Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 28. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2028&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2028&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Áron és a fiai lettek a kiválasztottak,
ők képviselték a későbbiek során a népet az Úr előtt. A papság ettől kezdve
közbenjáróként szolgált a népért, amelyet Isten „papok birodalmának” választott
ki (2Móz 19:5-6). Mivel Isten maga a Szentség, csak a papság és Mózes
közelíthették meg Őt a szentély udvarában. Az öltözékük tökéletesen
„méltóságteljes” volt, nem azért, hogy felfuvalkodjanak, hanem hogy az is
kihangsúlyozza és felemelje szolgálatukat a nép előtt. A papi öltözéknek
harmonizálnia kellett a szentély gondosan kidolgozott, gyönyörű kárpitjával. Az
öltözékük Isten az iránti vágyát is kifejezte, hogy népe minden tagjának belső
énje legyen összhangban a szentély szellemiségével és Istennel, akit az
képvisel.
A főpap mellvértje az „ítélkezés
mellvértjeként” volt ismert, mert az hordozta az Úrimot és a Tummimot,
amelyeken keresztül Isten kinyilatkoztatta az Ő akaratát. A mellvértbe tizenkét
drágakő volt foglalva, rajtuk Izrael tizenkét törzsének nevei. Nagy jelentősége
van annak, hogy Isten az Ő népét drágakőként tartja emlékezetében. Az Ő egyháza
egy „ékszerekkel felékesített menyasszony” (Ésa 61:10) és Ő a kincsének tekinti
őket. Tudtad, hogy egy értékes kincs, drágaság vagy Isten szemében? Isten
örökkévaló szeretettel szeret téged. Ma arra vágyik, hogy meghívd Őt a
szívedbe. Kész vagy behívni Őt?
Michael Hasel
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy az ő belső énje összhangban
legyen a Te szellemiségeddel, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet
14.
fejezet – SODOMA PUSZTULÁSA (5. rész)
A
világ Megváltója kijelenti, hogy vannak nagyobb bűnök is azoknál, amelyek miatt
Sodoma és Gomora elpusztult. Akik hallják az evangélium bűnösöket megtérésre
szólító hívását, de nem figyelnek rá, bűnösebbek Isten előtt, mint Siddim
völgyének lakói voltak. Még nagyobb a bűnük azoknak, akik azt állítják, hogy
ismerik Istent és megtartják parancsolatait, de jellemük és mindennapi életük
megtagadja Krisztust. A Megváltó intésének fényénél Sodoma sorsa komoly
figyelmeztetés nemcsak azoknak, akik látványos bűnöket követnek el, hanem
mindenkinek, aki játszik a menny által adott világossággal és kiváltságokkal.
Így
szólt a Hű Tanúbizonyság az efézusi gyülekezethez: "az a mondásom ellened,
hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnét estél ki, és
térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök
ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz"
(Jel 2:4-5). A Megváltó nagyobb könyörülettel várja a felkínált szeretetére és
bocsánatára adott választ, mint amilyen szeretettel földi szülő bocsát meg
önfejű, bajba jutott fiának. Így szól a tévelygőkhöz: "Térjetek hozzám, és
én is hozzátok térek" (Mal 3:7). De végül a vétkező magára marad a
sötétben, ha következetesen ellenáll annak, aki szánakozva és meleg szeretettel
hívja. A bűn megkeményíti azt a szívet, amely sokáig semmibe veszi Isten kegyelmét;
és a kegyelem nem tud többé hatni rá. Félelmetes lesz a sorsa annak, akiről a
közbenjáró Megváltó végül kijelenti: "Bálványokkal szövetkezett [...]
hagyd hát magára!" (Hós 4:17). Elviselhetőbb lesz az ítélet napján a
síkság városainak sorsa, mint azoknak, akik megismerték Krisztus szeretetét, de
elfordultak tőle, és a bűnös világ gyönyöreit választották.
Te,
aki semmibe veszed a felkínált kegyelmet, gondolj azokra a feljegyzésekre,
amelyeket rólad a mennyei könyvekben vezetnek; mert azokban a nemzetek,
családok és egyének bűnei vannak. Isten hosszan tűr, amíg a jelentés készül.
Megtérésre szólít és bocsánatot kínál. De eljön az idő, amikor a lista betelik;
amikor az ember döntött, és saját választása alapján sorsa végleg eldőlt. Isten
ekkor jelt ad az ítélet végrehajtására.
Ma
okkal tartjuk riasztónak a vallásos világ állapotát. Játszanak Isten
irgalmával. A tömegek érvénytelennek tartják Jahve törvényét, mert "[...]
oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai" (Mt 15:9).
Egyházi körökben a hitetlenség érvényesül, - nem a Biblia nyílt megtagadása -,
hanem a keresztény mezbe öltözött hitetlenség, amely aláássa a Bibliába mint
Isten kinyilatkoztatásába vetett hitet. Üres formalizmus váltotta fel a
buzgóság és az élő istenfélelem helyét. Ennek következménye a hitehagyás és
érzékiség elterjedése. Krisztus kijelentette: "[...] mint a Lót napjaiban
is lett [...] ezenképpen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia
megjelenik" (Lk 17:28.30). A mindennapi események tanúsítják Isten
szavának teljesedését. A világ rohamosan érik a pusztulásra. Isten ítélete
nemsokára megemészti a bűnt és a bűnösöket.
Ezt
mondja a Megváltó: "Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne
nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak
miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap: Mert mintegy tőr, úgy lep meg
mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak" - mindenkit, akinek az
érdeklődése erre a világra összpontosul. "Vigyázzatok azért minden időben,
kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34-36).
Sodoma
pusztulása előtt Isten ezt üzente Lótnak: "[...] Mentsd meg a te életedet,
hátra ne tekints, és meg ne állj a környéken; a hegyre menekülj, hogy el ne
vessz" (1Móz 19:17). Ugyanezt a figyelmeztető hangot hallották Krisztus
tanítványai Jeruzsálem pusztulása előtt: "Mikor pedig látjátok
Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő
elpusztulása. Akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre" (Lk
21:20-21). Ne késlekedjenek javaik megmentése érdekében, hanem ragadjanak meg
minden alkalmat a menekülésre.
Ki
kellett onnan jönniük, teljesen el kellett különülniük a gonoszoktól, menteni
életüket. Így volt Noé napjaiban is, és Lót korában is; a tanítványokkal is
Jeruzsálem pusztulása előtt; és így lesz az utolsó napokban is. Most is
hallható Isten hangja, figyelmeztető üzenetben kérve népét, hogy különüljön el
az eluralkodó gonoszságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése