges szükségletei feletti javak az emberre lettek bízva, hogy jót tegyen velük az emberiség áldására. Az Úr így szól: „Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát.” Legyetek „szíves adakozók, közlők”. „Mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat.” „A gonoszságnak bilincseit” megnyisd, „az igának köteleit megoldjad”, „szabadon bocsásd az elnyomottakat”, „minden igát széttépjetek”. „Az éhezőnek megszegd a kenyeredet, „a szegény bujdosókat a házadba bevigyed”, „ha meztelent látsz, felruházzad”. Elégítsd meg „az elepedt lelkűt”. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Ezek az Úr parancsai. A hitvalló keresztények hatalmas testülete vajon végzi ezt a munkát? (Christ’s Object Lessons, 370–371.)

A jó cselekedetek gyümölcsének megtermését Krisztus megkívánja tőlünk; a kedves szavakat, a jótékonyság megnyilvánulásait, a gyengéd figyelmességet a szegények, a nélkülözők és a lesújtottak iránt. Amikor a szívek együtt éreznek a csüggedés és a bánat terheit viselőkkel, amikor a kéz adakozik a nélkülözőknek, amikor a mezíteleneket felruházod, amikor a jövevényt hellyel kínálod a fogadótermedben és a szívedben, angyalok jönnek nagyon közel, és édes dallamok csendülnek fel a mennyben. Minden méltányos, könyörületes és jótékony tett dalra fakasztja a mennyei lényeket. Az Atya a trónszékéből figyeli az irgalmasságot cselekvőket, és a legdrágább kincsei közé számítja őket. „Tulajdonommá lesznek azon a napon, amikor felrakom ékszereimet.” Minden irgalmas tettet a nélkülözők, a szenvedők javára úgy tekintenek, mintha Jézus ért vinnétek végbe. Amikor támogatjátok a szegényeket, amikor együtt éreztek a lesújtottakkal és az elnyomottakkal, és védelmezitek az árvákat, szorosabb kapcsolatba kerültök a Mindenhatóval. (Testimonies, II, 25.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1275/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 17. fejezetéhez (május 29 – június 4.).

Ezekben az utolsó napokban csúcsot ér el a büszkeség és az önzés, ezért még mindig fontos mások szolgálata, éppúgy, ahogy Jézus tette. Manapság sokan vágynak közelebbi kapcsolatra Jézussal, és néhányan úgy érzik, hogy ha azokon a helyeken járhatnának, ahol Krisztus megfordult a földön, az sokat számítana, és nagy hatással lenne az életükre. De a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, a következő: Ha meglátogatjuk Názáretet vagy Betániát, rögtön közelebbi kapcsolatba kerülünk Jézussal? A válasz: nem.

Manapság Jézus azt akarja, hogy úgy éljünk, mint Ő, nem úgy, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol ő járt, hanem úgy, hogy azokat a dolgokat tesszük, amiket Ő tett: gyógyítjuk a betegeket, meglátogatjuk a szegényeket, törődünk az idősekkel és gondoskodunk a szükséget szenvedőkről. Jézus cselekedetei, amelyet Ő vezet és irányít, lehetővé teszik számunkra, hogy egyre jobban érezzük a jelenlétét.

A módszer, amelyet „egyedül Krisztus módszerének” hívunk, ajtókat fog kinyitni nekünk, olyan helyekre, amelyek korábban elérhetetlenek voltak. Jézus mindenkit el akar érni, akinek segítségre van szüksége: akiket még nem értek el és a hátrányos helyzetűeket, azért, hogy ők is megtapasztalhassák Urunk, Megváltónknak a szeretetét.

Minden jó cselekedetnek, minden kedves tettnek, minden szeretetteli, igazsággal és könyörületességgel teli érintésnek Jézustól kell erednie. Ő meg fogja áldani a népét, ha az Ő művét építik, és így felemelhető lesz, mint Világosság ebben a sötét világban.

Miriga Michael

Uganda, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,

Virginia, USA.

Fordította Gősi Csaba


2022. május 29., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 29 - VASÁRNAP - 4 Mózes 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 19 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2019&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten oktatási eszköztára kimeríthetetlen. Talán mai fejjel nehezen értjük meg a vörös tehén hamvával kapcsolatos szertartásokat, de Isten kész volt minden eszközt felhasználni annak érdekében, hogy megtanítsa népét, hogy vannak olyan dolgok, amelyek tisztátalanná teszik az embert, vannak olyan dolgok, amelyek betegséget és járványt okozhatnak. Ezekkel az intézkedésekkel Isten sok ember életét megőrizte, sok betegséget elkerülhettek annak ellenére, hogy tudományosan nem fogták fel annak jelentőségét és annak ellenére, hogy mi nem értjük ezen ceremóniák bonyodalmait.

2.    Isten, aki a vizet és a vért használja a megtisztításhoz.  Ebben a fejezetben sokszor olvasunk a vízről és a vérről, mint olyan eszközökről, amelyek eltűntetik a tisztátalanságot. Minket is a víz és a vér tisztítanak meg bűneink tisztátalanságából: a keresztség és Jézus értünk kiontott vére.         

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki fizikailag és lelkileg is megtisztít; aki az embernek is részt ad saját megtisztulásában; aki népét óvja a szennytől; aki óvja népe egészségét.            

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 17. fejezet

17. fejezet – Keresztény segítő munka (1. rész)

Az isteni út követése

Sokan érzik úgy, hogy nagy kiváltság lenne számukra, ha felkereshetnék Jézus földi életének színhelyeit, ha ott járhatnának, ahol felfedezhetik lábnyomát, ha megtekinthetnék azt a tavat, amelynek partjánál úgy szeretett tanítani, azokat a dombokat, hegyeket és völgyeket, hol oly sokszor megpihent az Üdvözítő. De nem kell elmennünk sem Názáretbe, sem Kapernaumba vagy Betániába, hogy Jézus nyomdokában járhassunk. Megtalálhatjuk a Megváltó lábnyomait minden betegágy mellett, a szegény kalibákban, a nagyvárosok zsúfolt sikátoraiban, illetve minden helyen, ahol az emberek híján vannak a vigasztalásnak. Valahányszor azt tesszük, amit Krisztus is tett, amikor itt járt-kelt ezen a Földön, az ő nyomdokában járunk. (The Desire of the Ages, 640.)

Jézus munkájának célja az volt, hogy minden szenvedést, amit csak észrevett, könnyebbé tegyen. Kevés pénzt adhatott, de gyakran megtagadta magától az élelmet, hogy kisegítse azokat, akik nála is nagyobb szükségben szenvedtek. Testvérei érezték, hogy befolyása messze meghaladja az övéket. Egyikük sem volt olyan tapintatos, mint ő, de nem is vágytak arra, hogy olyanok legyenek. Amikor nyersen beszéltek a szegényekkel, a lecsúszottakkal, Krisztus félrehívta őket, és bátorító szavakkal szólt hozzájuk. A szomjasaknak adott egy pohár friss vizet, és minden feltűnést kerülve tette kezükbe saját ennivalóját. Szenvedéseik enyhítésével az általa tanított igazságok az irgalmasság tetteivel párosultak, így vésve azokat az emberek emlékezetébe. (The Desire of the Ages, 86–87.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1275/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 17. fejezetéhez (május 29 – június 4.).

Ezekben az utolsó napokban csúcsot ér el a büszkeség és az önzés, ezért még mindig fontos mások szolgálata, éppúgy, ahogy Jézus tette. Manapság sokan vágynak közelebbi kapcsolatra Jézussal, és néhányan úgy érzik, hogy ha azokon a helyeken járhatnának, ahol Krisztus megfordult a földön, az sokat számítana, és nagy hatással lenne az életükre. De a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, a következő: Ha meglátogatjuk Názáretet vagy Betániát, rögtön közelebbi kapcsolatba kerülünk Jézussal? A válasz: nem.

Manapság Jézus azt akarja, hogy úgy éljünk, mint Ő, nem úgy, hogy elmegyünk azokra a helyekre, ahol ő járt, hanem úgy, hogy azokat a dolgokat tesszük, amiket Ő tett: gyógyítjuk a betegeket, meglátogatjuk a szegényeket, törődünk az idősekkel és gondoskodunk a szükséget szenvedőkről. Jézus cselekedetei, amelyet Ő vezet és irányít, lehetővé teszik számunkra, hogy egyre jobban érezzük a jelenlétét.

A módszer, amelyet „egyedül Krisztus módszerének” hívunk, ajtókat fog kinyitni nekünk, olyan helyekre, amelyek korábban elérhetetlenek voltak. Jézus mindenkit el akar érni, akinek segítségre van szüksége: akiket még nem értek el és a hátrányos helyzetűeket, azért, hogy ők is megtapasztalhassák Urunk, Megváltónknak a szeretetét.

Minden jó cselekedetnek, minden kedves tettnek, minden szeretetteli, igazsággal és könyörületességgel teli érintésnek Jézustól kell erednie. Ő meg fogja áldani a népét, ha az Ő művét építik, és így felemelhető lesz, mint Világosság ebben a sötét világban.

Miriga Michael

Uganda, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,

Virginia, USA.

Fordította Gősi Csaba


2022. május 28., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 28 - SZOMBAT - 4 Mózes 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 18 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2018&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2018&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten komoly terheket helyez a papokra és lévitákra, de segítséget és sok örömet is ad a szolgálatban. Ez a fejezet azzal kezdődik, hogy ők a felelősek mindenért, ami a szentsátorban történik, és a hibákért őket éri büntetés. Első pillantásra túl szigorúnak tűnik ez az intézkedés, de látni kell a kiváltságot is, hogy ők Isten különleges tulajdonai, Isten munkatársai és olyan szolgái, akik a legközelebb állnak hozzá és a legkiváltságosabb feladatokat végezhetik. Ezt pedig kellő komolysággal és tisztelettel kell végezni.

2.    Isten gondoskodik szolgái fizikai szükségleteiről.  Isten a papoknak és családjuknak adta, mindazt, amit a nép áldozatul neki bemutatott. A legszentebbet és a legjobbat kapták. Mindenből az elsőt és a legjobbat. Miközben a papok jussa az áldozatok, a lévitáké a tized volt. Izrael népének minden tizede a Léviták és családjaik eltartását szolgálta, viszont ők is tizedet adtak, amit a papok kaptak meg. Isten rendszere szépen működik. Szolgái tisztességes ellátásban részesülnek, a nép pedig megfelelő lelki segítséget és támaszt kap        

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki megengedi a bűn következményeinek a learatását, ugyanakkor meg is gyógyítja az ilyenkor kapott sebeket; aki gondoskodik a papok és léviták anyagi gondjainak megoldásáról, hogy ne nekik kelljen biztosítani családjuk ellátását, hanem teljes figyelmüket a szolgálatra fordíthassák.            

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 16. fejezet

16. fejezet – Gyülekezetnövekedési mozgalom (7. rész)

Az ősi Izrael mulasztásából megérthető tanulság

Amikor az izraeliták beléptek Kánaánba, nem töltötték be Isten szándékát, s nem vették birtokba az egész földet. Miután a hódítást részben végrehajtották, letelepedtek, hogy élvezhessék győzelmeik gyümölcsét. Hitetlenségüknél és kényelemszeretetüknél fogva a már meghódított földdarabokon tömörültek össze, ahelyett, hogy előrenyomultak volna új területek elfoglalására. Így aztán kezdtek eltávolodni Istentől. Azzal, hogy elmulasztották véghezvinni a menny szándékát, lehetetlenné tették az Úr számára, hogy beteljesítse rajtuk az áldás ígéretét. Nem ugyanezt a dolgot műveli a mai gyülekezet is? A hitvalló keresztények ott tömörülnek – jóllehet előttük áll az egész világ az evangélium szűkében –, ahol a maguk számára élvezhetik az evangélium kiváltságait. Nem érzik az új területek elfoglalásának szükségét, hogy elvigyék az üdvösség üzenetét a távoli vidékekre. Nem kívánják teljesíteni Krisztus megbízóparancsát: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!” Vajon ők kevésbé vétkesek, mint a zsidó egyház volt? (Testimonies, VIII, 119.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1227/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 16. fejezetéhez (május 22-28.).

„Számos hitvalló keresztény, gyülekezeti kapcsolatokra vágyva, kizárólag önmagára gondol. Élvezni kívánja a közösséget és a lelkészi gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezet tagjai lesznek, és megelégszenek azzal, hogy keveset tesznek másokért.” Keresztény szolgálat 179. o.

Krisztus azzal a céllal ment meg minket, hogy másokat szolgáljunk. Isten azt akarja, hogy a világ különböző helyeire szétszórva osszuk meg az igazság fényét. A gyülekezet nem arravaló hely, hogy oda visszavonuljunk a világtól, hanem egy olyan hely, ahol megújulunk, hogy utána elérjük a világot. Valójában Isten nem azért ment meg minket, hogy egyhelyben üljünk, hanem hogy szolgálhassunk.

Ha Isten megmentett a bűneidtől, akkor arra hívott téged, hogy szolgálj a tálentumaidnak és képességeidnek megfelelően. Ha nem szeretnél másokat szolgálni, és csak a saját szükségleteid foglalkoztatnak, fel kell tenned a kérdést, hogy Krisztus valóban ott van-e az életedben. A szív, amelyet megmentettek, szolgálni akar.

Végső soron a fő oka annak, hogy nem fordulunk másokhoz, az, hogy nem úgy szeretünk, ahogyan kellene. Az Isten és a mások iránti szeretet kellene, hogy a legerősebb motiváció legyen, hogy terjesszük az evangéliumot a sötétségben járóknak. Ebben a tekintetben Ábrahám egy figyelemre méltó példa. Az ő életét az határozta meg, hogy hajlandó volt kilépni és Isten hívásának engedelmeskedni. Hajlandó volt elhagyni a hazáját, a családját és a barátait, és oda menni, ahová Isten küldte.

Isten ma arra kér téged, hogy lépj ki a komfortzónádból és oszd meg az evangéliumot másokkal… Ugye hajlandó vagy rá?

Mwaba Chibwe

Zambiai Köztársaság, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,

Virginia, USA.

Fordította Gősi Csaba


2022. május 27., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 27 - PÉNTEK - 4 Mózes 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 4Móz 17 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes%2017&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak 

 

1.    Isten meg akarja védeni népét a további katasztrófáktól. Isten az oltár réz borításával akarta emlékeztetni Izrael fiait arra, hogy milyen súlyos bűnnek tartja a vezetők elleni lázadást, hogy ne ismételjék meg és ne kellejen újra átélniük tettük szörnyű következményeit.

2.    Isten türelmes a lázadásra hajlamos és tanulni nem akaró népével.  Bár nyilvánvaló volt, hogy nem Mózes ér Áron hozta a csapást rájuk, hanem Isten büntetése volt, mégis azt mondták nekik, hogy „ti öltétek meg az Úr népét,” és amikor Isten a kivirágzott vesszők csodájával bizonyította, hogy kit fogad el vezetőnek, azt mondták, hogy „Isten mindannyiunkat meg fog ölni.” Isten hatalmasan, csoda eszközökkel és saját magukon tapasztalt szenvedéssel és gyásszal közölte, hogy mi a szándéka, de a nép még ezekből a kemény figyelmeztetésekből sem volt hajlandó tanulni. Sőt még az sem volt elég nekik, hogy saját szemükkel látták ahogyan Isten Mózessel és Áronnal beszélgetett.       

3.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki nagyon szerette Mózest és Áront – többször is személyesen beszélt velük; aki az élettelent élővé teszi (a levágott, élettelen vesszők egyetlen éjszaka virágot és termést hoztak); aki a lázadók, zúgolódók mérgét ismét elhárította hűséges gyermekeiről; aki emlékezteti gyermekeit,  hogy az Úr elleni lázadással csak maguknak ártanak.            

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 16. fejezet

16. fejezet – Gyülekezetnövekedési mozgalom (6. rész)

Az ültetés bölcs kertészeket igényel

Készítsétek fel a munkásokat arra, hogy menjenek ki a főutakra és a mellékösvényekre. Bölcs kertészekre van szükség, akik fákat ültetnek el a különböző lakóhelyeken, és gondoskodnak a növekedésükről. Isten népének kifejezett kötelessége, hogy menjen el a távoli területekre. Állítsák munkába az erőiket, törjenek fel új területeket, alapítsanak új befolyásközpontokat mindenütt, ahol nyitottsággal találkoznak. Gyűjtsék egybe a missziós buzgalommal bíró testvéreket, és indítsák őket útnak, hogy terjesszék a világosságot és az ismeretet távol és közel. (Testimonies, IX, 118.)

Nagy gyülekezeteinkben sok tag gyakorlatilag semmit nem csinál. Jó munkát végezhetnének el, ha ahelyett, hogy egy helyre tömörülnének, szétszóródnának ott, ahová nem jutott még el az igazság. A túl sűrűn ültetett fák nem pompáznak. A kertész úgy ássa le őket, hogy elég helyet kapnak a növekedésre, és ne legyenek csenevészek, sem betegesek. Ugyanez a szabály jól működne nagy gyülekezeteink számára is. Sok tag épp e munka hiánya miatt haldoklik lelkileg. Betegesek és erőtlenek lesznek. Ha szétültetnénk őket, lenne helyük, hogy nagyra nőjenek és megerősödjenek. (Testimonies, VIII, 244.)

Az eredmény biztosított

Ha a gyülekezet tagjai felserkennek annak a munkának a végzésére, amire képesek, hadba indulva a saját költségükön, mindnyájan arra tekintve, mennyit képesek elvégezni a Jézusnak való lélekmentés munkájában, meglátjuk majd, hogy sokan el fogják hagyni Sátán sorait azért, hogy beálljanak Krisztus zászlaja alá. Ha népünk e néhány szóból álló utasítás világossága szerint jár, bizonyosan meg fogjuk látni Isten üdvösségét. Csodálatos ébredés jár majd a nyomában. Bűnösök fognak megtérni, és sok lélek csatlakozik a gyülekezethez. (Testimonies, VIII, 246.)

Gyülekezeti tagjainknak mély érdeklődést kell tanúsítaniuk az otthoni és a külföldi missziók iránt. Nagy áldás fog áradni rájuk, és önfeláldozó erőfeszítéseket tesznek az igazság zászlajának új területeken való kitűzése érdekében. Az e munkába fektetett pénz gazdagon megtérül majd. Az új megtérők az Igéből nyert világosságban örvendezve adnak majd a saját javaikból, hogy eljuttassák az igazság világosságát másokhoz. (Testimonies, IX, 49.)

Azokon a területeken, ahol a körülmények annyira kellemetlenek és csüggesztőek, hogy sok munkás nem hajlandó azokra elmenni, igazán szembeszökő változásokat lehet előidézni a jó irányában a laikus tagok önfeláldozó erőfeszítései által. Ezek az alázatos munkások sokat végeznek el, mert türelmes és állhatatos erőfeszítéseket tesznek, nem emberi erőre, hanem Istenre támaszkodva, aki az ő pártfogásában részesíti őket. A jónak az a mértéke, amit ők elvégeznek, soha nem lesz ismert e világban. (Testimonies, VII, 22–23.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.1227/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyve 16. fejezetéhez (május 22-28.).

„Számos hitvalló keresztény, gyülekezeti kapcsolatokra vágyva, kizárólag önmagára gondol. Élvezni kívánja a közösséget és a lelkészi gondoskodást. Nagy és virágzó gyülekezet tagjai lesznek, és megelégszenek azzal, hogy keveset tesznek másokért.” Keresztény szolgálat 179. o.

Krisztus azzal a céllal ment meg minket, hogy másokat szolgáljunk. Isten azt akarja, hogy a világ különböző helyeire szétszórva osszuk meg az igazság fényét. A gyülekezet nem arravaló hely, hogy oda visszavonuljunk a világtól, hanem egy olyan hely, ahol megújulunk, hogy utána elérjük a világot. Valójában Isten nem azért ment meg minket, hogy egyhelyben üljünk, hanem hogy szolgálhassunk.

Ha Isten megmentett a bűneidtől, akkor arra hívott téged, hogy szolgálj a tálentumaidnak és képességeidnek megfelelően. Ha nem szeretnél másokat szolgálni, és csak a saját szükségleteid foglalkoztatnak, fel kell tenned a kérdést, hogy Krisztus valóban ott van-e az életedben. A szív, amelyet megmentettek, szolgálni akar.

Végső soron a fő oka annak, hogy nem fordulunk másokhoz, az, hogy nem úgy szeretünk, ahogyan kellene. Az Isten és a mások iránti szeretet kellene, hogy a legerősebb motiváció legyen, hogy terjesszük az evangéliumot a sötétségben járóknak. Ebben a tekintetben Ábrahám egy figyelemre méltó példa. Az ő életét az határozta meg, hogy hajlandó volt kilépni és Isten hívásának engedelmeskedni. Hajlandó volt elhagyni a hazáját, a családját és a barátait, és oda menni, ahová Isten küldte.

Isten ma arra kér téged, hogy lépj ki a komfortzónádból és oszd meg az evangéliumot másokkal… Ugye hajlandó vagy rá?

Mwaba Chibwe

Zambiai Köztársaság, jelenleg a Hartland Főiskolán tanul,

Virginia, USA.

Fordította Gősi Csaba