2016. augusztus 29., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 29 - HÉTFŐ - Nehémiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 49. és 50. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 49. fejezet 414. nap

Józsué parancsára a szövetség ládáját elhozták Silóból. Igen ünnepélyes alkalom volt, és Józsué Isten jelenlétének jelképével akarta mélyíteni a népre tett hatást. Miután bemutatta Istennek Izrael iránti jóságát, felszólította őket Jahve nevében: Tegyenek vallást, kit akarnak szolgálni: Bizonyos mértékben még mindig gyakorolták titokban a bálványimádást, és Józsué most döntésre hívta a népet, hogy vessék ki Izraelből ezt a bűnt. "Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok!" (Józs 24:15). Isten szolgálatára kívánta vezetni őket, de nem kényszerrel, hanem szabad akaratból. A vallás igaz alapja az Isten iránti szeretet. A jutalom reményében vagy a büntetés félelmében való szolgálat értéktelen Isten előtt. A nyílt hitehagyás nem sértőbb Isten előtt, mint a képmutatás és a csupán formai imádat.

Az idős vezető kérte a népet, hogy nagyon komolyan gondolja meg, amit eléje tárt és döntsön, valóban úgy akar-e élni, mint a körülötte lakó, romlásba jutott bálványimádó nemzetek? Ha terhére lenne Jahve tisztelete, aki a hatalom és az áldás forrása, úgy válasszon ezen a napon: kinek akar szolgálni - "akinek a ti atyáitok szolgáltak", aki Ábrahámot kihívta, vagy "az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok". Eme utolsó szavak éles szemrehányást tettek Izraelnek. Az emoreusok istenei nem tudták megvédeni tisztelőiket. Utálatos és megalázó bűne miatt lett e gonosz nemzet elpusztítva, és az egykor birtokolt "jó föld" Isten népének adatott örökségül. Milyen balgaság Izráelnek azokat az isteneket választani, melyeknek tisztelete miatt az emoreusok kiirtattak! "[...] én azonban és az én házam" - mondta Józsué - "az Úrnak szolgálunk" (Józs 24:15). A vezető szívét ihlető szent buzgalomban a nép is részesült. Felhívása habozás nélküli választ várt. "Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek". (Józs 24:16).

"Nem szolgálhattok az Úrnak" - mondotta Józsué - "mert szent Isten ő, [...] nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket" (Józs 24:19). Mielőtt tartós megújulásról szó lehetett volna, a népet rá kellett vezetni, hogy elismerje: önmaga teljesen képtelen Istennek engedelmeskedni. Az Úr törvényét megszegték, s ez elítélte őket mint törvényszegőket és nem ad módot a szabadulásra. Amíg saját erejükben és igazságukban bíznak, lehetetlen számukra bűnbocsánatot biztosítani. Isten tökéletes törvénye követelményének nem tudtak eleget tenni, s így hiábavaló volt Isten szolgálatára tett ígéretük. Csak a Krisztusba vetett hit által biztosíthatták bűneik bocsánatát és nyerhettek erőt Isten törvénye iránti engedelmességre. Fel kellett hagyniuk az üdvösség megszerzésére tett saját erőfeszítéseikkel. Teljesen bízniuk kellett a Megváltó érdemeiben, hogy Isten elfogadhassa őket.

Józsué igyekezett hallgatóit rávezetni szavai helyes mérlegelésére és visszatartani olyan fogadalomtól, amelynek megtartására nem készültek fel. Mély komolysággal jelentették ki: "[...] Nem mert mi az Úrnak szolgálunk" (Józs 24:21). Ünnepélyesen helyeselték az önmaguk ellen szóló bizonyságtételt, hogy ők az Urat választották, s megismételték a hűség fogadalmat: "[...] Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk (Józs 24:24).

"Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben" (Józs 24:25). Feljegyzést készített ez ünnepélyes eseményről, s azt a törvénykönyvvel együtt a szövetség ládája oldalán helyezte el. És emlékül oszlopot emelt azon a helyen és monda: "[...] Ímé ez a kő lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen. És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe" (Józs 24:27-28).

Józsuénak Izraelért végzett munkája befejezést nyert: "[...] tökéletesen jártak az Úr után" (4Móz 32:12), s Isten könyve így ír róla: "[...] az Úr szolgája" (Bír 2:8). Mint nyilvános vezető, jelleméről a legnemesebb bizonyság annak a nemzedéknek története, amely az ő munkájának gyümölcsét élvezte: "Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, akik hosszú ideig éltek Józsué után" (Józs 24:31).

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 2

Ez az egész fejezet az Istenben való bizalomról szól. Nehémiás nemcsak abból a szempontból bízott Istenben, hogy Ő a megfelelő szavakat adja majd neki, amikor a királlyal beszél, hanem abban is hitt, hogy a király szívét meg fogja annyira lágyítani, hogy kedvezően válaszoljon a felvetésére. Isten képes rá! És, mintha a Jeruzsálembe való visszatérésre való engedélykérés nem lett volna elég, Nehémiás egy levelet kér a királytól, amiben jóváhagyja az ő Istentől kapott szenvedélyes szándékát, hogy újjáépítse Jeruzsálem falait. Isten munkálkodik a királyban és megadja még ezt is. Ámen!

Ahogy az lenni szokott, nem mindenki örül annak, ha valaki belekezd valamibe Istenért. Mindig is ellenállás várt azokra, akik Isten akaratát próbálták kivitelezni. Sátán indít arra embereket, hogy hátráltassák Isten művét. Ebben az esetben sátán Szanballat és Tóbiás ammonita tisztviselőket használta fel, hogy szembeszálljanak Nehémiással.

Nehémiás válasza ez volt: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert...” (20. vers - új prot. ford.). Amikor Isten akaratának teljesítésére indulunk el, a fejlődés és siker kulcsa az, hogy teljesen Istenre bízzuk magunkat.

Ezen felül Nehémiás egy körültekintő munkás volt, aki nem kezdett el mindaddig dolgozni, amíg nem végzett egy teljes kárfelmérést azért, hogy felmérje az elvégzendő munka nagyságát. Alaposságra van szükség valahányszor Isten munkáját végezzük.

Ábrahám Istene, segíts nekünk a Te művedet mindig körültekintően és gondosan végezni!

Pardon Mwansa

57. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 49. és 50. fejezeteihez (aug. 28- szept. 3).

Az, hogy Izráel csak lassan és nehézkesen tartott igényt az Ígéret földjére, egy leckét tartogat számunkra a késlekedés emberi jellemvonásáról. Amikor mi átadjuk magunkat Istennek, Ő igényt tart a lényünk teljességére. Életünk minden területét – test, lélek és szellem – meg kell hódítsa Isten az ott élő Szent Lelke által. És ahogyan az Ígéret földjét fokozatosan, kitartó lépéssel kellett elfoglalni, úgy kell életünknek követnie a fokozatos átalakulást a Teremtő képmására.

Amikor Izráel megelégedett azzal, amit már elértek a földekre való letelepítés során, nem vigyáztak arra, hogy ne legyenek pogány befolyásnak kitéve, amely elfordítja szívüket Istentől. Így van ez a keresztény növekedéssel is. Amint berendezkedünk, megelégedve azzal, amit Isten elért nálunk, és visszautasítjuk vagy elhanyagoljuk, hogy továbbra is válaszoljunk Jézus Krisztus hívására, a régi szokások visszatérnek. Jézus azt kérte, hogy kövessük őt, és ehhez állandó cselekvésre van szükség. Jézus kivezet minket ebből a világból, az Ő jelenlétébe. Jézus valóban szeret minket, úgy, ahogy vagyunk, de sosem hagy minket úgy, ahogy talál minket.

A tizedfizetés egy Istentől jövő nevelőeszköz, amely arra irányul, hogy gyökerestül megsemmisítse az önző indítékokat, amelyek visszatartanak minket a kegyelemben való növekedésben. A tizedfizetés egy olyan gyakorlat, amely az Istenben való bizalomról szól, aki ellát minket minden szükségletünkkel az Ő bőséges áldásai által. Minden örömteli adakozás alkalmával a lelkünkben egyre nagyobb területet hagyunk Istennek a birtokbavételre. Ahogyan hűségesen megbízunk Istenben a mi eszközeinkkel, egy lelki gyakorlaton veszünk részt, amely a saját kiterjedtebb érettségünkre vezet, az Ő dicsőségére.

Kevin James
PARL társigazgató
 Southern Union Conference, USA                   

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése