Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 30 - KEDD - Józsué 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 25. fejezet 1387. nap

"Azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt" - írta Pál. A levélnek ezt a részét sokan úgy magyarázzák, mintha Krisztus a halottakat magával hozná a mennyből. Pál ellenben úgy értette, hogy miként Krisztus is feltámadt halottaiból, az Úr az elaludt szenteket is előhívja sírjaikból és magával viszi fel a mennybe. Mily csodálatos vigasz! Mily dicső reménység! És nem csupán a thessalonikai gyülekezet részére, hanem minden idők minden kereszténye számára.

Mialatt Pál Thessalonikában munkálkodott, az idők jeleire vonatkozó tárgykört alaposan kifejtette. Részletesen kimutatta, hogy milyen események előzik meg az Emberfia megjelenését az egek felhőiben. Ezért nem tartotta szükségesnek, hogy erről bővebben írjon nekik. Ellenben kifejezetten utalt előbbi tanításaira: "Az időkről és időszakokról pedig atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk."

Ma is sokan élnek a földön, akik behunyják szemüket olyan jelek előtt, amelyeket Jézus adott az embereknek, hogy figyelmeztesse őket az újra-jövetele előtti időkre. Minden aggodalmukat elaltatják; közben pedig a végidők jelei gyorsan teljesednek és a világ rohamosan közeledik ahhoz az időponthoz, amikor az Emberfia megjelenik az égnek felhőiben. Pál arra tanít, hogy nagy bűn közönyösen viselkedni azon jelekkel szemben, melyek megelőzik Krisztus visszajövetelét. Aki ezt a mulasztást elköveti, azt az éjszaka és a sötétség gyermekének nevezi. A buzgókat és ébereket ekképpen bátorítja: .,De ti atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok."

Az apostol ide vonatkozó tanításai korunk gyülekezetére is rendkívüli fontosságúak. Szükséges, hogy mindenkire, aki a közeledő vég előtt él. Pál következő szavai rendkívül mélyen hassanak: "Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele."

Az éber keresztény egyszersmind munkálkodó keresztény. Amennyire tőle telik, buzgón igyekszik az evangélium terjesztésében közreműködni. Amily mértékben növekszik szeretete Megváltója iránt, ugyanolyan mértékben növekszik szeretete embertársai iránt is. Jóllehet súlyos kísértések törnek reá, miként Mesterére is, de nem engedi magát ezektől megtántorítani, vagy pedig lelki nyugalmától megfosztani. Tudja, hogy minden szomorúság, ha helyes lelkülettel fogadja, megtisztítja, nemesbíti és szorosabban Krisztushoz fűzi. Mindazok, akik részt vesznek Krisztus szenvedéseiben, részesülnek majd vigaszában és végül dicsőségében is.

"Kérünk továbbá titeket atyámfiai" - folytatja Pál ebben a thessalonikaiakhoz intézett levelében -, "hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek."

Mai Bibliai szakasz: Józsué 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+13&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+13&version=NT-HU

Józsué bátor harcosként szolgált sok éven keresztül Mózes irányítása alatt, és úgy is mint Izrael legfőbb vezetője. Az Úr ezt mondta neki: „idős vagy, korban előrehaladott, és még sok a meghódítandó terület.” Aztán az Úr felsorolta az elfoglalandó területeket.

Nem kétséges, hogy Józsuét – vezetőként és harcosként eltöltött –  fáradságos élete, különösen pedig az utóbbi évek, Kánaán meghódításának évei, megöregítették. Az energiája bizonyára fogytán volt már, és örömmel hallgatta, ahogyan Isten a harcban való megállásra szólította fel, és arra kérte őt, hogy ossza el a területet a törzsek között, és engedje, hogy mindenki a saját területén fejezze be a feladatot. Isten szolgájaként Józsué kész volt arra, hogy feláldozza magát az Úrért. Ebben az időben 92 éves lehetett, és felszabadítóan hatott rá az a tudat, hogy a további feladatokat a törzsek fogják elvégezni. Ezután még 18 évet élt és 110 éves korában halt meg (Bír 2:8). Fontos megértenünk a különbséget a Józsué által elvégzett munka és az Izraelre hagyott munka között (SDA Bible Commentary [Hetednapi Adventista Bibliakommentár]. 2. kötet, 240. oldal).

Józsué esetéhez hasonlóan, jó arra gondolnunk, hogy egy bizonyos feladatot Izraelre kellett hagyni. Isten soha sem engedi meg egy embernek, hogy a vezetésben minden feladatot maga teljesítsen, mert ez oda vezetne, hogy azt hinné, saját erejének köszönhető a siker. Ez igaz lelki életünkre is. Minden lelki teljesítmény és egyéb siker a csapatmunka eredménye: a Szentlélek által, a mi közreműködésünkkel valósulhat meg.

Willie Edward Hucks II 

 

195. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  25. fejezetéhez (április 28 – május 4.).

A thesszalonikaiak azonnali megszabadulást reméltek bűnös természetüktől, mihelyt eljutott hozzájuk Krisztus üzenete. Nem akartak abba belegondolni, hogy istenfélő életet kell folytatniuk egész életük során, soha nem választva vágyaik azonnali kielégítését a Jézus szolgálata melletti tudatos döntés helyett.

Pál azt akarta, hogy a thesszalonikaiak megértsék, hogy Jézus nem rögtön jön el. A bűn emberét előbb le kell leplezni. Minden mai kereszténynek azt mondják, hogy az Úr hamarosan el fog jönni. Mégis, a thesszalonikaiknak lényegében véve azt mondták, hogy ne várják Jézus visszajövetelét az életük során. Néhányunk számára lehet, hogy Jézus nem fog eljönni az életünk során. Talán az a jellem valódi próbája, hogy minden egyes napot Jézusért éljünk, még akkor is, ha nem tudhatjuk, mikor fog visszatérni.

Amíg várjuk Jézus visszatérését, nem engedhetünk a lustaságnak vagy e világ élvezeteinek. Ehelyett összpontosítsunk arra, hogy milyen példák lehetünk mások számára.

Lacey Butler

Parkview Adventista Akadémia

Lacombe, Alberta, Kanada

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 29 - HÉTFŐ - Józsué 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 25. fejezet 1386. nap

Pál a thessalonikai hívőkhöz intézett első levelében a holtak valóságos állapotáról is igyekszik őket kioktatni. A halottakról úgy beszél, mint akik alusznak, azaz öntudatlan állapotban vannak: "Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt" "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből; és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk."

A thessalonikaiak nagy örömmel fogadták azt a gondolatot, hogy amikor Krisztus újra eljön, az élő hűségeseket elváltoztatja és magához veszi.

Nagy gonddal óvták barátaik életét, nehogy meghaljanak és így ne részesülhessenek abban az áldásban, amelyet az Úr eljövetelekor elnyerni reméltek. A halál azonban szeretteik közül egyiket a másik után ragadta el; bánkódva tekintettek tehát kedveseik arcára, utoljára, mert nem remélték, hogy őket valaha az eljövendő életben viszontláthatják.

Amikor azután felbontották és elolvasták Pál levelét, amely a halottak tényleges állapotáról ad felvilágosítást, az egész gyülekezet örült és megvigasztalódott. Hiszen Pál levele kimutatta előttük, hogy Krisztus eljövetelekor az élők sem látják meg előbb Jézust, mint azok, akik Jézusban elaludtak. Az alvók meghallják az arkangyal szózatát és az Úr riadóját, és akik a Krisztusban meghaltak, feltámadnak, még mielőtt az élők halhatatlanságot nyernének. "Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel."

Alig tudjuk elképzelni azt az örömet és reménységet, amit ez a biztosíték a fiatal thessalonikai gyülekezetnek nyújtott. Mindannyian hitték és értékelték Pálnak, mint evangéliumi atyjuknak levelét, és szívük viszonozta nagy szeretetét. Igaz, hogy már előbb is beszélt nekik ezekről a dolgokról, azonban abban az időben egyes tanok megértése, melyek teljesen újnak és rendkívülinek tetszettek előttük, foglalták le őket. Nem csodálkozhatunk tehát, ha egyes pontok lényege nem vésődött be egész világosan emlékezetükbe. De mivel vágyakoztak az igazi világosság után, így Pálnak ez a levele újabb reménységet és erőt adott nekik, és egyúttal növelte is Krisztusba vetett hitüket. Mélyebb szeretetre indította az iránt, Aki halála által életet és halhatatlanságot szerzett az emberiségnek.

Így tehát nagy örömükre szolgált az a tudat, hogy hívő barátaik feltámadnak a sírból, hogy örökké éljenek Isten országában. A halottak sírhelyét takaró sötétség immár eloszlott. Új fény áradt a keresztény hitre. Krisztus élete, halála és feltámadása újabb dicsőséget tárt fel.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+12&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+12&version=NT-HU

Ez a fejezet összefoglalja Izrael népe minden vívmányát, amelyet megvalósítottak először Mózes, majd Józsué vezetése alatt. Józsué hőstetteit követve arra kell emlékeznünk, hogy nem ő volt az egyetlen harcos, aki által Isten a győzelmet adta. Mielőtt Józsué lett, volt egy Mózes.

Ez a fejezet nem csak a legyőzött királyokat és az elfoglalt területeket sorolja fel, hanem azoknak a végét is látjuk, akik ellenálltak Istennek, és Izrael ellen harcoltak. Az engedelmesség nem volt mindig könnyű. A továbblépést jelentette a nagy akadályok ellenére is, tudva azt, hogy a vonakodás bukást és veszteséget eredményezhet. De Izrael történetét ebben az időben hosszútűrés és a rendületlen kitartás fémjelezte. Másrészről, a kánaániták megkeményítették magukat Istennek Izrael általi önkinyilatkoztatásával szemben, és ezt mondták: „kicsoda uralkodik fölöttünk?” és keservesen harcoltak egészen a végletekig, Isten és remény nélkül (SDA Bible Commentary [Hetednapi Adventista Bibliakommentár]. 2. kötet 236. oldal).

Mindig jó, ha arra gondolunk, hogy Izrael sikere nem nekik, hanem Istennek volt tulajdonítható, ugyanígy a mi sikereink sem a mieink, hanem az Istené, és azoknak a hátán és vállán épülnek fel, akik előttünk jártak; s akik utánunk jönnek, még nagyobb dolgokat tesznek majd, mint mi.

Willie Edward Hucks II 

 

195. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  25. fejezetéhez (április 28 – május 4.).

A thesszalonikaiak azonnali megszabadulást reméltek bűnös természetüktől, mihelyt eljutott hozzájuk Krisztus üzenete. Nem akartak abba belegondolni, hogy istenfélő életet kell folytatniuk egész életük során, soha nem választva vágyaik azonnali kielégítését a Jézus szolgálata melletti tudatos döntés helyett.

Pál azt akarta, hogy a thesszalonikaiak megértsék, hogy Jézus nem rögtön jön el. A bűn emberét előbb le kell leplezni. Minden mai kereszténynek azt mondják, hogy az Úr hamarosan el fog jönni. Mégis, a thesszalonikaiknak lényegében véve azt mondták, hogy ne várják Jézus visszajövetelét az életük során. Néhányunk számára lehet, hogy Jézus nem fog eljönni az életünk során. Talán az a jellem valódi próbája, hogy minden egyes napot Jézusért éljünk, még akkor is, ha nem tudhatjuk, mikor fog visszatérni.

Amíg várjuk Jézus visszatérését, nem engedhetünk a lustaságnak vagy e világ élvezeteinek. Ehelyett összpontosítsunk arra, hogy milyen példák lehetünk mások számára.

Lacey Butler

Parkview Adventista Akadémia

Lacombe, Alberta, Kanada

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 28 - VASÁRNAP - Józsué 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 25. fejezet 1385. nap

25. Két levél Thessalonikába

Silás és Timótheus megérkezése Maczedóniából, nagy örömet okozott Pálnak, aki még mindig Korinthusban tartózkodott. Jó híreket hoztak azok hitéről és szeretetéről, akik az apostol első thessalonikai látogatása alkalmával fogadták el az igazságot. Pál meleg részvéttel viseltetett azok iránt, akik a sok viszontagság és kísértés közepette hűek maradtak Istenhez. Szerette volna személyesen meglátogatni őket, de mivel ez lehetetlen volt számára, levélben fordult hozzájuk.

A thessalonikai gyülekezethez intézett e levelében az apostol hálát ad Istennek azért az örömhírért, hogy a hitben annyira növekedtek: "Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezve rólatok a mi imádságainkban. Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten előtt, a mi Atyánk előtt."

A thessalonikaiak közül sokan megtértek "a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő Istennek szolgáljanak." "Befogadván az Igét sokféle szorongattatás között" és szívük betelt a "Szent Lélek örömével". Az apostol kijelentette, hogy hűségük által az Úr követésében "példaképekké lettetek Maczedóniában és Akhájában minden hívőre nézve." Ezen elismerő szavakat megérdemelték, mert miként az apostol írja: "nemcsak Maczedóniában és Akhájában zendült ki tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre terjedt a ti Istenbe vetett hiteteknek".

A thessalonikai hívők igazi misszionáriusok voltak. Szívük buzgóságban égett Üdvözítőjükért, aki megszabadította őket "amaz eljövendő haragtól". Krisztus kegyelme által életükben csodálatos változás történt; Isten Igéjét nagy erő kísérte, amikor hirdették a népnek, úgyhogy szíveket nyertek meg az igazság számára és lelkekkel gazdagították a hívők táborát.

A thessalonikaiakhoz intézett első levelében Pál utalt a köztük végzett munkája módozataira. Írja, hogy nem csalás, vagy fondorlat által igyekezett a lelkeket megnyerni. "Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangéliumot, akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek fessünk, hanem az Istennek, aki megvizsgálja a mi szívünket. Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem tehetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság. Sem emberektől való dicsőítést nem keresünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. De szívélyesek valánk ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit, így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk."

Majd így folytatja: "Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, akik hisztek; valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat, és kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket".

"Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek." "Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk."

Mai Bibliai szakasz: Józsué 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+11&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+11&version=NT-HU

Amit Isten ígér, azt be is teljesíti. Tőlünk annyit vár, hogy együttműködjünk Vele. Ahogy Józsué előrehaladt Kánaán elfoglalásában, az északi városok királyai összefogtak, hogy megtámadják az izraelitákat. „Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem az Izráel elé” (6. vers). Józsué hallgatott az Úrra, továbbhaladt hitben és engedelmességben. Tudta, hogy bármit is parancsol Isten, utat nyit népe számára, hogy kivitelezhesse.

Az izraelitáknak nem lovakban és harci szekerekben kellett bízniuk, hanem az Úrban, amit meg is tettek. Az Úr sikert adott Józsuénak, és a fejezet így ér véget: „Elfoglalá azért Józsué az egész földet egészen úgy, amint az Úr mondotta vala Mózesnek, és adá azt Józsué örökségül Izráelnek, osztályrészeikhez képest, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugovék a harctól” (23. vers). Ez azt jelentette, hogy nem volt további ellenség, ami egységes erőt képviselt volna, így a földet feloszthatták a törzsek között. Mindazonáltal minden törzsnek le kellett még győznie a kánaániakat a számukra kisorsolt területeken.

Sok esetben úgy tűnik, hogy az ellenségeink, legyenek azok lelki, tanulmányi, szociális, fizikai vagy szakmai gondok, túl sokan vannak, és túl erősek ahhoz, hogy legyőzzük őket. De emlékeznünk kell arra, hogy Isten képes nekünk segíteni, ahogyan megsegítette Józsuét, és Ő maga fogadta, hogy segít nekünk felülkerekedni az előttünk lévő akadályokon személyes életünkben, és az Ő győzelmét adja nekünk!

Willie Edward Hucks II 

 

195. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  25. fejezetéhez (április 28 – május 4.).

A thesszalonikaiak azonnali megszabadulást reméltek bűnös természetüktől, mihelyt eljutott hozzájuk Krisztus üzenete. Nem akartak abba belegondolni, hogy istenfélő életet kell folytatniuk egész életük során, soha nem választva vágyaik azonnali kielégítését a Jézus szolgálata melletti tudatos döntés helyett.

Pál azt akarta, hogy a thesszalonikaiak megértsék, hogy Jézus nem rögtön jön el. A bűn emberét előbb le kell leplezni. Minden mai kereszténynek azt mondják, hogy az Úr hamarosan el fog jönni. Mégis, a thesszalonikaiknak lényegében véve azt mondták, hogy ne várják Jézus visszajövetelét az életük során. Néhányunk számára lehet, hogy Jézus nem fog eljönni az életünk során. Talán az a jellem valódi próbája, hogy minden egyes napot Jézusért éljünk, még akkor is, ha nem tudhatjuk, mikor fog visszatérni.

Amíg várjuk Jézus visszatérését, nem engedhetünk a lustaságnak vagy e világ élvezeteinek. Ehelyett összpontosítsunk arra, hogy milyen példák lehetünk mások számára.

Lacey Butler

Parkview Adventista Akadémia

Lacombe, Alberta, Kanada

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 27 - SZOMBAT - Józsué 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1383. nap

A zsidó vallás a római hatalom védelme alatt állott. Pál vádlói azt hitték, ha megvádolhatnák, hogy vallásuk törvényeit hágta át, akkor esetleg kiszolgáltatják nekik kihallgatásra és ítélethozatalra. Ebben az esetben azt remélték, hogy kivégezhetik. Gallio azonban becsületes ember volt, aki nem szándékozott a féltékeny, cselszövő zsidók eszközévé válni. Képmutatásuktól és önigazult magatartásuktól megundorodva, vádjukat nem is akarta meghallgatni. Amikor Pál védekezni akart, Gallio figyelmeztette hogy erre nincsen szüksége. Azután a bosszankodó vádlókhoz fordulva, így szólt: "Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket; de ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni. És elűzé őket a törvényszék elől."

Mind a zsidók, mind a keresztények feszült várakozással tekintettek Gallio határozata elé; azonban az ügynek ily gyors elutasítása, mint amelynek semmi köze sincsen a közérdekhez, a megzavarodott és felbőszült zsidóknak jelt adott a visszavonulásra. A tiszttartó határozott fellépése Felvilágosította a lármázó csőcseléket is, amely eddig a zsidók pártját fogta. Csak most először, Pál európai működése óta, állott melléje. A tiszttartó szeme láttára és közbelépése nélkül megrohanták az apostol főbb vádlóit. "A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagóga fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt, de Gallio velők semmit sem gondola." Így aratott a keresztyénség jelentős győzelmet.

"Pál pedig még több napig ottmarada". Ha arra kényszerült volna, hogy ebben az időpontban elhagyja Korinthust, ez Jézus követőit veszélyes helyzetbe sodorta volna. Ebben az esetben a zsidók igyekeztek volna elért előnyeiket minden tekintetben kihasználni, hogy megsemmisítsék a kereszténységet ezen a területen.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+10&version=NT-HU

„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14. vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?

Nem számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény- és árnyoldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehetnek.

Mindig maradjon fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!

Willie Edward Hucks II 

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 26 - PÉNTEK - Józsué 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1383. nap

Korinthusban az apostol tanítása eredményes volt. Sokan abbahagyták a bálványimádást, hogy az élő Istennek szolgáljanak; s egy nagy gyülekezet sereglett Krisztus zászlaja alá. Sőt a legmélyebbre süllyedt pogányok közül is néhányan megmenekültek; emlékművei lettek Isten kegyelmének, Krisztus vére erejének, mely a bűntől megtisztít.

Az apostol Krisztusról szóló prédikációinak növekvő eredménye a hitetlen zsidókat még határozottabb ellenállásra ragadta. "Rátámadának a zsidók egyakarattal Pálra és vivék őt a törvényszék elébe", Gallióhoz, aki ez idő tájt Akhája "tiszttartója", azaz alkonzulja, helytartója volt. Abban reménykedtek, hogy a hatóság, a régebbi esetekhez hasonlóan, melléjük áll; hangosan, dühös szavakkal vádolták hát az apostolt "mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket".

Mai Bibliai szakasz: Józsué 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+9&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+9&version=NT-HU

„… de az Úr tanácsát nem keresték” (14. vers). Ezek Józsué könyve 9. fejezetének legszomorúbb szavai. Miért nem igyekeztek megtudni Isten akaratát? Teljesen elbizakodtak, azt gondolva, hogy saját erejükkel győzték le Ait? Teljesen természetesnek vették Isten jelenlétét a táborban, és hatalmát, amely Izraelt támogatta?

Nem számít, hogy milyen bölcsnek tűnünk a magunk szemében, élnek körülöttünk olyanok, akik még bölcsebb gondolatokkal bírnak, és még ravaszabb terveket eszelnek ki. Nekünk mindig Isten bölcsességét kell keresnünk, hogy megtudjuk, hogyan járjunk el, még az élet „apróbb” dolgaiban is. Minden döntésnek megvan a fény- és árnyoldala, ami hatással van mind ránk, mind pedig másokra, és bizony döntéseink némely vetületének igen hosszú távú hatása lehetnek.

Mindig maradjon fontos számukra, hogy folytonosan Isten akaratának keretein belül éljünk!

Willie Edward Hucks II 

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba

Higgyeztek az Ő prófétáinak - április 25 - CSÜTÖRTÖK - Józsué 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 24. fejezet 1382. nap

Miután sokan voltak olyanok, akik az apostol nyilvános tanításait nem hallgathatták és mivel Pál működését nem csupán előadásaira alapozta, sok időt és munkát fordított arra is, hogy házról házra járva tevékenykedjen. Alkalmakat keresett tehát a bizalmas családi körökben való beszélgetésekre is. Meglátogatta a betegeket és gyászolókat; vigasztalta a csüggedteket és felsegítette az elnyomottakat. Minden szavával és cselekedetével Jézus nevét dicsőítette. Így munkálkodott "erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt". (1. Kor. 2, 3.) Attól félt, hogy tanításai inkább emberi, mint isteni jelleget viselhetnek.

"Amiről azonban mi szólunk, bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség urát; hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által; mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke."

"Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk; ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván." (1. Kor. 2, 6-l3.)

Pál felismerte, hogy alkalmasságának, tehetségének alapja nem benne rejlik, hanem a Szentlélek jelenlétében, akinek kegyelmi befolyása szívét áthatotta és minden gondolatát alárendelte Krisztusnak. Önmagáról beszélt, amikor mondotta: "Mindenkor testünkben hordozzuk az. Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is láthatóvá legyen a mi testünkben." (2. Kor. 4, 10.) Krisztus mindenkor központja volt az apostol tanításainak. "Élek pedig többé nem én" - jegyezte meg -, "hanem él bennem a Krisztus." (Gal. 2, 20.) Az "Én" elrejtőzött; Krisztust ellenben kinyilatkoztatta és felmagasztalta.

Pál kiváló szónok volt. Megtérése előtt gyakran igyekezett hallgatóit meggyőzni magasan szárnyaló szónoklatai által. Most azonban mindezt háttérbe szorította. Ahelyett, hogy költői nyelvezettel rajongó ábrándozásba merült volna, amely hat ugyan az érzékekre és erősíti a képzelőerőt, de nem hat ki a mindennapi életre, Pál igyekezete inkább odairányult, hogy az életfontosságú igazságokat egyszerű szavakkal hallgatósága szívébe vésse. Az igazság kápráztató szemléltetése előidézhet ugyan érzelgősséget; az ily módon hirdetett igazság azonban nem az a táplálék, amelyre a hívőnek a mindennapi élet küzdelmeiben szüksége van és erősítésére szolgál. A jelen kísértéseivel küzdő lélek pillanatnyi szükségletén csak a kereszténység alapelveinek józan, értelmes és gyakorlati tanításával, magyarázatával segíthetünk.

Mai Bibliai szakasz: Józsué 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3zsu%C3%A9+8&version=NT-HU

Isten természetéhez hozzátartozik az, hogy népének egy második esélyt ad. És egy harmadikat. És egy negyediket. De engedelmességet is vár. Kegyelme jogosan várja, hogy alárendeljük magunkat személyes és közösségi életünkre vonatkozó tervének.

Azért engedelmeskedünk, mert Ő kiterjesztette ránk kegyelmét. Örömteli engedelmesség által tiszteljük akaratát, mert megértettük, hogy Ő tudja, mi a legjobb számunkra a jelenben és a jövőben. Istennek hosszú távú terve van mindnyájunkkal: családunkkal és gyülekezetünkkel egyaránt, és be is fogja váltani, ha hit és engedelmesség által együttműködünk Vele   

Willie Edward Hucks II 

 

194. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  24. fejezetéhez (április 21-27.).

Pál meglátta az evangéliumban rejlő lehetőséget, ami Korinthust illeti, amely nem csak Görögország, hanem az akkor ismert világ vezető városa volt. A jelentős akadályok ellenére, amelyek a sikeres evangelizálás útjába álltak Korinthusban, Pálnak sikerült egy missziós csapatot megszerveznie. Akvilát és Priszcillát vette maga mellé. A kifinomult érvek és a bölcselkedés helyett, amelyekkel Athénban élt, Pál elhatározta, hogy pusztán „Jézust, mégpedig, mint megfeszítettet” fogja prédikálni. Úgy vélte, a bűnösnek, amint megérti az Atya szeretetét, ami a Fia feláldozásában mutatkozik meg, változás áll be a szívében, és a világi emberek átalakulnak.

Pál azonban attól sem tartott, hogy bemutassa, mit is jelent a megfeszített és feltámadt Krisztus követőjének lenni. Helytelenítette a világiasságot, a hatalom, a társadalmi címek és a külsőségek szeretetét, miközben végig Jézusra mutatott, mint akiben beteljesedtek az ószövetségi írások. Isten maga meg is jelent Pálnak látomásban, hogy bátorítsa őt, hogy a kihívások dacára folytassa a korinthusbeli munkát, hiszen „nékem sok népem van ebben a városban”.

Érdekes módon Ellen White Korinthust fontos helyként nevezi meg, ahol Krisztushoz és az Ő igazságához vezérlő emlékoszlopokat kellett állítani, hiszen hatalmas kereskedelmi központ volt. A te országodban, ahol élsz, mely nagyvárosokban vannak „fő közlekedési útvonalak”, és hogyan tudnád támogatni a befolyásközpontokat Jézusért ezeken a helyeken?

Cindy Tutsch

nyugalmazott igazgatóhelyettes

Ellen G. White Intézet

Fordította: Gősi Csaba