Higgyetek az Ő prófétáinak - július 31 - PÉNTEK - Példabeszédek 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1843. nap

3. fejezet (13. rész) – A törvény szelleme  

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5:48)

Az „azért” szócska bizonyos előzményekre utal. Jézus Isten végtelen szeretetét és irgalmát tárta fel hallgatói előtt, ezért parancsolta meg nekik: „Legyetek tökéletesek.” Mivel mennyei Atyátok „jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal” (Lk 6: 35) — hiszen megalázta magát, hogy felemeljen benneteket —, ti is hasonlóvá válhattok hozzá, és szeplőtlenül állhattok az emberek és angyalok előtt — tanította Jézus.

A kegyelem által elnyerhető örök élet feltételei ma is ugyanazok, mint az Édenben voltak: igazságban való tökéletesség, összhang Istennel, és engedelmesség törvényének alapelvei iránt. Az Újtestamentum elvárásai a jellemmel kapcsolatban ugyanazok, mint az Ószövetségben lévők: és nem elérhetetlenek. Isten minden egyes parancsolatában és rendelkezésében ígéretek jelennek meg, pozitív alapelvekké téve azt. Isten gondoskodott róla, hogy hozzá hasonlókká lehessünk, és elvégzi az átalakítás munkáját mindazokban, akik makacsságukkal meg nem akadályozzák ezt, meghiúsítva kegyelmének munkáját.

Isten kimondhatatlan szeretettel szeret minket, ami akkor talál bennünk visszhangra, amikor felfogjuk szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét ennek a minden értelmet felülmúló szeretetnek. Krisztus elragadó szépségének és irántunk — bűnösök iránt — érzett szeretetének megismerése által az önző szív meglágyul, és behódol; a bűnös átalakul, és Isten gyermekévé lesz. Isten nem alkalmaz kényszert, egyedül szeretettel akarja a bűnt az emberi szívből kiirtani. Ezáltal változtatja a büszkeséget alázattá, az ellenségeskedést és hitetlenséget pedig szeretetté és hitté. 

Izrael fiai minden erejüket megfeszítették, hogy saját erejükből érjék el a tökéletességet, de nem juthattak el oda. Krisztus megvilágította nekik, hogy saját igazságuk és önmaguk igazolása által nem juthatnak be Isten országába, miközben megmutatta nékik a megigazulás útját, módját, amellyel Isten országát elérhetik. Egészen idáig az életszentség, az igazság gyümölcseit tárta fel előttük, s végül egy mondatban rámutatott annak forrására és természetére: Legyetek tökéletesek, amint Isten is tökéletes! A törvény nem más, mint átirata Isten jellemének. Ismerjétek fel mennyei Atyátokban a tökéletes alapelvek megnyilvánulásait, amelyek uralmának is alapjai.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+30&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+30&version=NT-HU

Ki tartja kezében az igazság monopóliumát? Ki az, aki kinyilatkoztatja és elrejti a világ titkait? Ki dönt arról, hogy ki kaphat tudást és bölcsességet?

Nagyon sokszor dicsekszenek a keresztények azzal, hogy ők birtokolják „az igazságot”. Kétségtelen, hogy a keresztények előnyt élveznek, hisz Jézus maga mondta, hogy „mikor eljön az igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:33). Azonban Isten Lelke olyan is, mint a szél, „fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy” (Jn 3:8). Ezt világosan látjuk az Bibliában. Isten azt választja ki, akit csak akar: Círust, a pogány királyt az Úr felkentjének nevezi (Ézs 45:1); Ruth, aki szintén pogány, Dávid dédnagymamája volt; Jézus családfájában négy pogány nőt találhatunk (Máté evangéliuma 1. fejezet). Újra és újra azt olvashatjuk, hogy a föld minden lakója Isten gyermeke, a Példabeszédek könyve nem tesz kivételt.

A 30. fejezet első mondata Agurt mutatja be, aki elmondja beszédeit. Nem tudjuk pontosan, hogy kicsoda Agur, de valószínűsíthetjük, hogy Masszából származik, ami egy jóshely volt, ami azt is jelentheti, hogy Agur nem volt izraelita. Azonban akár izraelita volt, akár nem, bölcsességét a Szentlélektől kapta, és beszédei a Példabeszédek könyvének részét képezik.

A 30 fejezet 4. verse egy kérdéssor, amely egy nagyon fontos kérdéssel zárul: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve?” Az olvasó tudja a választ: Isten. Ő az, aki igaz bölcsességet és értelmet ad. Ha hagyod, hogy Isten szóljon hozzád Szentlelke által, olyan valódi tudást, bölcsességet és értelmet nyerhetsz, ami után nagyon sokan kutatnak szerte a világon. 

„Drága Urunk, Te vagy a Menny és Föld Istene. Te adsz értelmet és bölcsességet. Add meg, hogy közel maradjak Hozzád, és Szentlelked által Te irányítsd az életemet és minden gondolatomat! Szükségem van Rád. Ámen."

Oleg Kostyuk

260. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/2. fejezetéhez (július 26 – augusztus 1.).

Tartsd távol magad a bűntől, és hagyd, hogy Jézus ereje megváltoztasson. Át kell engednünk az akaratunkat Jézusnak. Ő akaraterőt adott nekünk, és nekünk vissza kell neki adni. Naponta szükséges, hogy a bűn hatalmát megtörjük magunk felett. Minden reggel hívd Jézust, hogy benned éljen és veled járjon a nap során. Add át neki az irányítást az egész lényed felett. Lehet, hogy a nap során gyakran vissza kell hívnod Jézust a szívedbe. Nem remélhetjük, hogy Isten előtt megálljunk és éljünk, amíg bűnnel telve vagyunk önző énünkkel.

„A megadásunk során úgy kell átadjuk magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát nekünk – teljesen, feltétel és fenntartás nélkül.” (Oswald Chambers) Az akaratunkat át kell adnunk Jézusnak, hiszen Ő arra vágyik, hogy megtisztítson minket, és felkészítse a jellemünket a mennyei otthonunkra. Kérd meg Jézust, hogy nyissa fel a szemedet minden nap!

A házassági köteléket a férfi és nő között Isten rendelte el és áldotta meg. Naponta kell imádkoznunk Istenhez, hogy védje meg és áldja meg a házasságokat!

„A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni.” (Boldog otthon 99.4) Önmagunk szeretete és az élvhajhászás sok kapcsolatot tett már tönkre. Ha Istennek adjuk át akaratunkat minden reggel, Ő megerősítheti a házasságunkat azzal, hogy a szívünkben dolgozik!

Cheri Holmes

Ápoló, Lynden, Washington állam, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 30 - CSÜTÖRTÖK - Példabeszédek 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1842. nap

3. fejezet (12. rész) – A törvény szelleme  

„Szeressétek ellenségeiteket” (Mt 5:44)

Az Üdvözítőnek már az előző tanítása is — „ne álljatok ellene a gonosznak” — kemény beszédnek tetszett a bosszúálló emberek számára. Zúgolódtak is miatta egymás között. Ehhez Jézus most egy még erősebb kijelentést fűzött:

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai” (Mt 5:43—45).

Ez volt az alapelve és szelleme annak a törvénynek, amelyet a rabbik félremagyaráztak, és egy rideg, merev törvénykönyvvé alacsonyítottak le. Jobbnak tartották magukat másoknál, és izraeli származásuk miatt biztosak voltak Isten különös kegyelmében. Jézus viszont a megbocsátó, szerető lelkületre figyelmeztette őket, amellyel bizonyítékát adhatnák annak, hogy magasabb rendű indítékok késztetik őket, mint a vámosokat és bűnösöket, akiket ők megvetettek.

Hallgatói figyelmét a világmindenség Uralkodójára irányította, akit „mi Atyánk”-nak nevezett, hogy így értesse meg velük Isten irántuk érzett gyengéd szeretetét. Azt tanította, hogy Isten minden elveszett lélekért aggódik, mert „amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt 103:13). Istent a világnak ilyen szívhez szólóan csak a Biblia mutatja be. A pogányok tanítása szerint a természetfölöttire úgy kell tekinteni az embernek, mint a félelem és nem a szeretet tárgyára, mint veszedelmes fenségre, akit csak áldozatokkal engesztelhetnek ki. Nem úgy látták, mint aki gyermekeire szeretetének gazdagságát árasztja. Még Izrael fiai sem látták tisztán a prófétáknak Istenről adott tanításait, így az Isten atyai szeretetére vonatkozó kijelentései egészen újszerűen hatottak számukra, mintha most hallanák először a már rég ismert kinyilatkoztatásokat.

A zsidók azt gondolták, hogy Isten csak azokat szereti, akik Őt szolgálják, vagyis akik — véleményük szerint — a rabbik rendeleteit hűségesen teljesítik; a többiekre viszont rosszallással tekint, s kárhoztatja őket. Jézus ellenben azt mondta, hogy az egész világra — mind a jókra, mind a gonoszokra — szétáradnak Isten szeretetének napsugarai. Ezt az igazságot már a természetből megtanulhatták volna, mert Ő „felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Mt 5:45).

Ahogyan Isten állandóan tevékenykedik teremtményei javára, és ereje az egész természetet betölti, rejtve marad az ember tekintete előtt. Nem a benne lakozó erő következtében terem a föld évről-évre, vagy futja pályáját a Nap körül. Óh nem, Isten keze vezeti és kormányozza a bolygókat a világűrben. Ereje által váltakoznak szabályszerűen a nyár és tél, aratás és vetés, nappal és éjszaka; szavának erejétől fejlődnek a növények, bimbóznak és nyílnak a virágok. Mindenünk, amivel rendelkezünk — a napsugár, az esőcsepp, az eledel, az életnek minden egyes pillanata — az Ő szeretetének ajándéka.

Amikor még szeretetlenek és összeférhetetlenek voltunk, gyűlöltek és egymás között gyűlölködők, mennyei Atyánk már irgalmas volt hozzánk. „De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket” (Tit 3:3—5). Ha tehát az Ő szeretetét magunkba fogadtuk, nem csak azok iránt tesz bennünket barátságossá és szívélyessé, akik nekünk tetszenek, hanem a tévelygők, a bűnösök és rosszindulatúak iránt is.

Isten gyermekei azok, akik részesei az isteni természetnek. Nem a magas állás, nem a születés vagy a nemzetiség vagy a vallási kiváltságok tesznek bennünket az isteni család tagjaivá, hanem egyedül a szeretet — olyan szeretet, amely minden embert átölel. Még olyan bűnösök is képesek kedvesen reagálni a kedvességre, akiknek szíve nem egészen Isten Lelke befolyásának enged; míg a gyűlöletre gyűlölettel, a szeretetre szeretettel reagálnak. Egyedül Isten Lelke adhat a gyűlöletért cserébe szeretetet. A hálátlanokkal és gonoszokkal szemben tanúsított barátságos magatartás, és a jóindulat azokkal szemben, akiktől semmit sem várhatunk, az ismertetőjele a menny királyi családjának. Ez a leghatározottabb bizonyíték, amellyel a Magasságos gyermekei igazolják küldetésüket.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 29

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+29&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+29&version=NT-HU

A férjem fontos emberekkel kapcsolatos dolgokat gyűjt. Például egy régi zöld kalapdobozban fénytől és mások érintésétől védve tart egy kosárlabdát. A híres kosárlabda-játékos, Michael Jordan írta alá neki. Magasan, egy átlagos magasságú ember számára elérhetetlen polcon egy könyv megfakult első kiadásának szintén dedikált példányát őrzi.

Gyűjteményének darabjai nagyszerű témát szolgáltatnak a beszélgetések indításához, akár a családi utazások, akár a tárgyak megszerzésének történetével. Ezek a tárgyak azonban egy kicsit sem visznek minket közelebb a híres emberekhez, és semmilyen kapcsolatot nem teremtenek velük. Kétlem, hogy ezek a híres emberek valaha is eljönnének segíteni nekünk, vagy bármi szívességet kérhetnénk tőlük.

A Példabeszédek könyvének 29. fejezte ezt mondja: „Sokan keresik a fejedelemnek orcáját, de az Úrtól van kinek-kinek az ítélete” (26. vers). Nagy jelentősége van ennek az igeversnek a mi kis gyűjtögető világunkban.  Nem számít, mennyire kézzelfogható, vagy értékes a gyűjtemény darabja, nem teremt kapcsolatot a híres emberrel. Nem épít különleges kapcsolatot közöttünk. Amink van, az csak egy dedikált tárgy.

Mennyire más ez, mint az Isten tulajdonaként elpecsételt élet! Istennel töltött időm sokkal többet ad nekem, mint egy Isten által dedikált életet. Ha elpecsétel engem, az övé vagyok. Élete az életem lesz, és szabad bejárásom lesz Isten trónjához. Ezzel az engedéllyel olyan közeli lesz vele a kapcsolatom, amilyen közeli egy személyes kapcsolat csak lehet. Szeretetéhez és igazságosságához járulhatok, és ez biztosíték arra, hogy Ő mindentől függetlenül visszafogad engem családjába.

Milyen hatalmas vagy, drága Istenem! Milyen kicsi és jelentéktelen vagyok a világmindenséghez képest, ami a tiéd! Te mégis szerettél, halálra adtad fiadat értem, és elpecsételtél, hogy örökre a tiéd legyek. Átadom magam neked. Kérlek, segíts Szentlelked által, nehogy valaha is hűtlen legyek, vagy elhagyjalak téged, mindaddig, amíg szemtől szemben láthatom majd orcádat és otthon leszek veled mindörökre! Ámen.

Fylvia Fowler Kline

260. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/2. fejezetéhez (július 26 – augusztus 1.).

Tartsd távol magad a bűntől, és hagyd, hogy Jézus ereje megváltoztasson. Át kell engednünk az akaratunkat Jézusnak. Ő akaraterőt adott nekünk, és nekünk vissza kell neki adni. Naponta szükséges, hogy a bűn hatalmát megtörjük magunk felett. Minden reggel hívd Jézust, hogy benned éljen és veled járjon a nap során. Add át neki az irányítást az egész lényed felett. Lehet, hogy a nap során gyakran vissza kell hívnod Jézust a szívedbe. Nem remélhetjük, hogy Isten előtt megálljunk és éljünk, amíg bűnnel telve vagyunk önző énünkkel.

„A megadásunk során úgy kell átadjuk magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát nekünk – teljesen, feltétel és fenntartás nélkül.” (Oswald Chambers) Az akaratunkat át kell adnunk Jézusnak, hiszen Ő arra vágyik, hogy megtisztítson minket, és felkészítse a jellemünket a mennyei otthonunkra. Kérd meg Jézust, hogy nyissa fel a szemedet minden nap!

A házassági köteléket a férfi és nő között Isten rendelte el és áldotta meg. Naponta kell imádkoznunk Istenhez, hogy védje meg és áldja meg a házasságokat!

„A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni.” (Boldog otthon 99.4) Önmagunk szeretete és az élvhajhászás sok kapcsolatot tett már tönkre. Ha Istennek adjuk át akaratunkat minden reggel, Ő megerősítheti a házasságunkat azzal, hogy a szívünkben dolgozik!

Cheri Holmes

Ápoló, Lynden, Washington állam, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 29 - SZERDA - Példabeszédek 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1841. nap

3. fejezet (11. rész) – A törvény szelleme  

„Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is” (Mt 5:39)

Miután a zsidók gyakran érintkeztek római katonákkal, sokszor volt alkalmuk az elkeseredésre. Hadosztályok állomásoztak Júdea és Galilea különböző helyein, amelyek folyton eszükbe juttatták nemzeti megaláztatásukat. Elkeseredéssel hallgatták a harsogó kürtszót, és nézték a zászló köré gyülekező csapatokat, amikor a katonák a hatalmi jelvények előtt tisztelegtek. A nép és a katonák közti gyakori összetűzések miatt a helyzet egyre rosszabbodott. Ha a római tisztviselők kíséretükkel egyik helységből a másikba utaztak, gyakran kényszerítették a mezőn dolgozó zsidó földműveseket, hogy csomagjaikat és terheiket helyettük vigyék fel a hegyre, vagy egyéb szolgálatot végezzenek nekik. Ilyen parancsok megtagadása mindig megaláztatást és kegyetlen bánásmódot vont maga után. A római iga alól való szabadulás vágya napról napra erősebbé vált, és különösen a nyers és bátor galileaiak között a lázadás szelleme terjedt. Kapernaumban is állomásozott ilyen helyőrség, s amikor Jézus prédikált, éppen mellettük vonult el egy csapat, amely eszükbe juttatta keserű elnyomatásukat. Vágyakozva, reménykedve várta a nép Krisztustól, hogy a rómaiak büszkeségét megalázza.  

Jézus szomorúan tekintett a feléje forduló arcokra, amelyekről csak bosszúvágy volt olvasható. Amikor látta a nép hatalmi vágyát, amellyel az elnyomókat akarták megsemmisíteni, bánatosan mondta nekik: „Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Ezek az igék csak az ószövetségi tanításokat ismételték meg. Az általános szabály ugyan Mózes törvényében: „Szemet szemért, fogat fogért” volt, azonban ez csak a törvényszékeknek szólt. Senkinek sem állt jogában bosszút állni, mert az Úr szava így hangzott: „Ne mondd: bosszút állok rajta” (Péld 20:22). „Ne mondd ezt: Amiképpen cselekedett énvelem, úgy cselekszem ővele” (Péld 24:29). „Ha éhezik, aki téged gyűlöl, adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik, adj néki inni vizet” (Péld 25:21). „Mikor elesik a te ellenséged, ne örülj; és mikor megütközik, ne vigadjon a te szíved” (Péld 24:17).

Jézus egész földi életében ez az alapelv nyilatkozott meg. Elhagyta mennyei otthonát, hogy ellenségeinek az élet kenyerét vigye, s bár a jászoltól a sírig csak rágalmazás és üldözés volt osztályrésze, mégis a megbocsátó mennyei szeretet élt szívében. Ésaiás próféta által mondta: „Hátamat odaadám a verőknek, és orcámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés előtt” (Ésa 50:6). „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg” (Ésa 53:7). Golgotai keresztjéről minden időkön át hangzik imája gyilkosaiért, és a remény üzenete a haldokló latorhoz.

Isten jelenléte övezte Krisztust, és semmi sem érhette azon kívül, amit a végtelen Szeretet a világ áldására megengedett. Ez volt részére a vigasz forrása, és ez a mi részünkre is. Akiben Krisztus Lelke lakozik, az Krisztusban marad, s a támadás, amelyet ellene irányítanak, az Üdvözítőt éri, aki jelenlétével veszi körül. Csak az történik, amit Krisztust megenged. Nem kell ellenállnia a gonosznak, hiszen Krisztus védi. Semmi sem érheti az Úr beleegyezése nélkül, mert „Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak” (Róm 8:28).

„Aki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És aki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre” (Mt 5: 40—41).

Jézus meghagyta tanítványainak: ahelyett, hogy a hatóság rendelkezéseinek ellenállnának, inkább többet tegyenek, mint amennyit tőlük követelnek. Lehetőleg minden parancsuknak tegyenek eleget, még az ország törvényein felül is. Mózes törvénye is kíméletet írt elő a szegények iránt. Ha a szegény ember ruháját zálogul vagy adóssága biztosítékául odaadta, nem volt szabad érte házába bemenni, hanem az utcán kellett megvárni, míg önként kihozza; viszont az est leszálltával vissza kellett neki küldeni (5Móz 24:10—13). Krisztus napjaiban az irgalmasság e parancsaira már nem gondoltak. Jézus azonban arra tanította híveit, hogy magukat a törvényszék ítéleteinek alávessék, még ha többet kívánnak is tőlük, mint amit Mózes törvénye megkövetel. Elégítsék ki hitelezőiket, ha többet követelnek is, mint amennyit a törvény elismer. „Ha valaki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsőt is.” És ha a római szolga felszólít, hogy egy mérföldre menj vele, eredj el két mérföldre is!

Jézus hozzáteszi még: „Aki tőled kér, adj neki; és aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól.” Ugyanezt tanította Mózes is: „Ha szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt. Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, amennyi elég az ő szükségére; ami nélkül szűkölködik” (5Móz 15:7—8). Ez a bibliaszöveg eléggé megvilágítja az Úr szavát. Krisztus e szavaival nem azt mondja, hogy minden meggondolás nélkül, mindenkinek annyit adjunk, amennyit kér, hanem „adj neki, ami nélkül szűkölködik”. Hogy pedig ez ne kölcsön, hanem inkább ajándék legyen, kitűnik szavaiból: „Adjatok kölcsön, semmit érte nem várván” (Lk 6:35)

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 28

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+28&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+28&version=NT-HU

„Aki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű” (23. vers). Mai kultúránkban néha nehéz elhinni ezeket a szavakat. Olyan kultúrában élünk, amely arra tanít, hogy senkik ne sértsünk meg. És ha valaki sértve érzi magát, akkor bizonyára megbántották.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, be kell vallanom, hogy naponta meg vagyok sértve, amikor Isten szavát tanulmányozom. Kétségtelen, hogy a Biblia telve van nagyszerű és felemelő szavakkal, ugyanakkor sokszor a szívembe is hasít, mert életem ellentétben áll Isten szavával. Felszínesen gondolkodva eltűnődhetünk, hogy miért sebezné meg valaha egyik igaz barát a másikat. Mélyebben belegondolva azonban rájövünk, hogy természettől fogva bűnösök vagyunk, és ezért természetes, hogy Isten szava újra meg újra megsebez bennünket.

Isten azonban igaz barát, aki nem hízeleg szavaival, olyan barát, aki a valós érdekeimet tartja szem előtt. Állandó vágya jellemem csiszolása, hogy az alkalmas legyen a Mennyre. Ezért örökre hálás vagyok neki.

Vegyük észre, hogy tényleg segíteni akarunk egymásnak és fejleszteni egymást. Ismerőseink gyakran kényelmetlennek érzik, hogy rámutassanak hibáinkra, de az igaz barátok megtalálják a módját, hogy bátran és szeretettel tegyék ezt.  A Példabeszédek könyve 27. fejezet 17. verse szerint: „Miképpen az egyik vassal a másikat élesítik, akképpen az ember élesíti az ő barátjának orcáját.”  Barátként az a dolgunk, hogy felkészítsük és finomítsuk egymás jellemét a Mennyre.

Drága Uram! Köszönöm, hogy rámutatsz életem helytelen dolgaira. Kérlek, segíts, hogy a családomban tapintatosan és szeretettel rámutathassak szeretteim életének hibáira és, hogy hálásan tudjam fogadni az ő figyelmeztetéseiket is! Ámen.

John Huynh

260. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/2. fejezetéhez (július 26 – augusztus 1.).

Tartsd távol magad a bűntől, és hagyd, hogy Jézus ereje megváltoztasson. Át kell engednünk az akaratunkat Jézusnak. Ő akaraterőt adott nekünk, és nekünk vissza kell neki adni. Naponta szükséges, hogy a bűn hatalmát megtörjük magunk felett. Minden reggel hívd Jézust, hogy benned éljen és veled járjon a nap során. Add át neki az irányítást az egész lényed felett. Lehet, hogy a nap során gyakran vissza kell hívnod Jézust a szívedbe. Nem remélhetjük, hogy Isten előtt megálljunk és éljünk, amíg bűnnel telve vagyunk önző énünkkel.

„A megadásunk során úgy kell átadjuk magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát nekünk – teljesen, feltétel és fenntartás nélkül.” (Oswald Chambers) Az akaratunkat át kell adnunk Jézusnak, hiszen Ő arra vágyik, hogy megtisztítson minket, és felkészítse a jellemünket a mennyei otthonunkra. Kérd meg Jézust, hogy nyissa fel a szemedet minden nap!

A házassági köteléket a férfi és nő között Isten rendelte el és áldotta meg. Naponta kell imádkoznunk Istenhez, hogy védje meg és áldja meg a házasságokat!

„A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni.” (Boldog otthon 99.4) Önmagunk szeretete és az élvhajhászás sok kapcsolatot tett már tönkre. Ha Istennek adjuk át akaratunkat minden reggel, Ő megerősítheti a házasságunkat azzal, hogy a szívünkben dolgozik!

Cheri Holmes

Ápoló, Lynden, Washington állam, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28 - KEDD - Példabeszédek 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1840. nap

3. fejezet (10. rész) – A törvény szelleme  

„Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek” (Mt 5:34)

E tilalom alapját Jézus vetette meg: „Ne esküdjetek se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy királynak városa; se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé.”

Minden dolog Istentől származik. Nincs semmink sem, amit nem Istentől nyertünk volna, sőt mi több: semmink sincs, amit nem Krisztus vére szerzett volna számunkra. Saját magunk és mindenünk, amink van, magán hordja a kereszt jegyét; az a vér szerezte nekünk, amely mindennél becsesebb, mert Isten élete. Ennek folytán szavaink megerősítésére semmiféle zálogunk sincs, mert hiszen semmi sem a miénk valójában.

A zsidó nép jól tudta, hogy a harmadik parancsolat tiltja Isten nevének a hiábavaló kiejtését, viszont megengedhetőnek tartottak egyéb esküformákat, úgyhogy az esküvés szokásos volt náluk. Mózes eltiltotta a hamis esküt, ők azonban számos kibúvót találtak, hogy megszabaduljanak az eskü által vállalt kötelezettségek alól. Nem féltek az istentelenségtől, és nem riadtak vissza a hamis eskütől, ha a törvény ügyes kijátszása által mindez titokban maradhatott.

Jézus elítélte eljárásukat. Megmagyarázta, hogy az esküdözés Isten törvényének áthágása. Az Üdvözítő azonban nem tiltotta el a törvény előtti ünnepélyes esküt, amikor Istent tanúnak hívjuk arra, hogy az elmondottak az igazságot, mégpedig a tiszta igazságot tartalmazzák. Hiszen Jézus maga sem vonakodott a Nagytanács előtt esküvel bizonyságot tenni. Amikor a főpap így szólt hozzá: „Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek fia?”, Jézus ezt felelte: „Te mondád” (Mt 26:63—64). Ha Jézus a Hegyi Beszédben elítélte volna a törvény előtti eskütételt, a főpap felszólítását visszautasította volna, megerősítve ezzel korábbi tanítását.

Sokan vannak, akik nem riadnak vissza, hogy embertársaikat megcsalják, bár megtanulták, és tudatában vannak annak, milyen rettenetes dolog Istennek hazudni. Így mikor esküt kell tenniük, az esküdtetők igyekeznek éreztetni velük, hogy nem csupán emberek, hanem Isten előtt is bizonyságot kell tenniük, aki a szívekbe lát, és ismeri a tiszta igazságot. A félelmetes ítélet tudata, amely az ilyen bűnt követi, visszatartó erőként hat rájuk.

Ha valaki egyáltalán esküt tehet, az elsősorban a keresztény ember, hiszen állandóan Isten jelenlétének tudatában él; tudja, hogy minden egyes gondolata nyilvánvaló a Teremtő szemei előtt. Ha a törvény szerint esküt kérnek tőle, bátran hívhatja Istent tanúnak, mivel, amit mond, tiszta igazság.

Jézus olyan alapelveket igyekszik lefektetni, amelyek az esküdözést szükségtelenné teszik. Azt tanítja, hogy a tiszta igazság legyen szavaink zsinórmértéke. „Legyen a ti beszédetek: Úgy, úgy; nem, nem; ami pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”

Ezek a szavak elítélik azokat a haszontalan kifejezéseket, henye töltelékszavakat, amelyek a szentségtörés határait súrolják. Elvetik a színlelő udvariaskodást, az igazságtól való eltérést, a hízelgő beszédmódot, a túlzásokat, az üzleti életben előforduló megtévesztéseket, amint ez ma a társadalmi és üzleti életben szokásos. Jézus szavai azt tanítják, hogy senkit sem nevezhetünk őszintének, becsületesnek, aki másnak igyekszik feltűnni, mint ami a valóságban, vagy akinek szavai nem fejezik ki szívének igazi érzelmeit.

Ha az emberek Krisztusnak e tanításait tiszteletben tartanák, a sok rossz véleményt és barátságtalan ítéletet elhallgatnák, mert kicsoda képes őszintén az igazságot vázolni, amikor mások eljárását és indokait bírálja?! Hányszor befolyásolja károsan az ítéletet a büszkeség, a szenvedély és a személyes érzékenység?! Minden egyes szó, pillantás, sőt még a hanglejtésünk is kifejezhet valótlanságot; vagy olyan módon is adhatunk elő tényeket, hogy azok a hallgatókban rossz benyomást keltsenek. Tehát minden, ami „ezen felül van” — az igazságon —, „a gonosztól van”.

Minden, amit a keresztény tesz, legyen olyan tiszta, mint a napsugár! Az igazság Istentől van, a csalás azonban minden formájában az ördögtől származik, s aki bármely irányban eltér az igazságtól, az a gonosz uralma alá veti magát. Nem mindig könnyű dolog az igazságot megmondani, főképpen pedig akkor nem, ha nem ismerjük teljesen. Hányszor akadályozza előítélet, lelki hajlam, hiányos ismeret és helytelen megítélés olyan ügyek világos megértését, amelyekkel foglalkozunk. Csak akkor vagyunk képesek őszintén megmondani az igazságot, ha gondolatainkat állandóan Ő vezeti, aki az igazság.

Krisztus parancsolja Pál apostol által: „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen” (Kol 4:6)! „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” (Ef 4:29). E bibliaszövegek fényében láthatjuk, hogy Jézus a Hegyi Beszédben elítélt minden gúnyt, léhaságot és szemérmetlen társalgást. Ezek a szövegek azt kívánják, hogy szavaink ne csak igazak, hanem tiszták is legyenek.

Akik Krisztustól tanulnak, azoknak nem lesz közösségük „a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel” (Ef 5:11). Mind beszédükben, mind életükben egyszerűek, nyíltak és igazak, mert törekszenek a szentekkel való közösségre, „akiknek szájában nem találtatik álnokság”.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+27&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+27&version=NT-HU

Figyelemreméltó, hogy amikor Salamon nem gazdagságot, hanem bölcsességet kért, Isten bölcsességet és gazdagságot is adott neki (2Krón 1:10-12). Az anyagi javak helyes felhasználásához valóban elengedhetetlen a bölcsesség. Maga Jézus is megemlíti, hogy a gazdagság önmagában veszélyes (Mt 19:24). A Szentírásból kiviláglik, hogy az isteni bölcsesség visszatartja az anyagi javak birtokosait a meggondolatlanságtól (Péld 1:7).

Salamon király ugyanolyan emberi lény volt, mint, mi. Szabad akarata volt, és képes volt azt választani, amit akart. Élettörténetéből megtudjuk, annak ellenére amilyen fényesen indult Istennel, komoly gyengeségei voltak és végül kiesett abból a magas vezető pozícióból, ahová Isten helyezte, mert megmételyezte szívét az Istent nem ismerőkkel kötött házasságaival (1Kir 11:1-3).

Salamonnak valójában kétféle tapasztalata volt a bölcsességről. Először, mint Isten ajándékát, majd, mint az „élet iskolájában” tanultakat ismerte meg, saját szerencsétlen döntéseinek következményeként. Ez, a második fajta bölcsesség szövi át a Példabeszédek könyvét. Nem olyan ember írta ezt a könyvet, aki Istentől kapta természetfeletti bölcsességét, hanem aki későbbi élete során megtapasztalta a szívfájdalmat és a bolond döntések okozta gyötrődést.

Ne érezzük azonban, hogy vádló ujjal mutogathatunk Salamonra, esete nem egyedi. Mi magunk is ugyanolyan ostobán ellenkezünk az Istentől kapott bölcsességgel és megtapasztaljuk ennek következményeit. A saját bölcsességünkbe vetett bizalom, akárcsak Salamonnál, veszélyezteti lelkületünket, és elfordít bennünket Istentől.

Élettapasztalatainak összegzéseként Salamon megállapítja, hogy az általános emberi gyengeség csak kárt okoz. Egyszerűen nem támaszkodhatunk a saját érzéseinkre. Ezen a megállapításon alapszik a Példabeszédek könyve 27. fejezetének kezdő verse: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád” (1. vers).

Mennyei Atyám! Szükségem van a segítségedre. Kérlek, ne csak bölcsességet adj, de világosságot arra is, hogyan használjam. Nem szeretném ostobán használni, hogy szégyent hozzak a nevedre, és megbántsak másokat. Ámen.

Joe Sloan

260. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/2. fejezetéhez (július 26 – augusztus 1.).

Tartsd távol magad a bűntől, és hagyd, hogy Jézus ereje megváltoztasson. Át kell engednünk az akaratunkat Jézusnak. Ő akaraterőt adott nekünk, és nekünk vissza kell neki adni. Naponta szükséges, hogy a bűn hatalmát megtörjük magunk felett. Minden reggel hívd Jézust, hogy benned éljen és veled járjon a nap során. Add át neki az irányítást az egész lényed felett. Lehet, hogy a nap során gyakran vissza kell hívnod Jézust a szívedbe. Nem remélhetjük, hogy Isten előtt megálljunk és éljünk, amíg bűnnel telve vagyunk önző énünkkel.

„A megadásunk során úgy kell átadjuk magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát nekünk – teljesen, feltétel és fenntartás nélkül.” (Oswald Chambers) Az akaratunkat át kell adnunk Jézusnak, hiszen Ő arra vágyik, hogy megtisztítson minket, és felkészítse a jellemünket a mennyei otthonunkra. Kérd meg Jézust, hogy nyissa fel a szemedet minden nap!

A házassági köteléket a férfi és nő között Isten rendelte el és áldotta meg. Naponta kell imádkoznunk Istenhez, hogy védje meg és áldja meg a házasságokat!

„A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni.” (Boldog otthon 99.4) Önmagunk szeretete és az élvhajhászás sok kapcsolatot tett már tönkre. Ha Istennek adjuk át akaratunkat minden reggel, Ő megerősítheti a házasságunkat azzal, hogy a szívünkben dolgozik!

Cheri Holmes

Ápoló, Lynden, Washington állam, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 27 - HÉTFŐ - Példabeszédek 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 3. fejezet 1839. nap

3. fejezet (9. rész) – A törvény szelleme  

„Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani?” (Mt 5:31—32; Vö. Mt 19:3)

A zsidó nép körében megszokott dolog volt, hogy a férj a legcsekélyebb okért is elvált a feleségétől, az asszony pedig ismét férjhez mehetett. Ez a szokás azonban a legnagyobb nyomort és erkölcsi romlást eredményezte. Jézus a Hegyi Beszédben világosan leszögezte, hogy a hűtlenségen kívül, egyéb ok miatt a házasság fel nem bontható. „Valaki elbocsátja feleségét paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és aki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik.”

Amikor a farizeusok később ismét kérdezték Jézust, hogy a válás megengedhető-e, Ő utalt arra, hogy Isten a házasságot már a teremtéskor elrendelte. „Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt” (Mt 19:8). Felidézte Éden boldog napjait, amikor Isten mindent „igen jó”-nak nevezett. A házasság és a szombat édeni eredetű; két olyan intézmény, amely Isten dicsőségét és az emberek üdvét szolgálja. Mikor az Alkotó a szent pár kezeit egybefonta, így szólt: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté” (1Móz 2:24). Így tette kötelezővé a házasság törvényét Ádám minden fiára, az idők végezetéig. Amit mennyei Atyánk jónak tart, az mindig a legnagyobb áldás és a legteljesebb kibontakozás törvénye az ember számára.

Isten minden ránk bízott adományát — így a házasságot is — eltorzította a bűn. Az evangélium feladata azonban, hogy visszaállítsa eredeti szépségében és tisztaságában. Az Ó- és Újtestamentum a házassági viszonnyal jelképezi azt a gyengéd és szent egységet, amely Krisztust és az Ő népét összeköti, a megváltottakat, akiket a Golgotán szenvedésével megszabadított. „Ne félj... mert férjed a te teremtőd, seregeknek Ura az ő neve, és megváltód Izraelnek szentje” (Ésa 54:4—5). „Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek” (Jer 3:14). Az Énekek Énekében felcsendül a menyasszony hangja: „Az én szerelmesem enyém, és én az övé”; a vőlegény pedig, aki „tízezer közül is kitetszik” és „mindenestől fogva kívánatos”, így szól: „Mindenestől fogva szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned” (Én 2:16; 5:10, 16; 4:7).

Később Pál apostol magyarázta az Efézusi hívőknek: az Úr azért tette a férjet az asszony fejévé, hogy oltalmazója legyen, és a család összes tagját egybefűzze, miként Krisztus is feje egyházának, és Üdvözítője gyülekezete titokzatos testének. Azért mondja az apostol: „De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjüknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért; hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az ige által, hogy majd önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Ef 5:24—28).

Egyedül Krisztus kegyelme képes a házasságot azzá tenni, amivé Isten rendelése folytán lennie kell — az emberiség áldására és nemesbítésére szolgáló intézménnyé. Így a földi családok is jelképezhetik — egységük, békéjük és szeretetük által — a mennyei családot. 

A ma uralkodó társadalmi állapotok — éppúgy, mint Krisztus korában — szomorú ellentétét képezik e szent kötelék mennyei eszményképének. Azonban a krisztusi evangélium még azoknak is vigaszt nyújthat, akik házasságukban szeretet és boldogság helyett csak csalódást és keserűséget találtak. A Krisztusból áradó türelem és szelídség keserű sorsukat édessé teheti; mert amely szívben Ő lakozik, teljesen megtelik szeretetével, és annyira megelégedett lesz, hogy nem gyötri többé a vágy, hogy mások figyelmét és részvétét felkeltse. Ha pedig magát Istennek átadja, az Ő bölcsessége mindazt elvégzi, amire az emberi bölcsesség képtelen. Kegyelmének megnyilatkozása sokkal szorosabban kötheti össze az egymástól elhidegült vagy közönyös szíveket, mint bármely földi kötelék: a szeretet aranyláncával, amely kiállja a kísértések próbáját.

Mai Bibliai szakasz: Példabeszédek 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+26&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek+26&version=NT-HU

A Példabeszédek 26:18-19 azt mondja: „Mint az eszeveszett ember, aki tüzes és halálos nyilakat lövöldöz, olyan az, aki becsapja embertársát, és aztán így szól: Hiszen csak tréfáltam!” Azt tanulhatjuk ezekből a versekből, hogy a szavak képesek sebezni. Dávid tudta, hogy milyen komolyak a szavai, amelyeket imádkozott: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsolt 141:3). A fia, Salamon azt mondta: „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól” (Péld 21:23).

Dávid és Salamon is úgy gondolta, hogy mindenkinek óvatosan kell bánni a szavakkal; még a királyoknak is körültekintően kell megválogatni azokat mások társaságában. És nem csak ekkor fontos, de imádkozás közben is kérni kell az Úrtól, hogy irányítsa a beszédünket, és segítsen megtalálni a megfelelő szavakat. Ebből arra következtethetünk, hogy Dávid és Salamon pontosan tudta, mennyire fontosak a szavak abban a tekintetben is, hogy sikeres vezetővé válhassanak.

Személyes tapasztalataik révén bizonyára megértették, hogy a szavaikkal képesek maguk mellé állítani az embereket, vagy éppen ellenkezőleg. Amikor Dávid Saul elől menekült, a buzdító szavak kulcsszerepet játszottak kis csapata vezetésében, így hű emberei követték őt. Amikor Dávid harcban állt a fiával, Absolonnal, és esélytelennek tűnt a győzelem, akkor is szükség volt a motiváló szavakra, amelyekkel embereit buzdíthatta arra, hogy kövessék őt, és így nyerhessék meg ezt a háborút.

Mielőtt elkezdenénk beszélni, imádkozzunk segítségért! A helyes gyakorlat az, ha megkérdezzük magunktól: „Vajon a szavaim építően hatnak másokra, vagy rombolni fognak?” Ma szóljuk a szeretet szavait, hogy másokat építsünk, és felkészítsük őket Isten országa számára!

„Uram, Dávid és Salamon igazat mondott. A szavak képesek fájdalmat okozni. Kérlek, segíts nekem ma és minden nap, hogy óvatos lehessek a beszédemben, abban, amit mondok, és ahogyan mondom. Ámen.”

John Huynh

260. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   3/2. fejezetéhez (július 26 – augusztus 1.).

Tartsd távol magad a bűntől, és hagyd, hogy Jézus ereje megváltoztasson. Át kell engednünk az akaratunkat Jézusnak. Ő akaraterőt adott nekünk, és nekünk vissza kell neki adni. Naponta szükséges, hogy a bűn hatalmát megtörjük magunk felett. Minden reggel hívd Jézust, hogy benned éljen és veled járjon a nap során. Add át neki az irányítást az egész lényed felett. Lehet, hogy a nap során gyakran vissza kell hívnod Jézust a szívedbe. Nem remélhetjük, hogy Isten előtt megálljunk és éljünk, amíg bűnnel telve vagyunk önző énünkkel.

„A megadásunk során úgy kell átadjuk magunkat Istennek, mint ahogyan Ő adta magát nekünk – teljesen, feltétel és fenntartás nélkül.” (Oswald Chambers) Az akaratunkat át kell adnunk Jézusnak, hiszen Ő arra vágyik, hogy megtisztítson minket, és felkészítse a jellemünket a mennyei otthonunkra. Kérd meg Jézust, hogy nyissa fel a szemedet minden nap!

A házassági köteléket a férfi és nő között Isten rendelte el és áldotta meg. Naponta kell imádkoznunk Istenhez, hogy védje meg és áldja meg a házasságokat!

„A Krisztustól eredő isteni szeretet sohasem semmisíti meg az emberi szeretetet, hanem magában foglalja azt. Általa az emberi szeretet kifinomul, megtisztul, felemelkedik és nemessé válik. Az emberi szeretet addig sohasem tudja megteremni értékes gyümölcsét, amíg nem egyesül az isteni természettel és nem nevelik arra, hogy a menny felé nőjön. Jézus boldog házasságokat, boldog családi tűzhelyeket akar látni.” (Boldog otthon 99.4) Önmagunk szeretete és az élvhajhászás sok kapcsolatot tett már tönkre. Ha Istennek adjuk át akaratunkat minden reggel, Ő megerősítheti a házasságunkat azzal, hogy a szívünkben dolgozik!

Cheri Holmes

Ápoló, Lynden, Washington állam, USA

Fordította Gősi Csaba