2020. április 30., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 30 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 88


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 34. fejezet 1751. nap

Az igaz, hogy a spiritizmus most változtat formáján, és egyik- másik kifogásolhatóbb vonását leplezve keresztény köntöst ölt magára. De a szószéken és a sajtóban elhangzott nézetei hosszú évek óta a köztudatban vannak, és tanúsítják valódi arcát. Ezeket a tanításokat nem lehet letagadni, sem eltitkolni.

A spiritizmus jelenlegi formája korántsem megengedhetőbb, mint a régebbi. Sőt a mostani még veszélyesebb, mert ravaszabbul vezet félre. Korábban a spiritiszták elvetették Krisztust és a Bibliát, most pedig azt vallják, hogy el kell fogadni mindkettőt. De a Bibliát a meg nem újult szív tetszése szerint magyarázzák, hogy súlyos és létfontosságú igazságait hatástalanítsák. Azt hirdetik, hogy a szeretet Isten legfontosabb tulajdonsága, de azt gyenge szentimentalizmussá süllyesztik, és nem tesznek különbséget a jó és a rossz között. Arról hallgatnak, hogy Isten igazságos; hogy kárhoztatja a bűnt; és arról is, hogy szent törvénye mit követel. Az embereket arra tanítják, hogy a Tízparancsolatot holt írásnak tartsák. A spiritizmus tetszetős, megigéző meséi foglyul ejtik az érzéseket, és az embereket arra befolyásolják, hogy ne fogadják el a hit alapjaként a Bibliát. A spiritiszták Krisztustól éppúgy elzárkóznak, mint korábban, de Sátán annyira elvakítja az embereket, hogy a csalást nem veszik észre.

Kevés embernek van helyes fogalma a spiritizmus megtévesztő hatásáról, és a befolyásával járó veszélyről. Sokan csupán kíváncsiságból barátkoznak vele, de nem hisznek igazán benne. A gonosz lelkek hatalma előtt való meghódolásnak még a gondolata is rémülettel tölti el őket. De tiltott területre merészkednek, és a nagy hatalmú pusztító akaratuk ellenére uralkodik rajtuk. Csak egyszer hallgassanak rá, többet nem engedi ki őket fogságából. Képtelenek saját erejükből elszakadni az igéző, csábító varázslattól. Csak Isten hatalma - a hittel elmondott imára válaszként - tudja megszabadítani ezeket a tőrbe csalt lelkeket.

Mindazok, akik bűnös jellemvonásokat melengetnek, vagy szántszándékkal vétkeznek, kihívják Sátán kísértéseit. Elkülönülnek Istentől, és kivonják magukat angyalainak oltalma alól. Amikor Sátán eléjük tárja csalásait, senki sem védi őket, és könnyen zsákmányul esnek. Akik így hatalma alá kerülnek, aligha tudják, hova vezet ez az út. Miután a kísértőnek sikerült hatalmába keríteni ezeket az embereket, eszközként használja fel őket mások megrontására.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 88

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az ezrahita Hémánt félelem tölti el, mikor a halálra gondol. Teljesen egyedül érzi magát, őt támogató emberi társ nélkül (9. és 19. vers). Talán az is eszébe jut, hogyan nyelte el a föld ősét, Kórét, amikor Isten ellen lázadt (4Móz 16). Így kiált fel: „Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz…” (5. vers). Olyasvalaki elkeseredését érzi, akit élve temetnek a holtak közé. Ehhez a félelemhez társul az Isten haragjától való rettegés (17. vers).

Ezekben az elkeseredett szavakban Jézus haláltusájának kínjait érezzük, amikor Isten haragját szenvedte el a vétkekért, és így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Egy időre Jézus „nem volt képes átlátni a sír kapuján” és úgy érezte, az életét örökre egy lázadó népért adja. Baráti is elhagyták a kereszten elszenvedett, végső szenvedése idején.

Hémán nagyon is szeretné Istent újra az élők földjén dicsőíteni, ezért is emlékezteti Teremtőjét, hogy a holtak nem dicsőítik az Urat, sem azok, akik a némaságba szálltak alá (lásd 11. vers). Teljes félelmében emlékeznie kell arra, hogy Isten „kegyelmes és hűséges”, haragja csupán rövid ideig tart.

Mindazoknak, akik pánikba esnek, mikor a halál közelít, emlékezniük kell arra, hogy hit által el tudjuk fogadni megváltásunk bizonyosságát. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől(Róm 8:1-2).

Imádság: Uram, nem szeretnék addig várni, hogy elrendezzem a dolgaim Veled, míg haldoklom. Köszönöm Neked a megváltás csodáját és a bizonyosságot, hogy megbocsátottad a bűneimet és a Te igazságosságod ruhájába öltöztettél!

Beatrice Neall

247. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   34. fejezetéhez (április 26 –május 2.).

Sátán kegyes és természetfölötti álruhába öltöztette a spiritizmust, hogy becsapja az emberiséget, éppen úgy, ahogyan a kígyóval megtévesztette Évát. Pusztító célját elfedve az elővigyázatlan lelkeket engedelmetlenségre csábítja, hogy csillapítsa azokat a vágyakat, amelyeket a Szentírás elítél.

Sátán felfigyel minden olyan bűnre, amit az ember hajlamos elkövetni, és rengeteg alkalmat kínál számára, hogy kielégítse gonosz hajlamait. Ezreket pusztított már el szenvedélyek és nagyratörő önfelmagasztalás révén. Arra ösztönzi az embert, hogy mérték nélkül áthágja a törvényeket, eltompítva az elméjét, és figyelmét eltereli Krisztus művéről. Az ellenség terve az egész világot félrevezetni, ami az Évának tett ígéretén alapszik: „Bizony nem haltok meg.”

A bukott angyalok, akik a szellemvilág hírnökeinek mutatják magukat, halott szeretteinket utánozzák, és ezzel sokaknál elérték már, hogy megtagadják a Szentírás azon igazságát, hogy a „a halottak semmit nem tudnak.” (Prédikátor 9:5) A hit pajzsát tartva és a „a Lélek kardját [forgatva], amely az Isten beszéde, minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben” (Efézusbeliekhez írt levél 6:17–18), Isten népének hűen kell betöltenie küldetését és kiszabadítani azokat, akik a gonosz fogságába estek.

Sátán hamarosan  komolyan próbára teszi hitünket utolsó erőfeszítésével, és csak azok, akiknek jelleme a Szentíráson edződött, „fognak menedékre lelni Isten igazságában”. Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba

2020. április 29., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 29 - SZERDA - Zsoltárok 87


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 34. fejezet 1750. nap

Isten határozottan megtiltotta a halottidézést. A héberek korában egyesek azt állították - miként ma a spiritiszták -, hogy kapcsolatban vannak a halottakkal. A megidézett halottakat, ahogy a túlvilági látogatókat nevezték, a Biblia "ördögi lelkek"-nek mondja. (Vö. 4Móz 25:13; Zsolt 106:28; lKor 10:20; Jel 16:14) A halottidézés - a Szentírás szerint - az Úr előtt utálatos dolog, és Isten halálbüntetés terhe mellett megtiltotta (3Móz 19:31; 20:27). Pusztán ez a szó: ördöngösség - ma megvetést vált ki az emberekben. Azt az állítást, hogy az ember ördögi lelkekkel érintkezhet, középkori mesének tartják. A spiritizmus azonban, amely híveinek százait, ezreit, sőt mi több, millióit tartja számon, utat talált a tudományos körökbe, betört az egyházakba, pártfogásra talált a törvényhozó testületekben, sőt a királyok udvarában is. Ez az óriási csalás, a régi időkben kárhoztatott és megtiltott boszorkányság új álarcot öltött.

Ha semmi más nem bizonyítaná a spiritizmus valódi jellegét, a keresztény ember számára legyen elég az a bizonyíték, hogy ezek a lelkek nem tesznek különbséget az igazság és a bűn között, Krisztus legnemesebb és legtisztább apostolai és Sátán legromlottabb szolgái között. Sátán elhiteti az emberekkel, hogy a legbecstelenebbek megdicsőülten a mennyben vannak. Ezt hirdeti a világnak: "Nem számít, milyen gonosz vagy; nem számít, hiszel-e Istenben és a Bibliában, vagy nem. Élj úgy, ahogy tetszik; a menny a hazád. " A spiritiszta tanítók tulajdonképpen ezt hirdetik: "Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik Ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?" (Mal 2:17). Isten Igéje ezt mondja: "Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossá, s a világosságot sötétséggé teszik" (Ésa 5:20).

E hazug lelkek megszemélyesítik az apostolokat, és éppen az ellenkezőjét tanítják annak, amit az apostolok a Szentlélek indítására földi életükben tanítottak. Sátán e követei tagadják a Biblia isteni eredetét; ezzel elveszik a keresztény reménység alapját, és kioltják azt a fényt, amely megvilágítja a mennybe vezető utat. Sátán elhiteti a világgal, hogy a Biblia csupán mese, vagy legalábbis az emberiség gyermekkorához alkalmazkodó könyv, de ma már nem kell komolyan venni, vagy mint idejétmúlt dolgot el kell vetni. Isten Igéje helyett Sátán a szellemvilág megnyilatkozásait kínálja. Ezt a csatornát teljesen ő tartja hatalmában. Ezen az úton mindent el tud hitetni a világgal, amit csak akar. Azt a könyvet, amely őt és követőit megítéli, árnyékba helyezi. Szerinte ott van jó helyen. A világ Megváltóját csak embernek tünteti fel. És miként a Jézus sírját őrző római katonák elhíresztelték azt a hazugságot, amellyel a zsidó papok és a vének Jézus feltámadását meg akarták cáfolni, a spiritiszták hívei is azt a látszatot keltik, hogy semmi csoda nincs Megváltónk életének körülményeiben. Jézust háttérbe szorítva, saját csodáikra hívják fel a figyelmet, és azt hirdetik, hogy ezek messze felülmúlják Krisztus cselekedeteit.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 87

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Dicsőséges dolgokat beszélnek rólad, ó, Sion, Isten városa!

Csodálatos himnuszában John Newton arról elmélkedett, hogy micsoda öröm Sion városához tartozni!  Az utolsó versszak különösen megindító:

Ó, Megváltóm, ha kegyelemből
Sion városának lakója lehetek,
Gúnyoljon vagy sajnáljon a világ,
dicsőíteni fogom nevedet.
Elhalványul a világi öröm,
minden hivalkodó pompájával és látványosságával együtt.
Az igazi örömöt és tartós kincseket
Csakis Sion gyermekei ismerik.

Ebben a zsoltárban Dávid kifejezi, biztos abban, hogy az Úr különös figyelemben részesíti azokat, akik Sionban születtek. Mennyire örül az Úr, amikor emberek az ellenséges nemzetekből, mint Egyiptom, Babilon (Izráel legfőbb ellensége), Filisztea és Tírusz, Sionba jönnek, és ott „újjászületnek” Isten királyságába! Figyelembe veszi az emberek születési helyét, és örömét leli abban, hogy befogadja őket az örökkévaló királyságába.

Uram, köszönöm neked a te királyságodba való újjászületés ajándékát! Életemre visszatekintve láthatom, hogyan munkálkodtál a szívemben egészen gyermekkorom óta. Életem során mindig velem voltál, egészen időskoromig.

Beatrice Neall

247. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   34. fejezetéhez (április 26 –május 2.).

Sátán kegyes és természetfölötti álruhába öltöztette a spiritizmust, hogy becsapja az emberiséget, éppen úgy, ahogyan a kígyóval megtévesztette Évát. Pusztító célját elfedve az elővigyázatlan lelkeket engedelmetlenségre csábítja, hogy csillapítsa azokat a vágyakat, amelyeket a Szentírás elítél.

Sátán felfigyel minden olyan bűnre, amit az ember hajlamos elkövetni, és rengeteg alkalmat kínál számára, hogy kielégítse gonosz hajlamait. Ezreket pusztított már el szenvedélyek és nagyratörő önfelmagasztalás révén. Arra ösztönzi az embert, hogy mérték nélkül áthágja a törvényeket, eltompítva az elméjét, és figyelmét eltereli Krisztus művéről. Az ellenség terve az egész világot félrevezetni, ami az Évának tett ígéretén alapszik: „Bizony nem haltok meg.”

A bukott angyalok, akik a szellemvilág hírnökeinek mutatják magukat, halott szeretteinket utánozzák, és ezzel sokaknál elérték már, hogy megtagadják a Szentírás azon igazságát, hogy a „a halottak semmit nem tudnak.” (Prédikátor 9:5) A hit pajzsát tartva és a „a Lélek kardját [forgatva], amely az Isten beszéde, minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben” (Efézusbeliekhez írt levél 6:17–18), Isten népének hűen kell betöltenie küldetését és kiszabadítani azokat, akik a gonosz fogságába estek.

Sátán hamarosan  komolyan próbára teszi hitünket utolsó erőfeszítésével, és csak azok, akiknek jelleme a Szentíráson edződött, „fognak menedékre lelni Isten igazságában”. Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba

2020. április 28., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 28 - KEDD - Zsoltárok 86


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 34. fejezet 1749. nap

Sátán ma is hízelgéssel ámítja el az embert, mint annak idején Évát az Édenben. Vágyat ébreszt benne a tiltott tudomány és az önfelmagasztalás után. Ezek a bűnök okozták Sátán bukását, és ezekkel akarja az embert is megrontani. "Olyanok lesztek, mint az Isten - mondja - : jónak és gonosznak tudói" (lMóz 3:5). A spiritizmus azt tanítja, hogy "az ember fejlődő teremtmény, akinek születése óta az a rendeltetése, hogy fejlődjék az Istenség felé, egészen az örökkévalóságig". Azt is tanítja, hogy "minden lélek magát fogja megítélni, és nem más". "Az ítélet igazságos lesz, mert önítélet... A trónt önmagadban hordod. " Egy spiritiszta tanító ezt állította, amikor "lelki öntudat"-ra ébredt: "Embertársaim, mindnyájan el nem bukott félistenek voltatok. " Egy másik szerint: "Minden igaz és tökéletes lény tulajdonképpen Krisztus. "

Sátán a végtelen Istennek - az imádat igazi tárgyának - igazságossága és tökéletessége helyébe, Isten törvényének - az emberi vívmányok igazi mércéjének - igazságossága helyébe az ember bűnös, tévedő természetét teszi. Szerinte ez az imádat egyetlen tárgya, az ítélet egyetlen mércéje, a jellem normája. Ez is haladás, de nem felfelé, hanem lefelé.

Mind szellemi, mind lelki életünk törvénye, hogy szemlélés által átalakulunk. Gondolatvilágunk fokozatosan alkalmazkodik ahhoz a témához, amellyel foglalkozunk. Hasonlóvá leszünk ahhoz, amit szeretünk és tisztelünk. Az ember nem juthat magasabbra azoknál a normáknál, amelyeket a tisztaságról, a jóságról és az igazságról elfogadott. Ha valaki önmagát tartja a legnagyszerűbb ideálnak, soha nem jut magasabbra. Inkább egyre mélyebbre süllyed. Csak a kegyelmes Isten képes az embert megszentelni. Ha az ember magára marad, útja szükségszerűen lefelé visz.

Az önző, élvezetet szerető, érzéki embernek a spiritizmus kevésbé ravasz álarcban jelentkezik, mint a csiszoltabb és értelmesebb embernek. Az előbbiek a spiritizmus durvább formáiban találják meg azt, ami megfelel hajlamaiknak. Sátán figyelemmel kíséri az ember természetének gyengeségét. Megfigyeli, hogy ki milyen bűnökre hajlamos. Azután alkalmakat teremt e hajlamok kielégítésére.

Az egyébként megengedett dolgok túlhajszolására kísérti az embert; mértéktelenséggel gyengíti fizikai, szellemi és erkölcsi képességeit. Emberek ezreit rontja meg szenvedélyeik kielégítése útján, és eldurvítja egész lényüket. Hogy pedig munkáját teljessé tegye, a gonosz angyalok által kijelenti, hogy "az igazi tudás az embert minden törvény fölé emeli"; hogy "minden, ami van jó"; hogy "Isten nem kárhoztat"; hogy "minden elkövetett bűn ártatlan". Amikor így elhiteti az emberekkel, hogy a vágy a legfőbb törvény; hogy a szabadság mindenre feljogosít; hogy az ember csak önmagának tartozik számadással, ki csodálkozhat azon, ha az erkölcstelenség és romlottság elburjánzik? Tömegek kapnak mohón azokon a tanításokon, amelyek megengedik, hogy érzéki szívükre hallgassanak. Az önuralom kantárait az emberi vágyak tartják kézben. Sok ember szellemi és lelki képességeit az ösztönei uralják, és Sátán ujjong, hogy ezrével sodorhatja hálójába azokat, akik magukat Krisztus követőinek vallják.

De senkinek sem kötelező a spiritizmus hazugságainak csapdájába esnie. Isten elég világosságot adott a világnak ahhoz, hogy észrevegye a csapdát. Ahogy már láttuk, a spiritizmus alapját képező elmélet ellentétben áll a Szentírás legvilágosabb kijelentéseivel. A Biblia kinyilatkoztatja, hogy a halottak semmit nem tudnak, és nem gondolkoznak; hogy nem vesznek semmiben részt, ami a nap alatt történik, és nem tudnak szeretteik örömeiről, sem fájdalmairól.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 86

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Kórah zsoltárai közé ékelve találhatjuk ezt az imádságot, amit maga Dávid király írt. Bepillantást nyerhetünk egy hős lelkébe, akit a bátorságáért és merészségéért csodáltunk. Dávid szüntelenül vágyakozik Isten után. Bemutatja nagy szükségét, és Isten nagy kegyelmét, mint annak biztosítékát, hogy Isten segíteni fog neki (1-5. vers). Kegyesnek tartja magát, mert Istenben bízik (2. vers). Az Úrhoz kiált segítségért a megpróbáltatás, viszály és veszély idején. Isten kegyelme és jósága végtelen (5. és 15. vers).

Dávid nem keresi a pogány isteneket. „Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között.” Sem a pogány isteneket, sem az emberi kormányzatok bíráit és vezetőit nem keresi. Felismeri, hogy egyik sem olyan nagyszerű, mint Isten. A legmagasabb szintre fordul segítségért (8-10. vers). Alig várja az időt, amikor majd minden nemzet leborul az Úr előtt (9. vers). Pál apostol így fejezi ki ezt a Jézusnak szóló hódolatot: „… hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és a föld alattiaké” (Fil 2:10). János apostol, A jelenések könyvének írója kibővíti ennek értelmezését. „…Minden teremtmény a Mennyben, a Földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta. A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké.” (Jel 5:13)

Az Isten parancsnoksága alatt álló hatalmas erő szemszögéből nézve Dávid ellenfelei eltörpülnek; legyen az az óriás Góliát, a féltékeny Saul király, vagy akár saját lázadó gyermekei. Dávid gondja nem szűnt meg (14-17. vers), de bizonyosságot kért, hogy Isten az ő oldalán áll.

Uram, Istenem, egyedül rád tekintek segítségért és vigasztalásért a megpróbáltatásom közepette.

Beatrice Neall

247. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   34. fejezetéhez (április 26 –május 2.).

Sátán kegyes és természetfölötti álruhába öltöztette a spiritizmust, hogy becsapja az emberiséget, éppen úgy, ahogyan a kígyóval megtévesztette Évát. Pusztító célját elfedve az elővigyázatlan lelkeket engedelmetlenségre csábítja, hogy csillapítsa azokat a vágyakat, amelyeket a Szentírás elítél.

Sátán felfigyel minden olyan bűnre, amit az ember hajlamos elkövetni, és rengeteg alkalmat kínál számára, hogy kielégítse gonosz hajlamait. Ezreket pusztított már el szenvedélyek és nagyratörő önfelmagasztalás révén. Arra ösztönzi az embert, hogy mérték nélkül áthágja a törvényeket, eltompítva az elméjét, és figyelmét eltereli Krisztus művéről. Az ellenség terve az egész világot félrevezetni, ami az Évának tett ígéretén alapszik: „Bizony nem haltok meg.”

A bukott angyalok, akik a szellemvilág hírnökeinek mutatják magukat, halott szeretteinket utánozzák, és ezzel sokaknál elérték már, hogy megtagadják a Szentírás azon igazságát, hogy a „a halottak semmit nem tudnak.” (Prédikátor 9:5) A hit pajzsát tartva és a „a Lélek kardját [forgatva], amely az Isten beszéde, minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben” (Efézusbeliekhez írt levél 6:17–18), Isten népének hűen kell betöltenie küldetését és kiszabadítani azokat, akik a gonosz fogságába estek.

Sátán hamarosan  komolyan próbára teszi hitünket utolsó erőfeszítésével, és csak azok, akiknek jelleme a Szentíráson edződött, „fognak menedékre lelni Isten igazságában”. Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba

2020. április 27., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 27 - HÉTFŐ - Zsoltárok 85


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 34. fejezet 1748. nap

Sokan a médiumok csalására és bűvészkedésére akarják fogni a természetfölötti megnyilatkozásokat. Az igaz, hogy a médiumok a csalást sokszor valódinak tüntetik fel, de olykor természetfölötti erők is feltűnően közrejátszanak. A titokzatos kopogtatás, amellyel a modern spiritizmus elkezdődött, nem emberi csalás vagy ravaszság terméke volt, hanem a gonosz angyalok munkája, akik így vezették be a leglélekrombolóbb csalások egyikét. Sok embert ejt tőrbe az a hiedelem, hogy a spiritizmus csupán emberi szélhámosság. Amikor pedig szemtől szembe kerülnek olyan megnyilatkozással, amely szerintük csakis természetfölötti lehet, elhiszik, hogy e jelenségek mögött Isten hatalma húzódik.

Ezek az emberek figyelmen kívül hagyják azt, amit a Szentírás a Sátán és képviselői által művelt csodákról mond. A fáraó varázslói sátáni segítséggel tudták utánozni Isten munkáját. Pál kijelenti, hogy Krisztus második adventje előtt a sátáni erők ehhez hasonló csodákat fognak művelni. "Sátán ereje... a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával" (2Thessz 2:9-10) fog megmutatkozni. János apostol elmondja, hogy miként fog jelentkezni az utolsó napokban ez a csodatevő hatalom: "Nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje" (Jel 13:13-14). Nem puszta csalásokról szól ez a jövendölés. Sátán eszközei nemcsak színlelik a csodákat, amelyekkel félrevezetik az embereket, hanem ténylegesen képesek csodát művelni.

A sötétség fejedelme, aki oly régóta használja lángelméjét a csalásra, kísértéseivel ügyesen alkalmazkodik minden emberhez és minden körülményhez. Művelt és jó érzésű embereknek a spiritizmus szalonképesebb és kulturáltabb formáit kínálja, és ezzel sok embert hálójába tud fogni. A spiritizmus nyújtotta bölcsességről Jakab apostol így ír: "Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi" (Jak 3:15). Ezt azonban a nagy csaló leplezi, ha szándékait éppen lepleznie kell. Ő, aki csillogó mennyei szeráf képében tudott megjelenni Krisztus előtt a megkísértés pusztájában, az emberhez is a legmegnyerőbb formában, világosság angyalaként jön. Felemelő dolgokra irányítva a figyelmet, az értelemre próbál hatni. Csodálatos, meghökkentő jelenetekkel ragadja meg a képzeletet; a szeretet és a jótékonyság látszatával pedig az érzelmeket is megnyeri. Az embert - képzeletének szárnyakat adva - büszkévé teszi a maga bölcsességére, és arra ösztönzi, hogy semmibe vegye az örökkévaló Istent. Az a hatalmas lény, aki fel tudta vinni a világ Megváltóját egy nagyon magas hegyre, hogy bemutassa neki a föld összes országát és e birodalmak dicsőségét, kísértéseivel meg tudja rontani mindazok érzékeit, akiket Isten hatalma nem véd.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 85

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Szinte fülünkbe cseng a zsoltár zenei kísérete, amikor e sorokat olvassuk: „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

Kórah fiainak ez a zsoltára Izráel népének a babiloni fogságból való visszatéréséről szól. Az Úr megharagudott népére, és megengedte, hogy a héberek elszenvedjék az ellene való lázadásuk szörnyű következményét. A krónikás a következő szavakkal írja le Jeruzsálem véres elestét. „Pedig az Úr, atyáik Istene időben elküldte hozzájuk a követeit, mert kedvezni akart a népének és lakóhelyének. De az emberek kigúnyolták Isten követeit, a beszédét megvetették, és gúnyt űztek a prófétáival, míg végül az Úr haragja fölgerjedt a népe ellen, és többé már nem volt segítség.” (2Krón 36:15-16).

A zsoltáríró most örvendezik, mert Isten megbocsátott népének, elfedezte vétkeit, és elfordította haragja hevét. (3. vers) Azonban még mindig akadt gond, miközben a nép hazatelepült, és megpróbálta újjáépíteni a templomot. A zsoltáros könyörög Istenhez, hogy állítsa vissza jóindulatát, és szüntesse meg haragját. Majd hozzáteszi: „Vajon örökké haragszol ránk?” Akárcsak a ma emberének imája, amikor a megújulást keressük. Könyörög Istenhez, hogy ismét áldja meg a népét, ahogyan a múltban tette, és a dicsősége lakozzon a földjén. (8-10. vers)

Az igazságosság és a kegyelem szétválasztása mindig is Sátán stratégiájának része volt. De a megváltás tervének csodáján keresztül Jézus elvette vétkeinket, és a javunkra írja az Ő igazságosságát, bemutatva ezáltal, hogy Isten kegyelmes és igazságos. „A kegyelem és hűség összetalálkozik, az igazság és békesség megcsókolja egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.” (11-12. vers; lásd még E. G. White: Jézus élete, 670. oldal) Isten hűségének szövetsége ismét gyümölcsözővé teszi a föld termését. (13. vers)

Urunk, a zsoltárossal kiáltunk ma hozzád. „Nem elevenítesz-e meg minket újra?” Nem segítesz rajtunk a tömérdek nehézség közepette, amivel napjainkban, ahogy az idő végéhez közeledünk, egyre inkább szembesülünk?

Beatrice Neall

247. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   34. fejezetéhez (április 26 –május 2.).

Sátán kegyes és természetfölötti álruhába öltöztette a spiritizmust, hogy becsapja az emberiséget, éppen úgy, ahogyan a kígyóval megtévesztette Évát. Pusztító célját elfedve az elővigyázatlan lelkeket engedelmetlenségre csábítja, hogy csillapítsa azokat a vágyakat, amelyeket a Szentírás elítél.

Sátán felfigyel minden olyan bűnre, amit az ember hajlamos elkövetni, és rengeteg alkalmat kínál számára, hogy kielégítse gonosz hajlamait. Ezreket pusztított már el szenvedélyek és nagyratörő önfelmagasztalás révén. Arra ösztönzi az embert, hogy mérték nélkül áthágja a törvényeket, eltompítva az elméjét, és figyelmét eltereli Krisztus művéről. Az ellenség terve az egész világot félrevezetni, ami az Évának tett ígéretén alapszik: „Bizony nem haltok meg.”

A bukott angyalok, akik a szellemvilág hírnökeinek mutatják magukat, halott szeretteinket utánozzák, és ezzel sokaknál elérték már, hogy megtagadják a Szentírás azon igazságát, hogy a „a halottak semmit nem tudnak.” (Prédikátor 9:5) A hit pajzsát tartva és a „a Lélek kardját [forgatva], amely az Isten beszéde, minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben” (Efézusbeliekhez írt levél 6:17–18), Isten népének hűen kell betöltenie küldetését és kiszabadítani azokat, akik a gonosz fogságába estek.

Sátán hamarosan  komolyan próbára teszi hitünket utolsó erőfeszítésével, és csak azok, akiknek jelleme a Szentíráson edződött, „fognak menedékre lelni Isten igazságában”. Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba

2020. április 26., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 26 - VASÁRNAP - Zsoltárok 84


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 34. fejezet 1747. nap

34. A spiritizmus

Krisztus követői számára végtelenül fontos és vigasztaló az a szentírási igazság, amely a szent angyalok szolgálatát érinti. A népszerű teológia tévelygései azonban elhomályosították és eltorzították ezt a bibliai tanítást. A lélek halhatatlanságának tanát a kereszténység először csak kölcsön vette a pogány filozófiától. Ez a tan később a hitehagyás sűrű sötétségében keresztény hittétellé vált, és kiszorította azt a világos szentírási igazságot, hogy "a halottak semmit nem tudnak". Tömegek hiszik el, hogy azok "a szolgáló lelkek", akiket Isten az üdvösség örököseinek szolgálatába állított, meghalt emberek lelkei. Pedig a Szentírás bizonyságot tesz a mennyei angyalok létezéséről és arról, hogy mielőtt még egy ember is meghalt volna, az angyalok már kapcsolatban voltak az emberi történelemmel.

Az a dogma, hogy az ember a halálban is megőrzi öntudatát, különösen pedig az a hiedelem, hogy a halott lelke visszatér szolgálni az élőknek, készítette el a modern spiritizmus útját. Ha a halottak Isten és a szent angyalok társaságába kerülnek, és sokkal többet tudnak, mint korábban, miért ne térnének vissza a földre, hogy eligazítsák és oktassák az élőket? Hogyha a halottak lelke földi barátaik körül lebeg - miként azt neves teológusok tanítják -, miért ne beszélhetnének velük, hogy óvják őket a vétkezéstől, vagy vigaszt nyújtsanak a gyászban? Hogyan utasíthatnák el a megdicsőült lelkek által küldött mennyei tanítást azok, akik hisznek a halottak öntudatos állapotában? E szentnek tartott kapcsolatot Sátán felhasználja szándékai megvalósítására. A bukott angyalok, akik teljesítik parancsait, a szellemvilág követeiként jelennek meg. A gonoszság fejedelme, azt állítva, hogy kapcsolatba hozza az élőket a holtakkal, bűvkörébe vonja az embereket.

Sátán az emberek elé tudja idézni meghalt barátaik hasonmását. Bámulatos pontossággal utánozza az ismerős tekintetet, a jól ismert szavakat, a hanghordozást. A hamisítvány tökéletes. Sok ember, akit megvigasztal az a tudat, hogy szeretteik a menny boldogságát élvezik, a veszély gyanúja nélkül "hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira" hallgat.

Amikor e becsapottak elhiszik, hogy a halottak ténylegesen visszatérve érintkezhetnek velük, Sátán megidézi a halottak állítólagos lelkeit. Ezek a lények azt állítják, hogy élvezik a mennyei boldogságot, sőt előkelő helyet foglalnak el a mennyben. Így széltében-hosszában terjed az a tévhit, hogy Isten nem tesz különbséget az igazak és a gonoszok között. Ezek a látogatók, akik állítólag a szellem világából jöttek, néha helyénvalónak bizonyuló figyelmeztetéseket és intéseket mondanak. Miután megnyerték az emberek bizalmát, olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák a Szentírásba vetett hitet. Azt a látszatot keltik, hogy érdeklődnek földi barátaik iránt, és közben elfogadtatják velük a legveszélyesebb tévedéseket. Az a tény, hogy igazat is mondanak, és olykor bekövetkező eseményeket is meg tudnak jövendölni, a megbízhatóság látszatát keltik. Hamis tanításaikat tömegek fogadják szívesen, és fenntartás nélkül el is hiszik, mintha azok a Biblia legszentebb igazságai lennének. Isten törvényét elvetik, a kegyelem Lelkét semmibe veszik, és a szövetség vérét szentségtelen dolognak tartják. E látogatók tagadják Krisztus istenségét, sőt a Teremtőt is önmagukkal egy szintre helyezik. A nagy lázadó tehát új köntösben folytatja Isten elleni harcát, amely a mennyben kezdődött, és a földön közel hatezer éve tart.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 84

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Szinte fülünkbe cseng a zsoltár zenei kísérete, amikor e sorokat olvassuk: „Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!

A kórusok és a zenészek, akiket Dávid vezetett, boldogan éltek és szolgáltak a szentély udvarán. Ezt a zsoltárt Kórah fiainak zsoltáraként ismerjük. Milyen csodálatos, hogy a nagy lázadó családja nem lépett Kórah lábnyomába! Éppen ellenkezőleg, szerették szolgálatukat Isten templomában. Úgy tekintettek a szentély-templomra, mint Isten lakhelyére, és vágyakoztak megpillantani Isten arcát.  Salamon így tűnődött: „Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem." (1Kir 8:27).

Habár ez a zsoltár Kórah fiainak érzéseit tükrözi, ugyanakkor Dávid gondolatait is kifejezi. Ezt olvassuk a 10. versben: „Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!” Dávid szeretett az Úr házában időzni egész életében (Zsolt. 23:6). Meglehet, hogy néha távol volt Isten házától, amikor harcba vonult, de akkor is arra vágyakozott, hogy a szent sátorhoz járulhasson. Még amikor a „Baca”, azaz a Siralom völgyén vonult is át, Istennek mondott hálát a frissítő esőért. Így kiáltott fel: „Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!” (11. vers). Túláradó volt a hála Dávid szívében Isten iránt, Aki olyan bőségesen megáldotta. „… nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.” (12. vers).

Ima: Urunk, szeretjük szombatjaid bőséges áldásait, ahogy összegyűlünk az Úr házában, ahol a szombatiskolán bőséges lelki táplálékban van részünk; ahol missziós történetekkel, a zene és a prédikáció áldásaival gazdagodhatunk, miközben együtt dicsőíthetünk Téged hittestvéreinkkel. Add meg, hogy szívünk egészen összhangba kerüljön Veled, és örömmel énekeljünk majd házadban a szombatnap áldásairól, ahol jelenlétedbe jöhetünk, és megpillanthatjuk arcodat lelki szemeinkkel. Semmi jót nem vonsz meg tőlünk amíg Tebenned bízunk. Ámen.

Beatrice Neall

247. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   34. fejezetéhez (április 26 –május 2.).

Sátán kegyes és természetfölötti álruhába öltöztette a spiritizmust, hogy becsapja az emberiséget, éppen úgy, ahogyan a kígyóval megtévesztette Évát. Pusztító célját elfedve az elővigyázatlan lelkeket engedelmetlenségre csábítja, hogy csillapítsa azokat a vágyakat, amelyeket a Szentírás elítél.

Sátán felfigyel minden olyan bűnre, amit az ember hajlamos elkövetni, és rengeteg alkalmat kínál számára, hogy kielégítse gonosz hajlamait. Ezreket pusztított már el szenvedélyek és nagyratörő önfelmagasztalás révén. Arra ösztönzi az embert, hogy mérték nélkül áthágja a törvényeket, eltompítva az elméjét, és figyelmét eltereli Krisztus művéről. Az ellenség terve az egész világot félrevezetni, ami az Évának tett ígéretén alapszik: „Bizony nem haltok meg.”

A bukott angyalok, akik a szellemvilág hírnökeinek mutatják magukat, halott szeretteinket utánozzák, és ezzel sokaknál elérték már, hogy megtagadják a Szentírás azon igazságát, hogy a „a halottak semmit nem tudnak.” (Prédikátor 9:5) A hit pajzsát tartva és a „a Lélek kardját [forgatva], amely az Isten beszéde, minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben” (Efézusbeliekhez írt levél 6:17–18), Isten népének hűen kell betöltenie küldetését és kiszabadítani azokat, akik a gonosz fogságába estek.

Sátán hamarosan  komolyan próbára teszi hitünket utolsó erőfeszítésével, és csak azok, akiknek jelleme a Szentíráson edződött, „fognak menedékre lelni Isten igazságában”. Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba

2020. április 25., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 25 - SZOMBAT - Zsoltárok 83


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 33. fejezet 1746. nap

Mielőtt bárki beléphetne az üdvözültek honába, életét - jellemét és cselekedeteit - Isten megvizsgálja. Mindenkit megítél a könyvek feljegyzései alapján, és mindenkit cselekedetei szerint jutalmaz. Ez az ítélet nem a halálkor történik. Figyeljük meg Pál szavait: Isten "rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek az által, hogy feltámasztá őt halottaiból" (Acs 17:31). Az apostol itt világosan kijelentette, hogy Isten egy meghatározott időben ítéli meg a világot. Pál úgy látta, hogy ez a jövőben fog teljesedni.

Júdás ugyanerre az időszakra utal: "Az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. " Majd Énok szavait idézi: "Imé eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett" (Jud 6.14-15). János kijelenti, hogy látta "a halottakat, nagyokat és kicsinyeket; és könyvek nyittatának meg... és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva" (Jel 20:12).

De amennyiben a halottak már most élvezik a menny boldogságát, illetve a pokol lángjai közt gyötrődnek, mi szükség van a későbbi ítéletre? Isten Igéjének e fontos dolgokról szóló tanítása nem homályos, és nem ellentmondó. Az egyszerű ember is megértheti. De melyik tárgyilagos ember képes bölcsességet vagy méltányosságot felfedezni korunk elméletében? Vajon az Isten közelében talán már századokat eltöltő igazak, miután az ítélőszék megvizsgálta ügyüket, megkapják-e ezt a dicséretet: "Jól vagyon jó és hű szolgám... menj be a te uradnak örömébe"? És kihívják-e a gonoszokat a gyötrelem helyéről, hogy az egész föld Bírájától meghallják ezt az ítéletet: "Távozzatok tőlem ti átkozottak, az örök tűzre!" (Mt 25:21.41)? Micsoda kegyes szemfényvesztés! Isten bölcsességének és igazságosságának milyen megszégyenítő vádja!

A lélek halhatatlanságának elmélete volt egyike azoknak a hamis tanoknak, amelyeket Róma a pogányságtól vett át és beépített a keresztény vallásba. Luther Márton ezeket a tanításokat a "szörnyszülött mesék"-hez sorolja, "amelyek Róma dekrétumainak szemétdombján teremnek". Luther magyarázatot fűz e salamoni szavakhoz, amelyeket a Prédikátorok könyve így örökít meg: "A halottak semmit nem tudnak". A reformátor ezt mondja: "Ez az ige is azt bizonyítja, hogy a holtaknak nincsenek ... érzéseik. Ott nincs semmi kötelesség, tudomány, ismeret, bölcsesség. Salamon azt mondja, hogy a halottak alszanak, és egyáltalán semmit nem éreznek. Mert a halottak fekszenek, nem számlálva sem a napokat, sem az éveket, de ha felébrednek, úgy fog tűnni nekik, mintha szűken egy percet aludtak volna. "
A Szentírásban nem találunk olyan kijelentést, hogy az igazak jutalmukat, a gonoszok pedig büntetésüket a halálukkor kapják meg. A pátriárkáktól és a prófétáktól nem maradt fenn ilyen kijelentés. Krisztus és apostolai még csak nem is céloztak erre. A Biblia világosan tanítja, hogy a halottak nem mennek azonnal a mennybe. Azt olvassuk róluk, hogy alszanak a feltámadásig (lThessz 4:14; Jób 14:10-12). Azon a napon, amikor elszakad az ezüstkötél és összetörik az aranypalack (Préd 12:8), az ember nem tervez többé. Akik alászállnak a sírba, a csendességben vannak. Többé nem tudnak semmit arról, ami a nap alatt történik (Jób 14:21). Áldott pihenés ez a megfáradt igazaknak! Az idő, akár hosszú, akár rövid, számukra egy pillanat csupán. Alszanak, és a mennyei harsonák hangjára dicső halhatatlanságra ébrednek. "Mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban... Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: elnyeletett a halál diadalra" (lKor 15:52-54). Amikor Isten előhívja e halottakat mély álmukból, gondolatuk fonalát ott veszik fel, ahol elejtették. Utoljára a halállal tusakodtak; utoljára arra gondoltak, hogy a sír fogságába esnek. Amikor előjönnek a sírból, első boldog gondolatuk e győzelmes kiáltásban fejeződik ki: "Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (lKor 15:55).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 83

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Isten népének ellenségei összegyűltek, hogy szövetségre lépjenek az izraeliták ellen. Közülük néhányan Ábrahám unokaöccsének, Lótnak, és Ábrahám fiának, Izmáelnek a családtagjai, leszármazottjai voltak, és más népekkel szövetkezve, el akarták nyomni az izraelitákat. A céljuk az volt, hogy örökre elnémítsák Isten népének tagjait; megsemmisítsék őket, hogy még az emlékük se maradjon fenn.

A Hetednapi Adventista Bibliakommentár szerint ez a zsoltár Jósafát nehézségére utal, amellyel akkor nézett szembe, amikor az ellenfelei összefogtak ellene. Mi volt Jósafát válasza e támadásra? A Krónikák második könyvének 20. fejezetéből megismerhetjük a történetet. A király és az emberei térdre borultak az Úr előtt, elismerték a szuverenitását, előadták az ügyüket, és kérték Isten beavatkozását az oldalukon. Majd Isten áldásával felvonultak, és szembenéztek az ellenséggel, miközben a Mindenhatót magasztalva ezt énekelték: „Az Urat dicsérjétek, mert az Ő irgalmassága örökkévaló!” Amikor Jósafát serege elérte az ellenség táborát, mindenkit holtan talált, mivel egymást gyilkolták meg. Az ellenség anélkül bukott el, hogy Isten népének bármit is tennie kellett volna.

Érezted már úgy valaha, hogy az egész világ ellened van? Valószínűleg már a szeretett családtagjaink és legkedvesebb barátaink miatt is bánkódtunk az életben. Vagy talán maga az élet kezd összedőlni a fejünk felett, és már csak levegő után tudunk kapkodni a romok súlya alatt.

Ahogy Isten az izraelitákért harcolt, úgy fog értünk is harcolni ma. Add át magadat neki, dicsérete legyen ajkadon, és meglátod az Úr szabadítását!

Kimberly Bobenhausen

246. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM   33. fejezetéhez (április 19-25.).

Sátán, ravasz eszközei segítségével, ugyanazokat a megtévesztő módszereket alkalmazza meggyőzően, mint amelyek az ősszüleink bukását eredményezték. Az Édenkert óta sokakat belegabalyított a lélek halhatatlanságának hamis tanításába a kígyó visszhangja. Ugyanazzal az éles eszével, amivel Évát becsapta, elhomályosítja az ember értelmét a bűn zsoldjára vonatkozólag, miközben ezt a tanítását igazságosabbnak és vonzóbbnak tünteti fel.

„Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak.” (1Thessz 4:13) A végső nagy próba közeleg, és csak buzgó felkészülés által tudunk megállni benne. Akik azonban nem készülnek, és alszik a lelkiismeretük, elcserélik az igazságot a tévhitre, hogy hamis biztonságot élvezhessenek, amely ugyanazon alapszik, mint az első csalás: „Bizony nem haltok meg.” (1Móz 3:4)

Azok a tanítások, amelyek szerint létezik egy mennyország, amely mindenkit befogad, illetve hogy Isten örvendezik a pokolban való örökkévaló szenvedés felett, semmivé teszik Krisztus áldozatát, és lerombolják a Szentírás azon értékes igazságait, amelyek az isteni szereteten és igazságon alapszanak. Az ítélet órája valós és közeleg. A mi reményünket Jézus szavaira kell, hogy alapozzuk, aki az Ő szavának bizonyosságával jelentette ki: „eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek; akik a jót cselekedték, az élet feltámadására; akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.” (Ján 5:28–29) Legyünk éberek és imádkozzunk!

Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba