Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - Jézushoz vezető út 7. fejezet 20.
nap
Engedelmesség által
nem érdemeljük ki az üdvösséget. A megváltás Isten ingyen kegyelmi ajándéka,
melyet hittel kell elfogadnunk. Ám a hit gyümölcse: az engedelmesség. "És
tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne nincs
bűn. Aki őbenne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik egy sem látta Őt, sem
meg nem ismerte Őt" (1Jn 3:5-6). Ez az igazi próbakő. Ha Krisztusban
maradunk, ha az Isten szeretete lakozik bennünk, akkor érzelmeink, gondolataink
és tetteink összhangban lesznek Istennek az Ő szent törvényében kifejezett
akaratával. "Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: aki az igazságot
cselekszi, igaz az, amiként Ő is igaz" (1Jn 3:7). Az életszentség lényegét
Isten szent törvénye határozza meg, amelynek színvonala a Sínai-hegyi tíz
szabályban jutott kifejezésre.
Az az úgynevezett hit
a Krisztusban, mely felmenti az embereket az Isten iránti engedelmesség
kötelezettsége alól, nem hit, hanem merész képzelgés. "Mert kegyelemből
tartattatok meg hit által" (Ef 2:8). De "a hit is, ha cselekedetei
nincsenek, megholt ő magában"(Jak 2:17). Jézus még mielőtt a földre jött,
így szólott magáról: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én
Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). S közvetlenül mielőtt
újból felszállott a mennybe, a következőket mondotta: "Én megtartottam az
én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10).
Továbbá azt mondja a Szentírás: "És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt,
ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy
kell járnia, amint ő járt" (1Jn 2:3, 6). Egy másik helyen pedig ezt
olvashatjuk: "Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett
érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (1Pt
2:21).
Az örök élet
feltételei ma is ugyanazok, mint mindig voltak; mint amelyek ősszüleink
paradicsomi bukása előtt voltak: tökéletes engedelmesség Isten törvényei iránt,
tökéletes igazság, életszentség. Ha enélkül, más feltételek ellenében is
elnyerhetnénk az örök életet, akkor az egész világegyetem boldogsága
veszélyeztetve volna. Nyitva állna a bűn útja, összes kínjával és nyomorával
együtt, az örökkévalóságon át.
Ádám, a bűnbeesés
előtt, az isteni törvények iránti engedelmesség által tökéletessé vállhatott
volna. Ámde ezt elmulasztotta és bűne által mi is elestünk; természetünk
megromlott és önmagunktól többé igazakká nem lehetünk. Mióta a bűn alatt
vagyunk, és a szentséget nélkülözzük, azóta nem vagyunk képesek a törvénynek
teljesen engedelmeskedni. Krisztus azonban segítségünkre jött. Ugyanazon
megpróbáltatások és kísértések között élt a földön, mint amelyek mireánk is
jönnek; de bűnt nem követett el. Meghalt érettünk és íme felajánlja, hogy
bűneinket elveszi, és igazságát, szépségét nekünk ajándékozza. Ha átadjuk
magunkat neki, és üdvözítőnkül fogadjuk el, életünk bármily bűnös volt is,
érdemeiért igaznak számít. Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és Isten
kegyelmébe fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna.
Sőt mi több, Krisztus
átalakítja szívünket, és hit által bennünk lakozik. Hit által kell a
Krisztussal való összeköttetést fenntartanunk, és akaratunkat neki napról napra
alárendelnünk. Amíg így teszünk, Ő munkálja bennünk az akarást és a cselekvést,
jó kedvéből. Akkor elmondhatjuk: "Amely életet pedig most testben élek, az
Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta
érettem" (Gal 2:20). Krisztus így szólt tanítványaihoz: "Mert nem ti
vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól
tibennetek" (Mt 10:20). Ha Krisztus munkálkodik szívetekben, akkor ugyanaz
a Lélek fog bennetek megnyilatkozni és ugyanazon munkát fogjátok végezni: ti.
az igazság, az életszentség és az engedelmesség munkáját.
Mai bibliai szakasz: 1 Mózes 20. fejezete
Ábrahám,
aki még mindig nagyon emberi volt – olyan mint mi magunk –, nem tanult az egyiptomi hibájából. Megismétli
ugyanazt a csalást, csak most Abimélekkel, a filiszteus királlyal. Figyeljük
meg, miként dolgozik Isten egy pogány királyban, hogy megmentse őt attól, hogy
tudtán kívül áthágja Istennek egy parancsolatát. Figyeljük meg azt is, hogy
ezen a ponton Abimélek sokkal „igazabb”
(4.vers), és sokkal becsületesebb, mint Isten prófétája (7. vers) és barátja
(Jak. 2:23), az igazság példaképe (Gal 3:6-9). Megkérdezi Istent: „Uram, az ártatlan népet is megölöd-é?... Szívem ártatlanságában,
és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt” (20:4-5). A filiszteusok igazak voltak? Azon
a ponton sokkal igazabbnak tűnnek, mint Ábrahám, Isten barátja, próféta és az
igazság példaképe. Mi történik itt? Hányszor okozunk csalódást Istennek, amikor
az Ő képviselői kellene, hogy legyünk a világ előtt?
Isten
megjelent Abiméleknek álomban, s ezzel megmentette őt attól, hogy tudtán kívül
bűnt kövessen el (6. vers), de mennyei Atyánk nem vetette el barátját sem.
Isten felhívta Abimélek figyelmét arra, hogy a vétkező próféta imádkozni fog
érte, és ő életben marad (7, 17-18 vers). Amikor a pogány király szembesíti
becstelen magatartásával, Ábrahám bevallja, hogy ő úgy gondolta (tévesen),
nincs istenfélelem ezen a helyen (9-11. vers). Még mindig megpróbálta
kimagyarázni hazugságát (12-13. vers). Megtörténik időnként, hogy
megszégyenülünk, mert azok, akiket mi hitetleneknek vélünk, sokkal igazabbaknak
bizonyulnak, mint mi magunk? Isten munkálkodik még a „pogányok” életében is,
hogy megmentse őket. Óvatosnak kell lennünk, nehogy elítéljük őket, mert ők is
értékesek Isten szemében, és talán becsületesebbek is mint mi – legalábbis
esetenként.
Edwin
Reynolds
3. heti olvasmány a Jézushoz vezető út
6. és 7. fejezetéhez (július 26- augusztus 1.
Az egyik kedvenc énekem, amit áhítatokhoz
szoktam énekelni, arról szól, hogy többet szeretnék megtudni Istenről, és ez az
ének kifejezi szívem legbelsőbb érzését. Valóban ez a szívem vágya, hogy
egységre jussak Istennel, és mélyebb közösséget tapasztaljak meg Vele.
A hatodik fejezet szívünkhöz szól, amely arra
vágyik, hogy jobban megismerje Istent, elmerüljön abban a békességben, amelyet
csak Isten adhat, és megtapasztalja a megbocsátást. Mit kell tennünk ahhoz,
hogy egységre jussunk Istennel és hogy olyanok legyünk, mint Ő?
Tegyük fel, hogy megvallottad bűneidet, és
úgy döntöttél, hogy életedben már nincs helye azoknak. Eldöntötted, hogy átadod
magad Istennek. És most hozzá mész és megkéred, hogy mossa le bűneidet. Kéred,
hogy adjon neked új szívet és új elmét. És aztán elhiszed, hogy Ő meg is teszi
ezt - mert megígérte.
Ez a fejezet újra és újra arra a gyönyörű
igazságra emlékeztet, hogy Isten azt akarja, hogy higgyünk az Ő ígéreteiben,
hogy megbocsátja bűneinket, hogy ezek az ígéretek valóságosak, igazak és a
mieink. Nem kell arra várnunk, hogy érezzük, hogy megváltásban részesültünk.
Mondd ezt magadnak: "Hiszem. Ez így van, de nem azért, mert így érzem,
hanem azért, mert Isten megígérte" (Mk 11:24). Te gyermekként
beleszülettél Isten családjába, és Ő úgy szeret téged, mint tulajdon Fiát.
A hetedik fejezetben egy kis kérdőívet
találunk, amely segít megtudnunk azt, hogy rendben van-e a kapcsolatunk
Istennel: Kié a szívünk? Kiről gondolkodunk? Kiről szeretünk beszélni? Kié
legforróbb szeretetünk és legjobb szolgálatunk? Ha valóban Krisztusé vagyunk,
gyakran gondolunk Rá. Ő a tárgya legszebb gondolatainknak. A lábai elé tettünk
mindent, amink van és amik vagyunk. Olyanok akarunk lenni, mint Ő, és
rendelkezni akarunk az Ő Lelkével. Vágyunk arra, hogy kövessük az Ő nyomdokát,
és arra, hogy tetsszünk Neki mindenben.
És még így is hit által és egyedül csak hit
által részesülünk Krisztus kegyelmében. A kegyelem teszi lehetővé azt, hogy
engedelmeskedjünk törvényének. Noha az engedelmesség lényeges ahhoz, hogy egyek
legyünk Istennel, ennek egy szeretetből fakadó szolgálatnak kell lennie, a
kegyelemre adott válasznak, és nem olyan eszköznek, amely által kiérdemeljük
saját üdvösségünket.
Eleshetünk, de Isten nem fordul el tőlünk és
nem hagy el bennünket. Halleluja! Micsoda Istenünk van!
Cindy Tutsch, DMin
Ellen White Intézet
nyugalmazott társigazgatója
Amerikai Egyesült
Államok