Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - SZERDA - Jeremiás 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%203&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten kész olyat tenni, amit az emberek nem. Ha egy férfit hűtlenül elhagy a felesége és másé lesz, már nem szívesen fogadja vissza, a legtöbb férfi egyáltalán nem. Isten viszont megteszi. Népe hűtlenül elhagyta, bálványokkal állt össze, de Isten nemcsak, hogy visszafogadta, hanem kérlelte is, hogy térjen vissza Hozzá. Nincs olyan messze, hogy Isten ne menne el értünk, és nincs olyan mély, hogy ne hajolna le értünk.

2.    Isten, aki nem tudta bűnös népét nem szeretni. Akármennyire hűtlen lett népe, Isten nem tudta nem szeretni. Még a büntetése is és a fegyelmezése is népe iránti szeretetből fakadt.

3.    Isten nem szeret haragudni. Bár bűnei és hűtlensége miatt neheztel népére, de haragja nem tart sokáig, mert kegyelmes, megbocsátó és szeretettel teljes.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki jogosan vádolja népét, amely elvárja a segítséget, de a dorgálásra nem reagál

b.    akit nem tudja elfogadni a képmutatásból való megtérést

c.    aki nemcsak bűnbánatot vár el, hanem megjavulást is

d.    aki nem tehetett mást, mint válólevelet adni Júdának

e.    aki megtérésre hívja népét, és megígéri, hogy nem fog haragudni rájuk

f.      aki sóvárogva várja vissza népét, mint ahogy a tékozló fiút az apja.

g.    aki jó pásztort ígér népének

h.    aki úgy akar bánni velünk, mint fiaival

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hűséges legyen Hozzád és sose hanyagoljon el Téged, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 8. fejezet

8. fejezet – A húsvéti látogatás (3. rész)

Jézus úgy jelent meg, mint aki szomjúhozza az Isten ismeretét. Kérdései olyan mély igazságokat érintettek, amelyek bár hosszú ideje homályban voltak, mégis életfontosságúak az üdvösség szempontjából. Bemutatta, hogy milyen szűkös és felületes a bölcsek bölcsessége. Minden feltett kérdés isteni lecke volt, amely az igazságot új megvilágításba helyezte. A rabbik arról a csodálatos felemelkedésről beszéltek, amit a Messiás eljövetele fog hozni a zsidó nemzet számára. Jézus azonban Ésaiás jövendölésére hivatkozott, és megkérdezte, hogy mit jelentenek azok az írások, amelyek Isten Bárányának szenvedésére és halálára mutatnak.

A doktorok kérdésekkel fordultak hozzá, és elámultak válaszain. Gyermeki alázattal ismételte az Ige szavait, és olyan mélységes dolgokat tárt föl, amelyről a bölcseknek fogalmuk sem volt. Ha a rabbik követik a bemutatott igazságot, ez akkoriban vallási reformációt eredményezett volna. Mélységes érdeklődés ébredt volna a lelki dolgok iránt, és amikor Jézus megkezdte szolgálatát, sokan föl lettek volna készülve fogadására.

A rabbik tudták, hogy Jézus nem az ő iskoláikban nevelkedett, a próféciákat mégis sokkal jobban értette, mint ők. Ebben a komoly galileai fiúban nagy ígéretet fedeztek fel. Szerették volna tanítványuknak megnyerni, hogy Izrael tanítója lehessen. Nevelését ők akarták irányítani, mert úgy érezték, hogy az ilyen eredeti tehetséget nekik kell nevelniük és formálniuk.

Jézus szavai úgy érintették a szívüket, ahogy emberi szavak még soha. Isten világosságot akart árasztani Izrael vezetőire, és ezért azt az egyetlen eszközt használta, amellyel elérhette őket. De Izrael elöljárói büszkeségükben nem ismerték el, hogy bárki is taníthatná őket. Ha Jézus úgy jelent volna meg, hogy megpróbálja ezt tenni, akkor meg sem hallgatják. Azzal hízelegtek maguknak, hogy ők tanítják Jézust, vagy legalábbis próbára teszik írásismeretét. Jézus fiatalos szerénysége és kedvessége eloszlatta előítéleteiket. Értelmük öntudatlanul megnyílt Isten szava előtt, és a Szentlélek a szívükhöz szólt.

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - KEDD - Jeremiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%202&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    A nosztalgiázó Isten. Az elhagyott Isten a régi szép időkre emlékezik, amikor népével a mézesheteket töltötte a pusztai vándorlás idején, amikor a nép gyermeki ragaszkodással kötődött hozzá, amikor szerelmes volt Istenébe, amikor bizalommal követte Istent a sivatagon át. Azonban ez nem tartott sokáig. Izrael más istenek után futkosott és elhagyta szerető Istenét.

2.    Isten az ártatlan fél. Embereknél hűtlenség esetén azt szokták mondani, hogy nincs ártatlan fél. Biztosan a másik is hozzájárult a helyzet kialakulásához. Istennél azonban ez teljesen kizárt. Isten semmi hibát nem követett el, nem mulasztott el semmit és nem hibáztatható azzal, hogy közömbössé vált volna szeretete az ember iránt. Fel is teszi a kérdést, hogy milyen hamisságot találtak Benne, hogy elhagyták Őt.

3.    A lecserélt Isten. Izrael olyat tett, amit még a pogányok sem: lecserélte Istenét. Mit élhetett át a „féltőn szerető (féltékeny Isten), amikor szeretett gyermekei másra cserélték Őt, egy olyan valamire, ami nem is Isten és nem is él?

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akit figyelmen kívül hagyott népe

b.    akit felől nem érdeklődött népe

c.    akinek fáj, ha gyermekei hűtlenekké válnak

d.    aki próbálja megértetni népével, hogy a Tőle való eltávolodás nagy bajt okozhat az életükben

e.    aki bőventermő országot adott népének

f.      aki perbe száll népével

g.    aki élővíz forrása

h.    akit nemcsak bálványokkal, de országokkal is megcsalt népe (hol Asszíriát, hol Egyiptomot hívta segítségük Istene helyett)

i.       akiről népe számtalanszor megfeledkezett

j.       aki próbálja megértetni az emberekkel, hogy senki más nem tud segíteni rajtuk, csak Ő.

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy vele kapcsolatosan neked ne kelljen nosztalgiáznod, ne kelljen csak a múlt szeretetére gondolnod, hanem a jelenben megélje Veled való mély kapcsolatát, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 8. fejezet

8. fejezet – A húsvéti látogatás (3. rész)

A gyermek Jézus első ízben lépett be a templomba. Látta a fehér ruhás papokat, amint ünnepélyes szolgálatukat végezték. Szemlélte az oltáron vérző áldozatot. Együtt borult le imában a hívőkkel, mialatt a tömjénfelhő felszállt Isten elé. Tanúja volt a húsvéti istentisztelet mély benyomást keltő szertartásainak, amelyek értelmét napról napra világosabban látta. Minden mozzanat az Ő életéhez kapcsolódott. Új érzések ébredtek benne. Csendben, elmerülten tanulmányozott egy nagy kérdést. Küldetésének rejtélye feltárult előtte.

A fenti jelenetek magával ragadó hatása alatt nem maradt szülei mellett. Vágyott az egyedüllétre. A húsvéti istentiszteletek befejeződtek, de Ő még mindig a templom csarnokaiban időzött; és amikor a hívők elhagyták Jeruzsálemet, Őt otthagyták.

A jeruzsálemi látogatás során Jézust szülei oda akarták vinni Izrael nagy tanítóihoz. Jézus minden tekintetben engedelmeskedett Isten szavának, de nem vetette alá magát a rabbik szertartásainak és szokásainak. József és Mária remélték, hogy jobban fogja tisztelni a tanult rabbikat, és odaadóbban tesz eleget kívánalmaiknak. De Jézust Isten tanította a templomban. Amit így kapott, azt azonnal igyekezett továbbadni.

Abban az időben egyik csarnokot, amely a templomhoz kapcsolódott, szent iskolának használták, a prófétai iskolák mintájára. Itt gyűltek össze a vezető rabbik tanítványaikkal, és ide jött a gyermek Jézus is. Helyet foglalt e nagy, komoly emberek lábánál, és hallgatta a tanítást. Mint aki keresi a bölcsességet, kérdezgette a tanítókat a próféciákról, és azokról a bekövetkező eseményekről, amelyek a Messiás megjelenésére mutatnak.

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 29 - HÉTFŐ - Jeremiás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jeremiás könyve 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jeremi%C3%A1s%201&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten olyan prófétát hív el, amilyenre az adott időben szükség van. Új idők köszöntöttek Izraelre, és nem könnyű idők. Babilon hatalmas lett és veszélyeztetni kezdte a kis népeket, így Izraelt is. Izrael még az ilyen időben sem kereste hűséges Istenét, hanem bálványokhoz folyamodott segítségért és Egyiptomban keresett támogatást.

2.    Isten bátorítja az új prófétát. Jeremiás még fiatal és tapasztalatlan volt, a feladat pedig nagyon nagy, de Isten bátorította őt, hogy ne féljen, mert Ő választotta ki prófétának, Ő lesz a segítsége és oltalma, és Ő adja szolgálatához az erőt és a bölcsességet.

3.    Isten megtisztítja a prófétát. Jeremiás próféta elhívása hasonló volt Ézsaiás elhívásához. Mindkettő úgy indult, hogy Isten megtisztította az ajkukat. A próféta leggyakrabban használt munkaeszköze a szája, amellyel Isten megmentő és életet átalakító üzenetét hirdeti, ezért fontos, hogy tiszta és Istennek szentelt legyen.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki születésünk előtt ismer, és feladatot tervez nekünk

b.    aki a fiatalokat is fel tudja használni művében

c.    aki nagy jelentőségű feladatot bízott prófétájára

d.    aki pontosan meghatározza a feladatot, aminek a végrehajtásához mindent biztosít

e.    aki felövezi a prófétát, és teljes védelmet ígér számára, ahogy ezt minden gyermekének megteszi

f.      aki beteljesíti Igéit

g.    aki figyelmeztet és felkészít a veszedelemre

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Neked terved van vele, és nem is akármilyen terved, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 8. fejezet

8. fejezet – A húsvéti látogatás (2. rész)

A húsvét megünneplése a zsidó nemzet születésével kezdődött. Egyiptomi fogságuk utolsó éjszakáján, amikor semmi jele sem volt a szabadulásnak, Isten megparancsolta, hogy készüljenek fel az azonnali utazásra. Figyelmeztette a fáraót, hogy az egyiptomiakat egy utolsó csapás fogja sújtani, és utasította a zsidókat, hogy gyűjtsék össze családjukat lakhelyükön. Miután meghintették ajtófélfáikat a megölt bárány vérével, a bárányt sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel kellett megenniük. "És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt, mert az Úr páskája az"- mondotta az Úr (2Móz 12:11). Éjfélkor az egyiptomiak minden elsőszülöttje meghalt. Ezután a fáraó üzenetet küldött Izraelnek: "Keljetek fel, menjetek ki az én népem közül, [...] és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, amint mondátok" (2Móz 12:31). A zsidók független nemzetként távoztak Egyiptomból. Az Úr megparancsolta, hogy a húsvétot évenként tartsák meg. "Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, aki elment az Izrael házai mellett Egyiptomban, mikor megverte az Egyiptombelieket" (2Móz 12:26-27). A csodálatos szabadulás története így szállt nemzedékről nemzedékre.

A húsvétot a kovásztalan kenyerek hétnapos ünnepe követte. Az ünnep második napján az évi termés első zsengéjét, egy kéve árpát mutattak be az Úrnak. Az ünnep szertartásai Krisztus munkásságát jelképezték. Izrael Egyiptomból való szabadulása a megváltást példázta, ennek emléke volt a pászkaünnep. A megölt bárány, a kovásztalan kenyér és az első zsenge a Megváltót jelképezte.

Krisztus korában a húsvét megünneplése a legtöbb ember számára puszta formasággá süllyedt. De micsoda jelentősége volt Isten Fia számára!

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - VASÁRNAP - Ézsaiás 66

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 66 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2066&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2066&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten végtelenül hatalmas. Azzal, hogy házat akartak építeni Istennek, azt jelezték, hogy be akarják zárni valahova, korlátozni akarták Őt. Isten azt mondja, hogy a menny a trónusa, a föld pedig a lábainak zsámolya, ezért nem lehet Őt egy házhoz kötni. A bálványokat be lehetett csukni egy házba, de Istent nem.

2.    Isten hatalmas, de szereti az alázatosakat. Ézsaiás szerint Isten arra tekint, aki „nyomorult és megtört szívű, és aki igéit tiszteli.”

3.    Szégyent vallanak azok, akik gúnyolják azokat, akik tisztelik Isten Igéit. Ezek azt mondják, hogy mutassa meg Isten a dicsőségét, és látni akarják örömüket. Akik ezt mondják, szégyent vallanak, viszont akik tisztelik Isten nevét, Isten oltalmában részesülnek.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki mindent alkotott, minden az Ő keze alkotása révén keletkezett

b.    aki reagál arra, ha komolytalanul veszik tiszteletét és gúnyt űznek istentiszteleti szertartásaiból

c.    aki pillanatok alatt egy egész nemzetet szül

d.    aki folyamkét árasztja népére a békét

e.    aki az anyához hasonlóan vigasztalja fiait

f.      aki támogatja szolgáit

g.    aki csodát tesz népe között, és ennek hírét elviszi messzi pogány földekre

h.    akit népe szombatról szombatra imád

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Istene hatalmas Isten, de az alázatosokhoz lehajol és megsegíti őket, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 8. fejezet

8. fejezet – A húsvéti látogatás (1. rész)

Lukács 2:41-51

A zsidóknál a tizenkettedik életév volt a választóvonal a gyermekkor és az ifjúkor között. Amikor egy héber fiú betöltötte ezt az életkort, a törvény fiának és Isten fiának nevezték. Különleges lehetőségeket kapott a vallásos oktatásra, és elvárták tőle, hogy részt vegyen a szent ünnepeken és szertartásokon. Ennek a szokásnak megfelelően látogatott el a gyermek Jézus húsvétkor Jeruzsálembe. József és Mária - csakúgy, mint a többi hű izraelita - minden évben elmentek, hogy részt vegyenek a húsvéti ünnepen. Amikor Jézus elérte az előírt életkort, őt is magukkal vitték.

Évenként három ünnep volt: a húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnepek, amikor minden izraeli férfinak meg kellett jelennie az Úr előtt Jeruzsálemben. E három ünnep közül húsvétkor jöttek el a legtöbben. Sokan jöttek azokból az országokból, ahol a zsidók elszórtan éltek. Palesztina valamennyi vidékéről is rengeteg hívő eljött. Mivel az utazás Galileából napokig tartott, az utazók nagyobb csoportokba tömörültek, társaságot és védelmet keresve. A nők és az öregek ökör- vagy szamárháton mentek a meredek, sziklás utakon. Az erősebb férfiak és a fiatalok gyalogszerrel utaztak. A húsvét március végére vagy április elejére esett, a mezők virágba borultak, a madarak boldogan énekeltek. Az utat Izrael történetének emlékhelyei szegélyezték. Az apák és anyák elbeszélték gyermekeiknek a csodákat, amelyeket Isten művelt gyermekeikért az elmúlt időkben. Az utazás alatt énekeltek, zenéltek, és amikor végül megpillantották Jeruzsálem tornyait, minden hang diadalmas énekben egyesült:

"Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, óh Jeruzsálem!

Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban" (Zsolt 122:2.7).

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 27 - SZOMBAT - Ézsaiás 65

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 65 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2065&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2065&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten segít az embernek megtalálni Őt. Az ember bűnös természete miatt menekül és rejtőzik Isten elől. Nem vágyik Isten közelébe, nem vágyik megismerni Őt, pedig ez az Ő boldogságának a feltétele. Isten pedig az ember után siet és ajánlja magát az embernek. Így írja le Ézsaiás: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után.”

2.    A vádakat vigasztalás követi. Miután Isten felsorakoztatja vádjait Izrael ellen, a vigasztalással, a megbocsátás és remény ígéretével folytatja. Istennek fáj az, ahogy népe Hozzá viszonyul, ezért kifejezi szomorúságát és kilátásba helyezi a büntetést, de azonnal átvált a megbocsátásra és a remény ígéretére. Ilyen az Isten. Nem gyönyörködik a büntetésben, hanem arra vágyik, hogy minél hamarabb áldhasson és segíthessen.

3.    Isten a helyreállítás Istene. Az Új ég és az új föld ígérete azt üzeni, hogy Isten helyre fogja állítani, amit a bűn elrontott. Visszaállítja az édeni állapotokat. Ez az ígérete Istennek nem valósult meg Izrael esetében, de megvalósul Jézus eljövetelekor, amikor mindent helyreállít.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szomorú azért, hogy az ember nem keresi Őt

b.    aki segíteni akar a rossz úton járó gyermekeinek

c.    akit népe hűtlenségével és lázadásával bosszant

d.    aki maradékot biztosít népének

e.    aki örökséget biztosít népének

f.      aki ételt, italt, örömöt, ujjongást ígér népének

g.    aki hosszú, szép és tartalmas élettel akarja megáldani gyermekeit

h.    aki biztosítani akarja, hogy népe örüljön mindannak, amit megvalósít és élvezze keze munkáját

i.       aki már akkor meghallja kérésünket, mielőtt kimondtuk volna azt

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy engedje, hogy Te megtaláld őt, hogy élvezni tudja annak minden áldását, hogy megtalált Téged, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 6-7. fejezet

7. fejezet – JÉZUS GYERMEKSÉGE (3. rész)

Jézus egész földi élete során lelkiismeretes és kitartó munkás volt. Sokat várt el, tehát sokra vállalkozott. Miután megkezdte szolgálatát, kijelentette: "Nékem cselekednem kell Annak dolgait, Aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9:4). Jézus nem menekült a gondoktól és a felelősségtől, mint sok állítólagos követője. Sokan épp azért gyengék és alkalmatlanok, mert mindenáron kerülik a fegyelmezést. Lehetnek értékes és szeretetre méltó tulajdonságaik, de tehetetlenek és csaknem hasznavehetetlenek, ha nehézségekkel kerülnek szembe, vagy akadályokat kell legyőzniük. A Jézusban megnyilvánuló határozottságot és erőt, jellemének megbízhatóságát és szilárdságát ugyanazzal a neveléssel mi is kifejleszthetjük, amivel Ő tette. Az a kegyelem, amelyet Ő elnyert, a miénk is lehet.

Megváltónk, amíg az emberek között élt, osztozott a szegények sorsában. Tapasztalatból ismerte gondjaikat és nehézségeiket, így vigasztalni és bátorítani tudott minden egyszerű munkást. Azok, akik valóban megértették Jézus életének tanítását, sohasem fognak különbséget tenni a társadalmi osztályok között, és sohasem fogják jobban tisztelni a gazdagot az arra érdemesebb szegénynél.

Jézus vidáman és tapintatosan végezte munkáját. Sok türelemre és lelkiségre van szükségünk ahhoz, hogy a Biblia vallását behozzuk az otthoni életbe és a munkahelyre, hogy elviseljük a világi ügyek okozta megterhelést, és szemünket mégis egyedül Isten dicsőségére szegezzük. Krisztus ezen a ponton segít. Sohasem volt annyira elfoglalva a világi gondokkal, hogy ne lett volna arra ideje, hogy törődjön a mennyei dolgokkal. Szívének örömét gyakran zsoltárokkal és mennyei énekekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran hallották hangját, amint dicsérettel és hálával járult Isten elé. A mennyel éneke által tartotta a kapcsolatot. Ha társai a fárasztó munkáról panaszkodtak, a Megváltó ajkáról felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy tűnt, hogy dicsérete elűzi a gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal tölti be a környéket. Hallgatóinak gondolatait a földi élet terhéről a mennyei otthon felé irányította.

Jézus a világ számára a gyógyító kegyelem kútforrása volt. Életéből még a názáreti magányban eltöltött évek alatt is rokonszenv és gyengédség áradt. Jelenlétében mindenki boldogabb lett - az idősek, a gondterheltek, a bűnösök, az ártatlan örömmel játszó gyermekek, a ligetek csöpp teremtményei, még a türelmes teherhordó állatok is. Ő, aki szavának erejével világokat tartott fenn, most lehajol, hogy segítsen egy sebesült madáron. Figyelme semmit sem került el, a legkisebbnek is szolgált.

Ahogyan növekedett bölcsességben és testi állapotában, úgy növekedett az Isten és emberek előtti kedvességben is. Minden szív rokonszenvét megnyerte, mert képes volt mindenkivel együttérezni. A remény és bátorság légköre vette körül, és ez minden házban áldássá tette Őt. Szombatonként gyakran felkérték a zsinagógában, hogy a próféták írásaiból az előírt szakaszt felolvassa. A hallgatók szívén boldog izgalom lett úrrá, amint a szent szöveg jól ismert szavaiból új világosság ragyogott elő.

Mégis, Jézus kerülte a feltűnést. Egész názáreti tartózkodása alatt egyszer sem mutatta meg csodatevő erejét. Nem vágyott magas beosztásra, nem fogadott el címeket. Csendes, egyszerű élete, sőt még az a hallgatás is, amellyel a Szentírás "átlép" gyermekévein, fontos tanulságot tartalmaznak. Minél csendesebb és egyszerűbb egy gyermek élete, minél inkább mentes a mesterséges izgalmaktól, és minél inkább összhangban van a természettel, annál kedvezőbben fejlődnek testi, szellemi képességei és lelki ereje.

Jézus a mi példaképünk. Sokan érdeklődéssel foglalkoznak nyilvános szolgálatának időszakával, de észrevétlenül elsiklanak az ifjúkorában rejlő tanítás fölött. Pedig éppen a családban töltött élete példa minden gyermek és fiatal számára. A Megváltó szegénnyé lett, hogy megtaníthassa: alacsony sorban is milyen közel járhatunk Istenhez. Életének az volt a célja, hogy Atyjának az élet mindennapi dolgaiban is örömöt szerezzen, tisztelje és dicsőítse Őt. Munkásságát azzal kezdte, hogy megtisztelte a mindennapi kenyérért keményen megdolgozó kézműves szerény mesterségét. Éppúgy az Istennek szolgált, amikor a gyalupadnál dolgozott, mint amikor a néptömeg előtt csodákat művelt. Minden fiatal, aki Krisztus hűségének és engedelmességének példáját követi egyszerű otthonában, igényelheti azokat a szavakat, amiket Atyja mondott róla a Szentlélek által: "Ímé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel" (Ésa 42:1).

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 26 - PÉNTEK - Ézsaiás 64

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ézsaiás könyve 64 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2064&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%2064&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Nincs még egy ilyen Isten. A próféta megjegyzi, hogy „soha, senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.” Tényleg páratlan az, amit Isten hálátlan, makacs, lázadó népéért tett. Mindig megbocsátott nekik és újrakezdte velük. Amikor megvonta tőlük áldásait, akkor meg siránkoztak és sürgették Istent, hogy vessen véget a büntetésnek.

2.    Isten nem érdemeink szerint bánik velünk. A próféta azt mondja, hogy tisztátalanok voltak, és az igazságuk is olyan volt, mint a szennyes ruha, elhervadtak, mint a falevél, és nem akadt közülük olyan, aki segítségül hívta volna Istent. A próféta arra hivatkozik, hogy ennek ellenére ők Isten alkotásai. Ők az agyag, Isten az alkotójuk, így ők Isten kezének munkája, ezért Isten szabadítsa meg őket.

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki megingatja a hegyeket, amikor leszáll megsegíteni népét

b.    aki közösségben van azzal, aki örül igaz tetteinek, utain jár és Rá gondol

c.    aki várja, hogy segítségül hívják nevét és buzgón ragaszkodjanak Hozzá

d.    akinek türtőztetnie kell önmagát, amikor büntetésből megvonja áldásait

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, nincs még egy olyan Isten, mint Te, Aki annyi mindent megteszel érte, Jézus nevében! Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 6-7. fejezet

7. fejezet – JÉZUS GYERMEKSÉGE (2. rész)

Miközben Jézus megpróbálta megérteni a dolgok értelmét, föltárult előtte Isten szavának és műveinek jelentősége. Mennyei lények kísérték, szent gondolatokkal foglalatoskodott. Amióta értelme nyiladozni kezdett, folyamatosan növekedett lelki ajándékokban és az igazság ismeretében.

Jézushoz hasonlóan minden gyermek szert tehet a tudásra. Ha megkíséreljük megismerni mennyei Atyánkat Igéje által, angyalok szegődnek mellénk, értelmünk megnyílik, jellemünk tisztul és nemessé válik. Egyre jobban fogunk hasonlítani Megváltónkhoz. A természet szépségét és nagyságát szemlélve szeretetünkkel Isten felé fordulunk. Ha istenfélelem tölt be minket, lelkünk megerősödik, és az Örökkévalóval lépünk kapcsolatba művei által. Ha ima által közösségünk van Istennel, szellemi és erkölcsi képességeink fejlődnek. Ha a lelkiekről elmélkedünk, lelki képességeink erősödnek.

Jézus élete összhangban volt Istennel. Gyermekkorában gyermekként gondolkodott és beszélt, de a bűnnek nyoma sem homályosította el benne Isten képmását. Mégsem volt mentes a kísértéstől. Názáret lakosainak gonoszsága közmondásos volt. Nátánael kérdéséből világosan látszik, hogy mennyire lenézték őket: "Názáretből támadhat-e valami jó?" (Jn 1:47). Jézusnak olyan helyen kellett laknia, ahol jelleme próbára lett téve. Állandóan őrködnie kellett, hogy megőrizze tisztaságát. Minden összeütközést vállalnia kellett - amelyhez hasonlót mi is átélhetünk -, hogy példaképünk lehessen gyermekségünkben, ifjúságunkban és felnőtt korunkban.

Sátán fáradhatatlanul küzdött, hogy legyőzze a názáreti Gyermeket. Jézust kisgyermek korától mennyei angyalok őrizték, élete mégis egyetlen hosszú küzdelem volt a sötétség hatalmai ellen. A sötétség fejedelmét sértette és nyugtalanította, hogy van valaki a földön, akit a bűn nem szennyezett be. Minden lehetőséget kihasznált, hogy Jézust tőrbe csalja. Senki emberfiának, aki szent életet akar élni, nem kell olyan heves harcot folytatnia a kísértések ellen, mint Megváltónknak.

Jézus szülei szegények voltak, és fáradságos napi munkával keresték kenyerüket. A gyermek jól ismerte a szegénységet, az önmegtagadást és a nélkülözést. Ezek a tapasztalatok védelmet jelentettek számára. Tevékeny életében nem voltak haszontalan percek, amelyek rést nyitottak volna a kísértésnek. Nem voltak céltalan órák sem, amikor rossz társaságba kerülhetett volna. Amennyire csak lehetett, elzárta a kísértő útját. Sem nyereség vagy élvezet, sem dicséret vagy bírálat nem vehette rá arra, hogy rosszat tegyen. Bölcs volt, hogy felismerje a gonoszt, és erős, hogy ellenálljon neki.

Krisztus volt az egyetlen bűntelen személy, aki valaha a földön élt, jóllehet csaknem harminc évig lakott Názáret gonosz lakosai között. Ez a tény megszégyeníti azokat, akik úgy gondolják, hogy a szeplőtlen élet megvalósítása környezetüktől, szerencséjüktől vagy jólétüktől függ. Éppen a kísértés, a szegénység, a viszontagságok nevelő hatására van szükség ahhoz, hogy a tisztaság és az állhatatosság kifejlődjék.

Jézus otthona lenézett hely volt, de Ő hűségesen és örömmel viselte a háztartás terheinek ráeső részét. Egykor az egeknek parancsolt, angyalok boldogan teljesítették szavát - most pedig készséges szolga, szerető, engedelmes fiú. Mesterséget tanult, és kétkezi munkát végzett Józseffel az ácsműhelyben. A közönséges munkások egyszerű ruhájában rótta a kisváros utcáit, amikor munkahelyére ment vagy jött onnan. Nem használta isteni hatalmát, hogy csökkentse terheit vagy könnyítsen nehéz munkáján.

Jézus gyermek- és ifjúkorában dolgozott, ez értelmét és testét is fejlesztette. Nem élt vissza fizikai képességeivel, hanem úgy élt, hogy minden téren a legjobbat nyújthassa, és így tökéletesen megőrizze testi és lelki erőit. Nem volt hajlandó tökéletlen munkát végezni, sőt szerszámait is ennek megfelelően kezelte. Tökéletes volt munkásként is, mint ahogy tökéletes volt mindenben jelleme. Saját példájával tanítja, hogy szorgalmasnak kell lennünk, munkánkat pontosan és alaposan kell végeznünk, és az ilyen munkát meg is becsülik. Az a gyakorlás, amely által a kéz hasznossá válik, és a fiatalok megtanulják hordozni részüket az élet terheiből; fizikai erőt ad, és minden képességet fejleszt. Mindenki találjon olyan elfoglaltságot, amely számára is hasznos, és másokon is segít. Isten áldásul rendelte a munkát, de csak a szorgalmas munkás talál rá az élet igazi szépségére és örömére. Isten jóváhagyólag tekint azokra a gyermekekre és ifjakra, akik saját kötelességüket örömmel végzik a háztartásban, és a terheket megosztják édesapjukkal és édesanyjukkal. Az ilyen gyermekek otthonról kikerülve a társadalom hasznos tagjai lesznek.