2022. január 31., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - HÉTFŐ - 1 Mózes 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 18 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+18&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+18&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki látogatást tesz az embernél és elfogadja a vendégszeretetét. Nem tudom, hogy Ábrahám tudatában volt-e annak, hogy isteni személyek látogatják meg őt. Isten pedig nem tartja rangon alulinak, hogy betérjen egy halandó ember hajlékába és vele együtt ebédeljen. Tulajdonképpen vágyik is erre. A jelenések könyvében az olvassuk, hogy Jézus az ajtó előtt áll és zörget, mert beszélni akar az emberrel és vele akar vacsorázni.   

2.    Az embert kereső Isten. Isten többször is tett fel ilyen kérdéseket: „Ádám hol vagy?” „Hol van a te atyádfia?” És most egy asszonyt keres: „Hol van Sára?” Istent érdekli, hogy hol vagy. És addig nem nyugszik, míg nem a jó helyen lát téged.

3.    Isten, akinél nincs lehetetlen. Ezt olyan sokszor elfelejtjük. Ezzel Ábrahám és Sára is így volt, ezért Isten megkérdezi, „hogy az Úrnak lehetetlen-e valami?” A mi Atyánk olyan Isten, akinél nincs lehetetlen.   

4.    A magújító Isten. Istennek nem számított, hogy Sára milyen idős, és azt sem, hogy túl van azon az időn, hogy gyermeket szüljön. Isten meg tudta újítani Sára szerveit, hogy egy egészséges gyermeket meg tudjon szülni.

5.    Az emberrel alkuba bocsátkozó Isten. Sokan úgy gondolják, hogy Isten annyira fenséges és annyira távoli, hogy nem lehet kérdéseket feltenni neki. Ez illetlen. Viszont Isten barátjának tekinti Ábrahámot. A barátok kérdéseket tehetnek fel egymásnak, és alkuba bocsátkozhatnak egymással. Ez a történet arról szól, hogy Isten közelebb van hozzád, mint képzelnéd és annyira leereszkedik hozzád, hogy az teljesen elképeszt.   

6.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki örömmel fogadja az ember ajándékát; aki mindent tud, de nem torolja meg ha kinevetik; aki az emberi alkudozást, a kicsinyességet nem söpri el végtelen hatalmával, hanem kegyelmével kíséri.      

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 2. fejezet

2. fejezet – Felhívás az ifjakhoz (2. rész)

A korai években

Legyen a lelkész kedvessége és előzékenysége nyilvánvaló abban, ahogy a gyermekekkel bánik. Mindig tartsa szem előtt, hogy ők kicsiny férfiak és nők, az Úr családjának ifjú tagjai. Ők nagyon közel állnak a Mesterhez és drágák neki; és ha helyesen neveljük és fegyelmezzük őket, már fiatalon a mennyet fogják szolgálni. (Testimonies, IV,  397–398.)

Ne mellőzzük az ifjakat; osztozzanak ők is a munkában és a felelősségben. Hadd érezzék, hogy ők is kivehetik a részüket a másoknak nyújtott segítségből és áldásból. Már a gyermekeket is meg kell tanítani, hogyan tehetnek eleget a szeretet és a könyörület kisebb feladatainak azok irányában, akik kevésbé szerencsések, mint ők. (Testimonies, VI, 435.)

A szülőknek meg kell tanítaniuk gyermekeiket az idő értékére és helyes felhasználására. Tanítsátok meg nekik, hogy az Istennek tiszteletet szerző és az emberiségnek áldást nyújtó cselekedetek azok, amikért érdemes küzdeni. Már e zsenge korban is az Úr misszionáriusai lehetnek. (Christ’s Object Lesson, 345.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 2. fejezetéhez (január 30 – február 5.).

Ellen White-nak a fiatalsághoz intézett, az evangelizációra és a szolgálatra szóló felhívása e fejezetben kellemesen megborzongatja a lelkemet! Az egész pályafutásom során ifjúsági szolgálatot teljesítettem, különböző tisztségeket töltöttem be, mint például unió ifjúsági igazgató, ahol stratégiákat fejlesztettem ki és erőforrásokat rendeltem hozzá, hogy a fiatalság jobban megértse Ellen White üzeneteinek értékét, ifjúsági irodalmi evangelizációs programokat vezettem, bibliaórákat tartottam és ifjúsági lelkészként szolgáltam. Ezen szolgálatok során gyakran észrevettem, hogy a fiatalságot túlzottan szórakoztatjuk és nem adunk elég kihívást nekik. Ez a fejezet segít megérteni a szent kötelezettségeket, amelyeket Isten adna ma rajtunk keresztül a fiatalságnak.

Ugyanakkor a sikeres lelki vezetéshez a fiataloknak szüksége van alapos képzésre, mentorálásra és tanítványságra. Lehetőségeket kell teremtenünk nekik, hogy szolgáljanak, hívjuk meg őket egyénenként, hogy vállaljanak vezetői feladatokat, erősítsük meg őket a képességeikben, majd óvatosan, türelmesen tanítsuk meg őket, hogyan végezzék a kötelezettségeiket. Ez időt, erőfeszítést, türelmet, állhatatosságot és szeretetet igényel a szülők, tanárok és egyházi vezetők részéről.

A fiatalság és a fiatal felnőttek figyelmét ma elvonja a világ, amely a kárhozat felé tart, és a gonosz, azáltal, hogy csillogó kísértéseket villant fel. Abszolút szükségszerű, hogy sokkal jobban érdeklődjünk az egyház fiataljai iránt, mint a múltban. Az Úr erőt, együttérzést és módot ad nekünk majd, hogy együttműködjünk a fiatalokkal, amennyiben őszinte hittel imádkozunk ezért.

Cindy Tutsch

Nyugalmazott igazgatóhelyettes, Ellen G. White Hagyaték

Fordította Gősi Csaba

2022. január 30., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - VASÁRNAP - 1 Mózes 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 17 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+17&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+17&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Isten, aki megtartja ígéretét. Ábrám és Száraj türelmetlensége ellenére Isten tartja magát az Ábrámmal kötött szövetséghez.   

2.    Isten, aki többször is megerősíti ígéretét. Első ígéret (12:7), megismételt ígéret (13:14-15), második ígéret (15:5), harmadik ígéret (17:16). Nem Istennek van szüksége az ígéret megismétlésére, hanem nekünk embereknek, akikben elhalványul az ígéret, vagy el is feledkezünk róla. Isten bennünket is gyakran emlékezet ígéreteire, hogy a benne való hítünk, vele való közösségünk és bizalmunk erősödjön.

3.    Isten, aki találó nevet ad Izsáknak. Nevének jelentése nevetés. Szülei, amikor gyermeküket nevén szólították, mindig emlékeztek arra, hogy kinevették Isten, pedig Isten nagyon komolyan gondolta, amit nekik mondott. De jelzi a szülők örömét is, hogy idős korukra Isten csodát tett velük, és felszabadította őket annak terhe alól, hogy emberi megoldásokat keressenek az örökös megoldására.   

4.    Az új nevet adó Isten. Ábrámnak és Szárajnak is megváltoztatja a nevét, amivel jelzi, hogy ők tőle függnek és azt is, hogy jellemükben és betöltött szerepükben is változás történt. Ábrahám = sokaság atyja és Sára = úrnő. Isten nekünk is új nevet ígér, amely tükrözni fogja az Istenhez való örök viszonyulásunkat.

5.    A megbocsátó Isten. A nevek megváltoztatásával Isten azt is üzeni, hogy megbocsátotta bűneiket és gyengeségeiket. A régi nevük feledésbe merülésével bűneik is eltöröltetnek még az emlékezetből is.

6.    Isten, aki szövetségének megerősítésére külső jeleket ad. Ebben a történetben a körülmetélés, de gondolhatunk a szivárványra, a szombatra, a keresztségre.

7.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, akinek ígéretei minden képzeletünket felülmúlják; akinek nincs vége a türelmének, aki megért, aki javunkat akarja, aki beszédbe elegyedik az emberrel      

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 2. fejezet

2. fejezet – Felhívás az ifjakhoz (1. rész)

Isteni elhívás

Az Úr jelölte ki az ifjakat arra, hogy az ő segítő kezei legyenek. (Testimonies, VII, 64.)

A munkásoknak egy ilyen seregével, mint amilyent a megfelelően kiképzett ifjakkal állíthatnánk csatasorba, milyen gyorsan eljuthatna a világ minden részére a megfeszített, feltámadt és hamarosan visszatérő Üdvözítő üzenete! (Education, 271.)

Rendelkezünk az ifjak egész seregével, akik sokat végezhetnek el, ha helyesen irányítjuk és bátorítjuk őket. Azt akarjuk, hogy gyermekeink higgyenek az igazságban és Istentől áldottak legyenek. Azt akarjuk, hogy jól elgondolt tervek szerint vállaljanak részt más fiatalok segítésében. Részesüljenek mindnyájan olyan kiképzésben, ami által helyesen képviselhetik az igazságot, megindokolva a bennük levő reménységet, tiszteletet szerezve Istennek a munka minden ágában, amire kiképezték őket. (General Conference Bulletin, V/2, 24. [1893. január 29–30.])

Fiatalok a gyülekezeti munkában

Jól szervezett és jól képzett ifjúi adottságokra van szükség a gyülekezeteinkben. Az ifjúságnak kezdenie kell valamit túláradó energiáival. Ha ezeket az energiákat nem terelik a helyes csatornák felé, a fiatalok olyan módon fogják használni, amivel kárt okoznak a lelki életükben, és rosszat tesznek azokkal is, akikkel barátkoznak. (Gospel Workers, 211.)

Amikor az ifjak átadják a szívüket Istennek, az irántuk való felelősségünk nem szűnik meg. Érdeklődést kell mutatniuk az Úr műve iránt, és meg kell látniuk, hogy a menny elvárja tőlük azt a munkát, amivel előbbre mozdíthatják az ügyet. Nem elég mutatni, milyen sok az elvégzendő feladat és ösztökélni az ifjakat, hogy vegyék ki a részüket benne. Meg kell tanítani őket, hogyan munkálkodjanak a Mesterért. Képezni, fegyelmezni, gyakoroltatni kell őket a Krisztusért való lélekmentés legjobb módszereiben. Tanítsátok meg nekik, hogy próbáljanak nyugodt és egyszerű módon segíteni barátaikon. A misszionáriusi tevékenység különböző ágait, amikből kivehetik a részüket, módszeresen meg kell tervezni, és részesüljenek oktatásban és segítségben is. Így fogják elsajátítani, hogyan dolgozhatnak Istennek. (Gospel Workers, 210.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 2. fejezetéhez (január 30 – február 5.).

Ellen White-nak a fiatalsághoz intézett, az evangelizációra és a szolgálatra szóló felhívása e fejezetben kellemesen megborzongatja a lelkemet! Az egész pályafutásom során ifjúsági szolgálatot teljesítettem, különböző tisztségeket töltöttem be, mint például unió ifjúsági igazgató, ahol stratégiákat fejlesztettem ki és erőforrásokat rendeltem hozzá, hogy a fiatalság jobban megértse Ellen White üzeneteinek értékét, ifjúsági irodalmi evangelizációs programokat vezettem, bibliaórákat tartottam és ifjúsági lelkészként szolgáltam. Ezen szolgálatok során gyakran észrevettem, hogy a fiatalságot túlzottan szórakoztatjuk és nem adunk elég kihívást nekik. Ez a fejezet segít megérteni a szent kötelezettségeket, amelyeket Isten adna ma rajtunk keresztül a fiatalságnak.

Ugyanakkor a sikeres lelki vezetéshez a fiataloknak szüksége van alapos képzésre, mentorálásra és tanítványságra. Lehetőségeket kell teremtenünk nekik, hogy szolgáljanak, hívjuk meg őket egyénenként, hogy vállaljanak vezetői feladatokat, erősítsük meg őket a képességeikben, majd óvatosan, türelmesen tanítsuk meg őket, hogyan végezzék a kötelezettségeiket. Ez időt, erőfeszítést, türelmet, állhatatosságot és szeretetet igényel a szülők, tanárok és egyházi vezetők részéről.

A fiatalság és a fiatal felnőttek figyelmét ma elvonja a világ, amely a kárhozat felé tart, és a gonosz, azáltal, hogy csillogó kísértéseket villant fel. Abszolút szükségszerű, hogy sokkal jobban érdeklődjünk az egyház fiataljai iránt, mint a múltban. Az Úr erőt, együttérzést és módot ad nekünk majd, hogy együttműködjünk a fiatalokkal, amennyiben őszinte hittel imádkozunk ezért.

Cindy Tutsch

Nyugalmazott igazgatóhelyettes, Ellen G. White Hagyaték

Fordította Gősi Csaba

2022. január 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 29 - SZOMBAT - 1 Mózes 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 16 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+16&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+16&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    A próbákat megengedő Isten. Ábrahámhoz hasonlóan Szárajnak is megvoltak a saját próbái. Azt hitte, hogy elhagyta őt az Isten, mert nem szülhetett gyermeket, ezért emberi megoldásokhoz folyamodott. Istennek azonban terve van vele, hitetlensége ellenére is. Azt tervezi, hogy az ígért örökös megérkezésében ugyanolyan szerepe legyen, mint Ábrahámnak. Isten nem veti meg őt hitetlenségéért és az emberi megoldásokért, de tettének következményét el kell viselnie. Hágár visszaél helyzetével és sok szomorúságot okoz Szárajnak.   

2.    Isten akarata minden esetben megvalósul, de nem minden eset Isten akarata. Isten akarata megvalósult, hogy Ábrahám nagy nemzet legyen, de nem volt Isten akarata az, hogy Hágár bánsta Szárajt és az sem, hogy a két fiú leszármazottjai évezredeken át egymás ellenségei legyenek és egymást gyűlöljék.

3.    Isten, aki az emberiség történelmét kezében tartja, eközben irányítja a porszem ember egyedi, személyes sorsát is. Isten, a világegyetem Ura foglalkozik Ábrahám, Száraj és Hágár kicsinyes dolgaival. Látja Ábrahám aggódalmát, és megérti, hogy feleségére hallgatva ő is az emberi ügyeskedést vállalja; látja Száraj szenvedését és Hágár rosszindulatát, és mindenkinek segítségére siet.  

4.    Az igazságos, de irgalmas Isten. Isten letekint az elüldözött Hágárra és elküldi az Ő angyalát azonnali segítség végett és hosszútávú ígéreteket is tesz, hogy megáldja Ismáelt és őt is nagy nemzetté teszi.

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki reménykedik abban, hogy az ember végre megérti Őt; aki előre látja az eseményeket és előre készen van a megoldásokkal; aki könyörületes a saját útját járó, hitetlenkedő emberrel; aki kész elküldeni az angyalát vagy egész angyalsereget is azért, hogy az embert megsegítse.      

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/2. fejezet

1/2. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (7. rész)

Női misszionáriusok

Nők is, csakúgy, mint a férfiak, beállhatnak az igazság elvetésének munkájába ott, ahol előbújhat és nyilvánvalóvá válhat. E válság idején elfoglalhatják helyüket a műben, és az Úr munkálkodni fog rajtuk keresztül. Ha betöltekeztek feladatuk tudatával, és Isten Lelke befolyása alatt munkálkodnak, rendelkezni fognak az ebben az időben nélkülözhetetlen önuralommal. Az Üdvözítő fel fogja ragyogtatni ezen önfeláldozó nőkön az ő orcájának világosságát, és ez olyan erővel ruházza fel őket, amely meghaladja a férfiak erejét. Olyan munkát tudnak elvégezni a családokban, amit a férfiak nem, az pedig elér a belső életig. Közel kerülhetnek olyan szívekhez, amelyekhez férfiak nem férhetnek hozzá. Szükség van a szolgálatukra. A tapintatos és alázatos nők jó munkát végezhetnek azzal, hogy az emberek otthonaiban magyarázzák az igazságot nekik. Isten ilyenformán elmondott Igéje elvégzi kelesztő munkáját, amelynek hatására egész családok térnek majd meg. (Testimonies, IX, 128–129.)

Akik Istennek dolgoznak, egyesíteniük kell magukban Márta és Mária tulajdonságait: a szolgálatkészséget és az igazság őszinte szeretetét. Az ént és az önzést ki kell iktatniuk a látóterükből. A menny buzgó női munkásokat igényel, akik elővigyázatosak, melegszívűek, gyengédek és hűek az elveikhez. Állhatatos nőkért kiált, akik alább szállítják gondolkodásukban az ént és a kényelemszeretetet, és inkább Krisztusra irányítják azt, szólva az igazság igéit, együtt imádkozva azokkal a személyekkel, akikhez közel tudnak férkőzni, munkálkodva a lelkek megtérésén. (Testimonies, VI, 118.)

A nőtestvérek hatékonyan tudnak dolgozni, folyóiratainkra gyűjtve előfizetőket, ily módon hozva sok elme elé világosságot. (Review and Herald, 1880. június 10.)

Vannak nemes lelkű nők, akikben megvolt az erkölcsi bátorság, s a bizonyítékok súlya alatt az igazság mellett döntöttek. Ők lelkiismeretesen elfogadták az igazságot. Megvan bennük a tapintat, a fejlett érzék, a jó képesség, amik mind sikeres munkásokká teszik őket az Urukért való fáradozásaikban. Keresztény nőket keresünk! (Review and Herald, 1878. december 19.)

Testvérnők éber munkásokként szolgálhatnak az írás területén, előhívva azon barátaink igazi érzelmeit, akik megkapják újságjainkat és traktátusainkat… Szilárd elvekkel és határozott jellemmel rendelkező nőkre van szükség, akik hiszik, hogy valóban az utolsó napokban élünk, és nekünk kell tolmácsolni a világnak az utolsó ünnepélyes, figyelmeztető üzenet… Ők azok, akiket Isten használhat a traktátusi és a misszionáriusi munkában… Számos úton-módon végezhetnek értékes munkát Istennek, a traktátusok szórásával és Az Idők Jelei megfontolt terjesztésével. (Review and Herald, 1878. december 19.)

Nem javaslom, hogy nők bizottsági tagok vagy tisztségviselők akarjanak lenni. Misszionáriusként azonban – tanítva az igazságot levelezés útján, a traktátusok terjesztésével, az erre az időre szóló ünnepélyes igazságot tartalmazó folyóiratainkra való előfizetők gyűjtésével – nagyon sokat végezhetnek el. (Review and Herald, 1878. december 19.)

Ha húsz nő lenne ott, ahol most csak egy van, akik e szent missziót tennék meg szívük nagy becsben tartott foglalatosságának, sokkal többen térnének meg az igazságra. (Review and Herald, 1879. január 2.)

Munkálkodni tudó nőkre van most szükség, nőkre, akik nem önhittek, hanem szelídek és alázatos szívűek, akik Krisztus szelídségével fognak dolgozni, akárhol is találja meg őket a lelkek üdvösségéért végzendő munka. (Review and Herald, 1879. január 2.)

Nőtestvéreink százai állhatnának munkába, ha akarnának. Maguknak és gyermekeiknek is egyszerűen kellene öltözködniük, tartós és takaros, cicomáktól mentes ruházatba, és a szükségtelen hivalkodással töltött időt a misszionáriusi feladatnak kell szentelniük. Leveleket lehet írni távolban élő barátoknak. Nőstestvéreink összejöhetnének egy-egy megbeszélésre arról, hogyan is lehetne javítani a munkamódszereken. Pénzt lehetne megtakarítani, amit Istennek szentelt áldozatként mutathatnánk be, és barátaiknak küldendő újságokba és traktátusokba fektethetnénk. Akik ma nem csinálnak semmit, induljanak dolgozni. Minden nőtestvér, aki Isten gyermekének vallja magát, valóban érezzen felelősséget azért, hogy lehetőségei szerint segítsen mindenkinek. (Review and Herald, 1878. december 12.)

Nőtestvéreink túl könnyen mentették ki magukat az olyan felelősségek hordozása alól, amik gondolkodást és az elme alapos használatát igénylik, holott ez az a tudomány, amire szükségük van a keresztény tapasztalat tökéletesítése érdekében. Munkások lehetnének a misszió mezején, személyes érdeklődést mutatva a hitünket helyesen képviselő traktátusok és az újságok terjesztése iránt. (Review and Herald, 1878. december 12.)

Nőtestvérek, ne aléljatok el az éber misszionáriusi munkában! Olyan munka ez, amelybe mindnyájan sikeresen kapcsolódhattok be, ha ugyan kapcsolatban álltok Istennel. Mielőtt egy levél megírásába fognátok, amelyben tudakozódtok a címzettnél, emeljétek fel mindig imában a szíveteket, hogy sikeresek legyetek egy-egy vadhajtás begyűjtésében, amelyek majd beoltathatnak az igazi szőlőtőbe, s gyümölcsöt teremhetnek a menny dicsőségére. Mind, akik alázatos szívvel részt vesznek ebben a munkában, folyamatosan képezni fogják magukat, mint az Úr szőlőskertjének munkásai. (Review and Herald, 1880. június 10.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 23-29.).

Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) Ezek a dolgok, amiket Jézus megosztott a tanítványaival, bizonyosan tartalmaznak részleteket a misszióról. Mindent, amit tudnunk kell arról, hogyan váljunk Krisztus tanúivá, már elmondtak nekünk.

Jézus a misszió alapvető miértjét a hogyan elé helyezi. Ha tudjuk miért végezzük a missziót, a misszió hogyanja zökkenőmentesebben jön. A miért miatt tudjuk leküzdeni, bármilyen akadállyal is kerülünk szembe a misszió során.

Az első miért az az, hogy a misszió segít a Krisztushoz hasonló jellem kialakításában. Örömöt érzünk, amikor másokat megnyerünk Jézusnak. A második miért az az, hogy a misszióban való részvétel sürgeti Krisztus eljövetelét, amire mindannyian vágyunk. A harmadik miért az az, hogy a misszió az a környezet, ahol megoszthatom az élettapasztalataimat, felfedvén Istent a személyes tanúbizonyságom által. A negyedik miért az az, hogy a missziót a szeretet hajtja: csak azok, akik értékelik Krisztus tiszta, szent életét, fogják feláldozni a kényelmet és tesznek tanúbizonyságot az életükkel. A végső miértem az az, hogy a misszió segít a hívőknek átértékelni az elsődleges szempontjaikat, miközben a munkájukat és a hivatásukat a tanúságtételüknek rendelik alá. Ezáltal a karrierjük a szolgálatuk része lesz, nem attól különálló.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba

2022. január 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 28 - PÉNTEK - 1 Mózes 15

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 1Móz 15 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+15&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=gen+15&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak  

 

1.    Az Isten, mint pajzs és a bőséges jutalmazó barát. Ábrahám Lót jótevőjeként nemcsak Melkisédek Főpapon keresztül részesül Isten áldásában, hanem Isten Maga bátorítja, ne féljen semmilyen körülmények között és bőséges jutalmat ígér. Hatalmas boldogságot jelenthettek Ábrahámnak a szavak, melyeket Isten látomásban intézett hozzá. 

2.    A széles perspektívát ajánló Isten. Isten nem kicsiben gondolkodik. A 13-ik fejezetben azt mondja Ábrahámnak, hogy emelje fel a fejét és tekintsen északra, délre, keletre és nyugatra, mert, amit lát, az mind az ő utódaié lesz. Ebben a fejezetben még szélesebbre tárja a látókört és azt mondja Ábrahámnak, hogy tekintsen fel az égre és számolja meg a csillagokat, annyi lesz az utóda. Isten nekünk is azt üzeni Ézsaiás próféta által, hogy tekintsünk fel az égre: „Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlóképp elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.” (Ézs 51:6).

3.    Az ígéretét szövetséggel megpecsételő Isten. Ábrahám példájával mutatja meg Isten a mi feladatunkat is: a körülmények nehezedése esetén higgyünk az Ő ígéreteiben.  

4.    Az emberrel párbeszédet folytató Isten. Ebben a fejezetben Isten és Ábrahám úgy beszélnek, mint két barát. Ábrahám ki tudja önteni előtte szíve titkait, vágyait és aggodalmait, Isten pedig megígéri, hogy segít neki.

5.    Ezen kívül egy olyan Istent is látunk ebben a fejezetben, aki legyőzhetetlen védelmező; vigasztaló – az elkeseredett Ábrahámot megerősíti; aki hatalmas Isten de szövetséget köt a kis porszemmel; aki kegyelmet ajánl mindenkinek, még gonosz emóreusoknak is     

Olvasmány – E.G. White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT 1/2. fejezet

1/2. fejezet – Isten felhívása a szolgálatra (6. rész)

A meggyőző élet

Nem csak az igazság prédikálásával, nem csak az irodalom terjesztésével kell bizonyságot tennünk Istenről. Emlékezzünk arra, hogy a krisztusi élet a kereszténység mellett felhozható legerősebb érv, s hogy a gyenge keresztény jellem többet árt a világnak, mint a világias ember jelleme. (Testimonies, IX, 21.)

Nem minden könyv szolgálja a szent élet fejlődését. Az emberek nem abban fognak hinni, amit a lelkész prédikál, hanem abban, ahogy a gyülekezet él. A szószékről elmondott igehirdetést túl gyakran ellensúlyozza az a prédikáció, amit az igazság állítólagos védelmezőinek életvitele mond el. (Testimonies, IX, 21.)

Krisztus élete egy állandóan táguló, végtelen tekintélyt mutatott fel: olyat, amely Istenhez és az egész emberi családhoz kapcsolta őt. Az Úr a Fia által olyan befolyással ruházta fel az embert, amely lehetetlenné teszi számára, hogy önmagának éljen. Egyénileg kapcsolódunk embertársainkhoz, egy részhez Isten nagy egészében, és kölcsönösen lekötelezettjei vagyunk egymásnak. Senki nem függetlenítheti magát társaitól, mert mindenki jóléte kihat másokra is. Isten szándéka az, hogy ki-ki úgy érezze: ő is szükséges mások jólétéhez, ezért törekednie kell elősegíteni felebarátai boldogságát. (Christ’s Object Lesson, 339.)

A Biblia vallása nem zárható be egy könyv lapjai közé, sem egy gyülekezet falain belülre. Nem hozható alkalmanként felszínre saját hasznunkra, hogy aztán újra gondosan félretegyük. A vallásnak meg kell szentelnie a mindennapi életet, hogy megnyilvánulhasson minden üzleti ügyünkben és összes társasági kapcsolatunkban. (The Desire of the Ages, 306–307.)

Isten terve az, hogy népében dicsőüljön meg a világ előtt. Azt várja el azoktól, akik Krisztus nevét hordozzák, hogy gondolatban, szóban és tettben egyaránt őt képviseljék. Gondolataiknak tisztáknak, szavaiknak nemeseknek és felemelőeknek kell lenniük, hogy a körülöttük levő embereket közelebb vonhassák az Üdvözítőhöz. Jézus vallását bele kell szőniük mindabba, amit tesznek és mondanak. Minden üzleti ügyük az Üdvözítő jelenlétének jó illatát árassza magából. (Testimonies, IX, 21.) 

Az üzletember végezze úgy a munkáját, hogy hűsége dicsőítse Urát. Vigye bele vallását mindenbe, amit csinál, és nyilatkoztassa ki az embereknek Krisztus Lelkét. A kétkezi munkás legyen szorgalmas és hűséges képviselője annak, aki Júdea városaiban a legszerényebb életkörülmények között viselt terheket. Mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, munkálkodjék úgy, hogy ez arra sarkallja az embert, látva jó cselekedeteiket, hogy dicsőítse Teremtőjét és Megváltóját. (Bible Echo, 1901. június 10.)

https://white-konyvtar.hu/fejezet/KSz/felfedezesek/1925/13.17/

 

Olvasmány Ellen White KERESZTÉNY SZOLGÁLAT című könyvének 1. fejezetéhez (január 23-29.).

Jézus egyszer így szólt a tanítványaihoz: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15:15) Ezek a dolgok, amiket Jézus megosztott a tanítványaival, bizonyosan tartalmaznak részleteket a misszióról. Mindent, amit tudnunk kell arról, hogyan váljunk Krisztus tanúivá, már elmondtak nekünk.

Jézus a misszió alapvető miértjét a hogyan elé helyezi. Ha tudjuk miért végezzük a missziót, a misszió hogyanja zökkenőmentesebben jön. A miért miatt tudjuk leküzdeni, bármilyen akadállyal is kerülünk szembe a misszió során.

Az első miért az az, hogy a misszió segít a Krisztushoz hasonló jellem kialakításában. Örömöt érzünk, amikor másokat megnyerünk Jézusnak. A második miért az az, hogy a misszióban való részvétel sürgeti Krisztus eljövetelét, amire mindannyian vágyunk. A harmadik miért az az, hogy a misszió az a környezet, ahol megoszthatom az élettapasztalataimat, felfedvén Istent a személyes tanúbizonyságom által. A negyedik miért az az, hogy a missziót a szeretet hajtja: csak azok, akik értékelik Krisztus tiszta, szent életét, fogják feláldozni a kényelmet és tesznek tanúbizonyságot az életükkel. A végső miértem az az, hogy a misszió segít a hívőknek átértékelni az elsődleges szempontjaikat, miközben a munkájukat és a hivatásukat a tanúságtételüknek rendelik alá. Ezáltal a karrierjük a szolgálatuk része lesz, nem attól különálló.

Raul Lozano

a Linda Vista Egyetem Teológiai Kar Dékánja, Chiapas, Mexico

Fordította Gősi Csaba