Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Gondolatok Mózes második könyve 27. fejezetéből
A fejezetet itt olvashatod el a
Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2027&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ex%2027&version=NT-HU
Kommentben leírhatod építő gondolataidat a fejezet
üzenetéről. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, válaszlevélben írhatod
meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
Mivel a szentély a megváltási tervet
jelképezte, minden berendezési tárgynak megvolt a jelentéstartalma. Az
égőáldozati oltár az áldozati állatok kiontott vérével, a bűnök - Jézus
Krisztus helyettes kereszthalála általi - engesztelésének evangéliumi igazságát
jelképezte (Ésa 53:4-7; Ef 1:5-7). Ez az oltár a szentély bejáratánál állt, azt
jelképezve, hogy a bűnösnek megtisztulásra van szüksége, mielőtt Isten színe
előtt megjelenik az istentiszteleten. Az oltár szarvai erőt és hatalmat
jelképeztek. Dávid úgy utal erre, mint „üdvössége szarvára” (2Sám 22:3; Zsolt
18:3). Szarvakkal rendelkező oltárokat különböző pogány környezetben is
találunk filiszteus és kánaáni templomokban. Ezekben az esetekben az oltárok
sokkal kisebbek voltak, egyetlen darab faragott kőből készültek, és
valószínűleg tömjén égetésére használták őket.
A menórához, a hétágú gyertyatartóhoz
való olíva olajat mozsárban ütötték és zúzták, hogy olyan tiszta, kiváló
minőségű olajat nyerjenek, amilyet malomkővel nem lehet kinyerni. Az olaj a
Szentlélek tisztaságát jelképezte (Zak 4:2-6). A lámpásoknak folyamatosan
világítani kellett, mert az "igazi világosságot" és az „emberek
világosságát”, Jézus Krisztust jelképezték (Jn 1:4-9). Az izraeliták az Ő
világosságának a továbbadói kellett, hogy legyenek a világ számára - Isten
Igéjének őrzői, amely „ösvényük világossága” volt (Zsolt 119:105). Nekünk is
megadatott az a különleges előjog, hogy megosszuk Isten Igéjét a
környezetünkben élőkkel. Megosztjuk másokkal is az evangélium üzenetét, vagy
megtartjuk önmagunknak? Jézus arra vágyik, hogy terjesszük az élet üzenetét,
amely világossággal árasztja el haldokló világunkat.
Michael Hasel
Ima
éretted:
Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megtalálja az igazi Világosságot,
a világ Világosságát, és adjad, hogy ezt a fényt tovább tudja adni másoknak is
az ő környezetében, Jézus nevében. Ámen!
Olvasmány – E.G. White PÁTRIÁRKÁK
ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet
14.
fejezet – SODOMA PUSZTULÁSA (4. rész)
Az
ünnepélyes parancs újra felhangzott, hogy siettesse őket, mert a tüzes vihart
nem lehetett már sokáig visszatartani. De az egyik menekülő megkockáztatta,
hogy hátra tekintsen a pusztulásra ítélt városra, és Isten ítéletének
emlékművévé változott. Ha maga Lót tétovázás nélkül engedelmeskedett volna az
angyalok figyelmeztetésének, és egyetlen ellenvetés vagy tiltakozó szó nélkül
határozott léptekkel a hegyek közé menekült volna, felesége is megmenekül.
Példájának befolyása megóvta volna a végzetét megpecsételő bűntől. De Lót
tétovázása és késlekedése miatt felesége könnyen vette a mennyei
figyelmeztetést. Testileg a síkságon volt, de szíve Sodomához tapadt és vele
együtt pusztult el. Fellázadt Isten ellen, mert ítélete elpusztította javait és
gyermekeit. Bár Isten megtisztelte és kihívta a gonosz városból, úgy érezte,
hogy szigorúan bánt vele, mert éveken át gyűjtött vagyonát ott kellett hagynia
a pusztulásnak. Ahelyett, hogy hálásan elfogadta volna a szabadítást, vakmerően
visszanézett, irigyelve azok életét, akik elvetették Isten figyelmeztetését.
Bűne tanúsította: nem méltó az életre, arra az oltalomra, amely iránt nem sok
hálát érzett.
Vigyázzunk,
nehogy könnyen vegyük Isten üdvösségünkről való kegyelmes gondoskodását! Vannak
olyan keresztények, akik ezt mondják: "Nem akarok üdvözülni, ha társam és
gyermekeim nem üdvözülnek velem együtt". Úgy érzik, hogy a menny nem is
lenne menny a számukra szeretteik nélkül. De vajon azoknak, akik ilyen
érzéseket táplálnak magukban, helyes fogalmaik vannak-e az Istenhez való
viszonyukról és az ő irántuk tanúsított nagy jóságáról és kegyelméről?
Elfelejtették-e vajon, hogy a szeretet, tisztelet és hűség legerősebb kötelékei
kötik őket Teremtőjük és Megváltójuk szolgálatához? Mindenkinek szól az
irgalmas meghívás; és mivel barátaink elutasítják a Megváltó közbenjáró
szeretetét, forduljunk el mi is tőle? Drága dolog a megváltás! Krisztus
végtelen árat fizetett üdvösségünkért, és aki értékeli ezt a nagy áldozatot, és
felméri az emberi lélek értékét, nem utasítja el Isten felkínált kegyelmét
azért, mert mások ezt teszik. Igyekezzünk inkább megdicsőíteni Istent, pontosan
azért, mert mások nem vesznek tudomást Isten jogos követelményeiről, és akit
csak tudunk, befolyásoljunk arra, hogy fogadja el Isten szeretetét.
"A
nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére (1Móz 19:23). Mintha a reggeli
nap fényes sugarai csak jólétről és békéről beszéltek volna a síkság
városainak. Az élet mozgása elkezdődött az utcákon; az emberek dolgukra
indultak, vagy a napot élvezték. Lót vejei tréfát űztek a
"gyengeelméjű" öregember félelméből és figyelmeztetéséből. Hirtelen
és váratlanul, mint derült égből a villámcsapás, kitört a vihar. az Úr kénkövet
és tüzet bocsátott az égből a városokra és a termékeny síkságra, palotáira és
templomaira, fényűző lakóházaira, kertjeire és szőlőire és a vidám, szórakozni
vágyó tömeget, amely még előző éjjel sértegette a menny követeit, tűz
emésztette meg. A tűzvész füstje, mint egy nagy kemence füstje szállt fel. A
gyönyörű Siddim-völgy elnéptelenedett, hogy soha fel ne épüljön és soha ne
lakják - tanúságul minden nemzedéknek, hogy Isten kétségtelenül megítéli a
törvénytelenséget.
A
síkság városait megemésztő lángok még a mi korunkra is intő fényt vetnek.
Tanulnunk kell a félelmetes és ünnepélyes leckéből - hogy amíg az irgalmas
Isten hosszan tűr a törvényszegőkkel szemben, türelmének határa van, amelyet az
ember nem léphet át bűneivel. Amikor eléri ezt a határt, Isten visszavonja a
felkínált kegyelmet, és elkezdődik az ítélet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése