2020. február 29., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 29 - SZOMBAT - Zsoltárok 27


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1690. nap

Az ember nem vetheti el büntetlenül azt az intést, amit az irgalmas Isten küld neki. A menny üzent a Noé korabeli világnak, és üdvösségük azon múlt, hogy miként fogadják az üzenetet. Mivel elutasították a figyelmeztetést, Isten visszavonta Lelkét a bűnös emberiségtől; ezért elpusztultak az özönvíz hullámaiban. Ábrahám korában Isten visszavonta irgalmát Sodoma bűnös lakóitól, és Lóton, Lót feleségén és két leányán kívül mindenkit megemésztett a mennyből küldött tűz. Így volt ez Krisztus napjaiban is. Isten Fia kijelentette a hitetlen kortárs zsidóknak: "Pusztán hagyatik néktek a ti házatok" (Mt 23:38). Ugyanez a Végtelen Hatalom, bepillantva az utolsó napokba, ezt mondja azokról, akik "nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre": "Azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; hogy kárhoztattassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban" (2Thessz 2:16-12). Amikor az emberek elutasítják Isten Igéjének tanításait, az Úr visszavonja Lelkét, és megengedi, hogy kívánságaik szerint tévelyegjenek.

Krisztus még mindig közbenjár az emberért, és világosságot ad azoknak, akik vágynak rá. De az adventhivők előtt ez csak akkor lett egyértelmű, amikor megértették az igéket, amelyek rávilágítottak valódi állapotukra.

1844-ben, amikor elmúlt az "idő", azok, akik továbbra is hittek Krisztus eljövetelében, egy ideig súlyosan meg voltak próbálva. Valódi helyzetükről csak az a fénysugár adott megnyugtató hírt, amely figyelmüket a mennyei templomra irányította. Egyesek tagadták azt, amit a prófétikus időszámításról korábban hittek, és emberi, illetve sátáni erőknek tulajdonították a Szentlélek hatalmas befolyását, amely az adventmozgalmat kísérte. Egy másik csoport azonban szilárdan vallotta, hogy az Úr vezette őket az elmúlt években. Miközben vártak, figyeltek és imádkozva keresték Isten akaratát, felismerték, hogy nagy Főpapjuk elkezdte szolgálatának egy másik szakaszát; és amikor e szolgálatra tekintettek, meglátták azt is, hogy mi az egyház befejező munkája. Jobban megértve az első és a második angyal üzenetét, felkészültek arra, hogy elfogadják és a világnak tolmácsolják a harmadik angyal ünnepélyes figyelmeztetését is, amely a Jel 14. fejezetében található.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 27

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

„Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek?” (1. vers). A válasz? Senkitől! A valóság? Ó, nagyon sok mindentől! Mi okozza a legtöbb aggodalmat számodra? Dávid felsorolt sok-sok dolgot, ami rémiszthet bennünket: gonosz ellenség, hadsereg és háború, a veszedelem napja, az elhagyatottság érzése, hamis tanúk és elnyomók fenyegetése, erőszak. Képzeljük el, milyen rettegést vált ki az emberből csak egy a fent felsorolt szituációk közül! Élhet-e egyáltalán félelem nélkül a halandó?

Dávid válasza: a templom, ahol Isten csodálatos jelenléte mutatkozik meg: népével való közösségvállalása. Ez lett Dávid égő vágyakozásának tárgya, életének értelme, mozgatórugója. Vágyott Isten jelenlétére, arra, hogy élete minden napján szemlélhesse Őt. Lehet valami annál csodálatosabb, mint isten szent helyén lakozni? De még mindig ott a kérdés: hogyan oldja ez fel a félelem problémáját? Hogy jön Isten templomának gondolata azokhoz az élethelyzetekhez, amelyek félelemmel töltik be szívünket?

Mindegy, milyen veszéllyel nézünk szembe, Dávid szerint Isten temploma az a hely, ahol Isten elrejt bennünket, és ott az Ő oltalmában vagyunk. A templom azonban nincs már a Földön, hanem a Mennyben van, továbbá azokon a helyeken, ahol Isten van jelen (Zsid 8:1-6; 1Kor 6:19; 1Pt 2:5). Hogyan futhatunk hát oda? Dávid számára a templom azt jelentette, hogy az Úr szépségét szemléli, keresi az Ő orcáját, jóságáról és szentségéről elmélkedik (Zsolt 27:4, 8, 11, 13). Tehát, úgy futhatunk a templomba, ha az Úrhoz futunk. Ha teljes szívünk megnyugszik az Ő mindent felülmúló békéjében és örömében, a félelem nem találhat ott helyet.

Akkor Dávidhoz hasonlóan mi is dicséneket zenghetünk ellenségeink előtt is (Zsolt 27:6). Igen, valóban Isten az, aki egyedül képes megmenteni bennünket bárkitől és bármitől, ami megrémíthet bennünket. Engedjük, hogy megmentsen! Bátorodjék szívünk, mert hatalmas mentsvárunkban bízunk!

Marla Samaan Nedelcu

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2020. február 28., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 28 - PÉNTEK - Zsoltárok 26


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1689. nap

De amikor a szentély kérdését megvizsgálták, kinyílt a szemük. Látták, hogy az 1844-es év, azaz a 2300 év vége valóban fontos fordulópontot jelez. De míg igaz volt az, hogy a reménység és a kegyelem ajtaja, amelyen át az emberek tizennyolc évszázad során Istenhez járulhattak, bezárult, megnyit egy másik ajtó, és Isten bűnbocsánatot kínált minden embernek Krisztus közbenjárása által. Jézus szolgálatának egyik része lezárult, hogy felváltsa egy másik. A mennyei templomnak, ahol Krisztus szolgált a bűnösért, most is volt "nyitott ajtaja".

Most látták meg, mit értett Krisztus azon, amikor így szólította meg az egyházat: "Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja: tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat)" (Jel 3:7-8).

Jézus közbenjárásának áldása azokra árad, akik hitben elfogadják az engesztelés nagy jelentőségű szolgálatát. Azokon pedig, akik elvetik azt a világosságot, amely fényt áraszt erre a szolgálatra, nem nyugszik meg Isten áldása. A zsidók Krisztus első adventjekor elvetették a kapott világosságot, és nem hitték el, hogy Ő a világ Megváltója, ezért nem részesültek bűnbocsánatban. Jézus visszatért a mennybe, és saját vérével belépett a mennyei templomba, hogy tanítványaira árassza közbenjárásának áldásait. A zsidók teljes sötétségben maradtak, és továbbra is hozták hiábavaló véres és egyéb áldozataikat. A jelképes árnyékszolgálat véget ért. Az ajtó, amelyen át az emberek korábban Isten elé járulhattak, nem volt már nyitva. A zsidók nem akarták keresni Őt azon az egyetlen úton, amelyen megtalálhatták volna: a mennyei templomban folyó szolgálat útján. Ezért nem tudtak közösségre jutni Istennel. Számukra zárva volt az ajtó. Nem látták meg Krisztusban az igazi áldozatot és az Istenhez vezető egyetlen közbenjárót, ezért nem részesülhettek a közbenjárás áldásaiban.

A hitetlen zsidók helyzete illusztrálja a közönyös és hitetlen látszatkeresztények állapotát, akik nem akarnak tudomást venni irgalmas Főpapjuk munkájáról. Amikor a jelképes szolgálat főpapja belépett a szentek szentjébe, az egész Izraelnek Isten előtt mélységesen megalázkodva el kellett a templom körül helyezkednie, hogy bűneikre bocsánatot kapva, Izrael közösségének tagjai maradhassanak. Mennyivel fontosabb, hogy most, a valóságos engesztelési napon, megértsük Főpapunk munkáját, és tudjuk, mit kell tennünk.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 26

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Dávid arra kéri Istent, hogy vesse alá egy háromszoros vizsgálatnak, ellenőrizze őt alaposan, hogy vizsgálja meg az értelmét és a szívét. Egy listát is az Úr rendelkezésére bocsát a legjobb tulajdonságairól, arra az esetre ha ez segítené a vizsgálatot:

Feddhetetlenül éltem (1. vers).
Az Úrban bíztam (1. vers).
Kegyelmed szemem előtt van (3. vers).
Igazságod szerint járok-kelek (3. vers).
Nem ülök hitvány emberek közé (4. vers).
Alattomosokkal nem járok együtt (4. vers).
Gyűlölöm a gonoszok társaságát (5. vers).
Nem ülök le a bűnösök közé (5. vers).

Ha listát kellene készítened jó cselekedeteidről, amit majd megbeszélsz az Úrral, vajon hasonló lenne-e Dávid listájához?

Dávid szándéka nem kétséges – az Úr házában akar élni, ott ahol Isten dicsősége lakozik és nem akar egy kategóriába kerülni a bűnösökkel és a vérszomjas emberekkel, annak ellenére sem, hogy mint lelki vezető támadó álláspontot képvisel a romboló erőkkel és a sötétség lelki hatalmaival szemben. Noha lelki vezetőként rossz döntéseket hozhat, vagy hibázhat, de fel kell nőnie a felelősséghez, bátor alapelveket kell alkalmaznia és meg kell különböztetnie azokat a becsületesség és a szolgálat által.

Az én kedvenc szakaszom ebben a részben a 12. vers: „Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben." Az Úr vezet, segít, és biztosítja azt az egyensúlyt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy túljussunk küzdelmeken, nehézségeken és kísértéseken és hogy biztos talajra álljunk.

Vinita Sauder

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2020. február 27., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 27 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 25


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1689. nap

A földi szentélyszolgálat, amint láttuk, a mennyei szolgálatot illusztrálja. Amikor az engesztelési napon a főpap belépett a szentek szentjébe, a szolgálat az első helyiségben megszűnt. Isten ezt parancsolta: "Senki ne legyen a gyülekezet sátorában, amikor (a főpap) bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig" (3Móz 16:17). Amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező munkáját, az Ő szolgálata is megszűnt az első helyiségben, és megkezdődött a másodikban. A jelképes szolgálatban a főpap az engesztelési napon elhagyta a szentélyt, és Isten elé lépett, hogy bemutassa a bűnért való áldozat vérét minden izraelitáért, aki őszintén megbánta bűneit. Krisztus is közbenjárói munkájának csak egyik részét fejezte be, hogy elkezdje munkájának másik szakaszát, de most is vérére hivatkozik az Atya előtt a bűnösök érdekében.

Az adventhivők ezt 1844-ben még nem értették. Az idő elmúlt, amikorra a Megváltót várták, de ők továbbra is hitték, hogy nemsokára eljön. Azt vallották, hogy fontos fordulóponthoz érkeztek, és Krisztus nem jár többé közbe Isten előtt az emberért. A Bibliából úgy értették, hogy a kegyelemidő nem sokkal Krisztus tényleges eljövetele előtt lejár. Ezt a következtetést azokból az igékből vonták le, amelyek szerint egyszer majd kereső emberek a kegyelem ajtajánál zörgetnek és sírnak, de az ajtó nem nyílik meg. Az adventhivők azt kérdezték, hogy vajon ez az időszak - ami tulajdonképpen közvetlenül megelőzi Krisztus eljövetelét - nem akkor kezdődött-e, amikor Krisztus visszajövetelét várták? Figyelmeztették a világot az ítélet közelségére. Úgy érezték, hogy ezzel mindent megtettek, és már nem éreztek felelősséget a bűnösök megmentéséért. A gonoszok vakmerő és istenkáromló gúnyolódásából is arra következtettek, hogy Isten visszavonta Lelkét azoktól, akik irgalmát elutasították. Mindezek igazolták azt a meggyőződésüket, hogy a kegyelemidő lejárt, vagy ahogy akkor mondták: "a kegyelem ajtaja bezárult " .

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Dávid az Istennel való igazi közösség modelljét mutatja be – azt, hogy miként lehet lelkiismeretesen ápolni kapcsolatunkat a Mindenhatóval. Szívét őszintén, nyíltan, gyakran, és szeretettel önti ki az Úr előtt. Ez teszi Dávidot igazi óriássá a lelki vezetők között: sokszor helyez el nagy letéteket kapcsolatbankjába! Bárcsak ilyen mélységesen ismernénk mindnyájan Istenünket!

A következő kifejezések jelzik, mennyire alázatosan kötelezte el magát Dávid az Isten mellett:

„Hozzád emelem, Uram, lelkemet!” (1. vers)
„Benned bízom!” (2. vers)
„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…” (4. vers)
„… ösvényeidre taníts meg engem.” (4. vers)
„Vezess engem a te igazságodban” (5. vers)
„… mindennap várlak téged.” (5. vers)
„Őrizd meg lelkemet!” (20. vers)
„…téged várlak.” (21. vers)

Vajon milyen érzés lenne, ha ilyen fordulatokat használnánk imádság közben? Mi történne, ha minden reggel kitárnánk szívünket, és azt kérnénk az Úrtól, hogy üresítse meg szívünket saját énünktől, mutassa meg nekünk útjait, és töltsön be bennünket az Ő isteni gondolataival és bölcsességével? Átalakulna-e lelki életünk és szolgálatunk?

Dávid nem titkolja azt sem, hogy vezetőként milyen hullámhegyeket és völgyeket járt meg. A zsoltár vége felé bevallja, hogy elhagyatottnak és magányosnak érzi magát annak ellenére, hogy egész hadsereg és személyzet veszi körül. Istenhez kiált a heggyé növekedett nehézségek miatt. Akik valamilyen vezetői szerepben vagyunk – tanítók, lelkészek, tanácsadók, ifjúságvezetők, diakónusok, szombatiskola vezetők, szülők –, vajon hányszor találjuk magunkat ennyire egyedül, amikor különösen nehéz élethelyzetbe kerülünk? Ilyenkor leginkább csak az Úrhoz fordulhatunk, és Vele beszélhetjük meg a dolgokat. Mindnyájan Hozzá emeljük lelkünket, és várunk Rá.

Vinita Sauder

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2020. február 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - SZERDA - Zsoltárok 24


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1688. nap

Az "Imhol jő a vőlegény!" kiáltás hallatán 1844 nyarán ezrek várták azonnalra az Úr adventjét. A megjelölt időben a Vőlegény jött is, de nem a földre, miként népe várta, hanem az Öregkorúhoz a mennyben, a menyegzőre, hogy átvegye országát. "Akik készen valának, bemenének vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. " Nem lehettek személyesen jelen a menyegzőn, mert a menyegző a mennyben van, ők pedig a földön. Krisztus követői várják, hogy Uruk megjöjjön a menyegzőről (Lk 12:36). De tudniuk kell, mit csinál, hogy hitben elkísérjék Isten elé lépő Urukat. Ebben az értelemben mondja Jézus, hogy bemennek a menyegzőbe.

A példázat szerint azok mentek be a menyegzőbe, akiknek a lámpásukkal vitt edényben volt olaj. Akik nemcsak megismerték a Szentírásból az igazságot, hanem Isten Lelkét és erejét is megkapták, és keserves próbájuk éjszakáján türelmesen vártak, nagyobb világosság után kutatva - azok megértették a mennyei templomról szóló igazságot, a Megváltó szolgálatváltásával együtt, és hittel kísérték a mennyei templomban végzett munkáját. Azokról, akik a Szentírás bizonyságtevése alapján elfogadják ezeket az igazságokat, hitben követve az isten elé, közbenjárói munkájának utolsó szakaszába lépő, és e munka lezárulása után országát átvevő Krisztust - azt mondja a példázat, hogy bemennek a menyegzőbe.

A Mt 22. fejezetében feljegyzett példázatból - amelyben szintén a menyegző a szimbólum - világosan kitűnik, hogy a vizsgálati ítélet megelőzi a menyegzőt. A menyegző megtartása előtt a király megtekinti a vendégeket, hogy lássa, felöltötte-e mindenki a menyegzői ruhát, a Bárány vérében megmosott és megfehérített hótiszta jellemet (Mt 22:11; Jel 7:14). Akin nem látja ezt a ruhát, annak semmi helye nincs a menyegzőn (Mt 22:13). Azokat pedig, akiknek van menyegzői ruhájuk, Isten elfogadja, és méltónak tartja arra, hogy részt kapjanak országából és helyet a trónján. A jellem megvizsgálása, és annak eldöntése, hogy ki készült fel Isten országára: a vizsgálati ítélet, a mennyei templomszolgálat záró munkája.

Amikor a vizsgálat véget ér, amikor Krisztus megvizsgálta és eldöntötte azoknak az ügyét, akik a korszakok során követőinek vallották magukat, akkor - és nem előbb - a kegyelemidő lejár, és a kegyelem ajtaja bezárul. Ez az egyetlen rövid mondat tehát: "Akik készek valának, bemenének Ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtón - elvezet bennünket a Megváltó végső szolgálatán át ennek a nagy munkának, az ember megváltásának a befejezéséig.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Egy olyan érában, amikor az evolúció eluralkodó befolyása és annak elméletei megpróbálják lefoglalni gondolatainkat, sokan kérdéseket tesznek fel létünkkel kapcsolatosan. 

Dávid, a zsoltáros teljesen világossá teszi számunkra, hogy a Föld és minden, ami azon és abban van, az Úré. Isten teremett bennünket és nem kifejlődtünk egy értelem nélküli létből. Dávid megerősíti a teremtés képét, amikor Isten a vizek fölött járt, de tovább megy azzal a kijelentéssel, hogy Istennek még ennél is nagyobb hatásköre van életünk fölött.

Dávid azokkal foglalkozik, akik Istennel lesznek. Nagyon is tudatában van annak, hogy ki a mi Istenünk - a Teremtő, a Mindenható, képes minden küzdelmet megnyerni, Ő a Király minden király fölött. De a kérdés, hogy ki méltó arra, hogy Istennel legyen, még mindig nyitva marad.

A zsoltáros kijózanító választ ad – akinek tiszta a keze és a szíve, akit nem befolyásolnak hiábavaló gondolatok. Más szavakkal, közülünk senki sem teljesen tiszta! Mindnyájan hajlunk az önzésre, hiábavaló gondolatokra, amelyek oda vezetnek, hogy egymással harcoljunk. Mi tényleg a Jákob nemzedéke vagyunk, vegyes jellemmel, képesek arra, hogy félrevezessünk és manipuláljunk. 

Szerencsére Jákob élete nem ért véget azon a napon. Megváltozott és új nevet kapott. Izrael lett a neve. Hozzá hasonlóan mi is egy olyan nemzedék vagyunk, akik elveszettek voltunk, de megtaláltattunk, akik haszontalanok voltunk, a magunk útját jártuk, de most azt választottuk, hogy az Úr keskeny útján járunk. 

Imádkozzunk ma azért, hogy az Úr adjon nekünk tiszta kezeket, tiszta szívet, amely annyira szükséges ahhoz, hogy méltóak legyünk Vele uralkodni az örökkévalóságon át! Ámen.

Richard McNeil

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2020. február 25., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 25 - KEDD - Zsoltárok 23


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1687. nap

Dániel próféciája (8:14) szemlélteti azt a jelenetet, amikor Krisztus mint Főpapunk belép a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a templomot. Az Emberfiának az Öregkorú elé lépése - ahogy azt Dán 7:13 mondja el -, és az Úr templomába jövetele - ahogy Malakiás jövendöli -, ugyanaz az esemény. A vőlegénynek a menyegzőre érkezése is ezt szimbolizálja; erről Krisztus a tíz szűzről szóló példázatában beszélt (lásd Mt 25:6).

1844 nyarán és őszén hangzott fel az "Imhol jő a Vőlegény!" kiáltás. Akkor alakult ki a bölcs és a bolond szüzekkel ábrázolt két csoport: az egyik örömmel várta az Úr megjelenését, és szorgalmasan készülődött a vele való találkozásra, a másik pedig félt, és félelemből cselekedett; meg volt elégedve az igazság elméleti ismeretével, de nélkülözte az igazi kegyességet. A példázatban azok, akik a vőlegény érkezésekor "készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe". A vőlegény - e kép szerint - a menyegző előtt jön. A menyegző azt a jelenetet szimbolizálja, amikor Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új Jeruzsálemet, amely Isten országának fővárosa és jelképe, az angyal "menyasszonyának, "a Bárány feleségé"-nek nevezi. Az angyal ezt mondja Jánosnak: "Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. " "Elvive engem lélekben" - mondja a próféta -, "és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből" (Jel 21:9-10). Világos tehát, hogy a menyasszony a Szent Várost jelképezi, a szüzek pedig, akik kimennek a vőlegény elé, az egyházat szimbolizálják. A Jelenések könyvében a menyegzői vacsora vendégei: Isten népe (Jel 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is ábrázolni őket. Krisztus - amint Dániel próféta kijelenti - az Öregkorútól a mennyben "hatalmat, dicsőséget és országot" fog kapni; övé lesz az Új Jeruzsálem, Isten országának fővárosa, "elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony" (Dán 7:14; Jel 21:2). Krisztus az ország átvétele után eljön dicsőségben mint királyok Királya és uraknak Ura, hogy megváltsa népét, akik "letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal" az országában felállított asztalánál (Mt 8:11; Lk 22:30), hogy részt vegyenek a Bárány menyegzői vacsoráján.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 23

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A 23. zsoltár a legismertebb az összes közül. Szavai és képei azzal a bizonyossággal suhannak el felettünk, hogy nem vagyunk egyedül: jó Pásztorunk mindig velünk van. Ez a zsoltár legkevesebb tizenháromszor tesz utalás a pásztorra. Ő „terelget, vezet, felüdít, velem van, megvigasztal engem, kísér, az Úr házában lakom”... és így tovább.

Ez a zsoltár három kijelentést tesz a Pásztorról ... és rólunk. Először azt mondja, hogy nincsenek olyan szükségleteink, amelyeket a Pásztor nem tudna kielégíteni. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (1. vers). Bármilyen kihívás érjen és bármilyen szorult helyzetbe kerüljünk, a problémánkra a válasz mindig a Pásztor.

Azután a zsoltár azt mondja, hogy nem megyünk át olyan völgyön, ahová Ő ne jönne el. „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy” (4. vers). egyszerűen arról van szó, hogy bármivel nézel is szembe ma, nem egyedül teszed. Nincs olyan völgy, ahová a Pásztor ne menne veled.

És végül a zsoltáros azt mondja, hogy nem kell a jövőt nélküle megélnünk. „az Úr házában lakom egész életemben” (6. vers - új prot. ford.). Az evangélium jó híre felkínálja nekünk Jézus kegyelme által az örökkévalóságot az Ő jelenlétében. Ez az ígéret tart életben bennünket az elszigetelődés sötétjében. 

Nincsenek olyan szükségleteink, amelyeket a Pásztor nem tudna betölteni.
Nem járunk olyan völgyekben, ahová a Pásztor ne jönne velünk.
Nem kell a jövővel az Ő jelenléte nélkül szembenéznünk.

Nem csoda, hogy a zsoltáros ezt mondja: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (1. vers). 
Randy Roberts

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2020. február 24., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 24 - HÉTFŐ - Zsoltárok 22


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1686. nap

A nép azonban még nem volt felkészülve arra, hogy Urával találkozzék. Még hiányzott valami a felkészülésükhöz. Világosságra volt szükségük, amely figyelmüket Isten mennyei templomára irányítja, hogy Főpapjuk szolgálatának hitben való felismerése közben új feladatokat lássanak meg. Az egyháznak további intő és eligazító üzenetet kellett kapnia.

Ezt mondja a próféta: "Kicsoda szenvedheti el az Ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az Ő megjelenésekor? Hiszen olyan Ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosónak lúgja! És ül mint ötvös vagy ezüst-tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak" (Mal 3:2-3). Azoknak, akik akkor élnek a földön, amikor Krisztus befejezi közbenjárását a mennyei templomban, a szent Isten színe előtt közbenjáró nélkül kell megállniuk. Ruhájuknak hótisztának kell lennie, jellemüknek "a meghintés vére" által meg kell tisztulnia a bűntől. Isten kegyelme és kitartó emberi igyekezet által győzniük kell a bűn ellen vívott harcban. Miközben a vizsgálati ítélet folyik a mennyben, és Krisztus a bűnbánó hivők bűneit eltávolítja a templomból, a földön Isten népe között a tisztogatás, a bűntől való szabadulás különleges munkájának kell végbemennie. Ezt a munkát még világosabban megismerhetjük a Jel 14. fejezetében foglalt üzenetből.

E munka lezárulásakor Krisztus követői készen lesznek Uruk fogadására. "És kedves lesz az Úrnak a Juda és Jeruzsálem ételáldozatja, mint a régi napokban és előbbi esztendőkben" (Mal 3:4). Akkor az egyház, amelyet Urunk magához fogad eljövetelekor, dicsőséges egyház lesz, amelyen nem lesz "szeplő vagy sömörgözés, vagy valami afféle" (Ef 5:27). Akkor olyan lesz, "mint egy hajnal, szép, mint a hold, tiszta mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor" (Énekek 6:7).

Arról az Úrról, aki eljön templomába, Malakiás azt is megjövendöli, hogy másodszor is eljön a földre, hogy végrehajtsa az ítéletet. Malakiás e szavakkal mondja ezt el: "Ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura" (Mal 3:5). Júdás ugyanerről a jelenetről ezt mondja: "Ímé eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért" (Jud 14-15). Ez az eljövetel és az, amikor az Úr az Ő templomába jön el, két különböző és különálló esemény.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ennek a zsoltárnak kettős, sőt hármas alkalmazása is van: egyrészről, a képanyaga Dávidé, amelyben közli saját gyászának és fájdalmának tapasztalatát, ugyanakkor bővelkedik az Újszövetségben található, a Messiás jellemére való utalásokban, főleg a zsoltár egyes részeiben (lásd: Mt 27:35, 39, 43, 46; Mk 15:24, 34; Lk 23:34, 35; Jn 19:24, 28). 

Az elvek erőteljesek és időtállóak, mivel a ma élő hívő emberek tapasztalatáról beszél. Az összefonódó és többszörös alkalmazás könnyen észrevehető. A 22. zsoltár kétségtelenül az egyik legszemléltetőbb és legmegragadóbb messiási profetikus zsoltár.

Többféle nézőpontból is megközelíthető ez a zsoltár. Az egyik megközelítés az, hogy messiási nézőpontból vizsgáljuk és betekintést kapunk abba, hogy min ment keresztül Jézus a bűnös érdekében, és hogyan valósított meg egy lelki áttörést, amely a kereszten való győzelemhez vezetett. De racionális, tapasztalati szemszögből is tekinthető és gazdag betekintés nyerhető arról, hogyan kezeljük bonyolult kapcsolatrendszerünket. Arról is elmélkedhet az ember, hogy maga a zsoltáros milyen tapasztalatokon ment át, amikor ezt a zsoltárt megörökítette. 

A 22. zsoltárnak mélysége is és szélessége is van. Érintheti az embert érzelmileg, ha beleéli magát Krisztus szenvedéseinek tapasztalatába és belemerül Krisztus szeretetébe és önfeláldozásába. Ellen White arra bátorít, hogy gyakran foglalkozzunk Megváltónk életének záró jeleneteivel. Körülvéve kísértésekkel, ahogyan Ő is volt, tapasztalataiból értékes tanulságokat vonhatunk le. Hasznos lenne naponta egy elmélkedésre szánt órát Jézus életének tanulmányozásával tölteni – a bölcsőtől a Golgota keresztjéig. Tekintsük át pontról-pontra és hagyjuk, hogy a képzeletünk élénken megragadjon minden jelenetet, különösen földi szolgálatának utolsó jeleneteit. (Jézus élete 83. o. - az angolban)

Ha így elmélkedünk Krisztus tanításain, szenvedésein és az emberiség megmentéséért hozott áldozatán egyetemes és személyes szinten, három dolog fog megtörténni: 1) megerősödik a hitünk, 2) felébred a szeretetünk és 3) mélyen átitatódunk azzal a Lélekkel, amely Megváltónkat is segítette. Tehát minden okunk megvan arra, hogy több időt és figyelmet szenteljünk ennek a zsoltárnak.

A zsoltár két részre tagolódik: az első 21 vers a szenvedő tiltakozásával, panaszával és imájával foglalkozik, az utolsó tíz vers (22-31) spontán hálaadásba kezd a szabadítás után. Érdekes, hogy nincs átmenet a két rész között, csak egy hirtelen váltás a reménytelenségből a dicsőítésbe.

Megjegyzés: Az olvasó jobban megértheti ennek a zsoltárnak a messiási jellegét, ha elolvassa a négy evangéliumból Krisztus szenvedéseinek a leírását és a Jézus élete című könyv 741-től 757-ig terjedő oldalait.

1. Messiási alkalmazás: A 22. zsoltárt a kereszt zsoltárának nevezik, mivel az Újszövetség nyilvánvalóan utal erre a zsoltárra, amikor az írók Krisztus szenvedéseire és kereszthalálára alkalmazzák az ott leírtakat. Megérinti az ember szívét, amikor maga elé képzeli Krisztus szenvedéseit annak dacára, hogy Istenben bízott; hogy az Atya elfordult tőle a bűnösökkel való azonosulása miatt; és amiért magára vette annak a bűnnek a terhét, amely az övék volt. Emlékezzünk arra, hogy ha részesülni akarunk a megváltásban, meg kell tanulnunk a bűnbánat és a hit leckéjét a kereszt lábánál. Jézus megaláztatást szenvedett azért, hogy megváltson bennünket az örök gyalázattól. Vállalta, hogy rászakadjon a megvetés, a gúny és a durva bánásmód azért, hogy bennünket megoltalmazzon. A mi bűnünk volt az, ami a sötétség fellegét összegyűjtötte isteni lelke körül és előhívta belőle a kiáltást, mint olyanból, akit megvert és elhagyott az Isten. Ő viselte a bánatunkat; Őt érte bánat a mi bűneinkért. Önmagát bűnért való áldozatul adta, hogy Általa mi igazak lehessünk Isten előtt. Az emberben levő nemes érzések rezonálni fognak a kereszten való elmélkedésre.  

2. Lelki alkalmazás: Az olvasót arra hívjuk, hogy szakítson időt Jézus életének, tanításainak, szenvedéseinek, kereszthalálának és feltámadásának a tanulmányozására. Elmélkedjünk a témákon és aztán gondolkodj el azon, hogy ezek az események mit jelentenek számunkra miközben megküzdünk azzal a kihívással, hogy üdvösségünket munkáljuk, és mások üdvösségéért szolgálunk. Krisztus önzetlen és példás magatartása a szenvedések közepette új lendületet ad az olvasónak, hogy szembe tudjon nézni azokkal a próbákkal, amelyek keresztényi életében érik – Krisztus mindent megtett értem, én is meg tudok és meg fogok tenni mindent Érte! Az Ó, véráztatta szent fej című ének (114-es ének a Hitünk énekei énekeskönyvben) ékesen szól erről a kérdésről.

3. Tapasztalati alkalmazás: Ennek a zsoltárnak a hömpölygése segítő leírást ad arról, hogy az ember hogyan küzdhet meg az élet fájdalmas kihívásaival. Például az 1-10-ig terjedő versekben a zsoltáros elismeri, hogy küzdelmei vannak, így mi is elismerhetjük a problémák valóságos természetét, amelyek nyomasztanak bennünket. A zsoltáros elhagyatottnak érzi magát és elszakítottnak az erő és az életben maradás minden forrásától. Értéktelennek és kigúnyoltnak érzi magát, és nincs hová segítségért fordulnia. Mi is megélünk hasonló tapasztalatokat az életben. Mit tegyünk ilyenkor? A zsoltároshoz hasonlóan, a borzasztó és fájdalmas küzdelmek közepette felismerhetjük az ima hatékonyságát és Isten valóságos voltát, aki meghallgat és megsegít bennünket. Ez után Istenhez fordulunk és megkérjük, hogy az a csodálatos Személy legyen a mi társunk a próbáink közepette. A zsoltáros bölcsen ehhez a csodálatos hatalomhoz fordult, mint ahogy Jónás is Istenhez kiáltott a cethal gyomrából (Jón 2:1-9). Mi meg tudjuk ezt tenni? 

4. Ima alkalmazás: Mélységes és természetes hitelesség található ebben a zsoltárban. A gondolatainkat és az imaéletünket szólítja meg. A zsoltáros fájdalmas szavakkal kiált Istenhez. Arról beszél, mennyire szüksége van Isten közelségére, mert a bajok megfojtják és nincs emberi segítség számára. Leírja, hogy milyen nagy szükségben van és milyen fájdalmai vannak. Aztán rátér arra a felismerésre, hogy csak egy segítségforrás létezik, akihez fordulhat és ez nem más, mint maga Isten. Aztán ott vannak a borzasztó és vad ellenségei, akik annyira támadják, hogy minden energiája és életereje kiszárad. Ellenségei sokan vannak és nagy az erejük. Mit tehet ebben a helyzetben? Hová fordulhat? És mit tehetünk mi? Kihez fordulhatunk? A zsoltáros buzgón imádkozik Isten jelenlétéért és oltalmáért. Miért? Azért, mert tudja, hogy ha Isten a közelben van és beavatkozik, bármi történjék, minden rendben lesz. Hangsúlyozza a bánatát és csüggedését a spontán és talán fegyelmezettnek mondható válaszával: „De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem” (20-22. vers), majd hozzáteszi – bár még mindig a bajok közepette van –, hogy „Te meghallgattál engem.” (Ez valóban hatalmas dolog. Ha követed ezt az utat, gazdag tapasztalatban lesz részed. Én tudom, mert megtapasztaltam.)

5. Siker alkalmazás: Ez a probléma nagyszerű lezárása. Az élet gyakran ilyen. Látszólag minden kikerül az irányításunk alól, de a hívők, akik megtanulták a 22. zsoltár elveit, győzelmet hirdetnek már a győzelem tulajdonképpeni kivívása előtt. Hogyan? Hitben dicsőítik és magasztalják Istent, mivel hisznek Isten Szavában, Isten Szavának hatalmában és bíznak a Gondviselő ígértéiben. Gondolják, hisznek, mondják, hirdetik. Nekik nincs szükségük a látásra ahhoz, hogy higgyenek. Isten megmondta, és ez elég nekik. Ez a messiási példa, Krisztus példája, és az a tapasztalat, ami a mienk is lehet.
    
Debert W. Baker

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba