2016. augusztus 1., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 1 - HÉTFŐ - 2 Krónikák 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 41. és 42. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. fejezet 386. nap

Mindnyájan érezték a büntetés igazságosságát, s a nép a szent sátorhoz sietett, sírva és mély alázattal vallotta be vétkét. Mialatt ők Isten előtt sírtak a sátor ajtajánál, és a csapás még szedte halálos áldozatait, s a bírák rettenetes megbízatásukat hajtották végre; Zimri, az előkelő izraeliták egyike merészen jött a táborba egy midiánita parázna nő "a midián fejedelem leánya" társaságában, aki őt sátorába kísérte. Sohasem volt a bűn merészebb vagy konokabb. Bortól felhevülten, Zimri bűnével "Sodoma módjára" kérkedett (Ésa 3:10)) és gyalázatát dicsőítette. A papok és vezetők fájdalmukban és megalázottságukban sírva borultak le "a tornácz és az oltár között" (Jóel 2:17). Remegő szívvel kérték Istent, kímélje meg népét és ne hagyja szégyenben örökségét, amikor Izrael eme fejedelme az egész gyülekezet szeme láttára kérkedik bűnével, mintha kihívná Isten bosszúját és gúnyolná a nemzet bíráit. Fineás, Eleázár pap fia felkelt a gyülekezet közül és dárdát ragadván "beméne az izraelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettőjüket" (4Móz 25:8). Így megszűnt a csapás, s ezért a papot, aki végrehajtotta az isteni ítéletet, egész Izrael előtt tisztelték és néki és egész házának örökre megerősítetett a papság.

"Fineás [...] elfordította az én haragomat Izráel fiaitól" - hangzott az isteni üzenet - "[...] Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő néki. És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért" (4Móz 25:11-13).

A Sittimnél elkövetett vétkekért az Izraelen végrehajtott ítéletek elpusztították annak a nagy seregnek túlélőit, akik ezt megelőzően közel 40 éve magukra vonták az ítéletet: "Bizonnyal meghalnak a pusztában" (4Móz 26:65). A Jordán síkságánál való sátorozások idején isteni rendelkezésre elvégzett népszámlálás megmutatta, hogy "[...] a Mózestől és Áron paptól megszámláltattak közül [...] senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué, a Nún fia" (4Móz 26:64-65).

Isten ítéletet mondott Izrael felett, mert engedett a midiániták csábításának, de a csábítók sem menekülhettek meg az isteni igazság haragjától. Az amálekiták, akik megtámadták Izraelt Refidimnél rátörve azokra, akik fáradtak és lankadtak voltak a sereg mögött, még sokáig nem lettek megbüntetve; de a bűnre vezető midiánitáknak, mint veszedelmesebb ellenségnek, azonnal érezniük kellett Isten ítéletét. Isten parancsa ez volt Mózeshez: "Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol" (4Móz 31:2). E rendelkezésnek azonnal engedelmeskedtek. Minden törzsből ezer férfiút választottak ki és Fineás vezetésével kiküldték őket. "És harcolának Midián ellen, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek [...] Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe; [...] öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel" (4Móz 31:7-8). A támadó sereg által foglyul ejtett midián nőket, mint az izraeliták legveszedelmesebb ellenségét, Mózes szintén leölette.

Ily véget értek azok, akik gonoszt forraltak Isten népe ellen. A zsoltáros mondja: "Besüllyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok." "[...] nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét! Mert igazságra fordul vissza az ítélet." Amikor az emberek "egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen", az Úr "visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket" (Zsolt 9:16; 94:14-15.21.23).

Mikor Bálámot felszólították arra, hogy átkozza meg Izraelt, varázslata ellenére nem tudott gonoszt hozni rájuk, mert az Úr "nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben" (4Móz 23:21). De mikor engedve a kísértésnek áthágták Isten törvényét, védelmük eltávolodott tőlük. Míg Isten népe hűséges az Úr parancsolataihoz, addig "nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen" (4Móz 23:23). Ezért Sátán minden ereje és ügyeskedése bűnre csábításukat munkálja. Akik Isten törvénye letéteményeseinek vallják magukat, de előírásainak áthágóivá válnak, azok elválasztják magukat Istentől és képtelenek megállni ellenségeik előtt.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 20

Miután Jósafát Isten szavát világi célok miatt „csekély mértékig átalakította” Isten megvonta Júdától gondviselő védelmét. Ennek következtében moábiták, ammoniták és meúnaik támadtak Júda ellen. Jósafát ráébredt, hogy esélye sincs szembeszállni velük, ezért Istenhez fordult segítségért. Az emberek és vezetők jelenlétében Jósafát alázatosan kiöntötte szívét az Úr előtt egy imában, amit a következő gondolattal zárt le: „Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink" (12. vers).

A mindenható Isten azonnal válaszolt egyik prófétáján, Jaházielen keresztül, „Ne féljetek és ne rettegjetek... mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok" (15, 17. vers). Jósafát így válaszolt, buzdítva a népet: „Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek" (20. vers). És ezt tették. Isten beteljesítette ígéretét, és megszabadította őket, miközben énekkel dicsőítették Őt. Egyértelmű, hogy csakis Isten ígéretébe vetett hitük által szabadultak meg.

Hozzájuk hasonlóan mi is Isten szavába és ígéreteibe vetett hitünk által kapunk megváltást. Az adventizmus alapja is az Isten Igéjébe vetett hit, amit a Szentírás prófétáin, valamint Ellen White írásain keresztül adott. Folytassuk ezen írások tanulmányozását, fogadjuk el hittel, és szívből kövessük azokat! Kizárólag így következhet be életünkben és a Hetednapi Adventista Egyház életében a reformáció és az ébredés. Tekintsünk Jézus Krisztusra és Igéjére még ma!

Fernando Canale

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni
Imaszolgálat vezető
Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet
Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba

2 megjegyzés: