Higgyetek az Ő prófétáinak - április 27 - SZOMBAT - Ezékiel könyve 33

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 33 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2033&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2033&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten menteni próbál a legnehezebb körülmények között is.  Jeruzsálem már nem kerülhette el a vesztét, de Isten még ebben a helyzetben is segíteni próbál azzal, hogy őrállókat rendel, hogy figyelmeztessék az embereket, hogy mentsék, ami menthető, mentsék az életüket.

2.   Isten felelősséggel ruház fel embereket, de el is számoltatja őket. Ha az őrállónak tudomása van a veszélyről, és nem figyelmeztet, Isten szamon kéri őt. Ha jelezte a veszélyt, de figyelmen kívül hagyják, az őrálló már nem felelős vesztükért.

3.   Isten nem az ember múltbeli cselekedeteit nézi, hanem jelen állapotát és irányultságát. Ha egy ember egész életén át gonosz volt, de megtér és felhagy gonoszságával, Isten úgy tekint rá, mintha sosem vétkezett volna. Vagy ha valaki egy egész életen át igaz volt, de elfordul Istentől, jó cselekedeteinek az érdemei mind elvesznek. Olyan, mintha sosem lett volna igaz. Sokan ezért igazságtalannak tartják Istent, de ez nem igazságtalanság, hanem igazság és kegyelem.

4.   Isten nem gyönyörködik a romlásban. A pogányok úgy vélekedtek Isteneikről, hogy élvezetüket lelik a pusztításban, az emberek bántásában, szenvedéseiben és nyomorúságában. De nem ilyen az Isten. Ő a kegyelemben, a szeretetben és az áldásban gyönyörködik.

5.   Isten figyelmeztetése nem mese. Izrael elment meghallgatni Istent, de azt csak mesének, pajzán éneknek vélte, ami őt elszórakoztatta. Isten figyelmeztette őket, hogy nem essenek bele ebbe a csapdába.       

6.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki jó előre figyelmeztet

b.   aki csökkenteni akarja a kárt, és menteni az életet

c.    aki a jóságban gyönyörködik

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy múltbeli bűneit mind eltörölted és már nem tulajdonítod neki, legyen az akármilyen sok és akármilyen súlyos, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (7. rész)

Péter és társai korán reggel Jézushoz jöttek azzal, hogy a kapernaumiak már keresik Őt. A tanítványok mindeddig keserűen csalódtak a fogadtatásban, melyben Krisztus részesült. A jeruzsálemi hatóságok halálra keresték, még saját földijei is életére törtek - Kapernaumban viszont boldog lelkesedéssel üdvözölték, és a tanítványok reményei is megújultak. Hátha a szabadságszerető galileaiak között új országának támogatóira talál. Meglepve hallgatták Krisztus szavait: "Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem" (Mk 1:38).

A Kapernaumot elöntő izgalom azzal a veszéllyel járt, hogy Jézus küldetésének célját szem elől tévesztik. Ő nem elégedett meg annyival, hogy csak mint csodatevő, vagy testi betegségek gyógyítója vonja magára a figyelmet. Megváltóként óhajtotta magához vonni az embereket. A nép azt akarta hinni, hogy királyként jött el, földi országot fog alapítani; ezzel szemben Ő a földiekről a lelki dolgok felé szerette volna terelni gondolataikat. Puszta földi siker csak akadályozta volna munkáját.

A gondtalan tömeg csodálata is megrázta lelkét. Önmagát sohasem helyezte előtérbe. Az a tisztelet, melyet a világ megad a rangnak, gazdagságnak, tehetségnek, idegen volt az Emberfia számára. Jézus egyet sem használt azokból az eszközökből, melyekkel az emberek hűséget akarnak biztosítani maguknak vagy tiszteletet parancsolni. Évszázadokkal születése előtt megjövendölték Róla: "Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít" (Ésa 42:2-4).

A farizeusok szerettek kitűnni a formaságok aprólékos betartásával. Azzal bizonyították vallási lelkesedésüket, hogy erről vitatkoztak. A szemben álló felek közötti érvelések hangosak és hosszúak voltak, s nem volt szokatlan esemény a dühös ellenkezés hangjait hallani az utcákon a törvény tudós doktoraitól.

Mindezzel szöges ellentétben állt Jézus élete. Az Ő életében nem fordult elő zajos vita, kérkedő imádkozás, sem pedig dicséretet igénylő cselekedet. Krisztus Istenben rejtőzött el, és Isten megnyilatkozott Fiának jellemében. Jézus erre a kinyilatkoztatásra akarta irányítani az emberek figyelmét és tiszteletét.

Az Igazság Napja nem ragyogva jelent meg a világon, hogy dicsőségével elkápráztassa az embereket. Meg van írva Krisztusról: "Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal" (Hós 6:3). A napfény csendesen, lágyan önti el a földet, eloszlatja a sötétség árnyait, és életre kelti a világot. Így kelt fel az Igazság Napja is, gyógyulást hozott "az ő szárnyai alatt" (Mal 4:2).

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 26 - PÉNTEK - Ezékiel könyve 32

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 32 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2032&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2032&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten elsiratja Egyiptomot.  Ez a fejezet egy siratóének Egyiptom felett. Ahogy a Biblia többi fejezeteinek létrejöttét a Szentlélek ihlette, úgy ezt a fejezetet is. A Szentlélek egy siratóének megírására ihlette a prófétát. Azt is mondhatjuk, hogy a Szentlélek sírt, ezt a sírást hallotta meg a próféta és írta le ebben a fejezetben. Egyiptom gonosz volt, de ennek ellenére Isten elsiratta, mert szerette.

2.   Isten elveszi Egyiptomtól azt, amit imádott. Ebben a fejezetben azt olvassuk, hogy minden égitest sötétbe borult Egyiptom fölött. Az egyiptomiak az égitesteket imádták. A fáraóról azt tartották, hogy a napisten fia. Amikor az égitestek sötétbe borulnak, Egyiptom megtudja, hogy nem bízhat meg bennük.

3.   Isten sok példát bemutat. Ez a fejezet felsorolja azokat a népéket, amelyek Isten ellen lázadtak és mindegyikről elmondja, hogy a népek temetőjében fekszik: Asszíria, Elám, Mesek, Tubál, Edom, az északi uralkodók. Ha ezek a lázadó népek nem kerülhették el sorsukat, miből gondolja Egyiptom, hogy elkerülheti?      

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki a bizonyítékok sokaságát szolgáltatja

b.   aki elsiratja lázadó gyermekét

c.    akinek fáj a szíve a pusztulás és romlás láttán

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, neked fáj a szíved, amikor látod fájdalmait, szenvedéseit és gyötrelmeit. Adjad, hogy a sok példa elegendő legyen számára, hogy tanulni tudjon belőlük, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (6. rész)

Mindenki szabadon megválaszthatja, hogy milyen hatalom uralkodjék rajta. Senki sem bukhat olyan mélyre, senki sem olyan gonosz, hogy ne találhatna szabadulást Krisztusban. A megszállott ember ima helyett csak Sátán szavait tudta kiejteni, a szív kimondatlan kérése mégis meghallgatásra talált. Nincs olyan kiáltása a rászoruló léleknek, még ha nem is tudja szavakba önteni, mely észrevétlen maradna. Aki kész szövetségi kapcsolatra lépni a menny Istenével, azt Ő nem hagyja Sátán hatalmában, sem saját természetének gyöngeségeiben. Hívja a Megváltó: "Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!" (Ésa 27: 5) A sötétség szellemei minden lélekért harcolnak, aki egyszer már uralmuk alatt állt, ám Isten angyalai győzedelmes erővel vívnak ugyanazért a lélekért. Az Úr így szól: "Elvétethetik-é a préda az erőstől és megszabadulhatnak-é az igazak foglyai? [...] Így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat" (Ésa 49: 24-25).

A zsinagógában összegyűltek még egy ideig félő tisztelettel, lenyűgözve álltak, amikor Jézus visszavonult Péter házába egy kicsit pihenni. Ám ide egy másik árnyék vetítődött. Péter feleségének anyja betegen feküdt, magas láztól leverten. Jézus megrótta a betegséget, a szenvedő felkelt, szolgálta a Mestert és tanítványait.

Krisztus művének híre gyorsan elterjedt egész Kapernaumban. Az írástudóktól való félelmükben az emberek nem mertek gyógyulásért Hozzá jönni szombaton, de amint a nap eltűnt a látóhatár mögött, nagy mozgolódás támadt. Otthonról, az üzletekből, a piacokról igyekeztek a város lakói a Jézust befogadó szerény hajlék felé. Az ágyon hozott, mankóra támaszkodó, barátaik által támogatott betegek alig bírtak a Megváltó színe elé botladozni.

Órák hosszat jöttek-mentek, mert senki nem tudhatta, hogy még másnap is közöttük lesz-e a Gyógyító. Kapernaum addig soha nem látott ilyen napot. A levegőt betöltötte a győzelem hangja, a szabadulás üdvrivalgása. A Megváltó örült, hogy örömet szerezhetett. Amint látta a Hozzá jövők szenvedését, szíve részvéttel telt meg, és örvendezett hatalmának, hogy egészséget és boldogságot adományozhat.

Jézus nem szűnt meg munkálkodni, míg az utolsó betegen is nem könnyített. Késő éjszaka volt, mire a sokaság eloszlott, s csönd ülte meg Simon házát. Elmúlt a hosszú, eseményekben gazdag nap, és Jézus pihenésre vágyott. Mialatt azonban a város még az igazak álmát aludta, a Megváltó, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék" (Mk 1:35).

Így teltek Jézus földi életének napjai. Tanítványait gyakran elbocsátotta, hogy hazalátogassanak és pihenjenek, de minden olyan erőfeszítésüknek, mellyel Őt el akarták vonni munkájától, szelíden ellenállt. Egész nap keményen dolgozott, tanította a tudatlant, gyógyította a beteget, visszaadta a vak látását, enni adott a sokaságnak, s este, vagy kora reggel kiment a hegyek szentélyébe, hogy érintkezésbe lépjen Atyjával. Gyakran az egész éjszakát imában, elmélkedve töltötte, s hajnalban újra munkálkodni kezdett az emberekért.

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 25 - CSÜTÖRTÖK - Ezékiel könyve 31

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 31 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2031&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2031&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten mások példája által is tanít és figyelmeztet.  Egyiptom elégedett volt önmagával és büszke is hatalmára, de Isten Asszíria példáján keresztül figyelmeztette őt. Asszíriai az egyik legkegyetlenebb birodalom volt a történelemben, de nem tudott szembe szállni Istennel, és eltűnt a föld színéről. Az Új-Babiloni birodalom legyőzte és a helyére lépett. Isten megkérdezte Egyiptomot: Ha Asszíria nem tudott megállni az Isten elleni lázadásában, hogyan gondolhatja azt, hogy neki majd sikerül?

2.    Isten különleges lehetőséget biztosított Asszíriai számára. Ebben a fejezetben egy szép fához hasonlítja, amely a folyó parton van, egészséges, nagy és bőven terem. A föld népei és állatai menedéket és táplálékot találnak nála. Isten kezdetben Ádám gondoskodására bízta az állatvilágot, most pedig Asszíriára. Azt a szerepet kapta Istentől, mint kezdetben Ádám, de elbukott ebben a szerepében, kivágták, és amilyen magas volt, akkorát zuhant.

3.    Isten az alázatot értékeli. Mert Ő is alázatos. Noha a mindenség Ura, de le tud hajolni az egyszerű emberhez. Asszíria nem alázkodott meg, hanem a felhőkig nőtt. Az elv, amit Isten megmondott beteljesedett, hogy „aki önmagát felmagasztalja, megaláztatik.” Ez történt Asszíriával és Egyiptommal is, és ez történik mindenkivel, aki felmagasztalja magát és dacol Istennel.    

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki csak egy vesszőszál: Asszíria égig érő fa – ledől; Babilon égig érő fa – kivágják; Jézus egy vesszőszál, amely kivirágzik

b.    akinek a hatalma a megalázkodásában és leereszkedésben van

c.    aki nem szégyelli lehajolni a bűnös emberhez

d.    aki nem szégyelli, hogy Ő csak egy vesszőszál, de mégis olyan erős, hogy legyőzi az égig érő cédrust is

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudjon tanulni mások példájából. Ha mások nem jártak sikerrel az irántad való hűtlenségben, ő sem fog. Adjad, hogy felfogja, mekkora erő és hatalom rejlik a megalázkodásban Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (5. rész)

Krisztus idejében Izrael vezetői és tanítói képtelenek voltak ellenállni Sátán munkájának. Figyelmen kívül hagyták az egyetlen eszközt, mellyel védekezhettek volna a gonosz lelkekkel szemben. Krisztus Isten Igéje segítségével győzte le a gonoszt. Izrael vezetői azt állították, hogy ők hivatottak Isten szavának értelmezésére, de csak hagyományaik fenntartása és ember-alkotta előírásaik kikényszerítése céljából tanulmányozták az Igét. Értelmezésük alapján olyan felfogást fejezett ki az Ige, amilyet Isten sohasem írt belé. Misztikus magyarázatuk homályossá tette, amit az Úr világosan kijelentett. Vitatkoztak jelentéktelen alaki részleteken, miközben gyakorlatilag tagadták a leglényegesebb igazságokat. Ezzel szétszórták a hitetlenség magvait. Isten szavát megfosztották erejétől, a gonosz lelkek kedvükre munkálkodhattak.

A történelem ismétlődik. Napjainkban számos vallási vezető nyitott Bibliával a kezében vallja, hogy tiszteli e könyv tanításait, s eközben lerombolja az abba, mint Isten szavába vetett hitet. Buzgón, aprólékosan elemzik az igét, de saját véleményüket annak legvilágosabb állításai fölé helyezik. Kezükben Isten Igéje elveszíti újjáteremtő erejét. Ezért rohamosan terjed a hitetlenség, általános az istentelenség.

Amint Sátán aláásta a Bibliába vetett hitet, nyomban más források felé irányítja az embert világosságért, és erőért. Így hízelgi be magát. Aki elfordul a Szentírás világos tanításától és Isten Szentlelkének meggyőző erejétől, az átadja a démonoknak az irányítást. A Szentírást bíráló kritikák, elméletek nyitották meg az utat a spiritizmus és a teozófia számára - ezek az ősi pogányság modernizált formái -, s talpalatnyi helyet akarnak szerezni még a magukat a mi Urunk Jézus Krisztusénak valló egyházakban is.

Az evangélium hirdetésével párhuzamosan munkálkodnak olyan elemek, melyek hazug lelkek médiumai. Sokan puszta kíváncsiságból kontárkodnak bele ilyesmibe, de amint bebizonyosodik, hogy emberi erő fölötti dologról van szó, egyre inkább elcsábulnak, míg a sajátjukénál erősebb akarat befolyása alá kerülnek. Rejtélyes hatalmából nem tudnak menekülni.

A lélek védőbástyái leomlanak. Az ember nem tud sorompót állítani a bűn útjába. Ha egyszer valaki áthágja Isten igéjének korlátait, s visszautasítja Szentlelkét, nem tudhatja, hogy a romlásnak milyen mélységeibe süllyedhet. Titkos bűn vagy uralkodó szenvedély tarthatja rabságában, s ő éppoly tehetetlen, mint a kapernaumi megszállott volt. Állapota mégsem reménytelen.

Ugyanúgy győzhetjük le a gonoszt, ahogyan Krisztus győzött: az Ige hatalmával. Isten nem irányítja értelmünket beleegyezésünk nélkül, de ha tudni akarjuk akaratát, ígérete a miénk is: "Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket" (Jn 8:32). "Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról" (Jn 7:17). Az ígéretekbe vetett hit által bárki megszabadulhat a tévelygés kelepcéjéből és a bűn hatalmából.

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 24 - SZERDA - Ezékiel könyve 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 30 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2030&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2030&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten nélkül a segítő is segítségre szorul.  Egyiptom, saját erejében bízva segítséget ajánlott Egyiptomnak. Ebben a fejezetben azonban olyan helyzetben van, hogy nemcsak segíteni nem tud már, hanem ő maga is segítségre szorul, de nincs, aki megsegítse. Ide jut egy ember, egy ország Isten nélkül.

2.    Akinek Isten megerősíti a karját. Isten azt mondja, hogy megerősíti Nabukodonozor karját, ezért szerencsés lesz, de a fáraó karja eltörik. Így erőtelen lesz harcaiban és kudarcot vall. Isten mindenkinek szeretné megerősíteni karját, a tiedet is.     

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek a segítsége hathatós

b.    akinek a segítsége nélkül semmire sem megyünk

c.    aki vágyik arra, hogy megerősítse karunkat

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne a saját erejében bízzon és a máséban sem, csak a Tiedben. Kérlek erősítsd meg karját, hogy igazán erős és sikeres legyen, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (4. rész)

Aki legyőzte Sátánt a megkísértés pusztájában, újból szemtől szembe került ellenségével. A démon minden erejét latba vetette, hogy hatalmában tartsa áldozatát. Ha most teret veszít, azzal Jézus győz. Úgy tűnt, a megkínzott ember életét veszti az ellenséggel vívott küzdelemben, amely legszebb férfikorát tette tönkre. A Megváltó azonban hatalommal szólt, és megszabadította a foglyot. Az iménti megszállott most boldogan állt a csodálkozó emberek előtt, visszanyerte az önuralom szabadságát. Még a démon is tanúsította a Megváltó isteni hatalmát.

A férfi dicsérte Istent a szabadításáért. Az a szem, amelyben oly soká az őrültség tüze szikrázott, most értelmet sugárzott, és hálakönnyekkel telt meg. A nép elnémult a csodálkozástól. Amint újból szóhoz jutottak, így kiáltott egyik a másikának: "Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?" (Mk 1: 27)

A szerencsétlenség titkos oka - ami ezt az embert barátainak félelmetes látvánnyá, önmagának is teherré tette - saját életében rejlett. Elbűvölte a bűn gyönyöre, azt hitte, hogy élete egyetlen nagy karnevál lehet. Nem is álmodta, hogy az emberek rettegését fogja kiváltani, s családja szégyene lesz. Azt hitte, idejét ártatlan könnyelműséggel töltheti el. De miután rálépett a lejtőre, gyorsan csúszott lefelé. Természetének nemes vonásait mértéktelenség és léhaság rontotta meg, Sátán teljesen irányítása alá vonta.

A megbánás túl későn jött. Amikor a vagyont és az örömöket is feláldozta volna elveszített emberi voltának visszanyeréséért, már tehetetlenül vergődött a gonosz markának szorításában. Az ellenség területére lépett, és Sátán összes képességeit birtokába vette. A kísértő elcsábította káprázatos ajándékaival, ám mihelyt hatalmába kerítette a szerencsétlent, az ördög könyörtelenné, kegyetlenné vált, szörnyű dühödt csapásokkal sújtotta. Ez történik mindenkivel, aki a gonosznak engedi át magát: a kezdeti elbűvölő örömök a kétségbeesés sötétjében vagy a tönkretett lélek őrültségében érnek véget.

Ugyanaz a gonosz lélek kísértette Krisztust a pusztában, amely hatalmában tartotta a kapernaumi megszállottat, és ez irányította a hitetlen zsidókat is. Az utóbbiak esetében azonban a kegyesség látszatát keltette, s be akarta csapni őket a Megváltó elutasításának indítékait illetően. Állapotuk reménytelenebb volt, mint a megszállotté, mert nem érezték, hogy szükségük van Krisztusra, s ezért Sátán erősen hatalmában tarthatta őket.

Abban az időszakban, amikor Krisztus személyesen teljesített szolgálatot az emberek között, a sötétség országának erői is lázasan tevékenykedtek. Sátán és gonosz angyalai évszázadok óta uralni akarták az ember testét és lelkét, bűnt és szenvedést zúdítottak reá, azután minden nyomorúságért Istent vádolták. Jézus kinyilatkoztatta Isten jellemét az embernek. Megtörte Sátán hatalmát, szabadon bocsátotta foglyait. Mennyei erő, új élet és szeretet munkálkodott az emberi szívekben, s a gonoszság fejedelme felkelt, hogy megvívjon országának felsőbbségéért. Sátán összevonta erőit, s lépésről lépésre támadta Krisztus munkáját.

Így lesz majd az igazság és hamisság közötti küzdelem végső nagy csatájában is. Miközben föntről új élet, világosság és erő száll alá Krisztus tanítványaira, új élet serken a mélységből is, és felfrissíti Sátán alattvalóit. Feszültség lesz úrrá minden földi elemen. A gonoszság fejedelme az évszázados harc során kicsiszolt ravaszsággal, álruhában munkálkodik. A világosság angyalának öltözik, és tömegek követik "hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén" (lTim 4:1).

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 23 - KEDD - Ezékiel könyve 29

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 29 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2029&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2029&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Istenen kívül nincs más Isten.  Nemcsak Tírusz, de Egyiptom is Istennek tekintette magát. Azt mondta, hogy a Nílust ő teremtette. Ezen kívül azzal is istennek tekintette magát, hogy Izraelt segíteni akarta. Izraelt csak Isten tudta megsegíteni, de Egyiptom vállalta Isten szerepét, hogy megsegíti őt. Ezékiel könyve nagyon sokszor, és itt ebben a fejezet is megismétli Isten kijelentését, hogy megtudják, hogy ő az Úr.

2.    Isten jövendölései pontosan teljesednek. Isten megmondta, hogy Babilont lerombolják és soha meg nem épül, és így is lett. Ebben a fejezetben Isten megjövendölte, hogy Egyiptom 40 év után újra épül, de nem lesz többé világhatalom. Alacsonyrendű királyságként folytatja létét. És ez is beteljesedett. Ha a mai térképre nézünk, nem látjuk Babilont, de megtaláljuk Egyiptomot, aki nem játszik fontos szerepet a világpolitikában.

3.    Istennek célja volt Egyiptom meggyengülésével. Amíg erős volt, istennek képzelte magát, és Izrael is úgy tekintett rá, mint olyan valakire, aki jobban megsegítheti őt, mint Isten. Miután Egyiptom meggyengült, Izrael már nem gondolt arra, hogy nála keressen segítséget, így figyelme Ismét Istenre terelődhetett.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek célja van a nemzetekkel

b.    aki a világ történelmét is megváltoztatja népe érdekében

c.    akinek semmi sem túl nagy és túl nehéz, hogy ne tudná megtenni népe érdekében

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, Neked semmi sem túl nagy és túl nehéz, hogy megtedd az ő megmentése érdekében, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (3. rész)

Krisztus sohasem hízelgett az embernek. Sohasem mondott olyasmit, ami elképzeléseiket, ábrándjaikat dicsőítette volna, nem dicsérte okos találmányaikat. A mélyen, előítélet-mentesen gondolkodók befogadták tanítását, és úgy találták, hogy az próbára teszi bölcsességüket. Csodálták a legegyszerűbb nyelven kifejezett lelki igazságot. A legműveltebbeket is elbűvölték szavai, s a tanulatlanok is mindig merítettek forrásából. Volt üzenete az írástudatlannak, és még a pogánnyal is meg tudta értetni, hogy üzenete van számára.

Gyöngéd részvéte gyógyírként hatott a fáradt, elgyötört szívekre. Még a dühös ellenség háborgása közepette is a béke légköre lengte körül. Arcának szépsége, nagyszerű jelleme, és mindenekfelett a tekintetében és hangjában megnyilvánuló szeretet Hozzá vonzott mindenkit, akit még nem keményített meg a hitetlenség. Ha nem kedves, együttérző lelkületet sugárzott volna minden pillantása és szava, nem vonzotta volna Magához az óriási tömegeket úgy, ahogyan tette. A hozzá jövő szenvedők úgy érezték, ügyüket hű és szelíd barátként magáévá teszi, és még többet kívántak tudni az általa tanított igazságokból. Közel hozta az eget. Jézus színe előtt szerettek volna lakozni, hogy vigasztaló szeretetét szüntelen érezhessék.

Jézus mély figyelemmel kísérte hallgatói arcának minden rezdülését. Az érdeklődést, örömöt kifejező arcok megnyugvással töltötték el . Az igazság szavai behatoltak a lélekbe, széttörték az önzés korlátait; bűnbánatra indítottak, végül hálára ébresztettek, és ez boldoggá tette a Megváltót. Ahogy végigtekintett a hallgatók sokaságán, s már régebben is látott arcokat fedezett föl, arca örömtől ragyogott. Országának polgárait remélte látni bennük. Amikor az egyszerűen elmondott igazság valami dédelgetett bálványt érintett, észrevette a változást az arcokon, a hűvös, fenyegető tekinteteket, melyek azt sugallták, hogy nem szívesen fogadják a világosságot. Nagy fájdalmat okozott Neki, ha látta, hogy az emberek elutasítják a béke üzenetét.

Jézus a zsinagógában beszélt alapítandó országáról, küldetéséről, Sátán foglyainak szabadon bocsátásáról. Ekkor szavait szörnyű sikoly szakította félbe. Egy megszállott tört utat Felé az emberek között, és ordított: "Mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje" (Mk 1:24). {DA 255.2}  

Zavar és rémület lett úrrá. Az emberek figyelme elterelődött Krisztusról, senki sem figyelt szavára. Éppen ebből a célból vezette Sátán áldozatát a zsinagógába. Jézus azonban e szavakkal dorgálta meg a démont: "Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit" (Lk 4:35).

Sátán elhomályosította ennek a nyomorult szenvedőnek az elméjét, ám a Megváltó jelenlétében egy fénysugár áthatolt a homályon. Vágy ébredt benne, hogy szabaduljon Sátán hatalmából, de a démon ellenállt Krisztus erejének. Midőn az ember megpróbált Jézushoz fordulni segítségért, a gonosz lélek szavakat adott a szájába, s ő félelemtől gyötörten ordított. A megszállott valamelyest megértette, hogy annak színe előtt áll, Aki megszabadíthatja, de amikor megpróbálta elérni a hatalmas kezet, egy másik akarat visszatartotta, más szavakat juttatott kifejezésre általa. Szörnyű harc folyt Sátán hatalma és saját szabadságvágya között.

Higgyetek az Ő prófétáinak - április 22 - HÉTFŐ - Ezékiel könyve 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Ezékiel könyve 28 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2028&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2028&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istennek nem lehet kihívója.  Tírusz a sikerei miatt azt gondolta, hogy isten, ezért Istennek meg kellett engedni a bukást, hogy megtudja, nem ő az Isten. Azért, mert gazdag és hatalmas, nem emelkedhet Isten helyére, Isten fölé.

2.    Isten biztosítja a feltételeket. Lucifer bukása nem volt szükségszerű, mert Isten mindent biztosított ahhoz, hogy ne kelljen elbuknia. Tökéletes szépséggel teremtette, tökéletes volt útaiban, szerette Istent és Isten is szerette őt. Isten szinte nem is tett különbséget közte, meg Jézus Krisztus között. Tökéletes volt a bölcsessége is, amit, ha helyesen használt volna, nem kellett volna elbuknia.

3.    Isten bevon bennünket titkaiba. Ha nem lenne Ézsaiás 14, Ezékiel 28 és Jelenések 12, nem tudnánk, ki Sátán, mi az eredete, Isten hogyan teremtette őt, hogyan bukott el és mi a célja, hogyan támadja Isten népét és hogyan akarja tönkretenni Isten művét. Nem tudnánk, hogyan harcoljunk ellene, nem ismernénk Isten szabadító tervét, és nem lenne reményünk egy jobb jövő ígéretében.     

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szépnek és jónak teremtette, még Sátánt is

b.    aki örült Lucifer szépségének és bölcsességének

c.    akit nem ért meglepetéséként Lucifer lázadása

d.    akinek terve van a gonosz megsemmisítésére és kiirtására világunkból

e.    aki gondoskodik egy Sátán, gonosz és baj nélküli világ elhozataláról

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja kicsoda és kicsoda vagy Te, és adjad, hogy ezt a kettőt sose keverje össze. Adjad, hogy tudja, hogy Te minden feltételt biztosítasz ahhoz, hogy a jó úton megmaradjon és örökölje az üdvösséget, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 26. fejezet

26. fejezet – KAPERNAUMBAN (2. rész)

Jézus otthonukban találkozott az emberekkel, jól ismerte problémáikat. Kedvessé tette az igazságot, mert közvetlenül, egyszerűen mutatta be. Nyelvezete oly tiszta, finom és egyszerű volt, akár a csobogó patak. Hangja zeneként hatott azokra, akik azelőtt a rabbik monoton beszédét hallgatták. Bár tanítása egyszerű volt, mégis úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Ez a jellegzetesség élesen megkülönböztette tanítását mindenki másétól. A rabbik fenntartással, kétkedve beszéltek, mintha az Írásokat így is, meg ellenkezőképpen is lehetne értelmezni. A hallgatók napról napra bizonytalanabbak lettek. Jézus azonban kétségbevonhatatlan tekintéllyel tanította az Írásokat. Bármiről beszélt, hatalommal tette, mint akinek szavát nem lehet vita tárgyává tenni.

Mégis inkább komoly volt, mint heves. Úgy szólt, mint aki határozott célt követ. Az örök élet valóságát mutatta be. Bármiről beszélt, Istent nyilatkoztatta ki. Jézus igyekezett megtörni azt az ámító varázst, mely az embert a földi dolgokhoz láncolja. Az evilági dolgokat igazi helyűkre tette, s alárendelte az örök érdekeknek, de nem becsülte le fontosságukat. Azt tanította, hogy a menny és a föld együvé tartozik, és az isteni igazság ismerete felkészíti az embert a mindennapi élet kötelességeinek jobb teljesítésére. Úgy szólt, mint aki jól ismeri a mennyet, tudatában van Istenhez fűződő kapcsolatának, mégis elismeri egységét az emberi család valamennyi tagjával.

Kegyelmi üzeneteit mindig hallgatóihoz alkalmazta. Ismert volt előtte, miképpen tudja "erősíteni a megfáradottat beszéddel" (Ésa 50:4), mivel kegyelem ömlött ajkán, hogy a legvonzóbb módon adhassa át az embernek az igazság kincseit. Tapintatosan bánt azokkal, akiket előítéleteik tartottak vissza, és olyan példákkal lepte meg őket, melyek felkeltették érdeklődésüket. A képzelet segítségével érte el a szívet. Példázatait a mindennapi élet dolgaiból merítette, s bár azok egyszerűek voltak, jelentőségük csodálatos mélységekig hatolt. A madarak, a mezők liliomai, a mag, a pásztor és a bárány - Krisztus ezekkel a dolgokkal szemléltette az örök igazságot, s aztán, amikor hallgatói a természetben látták mindezeket, visszaemlékeztek szavaira. Krisztus példázatai szüntelen ismételték tanulságait.