Higgyetek az Ő prófétáinak - november 30 - SZOMBAT - Nehémiás 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1600. nap

Néhány német fejedelmet meghódított a reformált hit. Maga a császár is kijelentette, hogy a protestáns cikkelyek csak az igazságot tartalmazzák. A Hitvallást számos nyelvre lefordították, egész Európában elterjesztették, és a későbbi generációk során milliók fogadták el saját hitvallásukként.

Isten hűséges szolgái nem egymaguk dolgoztak. Miközben a levegőbeli fejedelemségek, hatalmasságok és gonosz lelkek összefogtak ellenük, az Úr nem hagyta el népét. Ha szemük megnyílt volna, éppúgy látták volna, hogy mennyei lények segítik őket, miként a régi próféta. Amikor Elizeus szolgája az őket körülvevő és a menekülés minden lehetőségét elvágó ellenséges seregre mutatott, a próféta így imádkozott: "Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson" (2Kir 6:17). És íme, a hegy tele volt tüzes szekerekkel és lovakkal! A menny serege ott állomásozott, hogy megvédje Isten emberét. Így vigyáztak Isten angyalai a reformáció ügyét szolgáló munkásokra is.

Luther sziklaszilárdan vallotta, hogy nem szabad világi hatalom igény bevételével elősegíteni, sem fegyverrel megvédeni a reformációt. Boldog volt, hogy a birodalom fejedelmei megvallották az evangéliumot. De amikor azt javasolták, hogy alkossanak védelmi szövetséget, kijelentette: "az evangélium tanítását egyedül Istennek kell megvédenie... Minél kevésbé ártják bele az emberek magukat ebbe a munkába, annál feltűnőbb lesz Isten közbelépése. Nézete szerint minden körültekintő óvintézkedés hitvány félelemnek és bűnös bizalmatlanságnak tulajdonítható. "

Amikor hatalmas ellenség fogott össze, hogy a reformált hitet megdöntse, és úgy tűnt, hogy ezrek fognak kardot rántani ellene, Luther ezt írta: "Sátán kimutatja dühét. Istentelen főpapok ármánykodnak, és háború fenyeget bennünket. Buzdítsátok a népet, hogy küzdjön vitézül Isten trónja előtt imában és hitben, hogy ellenségeink Isten Lelke által legyőzve nyugodni kényszerüljenek! Legfőbb szükségletünk és legfőbb dolgunk az imádkozás! Tudja meg a nép, hogy ki van téve a kard élének és Sátán haragjának! Ezért imádkozzon! "

Később a reformált fejedelmek által tervezett szövetségre utalva Luther kijelentette, hogy csak egy fegyvert szabad ebben a harcban használni: "a Lélek kardját". A szász választófejedelemnek így írt: "Lelkiismeretünk szerint nem egyezhetünk bele a javasolt szövetségbe. Inkább tízszer is meghalunk, mintsem azt lássuk, hogy evangéliumunk egyetlen csepp vér kiontását is okozza. A mi feladatunk az, hogy olyanok legyünk, mint a mészárszékre vitt juh.

Hordoznunk kell Krisztus keresztjét. Ne féljen felséged, imáinkkal többet teszünk, mint összes ellenségünk a kérkedésével! Csak ne engedje, hogy keze testvérei vérével szennyeződjék be! Ha a császár azt kívánja, hogy bíráinak kiszolgáltassuk magunkat, készségesen megjelenünk előttük. Ön nem tudja hitünket megvédeni. Mindenkinek a saját maga kockázatára és veszélyére kell hinnie. "

A titkos imából fakadt az az erő, amely a nagy reformáció által megrázta a világot. Az Úr szolgái az imádkozás helyén szent nyugalommal vetették meg lábukat Isten ígéreteinek szikláján. Az augsburgi küzdelem idején "nem múlt el egy nap sem anélkül, hogy Luther ne szentelt volna legalább három órát imára. Mégpedig az elmélyülésre legalkalmasabb órákat választotta ki. " Hallani lehetett, hogy cellájának magányában kiönti lelkét Isten előtt, "mint amikor az ember a barátjával beszél. Szavai tele voltak hálaadással, aggódással és reménységgel. " "Tudom, hogy Atyánk és Istenünk vagy - mondta -, és hogy szétszórod gyermekeid üldözőit, hiszen Te is veszélyben vagy velünk. Ez a Te ügyed, és csak a Te késztetésedre vettük mi is a kezünkbe. Védj meg hát bennünket, ó Atyánk!"

Az aggodalomtól és félelemtől roskadozó Melanchtonnak ezt írta: "Kegyelem és békesség Krisztusban, mondom Krisztusban, és nem a világban. Ámen. Gyűlölöm, szerfelett gyűlölöm a téged emésztő határtalan gondokat. Ha az ügy igaztalan, hagyj fel vele; ha pedig igaz, miért hazudtolnánk meg annak ígéretét, aki azt parancsolja, hogy félelem nélkül hajtsuk fejünket álomra?! ...Krisztus nem fog hiányozni a jogos és igaz ügy mellől. Ő él, Ő uralkodik; akkor mitől féljünk?"

Isten hallotta szolgái kiáltását. Fejedelmeknek és lelkészeknek erőt és bátorságot adott, hogy őrizzék az igazságot az élet sötétségének világbírói ellen. Így szól az Úr: "Imé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül" (1Pt 2:6). A protestáns reformátorok Krisztusra építettek, és a pokol kapui sem tudtak diadalt aratni rajtuk.

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s+1&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Nehemi%C3%A1s+1&version=KAR

Isten különböző úton-módon éri el, hogy az emberek készséggel végezzék a feladatot, amit rájuk szeretne bízni. Nehémiás esetében minden úgy kezdődött, hogy meghallotta a következő beszámolót: „A fogságból megszabadult maradék zsidók ott abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban vannak; és azonfelül Jeruzsálem kőfala lerontatott, s kapui tűzben égtek meg” (3. vers).

Isten elültette Nehémiásban a gondolatot, hogy tennie kellene valamit, hogy változtatni kellene: visszatérni Jeruzsálembe, és újjáépíteni a falakat. Ez a gondolat könnyekre fakasztotta, böjtölt és imádkozott azért, hogy tisztán és világosan megérthesse, mire is hívta el Isten (4. vers). Ha Istenért akarunk tenni bármit is, először imával kell kezdenünk, keresnünk kell Isten jelenlétét, hogy közelebb kerüljünk Hozzá.

Sokszor ha Isten akaratát akarjuk cselekedni, nem fog könnyen menni, de ha imádkozunk érte, biztosak lehetünk benne, hogy Isten meglágyítja mások szívét, és megmutatja az irányt, merre induljunk el, ha Érte akarunk tenni. Nehémiás nem tudhatta, hogy a király hogyan fog reagálni a vágyára, hogyan fog válaszolni Isten hívására. De az imának van ereje, és Nehémiás Isten hatalmáért imádkozott, hogy lágyítsa meg a király szívét, és Isten meg is tette.

Hatalmas Istenünk, ébressz mindnyájunkban vágyat, hogy a Te akaratodat cselekedjük, és irányítsd lépteinket ez irányban!

Pardon Mwansa

225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  11. fejezetéhez (november 24-30.).

Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig elszorul a torkom.

Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története, ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak. Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel szemben.

Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.) És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon, könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.

És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?

Eugene Prewitt

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 29 - PÉNTEK - Ezsdrás 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1599. nap

A reformált fejedelmek úgy határoztak, hogy benyújtanak az országgyűlésnek egy nyilatkozatot, amely rendszerbe fogva és a Szentírással igazolva tartalmazza nézeteiket. Elkészítését Lutherre, Melanchtonra és társaikra bízták. A protestánsok e hitvallást meggyőződésük kifejezéseként fogadták el, és összegyűltek, hogy e fontos okmányt aláírják. Ünnepélyes és nehéz pillanatok voltak ezek. A reformátorok nagyon óvakodtak attól, hogy ügyükbe politikai kérdéseket keverjenek. Úgy érezték, hogy a reformációnak nem szabad semmi más befolyást árasztania, csak azt, ami Isten szavából árad. Amikor a keresztény fejedelmek felkészültek, hogy aláírják a Hitvallást, Melanchton e szavakkal tiltakozott: "A teológusoknak és lelkészeknek kell ezeket a dolgokat javasolniuk. Tartogassuk másra a föld nagyjainak tekintélyét!" "Isten ments - válaszolt a szászországi János -, hogy engem kizárjatok! Eltökéltem, hogy megteszem, ami helyes, a koronám miatti aggódás nélkül. Választói fövegem és a hermelinem nem olyan drága nekem, mint Jézus keresztje. " E szavak után aláírta nevét. Egy másik herceg ezt mondta, miközben kezébe vette a tollat: "Ha az én Uram, Jézus Krisztus dicsősége megkívánja, kész vagyok... javaimat és életemet feláldozni. "Inkább lemondanék alattvalóimról és országaimról, inkább elhagyom atyáim országát bottal a kezemben, mintsem valami más tanítást fogadjak el, mint amit ez a hitvallás tartalmaz. " Ilyen volt azoknak az embereknek - Isten embereinek - a hite és bátorsága.

Ütött az óra, és meg kellett jelenniük a császár előtt. V. Károly trónján ülve és a fejedelmek társaságában fogadta a protestáns reformátorokat, akik felolvasták hitvallásukat. Azon a reprezentatív gyűlésen az evangélium igazságai világosan feltárultak, a pápai egyház tévelygései pedig lelepleződtek. Joggal mondják, hogy ez a nap "a reformáció legnagyobb, a kereszténység és az emberiség történelmének pedig egyik legdicsőségesebb napja".

Ekkor még csak néhány év telt el azóta, hogy a wittenbergi barát egyedül állt a wormsi nemzeti tanács előtt. Most ott voltak helyette a birodalom legnemesebb és leghatalmasabb fejedelmei. Luthernek tilos volt Augsburgban megjelennie, de jelen volt szavai és imái által. "Végtelenül boldog vagyok - írta -, hogy megértem ezt az órát, amelyben Krisztust ilyen jeles hitvallók magasztalták fel nyilvánosan, és ilyen dicső gyűlés előtt. " Így teljesedtek a Szentírás szavai: "A királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról" (Zsolt 119:46).

Pál korában az evangélium, amelyért az apostolt bebörtönözték, éppen így került a császárváros fejedelmei és nemesei elé. Most is ez történt: amit a császár nem engedett a szószékről prédikálni, azt a palotából hirdették. Amiről sokan azt tartották, hogy még a szolgáknak sem való meghallgatni, azt a birodalom urai és főnemesei csodálattal hallgatták. Királyok és más méltóságok voltak a hallgatók, koronás fejedelmek a prédikátorok, a prédikáció pedig Isten fennkölt igazsága volt. "Az apostoli kor óta - jelenti ki egy író - nem végeztek ennél nagyszerűbb munkát, és nem tettek fennköltebb hitvallást. "

"Mindaz, amit a lutheránusok mondanak, igaz. Nem tudjuk letagadni" - jelentette ki egy katolikus püspök. "Meg tudja ön helytálló érvekkel cáfolni a választófejedelem és társai hitvallását?" - kérdezte egy másik dr. Ecktől. "Az apostolok és próféták írásaival nem - hangzott a válasz -, de az atyákéval és a zsinatokéval igen!" "Értem - válaszolt a kérdező. Tehát ön szerint a lutheránusok a Szentíráson belül vannak, mi pedig kívül. "

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+10&version=NT-HU

Van remény minden helyzetben! Isten kegyelme bőséges minden helyzetben, de csak akkor, ha népe is hajlandó visszafordulni Hozzá. És hogy ez megtörténhessen, Isten népének többet kell tennie mint csak imádkozni; értékelniük kell az Ő kegyelmét, és elhatározniuk magukat Isten akarata mellett.

Miközben Ezsdrás imádkozott, vallomást tett, sírt, és leborult Isten háza előtt, Sekhánia, Jéhiel fia, Elám leszármazottja, aki bűnbe esett, mert idegen feleségeket vett el, megbánta bűnét, és így szólt Ezsdráshoz: „Mi vétkeztünk a mi Istenünk ellen, hogy idegen feleségeket vettünk magunknak e föld népei közül: mindazáltal van reménysége Izráelnek, mind emellett is” (2. vers). Reformációra és a szövetség megújítására szólított a törvény szerint (3. vers) és ezt mondta: „reád néz e dolog, s mi veled leszünk: légy erős és láss hozzá” (4. vers).

A reformáció mindig az Isten akaratához való visszatérést jelenti, de ez nem egy egynapos munka. Isten népe részéről az a fontos, hogy eldöntse: minden nap feladja bűnös életmódját, tehát naponta feladja azt, ami nem Isten akarata. A lelki vezetők, és a nép beleegyezett, hogy így is tesznek, de mint minden reformáció esetében, itt sem akart mindenki Isten akaratához igazodni.

„Mennyei Atyánk, taníts minket annak tudatában élni, hogy Jézusban mindenkor van remény!”

Pardon Mwansa

225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  11. fejezetéhez (november 24-30.).

Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig elszorul a torkom.

Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története, ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak. Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel szemben.

Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.) És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon, könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.

És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?

Eugene Prewitt

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 28 - CSÜTÖRTÖK - Ezsdrás 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1598. nap

Ha a reformáció, e kezdeti sikerekkel megelégedve, megalkuvással próbált volna a világ kegyeibe férkőzni, ez hűtlenség lett volna Istennel és önmagával szemben. E hűtlenséggel saját sírját ásta volna meg. E nemes lelkű reformátorok élete tanulságokkal szolgál minden korszakban. Sátán munkamódszere, amellyel Isten és Igéje ellen dolgozik, nem változott. Ma is éppoly ellensége a Szentírásnak, az élet útmutatójának, mint amilyen a XVI. században volt. A Szentírás tanításaitól és elveitől ma is sokan messze elkanyarodnak. Vissza kell térni a nagy protestáns alapelvhez: a Biblia, és csakis a Biblia a hit és a kötelesség szabálya. Sátán ma is minden hatalmában álló eszközzel igyekszik a lelkiismereti szabadságot megsemmisíteni. A speieri protestálók által elutasított antikrisztusi hatalom ma újult erővel törekszik arra, hogy elvesztett felsőbbségét visszaszerezze. Az a rendíthetetlen hűség, amely a reformáció e válságos helyzetében Isten Igéje iránt mutatkozott, ma is a reform egyedüli lehetősége.

A jelek azt mutatták, hogy a protestánsokat veszély fenyegeti. Más jelekből viszont azt lehetett látni, hogy Isten kinyújtotta kezét, hogy híveit megvédje. Ez idő tájt történt, hogy "Melanchton sietve vezette barátját, Simon Grynaeust Speier utcáin a Rajna felé, és unszolta, hogy keljen át a folyón. Grynaeust megdöbbentette ez a sietség. ,Egy komoly és ünnepélyes fellépésű idős ember, akit nem ismerek - szólt Melanchton -, jelent meg előttem, és azt mondta, hogy Ferdinánd perceken belül rendőröket fog küldeni, hogy Grynaeust letartóztassa.'"

E nap folyamán Faber, a római egyház teológusa megrágalmazta prédikációjában Grynaeust. Grynaeus viszont felpanaszolta, hogy Faber "gyűlöletes tévedések"-et védelmez. "Faber leplezte haragját, de azután mindjárt a királyhoz fordult, akitől elfogatási parancsot szerzett az okvetetlenkedő heidelbergi professzor ellen. Melanchton előtt nem volt kétséges, hogy barátját Isten mentette meg, aki szent angyalát küldte el ezzel a figyelmeztetéssel.

Melanchton mozdulatlanul várt, míg a folyó vize megmentette Grynaeust üldözőitől. , Végre - kiáltott Melanchton, amikor a barátját a túloldalon látta -, végre megszabadult az ártatlan a vérre szomjazók kegyetlen szorításából.' Hazaérve Melanchton megtudta, hogy a rendőrök a padlástól a pincéig tűvé tették Grynaeusért a házat.

A reformációt nagyobb erővel kellett hangsúlyozni a föld nagyjai előtt. Ferdinánd király nem volt hajlandó a lutheránus fejedelmeket meghallgatni, de a fejedelmek alkalmat kaptak arra, hogy ügyüket a császár, valamint az összehívott egyházi és állami méltóságok elé terjesszék. A birodalmat felkavaró viszály lecsendesítésére a speieri protestálást követő évben a császár, V. Károly országgyűlést hívott össze Augsburgban, amelynek elnökévé önmagát jelölte. Erre az országgyűlésre beidézték a protestáns vezetőket is.

Nagy veszélyek fenyegették a reformációt, de hívei most is Istenre bízták ügyüket, és megfogadták, hogy kitartanak az evangélium mellett. A szász választófejedelmet tanácsadói le akarták beszélni arról, hogy megjelenjék az országgyűlésen. A császár - mondták - azért igényli a fejedelmek részvételét, hogy tőrbe csalja őket. "Nem kockáztat-e mindent az, aki hatalmas ellenség társaságában záratja magát egy város falai közé?" Mások pedig ezt a tiszteletreméltó kijelentést tették: "Csak viseljék magukat a fejedelmek bátran, és Isten ügye mentve van!" "Isten hű, nem hagy el bennünket" - hangoztatta Luther. A választófejedelem elindult kíséretével Augsburgba. Mindnyájan tudták, milyen veszélyek leselkednek rájuk, és sokan szomorú arccal és nyugtalan szívvel mentek. De Luther, aki elkísérte őket egészen Coburig, "Erős vár a mi Istenünk" című énekével - amelyet az úton írt - új életre keltette lankadó hitüket. A lelkesítő ének hangjaira számos nyugtalanító sejtelem eloszlott, és sok nehéz szív megkönnyebbült.

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+9&version=NT-HU

Az Isten akaratához való hűség sokkal fontosabb, mint az áldozatok és templomok. Miközben az emberek összegyűltek, és az esti áldozatra már felkészültek, előtte egy reformációnak kellett bekövetkeznie, ami arra volt hivatott, hogy bizonyítsa Isten gyermekeinek elhatározását, hogy készek engedelmeskedni és hűségesen kitartani az Úr mellett.

Isten utasította népét, hogy ne adják a gyermekeiket más népből valókhoz, ne házasodjanak velük, viszont „Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, a miképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna" (1. vers). Ráadásul, a fejedelmek és főemberek jártak elől a hűtlenségben, mert feleségül vették maguknak, és fiaiknak más népek leányait (2. vers).

A megújulás azt jelenti, hogy megváltoztatjuk, vagy kijavítjuk gondolati vagy magatartásbeli mintáinkat, és összhangba hozzuk azokat Isten akaratával. Ahhoz azonban, hogy reformáció kezdődjék, a lelki vezetőknek és az embereknek ima és böjt által meg kell alázniuk magukat.

Amikor Ezsdrás meghallotta, hogy mi történik, megszaggatta ruháit, böjtölni kezdett, és folyamatosan imádkozott az Úrhoz, megbocsátást és a szívek változtatását kérve Isten népe számára (5-6 vers). Hacsak nem látjuk meg, hogy a bűn mennyire rossz, és nem kérjük a megbocsátást és szívünk átalakulását, nem fogunk megújulást tapasztalni.

Szerető Istenünk, segíts megalázkodni, és keresni Téged teljes szívünkből, és segíts, hogy hűségesek lehessünk Hozzád mindenben!

Pardon Mwansa

225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  11. fejezetéhez (november 24-30.).

Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig elszorul a torkom.

Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története, ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak. Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel szemben.

Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.) És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon, könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.

És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?

Eugene Prewitt

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 27 - SZERDA - Ezsdrás 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1597. nap

"Micsoda?! Hagyjuk jóvá ezt a rendeletet?! Azt állítsuk, hogy a Mindenható Isten meg akarja ugyan ismertetni magát az emberrel, de az ember képtelen eljutni Isten ismeretére?!" "Nincs más biztos tan, csak amely Isten szavával összhangban van... Az Úr tiltja minden egyéb hitelv tanítását... A Szentírás igéit más, világosabb igékkel kell megmagyarázni... Ez szent könyv, amelyre a kereszténynek minden dologban szüksége van, könnyen érthető, és alkalmas a sötétség eloszlatására. Isten kegyelméből elhatároztuk, hogy kitartunk Isten egyetlen Igéjének tiszta és kizárólagos prédikálása mellett, ahogyan azt a Biblia ó- és újtestamentomi könyvei tartalmazzák. Nem teszünk hozzá semmit, ami ellentétben áll vele. Ez az Ige az egyedüli igazság, minden tan és az egész élet biztos szabálya. Sohasem csal vagy téveszt meg bennünket. Aki erre az alapra épít, az a pokol minden hatalmával szemben is megáll, míg minden emberi hiábavalóság, amely ellene támad, Isten színe előtt kudarcot vall.

"Ezért visszautasítjuk a ránk kényszerített igát. " "Ugyanakkor a császár őfelségétől elvárjuk, hogy keresztény uralkodóként viselkedjék velünk, mint aki mindennél jobban szereti Istent; és mi kijelentjük, hogy készek vagyunk mindazzal a szeretettel és engedelmességgel adózni mind neki, mind nektek, kegyelmes urak, ami igaz és törvényes kötelességünk. "

A tiltakozás nagy hatással volt az országgyűlésre. A többséget nagyon meglepte és megrémítette a tiltakozók bátorsága. A jövőt viharosnak és bizonytalannak látták. Elkerülhetetlennek tűnt a viszály, a harc és a vérontás. De a reformátorok, akik biztosak voltak ügyük igazságában, bíztak a Mindenható erejében. "Nagyon bátrak és határozottak voltak. "

"E híres tiltakozásban foglalt elvek... a protestantizmus lényegét alkotják. Ez a tiltakozás a vallást érintő két emberi visszaélés ellen emel szót: az első a polgári magisztrátus beavatkozása, a második pedig az egyház önkényes hatalma. E visszaélések helyett a protestantizmus a magisztrátus fölé a lelkiismeret hatalmát, a látható egyház fölé pedig Isten szavának tekintélyét helyezte. Először is visszautasítja, hogy a polgári hatalmak beleavatkozzanak az Isten dolgaiba; majd a prófétákkal és az apostolokkal együtt mondja: 'Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek.' A tiltakozók V. Károly koronája előtt magasra emelték Jézus Krisztus koronáját. Sőt továbbmentek: lefektették azt az elvet, hogy minden emberi tanítást Isten kinyilatkoztatásai alá kell rendelni." A protestálók továbbá kijelentették, hogy joguk van szabadon bizonyságot tenni meggyőződésükről. Nemcsak hinni és engedelmeskedni akarnak, hanem tanítani is azt, amit Isten Igéje mond. Tagadták, hogy a papoknak és a magisztrátusoknak joguk van ezt megakadályozni. A speieri protestálás ünnepélyes bizonyságtevés volt a vallási türelmetlenség ellen, és hangsúlyozása annak, hogy minden embernek joga van Istent úgy imádni, ahogy a lelkiismerete diktálja.

A nyilatkozat elhangzott, és emberek ezrei jól emlékezetükbe vésték. A mennyei könyvekbe is bekerült, ahonnan senki emberi erőfeszítéssel ki nem törölheti. Az egész lutheránus Németország hitvallásként fogadta el a protestálást. Az emberek mindenütt új és jobb korszak ígéretét látták a nyilatkozatban. Az egyik fejedelem ezt mondta a speieri protestánsoknak: "A Mindenható, akinek segítségével szilárdan, szabadon és bátran meg tudjátok Őt vallani, őrizze meg bennetek ezt a keresztény állhatatosságot az örökkévalóság napjáig".

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+8&version=NT-HU

Van úgy, miközben Istennel járunk, hogy valamit állítunk, hirdetünk, de mégis másként cselekszünk. Azt állítjuk, hogy Isten hatalma végtelen, mégis emberi védelmi eszközökkel és módszerekkel vesszük magunkat körül.

Ezsdrás jó példával szolgál arra, hogy hogyan cselekedhetünk következetesen a hitünk szerint. Ahelyett, hogy a királytól kért volna katonai kíséretet önmaga és a nép számára, ami arra utalt volna, hogy nem igazán bízik Isten oltalmában, Ezsdrás Istentől kért védelmet. Böjtöt hirdetett ezekkel a szavakkal: „Azért böjtölünk, hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és biztonságos utazást kérjünk tőle mind a magunk, mind gyermekeink és minden tulajdonunk számára” (21. vers – magyar Easy-to-Read [könnyen olvasható] fordítás). Ezsdrás hitte, hogy „Istenünk keze nyugszik azokon, akik őt keresik, hogy megvédje őket – de haragja és hatalma zúdul azokra, akik őt elhagyják” (22. vers – magyar Easy-to-Read fordítás). És Isten válaszolt is imáikra.

Amikor az Úr felelősséggel ruház fel bennünket, hűségesen kell elvégeznünk a ránk bízott szolgálatot, tudva azt, hogy Istennek tartozunk elszámolással. Amikor Ezsdrás útra bocsátotta azokat a férfiakat, akiket az önkéntesen felajánlott javak hordozására választottak ki, emlékeztette őket, hogy az Úr szolgálatára különítették el őket, és hogy az adomány szent. Átvették a lemért és leltárba vett kincseket, és megbízatásuk szerint hűségesen őrködtek felette.

Izrael Szentje, rendelj olyan férfiakat és nőket, akikben megbízhatunk, és taníts minket Tebenned bízni!

Pardon Mwansa

225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  11. fejezetéhez (november 24-30.).

Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig elszorul a torkom.

Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története, ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak. Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel szemben.

Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.) És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon, könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.

És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?

Eugene Prewitt

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója

Malajzia

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - november 26 - KEDD - Ezsdrás 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 11. fejezet 1596. nap

"Utasítsuk el ezt a rendeletet! - mondták a fejedelmek. Lelkiismeret dolgában nincs súlya a többségnek. " A küldöttek kijelentették: "Az 1526-os rendeletnek vagyunk adósai a birodalom békéjéért; annak eltörlése bajt és viszályt hozna Németországra. Az országgyűlés csak arra illetékes, hogy megőrizze a vallásszabadságot addig, amíg a tanács újra összejön. " A lelkiismereti szabadság megvédése az állam feladata; vallási ügyekben csak eddig terjed a hatalma. Minden világi hatalom, amely polgári hatóság által kísérli meg szabályozni vagy kikényszeríteni a vallási előírásokat, megsérti azt az elvet, amelyért a lutheránus keresztények olyan nemesen küzdöttek.

Római hívei elhatározták, hogy véget vetnek annak, amit "vakmerő makacsság"-nak neveztek. Először megpróbáltak megoszlást támasztani a reformáció hívei között, és megfélemlíteni azokat, akik nem foglaltak nyíltan állást mellettük. Végül a szabad városok képviselőit az országgyűlés elé idézték, hogy nyilatkozzanak: elfogadják-e a javaslat feltételeit. A képviselők hiába kértek halasztást. Amikor színt kellett vallaniuk, majdnem a fele a reformátorok mellé állt. Azok, akik nem voltak hajlandók eladni a lelkiismereti szabadságot és az egyén döntési jogát, jól tudták, hogy állásfoglalásuk miatt bírálni, kárhoztatni és üldözni fogják őket. Az egyik delegátus ezt mondta: "Vagy megtagadjuk Isten Igéjét, vagy elégetnek minket".

Ferdinánd király, aki az országgyűlésen a császárt képviselte, látta, hogy a rendelet súlyos megosztottsághoz vezet, hacsak a fejedelmeket nem sikerül rávennie arra, hogy elfogadják a rendeletet. Ezért rábeszéléssel próbálkozott, mert jól tudta, hogy az erőszak még eltökéltebbé teszi ezeket az embereket. Ferdinánd "könyörgött a fejedelmeknek, hogy fogadják el a rendeletet, és biztosította őket arról, hogy a császár nagyon meg lesz velük elégedve". De ezek az állhatatos emberek, akik a földi uralkodók felett álló tekintélyt ismerték el, nyugodtan válaszoltak: "Mindenben engedelmeskedünk a császárnak, ami a béke ügyét és Isten dicsőségét szolgálja. "

Végül a király az országgyűlés előtt kijelentette a választófejedelemnek és barátainak, hogy az ediktum "császári rendelet formájában" fog megjelenni, és csak "egy lehetőségük van: engedelmeskedni a felsőbbségnek! " E szavak után otthagyta a gyűlést, nem adva alkalmat a reformátoroknak sem megfontolásra, sem válaszra. "Hasztalan küldtek küldöttséget a királyhoz, hogy visszatérésre bírják. " Tiltakozásukra csak ezt válaszolta: "Ez elintézett ügy. Ennek csak engedelmeskedni lehet."

A császári párt meg volt győződve arról, hogy a keresztény fejedelmek ragaszkodni fognak a Szentíráshoz, amelyet az emberi tanítások és kívánalmak elé helyeznek. A császárpártiak tudták, hogy ahol ezt az elvet elfogadják, a pápaság végül megbukik. De miként emberek ezrei, akik a "láthatókra" néztek, ők is azzal áltatták magukat, hogy a császár és a pápa ügye erős, a reformátoroké pedig gyenge. Ha a reformátorok csupán emberi segítségben bíztak volna, erőtlenek lettek volna, miként a katolikusok gondolták. És bár kevesen voltak, és meghasonlottak Rómával, mégis erősek voltak. "Az országgyűlés jegyzőkönyve helyett Isten Igéjére apelláltak, Károly császár helyett pedig Jézus Krisztushoz, a királyok Királyához, és uraknak Urához fordultak. "

Mivel Ferdinánd nem volt hajlandó tekintettel lenni lelkiismereti meggyőződésükre, a fejedelmek elhatározták, hogy távollétével nem törődve tiltakozásukat késedelem nélkül a nemzeti tanács elé tárják. Ezért ezt az ünnepélyes nyilatkozatot fogalmazták meg, és nyújtották be az országgyűlésnek:

"E nyilatkozat útján Isten, a mi egyetlen Teremtőnk, Megtartónk, Megváltónk és Üdvözítőnk előtt, aki egy napon Bíránk lesz, valamint minden ember és minden teremtmény előtt kijelentjük, hogy semmit nem hagyunk jóvá és nem fogadunk el - sem mi, sem népünk - semmilyen vonatkozásban, ami a javasolt rendelkezésben Istennel, szent Szavával, igaz lelkiismeretünkkel és lelkünk üdvével ellentétes. "

Mai Bibliai szakasz: Ezsdrás 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ezsdr%C3%A1s+7&version=NT-HU

Isten munkája soha nem ér véget az épületekkel. Míg a 6. fejezetben annak leírásával találkoztunk, hogyan fejeződött be a templom építése, a 7. fejezet Isten gyermekeinek hit általi útjáról beszél, akik visszatértek Jeruzsálembe. A megújulás és reformáció útja ez.

Ezsdrás volt az az ember, akit Isten választott ki vezetőül ebben a munkában. A tanúság szerint „Ezsdrás írástudó volt, jártas Mózes törvényében”. Továbbá ezt írja róla a Biblia: „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket”. A törvény ismerete csak egy dolog; az egy másik, hogy törekszünk is betartani azt, amit mond a törvény.

Isten kész arra, hogy céljai elérése érdekében mindenki szívében munkálkodjon: pogányokéban és mindazokéban, akik már az Ő nyájában vannak. Artaxerxész, a király válaszolt az Úr kegyelmére, és felajánlotta az állam pénzének felhasználását az Isten házának szépítésére Jeruzsálemben (27. vers). Amikor az emberek reagálnak Isten felhívására, az Úr biztosítja a szükséges eszközöket, hogy véghezvihessék az Ő akaratát.

Ábrahám Istene, készíts elő nőket és férfiakat még ma, akik Ezsdráshoz hasonlóan válaszolnak a Te kegyelmedre!

Pardon Mwansa

225. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  11. fejezetéhez (november 24-30.).

Amikor azt látom, hogy valakik kockáztatják az életüket is azért, hogy másoknak halvány esélyt biztosítsanak, a szemeim könnyekkel telnek meg. És ezért van, hogy „A fejedelmek tiltakozásától” mindig elszorul a torkom.

Ez a fejezet gazdag, fiatal uralkodók története, ami boldog végkifejlettel zárul. A fejedelmek fiatalok voltak. Gazdagok voltak. Uralkodásuk biztos volt, befolyásuk jelentős. És Jézus arra kérte, hogy mindezeket igazán kockára tegyék, sőt, még az életüket is. És (van nálad zsebkendő?) ők bátran előálltak a jó ügyért a hatalmas nyomással és veszéllyel szemben.

Nem minden bátor cselekedet egyenlő. Sokan bátran kiállnának olyan ügyért, ami egyértelműen helyes. Ebben az esetben a történelem és a megfigyelők bizonyára igazolják ezt a döntést. De kinek van bátorsága kiállni, ha a kicsúfolást kockáztatja? (Péter apostolnak sem volt.) És a protestantizmus első tiltakozása esetében a vitatott dolgok elég kényesnek bizonyultak ahhoz, hogy egy olyan személy, aki nem áll szilárd erkölcsi alapon, könnyedén megalkudjon velük, bűntudat érzése nélkül. Az uralkodó nagylelkűen felajánlotta például, hogy mindenki imádhatja Istent, ahogy csak szeretné! És abban is megegyeztek, hogy a reformált egyházak használhatják a saját nyelvű Bibliájukat! Mi volt hát, amiért protestálni kellett volna? Ezért: az uralkodó megtagadta, hogy új embereket evangelizálni lehessen. Más szavakkal, az uralkodó ragaszkodott hozzá, hogy az egyházak ugyanolyanok legyenek, mint ma is sok egyház: halottak, akik nem fognak feltámadni.

És hogy ez ellen tiltakozzanak, a fejedelmek felszólaltak, és mindent kockáztattak. Ámen. Ámen. Ámen. Te is protestáns vagy?

Eugene Prewitt

a Kelet-Ázsiai Oktatási Intézet igazgatója

Malajzia

Fordította Gősi Csaba