Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 31 - SZOMBAT - 2 Királyok 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1510. nap

Ez a sorsa mindenkinek, aki kegyesen akar élni Krisztus Jézusban. Gyalázat és üldözés vár mindazokra, akikben Krisztus lelkülete él. Az üldözés módja és mikéntje változhat, a korszakoknak megfelelően, azonban az indítóok - a lelkület, melyből az üldözés fakad - ma is ugyanaz, mint volt Ábel idejében és minden időben, amikor öldökölték az Úr választottait.

Sátán minden korszakban üldözte Isten gyermekeit. Kínozta és megölte őket, de éppen haláluk által váltak győzőkké. Annak erejéről tettek tanúságot, aki hatalmasabb Sátánnál. Noha istentelen emberek kínozhatják és megölhetik a testet, de azt az életet, mely Krisztussal Istenben elrejtőzött, érinteniük sem lehet. Börtönbe vethetnek ugyan férfiakat és nőket, lelküket azonban nem verhetik bilincsekbe.

Isten kiválasztottaiban, az üldözések és megpróbáltatások alatt, Uruk dicsősége - jelleme - nyilvánul meg. Míg a világ gyűlöli és üldözi Krisztus követőit, ők az Úr iskolájában nevelődnek és fejlődnek. A földön a keskeny utat járják; a nyomorúság és szenvedések izzó kemencéjében tisztulnak meg. Követik az Urat, súlyos küzdelmek árán; önmegtagadást gyakorolnak és keserű csalódásokban osztoznak; megismerik azonban a bűn súlyát és gyötrelmeit, és undorral fordulnak el attól. Mint Krisztus szenvedéseinek részesei, pillantásuk áthatol e föld borús homályán, látják a menny dicső fényességét, mely feltárul előttük: "Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik."

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+10&version=NT-HU

Jéhu reformja valójában Akháb bűneinek a büntetése és Baál szolgáinak a kivégzése volt. Bárcsak tartósak maradtak volna reformjai, és Izrael népe megfordult volna, és követte volna Istent!

Sajnos „Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneitől, aki vétekbe ejté az Izráelt, nem szakadt el Jéhu, az arany borjúktól, melyek Béthelben és Dánban valának” (2Kir 10:29). Jéhu erőlködésének eredménye semmibe veszett, és az emberek újra a bálványokat kezdték imádni.

Miért nehéz a helyes ösvényen maradnunk? Pál azt mondja: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 7:24, 25). Gyengék vagyunk és hajlamosak vagyunk kísértésbe esni, és ha bárki azt hiszi, hogy elég okos, és szembe tud szállni a sötétség támadásával, az el fog bukni.

Senkinek ezen a földön nincs olyan sok tapasztalata, mint az ördögnek, és több ezer évnyi kísértéssel a tarsolyában, ő a legravaszabb bűnöző, aki valaha élt. Isteni segítség nélkül nincs esélyünk sátán ellen. De a jó hír az, hogy nem kell egyedül szembeszállnunk vele. Az Egyetlen, aki sokkal hatalmasabb az ördögnél a mi oldalunkon áll, de nekünk is döntenünk kell, hogy mellette maradunk.

Hogyha kifogásokat keresel, hogy meghátrálj, ne tedd! Kiálts Istenhez segítségért, és Ő a te oldaladra áll, hogy megvédjen!

Daniel Jiao

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White

Bibliaoktató és fordító

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 30 - PÉNTEK - 2 Királyok 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1509. nap

Isten kiválasztott eszközei minden korszakban gyalázatot és üldözést szenvedtek az igazságért. Józsefet gyalázták és üldözték, mert erkölcsös maradt, Dávidot, Isten kiválasztott szolgáját, mint a vadat, úgy űzték ellenségei. Dánielt oroszlánverembe dobták, Isten iránti hűsége miatt. Jób, elvesztette földi javait, betegsége még rokonaiban és barátaiban is undort keltett, de hűsége Isten iránt nem ingott meg. Jeremiás sem szűnt meg hirdetni az Istentől nyert igazságot, noha bizonyságtétele annyira felbőszítette a királyt és a hercegeket, hogy a szennygödörbe dobatták. Istvánt megkövezték, mivel a megfeszített Krisztust prédikálta. Pált börtönbe vetették, megvesszőzték, megkövezték és végül megölték, mert Istennek hűséges követe maradt a pogányok között. Jánost is száműzték Patmos szigetére "az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért."

Az emberi állhatatosság e példái igazolják, hogy Isten ígéretei bizonyosak, hogy jelenléte állandó, és kegyelme megtart. Bizonyítják a hit erejét, mely ellenáll a világ hatalmának. A hit munkája, hogy a legsötétebb órákban Istenben nyugodjunk, hogy érezzük, ha bármennyire megkísért és űz is a vihar, a kormányt Atyánk tartja kezében. Csupán hitszemünkkel tudunk föléemelkedni a mulandó dolgoknak, hogy az örök valóságok igazi értékét helyesen becsüljük fel.

Jézus nem kecsegteti követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal. Nem ígér nekik kísértésektől mentes életet. Ellenkezőleg, felszólítja őket, hogy kövessük Őt az önmegtagadás és szégyen ösvényén. Ellene, aki a világ megváltásáért jött, egyesült erővel lépett fel a gonosz minden serege. Kegyetlen összeesküvést szőttek gonosz emberek és gonosz angyalok a Békefejedelem ellen.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+9&version=NT-HU

A szabad döntés és igazság témája tovább folytatódik ebben a fejezetben. Királyok lépnek trónra és buknak el, de Isten szava mindig teljesedik.

Jézabel hírhedt volt ördögi tetteiről, és amikor véres kezét rátette Nábót szőlőmezejére, Illés így jövendölt felőle: „És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt” (1Kir 21:23).

Most – sok évvel később –, Jéhu Jezréel kapujában odakiáltott neki, majd két-három főember a király felszólítására kidobta Jézabelt az ablakból a földre, ahol azonnal szörnyethalt, és a kutyák gyorsan felfalták a testét.

Gyakran, amikor lehangoltak vagyunk, és úgy érezzük, hogy végtelenül szenvedünk, akkor Istenhez kiáltunk:  „Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jel 6:10) Isten igazságos, ismeri szenvedéseinket, és biztosít arról, hogy a bűntettek nem maradnak büntetlenül.

Ugyanakkor sok-sok lehetőséget is ad az embereknek, hogy megváltoztathassák útjaikat, és a Jézus Krisztus által megszerzett megváltás révén hajlandó elszenvedni bűneink következményeit. Valójában Jézabelnek rengeteg lehetősége volt bűnbánatra, és ezért nem következett be büntetése közvetlenül Illés jövendölésekor.

Istenünk, áldunk Téged igazságos ítéleteidért!

Daniel Jiao

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White

Bibliaoktató és fordító

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 29 - CSÜTÖRTÖK - 2 Királyok 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1508. nap

Akik az Úrnak szolgáltak a nehéz kezdet idején, akik szegénységet szenvedtek, de hűségesen kitartottak akkor, amikor még csak kevesen álltak helyt az igazságért, azokat tisztelni és becsülni kell. Az Úr szándéka, hogy az ifjabb munkások növekedjenek e bölcsességben, érettségben; erősítést nyerjenek e hűséges férfiakkal való érintkezésük által. Vajha felismernék az ifjabb munkások azt a nagy előnyt, hogy ilyen tapasztalt munkások környezetében dolgozhatnak. Tartsák tiszteletben őket tanácskozásaik alkalmával.

Mialatt földi pályájuk befejezéséhez közelednek azok, akik életüket Krisztus szolgálatában töltötték, a Szentlélek készteti őket tapasztalataik felsorolására, melyeket Isten művével kapcsolatban tettek. Az újonnan megtértek előtt el kell ismételniük Isten csodálatos vezetését, szabadítását és jótéteményeit. Isten szándéka, hogy az öreg, bevált munkások helyükön maradjanak, segítsenek férfiakat és nőket megmenteni, nehogy a gonoszság áradata elsodorja őket. Akarja, hogy mindaddig hordozzák fegyverzetüket, míg Ő jónak látja.

János apostolnak az üldözések ideje alatt szerzett tapasztalataiból a hívő csodálatosan erősítő és felemelő tanítást meríthet. Isten nem gátolja meg istentelen emberek cselvetéseit és támadásait; ellenben terveiket azok javára fordítja, akik hűek és állhatatosan kitartanak a küzdelemben. Az evangéliumi munkás gyakran üldözés, heves ellenállás és jogtalan rágalmak között végzi munkáját. Ilyenkor azonban ne feledje, hogy a próbák és szenvedések tüzes kemencéjében szerzett tapasztalatai felérnek minden gyötrelemmel. Isten így vonja magához gyermekeit, hogy felfedje gyengeségeiket, és kinyilatkoztassa saját erejét. Emellett megtanítja őket, hogy egyedül Reá támaszkodjanak. Így tanulják meg, hogy a viszontagságokkal szembeszálljanak, hogy bizalmi állásokat tölthessenek be, és teljesíthessék magasztos feladatukat, melynek érdekében nyerték képességeiket.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+8&version=NT-HU

Isten ismeri a múltat és a jövőt. Ebben a fejezetben két történet is bizonyítja ezt az igazságot. A sunemita asszony otthagyta otthonát és földjét, hogy máshol vészelje át az éhínség idejét, ám amikor hét év múlva visszaérkezett, azt találta, hogy már sem a ház, sem a föld nem az övé. Elizeus próféta segítségével azonban mindent visszakapott.

Hazáel története nagyon megdöbbentő; olyan az egész, mintha éppen annak a folyamatnak lennénk tanúi, vajon képes-e az önvizsgálatra és a változásra. Amikor Elizeus könnyek között mondja el neki, hogy mivé válik majd, ő nem hisz a próféta szavainak. Amikor azonban hazamegy, meggyilkolja a királyt, és ezzel kezdetét is veszi Elizeus próféciájának teljesedése. 

Isten nem manipulálja a történelmet, de végtelen bölcsességében kezdettől fogva ismeri a véget. Mindnyájunknak megadja a szabad választás jogát, de mindig reménykedik abban, hogy bölcs döntéseket fogunk hozni. Amikor lehetőséget kapunk arra, hogy bepillantsunk a jövőbe, mindig dönthetünk, hogy az Urat követjük, vagy engedetlenek leszünk. Bárhogy döntünk is, ha készek vagyunk az Ő vezetésére figyelni, a végeredmény jó lesz, és Isten biztosít arról, hogy olyan elbánásban részesülünk majd, mint a sunemita asszony. Másrészről, ha saját kezünkbe vesszük az irányítást, és vágyainkat követjük, akkor el kell szenvednünk a következményeket. 

Istenem, segíts, hogy Rád tudjak figyelni, és a Te utasításaidat kövessem, bármily’ nehezek is azok!

Daniel Jiao

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White

Bibliaoktató és fordító

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 28 - SZERDA - 2 Királyok 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1507. nap

János élete tanulságos példája, hogyan használ fel Isten idős munkásokat. Midőn Jánost Patmosra száműzték, sokan úgy vélték, hogy szolgálatát már befejezte; öreg, összetört nádszál, letörhet bármely pillanatban. Az Úr azonban még alkalmasnak találta és továbbra is felhasználta őt. Noha előző tevékenységének színhelyéről száműzték, nem szűnt meg bizonyságot tenni az igazságról. Még Patmos szigetén is szerzett barátokat, és térített. Hiszen örömüzenetet hordozott, a feltámadott Megváltót hirdette, aki odafenn a mennyben könyörög népéért, mindaddig, amíg újból visszajön, hogy övéit magához vegye. Sőt, éppen, amikor János, Urának szolgálatában elaggott, több közlést nyert a mennyből, mint egész élete folyamán.

Gyöngéd szeretettel kell kezelnünk azokat, kik életüket összekapcsolták Isten művével. Ezek az agg munkások mindvégig hűségesen kitartottak viharokban és próbákban. Lehetnek gyengeségeik, de még mindig vannak képességeik, melyek Isten művében értékesíthetők. Noha erejük csökkent és képtelenek súlyos terhek viselésére, melyeket immár az ifjabbaknak kell vállalmok, becses tanácsaik azonban nélkülözhetetlenek.

Talán hibákat is követtek el, de vereségeik árán megtanulták, hogy a tévelygést és veszélyeket kerüljék. Éppen ez teszi számukra lehetővé, hogy bölcs tanácsokat adjanak. A támadások és próbák elszenvedése után, az Úr most, ámbár erejük csökkent, nem mellőzi, nem tolja félre őket. Különös kegyelmet és bölcsességet ad nekik.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+7&version=NT-HU

A 7. fejezet a samáriai súlyos éhínség történetével folytatódik, amely az előző fejezetben kezdődött a szíriaiak Izrael elleni ostromával. Az éhínség olyan méreteket öltött, hogy egyes anyák saját gyermekeik megölésére és elfogyasztására vetemedtek. Az Úr Mózesen keresztül előre megmondta, hogy ez történik, ha a népe elpártol tőle és más isteneket imád (5Móz 28:53).

Az első versekben Elizeus megjósolja, hogy 24 órán belül bőségesen lesz élelem a városban. A következő versek elmondják, hogyan használta Isten a városkapunál táborozó négy leprást, hogy beteljesítse ezt a próféciát – semmi kétség, a többi leprás már éhen halt. Ez a négy ember különösen nehéz helyzetben volt. Leprájuk miatt nem mehettek be otthonukba, Szamária városába, és nem mehettek messzebb a szíriai hadsereg által körülvett várostól sem. Annak tudatában, hogy hamarosan ők is meghalhatnak, úgy döntöttek, hogy megközelítik a szíriai sereget, irgalmukban reménykedve, de felkészülve a halálra.

A keresztény csata az egyetlen háború, amely megadással nyerhető meg. Miután mindent átadtunk Jézusnak, nyerjük el a győzelmet. „Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (Mk 8:35-36 - új prot. ford.).

Amikor a leprások reszketve bemerészkedtek a szíriai táborba, azt üresen találták, az összes katona elment. Pánikba estek és megrémültek egy képzelt hadseregtől. „A gonoszok elfutnak, még ha nem is üldözik őket, az igazak pedig bátrak, mint az ifjú oroszlán” (Péld 28:1). A kiéhezett leprások bementek egy sátorba, ahol ételt találtak, és ott ettek és ittak. Aztán úgy döntöttek, hogy magukkal viszik az aranyat, ezüstöt és a felszerelést, amit találtak a samáriai városfalhoz, és ott elrejtik. Nem tudván, hogy az éhínség és az ostrom meddig fog tartani, óvatosan merészkedtek vissza az ellenség táborába. Azt még mindig üresen találván, más sátrakba is bementek és újabb adag kincset gyűjtöttek. Ez így ment egész éjszaka, a négy leprás összehordta és elrejtette az élelmiszerkészletet, amit csak el bírtak cipelni. Végül egyiküknek eszébe jutott, hogy Samária városában kiéhezett barátaik és rokonaik vannak,  ők pedig megtartják maguknak a jó híreket. A zsidó történetíró, Josephus leírása szerint a négy leprás egyike Géházi volt, Elizeus volt szolgája, aki a szíriai parancsnoktól, Naámántól kapta el a leprát, mert kapzsi volt. Úgy tűnik, ő lehetett, akit vádolt a lelkiismerete a harácsolás miatt, és így szólt: „Ez a jó hír napja, és mi megtartjuk azt magunknak?”

Barátom, mit jelent az evangélium szó? Jó hír! Ez az örömhír napja? Azért adta Jézus a jó hírt és egy új életet, hogy megtartsuk magunknak? A leprás ezt mondta: „Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Jertek azért, menjünk és mondjuk el ezt a királyi palotában!” (2Kir 7:9 – új prot. ford.) Nem tarthatjuk meg magunknak a jó hírt anélkül, hogy továbbadnánk. Körbe vagyunk véve az élet kenyerének morzsáira éhezőkkel. Igen, az Úr a gyengék leggyengébbjeit használta, hogy elvigyék a jó hírt a kiéhezett városnak, és Ő téged is használni tud, hogy megoszd a jó hírt éhező barátaiddal. A leprások megosztották a csodálatos örömhírt a királlyal, és hamarosan egész Samária ünnepelt.

Drága Jézus, segíts állandóan észben tartanunk, hogy ma van az üdvösség napja. A holnap kötelezvény, a tegnap érvénytelen csekk, de csak ma van birtokunkban a keresztényi szeretet. Segíts nekünk, hogy használni tudjuk ezt az erős valutát, hogy megosszuk a bővölködő életet, és az éhező lelkek örvendezhessenek az igazság felett! Ámen.

Doug Batchelor

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White

Bibliaoktató és fordító

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 27 - KEDD - 2 Királyok 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1506. nap

Patmos szirtjei és sziklái között érintkezett János Teremtőjével. Áttekintette múltját; megemlékezett az áldásokról, melyekben részesült, és szíve túláradt mennyei békével. Keresztény életet élt, így hát bátran elmondhatta: "Tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe." (1. Ján. 3, 14.) De egészen más volt a császár helyzete, aki őt száműzte. Csak harcmezőkre és vérfürdőkre tekinthetett vissza, elpusztított otthonokra, síró özvegyekre és szerencsétlen árvákra. Ilyen gyümölcsöket érleltek nagyravágyó tervei a világuralomért.

Elszigetelt otthonában Jánosnak több alkalma volt az elmélkedésre, mint valaha. Tanulmányozta az isteni erő megnyilatkozását a természet könyvében, és az ihletett Írások tekercsein. Élvezetet nyújtott számára, ha elmélkedhetett a teremtés művén; imádattal borult le az isteni Építőmester előtt. Régente gyakran gyönyörködött az erdő borította magaslatok, zöld pázsitos völgyek és termékeny földek szépségein; a természet ezernyi változata a Teremtő bölcsességére és művészetére emlékeztette. Most pedig olyan környezetben élt, mely sokak szemében sivárnak és ridegnek tűnt. De János másként látta. Noha minden, ami körülvette, puszta és kietlen, de a fölötte kéklő égbolt olyan tiszta és szép, mint Jeruzsálem, szeretett városa fölött. A vad szakadékok, a sziklák, az örvénylő mélységek, a mennybolt éjszakai pompája fontos dolgokra tanította. Mindannyi Isten hatalmát és dicsőségét hirdette.

Az apostol a szigeten mindenfelé az özönvíz nyomait láthatta, mely egykor elöntötte a földet, mert lakói áthágták Isten törvényét. A sziklatömbök, melyek a föld felszínére vetődtek, mert vizek törtek fel a mélységből, élénken felidézték képzeletében Isten félelmes haragjának rettenetes kitörését. "A sok vizek zúgásában", midőn a mélység a mélységet szólítja (Zsolt. 42, 8.) - az apostol a Teremtő hangját hallotta. A háborgó szelektől felkorbácsolt tenger az élő Isten felgerjedt haragját szemléltette előtte. A zajgó, tajtékzó, hatalmas hullámok, melyeket láthatatlan kéz tart fogva medrükben, egy végtelen hatalom fékező, irányító erejéről beszéltek. Ezzel ellentétben, annál világosabban ismerte fel az apostol halandó emberek balgaságát és gyengeségét, akik - noha porból lett férgek - képzelt bölcsességükkel dicsekszenek; lázadnak a világegyetem Uralkodója ellen, mintha csak hozzájuk hasonló Lény lenne. A sziklák Krisztusra emlékeztették; erősségének sziklájára, melynek védelme alá bátran húzódhatott. A száműzött apostol lelkéből a sziklás Patmosról, Istene utáni mélységes, forró vágy szállt fel; bensőséges imáival fordult Hozzá.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+6&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+6&version=NT-HU

A Jordán mellé építendő, új iskolához vágtak éppen fát, amikor az egyik fiatal munkás elveszítette fejszéjének fejét, ami elrepült, és a vízbe esett. Az ifjú Elizeushoz kiáltott: „Jaj, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!” (5.vers) Mit fogok tenni? Nincs pénzem, hogy újat vegyek helyette! Így aztán a próféta levágott egy darab fát, és odadobta a vízbe, ahol a fejsze feje elsüllyedt, mire az hirtelen felbukkant a felszínre, és megkerült. Akárcsak Péter, ha Jézuson tartjuk a tekintetünket, járhatunk a vízen.

Érdekes, hogy Elizeus egy fadarabot dob a vízbe. Ezt tette Mózes is, hogy Márában édessé tegye a keserű vizet. A fadarab mindkét esetben a kereszt erejét szimbolizálja. Mi más lenne képes megtenni a lehetetlent, hogy az acél ússzon a vízen, és a keserű víz édessé váljon? Ez a kereszt ereje!

A második nagyszerű történet ebben a fejezetben Elizeusnak, Isten szolgájának legyőzhetetlenségét mutatja be az arám haderővel szemben. Arám királya seregének nagy részét Dótán kis városába küldi, hogy fogják el Isten prófétáját. Elizeus azonban Isten tüzes szekerekkel és lovakkal ábrázolt mennyei seregének védelmében áll, és foglyul ejti az arám sereget. Istent arra kéri, hogy vaksággal sújtsa őket. Samáriába, Izrael királyához vezeti őket. Amikor visszakapják látásukat, rájönnek, hogy az ellenség fővárosában vannak teljesen bekerítve. Abban a hitben, hogy Isten embereinek a gonoszt jóval kell legyőzniük, Elizeus azt tanácsolja a királynak, hogy adjon nekik enni, és engedje őket hazamenni. Ezután egy pár évig nem merült fel bennük, hogy megtámadják Izraelt, de végül megtették, és éhínség idején ostromolták Samáriát.

Drága Urunk, adj nekünk hitet, hogy emlékezzünk, Te a segítségünkre küldöd az ég minden seregét, semmint hogy egyetlen bízó lelket is legyőzzön az ellenség. Segíts emlékeznünk ezekre az igékre is: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet,… az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.”

Doug Batchelor

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White

Bibliaoktató és fordító

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 26 - HÉTFŐ - 2 Királyok 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 56. fejezet 1505. nap

János olyan világosan és meggyőzően védekezett, olyan egyszerűen és nyíltan, hogy szavai tartós hatást keltettek. Hallgatói csodálkoztak bölcsességén és ékesszólásán. De minél meggyőzőbb volt bizonyságtétele, annál jobban izzott ellenfelei gyűlölete. Domitián császárt dühroham fogta el. Képtelen volt megcáfolni Krisztus hűséges szószólójának bizonyságtételeit; képtelen volt kivonni magát azon hatás alól, melyet az igazság ismertetése felidézett benne; mindazáltal elhatározta, hogy szavát elnémítja.

Jánost forró olajjal telt üstbe dobták; az Úr azonban megőrizte hűséges szolgájának életét, miképpen hajdan megőrizte a három héber ifjú életét az izzó kemencében. Amikor e szavak elhangzottak: Így pusztuljanak mindazok, akik hisznek a názáreti Jézus Krisztusban, abban a csalóban, János kijelentette: Mesterem mindent türelemmel elviselt, amit Sátán és angyalai kieszelhettek, hogy megalázzák és megkínozzák. Odaadta életét, hogy a világot megváltsa. Megtiszteltetés, hogy szenvedhetek Érette. Én gyenge, bűnös ember vagyok. Krisztus szent, ártatlan és feddhetetlen volt. Bűnt nem cselekedett, szájában hamisság nem találtatott.

E szavak éreztették hatásukat; Jánost azok a férfiak, akik bedobták az üstbe, ki is húzták onnan.

Csakhamar azonban ismét súlyos üldöztetés nehezedett az apostolra. A császár parancsára Patmos szigetére száműzték "az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért." (Jel. 1, 9.) - Ellenfelei úgy képzelték, hogy befolyását megszüntetik; végül is a szenvedések és a nélkülözések végeznek majd vele.

Patmos, az Égei-tenger puszta, sziklás szigete, melyet a római kormány a gonosztevők száműzetési helyéül jelölt ki. Isten szolgája számára azonban ez a szomorú hely a menny kapujává vált. A nyilvános élettől, az elmúlt évek lüktető tevékenységétől elzárva, János szoros közösségben élt Istennel, Krisztussal és a menny angyalaival. Tanítást, utasításokat kapott tőlük az egyház számára, az idők végezetéig. Itt tárultak fel előtte azok az események, melyek e föld történelmének végső napjaiban peregnek le. Istentől nyert látomásait is itt örökítette meg. Ha szavaival többé nem is tehetett bizonyságot Róla, akit szeretett és akinek szolgált, az üzenetek, melyeket Isten ezen a kopár, sziklás szigeten adott neki, mint égő fáklyák világítanak; hirdetik az Úr megmásíthatatlan határozatait, e föld valamennyi nemzetét és népét illetőleg.

Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+5&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kir%C3%A1lyok+5&version=NT-HU

Ebben a fejezetben Naámán, a befolyásos és tehetős szíriai parancsnok, aki az egyre súlyosbodó leprájára keres gyógyulást, jön el Elizeushoz.

Amikor Naámán és kisebb katonai kísérete megérkezett Elizeus szerény otthonához, a próféta világos utasítással küldte ki szolgáját: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!” (10. vers – új prot. ford.). A megsértett katonatiszt dühös lett a prófétára, hogy még csak ki sem jött és nem beszélt vele személyesen. Nem voltak Istenhez intézett imák, vagy mágikus szavak. Ezen felül felháborítónak találta, hogy a próféta arra tett utalást, hogy ő olyan koszos lenne, hogy meg kellene fürödnie, méghozzá hétszer. Talán az egész csak túl egyszerűnek tűnt, de a legvalószínűbb, hogy a büszkeségén esett csorba. Dühében a halálos beteg parancsnok megsértődve hátat fordított Elizeus házának, és ellovagolt, vissza Damaszkusz irányába.

Mit is jelképez a lepra? Ha a Jordán a keresztséget – a halált, eltemettetést és feltámadást (Róm 6:4) jelképezi, akkor a lepra a bűnt. Halálos és fertőző betegség volt, lassú és szörnyű halállal végződött. Először az idegeket és a végtagokat támadta meg, tehát akinek leprája volt, elvesztette az érzékelését. A bűn pedig a lelkiismeretet tompítja el (1Tim 4:2). Ezt teszi az emberrel a bűn. Először a lelkiismeret még elítéli a bűnt, viszont minél tovább marad valaki a bűnös életben, annál inkább elhalkul a lelkiismeret ítélő szava. A szív megkeményedik, a bűn betegsége felemészti az embert úgy, mint azt a lepra teszi.

Naámán így érvelt: „Damaszkusz folyói sokkal tiszábbak mint a Jordán.” Ez lehet, hogy igaz volt, Isten mégis ezt mondta: „A Jordánban kell megfürödnöd!” Isten azonban jó, és tudja, mit miért tesz. A Damaszkusz felé vezető úton Naámánnak a Jordán mentén kellett haladnia. Ekkor az egyik katonája odajött hozzá, és ezt mondta: „Nézd, uram, ha a próféta valami nehezet kért volna tőled, megtetted volna, igaz?” Ő igennel válaszolt. „Miért nem fürdesz hát meg a Jordánban és tisztulsz meg?”

Naámán alázatot gyakorolt, lelovagolt a folyó partjához, levette páncélzatát, belegázolt a Jordán sáros vizébe, elmerült benne és minden alámerülésnél végigdörzsölte a testét. Elizeus azt mondta Naámánnak, hogy hétszer kell megmártóznia. Ha a parancsnok csak ötször fürdött volna meg, a dolog nem működött volna. Isten, úgy tűnik, különösen ügyel a számokra. Amikor Józsuétól azt kérte, hogy hétszer járja körül Jerikót a hetedik napon, ledőltek a falak a negyedik kör után? És mi a helyzet a szombatnappal? Ő nem azt mondta, hogy bármelyik napot meg fogja áldani, amelyiket mi a kedvünk szerint elkülönítünk pihenésre és imádatra. Isten a „hetedik napot” kérte, és Ő úgy is gondolja, amit mond, és elvárja tőlünk, hogy engedelmeskedjünk Neki a kis részletekben is.

Amint Naámán végül hetedszerre is feljött a víz alól, a bőre megváltozott. A lepra, ami tönkretette a bőrét, és valószínűleg néhány ujját és lábujját sem kímélte, nem volt többé. Naámán meggyógyult! Az Írás azt mondja: „újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké” (14. vers).

El tudod képzelni ezt a jelenetet? Miután a parancsnok hetedszerre megfürdik a Jordánban, feljön a vízből, és a katonái így szólnak: „Mekkora csoda ez! Az Úr legyen áldva! A leprád teljesen eltűnt, és a bőröd teljesen újnak néz ki! Megérinthetjük?” El tudod ezt képzelni?

A keresztény egy katona, új, gyermeki bőrrel. Újjászülettél, mégis katona vagy. Ez a keresztséget is jelképezi; a Jordánban történt, ott, ahol Keresztelő János elsőként vezette be a keresztséget, és ahol Jézus is megkeresztelkedett – neked és nekem példát mutatva (Mt 3:13). Apropó lepra, Jézus is rengeteg leprást gyógyított meg a szolgálata során.

Végül, ennek a lenyűgöző történetnek a végén, Elizeust egy társa elárulja ezüstért cserébe. Naámán fizetni akart a gyógyulásáért, de Elizeus visszautasította a fizetséget, mert a megváltás Isten ajándéka. Elizeus kapzsi szolgája, Géházi, utánaeredt Naámánnak, hazudott neki, és elfogadta az ezüstöt. Géházi végül Naámán lepráját kapta meg a kapzsiságáért és árulásáért. Hasonlóképpen Júdást is a kapzsisága vitte rá arra, hogy elárulja a Megváltót ezüstért és végül felakasztotta magát Krisztus kiszolgáltatása után.

Drága Urunk, Naámánhoz hasonlóan minket is mindnyájunkat sújt a bűn leprája, azonban most alázattal Hozzád jövünk. Megbánjuk bűneinket, és szeretnénk Fiad vérében megfürdeni, a Bárányéban, aki azért ontotta vérét értünk, hogy mi megtisztuljunk. Ámen!

Doug Batchelor

212. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  56. fejezetéhez (augusztus 25-31.).

János, a fiatalember, aki engedélyt kért arra, hogy tűz szállhasson alá az égből egy őket elutasító falura (Lukács 9:54), a Szentlélek hatalma által a szeretett tanítvánnyá vált, és egyúttal a tizenkettő közül az utolsó túlélővé. Mostanra már öregemberként túl sokat látott a megpróbáltatásokból, a testvére kivégzésétől kezdve a templom elpusztításáig. Azonban semmi sem tarthatta vissza őt attól, hogy a Jézustól hallott üzenetet terjessze.

A zsidó vezetők és még a római császár is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy elhallgattassák, azonban végül a legtöbb, amit tehettek, az volt, hogy száműzik egy kopár, földközi-tengeri szigetre, egy Patmosz nevű helyre. János számára ez a terméketlen sziklás vidék is az élet és a béke helye volt, mert az Ura vele volt. Manapság a világ minden tájáról érkezett embereket a kompok szállítják ide, hogy lássák ezt a sivár vidéket, hiszen Isten idős szolgálója itt kapta látomásait. Isten az egyik legidősebb követőjét választotta ki a világmegváltoztató üzenetének hordozójává.

Isten sosem ígér kényelemben eltöltött életet, azonban az Ő szolgálatában eltöltött élet az egyetlen út, hogy arra a változásra és békére találjunk, amit János és a hozzá hasonló emberek megtapasztaltak. Az ellenség gyűlöli, ha Istent szolgáló, hűséges életű embereket lát, és gyakran próbákat és nehézségeket küld rájuk, azonban nincs hatalma az Istennek alázatosan odaszentelt életet elpusztítani.

Michael White

Bibliaoktató és fordító

Perui Unió Egyeteme

Fordította Gősi Csaba