Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 29. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2029&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2029&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Az áldozati állatoknak, amiket a szentély
oltárára szántak, hibátlanoknak kellett lenniük. A jövőt jelképezték, Jézus
tökéletes áldozatát, aki maga volt „a Bárány, aki megöletett e világ alapítása
óta”. Áron és fiai speciális utasításokat kaptak azzal kapcsolatban, hogy
hogyan kell ezeket az állatokat előkészíteni, megölni, és hogyan kell a vért az
oltár szarvaira hinteni. Az állat húsát, bőrét és ganéját nem volt szabad a
táboron belül elásni, ki kellett vinni a táboron kívülre és ott megszabadulni
tőle. A bűnök áthelyezése az állatra azáltal valósult meg, hogy Áron és fiai a
bika fejére tették a kezüket (2Móz 29:15).
A későbbi izraelita gyakorlatban ezeket
az utasításokat semmibe vették, és Malakiás figyelmezteti a papokat Isten
előtti hanyagságukra. Abban az időben a papok elfogadták és feláldozták a
sánta, vak és beteg állatokat is. Isten erre így válaszolt: „De vidd csak azt a
helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e?” (Mal 1:8 – új prot.
ford.) E szavakkal Isten emlékezteti a papokat felelősségükre, amellyel
Istennek és az Ő népének tartoznak. Arra hívattak el, hogy „igaz tanítás”
legyen ajkukon és „békében és becsületesen” járjanak Istennel, „mert a pap
ajkai őrzik az Isten ismeretét” (Mal 2:6-7 – új prot. ford.) A papok feladata
volt, hogy az izraeli nép előtt fenntartsák az áldozati rendszer szertartásait
és előírásait, amíg a Bárány, akire ezek az áldozatok előremutattak, el nem
jön.
Mély tanulság ez ma is számunkra,
lelkészeknek és vezetőknek, hogy gyülekezeteinkben Istent emeljük fel, és az ő
utasításait helyezzük a középpontba azzal kapcsolatban is, hogy miként fejezzük
ki imádatunkat felé. Milyen nagy kísértés ma, hogy elhanyagoljuk
kötelességeinket! Isten engedelmességet kíván rendeléseivel kapcsolatban.
Félelemmel és tisztelettel közelítsünk hát Hozzá, amint ebben a fejezetben is
olvashattuk!
Michael Hasel
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy az ő neked szánt ajándékai a
legjobbak, legszebbek és legtisztábbak legyenek, amit csak adni tud, Jézus
nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet
14.
fejezet – SODOMA PUSZTULÁSA (6. rész)
János,
a próféta látta az utolsó napok vallásos világának romlottságát és
hitetlenségét abban a látomásában, amelyet Babilonról kapott, "a nagy
város"-ról "amelynek királysága van a földnek királyain" (Jel
17:18). Babilon pusztulása előtt így hangzik a mennyei szózat: "Fussatok
ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az
ő csapásaiból" (Jel 18:4). Noé és Lót napjaihoz hasonlóan, most is
határozottan el kell különülni a bűntől és a bűnösöktől. Nem lehet egyezség
Isten és a világ között. Nem fordulhatunk hátra, hogy földi kincseket
szerezzünk. "[...] Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak" (Mt
6:24).
Siddim
völgyének lakóihoz hasonlóan az emberek most is jólétről és békéről álmodnak.
"Mentsd meg a te életedet" - hangzik Isten angyalainak
figyelmeztetése; de más hangok is hallatszanak: "Ne nyugtalankodj, semmi
ok a riadalomra!" A tömegek így kiáltanak: "Béke és biztonság",
miközben a menny azt hirdeti, hogy gyorsan közeleg a törvényszegő pusztulása. A
síkság városai szórakozásba merültek a pusztulás előtti éjszakán, és nevettek
Isten követének aggodalmain és intésein; de a csúfolódók elpusztultak a lángok
között. Azon az éjszakán a kegyelem ajtaja örökre bezárult Sodoma gonosz,
könnyelmű lakói előtt. Istent nem lehet mindig gúnyolni; nem lehet vele sokáig
tréfálkozni. "Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt
haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse
arról" (Ésa 13:9). A világ nagy többsége elutasítja Isten kegyelmét, és
gyorsan, visszafordíthatatlanul elpusztulnak. Azok pedig, akik megfogadják az
intést, "[...] a Felségesnek rejtekében" lakoznak, és "a Mindenhatónak
árnyékában" nyugosznak. Igazsága pajzsuk és páncéljuk lesz. Nekik szól az
ígéret: "Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én
szabadításomat" (Zsolt 91:1.4.16).
Lót
csak rövid ideig lakott Czóárban. Az a város olyan romlott volt, mint Sodoma.
Attól félve, hogy a város elpusztul, elment onnan. Ahogy Isten már korábban is
elhatározta, elpusztította e várost. Lót a hegyek közé ment, és barlangban
lakott, elvesztve mindazt, amivel kitette családját a gonosz város
befolyásának. De Sodoma átka még ide is elkísérte. Lányainak bűnös
viselkedésében, a gonosz hely rossz társaságának befolyása érvényesült. A város
erkölcsi romlottsága annyira áthatotta jellemüket, hogy nem tudtak különbséget
tenni a jó és rossz között. Lót utódai, a moábiták és az ammoniták Isten ellen
lázadó, gonosz, bálványimádó törzsek, Isten népének elkeseredett ellenségei
voltak.
Milyen
nagy különbség volt Ábrahám és Lót élete között! Valamikor társak voltak, egy
oltárnál áldoztak Istennek, egymás mellett laktak zarándoklásuk sátraiban, de
milyen messze kerültek egymástól! Lót Sodomát választotta gyönyöréért és
előnyeiért. Elhagyva Ábrahám oltárát és az élő Istennek hozott mindennapi
áldozatot, hagyta, hogy gyermekei összevegyüljenek a romlott és bálványimádó
néppel. De megőrizte szívében az istenfélelmet, mert a Szentírás azt mondja
róla, hogy "igaz" ember volt. Lót igaz lelkét felkavarta a gonosz
beszéd, amelyet naponta hallott, és a sok bűncselekmény, amelyeket nem tudott
meggátolni. Végül "[...] tűzből kikapott üszög"-ként megmenekült (Zak
3:2), de megfosztva javaitól, feleségétől és gyermekeitől, meggyalázva idős korában,
barlangban lakott, mint a vadállatok. A világnak nem igaz emberekből álló népet
adott, hanem két bálványimádó nemzetet, akik Isten ellenségei voltak, és
harcban álltak Isten népével, amíg gonoszságuk pohara be nem telt, és Isten
pusztulásra ítélte őket. Milyen rettenetes következményekkel járt egyetlen
oktalan lépés!
Ezt
mondja bölcs Salamon: "Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez
ilyen testi eszességedtől szűnjél meg!" "Megháborítja az ő házát, aki
követi a telhetetlenséget; aki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az" (Péld
23:4; 15:27). Pál apostol pedig kijelenti: "Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek,
amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik" (1Tim 6:9 új prot.
ford.).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése